Hajdú-Bihari Napló, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Múi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó fo­lyamatában élünk, s ezt a fo­lyamatot akarjuk a továbbiak­ban is előrevinni. A párt és a népfront választási programja ennek a fejlődésnek egy állo­mása. Továbbvivő lépcsője, s ez mindent megmond. Fejlődik és erősödik a munkás—paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfront-mozgalomban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézke­dések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés követ­kezett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pártonkívü­­liek egyaránt megnövekedett felelős­séggel és aktivitással lép­nek föl minden fórumon: a népfront-bizottságokban, a tanácsokban és a szövet­kezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság kö­rében. Nem részesül-e arány­talanul nagy mértékben a pa­rasztság a nemzeti jövedelem­ből, s egyáltalán nem kedvez-e gazdaságpolitikánk túlságo­san a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők ro­vására? — ez az aggályok lé­nyege. Akik jól ismerik nép­gazdaságunk viszonyait, tud­nem fordulat, hanem vábbhaladás és előbbrelé­­pés az eddig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója — a párt és a népfront politiká­járól beszéltem. Engedjék meg, hogy a következőkben magáról a népfront-mozga­lomról szóljak néhány szót­ tünk. Ma már a népfront-moz­galom kiterjed társadalmunk minden rétegére, összefog min­den alkotó erőt a szocialista­­ nemzeti egység alapján. Ják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai adatok és közgazdasági számí­tások idézése nélkül is elosz­lathatók az aggályok. Az egyik, amire nyomatékosan lehet hi­vatkozni: még a legutóbbi agrárpolitikai intézkedések sem szüntet­ték meg teljesen az ipar és a mezőgazdaság, a bér­ből és fizetésből élők, vala­mint a szövetkezeti pa­rasztság közötti arányta­lanságokat, csak egy lépést tettek afelé, hogy csökkenjenek a mezőgaz­daság és a mezőgazdaságból élők hátrányai. A másik, ami­re külön fel kell hívni a figyel­met: a mezőgazdaság és a parasztság javára hozott intézkedések korántsem csak paraszti érdeket, ha­nem általános népgazda­sági, ipari és ipari munkás érdekeket is szolgálnak. A különféle értelmiségi ré­tegek kezdettől fogva igen te­vékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. A Hazafias Népfront válasz­tási felhívásában tömören megfogalmazott választási program politikánknak min­den lényeges kérdésére kiter­jed. Ezek közül csupán egyről kívánok szólni még néhány szót: a szocialista demokráciá­ról. E tekintetben sem valami eddig nem létezett új dologról van szó, hanem arról, hogy a szocialista demokrácia törté­neti fejlődésének olyan fázi­sához értünk, amikor társa­dalmi viszonyaink lehetővé és szükségessé teszik az előreha­ladást, intézményeink tovább­fejlesztését és közéletünk de­mokratikus jellegének erősíté­sét. A társadalmi szükséglet és a fejlődés követelményei azon­ban újabb igényeket támaszta­­nak; "K­is halad előre az a fi­­­lmi folyamat, amely intézményeink szervezeti fej­lesztését, intézményeinken be­lül az eljárások demokratizá­lását állítják előtérbe. Előrelátható, hogy a gaz­daságirányítás reformja tovább erősíti a szocialis­ta demokrácia fejlesztésé­nek lehetőségeit, feltételeit is és a bürokrácia betegsé­ge ellen is a demokrácia szélesítése és fejlesztése a legfőbb orvosság. Nagy eredmények elérése után s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választás­ra. De van elegendő alap a bi­zalomra aziránt, hogy az a po­litika, amely az eddigi idő­szakban eredményes volt, ké­pes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a meg­oldásában is helytállni. Ebben a tudatban szavazhat minden választópolgár a Ha­zafias Népfront jelöltjeire, — fejezte be beszédét Erdei Fe­renc. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára emelke­dett szólásra. Ál­alános érdekek 7. oldal — 1967. február 23. MifBÓLmASl «M»' # NAPLÓ VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS BUDAPESTEN Kádár János elvtárs beszéde Kádár János elvtárs beve­­­­zetőben rámutatott: " A hárommillió választó részvételével lezajlott nyolc­vanötezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a választás olyan belpolitikai esemény, amely áthatja egész társadal­munk életét. A jelölő gyűlé­sekre a megnövekedett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a jellemző. Ez érthető, mert a választások középpontjában a népünk éle­tét, országunk fejlődését leg­közvetlenebbül érintő és leg­fontosabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelentette: érdemes és kell beszélni arról, milyen viszonyok között készül ma a magyar nép a választá­sokra. Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sokéves har­cunk legfőbb eredményét eb­ben látom, elsőként említem: választásra készülő ha­zánkban ma szilárd nép­hatalom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista épí­tőmunka folyik. Nemrégiben végezte el mun­káját társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Ez sokat segít politikánk he­lyes értelmezésében és felada­taink széleskörű megvilágítá­sában. Komoly jelentősége van an­nak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülésén egyhangúlag állást fog­lalt a párt IX. kongresszusá­nak alapvető tételei, a szo­cialista társadalom teljes felépítésének programja mel­lett, és ennek megvalósítására szólít fel mindannyiunkat vá­lasztási felhívásában. Szilárd szocialista rend­szerünk intézményesen garantálja a dolgozó nép érdekeinek védelmét. A párt IX. kongresszusa, ki­indulva az adott helyzetből, megjelölte tennivalóinkat, vi­lágosan kijelölte a szocialista társadalom teljes felépítésé­nek, a munkásosztály, az egész dolgozó nép, a nemzet boldogu­lásának biztos és reményteljes útját. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa januári határo­zatával és választási felhívá­sával, amelyben a szocialista társadalom teljes felépítésének célját a nemzet céljaként tá­mogatta, programot adott. Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az országban jó feltételek vannak a válasz­táshoz. Dolgozó népünk már­cius 19-én szavazatával nyil­váníthatja egyetértését politi­kánkkal, szocialista céljaink­kal, és jó összetételben választ­hatja újjá legfőbb törvényhozó és néphatalmi szerveinket, az országgyűlést, a tanácsokat, helyzetének méltányos rende­zéséről időközben már kiadott állami rendelkezések. Az em­berek látják, hogy a kongresz­­szuson elhangzottak, a hatá­rozatok nem maradnak papí­ron, ellenkezőleg végrehajtá­suk nyomban megkezdődött. Kádár elvtárs a továbbiak­ban­ hangsúlyozta: " Bennünket, kommunistá­kat mély megelégedéssel tölt el az, hogy pártkongresszusunk mindazon program jellegű cél­kitűzései, amelyek csak az egész nép munkájával valósít­hatók meg, széleskörű egyetér­tésre és támogatásra találtak a népfrontmozgalom kereté­ben és társadalmi életünk más területén tevékenykedő párton­­kívüli szövetségeseinknél. Úgy véljük, ez tovább erősíti egy­ségünket, a nép, a nemzet min­den alkotó erejének tömöríté­sét és annak hatékonyságát. A mai népfrontmozgalom alapjait azok a magyar haza­fiak rakták le, akik annak ide­jén világnézeti és minden más ellentétet félretéve össze­fogtak a hitlerfasiszták hábo­rúja és megszálló csapatai, horthysta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisü­lés fenyegető veszélyének el­hárítására, a szabadság kivívá­sára. Ma más időket élünk. Az egykori kizsákmányoló osztá­lyok eltűntek, a nép van hatal­mon, szocialista társadalmat építünk. De viszonyaink még átmenetiek. A szocialista társa­dalom alapjait leraktuk, ezek szilárdak, de még sok a tenni­valónk a virágzó és gazdag, ma­gasan fejlett ország, a szocializ­mus teljes felépítéséig. Éppen ezért nagy jelentőséggel bír annak még jobb megértése, hogy belső, nagy feladataink megoldása és a nemzetközi helyzet egyaránt megkö­veteli minden hazafias erő összefogását a nép érdekelt legjobban előmozdító szo­cialista céljaink közös szolgálatára. Társadalmunk összetételének és fejlettségi fokának megfele­lően ma a Hazafias Népfront­­mozgalom keretében a képvi­selő- és tanácstagjelöltek­ kö­zött, itt a gyűlés részvevői kö­zött is különböző emberek, munkások, parasztok, értelmi­ségiek és kispolgárok képvi­selői találhatók. Vannak kö­zöttük kommunisták, pártta­gok és pártonkívüliek, marxis­ták és hívők, különböző egy­házak papjai is, különböző vi­lágnézetek képviselői. A Haza­fias Népfront-mozgalomban tömörült különböző emberek összefogása nem ideológiai azonosulást, hanem politikai szövetséget jelent. A moz­galomban részvevők viszonyá­ban éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségek ellenére is összeköt bennünket az a felismerés és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét tel­jes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Mi kommunisták nagyra ér­tékeljük a párttagok és párton­kívüliek szövetségét, és örü­lünk annak, hogy ez a válasz­tás, amely a Hazafias Népfront égisze alatt megy végbe, ismét demonstrálja egységünket or­szág-világ előtt. , Kedves elvtársak! Az országgyűlés a múlt esz­tendőben új választási törvényt fogadott el. Eszerint most már a képviselőket is egyéni vá­lasztókerületben jelölik és választják. A törvény lehetővé teszi a képviselőválasztásnál is több jelölt állítását. Az egyéni választókerület magával hozza — ez már a mostani jelölések­nél is így alakult —, hogy csökken a központi és növek­szik a helyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőkhöz ké­pest, kevesebb a képviselőnek ajánlott miniszter és más álla­mi és közfunkcionárius. Ez elő­segíti — és ez a célja is —, hogy növekedjék az Országgyű­lés ellenőrzése a kormány és az egyes minisztériumok ügyviteli munkája felett. A képviselő­jelöléseknél kevesebb, a ta­nácstagoknál több esetben ke­rült sor egyazon kerületben második jelölt ajánlására és elfogadására. Itt meg szeret­ném jegyezni: úgy gondolom, a legközelebbi választáson több második és harmadik je­lölt­ lesz, mint most volt. Ehhez még mindannyiunk­nak kicsit hozzá kell szok­nunk. Azonkívül figyelembe kell venni azt a rendkívül ör­vendetes adottságot, hogy ná­lunk a néptömegekben van a szó legszebb értelmében vett öntudat és messzemenő biza­lom a párt és a Hazafias Nép­front iránt. Nem egy jelölő gyűlésen maguk a párt, a nép­front vezetői szívesen vették volna, ha mást is jelölnek. Előadódott, hogy több jelöltet hoztak szóba, mint amennyit a népfront ajánlott, de a jelölő gyűlés csak az eredeti jelöltet fogadta el. A jelöltek — a második jelöltek is — kivétel nélkül a Hazafias Népfront programjával léptek fel, és in­dulnak a választáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásolják, mondván, nem igazi demokrá­cia az, ahol nincs több párt, és a jelöltek azonos program­mal lépnek fel. Ezzel az állás­ponttal könnyen tudunk vitáz­ni. A demokrácia szó eredeti értelmezése és jelentése sze­rint népuralmat jelent. Nálunk nincs többpártrendszer, de népuralom, tehát demokrácia van. A Horthy-rendszerben többpártrendszer volt, de még a szocializmus, a kommuniz­mus esküdt ellenségei sem ál­lítják, hogy volt demokrácia, mi pedig tudjuk, hogy fasisz­ta diktatúra volt és nem a nép, a nép képviselői, hanem a kapitalisták és földesurak kép­viselői ültek a Parlamentben. Szerdán közzétették az elfo­gadott képviselőjelöltek név­sorát. Nem merem ezt a név­sort dicsérni, mert története­sen az én nevem is szerepel benne (derültség), de azért ország-világ előtt demonstrál­ni tudjuk, hogy a dolgozó nép hivatott és kipróbált fiait fog­ják az országgyűlésbe, az egyé­ni kerületekben megválasztani. Nézzük meg, máshol ho­gyan értelmezik a demokrá­ciát. Az Egyesült Államokban úgynevezett polgári demok­rácia és többpártrendszer van, a hatalom szerveiben mégis a kiváltságosak, a monopoltőke, a milliárdosok képviselői ül­nek, és nem a dolgozók képvi­selői. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választ­hatnak a szavazók, az esetek többségében egyáltalán nem azt jelenti, hogy többféle poli­tika között választhatnának. Elnézést, de erre megint csak az Egyesült Államok nyújtja a legszemléltetőbb példát. A leg­utóbbi elnökválasztás során az Egyesült Államok jelenlegi el­nöke békeszólamokkal, az ál­lampolgári egyenlőség érvé­nyesítésének programjával, a nyomor elleni harc program­jával lépett fel a háborús uszító Goldwater ellenpárti je­lölttel szemben. A választók a jelenlegi elnökre szavaztak, ő azonban a bukott jelölt hábo­rús programját valósította meg, és nincs szó ma sem az Egyesült Államokban sem ál­lampolgári egyenjogúságról, még kevésbé a nyomorgók hely­zetének megjavításáról. Ilyen az ő demokráciájuk. Ezt nem mi találtuk ki. Egy nyugati lapban láttam egy karikatúrát, Amerikában egy utcán egy gépkocsit ábrázol, amelynek hátulján a következő felirat olvasható: „Én semmiért se felelek, én Goldwaterre sza­vaztam.” A Hazafias Népfront képvi­selőjelöltjeinek, ha bejutnak az országgyűlésbe, el kell lát­niuk majd mindenekelőtt tör­vényhozói tisztjüket. Válasz­tóik elvárják tőlük, hogy emel­lett szorgalmazzák területük fejlesztését, és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indokolt pana­szainak orvoslásáért is. Mind­ezt azonban úgy, hogy sohase feledjék: a legfőbb kötelessé­gük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a bék­e ügyének hű szolgálata az ország házában. Népünk joggal elvárja, hogy a képvise­lők méltók legyenek a biza­lomra. A képviselők pedig legye­nek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokra­tikusabb rendszerben, szo­cialista ország parlament­jében a nép ügyét szolgál­hatják! — jelentette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: A választás eddigi meneté­ben, a jelölő gyűléseken, in­kább az ajánlók és a válasz­tók beszéltek, most, a második részben, a tömeggyűléseken már a jelölteknek kell a prog­ram alapján fellépni és beszá­molni az eddigi munkáról, a jövő feladatairól és saját mun­kájukkal kapcsolatos elgon­dolásaikról. Ha­ szocialista építőmun­­kánknak eredményeit, az or­­­szág fejlődését, a választói­ előtt négy évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képvi­selő emberek tiszta lelkiisme­rettel adhatnak számot a vég­zett munkáról, a megtett út­ról. Kádár elvtárs beszédét mondja lépsunk helyesli kiűt- és belpolitikánkat Kedves elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsósor­ban a jelölő gyűlések tapasz­talatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttag­ságunk és népünk jól fogadta és helyesli annak határozatait. Osztatlan egyetértéssel talál­kozott, hogy politikánk fő irá­nya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol ez szükséges, és megfelelő dönté­sek születtek fejlődésünk meg­oldást kívánó kérdéseiben. Közvéleményünk helyesli és támogatja világos és határozott­­ imperialista­­ellenes külpolitikánkat, amely a szocializmust, a haladást, a békét szolgálja. Teljes egyetértéssel talál­kozott világos, előremuta­tó belpolitikánk, amelynek egyértelmű célja társadal­munk szocialista és demok­ratikus vonásainak erősí­tése és továbbfejlesztése. A kongresszusról kialakult k­edvező közvéleményt erősítet­ték a gyermekgondozási segély­ről, a termelőszövetkezeti ta­gok nyugdíjáról, a bányászok A­ harmadik ötéves terv Kádár János ezután visz­szapillantást nyújtott az el­múlt évtized gazdasági fejlő­désére, eredményeire. Majd hangsúlyozta: a szocialista tár­sadalom építési programjának, így választási programunknak is fontos része a harmadik öt­éves terv, amely az ipari ter­melés 32—36 százalékos, a mezőgazdasági termelés ti­zenhárom-tizenöt százalékos, a reáljövedelem tizennégy-ti­­zenhat százalékos növelését irányozza elő. A harmadik ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zárult. Az ipari termelés hét százalékkal, a mezőgazdasági termelés több mint öt száza­lékkal, a nemzeti jövedelem hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari terme­lés növekedésének 80 százalé­ka a termelékenység növeke­déséből származott. A munká­sok és alkalmazottak átlagke­resete négy és fél százalékkal emelkedett A múlt év ered­ményei alapján az állami ipar­ban az idén körülbelül száz­negyvenmillió forinttal na­gyobb nyereségrészesedést fi­zetnek ki, mint tavaly. A szö­vetkezeti parasztság személyi jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növeke­dett. Az életszínvonal emelkedé­sének kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók élet­­színvonalának rendszeres emelkedésével. Erre min­dig akkor kerül sor, ami­kor a termelés növekedé­sével, a gazdaságosság ja­vításával a feltételek meg­teremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, munkások, parasztok, mérnö­kök, tudományos kutatók munkájától, s ennek haté­konyságától. A továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. Meggyőződésünk, hogy a re­form előreviszi a szocializmus ügyét, és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség maga­sabb szintjei felé, emel­nünk kell hazánk szere­pét és rangját a világgaz­daságban. Ennek útja a műszaki fejlő­dés, a termelékenység, a jöve­delmezőség energikusabb nö­velése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredmé­nyeképp ennek alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szo­kott, kezdetben a legkülönbö­zőbb félreértések és félrema­gyarázások is adódtak. Az el­lenség és annak nyugati hírve­rői, a „kapitalista gazdálko­dás elemeinek felújításáról”, a gazdasági vezetők tömeges elbocsátásáról, munkanélkü­liségről és hasonlókról fecseg­tek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési re­form a szocialista tervgazdál­kodásnak, az új követelmé­nyeknek megfelelő továbbfej­lesztése. A népgazdaság terv­szerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással és nagvoti® mértékben közgazdasági á gaz» (Folytatás a 3. oldalon)

Next