Hajdú-Bihari Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
HAJ&Ú-BIHAm VdÁQ, ftiaUtáifOL, tgyuüli&tLI y XXIV. £VF 178. SZÁM JfW |É||§ |||| p||| Ára: 80 fillér (NŐHESS |||§ _ Hg Hl 1967. JÚLIUS 30., VASÁRNAP ÉKlbsillÉl! KÖSZÖNET A MUNKÁÉRT A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei végrehajtó bizottsága 1967. július 28-án tartott ülésén meghallgatta Ambrus Istvánnak, a megyei tanács vb-elnökének tájékoztató jelentését a nyári mezőgazdasági munkáról. A beszámoló alapján a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a nyári mezőgazdasági munkák kielégítő ütemben haladnak. Befejezéséhez közeledik az aratás. A végrehajtó bizottság elismerését és köszönetét fejezte ki a kombájnosoknak, aratógépkezelőknek, traktorosoknak, a szérűkön, gabonaraktárakban dolgozóknak, mindazoknak, akik az idei kenyérgabonatermés betakarításán fáradoztak. Elismerés illeti a párt-, tanácsi és gazdasági szerveket, az ott dolgozó kommunistákat és pártonkívülieket, s mindazokat, akik az idei jó termés betakarítását végezték, előkészítették, megszervezték, irányították. A jól előkészített, összehangolt munka eredménye, hogy a megye nagyüzemi gazdaságai lényegében egy hónap alatt befejezték a kalászosok betakarítását. ★ ★ ★ Bár még néhol van lábon álló gabona, a kombájnok hangja itt-ott még beszövi a határt, az aratási munka azonban lényegében befejeződött Hajdú-Biharban. Több mint 165 ezer hold termését takarították be a közös gazdaságok; a kalászosok termése zsákokba, raktárakba került; a legnagyobb, a legkeményebb mezőgazdasági munka véget ért. Helytállás, szorgalom, hősies erőfeszítés diadala az idei aratás is. Az aranyló gabonaszemek milliói szinte vég nélküli dicsérettel bizonyítják az emberi odaadás mindennapi himnuszát. Igen, az idei nyáron is meg kellett dolgozni az aratási eredményekért. A nyári napok végtelen és forró szikrázása ideális volt a munka elvégzésére, de a harminc-negyven fok között vibráló kánikula próbára is tette a helytállókat. ők, a szocialista mezőgazdaság dolgozói, állták a próbát. Nagy és tiszteletre méltó eredmények születtek, s nemcsak elismerést, de tiszteletet is érdemelnek a gabonatáblák kemény munkásai A munka, az aratás — bármennyire megváltozott is a tartalma — selege semmit sem vesztett embert igénylő keménységéből. Igaz, kézikaszák csak itt-ott villantották fényüket, a táblák legnagyobb részén gépek arattak, gépek segítettek. A tavalyi 375 kombájnnal szemben az idén mintegy 450-re szaporodott az aratócséplők száma, s ez azt is jelentette, hogy mintegy 130— 133 ezer holdon tudtak jó és minőségi munkát végezni. De ezeken a gépeken is emberek ültek. Dári György, Tóth Gábor, Klincse János és a többiek. Hajnaltól késő estig. S a legjobbak 100, 80, 77 és 70 vagon termést is betakarítottak. Hősies teljesítmény? Igen, s minden dicséretet megérdemelnek. Igaz, minden munka eredménye akkor igazi, ha a munka fáradsága mögött ott van a mázsákban is kifejezhető eredmény. Megyénk területén az aratás holdankénti átlagban is jó eredményeket hozott. Az átlagtermés 12 mázsa körül várható, de számos helyen ennél is jóval nagyobb a termés. Például a nagylétai Aranykalász és Kossuth, a kokadi Lenin átlagtermése 22— 23 mázsa, és a hajdúböszörményi határban is megtermett a 21—22 mázsa, örülünk az eredményeknek? Igen, örülünk. Különösen is örülünk, ha figyelembe vesszük a tavaszi időjárást, a belvizek nehéz és aggasztó előjeleit. A felmérések és előrejelzések szerint az aratás augusztus elsejére megyénkben teljesen befejeződik. Tavaly augusztus 15-re, 1965-ben pedig szeptember 5-re végeztünk ezzel a munkával. Az összehasonlításból év szerint is az idei kerül ki győztesen, s ez megint csak azokat dicséri, akik nem sajnálták a fáradságot, akik mindent megtettek az eredmény érdekében. Elismerés és köszönet érte, s a költő szavaival szólván: „Ál ■ dassál, emberi verejték.’ Igen, az idei nyár is nemcsak eredményeket termett. Verejtéket is, s ebből az emberi verejtékből mindennapjaink épülnek. A magyar nyelv külön rangot és külön szépséget ad a gabonának, amikor ezzel a kifejezéssel ékesíti: élet. Az élet, a termés rendben van, így tehát a jövőnk is rendben van. De ahogy az élet végtelen és folytonosan megújuló, a mezőgazdasági munka is egy kicsit ehhez hasonló. Nincs megállása, nincs szünete. Egybenőnek, változnak, követik egymást. S a parasztember, a szövetkezetek, a nagyüzemi gazdaságok dolgozóinak nem hűl ki a marka. Ma még egyik munka forrósága bizsergette, holnap meg már az új tennivaló öröme melegíti. Új ágyat kell készíteni az új életnek, elő kell készíteni a vetőmagot, s közben készülni kell az őszi betakarításra is. És ők készülnek, mert így természetes, mert ez az élet rendje, az élet törvénye. Az aratás után, az új tennivalók előtt azonban egy pillanatra feléjük kell fordulnunk, a nagy nyári frontszakasz, a nagy nyári arcvonal hősei felé. S míg verejtékes homlokukat szél szikkasztja, nagyon csendesen mindannyiunk nevében azt mondjuk: Köszönet az életért, köszönet a munkáért! Kádár János: Javítani kell a munka szervezettségét Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken egésznapos látogatást tett a budapesti Ganz-MÁVAG Gyárban. A látogatás alkalmával az üzemben nagygyűlés volt, amelyen mintegy ötezer dolgozó előtt a párt első titkára beszédet mondott. Bevezetőben hangoztatta: — Mi, akik a párt Központi Bizottságában, vagy állami, társadalmi életünk más vezető testületeiben dolgozunk, munkánk szerves részének, rendkívül hasznosnak tekintjük, hogy rendszeresen találkozunk a gyárak, a földek, a tervező irodák és más munkahelyek dolgozóival, azokkal, akiknek munkáján múlik, hogy pártunk, államunk politikai céljai, gazdasági és kulturális és építő tervei megvalósulnak-e. Egész fejlődésünk legfontosabb feltétele, hogy a párt és az ország vezetőinek, vezető testületeinek szándékai megértésre és támogatásra találjanak a dolgozóknál. Ugyanígy elengedhetetlen és nélkülözhetetlen, hogy a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket foglalkoztató gondok, óhajok, szándékok és remények találkozzanak és megértésre találjanak a vezető testületeknél. Azt tartjuk, hogy ha egyet! Kádár elvtárs ezután hangoztatta, hogy folytatjuk a szövetségi politikát, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a dolgozók tömörítését, a kommunisták és a pártonívüliek összefogását osztály, a parasztság, az értelmiség, a nép többsége egyetért és helyesli ezt a politikát. Szeretném biztosítani önöket arról a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is, hogy politikánk a következő években is az lesz, amit most és a közelmúlt években megismertek. Ez a munka feltételeinek egyik része. Másrészről biztosítanunk kell, hogy népünk e politika megvalósítását ugyanolyan egyetértésben, s ha lehet, még jobban támogassa ezután is, mint eddig tette. Ha ez megvan, felelősséggel mondhatom, hogy ahogyan voltak eredményeink az elmúlt esztendőkben, ugyanúgy lesznek a legközelebbi években is, sőt ezek különbek és szebbek lesznek mint amiket eddig elértünk. — A leghaladóbb társadalmi rendben élünk, s ez jogos alapja lehet a magyar nemzeti büszkeségnek — folytatta. Ugyanakkor változatlanul érvényes az a több száz éves jelszó, hogy a nemzetközi tőkés elnyomás ellen a munkásosztály nemzetközi összefogásával kell harcolni. Nemzeti céljainkkal teljesen összhangban van a munkásnemzetköziség. A szocialista országok és a forradalmi munkásmozgalom összefogása védi szocialista vívmányainkat, erősíti nemzeti függetlenségünket, értésre jutunk a munka, az élet fő kérdéseiben, akkor biztosítva van az előrehaladás legfontosabb feltétele. Ki hogyan ? Belpolitikánk lényeges vonása, hogy az embereket aszerint becsüljük, mivel és mennyivel járulnak hozzá a szocialista társadalom építéséhez. Nem kell már elővenni, hogy valaki 40 évvel ezelőtt mit mondott vagy mit csinált Nekünk más kérdésekre kell az emberektől világos választ kapnunk. Egyetért-e a szocializmus építésével? Ha igen, azt kell nézni, hogy munkájával is „igent” mond-e, mert ez a második „igen” még fontosabb, mint az első. Ha a válasz „igen”, akkor teljes mértékben meg kell becsülni az embert, akkor is, ha nem párttag, ha nem kommunista, mert becsületesen kiveszi részét a nép közös feladatából, a szocializmus építéséből. Aki a rendszer ellen támad, annak megfelelő büntetésben volt, van és lesz része, dolgozik Aki viszont beilleszkedik rendszerünkbe, tiszteletben tartja törvényeit, munkáját becsülettel elvégzi, azt a legnagyobb tisztelet és megbecsülés illeti meg, azt nem zaklatja senki, hanem munkája, magatartása alapján ítélik meg. Ezt a politikát folytatjuk a jövőben is. Most új gond, új feladat következik: a gazdasági vezetés reformjának végrehajtása. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a Központi Bizottság és a kormány számára — ugyanúgy, mint minden egyes dolgozó számára — fontos probléma az, hogy a fogyasztói árszínvonal a maga egészében ne emelkedjék és azokban a létfenntartási fogyasztási cikkekben, amelyek a megélhetés alapját alkotják, biztosított, fix árak legyenek. Az üzemi demokrácia . A reform egyik célja és lényege, hogy a bérezés az eddiginél jobb legyen, hogy aki többet dolgozik, nagyobb értéket nyújt, az többet és jobban keressen, mint eddig. Azt tartjuk, hogy ez igazságos és arra is ösztönzi majd az embereket, hogy szorgalmasan dolgozzanak, továbbá képezzék is magukat. Nagyobb lesz az üzemek önállósága, ami annyit jelent, hogy ezentúl több múlik majd a vezetők elhatározásán, ezért a pártszervezetek, a KISZ- szervezetek, a szakszervezetek és általában a dolgozók szava nagyobb nyomatékkal esik latba, mert olyasmihez szólnak hozzá, ami a helyszínen dől el, nem valamelyik távoli minisztériumban. Az üzemi önállósággal együtt tehát növekedni fog az üzemi demokrácia és a dolgozók szavának súlya is. Az egész gazdasági vezetési reform olyan szükséges eszköz, amely a munka jobb feltételeit fogja biztosítani. Elsősorban a munka szervezettségét kell javítani, fejleszteni kell a technológiát, általában ésszerűbben kell dolgozni, tervszerűbb, pontosabb és jobb irányítás, vezetés kell. Mindenki kialakíthatta saját véleményét a párt, a kormány politikájáról. Elsősorban azért, mert ez a politika most már sok éve következetes és világos. Gondolom, joggal mondhatjuk, hogy a munkás A Dán Kommunista Párt küldöttsége hazánkban Knud Jespersen elvtársnak, a Dán Kommunista Párt elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség látogatást tett Kádár Jánosnál, az MSZMP KB első titkáránál. A találkozó során elvtársi légkörű eszmecserére került sor a két testvérpártot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (MTI) Testvéri összefogással A párt első titkára kiemelte, hogy a Magyar Népköztársaság legközvetlenebb és legjobb szövetségese a szocialista forradalom első országa, a Szovjetunió. Szövetségeseink továbbá a szocialista országok és mindenki, aki az imperializmus ellen harcol, azok is, akik nem kommunisták, a velünk együtt küzdő nem szocialista országok is. Kemény szavakkal bélyegezte meg az Egyesült Államok vietnami agresszióját, s aláhúzta, hogy a politikában, a gazdasági együttműködésben és a segélynyújtás egyéb lehetséges formáiban megadunk minden tőlünk telhetőt a vietnami népnek szabadságharca győzelmes befejezéséhez. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban utalt a párt, a kormány és az országgyűlés állásfoglalására, amely elítélte az izraeli agressziót és kifejezésre juttatta népünk szolidaritását a nemzeti függetlenségért, saját területükért küzdő arab nemzetekkel. Támogatjuk az arabokat a politikában, a gazdasági együttműködésben és minden más területen, ahol módunk van. Népünk tudja, miért folyik a harc, s szolidáris az imperialisták ellen küzdő erőkkel. Hangsúlyozta, hogy történelmi tapasztalatok bizonyítják: sem a szocialista országok, sem a haladásért küzdő más országok nem tudnak külön-külön, egyenként boldogulni. Ha viszont egyesítjük erőinket, mindig meghátrálásra lehet kényszeríteni az imperializmust. A párt első titkára emlékeztetett arra, hogy a közel-keleti háború napjaiban Moszkvában találkoztak a varsói szerződés országainak és Jugoszláviának a képviselői. Tanácskoztak és határozatot fogadtak el, amelynek első pontja megbélyegzi Izraelt, mint agresszort, az agressziót támogató Egyesült Államokat és más, mögöttük álló hatalmakat. A tanácskozás Budapesten folytatódott, mert a harc nem áll meg, cselekednünk kell. Itt azok voltak jelen, akik magukévá tették a moszkvai határozatokat. — Az imperialisták megtanulták becsülni a Magyar Népköztársaságot. Tudják, hogy hazánk olyan szocialista ország, amelynek erejét és értékét éppen az adja meg, hogy szolidáris a Szovjetunióval, a szocializmus más erőivel, szolidáris az arab országokkal és minden imperialista-ellenes erővel. Ha nem tartoznánk sehova, senkihez, ha izolálnánk magunkat, kiszolgáltatnánk magunkat az imperialistáknak. A magyar munkások, a magyar dolgozók, a magyar nép érdekeit az internacionalista állásfoglalás, az imperialista-ellenes állásfoglalás képviseli és védelmezi a leghatásosabban — fejezte be beszédét Kádár elvtárs. Kádár elvtárs a gyáriak körében