Hajdú-Bihari Napló, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

HAJDÚ-BIHARI Világ, ftxaleidtyai, e^ifualfetekf XIX. évf., 283. szám ^|jg: fjSg Ara: 80 fillér JjjR jjpEfc §9 9| Ifi 1962. DECEMBER 9. IjSSS JEBBjJB Év végi mérleg Hogyan hajtotta végre a Hajdúböszörmény Városi Tanács 1962-es munkatervét? Ilyenkor év vége felé min­den szerv a számadásra, év végi mérleg készítésére készü­lődik. A Hajdúböszörmény Városi Tanácsnál is így pró­báltuk felállítani a mérleget: mi az, amit teljesítettek, mi az, amivel még adósok az éves terv pontjai közül? A szám­bavétel nem nehéz, csak vé­gig kell lapozni a szépen be­kötött tervet, s piros ceru­zával — mint a dolgozatot javító tanár — kipipázni a végrehajtott feladatokat, s kérdőjelet rajzolni oda, ami még megvalósításra vár. A terv magában nem elég Sajnos a munkaterv legelső pontja mellé egy nagyon vas­tag vonalla­ húzott kérdőjel kívánkozik. Itt van szó a ter­melőszövetkezetek állami irá­nyításának megjavításáról, a termelőszöszövetkezeti tagság hangulatának helyes alakítá­sáról, a szövetkezetek meg­szilárdításáról. A megyei ta­nács legutóbbi ülésének egyik fontos napirendi pontja volt ez a kérdés, a jelentés és a hozzászólók egyaránt elma­rasztalták a Hajdúböszörmény Városi Tanácsot. Nem fordí­tottak elég gondot a szövet­kezetekkel kapcsolatos leg­fontosabb feladatok végrehaj­tására, nem ellenőrizték kel­lőképpen, hogy a hozott ha­tározatokat betartják-e a ter­melőszövetkezetek, és elha­nyagolták a tsz-tagok pana­szainak, követeléseinek meg­vizsgálást és az ilyen ügyek­ben való intézkedést. Nem véletlenül került a szövetkezetek kérdése legelső pontként a böszörményi ta­nács munkatervébe. Egyik legfontosabb feladatát hanya­golta el a tanács, mikor ezt nem teljesítette. A böszörmé­nyi tsz-ék jelenlegi helyzete intő figyelmeztetés kell, hogy legyen a következő évre: a terv magában nem elég, tel­jesíteni is kell! Többet tettek a munkaterv második pontjának teljesíté­se érdekében, a lakosság mű­veltségének emeléséért. Eb­ben igen nagy része van an­nak, hogy a feladatok ellátá­sába sok embert vonta­k be az állandó bizottságon keresztül, és egyes konkrét esetekben ideiglenes bizottság létrehozá­sával, szakemberek foglalkoz­tatásával oldották meg mű­velődési problémáikat. A munkatervnek több pont­ja is foglalkozik azokkal a módszerekkel, amelyek al­kalmazásával minél több em­bert lehet bevonni a város ügyeinek intézésébe. Az egyes beszámolók és je­lentések elkészítésekor nem­csak az érdekelt állandó bi­zottságokat vonják be a mun­kába, hanem ebben az évben öt alkalommal ideiglenes bi­zottságot is hívtak életre. A jónéhány kipipázott, vég­rehajtott pont után megint egy elég nagy kérdőjel követ­kezik. Hogy lehet az, hogy Hajdúböszörményben, ahol a tanács sokféle módot talál arra, hogy a tömegeket be­vonja a város ügyeinek inté­zésébe, nem tudják a lakos­ság aktivitását felhasználni a város fejlesztésére? Amit nagyon óvatosan terveztek Az ötéves községfejlesztési tervet elkészítették, ezzel nincs hiba, ellenben már a tervezésnél súlyos hibát kö­vettek el, amikor a lakosság által végzendő társadalmi munka értékét 1962-re mind­össze 200 ezer forintban álla­pították meg. Ezt teljesítették is — de hát összehasonlítás­ként csak annyit, hogy Deb­recenben a III. kerület lako­sai már az egymillió felé ha­ladnak. És más városokban, egészen kicsi községekben is aránylag sokkal többet ter­veztek és teljesítettek. Bö­szörményben pedig a közmű­vesítések során kiváló alka­lom nyílt volna társadalmi munka végzésére. Ha statisztikát készítenénk arról, hány százalékát telje­sítette a Hajdúböszörmény Városi Tanács a munkaterv­be vett pontoknak, az arány igen jó lenne. A számszerű adatokon túl is igen nagy eredmény, hogy sikerült ilyen egészségesen széles alapokra helyezni a tanács demokratiz­musát. Kár, hogy negatívum­ként jelentkezik a gazdasági irányító munka gyengesége. Még egy példával lehet bi­zonyítani, hogy helyesen ál­lították össze a böszörményi tanács munkatervét. A ta­nácsülések, végrehajtó bizott­sági ülések menetrendjét és napirendjét szinte szó szerint betartották az év folyamán, legfeljebb annyi eltérés volt, hogy nem az előre meghatá­rozott napon volt a tanács­ülés, vagy egyes kérdéseket — ha a körülmények úgy kí­vánták — előbb vagy később tárgyaltak. Tervkészítés és számadás — minden szerv munkájában nagyon jelentős esemény. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól. A terv végrehaj­tása adja a számadás alap­ját — az előző év tapaszta­latainak szem előtt tartása biztosíték a készítendő terv helyességére. N. Zs. Összeütközött a villamos egy teherautóval Három közlekedési baleset Szerencsés kimenetelű köz­lekedési baleset történt pénte­ken a késő esti órákban Deb­receniben. Kocsis Károly bu­dapesti, VI. ker. Rózsa Ferenc utca 92. szám alatti lakos az FA 09—83 rendszámú teher­autóval a Vörös Hadsereg út­ján a nagyállomás irányában haladt, majd az Arany János utcánál meg akart fordulni. A gépkocsi vezetője nem volt elég körültekintő, és éppen akkor vezette rá a sínekre kocsiját, amikor a 211-es pót­kocsis villamos odaért. A kö­dös időben a villamos veze­tője már nem tudta teljesen lefékezni motorkocsiját, és ne­kiütközött a vasrudakat szál­lító tehergépkocsinak. Az ösz­­szeütközés következtében — szerencsére — senki sem szen­vedett sérülést, azonban mind a villamos eleje, mind pedig a teherautó alaposan megrongá­lódott. A Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság közleke­dést és gépjárműveket ellen­őrző csoportja a helyszíni vizsgálat után Kocsis Károly ellen megindította a bűnügyi eljárást. Más közlekedési balesetek is történtek a megyében. Madár László debreceni, Kút utca 120. szám alatt lakó gépkocsivezető az SA 20—32 rendszámú tehergépkocsival a Hajdúhadház—Hajdúsámson közti közúton közlekedett. In­dulás előtt figyelmeztette az autón utazó rakodómunkáso­kat, hogy ne állva utazzanak. A rakodók közül Oláh Imre debreceni, Tegez utca 44. szám alatti lakos nem hall­gatott a gépkocsivezetőre, sza­bálytalanul, állva utazott. A teherautó kanyarodott, Oláh Imre egyesúlyát veszítve ki­esett az autóból, s a­ kerekek alá került. A jármű átgázolt a szerencsétlenül járt férfin, aki medencecsonttörést, gyo­­morsérülésit szenvedett. Sú­lyos állapotban szállították be a kórházba. A harmadik baleset Zsinkán történt. Itt Varga Imre az SA 47—29 rendszámú teher­autóval közlekedett, borjúkat szállított Komlótótfaluból Okányba. A ködös időiben, síkos úton derékszögű kanyaró­ba ért a könnyen mozgó ra­kománnyal terhelt járművel, s nehogy nekimenjen az útszéli villanypóznának, Varga meg­rántotta a kormányt. Ennek következtében a gépkocsi há­tulja kivágódott, s a kocsi be­fordult a hét méter mélységű útszéli árokba. Két cikányi termelőszövetkezeti tag, Mol­nár Károly és Balogh Ferenc könnyebb sérüléseket szenve­dett Ezenkívül a teherautó összetört, s az állatok­ban is kár keletkezett. A rendőrség Varga Imre ellen a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyez­tetés és a társadalmi tulajdon gondatlan rongálása miatt megindította a bűnügyi eljá­rást. Az említett három közleke­dési baleset közül kettő kö­dös időben, síkos úton követ­kezett be. Ilyen időjárási vi­szonyok közt sokkal körülte­kintőbben, óvatosabban kell vezetni a járműveket, hi­szen nehéz ilyen körülmények közt ura lenni a volánnak, bár eégly pillanatban bekövet­kezhet a baleset, a szerencsét­lenség. Kétévi szabadságvesztés halálos gázolásért ! Még novemberben történt az alábbi tragikus eset: 40— 1 50 kilométeres sebességgel ha­­­­ladt motorkerékpárjával Ko­­­­vács Béla, a XIII. számú Autójavító Vállalat karosszé­rialakatosa a Monostorpályi úton. Tompított világítást hasz­nált, ami ilyen sebesség mel­lett nem elegendő ahhoz, hogy a lámpa hatótávolságán belül meg tudjon állni. Miután megelőzött egy előtte haladó járművet, és visszakanyarodott az úttest jobb oldalára, későn vette észre, hogy ott halad, kerékpárját maga mellett tol­va Kertész Huba 20 esztendős debreceni lakos. A késői fékezés következté­sében a motoros belerohant a fiatalember kerékpárjába, s annak tulajdonosát 16 méter távolságra repítette. Kertész Huba a baleset következtében olyan súlyos sérüléseket szen­vedett, hogy még aznap meg­halt. A debreceni járásbíróság a közelmúltban tárgyalta a sze­rencsétlenség ügyét. Megálla­pította, hogy Kovács Béla vé­tett a KRESZ előírása ellen, és a halálesetért a felelősség teljes mértékben őt terheli. Foglalkozás kö­zben elkövetett, halált eredményező, gondat­lan veszélyeztetés bünetetté­­ben mondották ki bűnösnek, és ezért 2 évi szabadságvesz­tésre ítélték. ­Hajdií-k­ih­ar­­újain... A QicUcrfödá Bálánd A régészeknek és történé­szeknek gondot okozna meg­állapítani, milyen település Báránd község. Nemcsak azért, mert az évek változása új ruhába öltöztette e tájat, hanem azért is, mert a 600 év­vel ezelőtti település nyomai­ra már csak a kacskaringós utcák emlékeztetnek. De a nép ajkán és a régi idők kró­nikáiban sok érdekességet ta­lál a mai ember. Különösen a falu déli részén folyó Eszteró patakról él még most is sok legenda. A szájhagyomány szerint egy Eszter nevű sze­gény leány a vízbe ölte magát, mert szülei egy gazdaghoz akarták kényszeríteni felesé­gül. Innen kapta nevét. Ér­dekes. Évszázadokkal ezelőtt egy boldogságra vágyó lány sírja lett a patak. Ma az újért, a szebbért küzdő bárándiak öntözésre, a szomjúságra vá­gyó föld termővé tételére hasz­nálják az Eszteró vizét. Az el­múlt években az Esztere és a Hamvas patak vizéből mintegy 800 holdat tettek öntözhető­­vé. S a fáradozás gyümölcse ma már nem egy emberé, ha­nem az egész falu dolgos né­péé. Hiszen a földterület 98 százalékát Bárándon is közö­sen művelik már az emberek. A közös gazdaság neve: Új Élet Tsz. S ez a név a szoká­sos hétköznapi jelentésén túl azt is jelképezi, hogy a falu népe az új útra téréssel való­ban új életet kezdett, amely­nek hajtásaival nap mint nap találkozunk Bárándon. S ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a cukorrépa elérte a soha nem tapasztalt 200 má­zsa átlagot, hanem az élet más területén, a kultúrában, a szociális létesítményekben is mindig újabb és újabb mo­mentumokkal találkozunk. Lassan „műemlékké” nyil­vánítják a faluban a régi hí­res három kutat, a bánátit, a boruzst és a piacit. Ezek a ku­tak valóban „öregesen” adják a vizet: percenként 4,5 litert. Tavaszra felépül az új törpe­vízmű, amely teljesen megold­ja a község vízellátási problé­máját. A falu közepén már ott büszkélkedik a több mint 30 méter magas, 100 köbméteres hidroglóbusz, amely mintegy 18 kilométeres vezetékbe jut­tat majd vizet. Az utcákon sem kell bajlódni a régi ku­takkal, 54 kifolyócsapból öm­lik majd a víz, percenként kö­zel száz liter. A toronymagas hidroglóbusz tőszomszédságában épült fel néhány évvel ezelőtt a kör­nyék egyik legmodernebb be­rendezésekkel ellátott malma, amelyben naponta 140 mázsa gabonát őrölnek. Ez a falu első kétemeletes épülete. A lakók­­ több mint 300 ezer forint tár­sadalmi munkát végeztek az építésénél. A közös munká­nak más példáját is tapasztal­juk ebben a községben. A 18 km hosszú járdában is több száz óra társadalmi munka fekszik. Három évvel ezelőtt, amikor a villanyhálózat épült, a lakók szép számmal végez­tek önkéntes munkát. I 1959 őszén gyulladt ki a fény a faluban. Azóta a kultú-­­­rában, művelődésben ugrás-­­ szerű változás ment végbe. A­­ bárándiak művelődni akará­sára jellemző az a tény, hogy az 1021 házba 953 újság és fo­lyóirat jár. Mind többen vá­sárolnak televíziót a falu la­kói közül. Jelenleg esténként 21 családnál nézhetik a mű­sort. Papp Sándor, Kerékgyár­tó Gyula, D. Szabó Gyula és még néhány tsz-gazda estén­ként otthonából teremt össze­köttetést a világgal. A szórakozási lehetőség több új vonását is megtaláljuk a faluban. Egy évvel ezelőtt ala­kították át normálmozivá a filmszínházat, amely 250 sze­mély befogadására alkalmas. A gépházban is új, modern vetítőgépeiket találunk. A Fe­hér Bárány Étterem, és a Ne­felejcs Cukrászda is az elmúlt években épült. A közeli napokban ünnepli egyéves fennállását a szociális otthon, ötven idős ember ta­lált itt kényelmes otthonra. A berendezésekre és a kénye­lemre célozva a bárándiak gyakran nevezik az otthont üdülőnek. Valóban. Az idős lakók öreg napjai­kat gondtalanul tölthetik itt. Van televízió, lemezjátszós rádió, könyvtár. Nyáron a parkban pihenhetnek, minden embernek nyugágya van. „Nem árt egy kis mozgás” ala­pon aki akar, dolgozhat is. S erre az egészségesek közül so­kan vállalkoznak. Ebben az évben például 12 disznót hiz­laltak és 300 csibét neveltek fel. Az önképzésnek és a ma­gánszórakozásnak is sokan hódolnak. Schmit Nándor pél­dául festészettel foglalkozik. Művei ott függnek a szobák falain. Matolcsai Róza néni már elmúlt 87 éves, de még most is szemüveg nélkül hor­golja a szebbnél szebb térítő­ket. Báránd, Záránd, Sárándi ki tudja hány nevet viselt ez a község a történelem folya­mán. Több mint 600 éves tele­pülés, öreg község. De az idők múlásával mind jobban fia­talodik, új ruhát ölt. S a külső csinosodásával, szépülésével változnak lakói is: igényben és gondolkodásban. S kezük nyo­mán nemcsak a falu képe vá­lik mind szebbé, harmoniku­­sabbá, hanem életük is azzá lesz. K. F. Esténként a tv-műsort nézik a szociális otthon idős lakói A korszerű berendezésekkel ellátott malom a falu első kétemeletes épülete. Napi 140 mázsa gabonát őrölnek benne Román—magyar baráti nap Körösszegapátiban Szombaton rendezték meg Körösszegapátiban a hagyo­mányos román—magyar baráti napot. A rendezvény kereté­ben nagyszabású ünnepségre került sor, amelyen részt vett Constantin Vladareanu, a Ro­mán Népköztársaság budapesti nagykövetségének másodtitká­­ra és Nicolae Stinea, a kö­vetség attaséja. Az ünnepségen­ Argyelán Sándor, a Külügyminisztérium munkatársa, Körösszegapáti szülötte mondott ünnepi be­szédet. Kultúrműsort, a VIT- díjjal kitüntetett békéscsabai Balassa-együttes adott. Az ün­nepség után közös vacsorán vettek részt a vendégek, a kul­túregyüttes tagjai, valamint a helyi termelőszövetkezetek ve­zetői és legjobb dolgozói.

Next