Hajdú-Bihari Napló, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
Fillérek és százezrek Hogyan értelmezik egyes helyeken a takarékosságot? Manapság sok szó esik a takarékosságról. Nem azért — mint egyik helyen hallottam —, mert most ez a „divat”, hanem azért, mert előrehalajztásunk, gazdaságosabb munkánk egyik alapja a szigorú takarékosság az élet minden területén. Az emberek és a családok túlnyomó többségénél kétszer is meggondolják, hogy hova költik a formokat. A jó gazda szemével és eszével gazdálkodva „megfognak” minden fillért, hogy terveik, céljaik, elképzeléseik minél hamarabb megvalósuljanak. Ha ez így érvényes a csalájelent. Ezért hívta fel a figyelmet többek között az MSZMP Központi Bizottságának múlt év decemberi határozata, hogy a takarékosságot nem valami átmeneti jellegű kampányfeladatnak kell tekinteni, hanem állandó célkitűzésnek, amit az élet minden területén, elsősorban a termelésnél szem előtt kell tartani. Sajnos, az elmúlt hónapok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy több helyen félreértelmezik a takarékosságot. Az eddig kiaknázatlan lehetőségek feltárása helyett több helyen úgynevezett „önigazoló” intézkedéseket hoztak. Arról van szó, hogy több helyen az intézkedések, a felvilágosító munka nem minden esetben érdemi, lényeges feladatokra irányulnak, hanem a takarékosság mellékvágányra csúszik. Sok vállalatnál, intézménynél például fontos célkitűzésként jelölték meg a gemkapoccsal, a ceruzabéllel, az indigóval való takarékosságot. Az is bizonyos fokig a bürokratizmusra és a takarékosság félreértelmezésére vall, amit az egyik hivatali párttitkár elmondott. Tudniillik azt, hogy a gépkocsik kihasználását túl mereven, kezelik egyes helyeken. Mert — ahogy mondta — ha valamelyik szakembernek sürgősen ki kell menni egy fontos ügyben vidékre, akkor melléültetnek még két embert, hogy a kocsi terve legyen. De a másik két ember lényegében csak kocsikázik, holott idehaza hasznos dobnál, akkor még inkább érvényes kell hogy legyen egész népgazdaságunkban, hiszen a termelési költségek csökkentése, a beruházásokkal való ésszerű gazdálkodás alapfeltétele annak, hogy gyorsabban emelkedjen az életszínvonal. Az idei költségvetés a szokásosnál nagyobb mértékben számol az üzemek az intézmények, hivatalok beosztó, takarékos munkájával Népgazdasági szinten nem kis öszszegről van szó, hiszen csak az iparban minden egyszázalékos anyagmegtakarítás több mint munkát végezhetne. A Magyar Rádió nemrégiben egyik kommentárjában foglalkozott a debreceni tejivó „takarékosságával”, ahol ezt a fontos célkitűzést úgy értelmezik, hogy szép számmal szolgálnak ki vendégeket csorbult, törött csészékben, mondván, hogy takarékoskodnak. Az is fura takarékosságra vall, amit az egyik vidéki szállodában csináltak. Az eddigi két törülköző helyett csak egyet tesznek a szobába. Sorolhatnánk a példákat, amelyek azt bizonyítanák, hogy garasoskodás, a mindenáron valós célszerűtlen takarékoskodás, a kicsinyeskedés eltereli a figyelmet a főbb dolgokról. Nem arról van szó, hogy a filléreket nem kell megfogni, hiszen sok kicsi sokra megy. De helyes-e ott a szándék, a módszer, ahol csak indigóban, írószerben, gemkapocsban kívánják lemérni a takarékosság eredményeit? Ilyen esetekben a fától nem látják az erdőt, s rendszerint több kárt okoznak, mint hasznot A célszerűtlen garasoskodás alkalmas arra, hogy esetleg nagyobb pazarlásokról elterelje a figyelmet Az esetek sokasága bizonyítja, hogy miközben néhány helyen agyonadminisztrálják a kicsinyes takarékosságot, más vonalon százezrek mennek veszendőbe. S ott ahol legnagyobb szükség van a takarékosságra, a termelés frontján, s a beruházások ésszerű, gondos előkészítésénél, kivitelezésnél, ott sajnos , sok javítani való van a munkában. Csak néha... példát ennek bizonyítására. A Medicor Xviuvek debreceni üzemében egy nagy, súlyú comitii ritis .II.. el. A KGM Tervező Iroda i .x. szül .ervezte a gép alapozás... Az üzemelés során, a nagy mérvű rezgés miatt a falak megrepedtek.Nem volt más megoldás, a gépet szét kellett szedni, újból alapozni stb. Az ablakon kidobott pénz eléri a 450 ezer forintot. Ugyancsak ebben az üzemben a kompresszorház nem felelt meg a követelményeknek, átalakítása újabb 100 ezer forintot vett igénybe. A BIOGAL Gyógyszergyár kazánházánál az olajellátó berendezés nem bizonyult jónak. Át kellett alakítani, a költség eléri a 130 ezer forintot. A Hortobágyi Állami Gazdaság takarmánykeverőjének építési munká-latainál nem jártak el szaksze-rűen az ÉM Hajdú megyei Ál- Ilami Építőipari Vállalat dolgo-zói. A már elkészült több mé- teres falrészt le kellett bontani. A többletkiadás eléri a 200 ezer forintot. Az is különös takarékossági szemléletről tanúskodik, hogy a csapágyművek debreceni üzemében az EPMK 13 típusú hidegsajtoló automata már több mint egy éve vár arra hogy bekapcsolják a termelésbe. A gép értéke meghaladja egymillió forintot. Arról is lehetne beszélni,, hogy milyen előrelátással és takarékossági meggondolással fogadta el a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács a balmazújvárosi művelődésitthon beruházási programját. A több mint tízmillió forintosöltséggel épült és nemsokára átadásra kerülő művelődésotthon az igényeket lényegesen meghaladó luxusról és nagyvonalúságról tanúskodik. A 600 személyes színházterem és több mint 15 helyisége (előadóterem, szakköri szoba, klubszoba, olvasóterem, kiállítási terem stb.) valószínű hogy nem lesz kihasználva. Nem beszélve a több százezer forintos évi üzemeltetési költségről. Az elmúlt években több helyen egymilliárd forint tiszta hasznot megengedték a gyeplőt, és túlzott pazarlással „gazdálkodtak” a nép vagyonával. Gondolunk itt a közismert év végi vásárlásokra. Elsősorban irodai bútorokat nem azért vásároltak, mert szükségesek, hanem mert „divatosak”. Szerencsére ennek egy kormányrendelet már véget vetett. A Központi Bizottság határozatának megjelenése után több intézkedés, utasítás szabott gátat a túlzott nagyvonalúságnak, pazarlásnak. Ezeknek a rendeleteknek, utasításoknak és célkitűzéseknek csak akkor lesz meg az eredménye, ha nem a filléres dolgok kerülnek előtérbe. A tervben előírt önköltségcsökkentés is csak akkor valósulhat meg, ha valóban fordulat történik a takarékosság módszereiben, eszközeiben és a szemléletben. Minden előrelépés, minden eredmény a köz javát szolgálja. Király Ferenc Díszszemlére készülnek fegyveres erőink Április 4-ét, hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját a hagyományos díszszemlével köszöntik fegyveres erőink: a néphadsereg, a belső karhatalom, a határőrség és a munkásőrség. A fegyveres testületek díszalakulatai szorgalmas gyakorlással készülnek a díszszemlére. Részben, már Budapestre, mentek, és a fővárosban folytatják felkészülésüket a vidéki egységek is. A díszegységekben elsősorban azok kaphttak helyet, akik a kiképzés,ben kiemelkedő eredményt értek el. Humanistának lenni A legnemesebb emberi érzés kifejezője: humanistának lenni annyi, mint emberiesnek, emberszeretőnek lenni. A mi társadalmi rendünk alapja a humanizmus, amely igazi értelmét éppen a szocializmusban kapta meg, és a kommunizmusban nyeri el végső kiteljesedését. Lehet annál humanistább társadalom, amelyben megszűnik a kizácmányolás, amelyben nem lehet egyik ember a másik szolgája, nem rabolhatják el munkaerejét egyéni érdekekért? A szocialista humanizmus ezért magasabbrendű minden eddiginél, s éppen ezzel biztosítja az emberi méltóság érvényre jutását. Humanizmusunk tehát társadalmi rendünk lényegéhez tartozik, éppen ezért mit sem engedhetünk belőle, meg nem csorbíthatjuk. Mégis szinte napról napra tanúi vagyunk, miként csorbul meg szemünk láttára ez a nemes eszme. A megszokottnak vélt fogalom olykor a fonákjára fordul, elveszti igazi jelentését, így azután időnként anélkül, hogy észrevennék, a humánum antihumánummá torzul... önmaga ellentétévé. Hányszor és hány üzemben hangzik el naponta: „Ugyan, szaki bácsi, hagyjon egy kicsit ... csak leugrok a büfébe ... csak a sportkörbe nézek be ...” És a szaki bácsi hagyja. Mert ő megértő, humanista ember. Minek „hajtani” azt a szegény fiút, meg aztán minek népszerűtlenséget szerezni a saját fejére. Pedig ez csak kis példa. Az efféle elnéző „humanizmusnak” akadnak nagyobb, veszedelmesebb vadhajtásai is. Amikor nem szólunk, nem követeljük meg az intézkedések tökéletes végrehajtását, nem lépünk fel a mulasztással szemben, eltussoljuk a felelősségrevonást... és így sorolhatnám tovább. Mindezt azért, mert „humánusnak kell lennünk ...” Humánusnak, de kivel szemben? Humánusak vagyunk egy-egy emberrel, miközben megcsaljuk a társadalmat, és antihumánusokká válunk a közösséggel szemben! Pedig a legfőbb humanizmus: az egész riadalom érdekeinek a szolgálata és védelme. Aki ezt nem tartja szem előtt, hamisan szól a humanizmusról. Gyakorta esik szó arról, hogy az egyéni érdeket alá kell rendelni a közösség érdekének. Sokkal szerencsésebb a két érdek összhangjáról beszélni, mert hiszen a mi társadalmi rendünk ezt biztosítja. Nálunk az egyéni érdek a legszorosabban vett társadalmi érdek is, és megfordítva. A kettő kölcsönhatásban van egymással. Ezért nem bocsáthatunk meg, ezért nem nézhetünk el semmiféle közösségellenes magatartást, mert aa végső soron magára az egyénre, a társadalom egy-egy tagjára üt vissza. Az egyik művezető szokta hangoztatni a Debreceni Ruhagyárban okos, higgadt és tárgyilagos szavakkal: nem hunyhatom be a szemem a hibák előtt, nem fogadhatom el a tessék-lássék munkát, mert ezzel a munkásasszonyokat lopom meg. Ha rendet, fegyelmet tartok, akkor ez a gazdasági eredményekben, a keresetben is tükröződik. Vajon a nyilatkozattevő gondolt-e arra, hogy ő humanistaként cselekszik? Akár igen, akár nem, ő és a hozzá hasonlók társadalmunk igazi humanistái. Akik előtt boldogulásunk közös célja, a jobb és gondtalanabb emberi élet megteremtése lebeg. Akik tudják, hogy ezért küszködni, dolgozni kell, erőt feszíteni, gondolkodni, és nem tűrni, hogy bárki is a lábát lógassa, amikor mások a vállukat vetik a dolognak. Az ilyen embereknek, a szocializmus tudatos építőinek a tettein, személyes példamutatásán, meg nem alkuvásán múlik, hogy igaz értelmében érvényesüljön és csengjen! „Legyünk humanisták!” ... m*VfTTTTTTTTTTTTTTUmmTmmmTmmmTTmmTm ▼TVTTTTVTTVVTTTTVVTFTTTTVVTVVWTVTTTVTTTTVTTVTVTTVTTVVVVTrTVTTVVVVVTTrrT. ÚJSÁGHÍRBŐL töftíí^elem iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiituiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiiiiiiiimiiiiiiiiimmimimni*' „Tiszátok közelében megmozgatnak egy hegyre való földet. A szőke Tiszát kiemelik ágyából, és új mederbe terelik. Alig, hogy ezt megtették, maga a Tisza alakult át egyszerre engedelmes óriássá, és a rajta épített vízierőmű, duzzasztó segítségével 200 ezer holdat kezd öntözni. A vízlépcső építkezésénél felhasználásra kerül mintegy 100 ezer köbméter beton és vasbeton, 25 ezer vagon cement, 320 vagon betonvas, 120 ezer köbméter kavics és 95 ezer köbméter föld.” _____________(Néplap 1951. október 6.) 76 eser holdra jut már el a Tisza éltető vise Az első híradást idéztük a elvégzett munkák mennyisétiszalóki rendszer építkezésége jelentéktelen volt, éppenről. Ekkor , 1951-ben kotró- ezért mondhatjuk jogosan, gépek, dózerek és szkreperek hogy a Keleti-főcsatorna egy sokasága jelenik meg Hajdúnánás és Balmazújváros határában. A tiszalöki vízrendszer építése még folyik, de már megkezdődött Magyarország egyik legjelentősebb Vízgazdálkodási létesítményének, a 98 kilométer hosszúságú Keleti-főcsatornának az építése is. A Tiszántúl aszályos, csapadékszegény vidékén az öntözés nem újkeletű gondolat. 1846-ban Vásárhelyi Pál tervei alapján megkezdték a Tisza-völgyi vízrendezési munkák végrehajtására adott reális lehetőséget, hogy az ármentesített területeken a mezőgazdasági vízhasznosítás megvalósulhasson. A csatornaépítés lehetőségeivel számosan foglalkoztak. A gyakorlati megvalósítás megkezdéséig mégis közel 100 esztendő telt el, míg végül 1941-ben megkezdődött a Keleti-főcsatorna tervezése és ugyanezen az év nyarán az építés. A felszabadulás előtt felszabadult nép nagy alkotása. 1951-ben kezdődött az építkezés. S 1954-ben a Keletifőcsatorna első szakaszán — Hajdúszoboszlóig — már megindult az öntözővíz szolgáltatás. 1956. július 14-én pedig ünnepélyes percek következtek: elkészült a főcsatorna 98 kilométer hosszúságú szakasza, a Kállón, Berettyón át megindult a Tisza vize a Körösök felé. Elkészült tehát a nagy mű, sok tízezer hold földről száműzte az aszály fenyegető rémét, teremtette meg a bőségesebb termés alapjait. S érdemes egy kicsit visszapergetni az idő kerekét. 1957-ben még mindössze 27 ezer hold földnek jutott víz a Keleti-főcsatornából, nagy része ez is rizstelep volt. S 1964-ben — tehát az elmúlt esztendőben — már 76 ezer holdra jutott el a megyében a Tisza vize a főcsatornából és öntözési fürtjeiből. 76 ezer holdon öntözték a növényeket, mentették a termést az aszálytól. De ezenkívül mintegy 9400 hold területen fekvő halastavaknak is biztosították a vízellátását. S a nagy műnek ez a legnagyobb haszna: biztosítja az öntözéses gazdálkodás fejlődését. Azt is szokták mondani: a Keleti-főcsatorna megépítésével megváltozott ennek a vidéknek a képe. S ez valóban így van. Ahol valamikor szikes legelők voltak, amelyeken a nyári melegben a jószág is csak a sziksót nyalhatta, most dúsan termő földek, legelők vannak. S ahol hajdanában még szekérrel is nehéz volt a közlekedés, ott most — bár még ritkán — 1000 tonnás uszályok is közlekedhetnek. Tiszalöktől egészen Balmazújvárosig. És ha ebben az évben megépül a balmazújvárosi hajózsilip, akkor már Hajdúszoboszlóig lesz hajózható a Keleti-főcsatorna. Igaz, hogy még évekre van szükség, de megvalósul az egykori elképzelés, terv: 200 ezer holdra is eljut a mesterséges eső. A Keleti-főcsatorna megépítésének a legnagyobb haszna kétségtelenül az öntözés, a víz biztosítása a legaszályosabb területekre. Más jelentősége is van azonban. Zsilipeken át befogadja a debreceni löszhátról érkező belvizeket, és a Kállón át a Berettyóba és a Körösökbe vezeti. Biztosítja többek között olyan jelentős üzemek vízellátását, mint a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár és az épülő hajdúszoboszlói földgázüzem. Távlati tervekben pedig a Keleti-főcsatorna oldja majd meg Debrecen ipari üzemeinek vízellátását is. A nagy mű nemcsak a megyénknek biztosít hasznot. Érezteti áldásos hatását Szabolcs, Békés és Szolnok megyében is. Ott, ahol korábban a víz hiányában a mezőgazdasági termelés szinte lehetetlen volt, ma már a megépített öntözőtelepeken korszerű öntözéses gazdálkodás folyik. A Keleti-főcsatorna megteremtette a korszerű öntözéses gazdálkodás lehetőségét, és ezt a lehetőséget a mezőgazdaság fejlesztése során a nagyüzemi gazdaságoknak a legnagyobb mértékben ki kell használni. R. B. A Keleti-főcsatorna A tiszavasvári hajózsilip