Hajdú-Bihari Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
A DOLGOZÓK SZOLGÁLATÁBAN Az elmúlt napokban régi ismerősömtől kaptam levelet. A választ éppen a magyar sajtó napja alkalmával, s mert nemcsak engem érint, a nyilvánosság előtt érzem szükségesnek megfogalmazni. TALÁN KÜLÖNÖS VÉLETLEN, de számomra feltétlen szimbolikus jelentőségű, hogy éppen most érkezett leveledben teszed fel a kérdést, miért lettem újságíró. Érveiddel azt próbálod bizonygatni, hogy lehettem volna tanár, könyvtáros vagy más értelmiségi foglalkozású, ahol —ahogy írod — nem kellene nap mint nap állást foglalni, távol maradhatnék a politikától, élhetném a magam harmonikusabb életét, sok-sok ezrekéhez hasonlóan. Nincs igazad. Mikor Debrecenbe kerültem, már diákillúzióként hoztam magammal: újságíró leszek. Hét éve történt, s azért írom, mert te is ismered Ady szép sorát: „Azóta tart e nász örökké ...” A kézirat fölé hajlás mozdulata számomra mindig különös dolog. Az újságírás nap mint nap felsugárzó öröme jelenti nekem azt a varázst, amit az esztergályosnak a gép tökéletes működése, a kőművesnek a házak tetejére odatűzött bokréta, a mezőn dolgozó parasztnak a viaskérésben levő búza illata adhat. Igaz, számodra ezek nem érvek, csak magyarázatok. Nos, akkor halljad az érveimet is. Az elmúlt napokban egy kis községbe vitt újságírói utam. Idős parasztemberrel beszélgettem sok mindenről. Az életről beszélt, s elmondta, hogy a fia, aki hosszú betegségben szenvedett, éveken keresztül csak úgy tudott aludni, ha a fejét odahajthatta az ölükbe. Ők ekkor dolgozni is csak úgy tudtak, hogy nappal az anyja ült az ágy mellett, éjjel pedig az ő ölében szendergett a gyermek. Pénz nem volt orvosra, dolgozni meg kellett, de a gyermeküket is szerették, őrlődő életük volt, sok-sok százezrekéhez hasonlóan. Azért fogalmaztam úgy, hogy volt, mert ez az ember ma már termelőszövetkezeti tag. Persze, temost érthetetlenül állsz szemben ezzel a néhánysoros történettel. Megmagyarázom tehát, mert ez is az egyik fontos bizonyítékom. Miattuk lettem újságíró. Számomra az jelenti a legtöbbet, ha életükről híradást tehetek. Ha elmondhatom — mert el kell mondanom — mindazt, ami éppen napjainkban jelentheti a legtöbb segítséget. Mit változtathat ez a tényeken? — hallom ellenvetésedet. — És. valami igazad, de mi nem is a tényeken akarunk változtatni. Az embereken. A tény ma már itt a szocializmus ténye, de az emberek még nem minden esetben azok. Tagadhatod-e, hogy az írás ereje a legtöbb szolgálatot teheti ebben? Igaz, te mindig féltél a véleménynyilvánítástól. Álláspontodat levélben, négyszemközt talán ki merted fejteni, de irtóztál attól, ha százak előtt kellett ugyanezt tenned. Az újságírásnak viszont ez a sarkalatos tétele. S mivel újságíró vagyok, nekem is ez a törvényem: kimondani az igazat vagy megírni azt, ami gátja még ennek az igazságnak. Álljunk csak meg— vágnál most közbe —, itt vitatkoznék veled. Mit szabad neked megírni, hogyan szabad neked véleményt nyilvánítani? Erről szeretnék hallani. Azt hiszem, elérkeztünk a leglényegesebbhez. Tudom, most arra gondolsz, hogy a régi újságírás vagy a másik rendszerben divatos zsurnalisztika kötetlenebbül fogalmazhat, s olyasmiről is cikkezhet, ami a kapitalizmusnak nem éppen a szájíze szerinti. Szeretnélek kiábrándítani ebből az illúziódból. Hidd el, a sokak által szabadnak dicsőített nyugati újságírás korántsem olyan, mint ahogyan az a mi tudatotokban él. Az igaz, hogy szabad mindent a kapitalizmus érdekében, sőt ott még azzal is kénytelenek számolni, hogy a haladó gondolatok átfogó érvényűek, s a dolgozók egyre tudatosabban ráébrednek a tőkés társadalom ellentmondására. Némi engedmény tehát szükségszerű. De mihelyt arról van szó, hogy a kizsákmányolás lényegét célozzák, azonnal jönnek a sajtóperek, az elkobzások, a bebörtönzések. De nem is ezzel akarok én bizonyítani. Az újságírás számomra — mint ma itt annyiunk számára — meggyőződés kérdése. S enélkül hidden nincs szabadság sem objektíve, sem szubjektíve. A szocialista társadalmi rendszer az ember számára éppen ezért nélkülözhetetlen, mert mind a kettőt biztosítja. Ha figyelted eddigi soraimat, észrevehetted, hogy sehol sem említettem a felelősség kérdését. A végére tartogattam. Hidd el, nem kis feladat nap mint nap kiállni az olvasó színe elé. A tudat, hogy a szó elszáll és az írás megmarad, nagyon széppé teszi a mi hivatásunkat. A felelősséget ma sokszorosan jobban érzi az újságíró, mint valaha is, és itt, Debrecenben éppen Ady példája bizonyítja, hogy a hivatás enélkül mit sem ér. S befejezésül pedig, amikor leveledben azt vázolod, hogy vannak pályák, amelyek nagyobb lehetőséget ígérnek, mint az enyém, csak azt tudom válaszolni: a háborút a hadvezérek vezetik, a csatát katonák nyerik meg vagy vesztik el, s a területük megtartása is rajtuk múlik. A szocializmus hadvezérei jól vezetik a harcot, s mind nagyobb az a terület, amely ennek az eszmének az igazát visszhangozza. Ezzel azonban már te is tisztában vagy, s a magam részéről csak annyit: ebben a csapatban szolgálni megtiszteltetés. Boda István Közmegelégedésre dolgozik az átalakított balmazújv fodrászat (Tudósítónktól.) Balmazújvároson sok panasz hangzott már el az ottani szolgáltató kisz női és férfi fodrász részlegének munkájával kapcsolatban. Olyannyira, hogy a község lakói közül többen — főleg nőik — inkább bejártak Debrecenbe a hajuk ápolttatására, mintsem a korszerűtlenül berendezett, elhanyagolt üzlet dolgozóinak a munkáját igényelték. Mindez természetesen a bolt forgalmában is erősen éreztette a hatását. Az elmúlt esztendőiben ez,után a szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy változtat ezen a lehetetlen állapoton és korszerűsíti üzletét. Ennek eredményeként mind a női, mind pedig a férfi részleget felújították, kifesttették, cserépkályhákkal és modern ülőalkalmatosságokkal látták el. Megoldották a vízellátást is és neonvilágítást szereltettek mindkét fodrászatba. A szövetkezet a belső felújításokra és a berendezés kicserélésére mintegy 65 000 forintot költött. Az ily módon korszerűsített üzlet forgalma rövid időn belül megkétszereződött, úgyhogy a női fodrászatba két újabb munkaerő és két tanuló beállítása vált szükségessé. Ezek után érthető az is, hogy a fodrászat az elmúlt esztendőiben lényegesen túlteljesítette éves tervét és végeredményben 117 000 forint nyereséggel zárt képünkön a korszerűsített fodrászat egy része. Nagyobb odaadással Néhány megjegyzés a kismarjai Rákóczi Tsz múlt évi gazdálkodásáról Ha a kismarjai Rákóczi Tsz első évi számadását nézzük, azt kell megállapítani: nem volt eredménytelen az elmúlt esztendő. A több mint A száraz számadatok is eredményekről beszélnek, íme: A szövetkezetnek az elmúlt esztendőben valamivel több mint 3 100 000 forint volt a tiszta bevétele. Beruházásra, az állatállomány növelésére s takarmányozásának biztosítására — tehát takarmányalapként — több mint 1 300 000 forint értéket fordítottak, illetve tartalékoltak. Ebben az évben nem is szorul kölcsöntakarmányra a szövetkezet. Emellett árutermelési tervét túlteljesítette a szövetkezet, többek között 300 kövér sertést és 112 seremarhát értékesített. Ha az egy munkaegységre eső részesedést nézzük — igaz, hogy a tervezettnél kevesebbet osztanak —, azt sem lehet nagyon alacsonynak mondani, hiszen a 26 forint sem megvetendő öszszeg egy új szövetkezetben. A számok tehát arról beszélnek: nem volt eredménytelen az elmúlt év. Kérdés azonban, nem lehetett volna jobb, nem jutott volna több minden munkaegységre, ha...? S mondjuk meg őszintén, sok ilyen ha van, amelyen most a zárszámadás megtörténte után is érdemes elgondolkozni a szövetkezet minden egyes tagjának. Gondosabban kell tervezni Az első hiba talán mindjárt az indulásnál következett be is ez intelem a jövőre, de intelem a többi szövetkezetnek is. Kevés lett a tervkészítésnél az egy munkaegységre eső jövedelem. Mit lehet ilyenkor tenni? Kismarján a Rákócziban azt tették, amit semmiképpen semszabad. Többet terveztek, mint amennyit ténylegesen, el lehetett érni közepes időjárásra is számítva. Isme egy példa: Kismarján nemigen van olyan dolgozó paraszt, aki valamikor elért volna mondjuk 100 mázsás burgonyatermést. Híres burgonyatermő községekben is rekorderedménynek számít az ilyen termés. S itt mégis 100 mázsás holdankénti burgonyaterméssel számoltak. Természetesen nem érték el a tervezett eredményt. A növénytermelésből összesen több mint 900 000 forint hiányzott, majdnem egymillió. Elsősorban a tervezés miatt. Másodsorban viszont... Akik megkárosították a közös gazdaságot Mindig voltak olyan emberek Kismarján — de hol nem voltak és vannak ilyenek? —, akik a munka temetésére bármikor készek lettek volna elmenni. Többen nem vettek 2600 hold földön gazdálkodó szövetkezet ugyanis az elmúlt év tavaszán alakult, s rengeteg gond és nehézség jelentkezett az első esztendőben, részt a közös munkában. Mintegy 40-re tehető a Rákóczi Termelőszövetkezetben az olyan tagok száma, akik egész évben 100 munkaegységnél nem teljesítettek többet. Életerős emberek valamennyien. Sőt volt olyan is, aki csak 10 munkaegységet szerzett egész esztendőben. Egyesek így gondolták: van a kamrában, minek dolgozzak? Hogy a többi tagok is kárát látták ennek, arról nem is kell beszélni. A föld ugyanis nem kapta meg a szükséges munkát — nem is termett rendesen. Egy szövetkezeti tag — gondolta jól becsapja a vezetőséget — körbekapálta a kukoricát, a közepét pedig úgy hagyta. Hogy végeredményben kit csapott be, az most derült ki. Saját magát és minden tsz-tagot. Vajon a vezetőség felelősségre vonta-e azokat, akik nem vettek részt rendszeresen a közös munkában, nem végezték el a rájuk bízott feladatot? — kérdezhetnék az olvasók. Igen. Nem egy olyan tag volt, akit munkaegység levonásban részesítettek, sőt olyan eset is előfordult, amikor kártérítési kötelezettséget állapítottak meg. A tag által okozott kárt kell megtéríteni. Ez persze csak kényszermeg- toldás volt és annak is kell tekinteni. Az igazi megoldást az lenne, ha a tagság most közösen alaposan megbeszél- né a múlt évi gedálkodást, az eredményeket is és a hibákat is, s a következő gaz- dasági esztendőiben, tehát ez évben már úgy dolgoznának, hogy valóban ne csak egyes számok mutassanak szépen, hanem az egész gazdaság, minden tag munkája. ] A szorgalmat is ] összeadni Sokan belátják már, hogy nemcsak abból áll a közös gazdálkodás: összeadjuk a föl- det, a jószágokat, a felszere-] lést. A föld mellé a szorgal-mat is össze kell adni, mert igazán boldogulni, valóban jól eredményeket elérni máskép- » pen nem lehet. Az eredményekről keveseb- « bet, a hibákról többet szólh ‚ tunk. Nem azért, mintha az « eredmények még ilyen körül- › mények között az első eszten-« dő ellenére nem lennének fel-« elégitőek. Azok. S hogy mégis » arról szóltunk, ami hiba volt,« annak csak egy az oka. Azt« szeretnénk — s bizonyára a tagság döntő része is szeret« né —, ha már ez évben más« képp lenne, jobb eredmények« születnének. Rácz Béla : Megbecsülendő eredmények Első az országos versenyben a TITÁSZ Egész évben szép eredményeket ért el a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat. A legutóbbi országos értékelés szerint is első helyen állnak az áramszolgáltató vállalatok között. A tiszántúli tröszt jóval megelőzte az észak-magyarországi és az észak-dunántúli államszolgáltatót, sőt Budapest Főváros Elektromos Műveit is. Különösen jó eredményt ért el a TITÁSZ a tervszerű munkában, az üzemzavarok csökkentésében, a termelékenység növelésében. Az országos első helyezés azt jelenti, hogy a vállalat jó utat tett meg az élüzem cím elnyerése érdekében. A TITÁSZ üzletigazgatóságai között Debrecen a harmadik helyre került. Az üzemvezetőségek között folyó munkaversenyben, most az első négy helyet a szolnoki üzleti igazgatóság üzemvezetőségei nyerték el. A debreceniek csak a nyolcadik helyet tudták elérni. Berettyóújfalu kilencedik, Hajdúnánás tizenkettedik és Szoboszló az utolsó. 2000 hektár erdőt telepít a megyében az erdőgazdaság Az idén folytatják az erdőtelepítési munkálatokat Hajdú-Bihar megye területén. A Hajdúsági Állami Erdőgazdaság körülbelül 2000 hektár új erdőt létesít ez évben. A tavasszal meginduló erdősítés során üzembe helyezik az UE—28-as típusú magyar gyártmányú erőgépeket, melyek az ősz folyamán érkeztek a gépállomásokhoz. A tervek szerint az erdőtelepítést korszerű, nagyüzemi módszerekkel végzik. A jövőben egyre több gépet alkalmaznak a talajművelésnél, de az erdők fáinak ápolásánál is. Még ez éviben megérkezik az erdőgazdasághoz a német gyártmányú Unimuk nevű gép, amelynek segítségével az erdőtelepítés és az erdőnevelés és a fanevelés munkáit egyaránt el tudják végezni. Vevőankéttal egybekötött árubemutató a társadalmi ellenőrzés oktatására A debreceni III. kerületi Tanács v. b. ipari és kereskedelmi osztálya mellett működő állandó bizottság vevőankéttal egybekötött árubemutatót rendezett a közelmúltban, a kerületi tanács nagytermében. Részt vettek ezen Debrecen mindhárom kerületének kereskedelmi állandó bizottságai és társadalmi ellenőrei. A bemutató célja az volt, hogy a kereskedelem bemutassa az állandó bizottságok tagjainak és a társadalmi ellenőröknek: miként kell ellenőrizni a különféle árufajtákat. A közel hetven főnyi érdeklődő nagy figyelemmel hallgatta a kiskereskedelmi vállalatok megbízottainak előadását. A Debreceni Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat impozáns árubemutatója mellett Kovács István, a vállalat dolgozója magyarázta meg az ellenőröknek, hogy milyen szempontokra kell figyelemmel lenniök ellenőrzés közben. Különösen az árváltozás és a szavatossági idő feltün- tetésének figyelemmel kísérő- sét hangsúlyozta. A kiskeres-: ikedelmi vállalat részéről Vé- kony István tartott hasonló előadást. A ruházati bolt elő-adója, Illyés György nemcsak a darab-, hanem a méteráruk ellenőrzésének a módját is is-mertette a megjelentekkel. : 20—22 fokos melegben végzik az állomás belső termeinek márványozását A leghidegebb téli időben is zavartalanul folytatják a debreceni nagyállomás építkezésének munkálatait. Az elmúlt esztendőben megépült a debreceni erőmű távfűtési vezetéke és most üzembe helyezték a modern fűtési rendszert. Jelenleg a nagyállomás új épületének belső munkálatait végzik, a hatalmas csarnokok márvány borítását készítik. Az építők körülbelül 20—22 fokos melegben dolgoznak. A távfűtési vezeték kiválóan működik, és már most, az építkezés idején is igen nagy hasznát veszik. lkulás útján előkészítse a ♦ nagy cél, a szocialista köztár- s saság megvalósítását. E történelmi jelentőségű harcnak volt első lépése a Magyar ♦ Köztársaság 15 évvel ezelőtti megalakulása. Forradalmi ♦ utunknak erre a lépésére emlékezünk ezen a napon. I 1946. február 1. « Hazánk történelmének ne♦ vezetés és emlékezésre méltó ♦ eseményére emlékezünk: ma 115 esztendeje, hogy a felszabadulás által valósággá vált tényt törvénnyel szentesítve, s az országgyűlés kimondotta,hogy Magyarország — köztár♦ saság. Ma 15 esztendeje, hogy megszületett a harmadik ma♦ gyár köztársaság. ♦ A harmadik, mert száz éven belül azelőtt már kétszer fejezte ki a szabadságra, íüg♦ getlenségre, társadalmi haladásra törekvő magyar köz- tudat, hogy köztársaságot akar. Először 1149. április 14-én Debrecenben mondta ki Kossuth Lajos a szavakat, amelyekkel az itt székelő országgyűlés trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg - uralkodóházat és ha nem jön a gyászos bukás, már akkor megteremtődött volna a ma£gyár köztársasági államforma. Másodszor 1918-ban tör£ mént ez meg, s a polgári köz£ társaság a forradalom hullámain, a forradalmasodó népi erejénél fogva alig négy hó£ nap elteltével tanácsköztár£ sasággá alakult és fejlődött itt. A tanácsköztársaság buká£sa után az elnyomó fehérter-ror, a horthysta ellenforrada♦ lom nemcsak a tanácsköztár-saságot és intézményeit sööpörte el, hanem még a polgári köztársaság gondolatától is ♦ irtózva, visszazuhant — az ál♦ ramforma tekintetében is —■ ♦ valami középkori elmaradott♦ ságba, visszaállította a királyságot — akár király nélkül is. A történelmi példákból látni, hogy hazánkban a köztársaság gondolata mindig hozzá volt kötve a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás | ügyéhez. Nemcsak a Habsburg-uralom üldözte — dinasztikus érdek miatt — a | köztársasági eszmét, hanem a |..magyar nemzeti és keresztény” uralom is, rettegve még |a gondolatától is annak, hogy | köztársasági államformában |akár a legkevesebbjogokat is | megadja a népnek. 1946-ban, hazánk történelmében először ugyancsak a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyéhez kapcsolódva, most már végérvényesen győzött a köztársaság ♦ eszméje. De épp azért, mert a társadalmi haladás jegyében született, már létének első pillanatában magában hordozta annak szükségességét, hogy nem marad meg az akkori tartalomnál. A Szovjetunió £ hozta meg súlyos véráldozatokkal a magyar nép számáraazt a lehetőséget, hogy levet♦ hesse magáról a hajdani idei gén és hazai elnyomóinak jármát és úgy rendezze be az ort szagot, ahogyan az a nép ér♦ dekeinek legjobban megfelel. ÍS a nép legjobbjai — elsősorban a nép legtisztábban látó £ vezetői, a kommunisták —, tisztán látták, hogy a köztár£ saság kivívása csak első lépés azon az úton, amely a fejlettebb, haladóbb társadalom felé vezet. A köztársaság ♦ fegyverré vált a további haladásért küzdők kezében. A♦nemzeti függetlenségét, önálló létét elnyert nép nem állt ♦ meg félúton, hanem követveaz egyszer már felragyogott példát, a tanácsköztársaság példáját, harcba kezdett, hogy ♦ a magyar köztársaságot nép£ köztársasággá változtassa. £ Ma már történelmi emlékset a harc. Ezt a harcot a ♦ munkásosztály és pártja, a £ kommunisták pártja vezette. ♦ A Magyar Népköztársaság £ megszületett, hogy további ♦ meg-megújuló harcokban, a békés építés munkájával, a £ forradalmi, társadalmi átala