Hajdú-Bihari Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
Oraiban ötödik napja folyik az algériaiak lincselése Párizs (MTI) Kilenc halott és 30 sebesült — valamennyi arab — ez az oráni fasiszta embervadászat szerdai eredménye. Bár Oranban — akárcsak Algéria többi városában — igen nagy katonai és rendőri erők állomásoznak, a kikötővárosban ötödik napja szinte zavartalanul folyikaz algériaiak lincselése. Az OAS bevált taktikája szerint szerdán is rémhíreket terjesztettek az FLN állítólagos merényleteiről. Többek között arról, hogy az algériaiak egy papot és több gyermeket meggyilkoltak. Bár ebből egy szó sem volt igaz, a fiatal ultrákból álló fegyveres bandák azonnal összeverődtek és üldözőbe vették az arab járókelőket. Az arab kereskedők üzleteit kifosztották és felgyújtották. Megállították az autóbuszokat és késekkel, botokkal estek neki az araboknak. Egy személyautó arab utasait a prefektúra épülete mellett lincselték meg, a kocsit pedig felgyújtották. Az OAS terroristáinak garázdálkodása egész nap tartott, a karhatalom csak este szállta meg az utcákat. Constantine tartományban Bír El Ater községben, ahol a vásár alkalmával mintegy 300 algériai tüntetett az OAS ellen, a rendőrök golyói két arabot megöltek, hetet megsebesítettek. Az Orania tartomány farmjain hétfőn megkezdett OAS- ellenes akciót, amelyben több ezer rendőr és csendőr vett részt, nem sok eredménnyel járt. Mintegy 15 embert letartóztattak, az OAS vezetői közül azonban — az előző hírektől eltérően — senkit sem fogtak el. Az OAS megzsarolta Brigitte Bardot-t Párizs (MTI) B. B. zsaroló levelet kapott az OAS-tól, amelyben a fasisztaszervezet 50 000 új frankot (körülbelül 10 000 dollárt) követel a filmszínésznőtől a „de gaulleista hatalom és a kommunisták elleni harcának” erősítésére. Brigitte Bardot feljelentést tett zsarolói ellen és levelet írt az Express című haladó lap főszerkesztőjének. Ebben kijelenti: „Nem hátrálok meg, mert nem akarok fasiszta országban élni”. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozata van-törvény alapján lajstromoztatniok kell magukat. Ha nem tesznek eleget e szégyenteljes törvény bejegyeztetési követelményeinek, minden elhalasztott napért ötévi börtönbüntetéssel és tízezer dollár pénzbüntetéssel sújthatók. Az Egyesült Államok Kommunanista Pártja tájékoztatta az amerikai igazságügyminisztériumot arról, hogy funkcionáriusai egytől-egyig megtagadják a bejegyeztetési űrlapok kitöltését. . A kommunista párt sajtónyilatkozatában hangsúlyozza, hogy „ezzel a lépéssel a kommunista párt és funkcionáriusai nemcsak saját szabadságukat, hanem minden más ember szabadságát is védik”. Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter szerdán este foglalkozott a párt döntésével; kijelentette, ha törik-; szakad, érvényesíteni fogja a törvényt, kötelezi a kommunista párt tagjait, hogy lajstromba vétessék magukat. New York (TASZSZ) November 30-a a „végső határidő”, ameddig az Egyesült Államok Kommunista Pártja vezetőinek és a pártapparátus dolgozóinak a hírhedt Mccar- Az általános leszerelés vagy a feegyverkezési hajsza szolgálja a béke ügyét? Hruscsova és Kennedyné levele Washington (TASZSZ) A Washingtonban lezajlott nő- tüntetés részvevői levelet küldtek Hruscsov szovjet miniszterelnöknek és Kennedy amerikai elnök feleségének. A levél többi között hangsúlyozta: „Egyetlen anya sem tarthatja teljesítettnek anyai kötelességét, amíg nem emelte, ■fel szavát az életért, a halál ellen, a békéért, a háború ellen.” Az amerikai sajtó most ismerteti Nyina Petrovna Hruscsovának, valamint Kennedyamerikai elnök feleségének a levélre küldött válaszát. A szovjet miniszterelnök felesége hangoztatja: ,,Az a véleményünk, hogy meg kell valósítani az általános és teljes leszerelést. Ennek megvalósításával véget vetünk az atomveszélynek és a békét fenyegető minden veszélynek, s az anyák nyugodtan gondolhatnak gyermekeik jövőjére. Mi ellene vagyunk a fegyverkezési hajszának, leszerelést és békét akarunk!” Kennedyné levelében egyetért azzal, hogy a ,,nőknek hatalmas befolyásukat a világbéke érdekében kell felhasználniuk. Számunkra azonban a, békéhez vezető egyetlen út az erő és ezért támogatni kell az Egyesült Államok, kormányának politikáját, amely ezt a célt tűzte maga elé”. Genfben a nyugatiak visszavonták régebbi javaslatukat Genf (ADN) Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a háromhatalmi genfi értekezlet csütörtöki ülésén erélyesen elutasította a nyugati küldötteknek a Szovjetuniót rágalmazó szavait. „A szovjet küldöttség — mondotta — nem azért jött ide, hogy ilyen légkörben tárgyaljon. Szerződést kell kidolgoznunk és feladatunk nem abból áll, hogy az értekezleti asztalt a hidegháború csataterévé tegyük.” A három atomhatalom képviselőinek újabb találkozójára Genfben összesereglett újságírók csalódással látják: az első tárgyalási napok azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak semmiképp nem hajlandók hozzájárulni olyan konkrét intézkedésekhez, amelyek megkönnyíthetnék az általános és teljes leszerelést. A Szovjetunió kedden előterjesztett új szerződés-tervezete tulajdonképpen Kennedy és Macmillan szeptember 3-i javaslatán alapszik. A két nyugati küldöttség — főleg a semleges újságírók és diplomaták nagy meghökkenésére — saját javaslataitól is eltérve úgy nyilatkozott: az említett javaslat már nem érvényes, mert időközben változott a helyzet. Belorussz műszaki delegáció érkezett Debrecenbe Csütörtökön délelőtt Debrecenbe érkezett a belorussz műszaki delegáció, amelynek tagjai M. A. Jurkszovics, a minszki politechnikai főiskola rektorhelyettese, a műszaki tudományok kandidátusa, N. G. Tyiszin, a belorussz népgazdasági tanács műszaki igazgatóságának vezetője, V. V. Karpov, a minszki mezőgazdasági gépalkatrész-gyár kommunista munkabrigád vezetője, a belorussz Komszomol központi bizottságának tagja. A kedves vendégeket Kozma József, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára üdvözölte. A szovjet vendégek csütörtökön délután látogatást tettek a Püspökladányi Gépállomásra, ahol Lajtos Imre főmérnök, aki a Szovjetunióban végzett, tájékoztatta a szovjet műszaki embereket a gépállomás munkájáról, életérőlés terveiről. Ezután közösen meglátogatták a javítóműhelyt, ahhol a szovjet elvtársai elbeszélgettek a munkásokkal és hasznos tanácsokkal látták el a gépállomás műszaki dolgozóit. A belorussz műszaki delegáció ma, pénteken délelőtt a Gördülőcsapágy-gyárba látogat el, majd délután a csapágygyár kultúrtermében Debrecen város nagyobb üzemeinek szocialista brigád vezetőivel találkozik. Este a szovjet elvtársak a Technika Házában a Műszaki Tudományos Egyesület tagjaival folytatnak tudományos eszmecserét. "•“napló 2. oldal = 1961. december 1. Dominikai helyzetjelentés Santo Domingo (MTI) Csütörtökön, az esti órákban jelentették az amerikai hírügynökségek, hogy a dominikai főváros forrongó népe megrohamozta az elnöki palotát. Délután ismét fellángoltak a tüntetések. Ezrek gyülekeztek a belvárosban és Balaguer lemondását követelték. A hadsereg alakulatai rávetették magukat a tüntetőkre és riasztóbombákkal, könnygázgránátokkal próbálták szétkergetni őket. Eközben — mint az AP jelenti — a Santo Domíngo-i rádió bejelentette, hogy Balaguer lemondott. Bár a hírt később megcáfolták, a tömeg az elnöki palota felé özönlött. A rohamozó tömeget riasztó lövésekkel állították meg. A polgári ellenzéki pártok egy AP-hír szerint csütörtökön este közölték, hogy ultimátumot adtak át az államfőnek. A Nemzeti Polgári Unió Pártja — mint az AP írja — ugyanaznap hat-héttagú ideiglenes kormányzótanács felállítását javasolta, amely ..egyszerű szavazattöbbséggel választaná meg elnökét. Rendőri önkény Venezuelában Caracas (TASZSZ) A Caracasban lezajlott keddikomoly megmozdulások miatt a venezuelai kormány szerdán utasította a rendőrséget, hogy foglalják el a kommunista párt és a baloldali forradalmi mozgalom elnevezésű párt helyiségeit és tartóztassák le e két párt aktivistáit. A belügyminisztérium közleménye a kommunista párt és a baloldali forradalmi mozgalom tagjait terrorista cselekedetekkel vádolja. Az UPI caracasi tudósítója szerint a rendőrség már letartóztatott több mint száz kommunistát és más baloldali vezetőt.. A Biztonsági Tanács előtt Kuwait tagfelvétele .am SMssági Tanács csütörtökön összeült, hogy megvitassa Kuwait tagfelvételi kérelmét. Az ülés elején Zorin, a Szovjetunió, nevében ellenezte ennek a napirendi pontnak a megtárgyalását, mert — mint mondotta — Kuwaitot nem lehet független államnak elismerni. Az EAK és ,Nagy-Britannia képviselője rövid beszédben támogatta Kuwait tagfelvételi kérelmét. Ezután felszólalt Adnan Pacsacsdl iraki megbízott, aki,, részletesen, megindokolta, miért kell sze-rinte Kuwait tagfelvételi kérelmét elutasítani: 1. Kuwait soha nem volt ésmost sem olyan állam, mint ahogyan a nemzetközi jogi szabályok egy független állam létét meghatározzák. 2. Kuwait történelmileg, és jogilag Irak része . 3. Kuwait jelenleg gyakorlatilag angol gyarmat. Az ülés még lapzártakor tartott. * (Rettentő Irta: Horváth József '^odrígUGZ (25) Az idegen lány éppen ebédelt. Étvágytalanul kanalazta az ételt, amelyet Gulyás bácsi főzött. — Jó étvágyat, kislány! — mosolygott Géza, és maga is asztalhoz telepedett. Az öreg Géza tányérját is telemerte a friss étellel, Géza nem volt éhes, de hogy bátorítsa Annát, vidáman falatozni kezdett. Anna még mindig sápadt volt, Géza észrevette, hogy a lány görcsösen szorongatja a kanalat. Majd hirtelen Gézára meredt: — Hogyan merte maga ezt megtenni ? És mi lesz, ha azok visszajönnek? — Akkor majd eltanácsoljuk őket, igaz, Gulyás bácsi? — válaszolt hamiskásan Géza, mégpedig tisztán, érthetően, s nem mímelte már a „tört magyarságot”. Hanem éppen ez hökkentette meg Annát igazán. Most már gyanakvó lett, s a két férfi alig,bírta szóra bírni. Géza elhatározta, hogy megnyugtatja a lányt: — Kedves kicsi Anna, tudom, hogy most minden nagyon különösnek látszik ... De az a fontos, hogy maga megmenekült, biztonságban van, és ezután már nem kell aggódnia. Ha a nyilasok eddig nem merészkedtek ide, akkor ezután már nem is jönnek. Ha én most elkezdenék magyarázkodni ... — Kérem — szakította félbe Gézát a lány —, az lenne furcsa, ha a történtek után még maga szorulna magyarázkodásra ... — Hm... én szívesen megmagyaráznék egyet-mást, ha biztos volnék abban, hogy ezzel könyítenék a kettőnk dolgán. Na mindegy, majd meglátjuk. Egyelőre, sajnos, maga nem mozdulhat ki innen, kislány. Teljes szobafogság! De mindenesetre enyhébb büntetés, mint amit amazok magának szántak ... Anna kapkodva kereste a megfelelő szavakat: — Kérem... olyan buta dolog ez... A legelemibb, hogy már rég meg kellett volna köszönnöm, amit értem tett... — Ugyan, ezt hagyjuk. — Nem, nem. De higgye el, még most is alig érem fel ésszel a történteket. Váratlanul kopogtattak az ajtón. Géza talpra szökött. Anna mereven ült a helyén. Gulyás bácsi az ajtóhoz lépett, majd hirtelen felnyitotta, és úgy állt be az ajtónyílásba, hogy a jövevény be sem jöhetett, de be sem láthatott a lakásba. Róza volt, a minden«. — Géza úr itthon van? — kérdezte Róza. — Psszt... alszik! — súgta vissza az öreg. A mindenes halkra fogta a hangját. — Pedig alighanem fel kell költeni. A miniszter úr sürgősen hívatja. — Hát jó, majd szólok neki. Róza elment. Géza egy kissé tanácstalan volt. Fogalma sem volt, mit akarhat tőle ilyen sürgősen a követ. Talán csak nem a hatóságok interveniáltak ... ? Máris? Mi legyen hát Annával? — Menjen, Gézáka'— nógatta csendesen Gézát az öreg. — Majd lesz valahogy. Legyen ügyes. Anna felállt, és Géza elé toppant: — Nem akarok bajt hozni magára, magukra ... Maguk mindent megtettek... Hadd menjek el most, azonnal. — Erről szó sem lehet, kislány. Ha jót akar, kérem, tüstént üljön le, s akkor megígérem, hogy hamar visszajövök. Majd meglátjuk, mi a teendő. Géza már indult volna, aztán mégis megtorpant. — Anna... ha mégis el kellene hagynia a házat, hová menne? A lány töprengeni látszott, de aztán nyugodtan válaszolt: — Három-négy lehetőség között is választhatok. Vannak rokonaim, akik befogadnának. — Na jó, várjuk ki a végét — fejezte be a diskurzust Géza, majd mutatóujja hegyével tréfásan megfenyegette Annát: — Mindenesetre addig, amíg visszatérek, tessék nyugodtan maradni! Sokatmondó pillantást vetett az öreg Gulyásra, aki viszont szemvillanással jelezte, hogy majd ő vigyáz a lányra. Géza felsietett a felső villába, és bekopogtatott a követ dolgozószobájába. ■ Amado de Mendoza y Lucientes már várta őt. Eladdig gondterhelten, hátra kulcsolt kézzel sétált fel s alá a szőnyegen, majd amint Géza felbukkant az ajtófélben, íróasztala mögé telepedett.• Jöjjön, Rodriguez, foglaljon helyet. Hm ... Várjon csak, előbb zárja be az ajtót. Géza engedelmeskedett, majd leült a követtel szemközt. A követ hangja lágy volt, majdnem ünnepélyes. — Éppen elgondoltam, Rodriguez, milyen kivételes szerencse, hogy magát hozzám vezérelte az úristen. Géza, noha fogalma sem volt, minek tulajdonítsa ezt a különös bevezetőt, pajkosan elmosolyodott, de úgy, hogy ezt a követ nem vehette észre. Azt meghiszem! — villant az agyában az első reagencia. Aztán így tűnődött: nyilván nem a nyilasokkal való összetűzésről lesz itt szó, különben az öregúr korántsem volna ilyen jámbor hangulatban ... (Folytatjuk) Gyógyíthatatlan nyugati betegség Amikor De Gaulle repülőgépe Angliából visszatért a francia főváros fölé, olyan sűrű volt a köd, hogy hosszú ideig lehetetlen volt a leszállás. Franciaország fölött is vastagon, tejszerűen terjengett az őszi gomoly, csakúgy, mint egész Nyugat-Európa fölött. S ha már az időjárásnál tartunk, tegyük fel a kérdést szintén ilyen meteorológiai stílusban: vajon kisebb volt-e a köd, ami a Macmillan—De Gaulle-tárgyalásokat övezte? Nem, szó sincs róla. A sussexi kastély falai között az angol és francia politikai élet vezetői titkolódzóan, homályosan, rejtelmesen beszélték meg ügyeiket. Félmondatok, általánosságokkal tűzdelt nyilatkozatok állnak csak rendelkezésünkre, ezekből kell kihámozni, miről is volt szó a francia elnök és az angol miniszterelnök között. Berlinről és a német kérdésről elsősorban, valamint Anglia csatlakozásáról a közös piac országaihoz. Ami a két politikus tárgyalások alatti viszonyát jellemezte: Macmillan puhított, De Gaulle kemény maradt. Adenauert Kennedy vette a múlt héten kezelésbe, s kapott ,is Washingtonban egy olyan fejmosást, hogy belébetegedett. De Gaulle-t Macmillan „gyúrta”, de látszólag kevés sikerrel. Ő nem akar hallani a kelet- nyugati tárgyalásokról, ő makacs, tagadja a szükségességét, az idő alkalmasságát, a légkört, stb. Ezért volt hát a titokzatos köd, ezért burkolták a két politikus megbeszélését az áthatolhatatlanság felhőjébe. Mert akármit is mondjanak a szavak, a tények világosan bizonyítják: a fontos és lényeges kérdések esetében a nyugati egység, csak álom. Mindenki mást gondol, mást akar, mást mond és mást cselekszik. Az elkövetkező hetekben a nyugati vezető politikusok között folytatódnak az egység (vagy az egység látszatának?) megteremtésére irányuló erőfeszítéseik. Nagy belharcra van kilátás, komoly vitákra. Súlyos és nyomasztó gond ez Nyugaton is. A vezető országok politikai körei meg is tesznek mindent, hogy ezt leplezzék. Egyrészt az ilyen igen válságos és ellentmondásos időszakban bocsátják fel a nyugati egység, az európai egység gondolatát, s mérhetetlen propaganda gépezettel erre igyekszenek irányítani a figyelmet. Másrészt ködösítenek, gondolván, hogy így észrevétlen marad a viaskodás, az ellentétek körül kialakult harc. Ilyenkor fokozódik a szocialista tábor elleni propagandakampány, a provokatív lépések sora, melyeknek célja csak egy: elterelni a figyelmet a nyugati szövetségen belüli marakodásról. Ez a taktika azonban már ismert. Hosszú évek tapasztalata nyomán szűrhetjük le a samulságokat, s következtethetünk csalhatatlanul a lejátszódó eseményekre, azok rugóira. Minél hangosabban szól a nyugati hírverés az egységről, annál nagyobb az ellentét. Minél mélyebben akarnak vájkálni a szocialista országok jelenében és jövőjében, annál súlyosabbak saját jelenés jövőbeni problémáik, így van ez most is. Miután elfogadható érveik és okaik nincsenek, hogy kitérjenek korunk súlyos kérdéseinek békés rendezése elől, mondvacsinált okok és érvek előráncigálásával akarják késleltetni a népek akaratának teljesedését. De még ebben sincs egység közöttük, ebben a kérdésben is elsődleges szerepet játszik egy-egy ország tőkés köreinek speciális óhaja, egyes nyugati vezetők egyéni érdeke, egyes pártok sajátos programja. Tanulságos és roppant érdekes színjáték ez a politikai élet porondján. Akarva akaratlanul a nyugati tőkés országok maguk nyújtanak bizonyítékot a XXII. kongreszszus ama megállapításaihoz, melyek hangsúlyozzák a kapitalista országok között fennálló és mélyülőt ellentéteket. Ez a jelenség pedig nem az erő tükrözője. Sőt. A gyengeségé, melynek gyökere elsősorban erkölcsi természetű, de az élet minden vonatkozásában megnyilvánuló. . Ezzel áll szemben a béke és a szocializmus erőinek egységes, egy akaratú, szilárd tábora, mely képes érvényt is szerezni magasztos célkitűzéseinek. A De Gaulle-Macmillantalálkozóból indultunk, s szinte észrevétlen jutottunk általános következtetésig. E konzekvencia, mely a kapitalista világ mai viszonyainak mélyét engedi látni, számunkra igen sokat mondó. Igazolja elvi megállapításainkat, s megerősíti meggyőződésünket, hogy a mai világhelyzetben a döntő szó és erő a meghatározó jellegűvé váló szocialista világrendszerben rejlik, mely pozíció sok reményt és mélységes hitet ad a világ népeinek abban a vonatkozásban is, hogy lehetséges, sőt mi több, szükséges a világ nagy kérdéseinek olyanformán való rendezése, hogy közben a béke ügye is fennmaradjon, s diadalra jusson az emberiség nagy eszméje is. B. L.