Hajdú-Bihari Napló, 1960. május (17. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-28 / 125. szám

LAKÁSÉPÍTÉSHEZ wi!iiii!ikiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiii!iiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ezer fooemciem gépeket kapott a Cementáruipari Vállalat A Cementáruipari Vállalatra ebben az évben az eddigiek­nél is nagyobb feladatok várnak. Az építőipart meg­felelő mennyiségű betonele­mekkel és más szükséges cikkel kell ellátniuk, hogy az egyre növekvő lakásépítések zavartalanul haladjanak. Érthető tehát, hogy tervük lényegesen magasabb a tava­lyinál. Míg 1959-ben 28 millió forint értékű terméket állítottak elő, addig eb­ben az évben ez 38 mil­lióra emelkedik. Csak födémbélés testből eb­ben az évben 400 ezer dara­bot gyártanak, a mozaiklap termelésük is növekszik. Az első negyedévet sikeresen zárták, 56 ezer négyzetmétert gyártottak, a második ne­gyedévben — az igényeket fi­gyelembe véve — ezt már 62 ezerre növelik. Az év végére pedig több mint 250 ezer négyzetméter mozai­klapot ké­szítenek el­ő a lakásépít­kezésekhez. A magasabb termeléshez feltétlen szükséges volt a vál­lalat gépi kapacitásának nö­velése, mindenekelőtt új, na­gyobb teljesítményű, korsze­rűbb gépek munkába állítása. A Cementáruipari Vállalat az elmúlt években nem sokat fejlődött ezen a téren, így az ez évben kapott beruházás már az év első hónapjában éreztette hatását. Több gépet kaptak 1960- ban, mint az elmúlt két évben együttvéve. Néhány héttel ezelőtt ér­kezett meg, s az ügyes sze­relők már össze is szerelték a négy darab ikercséta prést. Régi igény teljesült ezzel, mert nemcsak megkönnyíti a mozaikgyártás nehéz fizikai munkáját, hanem a termelé­kenységet is növeli. A régebbi típusú géppel három munkás 8 óra alatt nagy fizikai erőkifejtéssel 1920 mozaik la­pot állított elő. Az iker csétaprés üzembeál­lításával nyolc óra alatt két fő 2 ezer mozaikot készít el­ő a félautomata gépen. Né­hány hét óta működik a vállalatnál két darab kettő tonnás bolgár gyártmányú villa­mostargonca. Hogy ezzel mennyivel köny­­nyebb a szállítás, mint a von­tatókkal, arról legjobban a rakodó- és szállítómunkások tudnának beszélni. De az ő munkájuk megkönnyítésén túl a villamostargoncák gyor­sítják a szállítást, folyama­tosabbá teszik az üzemrészek nyersanyaggal való ellátását. Most várják a csehszlovák gyártmányú 500 literes be­tonkeverő gép megérkezését is. Ennek főleg a betonke­verők örülnek, hiszen az ő munkájukat könnyíti meg és teszi gyorsabbá. Sajnos eddig a Cementáruipari Vállalatnál a betont lapáttal, kézierővel keverték. Ez is megszűnik né­hány hét múlva, amikor megérkezik a nagy telje­sítményű betonkeverő gép. Az új gép nemcsak gyor­sítja a keverést, hanem a mi­nőséget is javítja, mert pre­cízebbé teszi a cement köté­sét. A vibráló rosta elkészí­tése is rövidesen befejeződik, melynek felújítását az üzem ■lakatosad hetek óta végzik. Az új vibráló rosta üzembe állí­tásával növekszik a rosta­üzem kapacitása. A Cementáruipa­ri Vállalat­nál arra törekszenek, hogy saját erejükből, újítás, ész­­szerűsítés alapján is elősegít­sék a gépesítést. Több év ta­pasztalata bizonyítja, hogy az újítómozgalo­m hasznos eb­ben az üzemben is. Ebben az évben készült el Gerőcs Sán­dor és társai újítása. Az­­újítók egy teljesen új gépet konstruáltak, melynek segít­ségével meggyorsítják a födém­elem gyártását. Míg eddig két fő 104 da­rabot gyártott, addig a gép beállításával három fő 800 darabot gyárt, lé­nyegesen könnyebb felté­telek mellett. Törekszenek a vagonkira­kás gépesítésére is. Ezt is újítással szeretnék megoldani. Most próbálják ki a Debre­ceni Erőmű által szerkesztett és kikísérletezett vagonkira­­kót, ha ez náluk is bevál­na, akkor újításként átveszik és saját maguk kivitelezik. Ez naponta 30—40 vagon ki- és berakását tenné lehetségessé, amit eddig kézzel végeztek és végeznek még ma is. (K. M.) Munkában az új villamostargonca Szerelik az ikercséta prést MOCSÁR GÁBOR RIPORTSOROZATA Hoppiacht az álla­­ m­. Hogy Nagyrábén a szövet­kezet és a művelődés ügye így összeforrott, azt nemcsak a tsz „áldozatkészségének" kell felfogni. A tsz mégsem kulturális intézmény elsősor­ban, még akkor sem, ha a falu lakóit úgyszólván teljes­séggel magába tömöríti s eképpen tagjainak boldogulá­sát sokféleképpen hivatott elősegíteni. Albán, hogy a művelődés ügye előbbre ha­lad-e, vagy csak éppen men­­degél, vagy éppen egyhelyben áll — a szövetkezet is érde­kelt. Lássunk erre egy példát: lehet, hogy bizonyos előírá­sokat valamelyik fél megsért, akkor, amikor a szövetkezet , hogy a tsz gazdálkodása, milyen döntő módon befolyá­solja a község életét más tekintetben is, erre igen ért­hető példát nyújt az ifjúság helyzetének alakulása a tsz-en belül , és a tsz-en kívül. Amikor az egységes falusi pártszervezet megalakult, a vezetők megvitatták, mit kel­lene tenni az ellen a folya­mat ellen, ami akkor is tar­tott még Nagyrábén, az­tó. a művelődési otthont anya­gilag is támogatja (például fűtőanyaggal). De vajon nem érdeke-e a tsz-nek, hogy ott rendszeresen színvonalas szaktanfolyamok folyjanak a mezőgazdasági szakkörben? Kik járnak oda? Nemde a tsz brigádvezetői, munkacsapat vezetői? A tsz még azzal is támogatja a művelődési ott­hon szakkörének munkáját, hogy kísérleti parcellát bo­csát a rendelkezésükre, ahol az öntözéses gazdálkodással ismerkednek kicsiben, hogy mire — pár év múltán — elér idáig a csatorna vize, a szövetkezet földjein kamatoz­tassák az itt szerzett ismere­teket — nagyban­ így függ­nek össze a dolgok, hogy a fiatalok elkívánkoz­nak a faluból. S megszületett az igen egyszerű elgondolás: kérdezzük meg tőlük, maguk­tól a fiataloktól, összehívták a tsz fiataljait. Az egyesült tsz-nek 92 fiatal tagja volt, de többen vettek részt a megbeszélésen, mert még szü­lők is jöttek el az érdekesnek ígérkező tanácskozásra. Itt kiderült: a fiatalok keveslik a készpénzt, nekik év közben is pénz kell, meg szórakozási lehetőség kell. Hiába mondták a tsz veze­tői, itt sem kerestek keve­sebbet, mint az iparban. „Mégiscsak más az” — felel­ték a fiatalok —, „mert ott havonta nagyobb összeget ka­punk.” A fiatalok kívánsága sze­rint dolgozták ki azt a jöve­delemelosztási módszert, amely fokról fokra az egész tagságra kiterjedt. Először az volt a javaslat, hogy a fiata­lok mondjanak le a termé­szetbeni járandóság 60—80 százalékáról, s ezt készpénz­ben kapják meg. „Az egész­ről lemondunk a készpénzért" — felelték a fiatalok. „De ez már olyan dolog, amit köz­gyűlés elé kell vinni.” S a következmény: a közgyűlésen az idősebbek többsége is azt mondta: ez nemcsak a fiata­loknak volna jó, hanem az öregeknek is. A tsz ugyanis úgy oldotta meg a kérdést, hogy a tagok kaphatnak kenyérnekvalót is, takarmányt is (meghatározott mértékben) a tsz-től, de ezt nem részesedésként, hanem a készpénzrészesedésből meg­vásárolják. Ezt a jövedelem­elosztási módszert a közgyű­lés elfogadta s a tervezett jövedelemnek hatvan százalé­kát most már havonta kész­pénzben megkapják a tagok. Munkaegységenként 22 forin­tot ilyen módon a rendsze­resen dolgozó tagok havi 900—1300, az állattenyésztők havi 1200—1600, a gépesítés­ben dolgozók havi 1300—1800 forintot kapnak — előleg­képpen! A művelődési otthon ügye Egyik következmény: most 160 nőtlen, illetve hajadon tagja van már a szövetkezet­nek, a gyűlés idején még, mint említettük, csak 92 volt az ilyen tagok száma. Azóta 128 új tag lépett be, nagy ré­szük az iparból, állami gaz­daságu­kból tért vissza s nagy részük fiatal! A másik következmény: a falu kulturális élete felpezs­dülőben van — most persze, a nagy nyári munkák miatt csend van —, mert sokkal több a kultúrát ne­mcsak­ sze­rető, hanem művelni is haj­landó fiatal. Hogy mily sokoldalúan ösz­­szefügg a mezőgazdaság szo­cialista átalakulása a falu művelődési helyzetével s hogy egy szövetkezet — ha erre a feladatra is gondol — mily hatásosan tudja befolyásolni a falu kulturális életét, erre megint jó példát mondha­tunk: a községi művelődési otthon ügyét. Ez, miint oly sok községünkben , nincs megoldva. Nagyrábén sem. Ismeretes, hogy ez a község egyike volt a megyében az első szövetkezeti falvaknak, s akkoriban szép ígéretek hang­zottak el, amelyek szerint az új szövetkezeti községek min­den támogatást megkapnak ahhoz, hogy a falu építésében, a község fejlesztésében is meglátszódjék, ez mos­t már szövetkezeti község, így ka­pott ígéretet Nagyrábé is kultúrotthonra is, a moziról nem is beszélve, amely bi­zony igen rozoga állapotban van, be is ázik rendszeresen, szóval — nem méltó egy egyébként ilyen fejlett szö­vetkezeti községhez. Az ígéret azonban nem vált valóra s most már annál ne­hezebb a helyzet, hogy azóta igen sok tsz-község lett, min­denhol ugrásszerűen megnőt­tek az ilyenfajta igények — de a nagyrábéiak nem mon­danak le arról, hogy ebben a tekintetben is nagyot lép­jenek előre. S mit hallottunk? Azt, hogy a szövetkezet felajánlotta egyik magtárát a falu köze­pén — művelődési otthon cél­jára. Itt lenne a 600 főt be­fogadó nagy előadóterem, építenének hozzá színpadot s egyéb szükséges helyiségeket. Szövetkezet magtárt ajánl fel a művelődési célokra? Bizonyára felhördülnek emiatt olyan szövetkezeti vezetők, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb a falusi kultúr­teremnél, legföljebb annyi gondot okoz n­ekik: hogyan lehetne nyáron megszerezni magtárnak. Persze, a nagyrá­­béi szövetkezet vezetői sem olyan könnyelműek (akik is­merik őket,, tudják, hogy rá­juk aztán igazán nem lehet ezt mondani), hogy csak úgy lemondjanak valamiről. Csak­hogy tudni kell: azáltal, hogy a készpénzben történő jöve­delemosztást bevezették, sok­kal több árut adnak el az ál­lamnak, nem szükséges mag­­tározni a­­kiosztandó termé­nyeket, s a már máshol meg­levő magtárférőhely elegendő a szükséges tárolásokra. Nyu­godtan átadhatják a magtárt a falu kulturális életének to­vábbi szolgálatára — ami más módon a tsz számára hoz „hasznot”. ■ úgy véljük, sikerült telje­síteni azt az ígéretünket, hogy bemutatjuk: miképpen alakul át egy falu élete azáltal, hogy a mezőgazdaság átszervezése után a termelőszövetkezet, nemcsak mint gazdasági tár­sulás, hanem mint politikai- társadalmi tényező is „bevo­nul" a faluba. Az eddig elmondottak jó­részt a kulturális élet alaku­lását világították meg. A kö­vetkezőikben elmondunk né­hány olyan jellemző és érde­kes momentumot, amelyek az élet más vonatkozására is fényt derítenek. (Folytatjuk) A fiatalok kívánsága szerint Két kiállítás nyílik ma a Déri Múzeumban A mai napon két kiállítás nyílik meg a debreceni Déri Múzeumban. Délután 3 óra­kor a múzeum képtárában dr. Pogány Ö. Gábor, a Nem­zeti Galéria főigazgatója nyit­ja meg a XIX. század magyar festészeti anyagából össze­állított állandó képkiállítást A Déri Múzeum újjárendezett képtárának változatos, színes anyaga bizonyosan nagy ér­deklődést vált ki. A múzeum képanyagán kívül a Magyar Nemzeti Galéria kölcsönzött a kiállítás számára több mint 60 festményt. Ezek között ke­rül kiállításra Szinyei Merse Pál egyik leghíresebb alkotá­sa, a Pacsirta, Borsos József Galambposta című bieder­meier szemléletű festménye, Munkácsy Mihály egyik váz­lata a Siralomházhoz, vala­mint a Mozart kompozíció egyik vázlata. A XX. század új festészeti irányát képviselő mesterek közül Rippl-Rónai, Csók, Ber­­náth, Dési-Huber, Derkovits Gyula jelentős művei szere­pelnek. A debreceni festők képei külön teremben kaptak he­lyet, a legszebb alkotásaikból láthatunk ízelítőt. A kiállítást Telepy Katalin, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos kutatója — aki az elmúlt esztendőben a Benczur-kiállítást összeállítot­ta — rendezte nagy gonddal és művészi hozzáértéssel. Délután 5 órakor kerül sor a Szabó Lőrinc emlékkiállítás megnyitására. A két termet megtöltő lel­zállítást a nagy költő születésének 60. é­ff­r­­dulója tiszteletére rendezik, s a megnyitó ünnepségen részt vesz a költő özvegye és leánya. Szabó Lőrinc kissé debreceni költőnek is számít, hiszen 8 esztendős korától egészen az érettségiig Debre­cenben élt. Itt ébredt fel iro­dalmi érdeklődése, itt kezdett verseket írni. A kiállítás Sza­bó Lőrinc életének legfonto­sabb mozzanatait mutatja be. Igen nagy fénykép és kéz­irat anyag található a kiállí­táson, ezenkívül igen sok le­vél a költő hagyatékából, va­lamint az eddig megjelent kötetek. A kiállítást dr. Julow Vik­tor, a Déri Múzeum tudomá­nyos munkatársa rendezte, a grafikákat Menyhárt József festőművész, a fotókat Faragó István készítette. A kiállítást megnyitja dr. Barta János egyetemi tanár. A megnyitás után megem­lékező ünnepség zajlik le. Bi­ber László, a költő ifjúkori barátja emlékező beszédet tart, majd hangszalagon maga a közelmúltban elhunyt költő szólal meg és verseiből ad elő. Részleteket hallunk még a Tücsökzenéből. A műsort összeállította Tertmszky Edit, a Magyar Rádió munkatársa. Százéves a hajdúnánási „összhangzatos énekkar" A százesztendős múltra visszatekintő Hajdúnánási Városi Kórus ma este 7 óra­kor tartja jubileumi ünnep­ségét. A kórus 1859-ben ala­kult összhangzatos Énekkar néven. Akkor főképpen te­metéseken, egyházi szertar­tásokon szerepelt, de az 1870-ből fennmaradt kották bizonyítják, hogy világi da­lokat is énekeltek. 1883-ban megszűnt az egyházi kórus jellege és a Hajdúnánási Da­lárda nevet vette fel. 1900-ban tagja lett az országos dal­­szövetségnek, 1923-ban pedig a férfikar vegyeskarrá bő­vült, jelenlegi karnagya Mak­­láry Lajos munkája nyomán. Országos kórusversenyeken, ünnepségeken kiváló eredmé­nyeket értek el, így többek között 1925-ben a Soproni or­szágos dalosversenyen elnyer­ték a vegyeskari első díjat, az 1929-es debreceni országos dalosversenyen szintén első díjat kaptak. A kórus tehetséges kar­nagya vezetésével a kevesek közé tartozott, akik a múlt­ban is az akkor hozzáférhető értékesebb művekből válogat­ta ki műsorát. A felszabadulás után a kó­rus ismét újjászervező, A. I. karnagyuk vezetésével és az­óta is a megye egyik leg­jobb kórusaként működik. A felszabadulás óta csaknem minden politikai, kulturális rendezvényen közreműködött. 1947-től 1950-ig például a városban működő még 3 énekkarral együtt 278 nyil­vános szereplésen vett részt. Vannak olyan kórustagok, akik 30—40 éve vesznek részt a munkában, a karnagy, Mak­­láry Lajos 38 éve vezeti az énekkart. Az idősebbek mel­lett szép számban megtalál­hatjuk itt a város ifjúságát is, így a hajdúnánási kórus­nál nincs meg a kiöregedés veszélye, van utánpótlás. A 100 esztendős kórus ma, szombaton tartja ünnepi hangversenyét a város mű­velődési otthonában. Az ün­nepség a Himnusszal kezdő­dik, melyet a debreceni Ko­­dály-kórus és a 100 éves Haj­dúnánási Városi Énekkar ad elő. Ünnepi­ megnyitót Szilágyi Gyula, a városi tanács v. b. elnöke mond. Ünnepi beszé­det tart dr. Tóth Lajos ny. gimnáziumi igazgató, a Hajdú- Bihar megyei Tanács műve­lődésügyi állandó bizottságá­nak tagja. Ezután következik a 100 éves énekkar üdvözlé­se, valamint a kitüntetések átadása. Az ünnepség első része után a jubiláló énekkar számai kö­vetkeznek. Fellép a jubileu­mon a debreceni Kodály-kó­­rus is. A 100 esztendős kó­rusnak írásban küldött üd­vözletet Bárdos Lajos Kos­­suth-díjas zeneszerző, aki töb­bek között ezt írta : „Tovább­ra az lesz énekkarotok, mint egy évszázadon át eddig is : a művészetnek és a haladás­nak a biztos vára”. Ma kezdődnek az irodalmi könyvhét ünnepségei Debrecenben Az ország egészéhez ha­sonlóan Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében ma irodalmi könyvnapi ünnep­ségek kezdődnek. A városi tanács v. b. művelődésügyi osz­tálya rendezésében ma este 7 órakor az Ifjúsági Irodalmi Színpad közreműködésével irodalmi ünnepség lesz az ün­nepi könyvhét megnyitása al­kalmából. Az irodalmi ünnepségen be­vezetőt mond Oravecz Paula írónő, közreműküdnek az iro­dalmi színpad tagjai, akik Gu­lyás Pál, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc, Szabó Pál és ma élő debreceni írók verseiből, mű­veiből adnak elő. Az ünnepi könyvhét alkal­mából a Könyvterjesztő Vál­lalat az Aranybika előtt fel­állított könyvsátrában ma délután már megkezdi áru­sítását az ünnepi könyvhét al­kalmából megjelent könyvek­ből. A könyvsátorban már ma vásárolhatók azok a könyvek, amelyek az irodalmi ünnep­ség alkalmából jelennek meg a könyvpiacon, így többek kö­zött Darvas József, Dobozi Imre, Heltai Jenő, Keszthelyi Zoltán és mások művei. Az ünnepi könyvhét műso­raként az Ifjúsági Irodalmi Színpad vasárnap délután 3 órakor Macson bemutatja Csalogányok és pacsirták cím­mel Petőfi-estjét. Az irodalmi előadáson részt vesz Oravecz Paula írónő is. Ezt követően az Ifjúsági Irodalmi Színpad tagjai közreműködnek a me­gyei könyvtárban bemutatás­ra kerülő debreceni költők estjén is június 1-én szerdán este 7 órakor. NAPLÓ, 1960. MÁJUS 28. SZOMBAT

Next