Hajdú-Bihari Napló, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-28 / 125. szám
LAKÁSÉPÍTÉSHEZ wi!iiii!ikiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiii!iiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ezer fooemciem gépeket kapott a Cementáruipari Vállalat A Cementáruipari Vállalatra ebben az évben az eddigieknél is nagyobb feladatok várnak. Az építőipart megfelelő mennyiségű betonelemekkel és más szükséges cikkel kell ellátniuk, hogy az egyre növekvő lakásépítések zavartalanul haladjanak. Érthető tehát, hogy tervük lényegesen magasabb a tavalyinál. Míg 1959-ben 28 millió forint értékű terméket állítottak elő, addig ebben az évben ez 38 millióra emelkedik. Csak födémbélés testből ebben az évben 400 ezer darabot gyártanak, a mozaiklap termelésük is növekszik. Az első negyedévet sikeresen zárták, 56 ezer négyzetmétert gyártottak, a második negyedévben — az igényeket figyelembe véve — ezt már 62 ezerre növelik. Az év végére pedig több mint 250 ezer négyzetméter mozaiklapot készítenek elő a lakásépítkezésekhez. A magasabb termeléshez feltétlen szükséges volt a vállalat gépi kapacitásának növelése, mindenekelőtt új, nagyobb teljesítményű, korszerűbb gépek munkába állítása. A Cementáruipari Vállalat az elmúlt években nem sokat fejlődött ezen a téren, így az ez évben kapott beruházás már az év első hónapjában éreztette hatását. Több gépet kaptak 1960- ban, mint az elmúlt két évben együttvéve. Néhány héttel ezelőtt érkezett meg, s az ügyes szerelők már össze is szerelték a négy darab ikercséta prést. Régi igény teljesült ezzel, mert nemcsak megkönnyíti a mozaikgyártás nehéz fizikai munkáját, hanem a termelékenységet is növeli. A régebbi típusú géppel három munkás 8 óra alatt nagy fizikai erőkifejtéssel 1920 mozaik lapot állított elő. Az iker csétaprés üzembeállításával nyolc óra alatt két fő 2 ezer mozaikot készít elő a félautomata gépen. Néhány hét óta működik a vállalatnál két darab kettő tonnás bolgár gyártmányú villamostargonca. Hogy ezzel mennyivel könynyebb a szállítás, mint a vontatókkal, arról legjobban a rakodó- és szállítómunkások tudnának beszélni. De az ő munkájuk megkönnyítésén túl a villamostargoncák gyorsítják a szállítást, folyamatosabbá teszik az üzemrészek nyersanyaggal való ellátását. Most várják a csehszlovák gyártmányú 500 literes betonkeverő gép megérkezését is. Ennek főleg a betonkeverők örülnek, hiszen az ő munkájukat könnyíti meg és teszi gyorsabbá. Sajnos eddig a Cementáruipari Vállalatnál a betont lapáttal, kézierővel keverték. Ez is megszűnik néhány hét múlva, amikor megérkezik a nagy teljesítményű betonkeverő gép. Az új gép nemcsak gyorsítja a keverést, hanem a minőséget is javítja, mert precízebbé teszi a cement kötését. A vibráló rosta elkészítése is rövidesen befejeződik, melynek felújítását az üzem ■lakatosad hetek óta végzik. Az új vibráló rosta üzembe állításával növekszik a rostaüzem kapacitása. A Cementáruipari Vállalatnál arra törekszenek, hogy saját erejükből, újítás, észszerűsítés alapján is elősegítsék a gépesítést. Több év tapasztalata bizonyítja, hogy az újítómozgalom hasznos ebben az üzemben is. Ebben az évben készült el Gerőcs Sándor és társai újítása. Azújítók egy teljesen új gépet konstruáltak, melynek segítségével meggyorsítják a födémelem gyártását. Míg eddig két fő 104 darabot gyártott, addig a gép beállításával három fő 800 darabot gyárt, lényegesen könnyebb feltételek mellett. Törekszenek a vagonkirakás gépesítésére is. Ezt is újítással szeretnék megoldani. Most próbálják ki a Debreceni Erőmű által szerkesztett és kikísérletezett vagonkirakót, ha ez náluk is beválna, akkor újításként átveszik és saját maguk kivitelezik. Ez naponta 30—40 vagon ki- és berakását tenné lehetségessé, amit eddig kézzel végeztek és végeznek még ma is. (K. M.) Munkában az új villamostargonca Szerelik az ikercséta prést MOCSÁR GÁBOR RIPORTSOROZATA Hoppiacht az álla m. Hogy Nagyrábén a szövetkezet és a művelődés ügye így összeforrott, azt nemcsak a tsz „áldozatkészségének" kell felfogni. A tsz mégsem kulturális intézmény elsősorban, még akkor sem, ha a falu lakóit úgyszólván teljességgel magába tömöríti s eképpen tagjainak boldogulását sokféleképpen hivatott elősegíteni. Albán, hogy a művelődés ügye előbbre halad-e, vagy csak éppen mendegél, vagy éppen egyhelyben áll — a szövetkezet is érdekelt. Lássunk erre egy példát: lehet, hogy bizonyos előírásokat valamelyik fél megsért, akkor, amikor a szövetkezet , hogy a tsz gazdálkodása, milyen döntő módon befolyásolja a község életét más tekintetben is, erre igen érthető példát nyújt az ifjúság helyzetének alakulása a tsz-en belül , és a tsz-en kívül. Amikor az egységes falusi pártszervezet megalakult, a vezetők megvitatták, mit kellene tenni az ellen a folyamat ellen, ami akkor is tartott még Nagyrábén, aztó. a művelődési otthont anyagilag is támogatja (például fűtőanyaggal). De vajon nem érdeke-e a tsz-nek, hogy ott rendszeresen színvonalas szaktanfolyamok folyjanak a mezőgazdasági szakkörben? Kik járnak oda? Nemde a tsz brigádvezetői, munkacsapat vezetői? A tsz még azzal is támogatja a művelődési otthon szakkörének munkáját, hogy kísérleti parcellát bocsát a rendelkezésükre, ahol az öntözéses gazdálkodással ismerkednek kicsiben, hogy mire — pár év múltán — elér idáig a csatorna vize, a szövetkezet földjein kamatoztassák az itt szerzett ismereteket — nagyban így függnek össze a dolgok, hogy a fiatalok elkívánkoznak a faluból. S megszületett az igen egyszerű elgondolás: kérdezzük meg tőlük, maguktól a fiataloktól, összehívták a tsz fiataljait. Az egyesült tsz-nek 92 fiatal tagja volt, de többen vettek részt a megbeszélésen, mert még szülők is jöttek el az érdekesnek ígérkező tanácskozásra. Itt kiderült: a fiatalok keveslik a készpénzt, nekik év közben is pénz kell, meg szórakozási lehetőség kell. Hiába mondták a tsz vezetői, itt sem kerestek kevesebbet, mint az iparban. „Mégiscsak más az” — felelték a fiatalok —, „mert ott havonta nagyobb összeget kapunk.” A fiatalok kívánsága szerint dolgozták ki azt a jövedelemelosztási módszert, amely fokról fokra az egész tagságra kiterjedt. Először az volt a javaslat, hogy a fiatalok mondjanak le a természetbeni járandóság 60—80 százalékáról, s ezt készpénzben kapják meg. „Az egészről lemondunk a készpénzért" — felelték a fiatalok. „De ez már olyan dolog, amit közgyűlés elé kell vinni.” S a következmény: a közgyűlésen az idősebbek többsége is azt mondta: ez nemcsak a fiataloknak volna jó, hanem az öregeknek is. A tsz ugyanis úgy oldotta meg a kérdést, hogy a tagok kaphatnak kenyérnekvalót is, takarmányt is (meghatározott mértékben) a tsz-től, de ezt nem részesedésként, hanem a készpénzrészesedésből megvásárolják. Ezt a jövedelemelosztási módszert a közgyűlés elfogadta s a tervezett jövedelemnek hatvan százalékát most már havonta készpénzben megkapják a tagok. Munkaegységenként 22 forintot ilyen módon a rendszeresen dolgozó tagok havi 900—1300, az állattenyésztők havi 1200—1600, a gépesítésben dolgozók havi 1300—1800 forintot kapnak — előlegképpen! A művelődési otthon ügye Egyik következmény: most 160 nőtlen, illetve hajadon tagja van már a szövetkezetnek, a gyűlés idején még, mint említettük, csak 92 volt az ilyen tagok száma. Azóta 128 új tag lépett be, nagy részük az iparból, állami gazdaságukból tért vissza s nagy részük fiatal! A másik következmény: a falu kulturális élete felpezsdülőben van — most persze, a nagy nyári munkák miatt csend van —, mert sokkal több a kultúrát nemcsak szerető, hanem művelni is hajlandó fiatal. Hogy mily sokoldalúan öszszefügg a mezőgazdaság szocialista átalakulása a falu művelődési helyzetével s hogy egy szövetkezet — ha erre a feladatra is gondol — mily hatásosan tudja befolyásolni a falu kulturális életét, erre megint jó példát mondhatunk: a községi művelődési otthon ügyét. Ez, miint oly sok községünkben , nincs megoldva. Nagyrábén sem. Ismeretes, hogy ez a község egyike volt a megyében az első szövetkezeti falvaknak, s akkoriban szép ígéretek hangzottak el, amelyek szerint az új szövetkezeti községek minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy a falu építésében, a község fejlesztésében is meglátszódjék, ez most már szövetkezeti község, így kapott ígéretet Nagyrábé is kultúrotthonra is, a moziról nem is beszélve, amely bizony igen rozoga állapotban van, be is ázik rendszeresen, szóval — nem méltó egy egyébként ilyen fejlett szövetkezeti községhez. Az ígéret azonban nem vált valóra s most már annál nehezebb a helyzet, hogy azóta igen sok tsz-község lett, mindenhol ugrásszerűen megnőttek az ilyenfajta igények — de a nagyrábéiak nem mondanak le arról, hogy ebben a tekintetben is nagyot lépjenek előre. S mit hallottunk? Azt, hogy a szövetkezet felajánlotta egyik magtárát a falu közepén — művelődési otthon céljára. Itt lenne a 600 főt befogadó nagy előadóterem, építenének hozzá színpadot s egyéb szükséges helyiségeket. Szövetkezet magtárt ajánl fel a művelődési célokra? Bizonyára felhördülnek emiatt olyan szövetkezeti vezetők, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb a falusi kultúrteremnél, legföljebb annyi gondot okoz nekik: hogyan lehetne nyáron megszerezni magtárnak. Persze, a nagyrábéi szövetkezet vezetői sem olyan könnyelműek (akik ismerik őket,, tudják, hogy rájuk aztán igazán nem lehet ezt mondani), hogy csak úgy lemondjanak valamiről. Csakhogy tudni kell: azáltal, hogy a készpénzben történő jövedelemosztást bevezették, sokkal több árut adnak el az államnak, nem szükséges magtározni akiosztandó terményeket, s a már máshol meglevő magtárférőhely elegendő a szükséges tárolásokra. Nyugodtan átadhatják a magtárt a falu kulturális életének további szolgálatára — ami más módon a tsz számára hoz „hasznot”. ■ úgy véljük, sikerült teljesíteni azt az ígéretünket, hogy bemutatjuk: miképpen alakul át egy falu élete azáltal, hogy a mezőgazdaság átszervezése után a termelőszövetkezet, nemcsak mint gazdasági társulás, hanem mint politikai- társadalmi tényező is „bevonul" a faluba. Az eddig elmondottak jórészt a kulturális élet alakulását világították meg. A következőikben elmondunk néhány olyan jellemző és érdekes momentumot, amelyek az élet más vonatkozására is fényt derítenek. (Folytatjuk) A fiatalok kívánsága szerint Két kiállítás nyílik ma a Déri Múzeumban A mai napon két kiállítás nyílik meg a debreceni Déri Múzeumban. Délután 3 órakor a múzeum képtárában dr. Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg a XIX. század magyar festészeti anyagából összeállított állandó képkiállítást A Déri Múzeum újjárendezett képtárának változatos, színes anyaga bizonyosan nagy érdeklődést vált ki. A múzeum képanyagán kívül a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönzött a kiállítás számára több mint 60 festményt. Ezek között kerül kiállításra Szinyei Merse Pál egyik leghíresebb alkotása, a Pacsirta, Borsos József Galambposta című biedermeier szemléletű festménye, Munkácsy Mihály egyik vázlata a Siralomházhoz, valamint a Mozart kompozíció egyik vázlata. A XX. század új festészeti irányát képviselő mesterek közül Rippl-Rónai, Csók, Bernáth, Dési-Huber, Derkovits Gyula jelentős művei szerepelnek. A debreceni festők képei külön teremben kaptak helyet, a legszebb alkotásaikból láthatunk ízelítőt. A kiállítást Telepy Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos kutatója — aki az elmúlt esztendőben a Benczur-kiállítást összeállította — rendezte nagy gonddal és művészi hozzáértéssel. Délután 5 órakor kerül sor a Szabó Lőrinc emlékkiállítás megnyitására. A két termet megtöltő lelzállítást a nagy költő születésének 60. éffrdulója tiszteletére rendezik, s a megnyitó ünnepségen részt vesz a költő özvegye és leánya. Szabó Lőrinc kissé debreceni költőnek is számít, hiszen 8 esztendős korától egészen az érettségiig Debrecenben élt. Itt ébredt fel irodalmi érdeklődése, itt kezdett verseket írni. A kiállítás Szabó Lőrinc életének legfontosabb mozzanatait mutatja be. Igen nagy fénykép és kézirat anyag található a kiállításon, ezenkívül igen sok levél a költő hagyatékából, valamint az eddig megjelent kötetek. A kiállítást dr. Julow Viktor, a Déri Múzeum tudományos munkatársa rendezte, a grafikákat Menyhárt József festőművész, a fotókat Faragó István készítette. A kiállítást megnyitja dr. Barta János egyetemi tanár. A megnyitás után megemlékező ünnepség zajlik le. Biber László, a költő ifjúkori barátja emlékező beszédet tart, majd hangszalagon maga a közelmúltban elhunyt költő szólal meg és verseiből ad elő. Részleteket hallunk még a Tücsökzenéből. A műsort összeállította Tertmszky Edit, a Magyar Rádió munkatársa. Százéves a hajdúnánási „összhangzatos énekkar" A százesztendős múltra visszatekintő Hajdúnánási Városi Kórus ma este 7 órakor tartja jubileumi ünnepségét. A kórus 1859-ben alakult összhangzatos Énekkar néven. Akkor főképpen temetéseken, egyházi szertartásokon szerepelt, de az 1870-ből fennmaradt kották bizonyítják, hogy világi dalokat is énekeltek. 1883-ban megszűnt az egyházi kórus jellege és a Hajdúnánási Dalárda nevet vette fel. 1900-ban tagja lett az országos dalszövetségnek, 1923-ban pedig a férfikar vegyeskarrá bővült, jelenlegi karnagya Makláry Lajos munkája nyomán. Országos kórusversenyeken, ünnepségeken kiváló eredményeket értek el, így többek között 1925-ben a Soproni országos dalosversenyen elnyerték a vegyeskari első díjat, az 1929-es debreceni országos dalosversenyen szintén első díjat kaptak. A kórus tehetséges karnagya vezetésével a kevesek közé tartozott, akik a múltban is az akkor hozzáférhető értékesebb művekből válogatta ki műsorát. A felszabadulás után a kórus ismét újjászervező, A. I. karnagyuk vezetésével és azóta is a megye egyik legjobb kórusaként működik. A felszabadulás óta csaknem minden politikai, kulturális rendezvényen közreműködött. 1947-től 1950-ig például a városban működő még 3 énekkarral együtt 278 nyilvános szereplésen vett részt. Vannak olyan kórustagok, akik 30—40 éve vesznek részt a munkában, a karnagy, Makláry Lajos 38 éve vezeti az énekkart. Az idősebbek mellett szép számban megtalálhatjuk itt a város ifjúságát is, így a hajdúnánási kórusnál nincs meg a kiöregedés veszélye, van utánpótlás. A 100 esztendős kórus ma, szombaton tartja ünnepi hangversenyét a város művelődési otthonában. Az ünnepség a Himnusszal kezdődik, melyet a debreceni Kodály-kórus és a 100 éves Hajdúnánási Városi Énekkar ad elő. Ünnepi megnyitót Szilágyi Gyula, a városi tanács v. b. elnöke mond. Ünnepi beszédet tart dr. Tóth Lajos ny. gimnáziumi igazgató, a Hajdú- Bihar megyei Tanács művelődésügyi állandó bizottságának tagja. Ezután következik a 100 éves énekkar üdvözlése, valamint a kitüntetések átadása. Az ünnepség első része után a jubiláló énekkar számai következnek. Fellép a jubileumon a debreceni Kodály-kórus is. A 100 esztendős kórusnak írásban küldött üdvözletet Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző, aki többek között ezt írta : „Továbbra az lesz énekkarotok, mint egy évszázadon át eddig is : a művészetnek és a haladásnak a biztos vára”. Ma kezdődnek az irodalmi könyvhét ünnepségei Debrecenben Az ország egészéhez hasonlóan Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében ma irodalmi könyvnapi ünnepségek kezdődnek. A városi tanács v. b. művelődésügyi osztálya rendezésében ma este 7 órakor az Ifjúsági Irodalmi Színpad közreműködésével irodalmi ünnepség lesz az ünnepi könyvhét megnyitása alkalmából. Az irodalmi ünnepségen bevezetőt mond Oravecz Paula írónő, közreműküdnek az irodalmi színpad tagjai, akik Gulyás Pál, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc, Szabó Pál és ma élő debreceni írók verseiből, műveiből adnak elő. Az ünnepi könyvhét alkalmából a Könyvterjesztő Vállalat az Aranybika előtt felállított könyvsátrában ma délután már megkezdi árusítását az ünnepi könyvhét alkalmából megjelent könyvekből. A könyvsátorban már ma vásárolhatók azok a könyvek, amelyek az irodalmi ünnepség alkalmából jelennek meg a könyvpiacon, így többek között Darvas József, Dobozi Imre, Heltai Jenő, Keszthelyi Zoltán és mások művei. Az ünnepi könyvhét műsoraként az Ifjúsági Irodalmi Színpad vasárnap délután 3 órakor Macson bemutatja Csalogányok és pacsirták címmel Petőfi-estjét. Az irodalmi előadáson részt vesz Oravecz Paula írónő is. Ezt követően az Ifjúsági Irodalmi Színpad tagjai közreműködnek a megyei könyvtárban bemutatásra kerülő debreceni költők estjén is június 1-én szerdán este 7 órakor. NAPLÓ, 1960. MÁJUS 28. SZOMBAT