Hajdú-Bihari Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

l Nyikita Hruscsov válasza egy osztrák professzor kérdéseire Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija közli azoknak a válaszoknak a szövegét, ame­lyeket Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke adott Hans Thir­­ring osztrák professzor levél­ben feltett kérdéseire. Hruscsov rámutatott arra, hogy a burzsoá propaganda szándékosan torz képet rajzol a kommunizmusról s igyekszik bizalmatlanságot kelteni a nagyszerű kommunista tanítás iánt. Hangsúlyozta: „Szilárd meggyőződésünk, hogy a kommunizmus teljesen és vég­érvényesen diadalmaskodik.’* A békés együttélés a szov­jet külpolitika fő vonala — hangsúlyozta Hruscsov. Kö­vetkezik ez magának a szovjet államnak a természetéből, mert ebben az államban nin­csenek olyan osztályok vagy társadalmi csoportok, amelyek érdekeltek lennének a hábo­rúban, mások javainak elrab­lásában, más népek leigázásá­ban. — A szocialista országok — jelentette ki Hruscsov — nem szándékoznak beavatkozni mások dolgába, sem exportál­ni a forradalmat. Másnak sem szabad azonban — jegyezte meg — más országokba expor­tálni az ellenforradalmat. A továbbiakban megjegyez­te, hogy a Szovjetunió a tőkés országoknak javasolja a bé­kés versengést. Szilárdan meg van ugyanis győződve a szo­cialista társadalmi rend fölé­nyéről. Hangsúlyozta, hogy a békés versengés idővel „meg­győzi a népeket arról, hogy a szocialista társadalmi rend a legigazságosabb, a leghala­dóbb, övé a jövő”. — Csak maguknak a népek­nek van joguk dönteni arról, hogy melyik társadalmi rend álljon fenn, mégpedig annak alapján, hogy a szóban levő társadalmi rend megfelelő-e az emberek túlnyomó többsége érdekeinek — mondotta Hrus­csov. (MTI) Fogadás a kubai forradalom győzelmének évfordulója alkalmából Buintin Pino Rachado, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete a kubai forradalom győzelmének évfordulója al­kalmából kedden este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári he­lyiségében. A fogadáson megjelent Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, vala­mint Kállai Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Ma­rosán György, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnö­ke, az MSZMP Politikai Bizott-­­ ságának tagjai, Czinege hajós­­ altábornagy, honvédelmi mi­niszter, Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottsága-­­ nak titkára, az MSZMP Poli­­­­tikai Bizottságának póttagja.­­ Részt vett a fogadáson az­­ MSZMP Központi Bizottságá­nak, az Elnöki Tanács és a Minisztertanácsnak több tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. (MTI) Fegyveres támadás Portugáliában egy laktanya ellen Lisszabon (MTI) Nyugati hírügynökségek ismertetik a portugál kormány hivatalos közleményét, amely szerint a Lisszabontól mintegy 170 kilo­méterre délkeletre levő Beja városában új év hajnalára fegyveres polgári személyek megtámadták és elfoglalták a gyalogsági laktanyát. A közle­mény szerint a helyszínre siető kormánycsapatok néhány órán belül visszafoglalták az épü­letet. A támadó fegyveres csopor­tot Varela Gomes kapitány ve­zette, aki ellenzéki képviselő­jelöltként indult a novemberi választásokon. Gomes kapitány hírügynökség­ jelentések sze­rint súlyos sebesüléssel a hé­jai kórházban fekszik. A laktanya elleni támadás hírére a Salazar-kormány or­szágszerte biztonsági intézke­déseket foganatosított. Az UPI amerikai hírügynök­ség jelentette, hogy két másik portugál város — Couco és Santo Tireo — laktanyája kö­rül is zavargások folytak. A portugál tájékoztatásügyi miniszter újságíróknak adott nyilatkozatában tagadta, hogy riadókészültségbe helyezték a hadsereget és a rendőrséget. A háromórás belüi tűzharc­ban körülbelül 40 támadó vett részt, akik gépkocsikon mene­kültek el a sikertelen akció után. Rövid idő múlva vala­­mennyiüket kézrekerítették — közölte a kormány szóvivője. Letette az esküt Nyugat-Samoa kormánya Auckland (MTI) Újév napján kezdődtek meg Apiá­­ban, a több szigetből álló Nyu­gat-Samoa fővárosában az egy hétre tervezett ünnepségek. A korábban új-zélandi gyarmati igazgatás alatt álló Nyugat- Samoa 1962. január 1-én füg­getlenné vált. A megnyitó ünnepségeken — jelentik a hírügynökségek — jelen volt Keith Holyoake új­­zélandi miniszterelnök is. A miniszterelnök beszédéből ki­tűnt, hogy Új-Zéland tovább­ra is „segítséget nyújt” volt gyarmatának: változatlanul kezében kívánja tartani az or­szág gazdasági életét, vala­mint nevelésügyét. A hétfői ünnepségen tette le a hivatali esküt Tupua Tama­­sese Meadole és Melietoa Tta­numafili törzsfőnök, akik a jövőben közösen látják el az államfői tisztséget, továbbá a nyolctagú kormány élén álló Fiame Mataafa Fatimuina Mu­­linu miniszterelnök is. Moszkva, (TASZSZ) A szov­jet kormány bejelentette, hogy Nyugat-Samoát független és szuverén államként ismeri el. Hruscsov és Brezsnyev Nyu­gat-Samoa függetlenségének kikiáltása alkalmából táviratot intézett Fatimuina Mulinu mi­niszterelnökhöz, valamint a kormány több más tagjához. (MTI) Heves tűzharc Algírban az OAS és az ellen-OAS között P­ár­i­z­s (MTI) Algériában az újév napján újabb 25 me­rényletet követtek el, amely­nek 12 halálos és 37 sebesült áldozata volt. Eddig főleg az OAS és az FLN hívei között folyt a harc. Az ultra merénylők autókból géppisztolyokkal lőtték az al­gériai járókelőket, plasztik­­combokat robbantottak. Az FLN büntető osztagai pedig azzal válaszoltak, hogy a for­radalmi szervek által halálra ítélt OAS-tagokom végrehajtot­ták az ítéletet. Az eddigi két­oldali harcba most új félként kapcsolódot be az ellen-OAS, amely újév napján több sza­bályos ütközetet vívott az OAS terrorküönítm­ényeivel. Algírban, ahol az európaiak egyórás fülsikerl­ fatékhang­versennyel készül­tették az új évet, már a következő órák­ban heves ütközet zajlott le az OAS és az ellen-OAS kö­zött. Sátán fegyverei felfe­dezték és ostrom alá vették az ellen-OAS parancsnokságót. Az ostromlottak viszonozák a tüzet. Egy rendőrautó tűz alá vette a támadókat, mire azok szetve visszavonultak. Az OAS és az ellen-OAS között a város más pontjain is összeütközésre került a sor. (MTI) Elfojtották a libanoni jobboldali államcsínyt Beirut (MTI) A vasárnap megkísérelt államcsíny gyors elfojtása után Libanonban hétfőn az élet már visszatért rendes kerékvágásába. A rendőrség és a katonaság folytatja a jobboldali összees­küvés felgöngyölítését. Mint nyugati hírügynökségek jelen­tik, a kormány hétfőn este feloszlatta az államcsínyt szer­vező angolbarát nacionalista Szociális Pártot. A karhatal­mi szervek letartóztatták a párt mintegy négyszáz tagját és átkutatták Du­k el Madi, va­lamin Beit as Saar községet, a párt két fellegvárát, ahol a párttagok házában elrejtve több mint háromszáz gépfegy­vert, kétszáz puskát és hatvan géppisztolyt találtak. Szaadeh­­nek, a párt egyik vezetőjének az észak-libanoni Tripoliban levő lakásán fegyvereken kí­vül 14 láda lőszer és robbanó­anyag, valamint rádió adóbe­rendezés került elő a házku­tatás során. Az angol hírügynökség rész­leteket közöl a vasárnap reg­geli eseményekről. Eszerint Fuad Avad százados hajnali három órakor érkezett nyolc harckocsival és negyven kato­nával a fővárosba, s kisza­badította társát, Sarki Khai­­rallah századost. A puccsista párt tagjai fegyveres rohamot indítottak a postaügyi minisz­térium ellen, de a rendőrség erős ellenállásába ütköztek. Arad embereivel behatolt a hadügyminisztériumi palotá­ba, ahol több tiszt fegyverrel védekezett. A szorongatott helyzetben levő tisztek kéré­sére hamarosan csapatok ér­keztek a­­helyszínre. Avad en­nek láttán kiszökött az épü­letből és a gépkocsin várako­zó Khairallahhal együtt meg­szökött. Mint az AP jelenti, a kai­rói lapok megállapítják, hogy a Libanonban elfojtott ál­lamcsíny a közép-keleti brit katonai összeesküvés súlyos kudarca. Az Al Ahram című lap szerint a kormány meg­döntésére szervezkedő pártot az angolok fegyverezték fel és finanszírozták. Hozzáfűzi a lap, hogy bejruti megfigyelők szerint a meghiúsított állam­csíny szoros összefüggésben van a Földközi-tenger térsé­gében legutóbb végrehajtott csapatmozdulatokkal. (MTI) Az új esztendő alkalmából dr. Bartha Tibor tiszántúli református püspök nyilatko­zatot adott. — Az 1961-es esztendőt az emberiség története mint az emberi haladás áldott, ered­ményekben gazdag esztende­jét tartja majd nyilván — kezdte nyilatkozatát. 1961-ben a humanitás legmagasabb esz­ményeinek megvalósításáért, a világbéke megteremtéséért, a kenyér igazságos elosztá­sáért küzdő erők mozgósítása tovább folyt. Ezek az erők politikai, gazdasági, tudomá­nyos és kulturális területen egyaránt hatalmas eredmé­nyeket értek el. Mint egyházi ember nagy örömmel mond­hatom, hogy az emberi jóaka­rat erőinek ez a hatalmas ki­bontakozása nagy hatást gya­korolt az egyházak életére is. Megnövekedett az egyházi nemzetközi életben azoknak az egyházi csoportoknak a súlya, amelyek az emberi ha­ladás, a béke ügye melletti állásfoglalást követelték az egyházaktól.­­ Azért is beszélhetek er­ről különös örömmel, mert a magyar protestantizmus egy­házai az elmúlt másfél évti­zed során azokhoz az egyhá­zi csoportokhoz tartoztak, amelyek következetesen han­goztatták azt a meggyőződé­süket, hogy a hívő emberek­nek a béke és a haladás ügyéért küzdő ember mellett van a helye. Ilyen módon nem­ kismértékben járultak hozzá a magyarországi pro­testáns egyházak ah­hoz, hogy a csehszlovák egyházak kez­deményezésére megindult prá­gai keresztyén békemozgalom egyre hatalmasabb arányo­kat öltött. Ez a mozgalom olyan egyházak és egyházi csoportok világméretű gyüle­kező helyévé és fórumává vált, amelyek az emberiség életének, jövőjének biztosítá­sáért folyó küzdelemből ki akarják venni a részüket. A keresztyén békemozgalom elő­rehaladását tükrözi az a tény is, hogy az 1961-es esztendő­ben kerülhetett sor az első keresztyén békevilággyűlés megtartására.­­ Az elmúlt év júniusában Prágában közel hatszáz egy­házi ember gyűlt össze az el­ső keresztyén békevilággyű­­lésre. Ennek a gyűlésnek je­lentőségét abban látom, hogy határozottan állást foglalt az emberiség sorskérdéseiben. Nem elégedett meg a szeretet és jóakarat követelményeinek a hangoztatásával, hanem az emberiség jelenlegi helyzeté­nek gondos elemzése alapján feltárta azokat a kérdéseket, amelyekben a hívő emberek­nek is határozottan állást kell foglalni. Kérlelés nélkül rámutatott a megbékélést és haladást akadályozó erőkre és világosan, határozottan és helyesen értékelte azoknak az erőknek az erőfeszítéseit, amelyek az emberiség javát szolgálják.­­ Az elmúlt év utolsó he­teiben Új Delhiben, India megújuló fővárosában ülése­zett az egyházak világtanácsa. Közel hatszáz delegátus je­lent meg, mintegy kétszáz egyházat képviselve. A nagy­gyűlés érdeklődésének közép­pontjában a keresztyén egy­házak egységének helyreállí­tása állott. Ma az egymáshoz való közeledés vágyát sok in­dulat és törekvés árnyékolja be. Vannak egyházi erők — mint például a Vatikán vagy Nyugat-Németország bizonyos egyházi körei —, amelyek nyugati politikai célkitűzések szolgálatára szeretnének ke­resztyén egységfrontot kiala­kítani. Ezek a célkitűzések gyökerükben haladásellene­sek, emberellenesek, mert a múlt gazdasági rendjének konzerválására, a haladás és béke erőivel való szembehe­­lyezkedésre irányulnak. Az egyházak világtanácsa indiai nagygyűlésén nyilvánvalóvá lett, hogy a hívő milliók kül­dötteinek számban és súlyban jelentős része nem ért egyet ezekkel a törekvésekkel. Az ülésszakon részt vett magyar egyházi küldöttség megelége­déssel vehette tudomásul, hogy az ülésszak érdeklődésé­nek homlokterébe egyre in­kább a világért való felelős­ség kérdései kerültek. — Bizonyos vagyok abban — mondotta befejezésül dr. Bartha Tibor tiszántúli refor­mátus püspök —, hogy az em­ber felszabadulásának nagy világtörténelmi folyamata fel­­tartózhatatlanul halad to­vább a békéért, a fegyverek kiküszöböléséért, az igazsá­gosabb társadalmi rendért fo­lyó küzdelem valamennyi te­rületén. Az egyház em­beé­­nek az új évben is az a ké­lességük, hogy ezt a ki­tet a maguk helyén és m­á­ján minden erejükkel .­­ „Az ember felszámolásának nagy v­ágt­rtsielni folyamata feltartóztathatatlan®­ halad tovább" Dr. Bartha Tibor tiszántúli református püspök újévi nyilatkozata Az SZKP XXII. kongresszusa a pártoktatásban Az új évben a pártoktatás minden formájában helyet kap az SZKP XXII. kongresz­­szusa anyagának feldolgozá­sa. Januártól valamennyi párt­szemináriumon, politikai tan­folyamon szünetel majd a program szerinti anyag tanul­mányozása, ehelyett két és fél, három hónapig a kong­resszusi témával foglalkoz­nak a hallgatók. (MTI) A holland parlament megkezdte a vitát Nyugat-Irián kérdéséről Hága (MTI) A holland kép­viselőiház kedden megkezdte a nagy érdeklődéssel várt vi­tát Nyugat-Irián kérdéséről. Az ülés megnyitása után Eduard de Quay miniszterel­nök kormánynyilatkozatot ol­vasott fel a nyugat-iriáni kér­désről. A holland kormány nyilat­kozata hangoztatja, hogy Hol­landia kész tárgyalásokat kezdeni Indonéziával Nyugat­­irián kérdéséről. A kormánynyilatkozat fel­olvasása után a képviselőház rövid szünetet tartott, majd megkezdődött a kétnapos vita a nyugat-iriáni kérdésről. Djakarta. Mint nyugati h űrügynökségek jelentik, Su- I­kwoo indonéz köztársasági elnök kedden újabb tanács­kozást folytatott az ország ka­tonai vezetőivel és a Nyugat­­ir­án felszabadítására alakí­tott különleges parancsnokság tagjaival. Nasuyon tábornok, indonéz hadügy- és belbiztonsági mi­niszter kedden egy fronthar­cos ünnepségen hangoztatta, hogy az indonéz kormány a béke híve és politikai megol­dást igyekszik találni a nyu­gat-irráni kérdésre. Figyelmez­tette azonban a hollandokat, hogy az indonéz nép eltökélt szándéka szükség esetén ugyanúgy harcolni Nyugad­­­b­án felszabadításáért, mint a­hogy annak idején saját sza­badságáért harcolt. (MTI) Kialudt a battonyai földgáztűz Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Alföldi Kő­olajfúrási Üzemének egyik Battonya környéki kutatótele­pén pénteken hajnalban tör­tént erős földgázkitörés a szombat reggeli néhány órás szünet után egész nap lángolt. A gázömlés, valamint az égés vasárnap is folytatódott. Dél­után hat óra tájban azonban az 50 méter átmérőjű kráter nagy robajjal beomlott, az ömlés és az égés megszűnt, a kitörés elfojtotta önmagát. A fúrási üzem dolgozói ce­mentet injektálnak a talajba, hogy eltömjék a gáz útját és megakadályozzák az esetleges újabb kitörést. A kutatást más közeli helyen telepített fúróberendezéssel tovább folytatják. (MTI) !­fDettentő Irta: Horváth József ^odrígUeZ \ — - - - - - — — - — A ^ _ _ _ _ _ __ _ _ _ _ _ — . (50) Egy és negyed óra... Szá­­­mítása szerint már itt kellene­­lennie. Ha csak nem kellett­­sokáig taxit keresgélnie...­­ Géza már bánta hogy el­küldte az öreget. Szidta ma­­gát, amiért nem volt türelme­­kivárni a reggelt. I Végre ! ] Egy fagázas autó motorja ,dohogott odakünn. A kocsi a kapu előtt állt meg.­­ Géza nem mozdult. Hallot­ta amint a taxi ajtaja becsa­pódik, és valaki kulcsot tol a­­ zár­ba. . Az öreg Gulyás jött. Bezár­ta a kaput, és ..Géza jól látta, hogy jobbkezében néhány új­ságot szorongat. Ekkor lépett előre. — Megjött ? — Meg. Gézáka végre! Képzelje, milyen nehezen ju­tottam el a taxival a Keleti­­pályaudvarhoz! A sofőr a Rá­kóczi úton akart végigmenni, egyszercsak elébünk állt egy német járőr. Eldirigálta a taxit jobbra, mindenféle mel­lékutcákon keresztül Kinéz­tem, hát a Rákóczi út, meg egynéhány környező utca jó darabon le volt zárva. Még el sem tudtam gondolni, mi az istennyila lehet ott, hát hallom erről is, arról is szi­rénázó autók cikáznak. Ar­rafelé tartott mind, ahol az a sok szál­loda van. — Egy ? kérdezte ár­tatlanul Géza, kitűnően palás­tolva ujjongását. — És mi­lyen autók szirénáztak? — Már én azt közelről nem láthattam, de volt köztük fe­hér autó is, gondolom, men­tők voltak. Hanem várjon, amikor végre a Keletihez ju­tottam és bementem a pa­vilonba az újságokért, meg­ütötte a fülemet valami. Hal­kan beszéltek, az igaz, de so­kat megértettem belőle. — Kik voltak azok? — Azt nem tudom, ismeret­len emberek. Hát azt mond­ja az egyik, ő most jött a ... nem tudom, micsoda szállo­da környékéről, na, az ott egy merő borzalom. Valami rob­banás történt a szállodában, amely szétvetette az egész alsó épületet, és árnnya ott a halott, mint ősszel a hullott légy. — Te jó isten! — adta az ártatlant Géza. — És kik vesz­tek oda? — Hát ez az, Gézuka! — mondta még halkabban, de érezhető kajánsággal az öreg Gulyás. — Németek, mind egy szálig. — Nahát! És csakugyan so­kan ott pusztultak? — Azok ott, a Keletinél azt mondták, legalább százan. De , _ _ _ _ _ _ _ _ 6 a másik taxis, aki hazahozott, azt mondja, lehet, hogy annál is sokkal többen. — Mondja, Jani bácsi, nem igazoltatták? — Nem. Érnek is rá most azok ilyesmire! — Hm. Hát ez nagyon ér­dekes. Sajnálom, hogy nem magam láttam — áhított egy nagyot Géza, és elbúcsúzott az öregtől. — Köszönöm, Jani bácsi, nekem még át kell böngész­nem ezeket az újságokat. Menjen aludni maga is. Jóéj­­szakát. — Jóéjszakát, Gézuka. Géza felment a szobájába, és ruhástól végigdőlt az ágyon. Zúgott a feje, cserben­hagyta kifogyhatatlan frisses­sége, nem tudott gondolkozni. Valami tompa mégis le­küzdhetetlen lágyat érzett: szerette volna felkelteni An­nát, és k­ellett elmondani ne­ki... De nem, ezt nem szabad. Anna nemsokára úgyis meg­tudja. Megpróbálta maga elé kép­zelni a jelenetet, amikor majd a lány kigyulladt tekin­ttet értesül a történtekről. Vajon szereti őt Anna. .. ? Egész teste zsibongott. Ól­mos fáradság nehezítette el minden tag­ját Úgy szunnyad!!

Next