Hajdú-Bihari Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

Nyereségrészesedést osztottak a megye két bútorgyárában és a műanyaggyárban A Debreceni Hajlítottbú­­tor­gyár dolgozói március 30-án délután 3 órakor kap­ták meg nyereségrészesedé­süket. A gyár dolgozói között ezen a napon 890 ezer forin­tot osztottak ki , jó mun­kájuk eredményeként. A dol­gozók átlagosan egyhavi fi­zetést kaptak. A nyereségrészesedés kifi­zetése után a gyár újonnan épült, gyönyörű kultúrtermé­ben műsor szórakoztatta a dolgozókat. Az építőipari kul­túrotthon ének-, zene-, és tánccsoportja adott ajándék­­műsort ebből az alkalomból a gyárban. A kultúrműsor után a fehér asztalaik mellett vi­dám tréfálkozás, beszélgetés folyt. Voltak akik itt hatá­rozták el véglegesen, hogy mit is vásárolnak a most kapott pénzből, de legtöbben min­denek előtt „áldomást” ittak a nyereségrészesedésre, összekoccantak a poharak, s arra ürítették a gyár dol­gozói, hogy jövőre se legyen kevesebb a nyereségrészese­désük. ..» A Hajdúszoboszlói Bútor­ipari Vállalatnál már dél­előtt 11 órakor megkezdték a nyereségrészesedés kifizeté­sét. Itt különösen nagy öröm előzte ezt meg, hiszen az el­múlt évben ennél a vállalat­nál a veszteség miatt nem fi­­­­zettek nyereségrészesedést. A dolgozóik az elmúlt évben ki­váló termelési eredményeket­­ értek el, s most 244 ezer fo­rint nyereségrészesedést kap­tak. Ez az összeg itt is egy­havi keresetnek felel meg. A tervek, az elképzelések már hetekkel ezelőtt meg­születtek így nem ért vá­ratlanul senkit sem az a kérdés , hogy hasznosítja a most kapott pénzt. Nagy Sándor művezető 23 darab százast vitt haza ezen az estén. Ennyi a nyeresége­s részesedése. Igaz nem sokáig gazdagítja pénztárcáját, mert magának öltönyt, feleségé­nek pedig tavaszra körömci­pőt vesz. Erre szánta. Dihen Sándor, az asztalos­­üzem szerelője is örömmel számolgatja a pénzt, az 1600 forintot. Sok minden kell a háztartásba, s ugyanakkor az újszülöttnek is szeretnének apróbb holmikat venni. Szé­pen boldogulnak mint fiatal házasok, nem olyan régen vettek hálószobabútort. Di­hen Sándor 1800—1900 forin­tos Savi keresetéből erre is telt. Balázs Györgynek, az eny­vező brigád vezetőjének 1700 forintot számoltak le ezen a délelőttön. Szombaton este újabb „pénzhullás” lesz a Hajdúszo­boszlói Bútoripari Vállalat­nál. Ekkor tartják az élüzem avató ünnepséget, s osztják ki a 24 ezer forint jutalmat. Az ünnepségen hárman kap­ják meg a kétheti fizetéssel együtt a kiváló dolgozó jel­vényt, 15-en pedig a kiváló dolgozó oklevelet, mellyel egyheti fizetés jár. * Kedden osztották ki a nyereségrészesedést a Hajdú- Bihar megyei Mechanikai és Műanyaggyártó Vállalatnál. A dolgozók átlagosan egy­havi fizetésüknek megfelelő összeget vettek kézhez. Má­riás János szerszámkészítő 2828 forintot vitt haza a csa­ládjának, Rózsa Tibor aszta­los és Molnár Kálmán beta­nított munkás pedig 2400, illetve 1916 forintot vett fel az üzem pénztárából. Tóth Béla és felesége is 3 és fél ezer forintot kaptak nyere­ségrészesedésként, mint az üzemi törzsgárda régi tagjai A Debreceni Bútorgyárban a nyereségrészesedés után a kultúrteremben rendezett ün­nepségén összekoccantak a poharak. A Lévai házaspár „ál­domást” iszik a nyereségré­szese­désre Kiosztották a nyereségrészesedést a Hajdúszoboszlói Bú­toripari Vállalatnál. Nagy Sándor művezető, Dihen Sándor asztalos és Balázs György enyvező örömmel számolja a néhány perccel ezelőtt kézhez kapott száza­sokat Újra a nagy csaták színhelyén Mit lehet mondani ilyen­kor, amikor két ilyen em­berrel találkozunk? Kezet szorítani olyan emberekkel, akik személyükben is töb­bet tettek értünk, mint mi mindnyájan, akik ott körü­lötte álltunk. Fürkészem te­kintetét, eleven, szúrós sze­mét, amely sok borzalmat látott, és amelyben most annyi optimizmus, emberség ragyog. S markáns katona­­arca feloldódik itt a gyer­­mekserleg között. P. D. Govorunyenko al­tábornagy, akiről ezeket ír­tam. Ő lépte át először a magyar határt harcosaival 44 őszén, s mellette ott áll egyik kedves harcostársa, ha­dtestének egyik dandárpa­rancsnoka, Sz. D. Korobej­­nyikov ezredes. Eljöttek ven­dégségbe hozzánk, megnézni, hogy mit tettünk ott, ahol ők harcoltak, ahol úgy hul­lott a vér, mint a tavaszi zá­por, ahol ezer- és ezerszám úgy omlott a porba az em­beri élet, mint a lekaszált fű az útszélem. S amerre most járnak, itt a mi hazánk földjén, az élet sarjad, nő és erősödik a hő­sök porai felett egy új világ amely most hosszantartó bé­kességet ígér. Ott ácsorgunk a vendégek közül a kábai úttörőház ud­varán. Nem jön ajkunkra szó, csak őket figyeljük, s a sok kedves úttörőt, az ösz­­szesereglett kábai öregeket, akik itt néhány órára most ünnepelnek. Az idén talán nem is volt még ilyen verő­fényes tavaszi napsütés, ilyen simogatóan langy meleg, mint éppen ezen a keddi na­pon. Engedi az idő is, hogy ezek a kedves gyermekek, akik 15 évvel ezelőtt még nem is éltek, megmutassák mit tudnak, s hogyan ké­szülnek az életre. Alig 24 órája értesültek, hogy ilyen nem mindennapi vendégek jönnek. Ami itt történt a műsorban a hősök tiszteleté­re, számadás és vizsga volt. Számadás arról, hogy nem hiába harcolták ők itt, nem hiába hallott annyi vér. Te­hát vizsga volt ez, ami itt történt, nevelőknek és gyer­mekeknek csillagos ötös jár ezért. Mi is és a sok megpróbál­tatást látott katonaszívek is elfogadnak. Pedig a világtör­ténelem legnagyobb páncélos csatáinak részesei ők. Ezt magyarázzák az úttörők a maguk készítette terepaszta­lon. Felelevenedik a 18. pán­célos hadtest parancsnoka előtt a 15 évvel ezelőtt általa készített haditerv. És a vég­rehajtás, a véres csaták árán szerzett győzelem. S hallgat­ják tovább az úttörők elbe­szélését. Amit szorgalmas nyomolvasó munkájuk során szereztek, most számot ad­nak róla. Ez is történelem. Megmarad az utókor számá­ra, s akik ezt a pillanatot látjuk, szívünkben halálun­kig. Ének és induló csendül a gyermekek ajkán, köszöntők, fogadalmak és ígéretek hang­zanak el, amelyben az élet és az építés igenlése a hang­súly. A tábornok és az ezre­des is szól. Azt mondta Korobejnyikov ezredes: — Hadd történjen úgy, hogy ne legyen többé hábo­rú! Hadd ragyogjon tisztán a nap, mindig drága hazá­tok fölött, kedves úttörők. S azt kívánom, hogy a vilá­gon minden gyermek éljen boldogan, békében, soha ne tudjátok meg ti, hogy mi­lyen a háború! És újra zengett a dal, és a szótalanságban is telített szívvel borultak egymáshoz meghatottan a hős katonák és a gyermekek. Feledhetet­len a vendégeknek és a ven­dégfogadóknak ezek a pilla­natok. Nem akarnak elsza­kadni az összefogózott kezek, a szempárok mozdulatlan ragyognak. Talán mind azt mondja — reméljük még ta­lálkozunk valaha! A gépállomáson is várták a kedves vendégeket. Kelle­mes, finom ebédet készítet­tek. A fehér asztalnál szaka­datlan felelevenednek az él­mények, az emlékek: egy-egy tanya színhelye, kicsi szo­bája, egy-egy öreg fa, amely alatt meghúzódtak egykor ezek a hadvezérek. A tábor­nok egy kérdésre válaszolt: — A szovjet marsall és a közkatona azért harcolt ha­lált megvető bátorsággal, mert szabad országban él­nek, szovjet emberek, mert kommunisták és igaz haza­fiak. A kommunista és a szovjet ember büszke, nem hajt fejet senkinek. Az ellen­ség minket térdre akart kényszeríteni, meg akarta semmisíteni népünket, ha­zánkat. De mi nemcsak hogy nem hajtunk fejet az ellen­ség előtt, de nem is alku­szunk. És soha nem is fogunk alkudni azokkal, akik reánk s igaz barátainkra kezet emelnek. Nekünk is jó ezt érezni, tudni. Lehet hazafiságot ta­nulni és tanítani. S így lehet tisztelni, szeretni az igaz barátot Köszönjük Pjotr Dimitrije­­vics, köszönjük Szergej Di­­mitrijevics! (FÁBIÁN SÁNDOR) Az egykori véres csaták hősei a kábai úttörők által ké­szített, a harcokat ábrázoló terepasztal fölött tanács­koznak A vörös selyem úttörő nyak­kendő is a hála jelképe ­ A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Elhatá­rozta, hogy előterjesztést tesz az Elnöki Tanácshoz a Polgári Törvénykönyvet ha­tályba léptető törvényerejű rendeletek megalkotására. A kormány — a polgári törvénykönyv rendelkezései­vel összhangban — módosí­totta a vasúti árufuvarozás szabályait. A pénzügyiminszter tájé­koztatta a kormányt az 1939. évi nyereségrészesedés és jutalmazási alap alakulásá­ról. A nyereségrészesedés, il­letve jutalmazási alap ösz­­szege a tavaly kifizetett 1100 millió forinttal szemben most 1470 millió forint. Az iparvállalatok költség­szint­jének csökkentésében 1959-ben elért eredmények lehetővé tették, hogy az ipar­ban a tavaly kifizetett 789 millió forinttal szemben most 950 millió forint nyere­ségrészesedést fizessenek ki. A kormány a tájékoztatót­­ jóváhagyólag tudomásul vet­te. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. (MTI.) Parkosítás és parkvédelem Debrecen I. kerületében A Debreceni Kertészet már felkészült az 1960. évi parko­sítási munkák elvégzésére. Az I. kerület parkjaiban hat­vanöt új betonlábú kertipa­dot helyeznek el. A Kerekes­telepi fürdő parkjába is húsz padot adnak. A városi tan­ácsháza és a MÁV Igazgatóság előtti park szegélyét ürömi szegélykövel rakják ki. Felújítják a Béke útjának parkját, valamint a Wesselényi utat. A kisállo­­más előtti téren tovább foly­tatják a parkosítás munká­ját. Szükséges azonban, hogy erélyesebb intézkedésekkel védjék is a nagy költséggel létesített parkokat, mert saj­nos rongálják a füvesítést, tördelik a díszcserjéket és vi­rágokat. A belterületi fásításokat to­vább folytatják, és erre a cél­ra 120 ezer forintot fordíta­nak. Az elmúlt évben park fenntartására és park építésre közel 400 ezer forintot adtak az első kerületben. Ez évben sem kerül kevesebbe.­­ Klubhelyiséget avattak az MSZMP Belváros IX. párt­­szervezetének kommunistái az elmúlt hét szombatján. Az avatóünnepség alkalmával ní­vós kultúrműsort mutattak be, majd táncmulatság követ­kezett. Eredményesen gazdálkodtak tavaly a földművesszövetkezetek Ülést tartott a fföldművesszövetkezetek megyei választmánya Csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a földműves­­szövetkezetek megyei vá­lasztmánya ülést tartott Debrecenben, a KPVDSZ József Attila kultúrotthoná­­nak nagytermében. Részt vett az ülésen dr. Tatár Kiss Lajos, a SZÖVOSZ igazga­tóságának elnöke is. Bácsi Imre, a megyei választmány elnöke nyitot­ta meg az ülést, majd Sza­­bics Istvánné, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke tar­tott beszámolót a MÉSZÖV és a földművesszövetkezetek 1959. évi mozgalmi és gazda­sági tevékenységéről. Elöljáróban megállapítot­ta, hogy a földművesszövet­kezeti mozgalom az elmúlt év során is jelentékeny mér­tékben erősödött, a vezetés színvonala emelkedett, s en­nek folytán az fmsz-ek ál­talában teljesíteni tudták feladataikat, noha tavaly nemcsak a hagyományos gazdasági munkával voltak elfoglalva, hanem a mező­­gazdaság szocialista átszer­vezésével is. A földművesszövetkeze­tek választott vezetői sa­ját példáikkal is segítet­ték a tsz-mozg­almát: az elsők között léptek be a termelőszövetkezetekbe.­­ Beszámolója következő ré­szében az előadó a szerző­déses termeléssel, a szakcso­portok és a takarékszövetke­zetek eredményeivel foglako­zott, majd áttért az fmsz-ek felvásárlási, értékesítési, kis­kereskedelmi és vendéglátó­ipari tevékenységére. Meg­állapította, hogy a földmű­vesszövetkezetek és a MÉK 1959-ben nem teljesítették minden részletében felvásár­lási tervüket. A kiskereskedelmi hálózat helyzete már sokkal jobb. Az 1959-es tervet ugyanis 106,7 százalékra teljesítette, ami azt jelenti, hogy tavaly 70 millió forinttal volt na­gyobb a szövetkezet forgal­ma, mint 1958-ban. Az elmúlt évben a kiske­reskedelmi üzemág sok új rendszerű boltot létesített, önkiválasztó és önkiszolgáló boltokat, melyeket — a ta­pasztalatok szerint — a fal­vak lakossága igen megked­velt. A vendéglátóipari üzemág 113 százalékra teljesítette tervét. Három kisvendéglő­vel és öt cukrászdával bő­vült a földművesszövetkeze­tek vendéglátóipari hálózata. Az fimsz-ék a tervezett eredményt minden üzem­águkban teljesítették, illetve túlteljesítették. Ez elsősor­ban a forgalmi tervek túl­teljesítésének és a takarékos gazdálkodásnak tulajdonít­ható. Ennek következtében az fmsz-ek tiszta nyere­sége 24 292 000 forint, ami 160 százalékos terv­teljesítést jelent. A jelentékeny nyereség ter­mészetesen maga után vonja a dolgozók nagyobb összegű premizálását és nyereségré­szesedését, a­melynek kiosztása most van folyamatban. Az előadó a továbbiakban a MÉK és a MEZŐSZÖV munkáját értékelte, majd a tavalyi eredmények és a he­lyenként mutatkozó hibák alapján megjelölte a még eredményesebb gazdálkodás útját és módját. Szabics Istvánné beszámo­lója után Szathmári István, a MÉSZÖV terv- és pénzügyi főosztályvezető helyettese az 1960. évi forgalmi, pénzügyi és beruházási terveket is­mertette. Elmondotta, hogy a forgalom növelése érdekében a fimsz-ek kiskereskedelmi hálózata újabb egységekkel bővül, a meglevő boltok egy részét pedig korszerűsítik. Ugyanez áll a vendéglátó­ipari hálózatra is, mely pél­dául az idén három cukrász­dával (Zsáka, Nagyráton, Bi­­harnagybajom) egy kisven­déglővel (Kaba) és egy ital­bolttal (Tetétlen) bővül. Szathmári István ismertető előadását követően Sólyom Tibor, a MÉSZÖV főköny­velője ismertette a MÉSZÖV 1959. évi mérlegét. Utána széleskörű vita kezdődött, melynek során a választ­mány tagjai elmondották, milyen problémák jelentkez­nek helyenként, s azok meg­oldásához a MÉSZÖV haté­kony segítségét kérték. Felszólalt a vitában dr. Tatár Kiss Lajos is, aki a SZÖVOSZ igazgatóságának üdvözletét tolmácsolta a vá­lasztmánynak, s az 1960-as év feladatairól beszélt. A felszólalásokra Szabics Istvánná adott részletes vá­laszt. A választmányi ülés végén Bácsi Imre, az eddigi elnök felmentését kérte tiszte alól más irányú elfoglaltságai miatt. A választmány hozzá­járult kérése teljesítéséhez és egyhangúlag Fazekas Ká­roly választmányi tagot, a Termelőszövetkezeti Tanács megyei elnökét bízta meg a megyei választmány elnöki tisztének betöltésével. »TAPLÓ 3 1960. Április­­, péntek

Next