Hajdú-Bihari Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

„Kuba, veled van az egész világ ?" Moszkva (MTI) A szovjet sajtó rendkívül nagy érdeklő­déssel kíséri a kubai esemé­nyeket. A lapok bő terjede­lemben­ ismertetik a Havaná­­ból érkező jelentéseket,­­ kommentárokat fűznek a kü­lönféle hírügynökségi tudósí­tásokhoz. A szovjet sajtó kommentár­jaiban hangoztatja: Kuba el­len mind nyíltabban lépnek fel az amerikai monopóliu­mok képviselői, s az elűzött diktátor, Batista egykori köz­vetlen munkatársai. A kubai nép azonban éberen őrzi a for­radalom vívmányait, s a világ minden becsületes emberével együtt tiltakozik az ageresszió ellen. A Pravda havanai tudósítá­­sában V. Dorovsszkij rámutat: a fiatal köztársaság népe nagy örömmel fogadta Ny. Sz. Hrus­­csovnak, a szovjet miniszterta­nács elnökének nyilatkozatát, amelyet a Revolucion című lapnak adott. Nunez Jimenez a Pravda tudósítójának adott nyilatko­zatában kijelentette: „A szov­jet támogatás, valamint , Ku­ba népének az ország védel­mében kifejtett erőfeszítése biztosítja forradalmunk győ­zelmét. A szovjet kormányfő ismét figyelmeztette az embe­riséget, hogy egy kubaellenes támadás esetében számolni kell a szovjet rakétákkal, amelyek késze­k megvédeni Kuba népét.” Kuba, veled van az egész Világ! — ezzel a címmel kö­zölte vasárnap cikkét a Szov­­jetszkaja Rosszijában V. Gri­­gorovics, aki összefoglalót ad azokról a provokációkról, amelyeket ez év eleje óta amerikai hivatalos körök kö­vettek el a Kubai Köztársa­ság kormányával és népével szemben. A Komszomolszkaja Pravda havanai tudósításában rámu­tat: a kubai nép készen áll arra, hogy visszaverjen min­den agresszió® támadást. Havana (MTI) A kubai sajtó egyre élesebben leplezi le az Egyesült Államok invá­­ziós terveit és hangsúlyozza, hogy az ellenség próbálko­zása kudarcot fog vallani. A lapokban ilyen és ehhez ha­sonoló címek olvashatók: A ellenség meg fog semmisülni — Ha Kubát támadás ér, Latin-Amerika kész a hábo­rúra! A Reuter hírügynökség Fi­del Castro ama figyelmezte­téséről ír, amely szerint el­lenséges invázió fenyegetés­ esetén országszerte mozgósít­ják a milícia tagjait. Hava­na több kerületében már ed­dig is sok ezer milicista gyü­lekezett, hogy „megkapja a helyzetnek megfelelő uta­sításokat”. Mint ismeretes, va­sárnap egy kubai repülőgép pilótáját fegyverre­ kénysze­rítették, hogy leszálljon Flo­ridában. Itt az amerikai ha­tóságok vizsgálatot indítot­tak az incidens ügyében, a repülőgép utasai közül csu­pán kettő kért politikai me­nedékjogot, a többi hét kife­jezte azt­ a kívánságát, hogy vissza akar térni Kubába. Marcial Aguilaz, Costa Ri­­ca-i parlamenti képviselő egy rádióbeszédében felszólí­totta Latin-Ameri­­ka népeit, hogy védjék meg a kubai forradalmat. „Támogatnunk kell ezt a harcot, ha jólétet és szabadságot akarunk.” ,­­ A brazíliai nemzeti parla­menti front képviselői a brazíliai alsóház egyik ülésén kijelentették, hogy támogat­ják a kubai forradalmat és elítélik a Kuba-ellenes ame-­­rikai agressziót. Bolíviai egyetemi hallgatók La Pazban Nemzeti Felsza­badító Front elnevezéssel szervezetet alakítottak. A szervezet célja: önkéntes mi­­licisták toborzása a kubai forradalom védelmére. Egy magyar—szovjet tervezőbrigád kidolgozta a szászhalombattai kőolajfinomító elrendezési tervét is. Sz. Fjodorov, a Szovjet­unió Minisztertanácsa mellett működő állami vegyészeti bi­zottság elnöke, aki szabadsá­gát szeptemberben hazánkban töltötte, pihenőjét arra is fel­használta, hogy megbeszélje a magyar vegyipar kérdéseit, az iparág vezetőivel és tanácsokat adjon a kérdések megoldásá­hoz. V. Sz. Fjodorov a konzultá­ción közölte: a szovjet szak­emberek szívesen segítenek a Szászhalombattára tervezett dunai kőolajfinomító generál­tervének kidolgozásában, hogy a beruházást az eredeti elgon­dolásnál célszerűbbé, olcsóbbá lehessen tenni. A konzultáció után nem sokkal a magyar ter­vezők egy csoportja elutazott Moszkvába, ahol az állami gáz- és fűtőolajipari tervező­intézet szakembereivel együtt kidolgozta az új kőolajfinomí­­tó elrendezési tervét. Többhetes munka után a brigád magyar tagjai a na­pokban érkeztek haza a szov­jet fővárosból. Dr. Vajt­a Lász­ló vezérigazgatóhelyettes el­mondotta az MTI munkatár­sának, hogy a szovjet szakem­berek nagy lelkesedéssel kap­csolódtak be a hatalmas olaj­feldolgozó üzem tervezésébe. Az új terv jelentős terület megtakarítással jár. A beru­házás költségét több százmil­lió forinttal csökkenti. Első­sorban a földmunka lesz ke­vesebb az eredetileg tervezett­nél. A gyár Szászhalombattá­­tól délre, Ercsi határában más­fél négyzetkilométernyi terü­leten épül fel, négy kilométer­nyi távolságra a Duna-menti erőműtől, amelyet fűtőolajjal lát el és amelytől az üzemel­tetéshez szükséges energiát kapja. . A kiegészített tervjavasla alapján a vegyterv most hoz­záfog a tervdokumentáció ki­dolgozásához. Egyébként a ne­hézipari­ miniszter rendeletén Dunai Kőolajipari Vállalat né­ven a napokban megalakult , nagy létesítmény beruházó vállalata, amely a gyárat fel­épülése után üzemeltetni fog­ja. A dunai kőolajfeldolgozó el­ső részének építését 1965-ben fejezik be. Az üzem az ekkor­ra ugyancsak felépülő nemzet­közi kőolajvezetéken érkező szovjet olajat dolgozza majd fel. A gyár második része a harmadik ötéves tervben ké­szül el 1­907-ig. Teljes kiépítése után hé millió tonna olaja dolgoz fel évente. (MTI) Jugoszláv­iában zászlógyalázásért elítéltek két nyugatnémet állampolgárt­ ­ Belgrád (MTI) A boni já­rásbíróság Wilhelm­ M­ayert és Herbert Hochmannt, a Német Szövetségi Köztársa­ság állampolgárait a Jugo­szláv nemzeti zászló meggya­lázásáért harrmnc napos el­zárásra ítélte. Mayer és Hochmann egy nyugatnémet vállalat szakembereiként dolgoztak a boni kénsavgyár építésénél. ▼ TTTYTTtTTVTTVVVVvvvvvvt»'»- - - ....................................... Negyvenéves a Francia Kommunista Párt Párizs (MTI) Negyvenéves a Francia Kommunista Párt. Az évforduló ünnepségei va­sárnap kezdődtek meg a Pá­rizs melletti St. Denis-ben, Szajna megye északkeleti kommunista pártszervezeté­nek központjában. Párizs 24 elővárosa tartozik e párt­szervezethez. A 24 közül 12- ben kommunista a városve­zetőség, kettőben pedig a baloldali egységlista adta a községtanácsot. A „vörös övezet” e részét négy kom­munista képviseli a nemzet­­gyűlésben. Az ünnepségen felszólalt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Thorez megemlékezett a párt harcairól és így többek között a De Gaulle tábornok hatalomra kerülését követő szakaszról is. — Míg mások haboztak, hallgattak, vagy várakozó ál­láspontra helyezkedtek — mondotta —, a párt szilárdan megtartotta vonalát a mun­kásosztály kudarcának órá­jában is. Hideg fővel álltuk a harcot a sikertelenség sza­kaszában, amint azt meg­előzően a sikerekben is. Tud­tuk, hogy az ellentmondások szemébe fognak tűnni a franciák ama 80 százaléká­nak is, akik „igennel” sza­vaztak. Nem voltunk hajlan­dók lemondani a szocialista munkásokkal való egységről. Hangoztattuk, hogy magya­rázni és magyarázni kell, meg kell nyernünk­ a félrevezet­­etteket. Igazunk volt.­­ A Francia Kommunista­­ Párt főtitkára kijelentette,h hogy ma már megváltozott;­­ helyzet mind az algériai­ háború kérdésében, mind ped­­dig szociális téren. ; Thorez szólt az október­ 27-i algériai békenap sikeré-­ ről is és rámutatott, hogy­­a­ következő feladat az egység­ megerősítése és kiszélesítése.; Aláhúzta, hogy csak a népi­ tömegek végezhetnek az algé-;­riai háborúval, s a személyi­­­atalom rendszerével. Szót i­smert az október 27-i akció-; lapra tervezett kalandor-; ■císérletek ellen. A kommu-; nisták nem fogadták el téves, é s veszedelmes „okoskodásu-; kát”, amellyel egy betiltott­ tüntetés megtartását sürget-; ték. az erőpróba szükségessé-; gének hangoztatásával.­­ — A jelenlegi körülmények­ között — mondotta a Fran-J­eia Kommunista Párt főtit-­­kára — ez az akció nem szol-; gálta volna a munkásmozgal-; mat s a béke ügyét, hanem­ azzal a kockázattal járt vol-; na, hogy eltéríti az akciótól; a békét követelő derék embe­­­rek egy részét, nem beszélve; azokról, akik még mindig, olyan illúziókban élnek, hogy­ éppen De Gaulle képes meg-­ teremteni a békét. A legna­­­gyobb csaták még ezután jön-­ nek — jelentette ki a Fran­­­cia Kommunista Párt főtit­­­kára. . . ­ Bányászkatasztrófa Japánban fotó (MTI) Vasárnap reg­gel súlyos bányászkatasztrófa történt Japánban. A Hokkai­do szigeten levő Meizsi bánya egy tárnájában robbanás be­temetett 19 bányászt, akik egy 3200 méter mélyen levő föld alatti folyosón dolgoztak. Az azonnal megindult men­tési munkálatok az esti órá­kig sikertelenek maradtak. Eddig 14 bányász holttestét hozták fel a mélyből. Kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Réczei László rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet a Ma­gyar Népköztársaság Ú­j- Delhi-i nagykövetségének ve­zetésére kapott megbízatásá­nak és Ceylonba történt akk­reditálásának érintetlenül hagyása mellett megbízta a Burmai Unió területére ki­terjedő hatáskörrét a Magyar Népköztársaság képviseleté­vel. (MTI) Strauss nyugatnémet hadügyminiszter támadása osztrák fölmön, az osztrák rádióban­­ a semlegesség ellen Bécs (MTI) Felháborodást keltett Bécsben a Bregenzben tartózkodó Strauss nyugatné­met hadügyminiszter durva támadása az osztrák semle­gesség ellen. Strauss bár „ma­gánemberként" érkezett Bre­­genzbe, nyilatkozott a város rádiójának. Nyilatkozatában nemcsak a NATO-t "magasz­talta az egekig, hanem az „osztrák semlegesség védel­mének” ürügye alatt fegyver­kezésre szólította fel Auszt­riát. A bonni hadügyminiszter militarista nyilatkozatot bé­csi politikai körökben az oszt­rák belügyekbe való beavat­kozásnak és az osztrák sem­legesség megsértésének minő­sítik. Úgy vélik egyébként, hogy a kardcsörtető nyilatko­zatot „fölötte ügyetlenül idő­zítette”, mert elárulta az összjátékot a volt hitlerista osztrák tisztek, a nyugatné­met irányzatú úgynevezett osztrák szabadság párt, vala­mint az ismét Ausztriára ka­csingató bonni revanspolitiku­­sok között. Az osztrák szabadság párt követeli ugyanis a leghango­­sabban a semleges Ausztria hadseregének erőteljes fel­fegyverzését és az osztrák hadsereg élén — a demokra­tikus erők egykori tiltakozá­sa ellenére is — a volt hit­lerista hadsereg olyan ma­­gasrangú tisztjei állnak, akik­nek­ a „második világháború­ban gyökerező frontbarátsá­gára ’ és a Nyugathoz — job­ban mondva a NATO-hoz — vonzódó érzelmeire joggal számíthatnak a bonni tábor­nokok. ★ Osztrák neofasiszták éjsza­ka letépték a falról és eltün­tették a náci gyilkosok áldo­zatául esett osztrák anti­fasiszták speisingi emlékmű­vének márványtábláját. A rendőrség nagy apparátussal indította meg a nyomozást a politikai bűntény ismeretlen tettesei után. A BADEN­ ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓRÓL Különleges kongresszus ért véget most Badenben, az új­ságírók második világkonfe­renciája. . Azt mondottam, hogy külön­leges kongresszus volt ez. Jo­gos ez a megállapítás egyebek közt azért is, mert most az a szokatlan feladat hárul reám, hogy a tudósítók találkozójá­ról írtak tudósítást. Újságírók és rád­ióri­porterek egyébként látogatók szoktak csak lenni nemzetközi találkozókon vagy sajtókonferenciákon. Félrehú­zódva állnak ott, amikor poli­tikusok, gazdasági szakembe­rek vagy valamilyen más te­rület szakértői konferenciáira jönnek össze, hogy a problémái­kat megvitassák. Ezúttal azon­ban a sajtó képviselői gyűltek össze és saját problémáikat be­szélték meg. S a badeni talál­kozó megmutatta, hogy ezek a problémák a legszorossabb kapcsolatban állnak­­a világ nagy kérdéseivel. Engedjék meg, hogy kettőt kiemeljek ezek közül a kérdé­sek közül. Az első­­— ez tette a legerősebb benyomást a kon­ferencia részvevőire —, hogy milyen nagy számban jelentek meg a tanácskozáson újságíró kollégák azokból az államok­ból, amelyek csak most léptek a történelem színpadára. So­kan közülük hosszú éveket töl­töttek a gyarmatosítók börtö­neiben, aktív harcosai voltak a felszabadító mozgalomnak és minden nehézség, akadály el­lenére is tántoríthatatlanul küzdöttek az igazság megis­mertetéséért, elterjesztéséért. A világ minden részéről egybegyűlt kereken 300 újság­író megilletődötten emelke­dett fel helyéről, amidőn a Moudjhid című algériai újság főszerkesztője megemlékezett azokról az újságíró kollégák­ról, akik szerte a világon éle­tüket áldozták a szabadságért és függetlenségért folyó harc­ban. Sokan közülük ifjan hoz­ták meg a legnagyobb áldoza­tot, még mielőtt tehetségük igazán kibontakozhatott volna, elérhették volna életpályájuk tetőpontját. Helyükre újabb tehetséges, áldozatkész újság­írók léptek, akik példát mu­tatnak az egész világnak, ho­gyan kell értelmezni a sajtó­etikát,­ gyakorolni az újságírói hivatást. Sokan közülük ott voltak a badeni találkozón és előadásaikkal nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy kibővít­sék az egybegyűltek ismere­teit mindarról, ami hazájukban történik, és szívhezszóló sza­vakkal számoltak be a gyar­matosítás ellen folyó küzdelem helyzetéről. Ugyan kit nem ragad magá­val a düh és a felháborodás, ha azokról a gyalázatos tettek­ről hall, amelyekkel a gyarma­ti rendszer Brit-Guayana né­pét elnyomja és ugyan ki nem lelkesedik, ha azokról a nagy­szerű tettekről hall, amelyeket a bátor japán újságírók szoró­­san összefogva népükkel hazá­juk és a nép szabadsága érde­kében véghezvisznek ! És ugyan ki tagadhatná meg a mélységes elismerést és csodá­latot, ha a fiatal államok új­ságíróinak bátorságáról és szívósságáról hall, e távoli kol­légák kemény küzdelméről, amellyel minden nehézséggel dacolva kiállnak a népük füg­getlenségéért ! „Ha ma vissza­­■ tekintünk a Helsinkiben le­zajlott első újságíró világtalál­kozóra — jegyezte meg előttem az egyik küldöttség vezetője — akkor ig­azán­ megállapíthat­juk, hogy az emberiség léleg­zetelállító tempóban halad elő­re,­­ a népek feltartózta­thatala­­­nul harcolnak felszabadulá­sukért, kezükbe veszik sorsuk irányítását és széttörik a gyar­mati rendszer legutolsó bilin­cseit is. A másik nagy kérdés, amely, a badeni tanácskozásokat át­hatotta, a béke és háború problémája volt, pontosabban szólva az, hogy közös erőfeszí­téseket kell tenni a világbeliő fenntartásáért. Nincs szándé­komban itt a referátumot is­mertetni vagy a határozat ki­vonatát megismételni. Mind­össze csak egy epizódot szeret­nék végezetül elmesélni. A tanácskozások szünetében ta­lálkoztam egy japán újságíró­nővel, Kawata asszonnyal. A japán kolléganő az egyik amerikai képes folyóirat, a Time egy példányát mutatta ne­kem. A lap a japán újságíró­küldöttségről közölt egy ké­pet, s hozzá valami egészen nevetséges aláírást, amelyben az újságírók vörös frontjáról volt szó, mintha Badenben va­lami kommunista propaganda rendezvény zajlott volna le. Kawata asszony kijelentette: „Ez a tények teljes elferdíté­se, hiszen itt a világ országai­nak háromnegyed része képvi­selteti magát, és nekünk, új­ságíróknak az a feladatunk, hogy közösen dolgozzunk a béke védelmében. A mi kül­döttségünket most meghívták a Német Demokratikus Köz­társaságba” — fűzte hozzá és megjegyezte, mennyire örül ennek a meghívásnak, mert ily módon alkalmuk nyílik arra, hogy a német problémát közelebbről megismerjék. „Tudjuk — mondotta —írja hogy Németországot két rész­re osztották, de higgye el, ha Japán külsőleg egységes or­szágnak látszik is, tulajdon­képpen a mi hazánk is két részre hasadt. Az egyik rész támogatja az Egyesült Álla­mokkal kötött háborús paktu­mot, a másik pedig harcol el­lene, mert békét akar. A békét akaró emberek tábora átfogja az egész világot, ez a tábor va­lóban nemzetközi, mindenütt él és küzd a háborús veszély elhárításáért.” Otto M. Horn­ ­ ... . itUUAUAIUAAAAAAAAUAAAAAll AAAAAAAAAAAAAAAAA A .AAAAAi Az amerikai elnökjelöltek újabb demagóg ígérgetései Washington (MTI) Utol­só hetébe lépett az amerikai elnökválasztási kampány. A jelöltek újabb demagóg ígér­getésekkel igyekeznek minél több szavazatot biztosítani maguknak. Kennedy, a demokrata párt elnökjelöltje vasárnap este a televíziós műsorban­ szerepelt. A szenátor kérdésekre vála­szolva lényegében megismé­telte álláspontját a legfonto­sabb kül- és belpolitikai prob­lémákkal kapcsolatban. Homályos formában állást foglalt az algériai kérdésben és reményét fejezte ki, hogy „rövidesen sikerül olyan meg­oldást találni, amely Fran­ciaországgal közösségben elis­meri az algériai nép önren­delkezési törekvését”. Kennedy megismételte azt az állítását, amely szerint „nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok kül­földi befolyása és­­tekin­télye csökkent a múlthoz képest”. Hangoztatta, hogy feltétle­nül ragaszkodni fog az állam és az egyház elkülönítésének elvéhez. A kubai kérdésről szólva Kennedy fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy az Egyesült Államoknak támo­gatnia kell a Castro-ellenes elemeket. Kennedy vasárnap beszédet mondott a Philadelphia szom­szédságában levő Levittown acélipari városkában. Ebben a beszédében — nyilvánvalóan tekintettel az acélipari mun­kásokra — azt ígérte, elnök­ké választása esetén töreked­ni fog arra, hogy „az Egye­sült Államok 1968-ra elérje a teljes foglalkoztatottságot”. Ez — mondotta —■ azt jelenti, hogy nyolc év múlva az egész férfi- és női munkaerő — mintegy 84 millió ember — dolgozhat, ha akar. Stevenson, a demokrata párt kétszeres elnökjelöltje vasárnap azzal vádolta Nixont, hogy az alelnöke min­denre képes, csak pillanatnyi népszerűségét növelni tudja. De az Egyesült Államoknak elege van abból a külpolitiká­ból, amelyről nem lehet vi­tatkozni ... Elege van abból a köztársaságpárti jólétből, amely annyira törékeny, hogy beszélni sem lehet róla” ... Nixon alelnök, a köztársa­sági párt elnök­jelölt­je pihe­néssel töltötte a vasárnapot. Ennek ellenére kiadott egy rövid nyilatkozatot, amelyben homályos és általános formák­ban az öregek problémáival foglalkozik. Nyilatkozott vasárnap Ca­bot Lodge, a köztársasági párt alelnökjelöltje is. A­­ dema­góg ígérgetéseket ezúttal a szakszervezetek területére ter­jesztette ki. Hangoztatta, hogy „a jövő­ben növelni kell a szakszer­vezeteknek az amerikai kül­politikai kialakításában ját­szott szerepét. A Reuter hírmagyarázója a választási esélyeket latol­gatva hangoztatja, hogy az eddigi jelek szerint igen szo­ros eredmény várható, a Daily News próbaszavazásai azt mutatják, hogy Kennedy 56,1:43,9 arányban még min­dig vezet Nixonnal szemben, az alelnök azonban az elmúlt 24 órában valamelyest javí­­tott helyzetén. (MTI) Véget ért a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kongresszusa A művészeti szakszerveze­tek 4. kongresszusának hét­fői ülésén több hozzászólás után Baranyai Tibor, a Mű­vészeti Szakszervezetek Szö­vetségének főtitkára vála­szolt. A feladatokról szólva megállapította, hogy fokozni kell a termékeny vitákat, foglalkozni kell a fiatal mű­vészekkel. Hangsúlyozta: jó kapcsolatok alakultak ki a munkásosztállyal, a dolgo­zóikkal és ezeket a kapcsola­tokat még bensőségesebbé állandóbbá kell tenni. A művészeti szakszerve­zetek 4. kongresszusa végül megválasztotta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége vezető szerveit. Az újonnan megválasztott központi vezetőség megtartot­ta első ülését. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségé­nek főtitkárává Baranyai Ti­bort, titkárává Vass Imrét választották. Pór Bertalan a képzőművészek, Gertler Vik­tor a filmesek, Várkonyi Ist­ván a rádiósok, Ungvári Lász­ló a színészek, Kerekes János a zenészek, Dániel Béla az artisták és Setényi Vilmos a táncművészek szakszerve­zetének elnöke lett.

Next