Hajdú-Bihari Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-01 / 283. szám

Oraiban ötödik napja folyik az algériaiak lincselése Párizs (MTI) Kilenc ha­lott és 30 sebesült — vala­mennyi arab — ez az oráni fasiszta embervadászat szer­dai eredménye. Bár Oranban — akárcsak Algéria többi vá­rosában — igen nagy katonai és rendőri erők állomásoznak, a kikötővárosban ötödik nap­ja szinte zavartalanul folyik­­az algériaiak lincselése. Az OAS bevált taktikája szerint szerdán is rémhíreket terjesztettek az FLN állító­lagos merényleteiről. Többek között arról, hogy az algé­riaiak egy papot és több gyer­meket meggyilkoltak. Bár eb­ből egy szó sem volt igaz, a fiatal ultrákból álló fegyve­res bandák azonnal összeve­rődtek és üldözőbe vették az arab járókelőket. Az arab ke­reskedők üzleteit kifosztották és felgyújtották. Megállították az autóbuszokat és­­ késekkel, botokkal estek neki az ara­boknak. Egy személyautó arab utasait a prefektúra épülete mellett lincselték meg, a ko­csit pedig felgyújtották. Az OAS terroristáinak ga­rázdálkodása egész nap tar­­tott, a karhatalom csak este szállta meg­ az utcákat. Constantine tartományban Bír El Ater községben, ahol a vásár alkalmával mintegy 300 algériai tüntetett az OAS ellen, a rendőrök golyói két arabot megöltek, hetet meg­sebesítettek. Az Orania tartomány farm­jain hétfőn megkezdett OAS- ellenes akciót, amelyben több ezer rendőr és csendőr vett részt, nem sok eredménnyel járt. Mintegy 15 embert le­tartóztattak, az OAS vezetői közül azonban — az előző hí­rektől eltérően — senkit sem fogtak el. Az OAS megzsarolta Brigitte Bardot-t Párizs (MTI) B. B. zsaro­ló levelet kapott az OAS-tól, amelyben a fasiszta­­szervezet 50 000 új frankot (körülbelül 10 000 dollárt) követel a film­­színésznőtől a „de gaulleista hatalom és a kommunisták el­leni harcának” erősítésére. Bri­­gitte Bardot feljelentést tett zsarolói ellen és levelet írt az Express című haladó lap fő­szerkesztőjének. Ebben kije­lenti: „Nem hátrálok meg, mert nem akarok fasiszta or­szágban élni”. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának nyilatkozata van-törvény alapján lajst­­romoztatniok kell magukat. Ha nem tesznek eleget e szégyen­teljes törvény bejegyeztetési követelményeinek, minden el­halasztott napért ötévi bör­tönbüntetéssel és tízezer dol­lár pénzbüntetéssel sújthatók. Az Egyesült Államok Kom­­munanista Pártja­ tájékoztatta az amerikai igazságügyminisz­tériumot arról, hogy funkcio­náriusai egytől-egyig meg­tagadják a bejegyeztetési űr­lapok kitöltését. . A kommunista párt sajtó­­nyilatkozatában hangsúlyoz­za, hogy „ezzel a lépéssel a kommunista párt és funkcio­náriusai­ nemcsak saját sza­badságukat, hanem minden más ember szabadságát is vé­dik”. Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter szerdán este foglalkozott a párt dönté­sével; kijelentette, ha törik-; szakad, érvényesíteni fogja a törvényt, kötelezi a kommu­nista párt tagjait, hogy lajst­romba vétessék magukat. N­ew York (TASZSZ) No­vember 30-a a „végső határ­idő”, ameddig az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja vezetőinek és a pártapparátus dolgozóinak a hírhedt Mccar- Az általános leszerelés vagy a feegyverkezési hajsza szolgálja a béke ügyét? Hruscsova és Kennedyné levele Washington (TASZSZ) A­ Washingtonban lezajlott nő-­ tüntetés részvevői levelet küldtek Hruscsov szovjet mi­niszterelnöknek és Kennedy amerikai elnök feleségének. A levél többi között hangsú­lyozta: „Egyetlen anya sem tarthatja teljesítettnek anyai kötelességét, amíg nem emelte, ■fel szavát az életért, a halál ellen, a békéért, a háború el­len.” Az amerikai sajtó most is­merteti Nyina Petrovna Hru­s­­csovának, valamint Kennedy­­amerikai elnök feleségének a levélre küldött válaszát. A szovjet miniszterelnök fe­lesége hangoztatja: ,,Az a vé­leményünk, hogy meg kell va­lósítani az általános és teljes leszerelést. Ennek megvalósí­tásával véget vetünk az atom­veszélynek és a békét fenyege­tő minden veszélynek, s­ az anyák nyugodtan gondolhat­nak gyermekeik jövőjére. Mi ellene vagyunk a fegy­verkezési hajszának, leszere­lést és békét akarunk!” Kennedyné levelében egyet­ért azzal, hogy a ,,nőknek ha­talmas befolyásukat a világ­béke érdekében kell felhasz­nálniuk. Számunkra azonban a, békéhez vezető egyetlen út az erő és ezért támogatni kell az Egyesült Államok, kormá­nyának politikáját, amely­ ezt a célt tűzte maga elé”. Genf­ben a nyugatiak visszavonták régebbi javaslatukat Gen­f (ADN) Carapkin nagykövet, a szovjet küldött­ség vezetője a háromhatalmi genfi értekezlet csütörtöki ülé­sén erélyesen elutasította a nyugati küldötteknek a Szov­jetuniót rágalmazó szavait. „A szovjet küldöttség — mondot­ta — nem azért jött ide, hogy ilyen légkörben tárgyaljon. Szerződést kell kidolgoznunk és feladatunk nem abból áll, hogy az értekezleti asztalt a hidegháború csataterévé te­gyük.” A három atomhatalom kép­viselőinek újabb találkozójára Genfben összesereglett újság­írók csalódással látják: az első tárgyalási napok azt mu­tatják, hogy a nyugati hatal­mak semmiképp nem hajlan­dók hozzájárulni olyan konk­rét intézkedésekhez, amelyek megkönnyíthetnék az általá­nos és teljes leszerelést. A Szovjetunió kedden előterjesz­tett új szerződés-tervezete tu­lajdonképpen Kennedy és Macmillan szeptember 3-i ja­vaslatán alapszik. A két nyu­gati küldöttség — főleg a semleges újságírók és diplo­maták nagy meghökkenésére — saját javaslataitól is eltér­ve úgy nyilatkozott: az emlí­tett javaslat már nem érvé­nyes, mert időközben változott a helyzet. Belorussz műszaki delegáció érkezett Debrecenbe Csütörtökön délelőtt Deb­recenbe érkezett a belorussz műszaki delegáció, amelynek tagjai M. A. Jurkszovics, a minszki politechnikai főiskola rektorhelyettese, a műszaki tudományok kandidátusa, N. G. Tyiszin, a belorussz nép­­gazdasági tanács műszaki igazgatóságának vezetője, V. V. Karpov, a minszki mező­­gazdasági gépalkatrész-gyár kommunista munkabrigád ve­zetője, a belorussz Komszomol központi bizottságának tagja. A kedves vendégeket Koz­ma József, a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság megyei titkára üdvözölte. A szovjet vendégek csütör­tökön délután látogatást tet­te­k a Püspökladányi Gépállo­másra, ahol Lajtos Imre fő­mérnök, aki a Szovjetunióban végzett, tájékoztatta a szovjet műsza­ki embereket a gépál­lomás munkájáról, életéről­­és terveiről. Ezután közösen meglátogatták a javítómű­helyt, ahhol a szovjet elvtár­­­sai­ elbeszélgettek a munká­sokkal és hasznos tanácsokkal látták el a gépállomás műsza­ki dolgozóit. A belorussz műszaki dele­gáció ma, pénteken délelőtt a Gördülőcsapágy-gyárba láto­gat el, majd délután a csap­ágygyár kultúrtermében Deb­recen város nagyobb üzemei­nek szocialista brigád veze­tőivel találkozik. Este a szovjet elvtársak a Technika Házában a Műsza­ki Tudományos Egyesület tag­jaival folytatnak tudományos eszmecserét. "•“napló 2. oldal = 1961. december 1. Dominikai helyzetjelentés Santo Domingo (MTI) Csütörtökön, az esti órákban jelentették az amerikai hír­­ügynökségek, hogy a domini­kai főváros forrongó népe megrohamozta az elnöki palo­tát. Délután ismét fellángol­tak a tüntetések. Ezrek gyüle­keztek a belvárosban és Bala­­guer lemondását követelték. A hadsereg alakulatai rávetették magukat a tüntetőkre és riasz­tóbombákkal, könnygázgráná­tokkal próbálták szétkergetni őket. Eközben — mint az AP jelenti — a Santo Domíngo-i rádió bejelentette, hogy Bala­­guer lemondott. Bár a hírt ké­sőbb megcáfolták, a tömeg az elnöki palota felé özönlött. A rohamozó tömeget riasztó lö­vésekkel állították meg. A polgári ellenzéki pártok egy AP-hír szerint csütörtökön este közölték, hogy ultimátu­mot adtak át az államfőnek. A Nemzeti Polgári Unió Pártja — mint az AP írja — ugyanaznap hat-héttagú ideig­lenes kormányzótanács felállí­tását javasolta, amely ..egysze­rű szavazattöbbséggel válasz­taná meg elnökét. Rendőri önkény Venezuelában Caracas (TASZSZ) A Cara­­casban lezajlott keddi­­ko­moly megmozdulások miatt a venezuelai­ kormány szer­dán utasította a rendőrséget, hogy foglalják el a kommu­nista párt és a baloldali for­radalmi mozgalom elnevezé­sű párt helyiségeit és tartóz­tassák le e két párt aktivis­táit. A belügyminisztérium köz­leménye a kommunista párt és a baloldali forradalmi moz­galom tagjait terrorista cse­lekedetekkel vádolja. Az UPI caracasi tudósítója szerint a rendőrség már letartóztatott több mint száz kommunistát és más baloldali vezetőt.. A Biztonsági Tanács előtt Kuwait­­ tagfelvétele .am SMs­sági Tanács csütörtökön össze­ült, hogy megvitassa Kuwait tagfelvételi­ kérelmét. Az ülés­­ elején Zorin, a Szovjetunió, nevében elle­nezte ennek a napirendi pont­­nak a megtárgyalását, mert — mint­­ mondotta — Kuwaitot nem lehet független államnak elismerni. Az­­ EAK és ,Nagy-Britannia képviselője rövid beszédben támogatta Kuwait tagfelvéte­li­ kérelmét. Ezután felszó­lalt Adnan Pacsacsdl iraki­­ megbízott, aki,,­­ részletesen,­­ megindokolta, miért kell sze-­­­rinte Kuwait tagfelvételi ké­relmét elutasítani: 1. Kuwait soha nem volt és­­most sem olyan állam, mint ahogyan a nemzetközi jog­i szabályok egy független állam létét meghatározzák. 2. Kuwait történelmileg, és jogilag Irak része­ . 3. Kuwait jelenleg gyakor­latilag angol gyarmat. Az ülés még lapzártakor tartott. * (­Rettentő Irta: Horváth József '^odrígUGZ (25) Az idegen lány éppen ebé­delt. Étvágytalanul kanalaz­ta az ételt, amelyet Gulyás bácsi főzött. — Jó étvágyat, kislány! — mosolygott Géza, és maga is asztalhoz telepedett. Az öreg Géza tányérját is telemerte a friss étellel, Géza nem volt éhes, de hogy bátorítsa Annát, vidáman falatozni kezdett. Anna még mindig sápadt volt, Géza észrevette, hogy a lány görcsösen szorongat­ja a kanalat. Majd hirtelen Gézára meredt: — Hogyan merte maga ezt megtenni ? És mi lesz, ha azok visszajönnek? — Akkor majd eltanácsol­juk őket, igaz, Gulyás bá­csi? — válaszolt hamiskásan Géza, mégpedig tisztán, ért­hetően, s nem mímelte már a „tört magyarságot”. Hanem éppen ez hökken­tette meg Annát igazán. Most már gyanakvó lett, s a két férfi alig,bírta szóra bírni. Géza elhatározta, hogy meg­nyugtatja a lányt: — Kedves kicsi­ Anna, tu­dom, hogy most minden na­gyon különösnek látszik ... De az a fontos, hogy maga meg­menekült, biztonságban van, és ezután már nem kell ag­gódnia. Ha a nyilasok eddig nem merészkedtek ide, akkor ezután már nem is jönnek. Ha én most elkezdenék ma­gyarázkodni ... — Kérem — szakította fél­be Gézát a lány —, az lenne furcsa, ha a történtek után még maga szorulna magya­rázkodásra ... — Hm... én szívesen meg­magyaráznék egyet-mást, ha biztos volnék abban, hogy ezzel könyítenék a kettőnk dolgán. Na mindegy, majd meglátjuk. Egyelőre, sajnos, maga nem mozdulhat ki in­nen, kislány. Teljes szoba­fogság! De mindenesetre enyhébb büntetés, mint amit amazok magának szántak ... Anna kapkodva kereste a megfelelő szavakat: — Kérem... olyan buta dolog ez... A legelemibb, hogy már rég meg kellett volna köszönnöm, amit ér­tem tett... — Ugyan, ezt hagyjuk. — Nem, nem. De higgye el, még most is alig érem fel ésszel a történteket. Váratlanul kopogtattak az ajtón. Géza talpra szökött. Anna mereven ült a helyén. Gulyás bácsi az ajtóhoz lé­pett, majd hirtelen felnyitot­ta, és úgy állt be az ajtónyí­lásba, hogy a jövevény be sem jöhetett, de be sem láthatott a lakásba. Róza volt, a minden«. — Géza úr itthon van? — kérdezte Róza. — Psszt... alszik! — súgta vissza az öreg. A mindenes halkra fogta a hangját. — Pedig alighanem fel kell költeni. A miniszter úr sür­gősen hívatja. — Hát jó, majd szólok neki. Róza elment. Géza egy kis­sé tanácstalan volt. Fogalma sem volt, mit akarhat tőle ilyen sürgősen a követ. Talán csak nem a hatóságok inter­veniáltak ... ? Máris? Mi le­gyen hát Annával? — Menjen, Gézáka'— nó­gatta csendesen Gézát az öreg. — Majd lesz valahogy. Le­gyen ügyes. Anna felállt, és Géza elé toppant: — Nem akarok bajt hozni magára, magukra ... Maguk mindent megtettek... Hadd menjek el most, azonnal. — Erről szó sem lehet, kis­lány. Ha jót akar, kérem, tüs­tént üljön le, s akkor megígé­rem, hogy hamar visszajövök. Majd meglátjuk, mi a teendő. Géza már indult volna, az­tán mégis megtorpant. — Anna... ha mégis el kel­lene hagynia a házat, hová menne? A lány töprengeni látszott, de aztán nyugodtan válaszolt: — Három-négy lehetőség között is választhatok. Vannak rokonaim, akik befogadnának. — Na jó, várjuk ki a végét — fejezte be a diskurzust Gé­za, majd mutatóujja hegyével tréfásan megfenyegette An­nát: — Mindenesetre addig, amíg visszatérek, tessék nyu­godtan maradni! Sokatmondó pillantást ve­tett az­ öreg Gulyásra, aki vi­szont szemvillanással jelez­te, hogy majd ő vigyáz a lányra. Géza felsietett a felső villá­ba, és bekopogtatott a követ dolgozószobájába. ■ Amado de Mendoza y Lu­cien­tes már várta őt. Elad­dig gondterhelten, hátra kul­csolt kézzel sétált­ fel s alá a szőnyegen, majd amint Géza felbukkant az ajtófélben, író­asztala mögé telepedett.­­• Jöjjön, Rodriguez, fog­laljon helyet. Hm ... Várjon csak, előbb zárja be az ajtót. Géza engedelmeskedett, majd leült a követtel szem­közt. A követ hangja lágy volt, majdnem ünnepélyes. — Éppen elgondoltam, Rod­riguez, milyen kivételes sze­rencse, hogy magát hozzám vezérelte az úristen. Géza, noha fogalma sem volt, minek tulajdonítsa ezt a különös bevezetőt, pajkosan elmosolyodott, de úgy, hogy ezt a követ nem vehette ész­re. Azt meghiszem! — villant az agyában az első reagencia. Aztán így tűnődött: nyilván nem a nyilasokkal való össze­tűzésről lesz itt szó, különben az öregúr korántsem volna ilyen jámbor hangulatban ... (Folytatjuk) Gyógyíthatatlan nyugati betegség Amikor De Gaulle repülő­gépe Angliából visszatért a francia főváros fölé, olyan sűrű volt a köd, hogy hosszú ideig lehetetlen volt a leszál­lás. Franciaország fölött is vastagon, tej­szerűen terjen­gett az őszi gomoly, csakúgy, mint egész Nyugat-Európa fölött. S ha már az időjárás­nál tartunk, tegyük fel a kér­dést szintén ilyen meteoroló­giai stílusban: vajon kisebb volt-e a köd, ami a Macmil­lan—De Gaulle-tárgyal­ásokat övezte? Nem, szó sincs róla. A sussexi kastély falai között az angol és francia politikai élet vezetői titkolódzóan, ho­mályosan, rejtelmesen beszél­ték meg ügyeiket. Félmondatok, általánossá­gokkal tűzdelt nyilatkozatok állnak csak rendelkezésünkre, ezekből kell kihámozni, miről is volt szó a francia elnök és az angol miniszterelnök kö­zött. Berlinről és a német kérdésről elsősorban, valamint Anglia csatlakozásáról a kö­zös piac országaihoz. Ami a két politikus tárgyalások alatti viszonyát jellemezte: Mac­millan puhított, De Gaulle kemény maradt. Adenauert Kennedy vette a múlt héten kezelésbe, s­ kapott­ ,is Wa­shingtonban egy olyan fejmo­sást, hogy belébetegedett. De Gaulle-t Macmillan „gyúrta”, de látszólag kevés sikerrel. Ő nem akar hallani a kelet- nyugati tárgyalásokról, ő ma­kacs, tagadja a szükségessé­gét, az idő alkalmasságát, a légkört, stb. Ezért volt hát a titokzatos köd, ezért burkol­ták a két politikus megbeszé­lését az áthatolhatatlanság fel­hőjébe. Mert akármit is mondjanak a szavak, a tények világosan bizonyítják: a fon­tos és lényeges kérdések ese­tében a nyugati egység, csak álom. Mindenki mást gondol, mást akar, mást mond és mást cselekszik. Az elkövetkező hetekben a nyugati vezető politikusok között folytatódnak az egy­ség (vagy az egység látszatá­nak?) megteremtésére irányu­ló erőfeszítéseik. Nagy belharc­­ra van kilátás, komoly viták­ra. Súlyos és nyomasztó gond ez Nyugaton is. A vezető or­szágok politikai körei meg is tesznek mindent, hogy ezt leplezzék. Egyrészt az ilyen igen válságos és ellentmondá­sos időszakban bocsátják fel a nyugati egység, az európai egység gondolatát, s mérhe­tetlen propaganda gépezettel erre igyekszenek irányítani a figyelmet. Másrészt ködösíte­nek, gondolván, hogy így ész­revétlen marad a viaskodás, az ellentétek körül kialakult harc. Ilyenkor fokozódik a szocialista tábor elleni propa­gandakampány, a provokatív lépések sora, melyeknek cél­ja csak egy: elterelni a fi­gyelmet a nyugati szövetségen belüli marakodásról. Ez a taktika azonban már ismert. Hosszú évek tapasz­talata nyomán szűrhetjük le a samulságokat, s következtet­hetünk csalhatatlanul a leját­szódó eseményekre, azok ru­góira. Minél hangosabban szól a nyugati hírverés az egység­ről, annál nagyobb az ellen­tét. Minél mélyebben akarnak váj­kálni a szocialista országok jelenében és jövőjében, an­nál súlyosabbak saját jelen­és jövőbeni problémáik, így van ez most is. Miután elfo­gadható érveik és okaik nin­csenek, hogy kitérjenek ko­runk súlyos kérdéseinek bé­kés rendezése elől, mondva­csinált o­kok és érvek előrán­­cigálásával akarják késleltet­ni a népek akaratának telje­sedését. De még ebben sincs egység közöttük, ebben a kér­­désben is elsődleges szerepet játszik egy-egy ország tőkés köreinek speciális óhaja, egyes nyugati vezetők egyéni érde­ke, egyes pártok sajátos program­ja. Tanulságos és roppant érde­kes színjáték ez a politikai élet porondján. Akarva aka­ratlanul a nyugati tőkés or­szágok maguk nyújtanak bi­zonyítékot a XXII. kongresz­­szus ama megállapításaihoz, melyek hangsúlyozzák a ka­pitalista országok között fenn­álló és mélyülőt ellentéteket. Ez a jelenség pedig nem az erő tükrözője. Sőt. A­ gyenge­ségé, melynek gyökere első­sorban erkölcsi természetű, de az élet minden vonatkozá­sában megnyilvánuló. . Ezzel áll szemben a béke és a szo­cializmus erőinek egységes, egy akaratú, szilárd tábora, mely képes érvényt is szerez­ni magasztos célkitűzéseinek. A De Gaulle-Macmillan­­találkozóból indultunk, s szinte észrevétlen jutottunk általános következtetésig. E konzekvencia, mely a kapita­lista világ mai viszonyainak mélyét engedi látni, számunk­ra igen sokat mondó. Igazolja elvi megállapításainkat, s megerősíti meggyőződésünket, hogy a mai világhelyzetben a döntő szó és erő a megha­tározó jellegűvé váló szocia­lista világrendszerben rejlik, mely pozíció sok reményt és mélységes hitet ad a világ népeinek abban a vonatkozás­ban is, hogy lehetséges, sőt mi több, szükséges a világ nagy kérdéseinek olyanfor­mán való rendezése, hogy közben a béke ügye is fenn­maradjon, s diadalra jusson az emberiség nagy eszméje is. B. L.

Next