Hajdú-Bihari Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
„Kuba, veled van az egész világ ?" Moszkva (MTI) A szovjet sajtó rendkívül nagy érdeklődéssel kíséri a kubai eseményeket. A lapok bő terjedelemben ismertetik a Havanából érkező jelentéseket, kommentárokat fűznek a különféle hírügynökségi tudósításokhoz. A szovjet sajtó kommentárjaiban hangoztatja: Kuba ellen mind nyíltabban lépnek fel az amerikai monopóliumok képviselői, s az elűzött diktátor, Batista egykori közvetlen munkatársai. A kubai nép azonban éberen őrzi a forradalom vívmányait, s a világ minden becsületes emberével együtt tiltakozik az ageresszió ellen. A Pravda havanai tudósításában V. Dorovsszkij rámutat: a fiatal köztársaság népe nagy örömmel fogadta Ny. Sz. Hruscsovnak, a szovjet minisztertanács elnökének nyilatkozatát, amelyet a Revolucion című lapnak adott. Nunez Jimenez a Pravda tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: „A szovjet támogatás, valamint , Kuba népének az ország védelmében kifejtett erőfeszítése biztosítja forradalmunk győzelmét. A szovjet kormányfő ismét figyelmeztette az emberiséget, hogy egy kubaellenes támadás esetében számolni kell a szovjet rakétákkal, amelyek készek megvédeni Kuba népét.” Kuba, veled van az egész Világ! — ezzel a címmel közölte vasárnap cikkét a Szovjetszkaja Rosszijában V. Grigorovics, aki összefoglalót ad azokról a provokációkról, amelyeket ez év eleje óta amerikai hivatalos körök követtek el a Kubai Köztársaság kormányával és népével szemben. A Komszomolszkaja Pravda havanai tudósításában rámutat: a kubai nép készen áll arra, hogy visszaverjen minden agresszió® támadást. Havana (MTI) A kubai sajtó egyre élesebben leplezi le az Egyesült Államok inváziós terveit és hangsúlyozza, hogy az ellenség próbálkozása kudarcot fog vallani. A lapokban ilyen és ehhez hasonoló címek olvashatók: A ellenség meg fog semmisülni — Ha Kubát támadás ér, Latin-Amerika kész a háborúra! A Reuter hírügynökség Fidel Castro ama figyelmeztetéséről ír, amely szerint ellenséges invázió fenyegetés esetén országszerte mozgósítják a milícia tagjait. Havana több kerületében már eddig is sok ezer milicista gyülekezett, hogy „megkapja a helyzetnek megfelelő utasításokat”. Mint ismeretes, vasárnap egy kubai repülőgép pilótáját fegyverre kényszerítették, hogy leszálljon Floridában. Itt az amerikai hatóságok vizsgálatot indítottak az incidens ügyében, a repülőgép utasai közül csupán kettő kért politikai menedékjogot, a többi hét kifejezte azt a kívánságát, hogy vissza akar térni Kubába. Marcial Aguilaz, Costa Rica-i parlamenti képviselő egy rádióbeszédében felszólította Latin-Amerika népeit, hogy védjék meg a kubai forradalmat. „Támogatnunk kell ezt a harcot, ha jólétet és szabadságot akarunk.” , A brazíliai nemzeti parlamenti front képviselői a brazíliai alsóház egyik ülésén kijelentették, hogy támogatják a kubai forradalmat és elítélik a Kuba-ellenes ame-rikai agressziót. Bolíviai egyetemi hallgatók La Pazban Nemzeti Felszabadító Front elnevezéssel szervezetet alakítottak. A szervezet célja: önkéntes milicisták toborzása a kubai forradalom védelmére. Egy magyar—szovjet tervezőbrigád kidolgozta a szászhalombattai kőolajfinomító elrendezési tervét is. Sz. Fjodorov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami vegyészeti bizottság elnöke, aki szabadságát szeptemberben hazánkban töltötte, pihenőjét arra is felhasználta, hogy megbeszélje a magyar vegyipar kérdéseit, az iparág vezetőivel és tanácsokat adjon a kérdések megoldásához. V. Sz. Fjodorov a konzultáción közölte: a szovjet szakemberek szívesen segítenek a Szászhalombattára tervezett dunai kőolajfinomító generáltervének kidolgozásában, hogy a beruházást az eredeti elgondolásnál célszerűbbé, olcsóbbá lehessen tenni. A konzultáció után nem sokkal a magyar tervezők egy csoportja elutazott Moszkvába, ahol az állami gáz- és fűtőolajipari tervezőintézet szakembereivel együtt kidolgozta az új kőolajfinomító elrendezési tervét. Többhetes munka után a brigád magyar tagjai a napokban érkeztek haza a szovjet fővárosból. Dr. Vajta László vezérigazgatóhelyettes elmondotta az MTI munkatársának, hogy a szovjet szakemberek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a hatalmas olajfeldolgozó üzem tervezésébe. Az új terv jelentős terület megtakarítással jár. A beruházás költségét több százmillió forinttal csökkenti. Elsősorban a földmunka lesz kevesebb az eredetileg tervezettnél. A gyár Szászhalombattától délre, Ercsi határában másfél négyzetkilométernyi területen épül fel, négy kilométernyi távolságra a Duna-menti erőműtől, amelyet fűtőolajjal lát el és amelytől az üzemeltetéshez szükséges energiát kapja. . A kiegészített tervjavasla alapján a vegyterv most hozzáfog a tervdokumentáció kidolgozásához. Egyébként a nehézipari miniszter rendeletén Dunai Kőolajipari Vállalat néven a napokban megalakult , nagy létesítmény beruházó vállalata, amely a gyárat felépülése után üzemeltetni fogja. A dunai kőolajfeldolgozó első részének építését 1965-ben fejezik be. Az üzem az ekkorra ugyancsak felépülő nemzetközi kőolajvezetéken érkező szovjet olajat dolgozza majd fel. A gyár második része a harmadik ötéves tervben készül el 1907-ig. Teljes kiépítése után hé millió tonna olaja dolgoz fel évente. (MTI) Jugoszláviában zászlógyalázásért elítéltek két nyugatnémet állampolgárt Belgrád (MTI) A boni járásbíróság Wilhelm Mayert és Herbert Hochmannt, a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárait a Jugoszláv nemzeti zászló meggyalázásáért harrmnc napos elzárásra ítélte. Mayer és Hochmann egy nyugatnémet vállalat szakembereiként dolgoztak a boni kénsavgyár építésénél. ▼ TTTYTTtTTVTTVVVVvvvvvvt»'»- - - ....................................... Negyvenéves a Francia Kommunista Párt Párizs (MTI) Negyvenéves a Francia Kommunista Párt. Az évforduló ünnepségei vasárnap kezdődtek meg a Párizs melletti St. Denis-ben, Szajna megye északkeleti kommunista pártszervezetének központjában. Párizs 24 elővárosa tartozik e pártszervezethez. A 24 közül 12- ben kommunista a városvezetőség, kettőben pedig a baloldali egységlista adta a községtanácsot. A „vörös övezet” e részét négy kommunista képviseli a nemzetgyűlésben. Az ünnepségen felszólalt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Thorez megemlékezett a párt harcairól és így többek között a De Gaulle tábornok hatalomra kerülését követő szakaszról is. — Míg mások haboztak, hallgattak, vagy várakozó álláspontra helyezkedtek — mondotta —, a párt szilárdan megtartotta vonalát a munkásosztály kudarcának órájában is. Hideg fővel álltuk a harcot a sikertelenség szakaszában, amint azt megelőzően a sikerekben is. Tudtuk, hogy az ellentmondások szemébe fognak tűnni a franciák ama 80 százalékának is, akik „igennel” szavaztak. Nem voltunk hajlandók lemondani a szocialista munkásokkal való egységről. Hangoztattuk, hogy magyarázni és magyarázni kell, meg kell nyernünk a félrevezetetteket. Igazunk volt. A Francia Kommunista Párt főtitkára kijelentette,h hogy ma már megváltozott; helyzet mind az algériai háború kérdésében, mind peddig szociális téren. ; Thorez szólt az október 27-i algériai békenap sikeré- ről is és rámutatott, hogya következő feladat az egység megerősítése és kiszélesítése.; Aláhúzta, hogy csak a népi tömegek végezhetnek az algé-;riai háborúval, s a személyiatalom rendszerével. Szót ismert az október 27-i akció-; lapra tervezett kalandor-; ■císérletek ellen. A kommu-; nisták nem fogadták el téves, é s veszedelmes „okoskodásu-; kát”, amellyel egy betiltott tüntetés megtartását sürget-; ték. az erőpróba szükségessé-; gének hangoztatásával. — A jelenlegi körülmények között — mondotta a Fran-Jeia Kommunista Párt főtit-kára — ez az akció nem szol-; gálta volna a munkásmozgal-; mat s a béke ügyét, hanem azzal a kockázattal járt vol-; na, hogy eltéríti az akciótól; a békét követelő derék emberek egy részét, nem beszélve; azokról, akik még mindig, olyan illúziókban élnek, hogy éppen De Gaulle képes meg- teremteni a békét. A legnagyobb csaták még ezután jön- nek — jelentette ki a Francia Kommunista Párt főtitkára. . . Bányászkatasztrófa Japánban fotó (MTI) Vasárnap reggel súlyos bányászkatasztrófa történt Japánban. A Hokkaido szigeten levő Meizsi bánya egy tárnájában robbanás betemetett 19 bányászt, akik egy 3200 méter mélyen levő föld alatti folyosón dolgoztak. Az azonnal megindult mentési munkálatok az esti órákig sikertelenek maradtak. Eddig 14 bányász holttestét hozták fel a mélyből. Kinevezés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Réczei László rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a Magyar Népköztársaság Új- Delhi-i nagykövetségének vezetésére kapott megbízatásának és Ceylonba történt akkreditálásának érintetlenül hagyása mellett megbízta a Burmai Unió területére kiterjedő hatáskörrét a Magyar Népköztársaság képviseletével. (MTI) Strauss nyugatnémet hadügyminiszter támadása osztrák fölmön, az osztrák rádióban a semlegesség ellen Bécs (MTI) Felháborodást keltett Bécsben a Bregenzben tartózkodó Strauss nyugatnémet hadügyminiszter durva támadása az osztrák semlegesség ellen. Strauss bár „magánemberként" érkezett Bregenzbe, nyilatkozott a város rádiójának. Nyilatkozatában nemcsak a NATO-t "magasztalta az egekig, hanem az „osztrák semlegesség védelmének” ürügye alatt fegyverkezésre szólította fel Ausztriát. A bonni hadügyminiszter militarista nyilatkozatot bécsi politikai körökben az osztrák belügyekbe való beavatkozásnak és az osztrák semlegesség megsértésének minősítik. Úgy vélik egyébként, hogy a kardcsörtető nyilatkozatot „fölötte ügyetlenül időzítette”, mert elárulta az összjátékot a volt hitlerista osztrák tisztek, a nyugatnémet irányzatú úgynevezett osztrák szabadság párt, valamint az ismét Ausztriára kacsingató bonni revanspolitikusok között. Az osztrák szabadság párt követeli ugyanis a leghangosabban a semleges Ausztria hadseregének erőteljes felfegyverzését és az osztrák hadsereg élén — a demokratikus erők egykori tiltakozása ellenére is — a volt hitlerista hadsereg olyan magasrangú tisztjei állnak, akiknek a „második világháborúban gyökerező frontbarátságára ’ és a Nyugathoz — jobban mondva a NATO-hoz — vonzódó érzelmeire joggal számíthatnak a bonni tábornokok. ★ Osztrák neofasiszták éjszaka letépték a falról és eltüntették a náci gyilkosok áldozatául esett osztrák antifasiszták speisingi emlékművének márványtábláját. A rendőrség nagy apparátussal indította meg a nyomozást a politikai bűntény ismeretlen tettesei után. A BADEN ÚJSÁGÍRÓ-TALÁLKOZÓRÓL Különleges kongresszus ért véget most Badenben, az újságírók második világkonferenciája. . Azt mondottam, hogy különleges kongresszus volt ez. Jogos ez a megállapítás egyebek közt azért is, mert most az a szokatlan feladat hárul reám, hogy a tudósítók találkozójáról írtak tudósítást. Újságírók és rádióriporterek egyébként látogatók szoktak csak lenni nemzetközi találkozókon vagy sajtókonferenciákon. Félrehúzódva állnak ott, amikor politikusok, gazdasági szakemberek vagy valamilyen más terület szakértői konferenciáira jönnek össze, hogy a problémáikat megvitassák. Ezúttal azonban a sajtó képviselői gyűltek össze és saját problémáikat beszélték meg. S a badeni találkozó megmutatta, hogy ezek a problémák a legszorossabb kapcsolatban állnaka világ nagy kérdéseivel. Engedjék meg, hogy kettőt kiemeljek ezek közül a kérdések közül. Az első— ez tette a legerősebb benyomást a konferencia részvevőire —, hogy milyen nagy számban jelentek meg a tanácskozáson újságíró kollégák azokból az államokból, amelyek csak most léptek a történelem színpadára. Sokan közülük hosszú éveket töltöttek a gyarmatosítók börtöneiben, aktív harcosai voltak a felszabadító mozgalomnak és minden nehézség, akadály ellenére is tántoríthatatlanul küzdöttek az igazság megismertetéséért, elterjesztéséért. A világ minden részéről egybegyűlt kereken 300 újságíró megilletődötten emelkedett fel helyéről, amidőn a Moudjhid című algériai újság főszerkesztője megemlékezett azokról az újságíró kollégákról, akik szerte a világon életüket áldozták a szabadságért és függetlenségért folyó harcban. Sokan közülük ifjan hozták meg a legnagyobb áldozatot, még mielőtt tehetségük igazán kibontakozhatott volna, elérhették volna életpályájuk tetőpontját. Helyükre újabb tehetséges, áldozatkész újságírók léptek, akik példát mutatnak az egész világnak, hogyan kell értelmezni a sajtóetikát, gyakorolni az újságírói hivatást. Sokan közülük ott voltak a badeni találkozón és előadásaikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kibővítsék az egybegyűltek ismereteit mindarról, ami hazájukban történik, és szívhezszóló szavakkal számoltak be a gyarmatosítás ellen folyó küzdelem helyzetéről. Ugyan kit nem ragad magával a düh és a felháborodás, ha azokról a gyalázatos tettekről hall, amelyekkel a gyarmati rendszer Brit-Guayana népét elnyomja és ugyan ki nem lelkesedik, ha azokról a nagyszerű tettekről hall, amelyeket a bátor japán újságírók szorósan összefogva népükkel hazájuk és a nép szabadsága érdekében véghezvisznek ! És ugyan ki tagadhatná meg a mélységes elismerést és csodálatot, ha a fiatal államok újságíróinak bátorságáról és szívósságáról hall, e távoli kollégák kemény küzdelméről, amellyel minden nehézséggel dacolva kiállnak a népük függetlenségéért ! „Ha ma vissza■ tekintünk a Helsinkiben lezajlott első újságíró világtalálkozóra — jegyezte meg előttem az egyik küldöttség vezetője — akkor igazán megállapíthatjuk, hogy az emberiség lélegzetelállító tempóban halad előre, a népek feltartóztathatalanul harcolnak felszabadulásukért, kezükbe veszik sorsuk irányítását és széttörik a gyarmati rendszer legutolsó bilincseit is. A másik nagy kérdés, amely, a badeni tanácskozásokat áthatotta, a béke és háború problémája volt, pontosabban szólva az, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a világbeliő fenntartásáért. Nincs szándékomban itt a referátumot ismertetni vagy a határozat kivonatát megismételni. Mindössze csak egy epizódot szeretnék végezetül elmesélni. A tanácskozások szünetében találkoztam egy japán újságírónővel, Kawata asszonnyal. A japán kolléganő az egyik amerikai képes folyóirat, a Time egy példányát mutatta nekem. A lap a japán újságíróküldöttségről közölt egy képet, s hozzá valami egészen nevetséges aláírást, amelyben az újságírók vörös frontjáról volt szó, mintha Badenben valami kommunista propaganda rendezvény zajlott volna le. Kawata asszony kijelentette: „Ez a tények teljes elferdítése, hiszen itt a világ országainak háromnegyed része képviselteti magát, és nekünk, újságíróknak az a feladatunk, hogy közösen dolgozzunk a béke védelmében. A mi küldöttségünket most meghívták a Német Demokratikus Köztársaságba” — fűzte hozzá és megjegyezte, mennyire örül ennek a meghívásnak, mert ily módon alkalmuk nyílik arra, hogy a német problémát közelebbről megismerjék. „Tudjuk — mondotta —írja hogy Németországot két részre osztották, de higgye el, ha Japán külsőleg egységes országnak látszik is, tulajdonképpen a mi hazánk is két részre hasadt. Az egyik rész támogatja az Egyesült Államokkal kötött háborús paktumot, a másik pedig harcol ellene, mert békét akar. A békét akaró emberek tábora átfogja az egész világot, ez a tábor valóban nemzetközi, mindenütt él és küzd a háborús veszély elhárításáért.” Otto M. Horn ... . itUUAUAIUAAAAAAAAUAAAAAll AAAAAAAAAAAAAAAAA A .AAAAAi Az amerikai elnökjelöltek újabb demagóg ígérgetései Washington (MTI) Utolsó hetébe lépett az amerikai elnökválasztási kampány. A jelöltek újabb demagóg ígérgetésekkel igyekeznek minél több szavazatot biztosítani maguknak. Kennedy, a demokrata párt elnökjelöltje vasárnap este a televíziós műsorban szerepelt. A szenátor kérdésekre válaszolva lényegében megismételte álláspontját a legfontosabb kül- és belpolitikai problémákkal kapcsolatban. Homályos formában állást foglalt az algériai kérdésben és reményét fejezte ki, hogy „rövidesen sikerül olyan megoldást találni, amely Franciaországgal közösségben elismeri az algériai nép önrendelkezési törekvését”. Kennedy megismételte azt az állítását, amely szerint „nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok külföldi befolyása éstekintélye csökkent a múlthoz képest”. Hangoztatta, hogy feltétlenül ragaszkodni fog az állam és az egyház elkülönítésének elvéhez. A kubai kérdésről szólva Kennedy fenntartotta azt a korábbi álláspontját, hogy az Egyesült Államoknak támogatnia kell a Castro-ellenes elemeket. Kennedy vasárnap beszédet mondott a Philadelphia szomszédságában levő Levittown acélipari városkában. Ebben a beszédében — nyilvánvalóan tekintettel az acélipari munkásokra — azt ígérte, elnökké választása esetén törekedni fog arra, hogy „az Egyesült Államok 1968-ra elérje a teljes foglalkoztatottságot”. Ez — mondotta —■ azt jelenti, hogy nyolc év múlva az egész férfi- és női munkaerő — mintegy 84 millió ember — dolgozhat, ha akar. Stevenson, a demokrata párt kétszeres elnökjelöltje vasárnap azzal vádolta Nixont, hogy az alelnöke mindenre képes, csak pillanatnyi népszerűségét növelni tudja. De az Egyesült Államoknak elege van abból a külpolitikából, amelyről nem lehet vitatkozni ... Elege van abból a köztársaságpárti jólétből, amely annyira törékeny, hogy beszélni sem lehet róla” ... Nixon alelnök, a köztársasági párt elnökjelöltje pihenéssel töltötte a vasárnapot. Ennek ellenére kiadott egy rövid nyilatkozatot, amelyben homályos és általános formákban az öregek problémáival foglalkozik. Nyilatkozott vasárnap Cabot Lodge, a köztársasági párt alelnökjelöltje is. A demagóg ígérgetéseket ezúttal a szakszervezetek területére terjesztette ki. Hangoztatta, hogy „a jövőben növelni kell a szakszervezeteknek az amerikai külpolitikai kialakításában játszott szerepét. A Reuter hírmagyarázója a választási esélyeket latolgatva hangoztatja, hogy az eddigi jelek szerint igen szoros eredmény várható, a Daily News próbaszavazásai azt mutatják, hogy Kennedy 56,1:43,9 arányban még mindig vezet Nixonnal szemben, az alelnök azonban az elmúlt 24 órában valamelyest javított helyzetén. (MTI) Véget ért a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kongresszusa A művészeti szakszervezetek 4. kongresszusának hétfői ülésén több hozzászólás után Baranyai Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára válaszolt. A feladatokról szólva megállapította, hogy fokozni kell a termékeny vitákat, foglalkozni kell a fiatal művészekkel. Hangsúlyozta: jó kapcsolatok alakultak ki a munkásosztállyal, a dolgozóikkal és ezeket a kapcsolatokat még bensőségesebbé állandóbbá kell tenni. A művészeti szakszervezetek 4. kongresszusa végül megválasztotta a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége vezető szerveit. Az újonnan megválasztott központi vezetőség megtartotta első ülését. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárává Baranyai Tibort, titkárává Vass Imrét választották. Pór Bertalan a képzőművészek, Gertler Viktor a filmesek, Várkonyi István a rádiósok, Ungvári László a színészek, Kerekes János a zenészek, Dániel Béla az artisták és Setényi Vilmos a táncművészek szakszervezetének elnöke lett.