Hajdú-Bihari Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

Növényvédelmi előrejelzés Évről évre súlyos, több mil­liárd forintot kitevő kártételt okoznak mezőgazdaságunkban a kisebb vagy nagyobb tömeg­ben rendszeresen megjelenő rovar- és egyéb kártevők. Az elpusztításukra, kártételük megakadályozására irányuló törekvéseknek hosszú időn ke­resztül korlátokat szabott az a körülmény, hogy a termelő gazdaságok nem láthatták előre, mely időpontban mi­lyen kártevők megjelenésével kell számolnunk, illetve, hogy az egyes kártevők milyen tö­megben jelennek meg. Ennél­fogva — kivált tömeges meg­jelenésük esetén — már nem volt elegendő idő a védeke­zés megszervezésére, a védő­szerek beszerzésére. A ter­melők sok esetben szinte te­hetetlenül nézték, mint pusz­títják el a kártevők a termés színe javát. A korszerű növényvédelem egyre erőteljesebben kibonta­kozó, egyre nagyobb és ko­molyabb eredményeket elérő törekvése az, hogy olyan tu­dományos megfigyelésekre alapozott kártevő előrejelzést adjon a mezőgazdasági terme­léshez, amelynek ismeretében alkalmazhatják azokat a meg­előző — biológiai, agrotechni­kai és mechanikai — védeke­zési módszereket, amelyekkel a kártevők még a nagyobb mértékű kártétel okozása előtt elpusztíthatók. Továbbá, az előrejelzések adatainak isme­­retében, tervszerűen készül­hessen fel a gazdaság a kár­tevők fogadására, a védeke­zőszerek és gépek beszerzésé­re, minden olyan esetben, ami­kor a vegyszeres védekezés szükséges a kártétel megelőzé­sére, a kártevő elpusztítására. A kártevők előrejelzésének adatai tehát igen komoly se­gítséget adnak a termelő gaz­daságoknak. Természetesen csak akkor, ha figyelembe ve­szik az előrejelzések adatait. A Napló hasábjain a Mike­­pércsi Növényvédő Állomás rendszeresen közli azoknak a veszedelmesebb kártevőknek a megjelenését, amelyek súlyo­sabb károkat okozhatnak a mezőgazdasági termelésben. Az előrejelzéseket a tavasz folyamán elsősorban jelentke­ző kártevők ismertetésével kezdjük. Védekezzünk a lisztes répabarkó kártétele ellen! A lisztes répabarkó (répa­bogár) tömeges elszaporodá­sát döntően befolyásolja az április, május havi időjárás. 18—20 Celsiusnál magasabb hőmérséklet, átlagosnál keve­sebb csapadék elősegíti elsza­porodását. Az áprilisi időjárás ez ideig igen kedvezően ala­kult a répabogár szempontjá­ból. Ennek következtében a keső répavetésekben máris ta­pasztalható helyenként a fo­kozatosan erősödő tendenciát mutató kártétel. (Hajdúbö­szörmény, Hajdúnánás, Deb­recen, Komádi). Ezeken a te­rületeken tovább kell figyel­ni a répavetéseket, és kártétel észlelése esetén meg kell kez­deni a védekezési munkálato­kat. Erős fertőzés és kártétel várható Derecske, Mikepércs, Sáránd, Hosszúpályi községek környékén, közepes Földes, Nádudvar környékén. A me­gye egyéb részein is felléphet helyenként erős mértékben a répabogár, ha az időjárás to­vábbra is kedvező marad. A megye többi területein nincs vagy csak igen kismér­tékű és szórványos répabar­kó fertőzésre van kilátás. Védekezés: Az erősen fertő­zött területeken a régi répa­táblákat (1960-as) körül kell árkolni vagy réselni, ezekbe a rajzás idején HCH 20 százalé­kos DDT- és Vofatox-keveré­­ket kell szórni. Az új vetése­ket pedig minél távolabb kell ezektől elhelyezni és arzén tartalmú darsinos permetezés­sel kell védeni. (0,5—0,7 szá­zalékos permetlé, 300­­ hol­danként.) Magyar szakemberek küldöttsége utazott a Kínai Népköztársaságba Kedden a magyar villamos­energiaipari szakemberek kül­döttsége utazott a Kínai Nép­­köztársaságba. A magyar ipar eddig egészben vagy részben tíz erőművet épített Kínának. Többségük már üzemben van. A mostani látogatás célja, hogy megbeszéljék, miként vehetne részt az eddiginél még fokozottabban a magyar szakgárda és az ipar Kína vil­lamosenergetikai fejlesztésé­ben. (MTI) val. Pope, Wieland, Horatius, Anakreon, Kleist, Tasso, Me­­tastasio, Thomson, állandó társasága i­s a nádasházból az imádott Rousseau hazájá­ba vágyik, meg a rerey-i palotába, ahol Voltaire al­kotta műveit. Somogyból nem hozott magával más vi­gasztalást, minthogy a hálát­lan publikumnak jóval fize­tett „ezzel a magános örömmel indultam haza, s még két fo­rinttal’’. Ezt írja egy grófhoz, Festetics Györgyhöz, egykori jótevőjéhez. Meg ezt: ’’Itt a magánosságban eltemetve élek magamna­k, hazámnak, és az én szokott studiumimnak, for­dítván, olvasgatván, elmél­kedvén: az irigy fel nem ta­lál ősi nádfedeleim között, s a bigottnak sziszergései köny­veim közé bé nem hallanak...” Valahogy úgy él Csokonai Vitéz Mihály alakja a debre­ceni, népi köztudatban, mint a víg poéta, aki szerette a bort, a jó tréfákat és okos jö­vendöléseket mondott. Mon­dott, s tett ilyeneket is, s ta­lán Petőfi az oka, hogy leg­inkább az a kép maradt meg bennünk, amint egy víg ba­ráti társaság és szép menyecs­kék kedvéért csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály. De ha már Pe­tőfiről szó esett, azt is mond­juk meg: a népiesség, mint irodalmi irány, itt kezdődött Debrecenben, Csokonaival, s itt, az ő sírjának közelében bontakozott ki Petőfi költé­szetében. Az akkor már rég sírjában porladozó Csokonai példáját Petőfi azáltal is ma­gasabb, forradalmibb módon — de népiségét töretlenül folytatva — követte, hogy a né­­piséget egyformán forradalmi módon kezelték. „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, uralkodni fog a politikában is” — ezt Petőfi mondta, de mondhatta volna elődje, a Debrecenben kesergő, meg nem értett Csokonai is. De a népiségnek mindkettőjük­nél — s időben előbb Csokonainál — volt egy olyan tartalma is, hogy ezt egybekapcsolták a világ ha­ladásával; ők nemcsak a nép­pel társalogtak, hanem a vi­lág nagy forradalmi szelle­meivel is. így társalgott Cso­konai a francia felvilágosodás nagy szellemeivel, így ren­dezte be itt csöndes „tuscu­­lánumát”, gyökereit a nép közé bocsátva, gondolatainak dús lombjaival fent, a ma­gasban a világ nagy szellemei közt kalandozva. S odajutott, hogy ez a reménysége is oda­lett — még ez a csöndes ott­hon is semmivé lett a feje fölött. 1802-ben a város nagy ré­szét elhamvasztó tűz pusztí­tott Debrecenben. Leégett ak­kor a Nagytemplom is, ha­rangja megrepedve, borzasztó kongással zuhant az izzó ge­rendák közé. Nagy szél támadt, a deáktűzoltók kilátástalan küzdelmet vívtak a felgerjedt elemekkel. S a költő így írja le állapotát egy levelében ”... most az üszög és hamu között fekszik az az együgyű, de nékem tág és gazdag haj­lék, amelybe kívántam a vi­lág lármája elől magamat, nemzetem és Musaim szolgá­latjára elvonni, pusztává lett az a kis ország, melybe én király voltam magam előtt, és a­melyben sokszor édes ér­zések között gondoltam­ ,any­­nyi részem van a föld kerek­ségén’, s örömmel futottam végig egy perc alatt boldog­ságomnak szűk, de elég kövü­­letét. Éppen a rózsák nyíltak, mikor a kertecskémen, az én kis Sanssouccimon a logodó lángok keresztül rohantak, szívfacsarodva kellett szem­lélnem, mikor Tusculánom, hol legérzékenyebb gondola­taim teremtődtek, a láng kö­­zött ropogott; mikor ama ró­zsalugas tövig égett, s az a fülemile, mely e kis szálának minden éjjel koncertet adott, őrjöngve repült el bátorságo­­sabb vidékekre .. A Darabos utca 993., ma 19. számú ház volt az a hajlék, ahol Csokonai akkor élt. In­nen írta pár hét múlva egy barátjának: „Üszög és hamu közt írom ezen soraimat, s az Ég­­között, mely meg nem szánt és közöttem, kit a kevéstől is megfosztott, tsak egy vékony deszkázat vagyon, mely az eső ellen sem védelmezhet.” Barátai, Fazekas Mihály, s a hit Domby Márton, Kiss Im­re, Diószegi Sámuel — kik az irodalom és tudományok ked­velésében is, meg másban is a költő mellett álltak — vol­tak vigasztalására. De a baj nagyobb volt minden tűzvész­nél : belül a törékeny test, a nagy lélek otthona mind egy­re hevesebb lázban ég. Tüdő­baj emészti Csokonait. Sándorfi, a nagy tudományú doktor éberen vigyáz rá: édes­anyja halk és aggódó szere­tettel virraszt fia lázas éjsza­káin. Rhédey Lajosné teme­tésén, Nagyváradon zuhogó esőben mond verset a koporsó fölött. A temetés után való nap „reggel a legkeményebb tevve a hidegrázás félbesza­­kasztja álmomat: testem nehéz és erőtlen” — ő írja le így betegsége utolsó szakaszának kezdetét. Sándorfi eltiltja minden mozgástól, olvasástól, beszédtől, szobából való ki­menéstől — csak napok múl­va tér annyira magához, hogy kocsin Nagyváradról Debre­ 1805. január 28-án, 32 éves korában kiköhögte maradék tüdejét, s miközben a párnán a vörös vérfolt mind na­gyobbra nőtt , a diák örök­re lehunyta szemét. Utolsó útjára magára ma­radt édesanyja, barátai és szomszédok kísérték el, ott állt koporsója mellett a fia­tal Kölcsey is, meg Kazinczy Ferenc, aki már pár évvel ez­előtt azt mondta róla, s Deb­recenről: „Kár, hogy Debre­cenben a zseniket elnyomni gyönyörködnék." Sírja, s emléke mellett ma ott áll az ország — nagy fiá­nak ismerve fel a költőt, akit cenbe jöhessen. Itthon aztán­ megkezdődik a hosszú hal­'­doklás. Érezte: közeledik az' utolsó pillanat, „szüntelenül' közel van a halál”.­­ Most már nincs tovább. Ha' leltárt készít élete 32 esztön­' dejéről — csakugyan híres' sorával búcsúzhat: „Kedvű Remények! Lillák! Isten vé­' letek!’ Annyi hányattatás és' mellőzés után — életében' nem láthatta kinyomtatva' műveit — csakis a jövendő' századokban bízhatott. Az el-' csigázott, fáradt test nem tu­' dott megbirkózni a lelki' nyugtalanságtól, amúgy is fel-' fokozottan sziszegő lázzal: ' azóta a legnagyobbak, Petőfi, Ady tartottak példaképüknek, elődjüknek költészetükben, magyarságban, hazaszeretet­ben és az emberi haladásért való munkálkodásukban. A kollégium széniora ve­zette akkor a halotti anya­könyveket. 1805. január 30 napján e bejegyezést írta a halottak könyvébe: Pét. Vitéz Csokonai Mihály, 31 éves, sz. bet. ingyen. Vagyis: A Péter­­fián meghalt Csokonai Vitéz Mihály 31 éves korában, szá­raz betegségben. Ingyen te­mették el. Fojtó szircikkó­knak hevétől Asznak tüdőhó­lyagjaim, S a kriptáknak fagyos szelétől Borsódznak mi­nden tagjaim. Szívem megett egy láthatatlan kéznek nyila belőve áll, S mellem csontboltján irgalmatlan Sarkával rugdos két halál.” Derűs, vidám ünnep volt május elseje (Folytatás az 1. oldalról) kultúrotthonban előadás, majd tánc reggelig. Hajdúböszörményben sem volt eső és ennek következté­ben a fürdőkért zsúfolásig telt ünneplőkkel, akiknek jó része, mintegy 3000 dolgozó, közös ebéden is vett ott részt. A hagyományos hajdúböször­ményi „húsevés” következett, amit tréfásan úgy szoktak em­líteni: egy ökör — egy krump­li. A hajdúböszörményiek igen szép kultúrműsort szervez­tek, igen szép volt a Tóthfa­­lusi seregszemlére delegált kultúrcsoportok tánc-, ének­és színjátszó-csoportjainak be­mutatója. A sportműsor lebo­nyolítása egész napot vett igénybe. Labdarúgómérkőzés is volt, a D. Honvéd NB III. és a böszörményi válogatott mérte össze erejét, 1:0-ra győztek a helybeliek. A gép­állomás dolgozói hatalmas sá­torban rendezték közös ebéd­jüket, este is ott szórakoztak, még a villanyt is bevezették táborozásuk helyére. 1 erdei szabadtéri színpadon a Debreceni Népi Táncegyüttes mutatta be Bugáriában is nagy sikert aratott műsorát. A tánszámok közül a közönség különösen is nagy tapssal ju­talmazta a Mikepércsi csár­dást, az Ajkai leánytáncot és a Hortobágyi pásztortáncok­at. Az építők szabadtéri színpa­dán hatalmas nézősereg előtt a TITÁSZ kórusa, a KISZÖV tánccsoportja és a járműjaví­tó táncegyüttese adott színvo­nalas kulturális műsort. A há­rom üzemi együttes tagjai minden dicséretet megérdemel­­nek lelkes odaadásukért, s azo­kért a műsorszámokért, ame­lyek mind tartalmuknál, mind hangulatuknál fogva nagysze­rűen juttatták kifejezésre má­jus elseje jelentőségét. Május­­ kulturális program­jában a gyerekek is megtalál­ták szórakozásukat, mivel a debreceni bábszínház, a vigadó téri gyermekjátszótéren vi­dám bábelőadásokat rendezett részükre. Felavatták a bihardancsházi pártházat Ünnepélyes keretek között vasárnap délután adták át rendeltetésének a bihardancs­­házi pártszékházat. A párt­­házavató ünnepségen megje­lent Balogh János, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei végrehaj­tó bizottságának tagja, Ecsedi József, az MSZMP berettyó­újfalui járási bizottságának titkára. Részt vettek az ün­nepségen az Új Élet Termelő­szövetkezetet patronáló üzem dolgozóinak képviselői is. Az új pártház az átadási ünnep­ség alkalmából zsúfolásig megtelt, a község apraja­­nagyja kiváncsi volt az ese­ményre. A község dolgozóinak össze­fogásaként jelentős társadal­mi munkával épült pártházat­­ Kiss Géza, a járási párt­bizottság párt- és tömegszer­vezetek osztályvezetője adta át. Kovács Lajos, a KISZ já­rási bizottságának titkára az építkezésben kiemelkedő mun­kát végzett KISZ-tagoknak az Ifjúság a szocializmusért jelvényt adta át. A társadal­mi munkások közül többen oklevelet kaptak. A jól sikerült ünnepséget a sápi és a nagyrábéi kultúr­csoportok színvonalas műsora zárta be. A május elsejei ünnepségek kulturális műsora A szakszervezetek megyei tanácsa nagyszabású kulturá­lis műsort állított össze május­­ alkalmából. Az időjárás miatt azonban e program meg­valósulása sajnos csak rész­ben sikerült, mivel a délutáni bemutatót egyszerűen elmosta az eső. Délelőtt 11 órakor a nagy­ A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia népi tánccsoportja hortobágyi táncot mutatott be Az észak-magyarországi egyetemek kulturális seregszemléje Felsőfokú Tanítóképző Inté­zet, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem, a Mezőgazdasá­gi Akadémia, az Orvostudomá­nyi Egyetem, az Egri Pedagó­giai Főiskola, a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem és a Nyíregyházi Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet művészeti csoportjai és szólistái vettek részt. A kulturális seregszemle áp­rilis 30-án, szombaton délután 3 órakor kezdődött a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulá­jában. Rapcsák András oktatá­si rektorhelyettes megnyitó szavai után a részt vevő egye­temek színjátszói és szavaiói kezdték meg kulturális vetél­kedésüket. A színjátszó cso­portokat a debreceni Orvostu­dományi Egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Mezőgazdasági Akadémia, a miskolci műszaki egyetem és a Nyíregyházi Felsőfokú Taní­tóképző Intézet és a Debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézet csoportjai képviselték. Egyfel­­vonásosokat, illetve színdarab­­részleteket mutattak be (Mó­ricz Zsigmond : A tej, Bor­nemisza Péter: Elektra, Orsi Ferenc : Kapitány, Afinogo­nov : Kisunokám, Rejham : Félelmetes vőlegény és Földes Mihály: Hazatérés). Az egyes csoportok rendezői munkála­tait dr. Halász Péter, Horváth­­Zoltán, Fényes Márta, Gyar­­­mathi Anikó, Lengvári József­né és dr. Simon László látták­­el. A színdarabok bemutatói­­ közben az egyéni szavalók is­­ színpadra léptek.­­ Az egyetemek kulturális se­­­­regszemléje vasárnap délelőtt­­a kórusok, a hangszerszólók, a­­ szólóénekesek és a szavalok I bemutatójával folytatódott. A I kórusokat a Kossuth Lajos Tu­­­­dományegyetem, a Ny­ír­egy­há­­­zi Felsőfokú Tanítóképző In- Itézet, a Miskolci Nehézipari I Műszaki Egyetem, a Debre­­­ceni Felsőfokú Tanítóképző In­­­tézet, az Egri Pedagógiai Főis­­­kola együttesei képviselték.­­A kórusokat Potyók Balázs,­­ Tárcsas Zoltán, dr. Gergely­­ Im­réné, Czövek Lajos és Avar­­Gyula vezényelték.­­ Ezzel egy időben a Hungá­­­ria kamaraszínházban a rész­­t vevő egyetemek tánc- és népi­­zenekarai, a tánccsoportok,­­ valamint a szavalók léptek kö­­­­zönség elé. A Hungária színhá­­­zat zsúfolásig megtöltő hallga­­t­­óság előtt különösen is nagy­­ sikert aratott a debreceni Me­­­­zőgazdasági Akadémia és a­­ Kossuth Lajos Tudomány­­i­egyetem tánccsoportja. A deb­­­­receni Mezőgazdasági Akadé­­­­mia együttese Béres András " Bihari kopogóját és Hortobá­­­gyi táncok című feldolgozását­­ mutatta be, míg a Kossuth La­p (Folytatás a 6. oldalon) A debreceni felsőoktatási intézmények rendezésében áp­rilis 29-én és 30-án került sor az észak-magyarországi egye­temek kulturális seregszemlé­jére. A szemlén a Debreceni A Miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem népi zenekara HAJDU-BIBABI **-*-*. *-­**■ A NAPLÓ 3. oldal — 1961. május 3.

Next