Hajdú-Bihari Napló, 1960. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-15 / 63. szám
Szemtől szembe Írók és olvasók találkozási A Kortárs c. irodalmi folyóirat szerzői estet rendezet Debrecenben. Szombat esti nagy érdeklődés kísérte a nívós irodalmi eseményt, aho bemutatkoztak a fővárosben és vidéken élő írók egyaránt. Vasárnap délelőtt többen írók közül ellátogattak Hajdúböszörménybe, hogy közvetlen benyomásokat szerezzenek a nagy hajdúváros életéből. Különösen azért érdekelte az írókat e város élete hogy a közelmúltban lépett előre a szocialista fejlődés útján. Az írókat a szövetkezet város vezetői fogadták s tájékoztatták őket a közelmúlt eseményekről, a most folyt munkáról, nagy tervekről. A tanácsházáról a Béke Termelőszövetkezetbe látogattak ahol egyszerű tsz-tagok és a vezetők, valamint az írók között meleg hangulatú beszélgetés alakult ki. Az írók részletesen érdeklődtek a tsz élete felől, történetéről, a tervekről. Tóth László elvtárs, a tsz elnöke tájékoztatta a vendégeket. Innen a városban folyó nagy építkezéseket tekintették meg. Hajdúböszörményben a csatornahálózat és a meleg víz felhasználására a községfejlesztési alapból több millió beruházással megkezdődött a közművesítés strand- és gyógyfürdőépítés Az itt épülő termál-gyógyfürdő a maga nemében az országban is a legkorszerűbbek egyike lesz, mire elkészül. Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő, Diószegi András, a Kortárs szerkesztője, Szeberényi Lajos, Thurzó Gábor Nagy László, Demény Ottó és Ciné Mihály írók nagy elismeréssel nyilatkoztak a város fejlődéséről, az ott folyó munkákról. A vendégek a déli órákban ellátogattak Káplár Miklósnak, az Alföld nagy festőjének sírjához és kegyelettel adóztak emlékének. A Bocskai olvasókör és a Béke Tsz vezetősége és tagjai ebédre hívták az írókat, ahol böszörményi módra főzött paprikással és jó borral vendégelték meg őket. Az ebéd után még sokáig tartott a beszélgetés. A délutáni órákban a Vörös Csillag Tsz-be várták az írókat ugyancsak baráti találkozóra. Nagy István, a tsz elnöke, régi és új tagok fogadták a vendégeket s itt is egyhamar kialakult a meleg baráti légkör. Nagy István a tsz elnöke részletesen ismertette a tsz történetét, eddig elért eredményeit, s azokat a nagy terveket, amelyeket meg kell oldaniuk a több mint 8 ezer holdas szövetkezetnek. A beszámoló persze a gondokat, bajokat is feltárta, de a megoldást is mindjárt ismertette. A beszélgetés után Diószegi András mondott köszönetet a város és a tsz-ek vezetőinek kedves és meleg baráti fogadtatásért. (fs) Tudományos öles a debreceni Orvostudományi Egyetemen Tudományos öles a debreceni Orvostudományi Egyetemen A debreceni Orvostudományi Egyetem március 1-én, csütörtökön délután fél 6 órakor tartja XXII. tudományos ülését az I. számú A debreceni Orvostudományi Egyetem március 1-én, csütörtökön délután fél 6 órakor tartja XXII. tudományos ülését az I. számú Belklinika tantermében. A tudományos ülésen az Ideg- és Elmeklinika beszámolójára kerül sor. Általános szempontokról beszámol: Juhász Pál. Ezenkívül beszámolnak: Neurológia: Rusz Sándor, Neurochirurgia: Hullay József, Psychiatria: Pertorini Rezső, Klinikai Mi újság az üzemekben? A munkaverseny legjobbjairól magnetofon-felvétel készül a ruhagyárban . A Ruhagyárban a szalagok gegymással versenyezve és egymást túlszárnyalva termennek, hogy április 4-re minél jobb eredményeket erjednek el. A versenyben több 4. hét óta legjobbnak a 22-esés a 3-as szalag bizonyult.Néhány nap óta a 16-os szaalag kollektívája tört az élre,mert nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is jobb a terméket állított elő az előlírtnál. A szocialista brigád Keimért küzdők is jó eredményekről adhatnak számot. A lendületes munkaverseny is elősegítette, hogy a ruhagyár januári és februári tervét is teljesítette. Az április 4-i ünnepség lebonyolítására az üzemben előkészítő bizottság alakult, az üzemrészek, munkatervek dekorációs terve már elkészült. Nagy esemény lesz az üzem életében, hogy a győztes szalagokról magnetofon felvételt készítenek, megissmertetik munkamódszereikkel, további terveikkel a gyár valamennyi dolgozóját. Az építők versenye Az Építőipari Vállalatnál ezen a héten értékelik a brigádok, munkahelyek eredményeit. De már addig is hírt adnak a verseny legjobbjairól. Mint mindig, most is két legjobb brigád vetélkedik az elsőségért. Kiss István kőműves és a Szekeres István előregyártó brigádja. Mind a kettő a legjobbnak bizonyul hónapok óta a munkahelyeken, ez a két brigád már a szocialista címet is elnyerte. Kiss István brigádja április 4-re vállalta, hogy több lakóház építését meggyorsítja, a Szekeres-brigád úgy kívánja ezt elősegíteni, hogy nagyobb mennyiségű előre- gyártott elemet bocsát a Kiss-brigád és a többi építőbrigád rendelkezésére. Ma még csak találgatás, de néhány nap múlva már biztos lesz, hogy melyik brigádhoz, melyik építésvezetőséghez kerül a szakszervezet vörös vándorzászlója, mely hónapok óta a legjobb munkahelyek birtokában van. A három vörös vándorzászló néhány nap múlva, az eredmények alapján gazdát cserél. Az ÉM Építőipari Vállalatnál jelenleg 11 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Az állomás építkezésen nemrégen alakult meg a szocialista címért küzdő brigád, az állomás építkezésen dolgozók példát mutatnak, felajánlásuk értéke több mint 150 ezer forint, ugyanakkor több olyan jelentős újítás, ésszerűsítés is látott napvilágot, mellyel nemcsak meggyorsítják az építkezést, hanem gazdaságossá is teszik. Április 4-én az építőipari vállalat dolgozói is ünnepséget rendeznek, ahol a legjobb dolgozókat, a munkaverseny élenjáróit pénzjutalomban részesítik. Ugyanekkor kapja meg több építőipari munkás a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt és a velejáró egy-, illetve kétheti fizet 60 ezer forinttal jutalmazzák az április 4-i verseny legjobbjait . A Hajdúsági Bőr- és Cipőgyárban ebben az évben tonvább folytatódott a munkaverseny. Mind a cipőgyár,mind a bőrgyár dolgozói fel- s ajánlásaikat a minőség javít(atára tették. A bőrgyári dolgozók például vállalták, hogy a mi-m Inőséget 0,5 százalékkal eme-ilik, vagyis ennyivel több jelző osztályú bőrt készítenek fel, vállalásukat eddig 0,4 szá-1 szalékra már teljesítették. A 15bőrgyári dolgozók most, áp-rilis 4-én ünnepük a gyári f fennállásénak 5. évfordulóját il is. Erre a kettős ünnepre,még jobb munkával, nagyobbtermelési eredményekkel készülnek. ( A cipősgyári részlegnél az ) elmúlt hónap febta lemaradása volt a terv teljesítésénél, különösen az aljaüzemnél voltak problémák. Az ott dolgozók közösen vállalták, hogy április 4-re teljesítik, sőt túl- teljesítik tervüket, hogy az elmaradást is behozzák. A terv teljesítése mellett ezen- túl nagyobb gondot fordíta- nak a minőségre, s azt ápri- lis 4-ig 0,3 százalékkal ki- vánták emelni. Az aljaüzem dolgozói vállalásukat teljesí- tették. ) Az üzem külsőségekben is készül április 4 megünneplé-' sére. Az ötletes és színes de-/korációk már elkészültek, s' rövidesen az üzem különböző' üzemrészeit díszítik majd./ Április 2-án este ünnepséget rendeznek a gyárban, ahol a nyereségrészesedés mellett, 60 000 forinttal jutalmazzák a gyár legjobb dolgozóit, a munkaverseny élenjáróit. Munkás-paraszt találkozó a GOCS-ben Fényesbitskei parasztemberek jártak szombaton a Gördülőcsapágy-gyárban. Szíves meghívásnak tettek eleget. Ugyanis a múlt esztendő őszén a csapágy-gyári kultúrcsoport járt náluk, ott szerepelt a szövetkezeti község kultúrotthonában s a műsor után azzal az ajánlattal lepték meg a fényeslitkeieket, hogy alkalomadtán látogassanak el a gyárba, de a kultúrcsoportot is hozzák ám, mert a csapágygyáriak kiváncsiak, mit tud felmutatni egy szövetkezeti község a kulturális életben. Így jött el szombat estére a fényeslitkei tsz és földműves- szövetkezet vegyeskórusa, az általános iskola úttörő tánc- zenekara. Velük utazott Gyüre András, a község párttitkára, és Papp Ferenc, a községi ta-tanács v. b. elnöke is. ) A találkozóból aztán egész komoly kulturális bemutató lett. Eljött a gyári klubba a debreceni Kodály-kórus, fellépett a GÖCS Vasas munkás- kórus is. Műsor után baráti beszélgetést folytattak a szö- vetkezeti gazdák, meg a gyári munkásai. Hajnalig ott maradtak a fényeslitkeiek és csak a vonat indulása miatt búcsúztak kedves barátaiktól. ( 20 brigád versenye az orvosiműszer-gyárban A kongresszusi munkaverseny után még nagyobb lendülettel bontakozott ki az orvosiműszer-gyárban a verseny. Az elmúlt évben csak 15 brigád versenyzett egymással, most április 4 tiszteletére 20 brigád küzd a legjobb brigád címéért. A verseny eredményes, mert az elmúlt hónapokban közel 300 ezer forint értékű munkát végeztek el. Kitűnt jó eredményével a tűműhely, mely eddig negyedéves tervét 87,2 százalékra teljesítette. A kísérleti üzem dolgozói és brigádjai is az élen haladnak, a negyedéves terv teljesítése mellett az itt dolgozók vállalták, hogy terven felül elkészítenek 3 ezer darab orvosi csipeszt, ezzel nemcsak a gyár össztermelését növelik, hanem elősegítik a műszerosztály tervének teljesítését is. A csőhúzó műhely brigádjai mindig a legjobbak között voltak, most az április 4-i munkaversenyben is élen haladnak, különösen az anyagtakarákosságra fordítanak nagy gondot, mert ebben a műhelyben importanyaggal dolgoznak. Eddig az itteni brigádok több ezer forint értékű importanyagot takarítottak meg. Több brigádtag újítással is foglalkozik, így az elmúlt hetekben Nádházi Sándor újítást nyújtott be, mely a gazdaságosabb anyagkihasználást teszi lehetővé, s előreláthatólag jelentős importanyag megtakarítást eredményez. Az orvosiműszer-gyár brigádjaira ebben az évben is komoly feladatok várnak, hiszen éves tervük jóval magasabb a tavalyinál. A gyár dolgozói éves munkaversenyben vállalták, hogy 1 millió 740 ezer forintot takarítanak meg. Az orvosiműszer-gyár dolgozói április 4-re, hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára termelési eredményeik növelésével készülnek. Itt a vetés ideje! Gondoskodni kell a vetőmag összehordásáról az új tsz-ekben A tsz-ek döntő része elkészítette éves termelési tervét. A tervekből az tűnik ki, hogy az új szövetkezetek is már az első esztendőben arra törekednek: többet teremjen a föld, több jusson a piacra és a szövetkezet tagjainak is. A jövedelmező gazdálkodásnak azonban sok feltése van. Lesz-e elegendő jószágállomány, férőhely, milyen növényeket tudnak termelni és abból milyen terméseredményeket takarítanak be. A jól jövedelmező gazdálkodásnak egyik ilyen kérdése most — amitől szinte az egész évi jövedelem függ — lesz-e elegendő és jó minőségű vetőmag, s mikor vetnek. Útjaink során számos helyen látjuk: szántanak, vetnek megkezdődött a tavaszi munka. A kérdés szinte önkéntelenül felmerül: van-e elegendő vetőmag, összeadták-e idejében az új tsz-tagok? Ugyanis köztudomású, hogy a tél folyamán ismét nagy lépést tettünk előre a szövekezeti mozgalomban. Jelentősen megnövekedett a termelőszövetkezetek taglétszáma, földterülete, a megye szántóterületének nagy részét ez évben már szövetkezetek művelik. A tél folyamán 31 új tsz alakult, s 90-re tehető azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek nagymértékben megnövekedtek. Nyilvánvaló, hogy mind az új, mind a megnövekedett termelőszövetkezetek csak úgy tudják a tavasziak elvetését biztosítani, ha a tagok teljesítik kötelességüket: összeadják a szükséges vetőmagokat. Sok termelőszövetkezetben ez idejében meg is történt és már ki is cserélték a szokványminőségű mavakat, sok olyan termelőszövetkezet van azonban, amelynek tagjai nem adták be a vetőmagot, s emiatt elkésnek a vetéssel, a jó termés előfeltételét, a korai vetést nem tudják elvégezni. Íme a statisztika: kukoricából 11572 mázsa helyett még mindössze 4271 mázsa gyűlt össze. A 6224 mázsa árpavetőmagának alig 30 százalékát, s a közel 10 ezer mázsa burgonyavetőmagból is még mindössze 1600 mázsát adtak öszsze a szövetkezei tagok. A fejlesztés előtt, a betakarítás idején, amikor még nagyon sok parasztember egyénileg dolgozott, gondolt arrra, hogy vetőmagra szükség van, tartalékolt. Ez pedig azt jelenti, hogy ezeknél a dogozó parasztoknál — most már szövetkezeti tagoknál — megvan a vetőmag, csak az a kérdés, hogy mikor gyűjtik össze. A szövetkezetek alapszabálya előírja, hogy a termelőszövetkezetekbe lépett tagok kötelesek beadni megfelelő mennyiségű vetőmagot, amiért térítést ad a szövetkezet. A vetőmagot tehát minden szövetkezeti tag köteles beadni, hogy összeadják, ez a saját érdekük, hiszen ettől függ, hogy mikor tudják a szokvány magokat jó minőségűre kicserélni s mikor tudnak elvetni. Azt pedig minden parasztember tudja, ha idejében földbe kerül a mag az a jó terméseredményeknek egyik biztosítéka. Nagyon sok helyen, mint az előbb írtuk, kihasználták a téli hónapokat és okosan intézték a vetőmagvak összeadását is. De akadnak olyan szövetkezetek is, ahol arra számítanak: kölcsönmagból vetik el a tavasziakat. Az új szövetkezeteknek az állam segítséget ad, de az is nyilvánvaló, hogy csupán központi készletből az állam nem bírja ellátni vetőmaggal a szövetkezeteket. A tagok kötelessége, hogy ezt összeadják. Az időjárás egyre jobb, tavasziasabb. A vetőmagvak összehordása, ha még nem is késő, de már nagyon is sürgetős, csak napok vannak a cselekedetre. S azokban a termelőszövetkezetekben, ahol még nem gyűlt össze, a tagoknak kell megérteniük: jövedelmük függ attól, hogy mikor vetnek. Ennek pedig már itt az ideje. A szakma szeretete , jó munka és nemes verseny eredménye a Kossuth-díj Ahogy az első kombájnok megjelentek a tiszántúli földeken, azzal együtt az egész környéken ismertté lett egy fiatal traktorista neve. A fomádi Állami Gazdaságban dolgozott akkor Méhes János, 1951-ben ült először az eddig nálunk még jófommán teljesen ismeretlen, bonyolult szerkezetű gépre, kombájnra. S mindjárt a legjobbak közé került, ahogy megismerte gépének minden csínját-bínját, ahogy megtanulta fortélyait, úgy emelkedett évről-évre teljesítménye, s természetesen ezzel együtt a keresete. Alaposan rácáfolt minden tévhitre, vagy rosszindulatú rágalmazásra, hogy semmit sem ér a kombájn, nemhogy segíti, hanem csak nehezíti a munkát. Aki úgy bánt vele, mint kutyával, annak valóban csak átok volt, de aki szerette és vigyázott rá, annál áldás és a paraszti munkának jelentős segítője és könnyítője. Ma már nem azon vitáznak szövetkezeti gazdáink, hogy jó vagy nem a munkája ezeknek a csodálatosan szerkesztett gépeknek, hanem azért folyik heves vita a gépállomásokon, hova megy előbb, kinek a földjén végezzen több munkát. Két esztendő óta az Ebesi Állami Gazdaságban dolgozik Méhes János. Tavaly nyárig valamivel több mint 50 vagonos eredménye volt a rekordja, de kimagasló teljesítménynek számított ez az egész országban is, hiszen a legjobbak között tartották vele nyilván. Amit a múlt évben teljesített, azzal alaposan rácáfolt minden eddigi hiedelemre, amely a mi földjeinken a kombájnaratás tetőfokát jelentette. 1959-ben 29 nap alatt 91 vagon gabonát aratott le és csépelt el egyedül. Még kimondani is nagy szám, s két tehervonatnyi rakomány kitelne belőle, amit nem egészen egy hónap alatt végzett el. Átlagosan számítva valamivel 300 mázsa fölött van a napi teljesítménye s a napi rekordja pedig meghaladja a 400 mázsát is. Amikor a folyamatos, esztendőkre szóló jó munkája felől érdeklődtünk, rövid választ adott: — Szeretni kell nagyon a gépet. Ezt a szeretetet Méhes János már kisgyermekkorától kezdve magával hozta. Apja gépész volt, s ha csak tehette körülötte sürgött-forgott, tanulta a mesterséget. Lakatos tanuló lett és sikeres vizsgája után valóban a gépek birodalmába került. Szánt évet nyáron, kombájnnal dolgozik, ősszel és télen javítja a traktorokat, cséplőket, a kombájnokat. Kiemelkedő eredményében nem kis része volt annak a nemes versenynek, amely az Ebesi Állami Gazdaság kombájnosai között folyt már jó néhány éve. A múlt nyáron szinte napról napra hozott hírt a magyar sajtó, a rádió az ebesi kombájnosokról, versenyükről. Hatvan, hetven nyolcvan vagonos teljesítményük, s Méhes János, Csige István, Szabó Antal és a többiek neve szinte váltakozva került naponkint a tábla élére. Micsoda izgalommal lesték, figyelték egymást. Azt mondták róluk: idegességükben még a kulcsot se lelték, pedig majd kiverte a szemüket... S ebből a nemes versenyből 91 vagonos teljesítménnyel Méhes János került ki győztesen. A verseny, a nagy tét, a kitűnő teljesítmény dicsőséget is hozott: esztendők óta a kombájnaratásban kimagasló eredményeiért, s különösen a tavalyi magas teljesítményért Kossuth-díjat kapott. Amikor híre jött a döntésnek, nyomába szegődtünk, s bizony nem is olyan könnyű volt megtalálni. Ahová értünk, onnan mindig néhány perccel ment tovább. Ebesen az általános iskola előtt már biztosak voltunk a vele való találkozásban: motorja ott állt az udvaron. Megzavartuk néhány percre az órát, ahol éppen Méhes János állt a táblánál, számtanból felelt. Több mint tíz felnőtt ült a kis iskolai padokban, férfiak és nők, a hetedik és nyolcadik osztályban tanulnak — köztük Méhes János is. A fiatal traktorosok egész sora tanulta meg tőle a gépek kezelését, szerelését, vezetését, segített nekik szakmai ismeretek elsajátításában. Szinte vérükbe akarja itatni, amit ő is mindig szem előtt tart: a kisebb hibák kijavításával elejét vehetik a nagy töréseknek és munkakieséseknek. Amikor végezetül a tervei felől érdeklődtünk a tanulásról beszélt. — Az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályának sikeres elvégzése után — tovább akarom folytatni tanulmányaimat, gépipariba szeretnék menni. Látom ugyanis, hogy az iskolákból most kikerülő fiataloknak minden vonalon mennyivel szélesebb a látókörük, gazdagabb az ismeretük. A szakmai tanulás mellett nem akarok lemaradni. Amint a nevelőtől hatottuk ezzel eddig nincs is baj: mint a szakmában, a tanulásban is a legjobbak között van Méhes János az Ebesi Állami Gazdaság Kossuthdíjjal kitüntetett kombájnosa. Sz. L. Nemcsak a gépeket — a számtanórát is szereti Méhes János az ebesi állami gazdaság Kossuth-díjas kombájnosa. Az általános iskola VII. osztályát végzi, s utána tovább tanul, hogy a szakmai gyakorlat mellett elméletben is jó nevelője és segítője lehessen a fiataloknak.