Hajdú-Bihari Napló, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
Még jobban gazdálkodni... A kismarjai Rákóczi Tsz tagjainak célkitűzése a munkafegyelemről Az 1964-es aszályos esztendő etilenére is emelkedtek a hozamok a kismarjai Rákóczi Tsz-ben, nagyobb értéke van a munkaegységnek. Az elmúlt évben 1 millió 165 ezer forinttal növekedett a közös vagyon. Ez a szám mindennél ékesebben beszél. A munkaegység értéke 36 forint 50 fillér, a prémiummal együtt. S amellett még tartalékolni is tudnak bizonyos összeget erre az évre. 1963-hoz képest a termelési alap 148 ezer forinttal emelkedett. Az emberek már év közben látták az előrehaladást és még lelkiismeretesebben, még szorgalmasabban dolgoztak. Nem volt késlekedés a növényápolásnál, az őszi betakarítást is idejében és jó minőségben elvégezték. Sok olyan szövetkezeti tagot lehetne említeni, akik példamutatóan, vasakarattall dolgoztak és már példaképei a közösnek. Például ifjú H. Kun Lajos sertésgondozó, évi jövedelme mintegy 30 000 forintra tehető. Nemes József traktoros, az őszi munkák idején (szántásban-vetésben) elnyerte a versenyben az első díjat a közös gazdaságban. Ezért külön 500 forint jutalmat kapott. Martin Gábor fogatos is az élvonalba tartozik. Az őszi betakarításkor éjt nappallá téve végezte a szállítást. A szövetkezet vezetősége 500 forint célprémiumban részesítette. Mindhárman köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendenek. Minden évben egységesebb és nagyobb eredmények elérésére képes a szövetkezeti közösség. Két év jó gazdálkodása ezt mutatja. A vezetőség és a tagság mégis elégedetlen. A siker nem vakította el őket s nem lettek elbizakodottak. A megtett út még csak a kezdet, alapja a még jobb gazdálkodásnak. Mit akarnak az idén megvalósítani ennek érdekében. Ez évben már alkalmaznak néhány új termelési eljárást és módszert. A kukorica 30 százalékánál alkalmazzák a vegyszeres védekezést. Mivel a szövetkezetnek sok a pillangós területe, azért az idén már alkalmazzák a hideglevegős szénaszárítást. Tavaly elkészült az új öntözőtelepük s 1965-ben már a szárazföldi öntözés mellett a kertészet területére is eljuttatják a vizet. Nagy feladatok ezek. Megvalósításuk előrelátást, gondos irányítást, és alapos szakismeretet igényel. Az új módszerek alkalmazásához szükséges a szakember. Ezt figyelembe véve a tsz tagjai közül mintegy 20-an tanulnak a különböző szakiskolákon és tanfolyamokon. Jobban, eredményesebben gazdálkodni, mint eddig — így fogalmazták meg a zárszámadást előkészítő tanácskozásokon a szövetkezet tagjai. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a vezetés és a tagság együttes, jó munkája és lankadatlan szorgalma szükséges. A módosított KRESZ szerint... n / - M 1 Sí 4 l- Sí 4 tsA* ni n u . A képen látható két motoros már a módosított KRESZ szerint közlekedik. Különben 1965. február 1-től a módosított és érvénybelépett KRESZ szerint mind a motorkerékpár vezetőjének, mind utasának — függetlenül a sebességtől — csak becsatolt bukósisakkal szabad a közúti forgalomban részt venni. Közismert, hogy a KRESZ korábbi előírását — amikoris csak 60 kilométeres sebességen felül kellett a motorosnak bukósisakot viselnie — sokszor megszegték, mondván: Lassabban hajtottam 60 kilométernél. Most viszont vita nincs és nem lehet. Az életbeléptetett módosítások tapasztalatairól egy nap után még korai lenne beszélni. De az biztos, hogy nem minden gépjárművezető közlekedik olyan előírásosan, mint a képen látható két motoros. Mert láttunk olyat is, mint amit az FA 53—78 forgalmi rendszámú tehergépkocsi vezetője produkált. Az említett tehergépkocsi (az Élelmiszeripari Szállítási Vállalat tulajdona) hétfőn délután fél kettőkor úgy kanyarodott be Debrecenben a Hatvan utcáról a Vörös Hadsereg útjára a körforgalomba, hogy még csak nem is lassított a kijelölt gyalogos átkelőhelynél. Emiatt járókelőknek, köztük iskolás gyerekeknek kellett egyrészt visszaugorniuk a járdára, másrészt a másik oldalról érkező , az úttest középvonalán túljutott gyalogosoknak meg kellett állniuk, hogy az erőszakos tehergépkocsivezető szabad utat kapjon. „Sürgős” lehetett a dolga, mert a kocsi üres tejesüvegekkel volt megrakva. Különben a kenyérboltnál állt meg. Most folyik Debrecenben a KRESZ-oktatás. Már a második előadást is megtartották. Nem tudni, hogy az említett teherkocsi vezetője jár-e továbbképzésre, de úgy látszik, hogy nemcsak a továbbképzésre, de a pótvizsgára is ugyancsak rászorult. Mezőgazdasági. Visszapillantás Diákváros Debrecen. Ebben a városban három egyetem, 23 középiskola, 52 általános iskola van, amelyekben összesen több mint 30 ezer diák tanul. (Az általános iskolákban 19 278-an, a középiskolákban 7562-en, az egyetemeken 1919-en.) S ezek a számok állandóan emelkednek. Ez természetes, sőt, szükségszerű. Hiszen ma a fejlődés az élet minden területén olyan gyors, hogy azzal lépést tartani csak tanulással lehetséges. S az élet különböző területein az ember alkotó tevékenységét csak akkor tudja kifejteni, ha a saját szakterületének teljes birtokában van. Ezért mond nekünk sokat ez a szám: több mint 30 ezer diák. A debreceni egyetemek közül a legfiatalabb intézményben, az agrártudományi főiskolán ma már közel ezren tanulnak (a levelező hallgatókat is beleszámítva). Jelentőségét tekintve — elfogultság nélkül lehet állítani — ma már szorosan felzárkózott a többi egyetem mellé. Ez természetes, hiszen az agrártudománynak ma a nagyüzemek időszakában nagy fontossága van. Annál is inkább, mert a mezőgazdaság jelentős részét alkotja népgazdaságunknak. S a népgazdaság fokozott követelményeket támaszt a mezőgazdasággal szemben, úgy is, hogy egyre többet és úgy is, hogy egyre jobbat kapjon tőle. Ezeket az igényeket a mezőgazdaságunk azonban csak akkor tudja kielégíteni, ha az agrártudományt minél többen megismerik. Ehhez viszont az szükséges, hogy ezt a tudományt a lehetőséghez képest — de a szükségletek figyelembe vételével — korszerűen oktassák. ★ A Debreceni Agrártudományi Főiskolán ma nemcsak az épületek, a tanszékek, a laboratóriumok korszerűek, hanem az oktatás is. Az oktatói létszám, a berendezések, a tangazdaság mind lehetővé teszik, hogy az ott tanuló diákok tökéletesen elsajátítsák a mezőgazdaság-tudomány legkorszerűbb ismeretét. De azt érzékelni, hogy tulajdonképpen mennyit fejlődött az agrártudományi főiskola, csak úgy tudjuk, ha megnézzük honnan indult és nyomon követjük azt az utat, amelyet megtett napjainkig. A Debreceni Agrártudományi Főiskola őse az 1866-ban alapított úgynevezett mezőgazdasági tanfolyam, amelynek oktatási ideje két év volt. A gyakorlati foglakozásokhoz 400 katasztrális hold földet is kapott az akkor még Péterfia utcán levő intézet. Innen került ki az 1901'02-es tanévben Pallagra, ahol már 600 hold föld állt rendelkezésre, amely a tangazdaság szerepét töltötte be. Ez a kétéves tanfolyam működött Pallagon 1906-ig. Ekkor már szükségessé vált a kétéves rendszerről áttérni a hároméves oktatási időre, és ettől kezdve mezőgazdaági akadémia lett. Az országban akkor még két testvérintézmény volt: Keszthelyen és Magyaróváron. Ez a három mezőgazdasági akadémia látta el a mezőgazdaságot szakemberekkel. Pallag jelentős szerepet töltött be: az egész Tiszántúlról ide jöttek a mezőgazdasági ismeretek iránt érdeklődők. A felszabadulás ezen a területen is óriási változást hozott. 1945-ben megalakult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Ez azért jelentős esemény, mert ezután az akadémiák, mint az agrártudományi egyetem vidéki karai működtek egészen 1949-ig. 1949-től 1953-ig a vidéki karok (köztük a pallagi is) beszüntették működésüket. Ezzel a mai Debreceni Agrártudományi Főiskola történetének egyik nagy fejezete lezárult. De a mezőgazdaság fejlődése szinte kötelezően írta elő az új és egyre több mezőgazdasági szakember képzését. Ezért 1953 tavaszán a Minisztertanács törvényerejű rendeletet hozott, mely szerint a pallagi mezőgazdasági akadémián újra meg kell kezdeni az oktatást. Ekkor született az az elhatározás, amely az egész intézmény további fejlődésére döntő hatású volt, s amely — mondhatni — talán a legnagyobb mértékben tette lehetővé, hogy a hajdani kétéves tanfolyam, majd háromévesmezőgazdasági akadémia a mai formáját és jelentőségét elérhesse. Mi volt ez a döntő tényező? Az, hogy a mezőgazdasági akadémia Debrecenben, a Böszörményi úton kezdhette meg működését 1953 szeptemberében. Az oktatást az itt levő mezőgazdasági technikum épületében kezdték meg, itt talált elhelyezést a 200 első éves hallgató és a 16 oktató. Ez a szerencsés intézkedés óriási fejlődési lehetőséget biztosított: a város közelsége, annak szellemi, kulturális és politikai atmoszférája, a két debreceni egyetem és az egyetemi könyvtár közelsége, vitathatatlanul nagy jelentőségű volt a főiskola és a hallgatók szempontjából. Ehhez járult még az is, hogy az új helyen területi növekedéshez is jobb kilátások voltak. Az 1953-as újjáalakításkor egy másik intézkedést is hoztak, amelynek szükségessége és hasznossága könnyen belátható: elsősorban a termelőszövetkezetek részére képezzenek ki szakembereket, akik ne specialisták, hanem az élet és a gyakorlat tényleges igényeinek megfelelően általános mezőgazdasági szakemberek legyenek. Ezt a feladatot tűzte ki az intézmény. Hogy ez a kezdeményezés hasznos volt és hogy bevált a gyakorlati életben, azt bizonyítja az is, hogy egy évvel később a másik két akadémia is átvette ezt az oktatási formát. 1957-ben pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem is áttért az általános képzésre, későbbre hagyva a specializálás lehetőségét. Sőt az 1961-es magyar oktatási reformtörvény is megállapítja, hogy az egyetem feladata az általános tudományos alapok megadása és a specialisták képzése csak az egyetemeken túli perspektíva. A mezőgazdaság egyre több szakembert igényelt és a debreceni akadémia így egyre több hallgatót oktatott. Az 1955-ös tanévet már 500 hallgatóval és 50 oktatóval kezdték. Ezért kevésnek bizonyult a volt középiskolai tanépület és így kétszeresre bővítették. De ugyanilyen súlyos gondokkal küzdöttek a kollégiumi elhelyezés miatt, hiszen az akadémián tanulók nagy része — 80 százaléka — vidékről került Debrecenbe, akik elhelyezéséről is gondoskodni kellett. Szükségmegoldásként 1953- ban (az induláskor) az akkori tiszántúli református püspöktől — Péter Jánostól — kérte el az ősi református kollégium földszinti helyiségeit egy évre az akkori földművelésügyi miniszter, Erdei Ferenc. A hallgatói létszám megduplázódása után ez is szűknek bizonyult és így a kollégium bővítéséről kellett gondoskodni. Ekkor kapták meg a Béke úton a kisegítő helyiségeket. (Folytatjuk) EGYETEMI SZINTEM A DEBRECENI AGRÁRTUDOMÁNYI FŐISKOLA ÉLETE Boda, László Debrecen egyik legkorszerűbb felsőoktatási intézménye az agártudományi főiskola (Győri Ferenc felvétele) Tanácskozás az aprómagtermesztésről Egy héten át Hajdúszoboszlón tartották meg tanácskozásukat az ország legkiválóbb szántóföldi aprómag, virág és konyhakerti magvak termelését irányító szakemberek. Közismert ugyanis, hogy rendkívüli a kereslet a különböző aprómagvakból, magas árat fizetnek a lucernamagért, a virágok megvasért, de szinte korlátlanok a lehetőségek az exportjukban is. Az Országos Magtermeltető és Ellátó Vállalat ez évben mintegy másfél milliárd forint értékű aprómagot vásárol fel és forgalmaz. A termelési, felvásárlási feladatokat beszélték meg és azokat az új eljárásokat, amelyeket ez évben szélesebb körben akarnak már alkalmazni a magasabb terméseredmények érdekében. A minap, az egyik külföldi újságíró kollégámmal a debreceni BIOGAL Gyógyszergyárban jártunk. Büszkén mutogattam az Európa-szerte híres gyárat, a most épülő üzemeket. Az egyik félig kész üzemrészben a Budapesti Gyárkéményépítő Vállalat szerelői dolgoztak. Délelőtt tíz óra volt. Egyszercsak megpillantjuk, hogy az egyik gépen D. B. alussza az igazak álmát. A többiek nyugodtan dolgoztak körülötte. Félre téve az udvariasságot, felráztuk. ..Jó munkát” ,mondtuk ironikusan, D. B. álmos szemekkel nézett ránk, majd azt mondta: köszönöm — és aludt tovább. Szélsőséges eset? Igen. Ugyanis ritkán fordul elő, hogy valaki ilyen nyíltan ,nekifeküdjön'’ a munkának. Igaz, hallottunk már arról, hogy az építőmunkások az országút mellett ultiztak munkaidőben, hogy egy-két órát a kocsmában töltöttek el. Most inkább azokról az esetekről szeretnék írni, amelyeket jelentéktelen, szóra sem érdmes megjegyzésekkel szoktak nyugtázni. Olyanokról, amelyek felett legtöbbször szemet hunynak, mondván: a vállalat nem sínyli meg. Olyan esetekre gondolok, amelyek szinte mindennaposak az üzemekben. Valaki késett öt percet. Egy munkás 10 perccel hamarabb abbahagyta a munkát. A másik dolgozó igen hoszszú cigarettaszünetet tartott. A harmadik ilyen vagy olyan címen ellazsált egy órát. S ezekre szokták mondani: jelentéktelen dolgok, így egyenként különkülön igen. De összességükben nagyon is tekintélyes idő. Ezt bizonyítják azok a kimutatások amelyek az üzemekben tapasztalható veszteségidőkről szólnak. A Debreceni Ruhagyárban például az elmúlt év második felében a dolgozók hibájából eredő veszteségidő 6,6 százalék volt. A Debreceni Kefegyár TMK üzemében a múlt év első három negyedévét alapul véve — az összveszteségidő 36,8 százalék. A szerkeverő üzemben 21,8 százalék. S ennek tekintélyes részét a munkafegyelem lazasága okozta. S a számok mögött tízezres, százezres veszteségek vannak. A ruhagyárban például a veszteségidők egyszázalékos csökkentése évi 300 ezer forinttal növeli a vállalati nyereséget. Ezek a százezrek, főleg az úgynevezett jelentéktelen esetekből tevődnek öszsze. Azokból, amelyek mellett legtöbbször szó nélkül mennek el az üzemekben. Sőt sok esetben takargatják, palástolják, hogy kifelé jó képet mutasson a statisztika. S közben elfelejtkeznek arról, hogy ezek a „semmiségek” nagyonis zsebbe váró dogok. Nemcsak a népgazdaság vallja kárát, hanem maguk a vállalatok dolgozói is. Hiszen legtöbbször ezek a szóra sem érdemes esetek idézik elő, hogy az év végén kisebb a nyereség. Tehát végső soron maga a munkás is közvetlenül károsul. Koránt sem lehet általánosítani, mert a munkások többsége becsületesen dolgozik az üzemekben. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elég magas a „lazíték”, a munkaidőt önkényesen rövidítők száma. Ismeretes ez az üzemekben. Mégis, mind a gazdasági vezetésben, mind a társadalmi szervek munkájában, nem kap méltó helyet ezek ellen a jelenségek elleni harc. Ezt bizonyítja az is, hogy a felelősségre vonás nagyon gyakran elmarad. Ami aztán újabb lazaságoknak az elindítója. Ha valaki fegyelemsértést követ el, elsősorban ő a felelős érte, s neki kell viselnie a következményeket. De annak a felelősségét is fel kell vetni aki elnézi a lazaságokat, mert az elnézés, a hallgatás beleegyezést jelent.