Hajdú-Bihari Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-19 / 66. szám

Fillérek és százezrek Hogyan értelmezik egyes helyeken a takarékosságot? Manapság sok szó esik a ta­karékosságról. Nem azért —­­ mint egyik helyen hallottam­­ —, mert most ez a „divat”,­­ hanem azért, mert előrehala­­j­ztásunk, gazdaságosabb mun­kánk egyik alapja a szigorú takarékosság az élet minden területén. Az emberek és a­ családok túlnyomó többségé­nél kétszer is meggondolják, hogy hova költik a form­­ok­at. A jó gazda szemével és eszé­vel gazdálkodva „megf­ognak” minden fillért, hogy terveik, céljaik, elképzeléseik minél hamarabb megvalósuljanak. Ha ez így érvényes a csalá­jelent. Ezért hívta fel a figyel­met többek között az MSZMP Központi Bizottságának múlt év decemberi határozata, hogy a takarékosságot nem valami átmeneti jellegű kam­pányfeladatnak kell tekinteni, hanem állandó célkitűzésnek, amit az élet minden területén, elsősorban a termelésnél szem előtt kell tartani. Sajnos, az elmúlt hónapok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy több helyen félreértel­mezik a takarékosságot. Az eddig kiaknázatlan lehetősé­gek feltárása helyett több he­lyen úgynevezett „önigazoló” intézkedéseket hoztak. Arról van szó, hogy több helyen az intézkedések, a felvilágosító munka nem minden esetben érdemi, lényeges feladatokra irányulnak, hanem a takaré­kosság mellékvágányra csú­szik. Sok vállalatnál, intéz­ménynél például fontos célki­tűzésként jelölték meg a gem­kapoccsal, a ceruzabéllel, az indigóval való takarékosságot. Az is bizonyos fokig a bürok­ratizmusra és a takarékosság félreértelmezésére vall, amit az egyik hivatali párttitkár elmondott. Tudniillik azt, hogy a gépkocsik kihasználá­sát túl mereven, kezelik egyes helyeken. Mert — ahogy mondta — ha valamelyik szakembernek sürgősen ki kell menni egy fontos ügyben vidékre, akkor melléültetnek még két embert, hogy a kocsi terve legyen. De a másik két ember lényegében csak kocsi­­kázik, holott idehaza hasznos dobnál, akkor még inkább ér­vényes kell hogy legyen egész népgazdaságunkban, hiszen a termelési költségek csökken­tése, a beruházásokkal való ésszerű gazdálkodás alapfelté­tele annak, hogy gyorsabban emelkedjen az életszínvonal. Az idei költségvetés a szo­kásosnál nagyobb mértékben számol az üzemek az intéz­mények, hivatalok beosztó, ta­karékos munkájával Nép­­gazdasági szinten nem kis ösz­­szegről van szó, hiszen csak az iparban minden egyszázalékos anyagmegtakarítás több mint munkát végezhetne. A Magyar Rádió nemrégiben egyik kom­mentárjában foglalkozott a debreceni tejivó „takarékossá­gával”, ahol ezt a fontos cél­kitűzést úgy értelmezik, hogy szép számmal szolgálnak ki vendégeket csorbult, törött csészékben, mondván, hogy takarékoskodnak. Az is fura takarékosságra vall, amit az egyik vidéki szállodában csi­náltak. Az eddigi két törülköző helyett csak egyet tesznek a szobába. Sorolhatnánk a példákat, amelyek azt bizonyítanák, hogy garasoskodás, a minden­áron valós célszerűtlen takaré­koskodás, a kicsinyeskedés eltereli a figyelmet a főbb dolgokról. Nem arról van szó, hogy a filléreket nem kell megfogni, hiszen sok ki­csi sokra megy. De helyes-e ott a szándék, a módszer, ahol csak indigóban, írószerben, gemkapocsban kívánják le­mérni a takarékosság eredmé­nyeit? Ilyen esetekben a fától nem látják az erdőt, s rendsze­rint több kárt okoznak, mint hasznot A célszerűtlen gara­soskodás alkalmas arra, hogy esetleg nagyobb pazarlások­ról elterelje a figyelmet Az esetek sokasága bizonyít­ja, hogy miközben néhány he­lyen agyonadminisztrálják a kicsinyes takarékosságot, más vonalon százezrek mennek ve­szendőbe. S ott ahol legna­gyobb szükség van a takaré­kosságra, a termelés frontján, s a beruházások ésszerű, gondos előkészítésénél, kivitelezésnél, ott sajnos , sok javítani való van a munkában. Csak néha... példát ennek bizonyítására. A Medicor Xviuvek debrece­ni üzemében egy nagy, súly­­ú comitii ritis .II.. el. A KGM Tervező Iroda i .x­. szül .ervezte a gép alapozás..­­. Az üzemelés során, a nagy mérvű rezgés miatt a falak megrepedtek.­­Nem volt más megoldás, a gépet szét kellett szedni, újból alapozni stb. Az ablakon kidobott pénz eléri a 450 ezer forintot. Ugyancsak­ ebben az üzemben a komp­resszorház nem felelt meg a követelményeknek, átalakítása újabb 100 ezer forintot vett igénybe. A BIOGAL Gyógy­szergyár kazánházánál az olajellátó berendezés nem bizonyult jónak. Át kellett alakítani­, a költség eléri a 130 ezer forintot. A Hortobágyi Állami Gazdaság takarmány­keverőjének építési munk­á-­­­latainál nem jártak el szaksze-­­­rűen az ÉM Hajdú megyei Ál- I­lami Építőipari Vállalat dolgo-­­­zói. A már elkészült több mé-­­ teres falrészt le kellett bon­tani. A többletkiadás eléri a 200 ezer forintot. Az is külö­nös takarékossági szemlélet­ről tanúskodik, hogy a csap­ágyművek debreceni üzemé­ben az EPMK 13 típusú hi­­degsajtoló automata már t­öbb mint egy éve vár arra h­ogy bekapcsolják a termelés­­be. A gép értéke meghaladj­a egymillió forintot. Arról is lehetne beszélni,, hogy milyen előrelátással és takaré­kossági meggondolással fogad­ta el a Művelődésügyi Minisz­térium és a megyei tanács­ a balmazújvárosi művelődési­tthon beruházási programját. A több mint tízmillió forintos­öltséggel épült és nemsokára átadásra kerülő művelődés­­otthon az igényeket lényege­sen meghaladó luxusról és nagyvonalúságról tanúskodik. A 600 személyes színházterem és több mint 15 helyisége (elő­adóterem, szakköri szoba, klubszoba, olvasóterem, kiállí­tási terem stb.) valószínű hogy nem lesz kihasználva. Nem beszélve a több százezer forintos évi üzemeltetési költségről. Az elmúlt években több he­lyen egymilliárd forint tiszta hasznot megengedték a gyeplőt, és túlzott pazarlással „gazdál­kodtak” a nép vagyonával. Gondolunk itt a közismert év végi vásárlásokra. Elsősorban irodai bútorokat nem azért vá­sároltak, mert szükségesek, hanem mert „divatosak”. Sze­rencsére ennek egy kormány­­rendelet már véget vetett. A Központi Bizottság határoza­tának megjelenése után több intézkedés, utasítás szabott gátat a túlzott nagyvonalúság­nak, pazarlásnak. Ezeknek a rendeleteknek, utasításoknak és célkitűzéseknek csak akkor lesz meg az eredménye, ha nem a filléres dolgok kerülnek előtérbe. A tervben előírt ön­költségcsökkentés is csak ak­kor valósulhat meg, ha való­ban fordulat történik a taka­rékosság módszereiben, esz­közeiben és a szemléletben. Minden előrelépés, minden eredmény a köz javát szolgál­ja. Király Ferenc Díszszemlére készülnek fegyveres erőink Április 4-ét, hazánk felsza­badulásának 20. évfordulóját a hagyományos díszszemlével köszöntik fegyveres erőink: a néphadsereg, a belső karha­talom, a határőrség és a mun­kásőrség. A fegyveres testületek dísz­alakulatai szorgalmas gyakor­lással készülnek a díszszemlé­re. Részben, már Budapestre, mentek, és a fővárosban foly­tatják felkészülésüket a vidé­­­ki egységek is. A díszegysé­gekben elsősorban azok kapht­tak helyet, akik a kiképzés­,­ben kiemelkedő eredményt ér­­­tek el. Humanistának lenni A legnemesebb emberi érzés kifejezője: humanistának len­ni annyi, mint emberiesnek, emberszeretőnek lenni. A mi társadalmi rendünk alapja a humanizmus, amely igazi ér­telmét éppen a szocializmus­ban kapta meg, és a kommu­nizmusban nyeri el végső ki­­teljesedését. Lehet annál humanistább társadalom, amelyben megszűnik a kiz­á­c­­mányolás, amelyben nem le­het egyik ember a másik szol­gája, nem rabolhatják el mun­kaerejét egyéni érdekekért? A szocialista humanizmus ezért magasabbrendű minden eddi­ginél, s éppen ezzel biztosítja az emberi méltóság érvényre jutását. Humanizmusunk tehát tár­sadalmi rendünk lényegéhez tartozik, éppen ezért mit sem engedhetünk belőle, meg nem csorbíthatjuk. Mégis szinte napról napra tanúi vagyunk, miként csor­bul meg szemünk láttára ez a nemes eszme. A megszokott­nak vélt fogalom olykor a fo­nákjára fordul, elveszti igazi jelentését, így azután időn­ként anélkül, hogy észreven­­nék, a humánum antihumá­­nummá torzul... önmaga el­lentétévé. Hányszor és hány üzemben hangzik el naponta: „Ugyan, szaki bácsi, hagyjon egy ki­csit ... csak leugrok a büfé­be ... csak a sportkörbe né­zek be ...” És a szaki bácsi hagyja. Mert ő megértő, hu­manista ember. Minek „haj­tani” azt a szegény fiút, meg aztán minek népszerűtlensé­get szerezni a saját fejére. Pedig ez csak kis példa. Az efféle elnéző „humanizmus­nak” akadnak nagyobb, vesze­delmesebb vadhajtásai is. Amikor nem szólunk, nem követeljük meg az intézkedé­sek tökéletes végrehajtását, nem lépünk fel a mulasztással szemben, eltussoljuk a felelős­­ségrevonást... é­s így sorol­hatnám tovább. Mindezt azért, mert „humánusnak kell len­nünk ...” Humánusnak, de kivel szem­ben? Humánusak vagyunk egy-egy emberrel, miközben megcsaljuk a társadalmat, és antihumánusokká válunk a közösséggel szemben! Pedig a legfőbb humanizmus: az egész riadalom érdekeinek a szol­gálata és védelme. Aki ezt nem tartja szem előtt, hami­san szól a humanizmusról. Gyakorta esik szó arról, hogy az egyéni érdeket alá kell rendelni a közösség érde­kének. Sokkal szerencsésebb a két érdek összhangjáról be­szélni, mert hiszen a mi társa­dalmi rendünk ezt biztosítja. Nálunk az egyéni érdek a leg­szorosabban vett társadalmi érdek is, és megfordítva. A kettő kölcsönhatásban van egymással. Ezért nem bocsát­hatunk meg, ezért nem nézhe­tünk el semmiféle közösségel­lenes magatartást, mert aa végső soron magára az egyén­re, a társadalom egy-egy tag­jára üt vissza. Az egyik művezető szokta hangoztatni a Debreceni Ru­hagyárban okos, higgadt és tárgyilagos szavakkal: nem hunyhatom be a szemem a hi­bák előtt, nem fogadhatom el a tessék-lássék munkát, mert ezzel a munkásasszonyokat lopom meg. Ha rendet, fegyel­met tartok, akkor ez a gazda­sági eredményekben, a kereset­ben is tükröződik. Vajon a nyilatkozattevő gondolt-e ar­ra, hogy ő humanistaként cse­lekszik? Akár igen, akár nem, ő és a hozzá hasonlók társa­dalmunk igazi humanistái. Akik előtt boldogulásunk kö­zös célja, a jobb és gondtala­nabb emberi élet megteremté­se lebeg. Akik tudják, hogy ezért küszködni, dolgozni kell, erőt feszíteni, gondolkodni, és nem tűrni, hogy bárki is a lá­bát lógassa, amikor mások a vállukat vetik a dolognak. Az ilyen embereknek, a szo­­cializmus tudatos építőinek a tettein, személyes példamuta­tásán, meg nem alkuvásán múlik, hogy igaz értelmében érvényesüljön és csengjen! „Legyünk humanisták!” ... m*VfTTTTTTTTTTTTTTUmmTmmmTmmmTTmmTm ▼TVTTTTVTTVVTTTTVVTFTTTTVVTVVWTVTTTVTTTTVTTVTVTTVTTVVVVTrTVTTVVVVVTTrrT. ÚJSÁGHÍRBŐL töftíí^elem iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiituiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiiiiiiiimiiiiiiiiimmimimni*' „Tiszátok közelében megmozgatnak egy hegyre va­ló földet. A szőke Tiszát kiemelik ágyából, és új me­derbe terelik. Alig, hogy ezt megtették, maga a Tisza alakult át egyszerre engedelmes óriássá, és a rajta épített vízierőmű, duzzasztó segítségével 200 ezer holdat kezd öntözni. A vízlépcső építkezésénél felhasználásra kerül mintegy 100 ezer köbméter be­ton és vasbeton, 25 ezer vagon cement, 320 vagon be­tonvas, 120 ezer köbméter kavics és 95 ezer köbmé­ter föld.” _____________(Néplap 1951. október 6.) 76 eser holdra jut már el a Tisza éltető vise Az első híradást idéztük a elvégzett munkák mennyisé­­tiszalóki rendszer építkezésé­­ge jelentéktelen volt, éppen­ről. Ekkor , 1951-ben kotró- ezért mondhatjuk jogosan, gépek, dózerek és szkreperek hogy a Keleti-főcsatorna egy sokasága jelenik meg Hajdú­nánás és Balmazújváros ha­tárában. A tiszalöki vízrend­szer építése még folyik, de már megkezdődött Magyar­­ország egyik legjelentősebb Vízgazdálkodási létesítményé­nek, a 98 kilométer hosszúsá­gú Keleti-főcsatornának az építése is. A Tiszántúl aszályos, csapa­dékszegény vidékén az öntö­zés nem újkeletű gondolat. 1846-ban Vásárhelyi Pál ter­vei alapján megkezdték a Ti­­sza-völgyi vízrendezési mun­kák végrehajtására adott reá­lis lehetőséget, hogy az ár­mentesített területeken a me­zőgazdasági vízhasznosítás megvalósulhasson. A csatornaépítés lehetősé­geivel számosan foglalkoztak. A gyakorlati megvalósítás megkezdéséig mégis közel 100 esztendő telt el, míg végül 1941-ben megkezdődött a Ke­leti-főcsatorna tervezése és ugyanezen az év nyarán az építés. A felszabadulás előtt felszabadult nép nagy alkotá­sa. 1951-ben kezdődött az épít­kezés. S 1954-ben a Keleti­főcsatorna első szakaszán — Hajdúszoboszlóig — már meg­indult az öntözővíz szolgálta­tás. 1956. július 14-én pedig ünnepélyes percek következ­tek: elkészült a főcsatorna 98 kilométer hosszúságú szaka­sza, a Kállón, Berettyón át megindult a Tisza vize a Kö­rösök felé. Elkészült tehát a nagy mű, sok tízezer hold földről száműzte az aszály fe­nyegető rémét, teremtette meg a bőségesebb termés alapjait. S érdemes egy kicsit vissza­pergetni az idő kerekét. 1957-ben még mindössze 27 ezer hold földnek jutott víz a Keleti-főcsatornából, nagy része ez is rizstelep volt. S 1964-ben — tehát az elmúlt esztendőben — már 76 ezer holdra jutott el a megyében a Tisza vize a főcsatornából és öntözési fürtjeiből. 76 ezer holdon öntözték a növénye­ket, mentették a termést az aszálytól. De ezenkívül mint­egy 9400 hold területen fekvő halastavaknak is biztosítot­ták a vízellátását. S a nagy műnek ez a legnagyobb hasz­na: biztosítja az öntözéses gazdálkodás fejlődését. Azt is szokták mondani: a Keleti-főcsatorna megépítésé­vel megváltozott ennek a vi­déknek a képe. S ez valóban így van. Ahol valamikor szi­kes legelők voltak, amelyeken a nyári melegben a jószág is csak a sziksót nyalhatta, most dúsan termő földek, le­gelők vannak. S ahol hajda­nában még szekérrel is nehéz volt a közlekedés, ott most — bár még ritkán — 1000 ton­nás uszályok is közlekedhet­nek. Tiszalöktől egészen Bal­mazújvárosig. És ha ebben az évben megépül a balmazúj­városi hajózsilip, akkor már Hajdúszoboszlóig lesz hajóz­ható a Keleti-főcsatorna. Igaz, hogy még évekre van szükség, de megvalósul az egykori elképzelés, terv: 200 ezer holdra is eljut a mester­séges eső. A Keleti-főcsatorna meg­építésének a legnagyobb hasz­na kétségtelenül az öntözés, a víz biztosítása a legaszá­lyosabb területekre. Más je­lentősége is van azonban. Zsilipeken át befogadja a debreceni löszhátról érkező belvizeket, és a Kállón át a Berettyóba és a Körösökbe vezeti. Biztosítja többek kö­zött olyan jelentős üzemek­ vízellátását, mint a Tiszavas­­vári Alkaloida Vegyészeti Gyár és az épülő hajdúszo­­boszlói földgázüzem. Távlati tervekben pedig a Keleti-fő­csatorna oldja majd meg Deb­recen ipari üzemeinek vízel­látását is. A nagy mű nemcsak a me­gyénknek biztosít hasznot. Érezteti áldásos hatását Sza­bolcs, Békés és Szolnok me­gyében is. Ott, ahol korábban a víz hiányában a mezőgazdasági termelés szinte lehetetlen volt, ma már a megépített öntözőtelepeken korszerű ön­tözéses gazdálkodás folyik. A Keleti-főcsatorna megterem­tette a korszerű öntözéses gazdálkodás lehetőségét, és ezt a lehetőséget a mezőgaz­daság fejlesztése során a nagyüzemi gazdaságoknak a legnagyobb mértékben ki kell használni. R. B. A Keleti-főcsatorna A tiszavasvári hajózsilip

Next