Hajdú-Bihari Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
420 000 FORINT NYERESÉGGEL ZÁRT a SzínesfémáfHisz (Tudósítónól) Az elmúlt napokban tartotta évi mérlegzáró közgyűlését a debreceni Színesfémöntő Ktsz. Jól sikerült az 1960-as gazdasági év. Bodnár Ferenc elnök elmondotta a vezetőség beszámolójában, hogy a szövetkezet gazdaságilag, pénzügyileg is megszilárdult. Éves termelési tervüket, ami 3,1 millió forint volt, 3,6 millió forintra teljesítették. 1958-ban még 50 000 forint veszteséggel zártak, a múlt évben azonban már 420 000 forint nyereségről adhatnak számot. Szépen szaporodott a vagyona is a szövetkezetnek. Új esztergapadot, elektromos hegesztő-dinamót, öntödei felszereléseket, villanymotorokat, kézi villanyfúró-gépeket és más munkaeszközöket vásároltak. Korszerűsítették az üzemrészt és az irodát is. A beszámoló ismertette, hogy az elmúlt évben megszilárdult a munkafegyelem. Felülvizsgálják a normákat és a megváltozott körülményeknek megfelelően alakították. A munkatermelékenység különösen az öntödei részlegnél emelkedett. A szövetkezet tagjai múlt évi munkájuk eredményeképpen több mint egy havi fizetésnek megfelelő részesedést kaptak. Viski Károly és Lagoza Sándor öntés közben. Csiszár Ferenc az új, korszerű fúrógépen dolgozik. mondták Karácsony Györgyöt. Bármely lópatkót széttört puszta kézzel, s a szántóvasat is átütötte nyila, ha borzasztó erejű karjaival a húrt kifeszítette. Életmódja azonban őszinte és mély jámbor vallásosságra mutatott: a legszigorúbban egyszerű és puritán. Beszéde ékes, mintha méz csepegne ajkairól, úgy tudta népét lelkesíteni, meggyőzni küldetése isteni mivoltáról. 1569 nyarán, ütötte fel zászlóit a debreceni pusztákon, s táborát is itt rendezte be, ide várta a messze földről érkező új csapatokat. Egyfajta újabbkori keresztes háborút hirdetett — s hogy volt benne valami a rajongáson túl is, valami társadalmi és szociális mondanivaló, onnan bizonyítható, hogy elsősorban egyszerű emberek, jobbágyok, iparosok, űzött szegényemberek, hajdúk, pásztorok s más elesettek gyűltek köréje. Naiv kommunisztikus, vallásosan misztikus tanokat hirdetett. Alvezére, mindenben segítőtársa egy László nevű nagybányai szűcsmester volt. Híre annyira elterjedt, hogy ha Mágócsy Gáspár várkapitány kemény kézzel meg nem akadályozza — az egri várvédő katonaság is mind egy szálig otthagyja ahíres várat, s jött volna — minthogy fel is zendült, hogy jön — a fekete ember táborába, Debrecen alá. Várta a nemesség csatlakozását is — mindhiába. 1569 őszén már jócskán felgyarapodott a serege — nem kevés bosszúságára a debreceni vagyonos polgárságnak, hiszen Karácsony arra kötelezte Debrecent, hogy élelmezze hadseregét. Ősszel, az akkori idő szokása szerint, felelni hazaküldte népét, azzal a szigorú paranccsal, hogy tavaszra kelvén, vétkeiktől megtisztulva még többen jöjjenek zászlai alá, másokat is hozzanak magukkal. Ő maga kisebb, válogatott csapatot tartva maga mellett, behúzódott Debrecenbe, s itt telelt át. Ahogy jött a kikelet, ismét seregleni kezdtek a fekete ember hívei. Újra felütötte a tábort, s újra kezdődött a sajátságos hadi élet. Naponta háromszor dobszóval adott jelt katonáinak imára — háromszor buzgó imádkozásba fogott a tábor: a magyar hazának a töröktől valómegszabadításáért imádkoztak, s azért, hogy a teremtő adjon csodás erőt a fegyvereiknek. Egy debreceni hitbuzgó prédikátor nem tarthatott volna ájtatosabb és szigorúbb istenfélő fegyelmet diákjai körében, mint a fekete ember az eldurvult, a zavaros időkben kegyetlenné vált harcosai között. Jaj volt annak, s kínos megveretés, aki istenkáromló szót ejtett ki a száján, vagy akármiféle csúfsággal illette harcostársait. S a vezér, mint a próféta járt táborában, mindenfelől a nem földi hatalomnak kijáró tisztelet és rajongás övezte. 1570 tavaszán aztán felkerekedett táborával, s Debrecen polgárainak nem kis megkönnyebbülésére elhagyta a város környékét. Elindult Szolnok felé, hogy útközben magához vonzva a népet, megvívja Szolnok várát, s megkezdje a török elleni szabadságharcot. Egy aprócska erőd azonban útját állta. Baja-Szentmiklós erődje volt ez, s a szent embert itt valami eddiginél is nagyobb és földöntúlibb látomás ragadta el. Kihirdette népe előtt, hogy nem szükséges fegyverrel menni az erőd ellen, mert a mindenható úristen engedelmével, a sereg puszta megjelenésére összeomlanak az erőd falai, mint Jerikó bástyái, amikor a zsidók a kürtöt megfújták alatta. Kétszáz ember vállalkozott rá, hogy az inteni csodának részese lesz. De a török őrség készen várta a rajongókat — váromlás helyett elsöprő lovasroham fogadta őket, s a kétszáz embert máris lekaszabolták a törökök. A sereg hite omlott össze, nem a várfal. A csalódott sereg széledezni kezdett, alig bírta magával tartani népének töredékét Karácsony György többé. S hogy serege élelmezéséről gondoskodjék és így is lelket verjen a csüggedőkbe, kemény üzenetet küldött Debrecenbe a főbírónak, hogy élelmet azonnal küldjön a táborába. A debreceni főbíró azonban nem teljesítette a parancsot. Karácsony György nagy dühösen visszafordult a konok város, legfőképpen pedig a főbíró megbüntetésére. Isteni lelkeknek nevezte leghűbb harminc emberét, ezeknek élén lovagolt be a városba. A Kardos-féle házban szállt meg, mindjárt maga elé parancsolta a bírót, s ki is adta a narancsot, ide a Kardos-ház kapujára kell a főbírót felakasztani. Azonban a debreceniek látván, hogy milyen kisded csapattal van Karácsony György, fegyvert ragadtak a főbíró védelmében, levágták Karácsony György isteni lelkeit, s magát a fekete embert is kezük köz zuhanták. A főbíró — rhezrr’brdulván a halál árnyékából — azon hirtelenében megkötözve adta át a fekete embert a hóhérnak. Odahurcolták a dühöngő, rettentő erejével kötelékeiből mindenáron kiszabadulni akaró fe-kete embert a piac közepére, a vesztőhelyre, s ott a hóhér leütötte a fejét. Hívei — s főképpen a László nevű szűcs, akit közönségesen Szűcs Lászlónak neveztek — fellázították a környékbeli hajdúságot, a környező falvak lakosságát, s alighanem rajtaütöttek volna a halála után most már mártírrá magasztosult fekete ember kivégzése miatt Debrecenen, ha a debreceni tanács sürgős kérésére ki nem vont Báthory Miklós ecsedi várából, s közé nem ver a város ellen fenekedő hajdúságnak. Báthory Miklós Szűcs Lászlót is elfogadta — s Debrecen főbírája ismét élt pallosjogával, ennek fejét is levágatta a hóhérral, így ért véget a fekete ember rejtélyes indítékú, romantikus és misztikus ködbe burkolódzó szabadságharca — méltónak tartjuk őt arra, hogy a későbbi korokban is megemlékezzünk különös alakjáról. (Folytatjuk) MAJ^TT 3itLV3M ■■.„■■n. .... .. < 0 NAPLÓ 3. oldal — 1961. április 12. Néhányi tutt'ázda után, 11000 HOLD GOMBJAI Avagy: Milyen a jó brigád vezető? Az asztalfőn ülő magas férfi 32 után a C4-ről, majd a D3- ról beszélt. A körülötte ülők hasonlóan, idegein számára első hallásra érthetetlen képleteket soroltak. Hiszen nem hivatalos saktakversenyan vagy demzésen hangzottak el ezek a szavak, hanem a hajdúböszörményi Dózsa Tsz irodájában a brigádvezetők szokásos heti megbeszélésén. Nagy Lajos, a Dózsa Tsz főagronómusa közül hat növénytermesztési és kertészeti brigádvezető foglal helyet, itt van az üzemgazdász agronóms, az anyagbeszerző. A szokásos, rendszeresen megtartott leti megbeszélésük ez, ahol aztán töviről-hegyire megbeszélnek mindent, az egy hét alatt végzett munkát összegetik, az elkövetkező napok legfontosabb teendőit szabják meg, brigádonként, üzemegységenként, sőt táblánként. Ahogy a főagronómus értékelését hallgatom, a brigádvezetők beszámolóját figyelem, egyetlen talpalatnyi hely sem maradt ki a több mint 6000 holdas gazdaságból. Tervszerű, pontos, fegyelmezett munka, amit a szövetkezet vezetői a közgyűlés határozata értelmében megtartanak és megkövetelnek minden tagtól. A tavalyi példa, a nagyarányú számbeli és területi növekedés bizonyította : következetes ellenőrzéssel, tervszerű irányítással lehet csak vezetni egy ilyen nagyüzemet. A már előbb említett sakklépésszerű kifejezések pedig a nagy gazdaságban a múlt esztendőben végzett belső üzemrendezést tanúsítják. Kialakították a nagyüzemi táblákat, megállapították a helyes növényi sorrendet. A C4 vagy a D3 kifejezés mögött a Dózsa Tsz-ben nem sarcfémezők, hanem 80— 100 holdas táblák vannak. A nagy gazdaság területei így kerültek be a szövetkezet térképére. Milyen egy ilyen megbeszélés ? A brigádvezetők a szövetkezet ütemterve alapján maguk területén a legjobb belátásuk szerint gazdálkodnak. A központi irányítás és vezetés természetesen soha nem szűnik meg, a heti megbeszélések is emellett szóktak. Azt azonban, hogy egy fogat vagy gép hova menjen dolgozni a brigádterületen belül, hány embert állítanak egy munkára, az a brigádvezető gondja. A brigádvezetők mielőtt részletes tájékoztatójukat megkezdték, számot adtak a területükön végzett munkáról, elképzeléseikről, tolmácsolták a tagok kívánságát és véleményét, átadták az úgynevezett munkalapokat. Mint az üzemekben, mindennap előre elkészített, sokszorosított nyomtatványra írják be, hogy a határ melyik részén hány gép, hány ember dolgozott előző nap, mennyit teljesítettek. Meg kell hosszabbítani a brigádoknak kiadott munkalapokat — ezt valamennyien kérték. Jön a nagy dologidő, kapálás, sok nevet kell felsorolni. Miért van erre szükség ? Legelsősorban azért, mert ezáltal mindennap tudják nemcsak a brigád, hanem a szövetkezet vezetői is, hogyan állnak a munkákkal, holkell siettetni, miben kell változtatni. Az ilyen pontos nyilvántartás alapján mindennap látják, hogyan vesznek részt a tagok a közös munkában : nem akkor kapkodnak már, amikor minden kötél szakad, amikor „elveszett” emberek után kell szaladgálni. Bár ez az idén már — ahogy mondották — nem fordult elő. Az ilyen pontosan kiállított munkalap alapján írják be mindennap a brigádvezető jóváhagyása után a munkaegységkönyvbe a teljesítményt. Minden tag pontosan tudja és ellenőrizheti, hogyan áll keresetével, a munkájának megfelelően díjazzék-e. De ennek a másik oldala is igaz : nem juthatnak egyesek kevesebb munkáért több munkaegységhez. Végső soron pedig az egész brigádban abból a munkaegységből kell gazdálkodni, amit az 1961. évre szóló üzemtervből a területükön végzett munkára megszabtak. Ha most ezt megszorítják , a kevesebb munkaegységgel is többet tudnak keresni, mert magasabb lesz rá a részesedés. Még azt is pontosan kidolgozták, hogy táblánként egyes növényfajták, munkanemek szerint mennyi munkaegységet használhatnak fel. Van biztos, alap, amihez tudnak igazodni, amit ilyen munkalapvezetéssel ellenőrizni is képesek. Tudják-e ezt a brigádvezetők ? Kérésemre élő bizonyítékkal szolgáltak. Az 5—6 oldalnyi brigádterveket, amelyeken látszik, hogy gyakran forgatják, egymás után vették elő a táskából, amit mindig maguknál hordanak, mindig kéznél van, nem pedig a fiókban heverttetik. Aminek eljött az ideje, mindent elvégeztek — már a kukoricavetés van soron. A Dózsa Tsz brigádvezetőinek az értekezletén hangot kapott a tagság is. Amikor összegeztek egy munkát, 80— 100 ember állásfoglalása véleménye volt benne. Sorolták a kéréseket, a kérdéseket is. Együttesen beszélték meg s másnap reggel vitték is rá a választ. Például: A háztáji földet minden tag csak a kijelölt táblában kaphatja meg, burgonya vetőmagot adnak a tagoknak, aminek az árát majd az előlegosztáskor vonják le. A gazdálkodásról, a 6000 holdas termelőszövetkezetről szóltam eddig. Pedig az első helyen az embereket kellett volna említenem, azokat a szövetkezeti gazdákat, akik néhány esztendővel ezelőtt választották az addig teljesen ismeretlent. A brigádvezetők tanácskozása példázta, micsoda erő van a közösségben, hogyan formálja, alakítja a benne részt vevő emberek életét, gondolkodását, szemléletét. Csak a már említett „sakk kifejezésekre” térek vissza. 6000 hold nagy terület. Amikor sorolták ezeket a szakmai kifejezéseket, a kialakított 100 holdas táblák megjelölésére összeállított számokat, mindegyik fejből tudta, hol fekszik, melyik dűlőben, mit vetnek bele. Az algebrai tételek csak úgy röpködtek a levegőben a 100 hold hibridkukorica körül. Sehol sem találtak neki megfelelő helyet, ahol a körzetében nincs hasonló fajtájú növény. A 76-os parcella az ő területükből kifogástalan. Igen ám — szólt közbe az egyik jelenlevő —, de ez már a Zaja Tsz földjével határos. Gyors telefon : nekik is kukoricájuk lesz. Nem is a szakmai ismeretek igazolására hoztam ezt a példát, hanem arra, hogyan gondolkozik egy brigádvezető. Lovas András és Szabó Ferenc között kaptam helyet. Négy éve tagjai mindketten a Dózsa Tsz-nek. Fogatosként kezdték, s másfél éve több mint 1000 hold irányítását bízták rájuk. Fél évtizede néhány barázda szélesség volt az egész gazdaságuk, ma pedig irányításukkal több mint 100 ember végzi szerteágazó munkáját az ezerholdas brigádterületen. Hasonlóak hozzá a többiek is. S amiben valamennyien megegyeznek : szorgalmukkal, becsületes munkájukkal érdemelték ki, hogy vezetők legyenek. A tagok megbízásából kerültek oda. Tanulnak, dolgoznak szorgalmasan, a bizalomra így válaszolnak. Megbecsült emberek a Dózsa Termelőszövetkezetben a brigádvezetők. Elismerik a vezetők, megbízik bennük a tagság. S ezt a megbecsülést napról napra végzett munkájukkal erősítik. Szűcs Lajos Az MSZMP Debrecen városi Bizottságának ipari osztálya és a Gépipari Tudományos Egyesület debreceni csoportja az üzemgazdasági ankétsorozat második előadását április 14-én, pénteken délután 5 órai kezdettel tartja a Technika Házában. A vállalati tervezés kérdéseiről Hajek Győző, a Gördülőcsapágy-gyár tervosztályának vezetője tart előadást. Pártszervezeteink életéből A debreceni Belváros II. ss. pártszervezet legutóbbi taggyűlésén a párt szövetségi politikájával foglalkoztak. Megvitatták a munkás-paraszt szövetség elvi és gyakorlati kérdéseit és a kispolgársággal való kapcsolat problémáit. Értékelték a párttagok tevékenységét is a különböző tömegszervezetekben. ★ Az első negyedévi gazdasági eredményeket vették számba a MÁV IV. pályamesteri szakasz kommunistái taggyűlésükön, örömmel állapították meg, hogy tervüket teljesítették. A szakszolgálati költségeket 3 százalékkal csökkentették. A többi gazdasági mutató is kedvezően alakult. Az elmúlt negyedévben jó volt a munkafegyelem is. Arra törekszenek, hogy a második negyedévben is a pályamesteri szakasz minden dolgozója helyt álljon a munkában, teljesítse a tervet. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a felettes szerv ne változtassa negyedév közben a tervet. ★ A Talajjavító Vállalat párttaggyűlésén az I. negyedévben végzett pártmunkát értékelték. A munkatervben rögzített feladatok túlnyomó részét végrehajtották. Hiba volt azonban, hogy az agitációs és propaganda felelős nem számolt be a pártoktatás helyzetéről és elmaradt a pártbizalmiak beszámoltatása is. Az ország különböző részein levő kirendeltségeken pártszervezetet hoznak létre. Ez eddig még két helyen nem történt meg. A beszámoló — igen helyesen — személy szerint értékelte a vezetőségi tagok munkáját és rámutatott a hiányosságokra. ★ A pártoktatás tapasztalatait vitatták meg a debreceni posta II. sz. párt alapszervezetének taggyűlésén. Az idei oktatási év jobban sikerült, mint a tavalyi. A marxizmus—leninizmus kérdései, valamint az időszerű kérdések tanfolyamán tanulnak a posta dolgozói. Különösen a gyakorlati kérdések megvitatásakor nagy az aktivitás. Hasznos és jól bevált oktatási forma a propaganda előadások tartása. Egy-egy alkalomkor sokan vesznek részt ezeken a foglalkozásokon. A Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat pártszervezetének taggyűlésén megvitatták avállalat munkaverseny-vállalását. Már a múlt évben is jelentős sikert értek el a TISZAROST dolgozói felajánlásuk teljesítésében. Most azt tervezik, hogy ázott kenderkóróból 1900 tonnával túlteljesítik a tervet, az ott tilott kenderből 158 tonnával, pozdorjabetétes bútorlapból 200 köbméterrel, lenszalma matracból 5000 darabbal, kárpitoskócból pedig 55 tonnával többet termelnek, mint ami a tervben szerepel. A vállalás értéke 6,1 millió forintot tesz ki. A termelőszövetkezet patronálás tapasztalatait beszélték meg az állami gazdaságok igazgatósága párt-alapszervezetének taggyűlésén. Arra törekednek az itt dolgozó párttagok, hogy a megye állami gazdaságai a körzetükben levő termelőszövetkezeteknek nagyobb segítséget adjanak munkájukhoz. A termelőszövetkezetek patronálásából az igazgatóságdolgozói is kiveszik részüket . A műszaki, szervezési és intézkedési tervet ismertették és vitatták meg a Szabadság Lapnyomda pártszervezetének legutóbbi taggyűlésén. Értékelték a Politikai Bizottság 1960. szeptember 13-i határozatának végrehajtását. Megállapították, hogy az első negyedévben végrehajtandó feladatokat megoldották. A műszaki fejlesztési tervet is átdolgozta a vállalatvezetés, a terv ismertetésére rövidesen sor kerül. A tervben szerepel többek között, hogy a könyvkötészetben olyan munkafolyamatot gépesítenek, amelyet eddig kézi erővel végeztek, például a hajtogatásokat. A könyvkészítéshez új gépeket is beszereznek. A tervek szerint a gépterem is új gépeket kap.