Hajdú-Bihari Napló, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

HAJ&Ú-BIHAm VdÁQ, ftiaUtáifOL, tgyuüli&tLI y XXIV. £VF­ 178. SZÁM JfW |É||§ |||| p||| Ára: 80 fillér (NŐHESS |||§ _ Hg Hl 1967. JÚLIUS 30., VASÁRNAP ÉKlbsillÉl! KÖSZÖNET A MUNKÁÉRT A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei végrehajtó bizottsága 1967. július 28-án tartott ülésén meghallgatta Ambrus Istvánnak, a me­gyei tanács vb-elnökének tájékoztató jelentését a nyári mezőgazdasági munkáról. A beszámoló alapján a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a nyári mezőgazdasági munkák kielégítő ütemben haladnak. Befejezéséhez közeledik az aratás. A végrehajtó bizottság elismerését és köszö­netét fejezte ki a kombájnosoknak, aratógép­kezelőknek, traktorosoknak, a szérűkön, gabo­naraktárakban dolgozóknak, mindazoknak, akik az idei kenyérgabonatermés betakarítá­sán fáradoztak. Elismerés illeti a párt-, tanácsi és gazdasági szerveket, az ott dolgozó kom­munistákat és pártonkívülieket, s mindazokat, akik az idei jó termés betakarítását végezték, előkészítették, megszervezték, irányították. A jól előkészített, összehangolt munka eredmé­nye, hogy a megye nagyüzemi gazdaságai lé­nyegében egy hónap alatt befejezték a kalá­szosok betakarítását. ★ ★ ★ Bár még néhol van lábon álló gabona, a kombájnok hangja itt-ott még beszövi a határt, az aratási munka azon­ban lényegében befejeződött Hajdú-Biharban. Több mint 165 ezer hold termését takarí­tották be a közös gazdaságok; a­ kalászosok termése zsákok­ba, raktárakba került; a leg­nagyobb, a legkeményebb me­zőgazdasági munka véget ért. Helytállás, szorgalom, hősies erőfeszítés diadala az idei ara­tás is. Az aranyló gabonasze­mek milliói szinte vég nélküli dicsérettel bizonyítják az em­beri odaadás mindennapi him­nuszát. Igen, az idei nyáron is meg kellett dolgozni az aratási eredményekért. A nyári na­pok végtelen és forró szikrá­zása ideális volt a munka el­végzésére, de a harminc-negy­ven fok között vibráló káni­kula próbára is tette a helyt­állókat. ők, a szocialista me­zőgazdaság dolgozói, állták a próbát. Nagy és tiszteletre méltó eredmények születtek, s nemcsak elismerést, de tisz­teletet is érdemelnek a gabo­natáblák kemény munkásai A munka, az aratás — bár­mennyire megváltozott is a tartalma — selege semmit sem vesztett embert igénylő keménységéből. Igaz, kézika­szák csak itt-ott villantották fényüket, a táblák legnagyobb részén gépek arattak, gépek segítettek. A tavalyi 375 kom­bájnnal szemben az idén mintegy 450-re szaporodott az aratócséplők száma, s ez azt is jelentette, hogy mintegy 130— 133 ezer holdon tudtak jó és minőségi munkát végezni. De ezeken a gépeken is emberek ültek. Dári György, Tóth Gá­bor, Klincse János és a töb­biek. Hajnaltól késő estig. S a legjobbak 100, 80, 77 és 70 va­gon termést is betakarítottak. Hősies teljesítmény? Igen, s minden dicséretet megérde­melnek. Igaz, minden munka ered­ménye akkor igazi, ha a mun­ka fáradsága mögött ott van a mázsákban is kifejezhető eredmény. Megyénk területén az aratás holdankénti átlag­ban is jó eredményeket ho­zott. Az átlagtermés 12 mázsa körül várható, de számos he­lyen ennél is jóval nagyobb a termés. Például a nagylétai Aranykalász és Kossuth, a ko­­kadi Lenin átlagtermése 22— 23 mázsa, és a hajdúböször­ményi határban is megter­mett a 21—22 mázsa, örülünk az eredményeknek? Igen, örülünk. Különösen is örü­lünk, ha figyelembe vesszük a tavaszi időjárást, a belvizek nehéz és aggasztó előjeleit. A felmérések és előrejelzé­sek szerint az aratás augusz­tus elsejére megyénkben tel­jesen befejeződik. Tavaly augusztus 15-re, 1965-ben pe­dig szeptember 5-re végeztünk ezzel a munkával. Az össze­hasonlításból év szerint is az idei kerül ki győztesen, s ez megint csak azokat dicséri, akik nem sajnálták a fárad­ságot, akik mindent megtettek az eredmény érdekében. Elis­merés és köszönet érte, s a költő szavaival szólván: „Ál ■ dassál, emberi verejték.’ Igen, az idei nyár is nemcsak eredményeket termett. Verej­téket is, s ebből az emberi ve­rejtékből mindennapjaink épülnek. A magyar nyelv kü­lön rangot és külön szépséget ad a gabonának, amikor ezzel a kifejezéssel ékesíti: élet. Az élet, a termés rendben van, így tehát a jövőnk is rendben van. De ahogy az élet végtelen és folytonosan megújuló, a me­zőgazdasági munka is egy ki­csit ehhez hasonló. Nincs meg­állása, nincs szünete. Egybenő­nek, változnak, követik egy­mást. S a parasztember, a szö­vetkezetek, a nagyüzemi gaz­daságok dolgozóinak nem hűl ki a marka. Ma még egyik munka forrósága bizsergette, holnap meg már az új tenniva­ló öröme melegíti. Új ágyat kell készíteni az új életnek, elő kell készíteni a vetőmagot, s közben készülni kell az őszi betakarításra is. És ők készül­nek, mert így természetes, mert ez az élet rendje, az élet törvénye. Az aratás után, az új tenni­valók előtt azonban egy pilla­natra feléjük kell fordulnunk, a nagy nyári frontszakasz, a nagy nyári arcvonal hősei fe­lé. S míg verejtékes homloku­kat szél szikkasztja, nagyon csendesen mindannyiunk ne­vében azt mondjuk: Köszönet az életért, köszönet a mun­káért! Kádár János: Javítani kell a munka szervezettségét Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára pénteken egésznapos látogatást tett a budapesti Ganz-MÁVAG Gyárban. A látogatás alkal­mával az üzemben nagygyű­lés volt, amelyen mintegy öt­ezer dolgozó előtt a párt első titkára beszédet mondott. Bevezetőben hangoztatta: — Mi, akik a párt Közpon­ti Bizottságában, vagy állami, társadalmi életünk más veze­tő testületeiben dolgozunk, munkánk szerves részének, rendkívül hasznosnak tekint­jük, hogy rendszeresen talál­kozunk a gyárak, a földek, a tervező irodák és más munka­helyek dolgozóival, azokkal, akiknek munkáján múlik, hogy pártunk, államunk poli­tikai céljai, gazdasági és kul­turális és építő tervei megva­lósulnak-e. Egész fejlődésünk legfontosabb feltétele, hogy a párt és az ország vezetőinek, vezető testületeinek szándékai megértésre és támogatásra ta­láljanak a dolgozóknál. Ugyanígy elengedhetetlen és nélkülözhetetlen, hogy a mun­kásokat, a parasztokat, az ér­telmiségieket foglalkoztató gondok, óhajok, szándékok és remények találkozzanak és megértésre találjanak a veze­tő testületeknél. Azt tartjuk, hogy ha egyet­! Kádár elvtárs ezután han­goztatta, hogy folytatjuk a szövetségi politikát, a munká­sok, a parasztok, az értelmi­ségiek, a dolgozók tömörítését, a kommunisták és a párton­­ívüliek összefogását osztály, a parasztság, az értel­miség, a nép többsége egyetért és helyesli ezt a politikát. Szeretném biztosítani önöket arról a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is, hogy politikánk a következő években is az lesz, amit most és a közelmúlt évek­ben megismertek. Ez a munka feltételeinek egyik része. Más­részről biztosítanunk kell, hogy népünk e politika megva­lósítását ugyanolyan egyetér­tésben, s ha lehet, még job­ban támogassa ezután is, mint eddig tette. Ha ez megvan, felelősséggel mondhatom, hogy ahogyan voltak eredményeink az elmúlt esztendőkben, ugyanúgy lesznek a legköze­lebbi években is, sőt ezek kü­lönbek és szebbek lesznek mint amiket eddig elértünk. — A leghaladóbb társadalmi rendben élünk, s ez jogos alap­ja lehet a magyar nemzeti büsz­keségnek — folytatta. Ugyan­akkor változatlanul érvényes az a több száz éves jelszó, hogy a nemzetközi tőkés el­nyomás ellen a munkásosztály nemzetközi összefogásával kell harcolni. Nemzeti céljainkkal teljesen összhangban van a munkásnemzetköziség. A szocialista országok és a forradalmi munkásmozga­lom összefogása védi szocia­lista vívmányainkat, erősíti nemzeti függetlenségünket, értésre jutunk a munka, az élet fő kérdéseiben, akkor biztosítva van az előrehala­dás legfontosabb feltétele. Ki hogyan ? Belpolitikánk lényeges vonása, hogy az embereket aszerint becsüljük, mivel és mennyivel járulnak hozzá a szocialista társadalom építésé­hez. Nem kell már elővenni, hogy valaki 40 évvel ezelőtt mit mondott vagy mit csinált Nekünk más kérdésekre kell az emberektől világos választ kapnunk. Egyetért-e a szocia­lizmus építésével? Ha igen, azt kell nézni, hogy munkájával is „igent” mond-e, mert ez a má­sodik „igen” még fontosabb, mint az első. Ha a válasz „igen”, akkor teljes mértékben meg kell becsülni az embert, akkor is, ha nem párttag, ha nem kommunista, mert becsü­letesen kiveszi részét a nép kö­zös feladatából, a szocializmus építéséből. Aki a rendszer el­len támad, annak megfelelő büntetésben volt, van és lesz része, dolgozik Aki viszont beilleszkedik rendszerünkbe, tiszteletben tartja törvényeit, munkáját becsülettel elvégzi, azt a legnagyobb tisztelet és meg­becsülés illeti meg, azt nem zaklatja senki, hanem mun­kája, magatartása alapján ítélik meg. Ezt a politikát folytatjuk a jövőben is. Most új gond, új feladat kö­vetkezik: a gazdasági vezetés reformjának végrehajtása. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta: a Központi Bizottság és a kormány számára — ugyanúgy, mint minden egyes dolgozó számára — fontos probléma az, hogy a fogyasztói árszínvonal a ma­ga egészében ne emelkedjék és azokban a létfenntartási fogyasztási cikkekben, ame­lyek a megélhetés alapját al­kotják, biztosított, fix árak legyenek. Az üzemi demokrácia . A reform egyik célja és lényege, hogy a bérezés az ed­diginél jobb legyen, hogy aki többet dolgozik, nagyobb érté­ket nyújt, az többet és jobban keressen, mint eddig. Azt tart­juk, hogy ez igazságos és arra is ösztönzi majd az embereket, hogy szorgalmasan dolgozza­nak, továbbá képezzék is ma­gukat. Nagyobb lesz az üzemek önállósága, ami annyit jelent, hogy ezentúl több múlik majd a vezetők elhatározásán, ezért a pártszervezetek, a KISZ- szervezetek, a szakszervezetek és általában a dolgozók szava nagyobb nyomatékkal esik lat­ba, mert olyasmihez szólnak hozzá, ami a helyszínen dől el, nem valamelyik távoli minisz­tériumban. Az üzemi önálló­sággal együtt tehát növekedni fog az üzemi demokrácia és a dolgozók szavának súlya is.­­ Az egész gazdasági veze­tési reform olyan szükséges eszköz, amely a munka jobb feltételeit fogja biztosítani. Elsősorban a munka szer­vezettségét kell javítani, fej­leszteni kell a technológiát, általában ésszerűbben kell dolgozni, tervszerűbb, ponto­sabb és jobb irányítás, veze­tés kell.­­ Mindenki kialakíthatta saját véleményét a párt, a kor­mány politikájáról. Elsősorban azért, mert ez a politika most már sok éve következetes és világos. Gondolom, joggal mondhatjuk, hogy a munkás­ A Dán Kommunista Párt küldöttsége hazánkban Knud Jespersen elvtársnak, a Dán Kommunista Párt elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó küldöttség láto­gatást tett Kádár Jánosnál, az MSZMP KB első titkáránál. A találkozó során elvtársi légkörű eszmecserére került sor a két testvérpártot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. (MTI) Testvéri összefogással A párt első titkára kiemelte, hogy a Magyar Népköztársa­ság legközvetlenebb és leg­jobb szövetségese a szocialista forradalom első országa, a Szovjetunió. Szövetségeseink továbbá a szocialista országok és mindenki, aki az impe­rializmus ellen harcol, azok is, akik nem kommunisták, a velünk együtt küzdő nem szo­cialista országok is. Kemény szavakkal bélyegezte meg az Egyesült Államok vietnami agresszióját, s aláhúzta, hogy a politikában, a gazdasági együttműködésben és a se­gélynyújtás egyéb lehetséges formáiban megadunk minden tőlünk telhetőt a vietnami népnek szabadságharca győ­zelmes befejezéséhez. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban utalt a párt, a kormány és az országgyűlés állásfoglalására, amely elítélte az izraeli agressziót és kifeje­zésre juttatta népünk szolida­ritását a nemzeti független­ségért, saját területükért küz­dő arab nemzetekkel. Támogatjuk az arabokat a politikában, a gazdasági együttműködésben és min­den más területen, ahol mó­dunk van. Népünk tudja, miért folyik a harc, s szoli­dáris az imperialisták ellen küzdő erőkkel. Hangsúlyozta, hogy törté­nelmi tapasztalatok bizonyít­ják: sem a szocialista orszá­gok, sem a haladásért küzdő más országok nem tudnak külön-külön, egyenként bol­dogulni. Ha viszont egyesítjük erőinket, mindig meghátrálás­ra lehet kényszeríteni az im­perializmust.­­ A párt első titkára emlékez­tetett arra, hogy a közel-keleti háború napjaiban Moszkvá­ban találkoztak a varsói szerződés országainak és Ju­goszláviának a képviselői. Ta­nácskoztak és határozatot fo­gadtak el, amelynek első pontja megbélyegzi Izraelt, mint agresszort, az agressziót támogató Egyesült Államokat és más, mögöttük álló hatal­makat. A tanácskozás Budapesten folytatódott, mert a harc nem áll meg, cselekednünk kell. Itt azok voltak jelen, akik magukévá tették a moszkvai határozatokat. — Az imperialisták megta­nulták becsülni a Magyar Népköztársaságot. Tudják, hogy hazánk olyan szocialis­ta ország, amelynek erejét és értékét éppen az adja meg, hogy szolidáris a Szovjetunió­val,­­ a szocializmus más erőivel, szolidáris az arab or­szágokkal és minden impe­rialista-ellenes erővel. Ha nem tartoznánk sehova, senkihez, ha izolálnánk magunkat, ki­szolgáltatnánk magunkat az imperialistáknak. A magyar munkások, a magyar dolgozók, a magyar nép érdekeit az in­ternacionalista állásfoglalás, az imperialista-ellenes állás­­foglalás képviseli és védelme­zi a leghatásosabban — fejezte be beszédét Kádár elvtárs. Kádár elvtárs a gyáriak körében

Next