Hajdú-Bihari Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
MÁJUS gyermek hónap Május első vasárnapja az anyák napja, az utolsó gyermeknap. Minden év tavaszán megrendezik a megyében a gyermekvédelmi hetet, s ezekben a hetekben kezd mind inkább érdekessé válni a kérdés: hogyan is szerepelt a gyerek az iskolában. Maguk, az amúgy is megrendezésre kerülő események adták a gondolatot a rendező szerveknek: legyen az idén májué a gyermekek hónapja. A KISZ megyei bizottsága, a megyei úttörőelnökség, a megyei népfrontbizottság, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a megyei nőtanács, a Vöröskereszt és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága, a megyei és Debrecen városi tanács vk művelődésügyi osztálya és a megyei, városi művelődési ház közös munkája nyomán irányul a következő hetekben a figyelem a gyermekekre. A rendezvénysorozat jelmondatául ezt választották: „Minden gyermek boldogságáért.” A gyermekhónapnak jóformán a megye minden helységében lesznek rendezvényei. Számos helyen rendeznek gyermekrajz-kiállítást, mesedélelőttöket, klubfoglalkozásokat a gyerekek részére, sportversenyek is lesznek. Májusban rendezik meg például a gyermek tűzoltók versenyét Tiszacsegén, a debreceni járás úttörői kerékpártúrán vesznek részt, Körösszegapátiban a biharkeresztesi járás úttörőinek KRESZ- vetélkedőjét tartják meg. A gyermekhónap ideje alatt kerül sor a debreceni úttörőházban a megye úttörő művészeti együtteseinek bemutatójára is. Természetesen a programban nemcsak olyan rendezvények szerepelnek, amelyek a gyermekek szórakoztatását vannak hivatva szolgálni. A szülők, felnőttek részvételével több ankétot szerveznek a nőtanácsok a gyermeknevelés és a gyermekvédelem legfontosabb problémáiról. A bölcsődékben például szülői értekezleteken az „Apa, anya, gyermek” című témát vitatják meg. Rendeznek ankétot többek között a bejáró tanulók problémáiról, a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok életkörülményeiről és kulturális tevékenységéről, a hátrányos helyzetben levő tanulók nevelésének és oktatásának kérdéséről. A szülői háztól távol nevelkedő gyerekek számos problémájával foglalkoznak a gyermekvédelmi hét keretében, ahol az intézetek munkája és a nevelőszülők szerepe is napirenden szerepel majd. A legkiemelkedőbb rendezvényekre május 26-án, a gyermeknapon kerül sor, amikor az ünnepélyes fogadalomtétellel mintegy négyezer pajtást fogadnak soraikba az úttörőcsapatok, kisdobosrajok Debrecenben. Ezen a napon valamennyi városban és községben a nőtanácsok, KISZ-szervezetek és úttörőcsapatok, valamint a művelődésügyi szervek gondoskodnak a gyerekek programjáról. Az internacionalizmus és a pártok önállósága Az idén lesz 78. évfordulója annak a napnak, amikor először ünnepelték meg május 1-ét, mint az egész nemzetközi munkásmozgalom seregszemléjének napját. Azokat a változásokat, amelyek e 78 esztendő alatt a világon végbementek, mindenki ismeri, és ma már a szocializmus ellenségei sem vonják kétségbe. Az egy országban győzelemre jutott szocializmus világrendszerré vált, fokozatosan széthullott a gyarmati rendszer, kialakult az úgynevezett harmadik világ. A nemzetközi munkásosztály előtt új lehetőségek nyíltak a kizsákmányolás ellen, a demokratikus és szociális átalakításokért, a világbékéért vívott harchoz. Bár a monopoltőke működési területe leszűkült, mégsem szabad lebecsülni katonai, gazdasági és technikai potenciálját, s még kevésbé a politika és az ideológia területén folytatott imperialista diverziót. Ezeknek a tényezőknek tudhatók be, hogy az imperialisták konfliktusok és provokációk szervezésével gáncsolni próbálják a világ törvényszerű fejlődését. Ezt mutatja az amerikai imperializmus egész politikája s főként vietnami agressziója, erre példa a közel-keleti agresszió, a görögországi jobboldali fordulat, a nyugatnémet revanspolitika és sok más jelenség. Ebben a helyzetben a nemzetközi kommunista mozgalom vitathatatlan forradalmi küldetése, hogy harcoljon a világ békés fejlődéséért, s ennek érdekében szorgalmazza korunk antiimperialista erőinek és forradalmi áramlatainak nemzetközi összefogását, szolidáris fellépését. Ez ma ugyanolyan időszerű feladat, mint 50 esztendővel ezelőtt, amikor közös erővel kellett megvédeni a győzelemre jutott első szocialista forradalmat. Ha a kommunista pártok mai feladataik magaslatán kívánnak állni, akkor elsősorban nagy közösségük, a kommunista mozgalom összefogását kell megteremteniük és megszilárdítaniuk. A kommunista mozgalom erejét nem lehet egyszerűen az egyes pártok mechanikus összegeként felfogni. Ez az erő az egyes országokon belül és a nagy, nemzetközi méretekben kibontakozó akciók egységén és közösségén alapszik. Az egyes kommunista pártok függetlensége, önállósága és szuverenitása nem fogható fel olyan „jogként’, hogy elvethetik a mozgalom közös céljait, hanem éppen azt jelenti, hogy osztatlan felelősséget kell vállalniuk a forradalmi és szocialista célok megvalósításáért. Ez a felelősség pedig nemcsak saját országaikat illetően, hanem nemzetközi méretekben, az imperializmus ellen vívott harcban, az emberiség békés és szocialista jövőjéért folytatott küzdelemben hárul rájuk. A pártok — országaik viszonyainak megfelelően — önállóan, szuverén módon és függetlenül oldják meg stratégiai és taktikai kérdéseiket. Ugyanakkor azonban — éppen mert nemcsak saját népük élcsapatának, hanem a nemzetközi munkásosztály forradalmi harca résztvevőjének is érzik magukat — nemzeti küldetésüknek a közös, nemzetközi érdekek figyelembevételével tesznek eleget. A nemzetközi kommunista mozgalomban minden párt egyenjogú és független. Nincsenek fölé- vagy alárendelt pártok. A marxista-leninista politikát folytató pártok tartózkodnak az egymás ügyeibe való beavatkozástól. Ezeknek a normáknak a tiszteletbe tartása a pártok egymás iránti közömbösségét jelentené? Nyilvánvalóan nem. Mindenekelőtt azért nem, mert az egyes pártok tevékenységében mutatkozó minden eredmény vagy fogyatékosság az egész mozgalom előrehaladását segíti vagy gátolja. Az önállóság vagy saját felelősségvállalás tehát nem jelenthet közömbösséget, elzárkózást vagy befelé fordulást. Még kevésbé adhat alapot arra, hogy egyetlen párt megpróbálja rákényszeríteni akaratát a többi kommunista és munkáspártra. S az önállóság nem mond ellent annak sem, sőt feltételezi, hogy egy-egy párt nemzeti érdekeit összehangolja a nemzetközi munkásosztály, az egyetemes haladás érdekeivel. E gondolatsor végén adódik a következtetés: egy kommunista párt akkor él jól önállóságával és függetlenségével, ha ezen elvek megvalósításával nem gyengíti, hanem erősíti a kommunista mozgalomhoz fűződő szálait. Ellenkező esetben az önállóság és függetlenségi elveinkkel ellentétben — nemzeti különállást, nacionalizmust szül, amely egyaránt káros a helytelen gyakorlatot folytató pártra és a nemzetközi mozgalomra. A kommunista pártokat összekötő legerősebb kapocs a munkásosztály érdekeinek nemzetközi azonossága: a proletár internacionalizmus. Ennek tartalma korunkban kiszélesedett és gazdagodott. Nemcsak a marxista-leninista pártok, hanem az egész nemzetközi munkásosztály harci, politikai egységét jelenti. Túl ezen, a mai viszonyok között kifejezésre juttatja az összes dolgozók érdekeit, mindazokét, akik harcolnak az imperialista, tőkés, gyarmati elnyomás ellen szerte a világon. Napjainkban a proletár internacionalizmus magában foglalja egy világméretű, egységes antiimperialista front megalakításának feladatát is Nincs és nem is lehet fontosabb nemzetközi tennivalója egy kommunista pártnak, mint a maga frontján, a világpolitikai küzdőtéren harcolni a közös ellenség, a világimperializmus ellen. Aki vélt nemzeti érdekeire, önállóságára hivatkozva kihúzza magát ennek az internacionalista feladatnak a teljesítése alól, az nemcsak a mozgalom közös érdekei ellen vét, hanem népe nemzeti érdekeivel szemben is cselekszik. A kommunista mozgalom erejét növeli, hogy a pártok túlnyomó többsége így fogja fel a nemzet és a nemzetközi feladatok, az önállóság és az internacionalizmus közötti összefüggést. Ezt bizonyítják az utóbbi időkben szervezett nemzetközi párttanácskozások, s ezt támasztják alá a moszkvai nemzetközi tanácskozás melletti kiállások is. A pártok többsége úgy véli, hogy minden párt önállóságából, függetlenségéből és egyenjogúságából kiindulva eszmecserét kell folytatni „azokról az eszmei és politikai alapokról, amelyeken tovább fejleszthetők a testvérpártok internacionalista kapcsolatai.” Ennek a felfogásnak a térhódítását jelzi a budapesti konzultatív találkozó sikere, s ennek jegyében folynak az előkészületek az év végi moszkvai tanácskozásra. Pálos Tamás HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — HUB. MÁJUS 1. Faipari vállalatok KISZ-alapszervezeteinek tanácskozása A Debreceni Tanács Faipari Vállalatának KISZ-szervezete a megyei rokonvállalatok KISZ- alapszervezeteinek képviselőivel tanácskozást tartott. Hét vállalat, illetve KIsz KISZ-szervezetei küldték el képviselőiket a tanácskozásra. A tanácskozás célját Kacsó Lajos KISZ-titkár így fogalmazta meg: " Első alkalommal ültek össze a faipari vállalatok KISZ-alapszervezeteinek képviselői, hogy megbeszéljék a feladatokat, és közös akciókat tervezzenek. A tanácskozás után több hasznos javaslat, ötlet hangzott el. Ezekből idézünk néhányat. Kerezs Imre, a Hajdúszoboszlói Bútoripari Vállalat szervezőtitkára arról beszélt, hogy a kulturális munkában van még nálunk jócskán pótolni való. Irodalmi esteket szinte nem is rendeznek. Jöjjenek, szívesen látják a debrecenieket, hátha akkor kedvet kapnak a hajdúszoboszlóiak is ... Varga Erzsébet és Bokor Róza, a Berettyóújfalui Fa-, Fém- és Építőipari Ktsz kiszesei elmondták, hogy évekkel ezelőtt nagy gondot jelentett nálunk az ipari tanulóképzés. Ma már ipari tanulóikat, szakmunkáscsoportok támogatják, és gondosan felkészítik a vizsgákra. Porcsin József, a Debreceni Szék- és Kárpitosipari Vállalat KISZ-képviselője azt javasolta, hogy a faipari vállalatok kiszesei a jövőben több közös munkaversenyt szervezzenek. Kun László Felderítés az alkotó tevékenység határainál Hogyan szélesedik a kör? A meghatározás hagyományos értelmezésével a tudósokat, feltalálókat, művészeket nevezzük alkotóknak. Azokat,akik teljesen új alkotásokat hoznak létre a társadalom, az emberiség számára. De vajon megelégedhetünk-e a kör ilyen szűk megvonásával napjaink szocialista viszonyai között, amikor az alkotó tevékenységről beszélünk? Induljunk rövid és gyors felderítő őrjáratra, és kérdezzük meg magukat az embereket! A mérnököt, kőművest, esztergályost, és próbáljuk megtudni, amennyire csak lehetséges, van-e olyan pillanata, mozzanata vagy egész folyamata a munkájuknak, amelyet alkotásnak nevezhetünk, és ide ilyen és ilyen rendeltetésű épületre van szükségünk, készítsd el a terveket. De most éppen típustervről van szó. Nyomdokain kell lakótelepet kiépítenem. A kockák tehát készen vannak, adva van a terület is. Sík mező, libalegelő vagy elavult település. Modern városnegyedet kell a helyére varázsolnom. Úgy gondolja, hogy ez sablonmunka? — Önmagukra, az épületekre gondolok... — Az épület, a típusterv még nem lakótelep mondjuk a Dobozy temető helyén. Az első nagy feladat, amely egész embert, alkotó szellemet kíván, hogyan ültetem be az adott környezetbe, adott helyre a házakat, hogy alkalmazom őket a speciális viszonyok között. Száz példával tudnám bizonyítani, hogy mennyi egyéni ötletre, új felismerésre, új alkalmazásra van szükség egy-egy ilyen telepítésnél. — Ez a munka valóban magán viseli az alkotás rangját. És valóban érzi az alkotás friss emberi örömét? — Az elmondottakhoz még hozzá kell tennem, hogy még a típustervek is lehetőséget nyújtanak, hogy a magam esztétikai megfogalmazásával valami újat, számomra és az egész közösség számára új szépséget tegyek hozzájuk. Figyelje meg, hogy hány variánssal épülnek meg például a lépcsőházak külső falfelületei! Különböző rácsok, ügyesen és változatosan tört falfelületek, kiképzések láthatók. Vagyis az ember kutatja a lehetőségeket még a megszabott határok szigorú rendje között is, hogy valami egyénit, többet adjon, mint a készen kapott sablon. Itt szakítsuk meg a párbeszédet! Talán arra sincs szükség, hogy a műszaki tervezés más területeiről idézzek hasonló érvelést. Egy bizonyos: napjaink viszonyai között a műszaki tevékenység nem képzelhető el kidolgozott elvek, sémák, módszerek nélkül. Ám az is bizonyos, hogy nem találkoztam olyan műszaki tervezővel — legyen bár építész, avagy gépész, vegyész —, aki ne bizonygatta volna, hogy módja van a továbbfejlesztésre, tökéletesítésre. Íme, máris találkoztunk sablonosnak, mechanikusnak vélt munkák folyamatánál a valóban alkotó mozzanatokkal. Észrevehető társadalmi folyamat: egyre szélesedik az alkotók köre a szocialista viszonyok között A TÍPUSTERVEK ÉS AZ ALKOTÁS Egy építészmérnökhöz fordulok: -1- Tudom, hogy egy lakótelep kialakításán dolgozik. Arról is értesültem, hogy a lakóházak típustervek szerint épülnek. Vagyis az alkotás, a szellem, az irány már adva van, Önnek csak a helyükre kell rakni a házakat. Nem érzi ezt robotnak? A kérdés láthatóan felkeltette az érdeklődését. Azt hiszem, önmaga számára sokszor megfogalmazhatta már ezt a kérdőjeles mondatot. És most örül, hogy hangosan válaszolhat. — A dolog nem ilyen egyszerű. Természetesen előre kell bocsátanom, hogy a legizgalmasabb feladat az, amikor azt mondják: ide FIGYELEMRE MÉLTÓ MUNKÁSTELJESÍTMÉNYEK Persze, ők tervezők. Átfogóbban látnak valamit. És azok az emberek, munkások, akik a gépek mellett állanak és újat aligha alkotnak? Alapjában véve reprodukálnak, esztergálnak, falat raknak, egy ruhára előírt fodrot varrnak. Kereshetjük-e az alkotás jellemzőit a műhelyekben is? Tömörített mondatokban idézem válaszképpen a megkérdezetteket. Egy ruhagyári munkásasszony, aki szalagon dolgozik, ezeket vallotta saját munkájáról: — Szalagon dolgozom, meghatározott munkarészt végzek egész nap. Úgy is mondhatnám, hogy ugyanazt a ruhát többen varrják egyszerre. De azért ne gondolja, hogy nem érdekel a kész ruha! Nagyon sok múlikazon, hogy én miként végzem el a munkámat. Ha nem figyelek, beüt egy selejt. Én vagyok a legszigorúbb meós. És amikor végeztünk, lejárt a munkaidő, megnézzük a kész ruhákat. Szépek-e? Jók-e? A jól sikerült gyártmánynak nagyon örülünk, és büszkék vagyunk a teljesítményünkre. A csapágygyári esztergályos: — Én azt gondolom, hogy a mi szakmánk a legfontosabb a gyárban. Nem mindegy, hogyan munkálom meg a munkadarabot, milyen fogást alkalmazok, hogyan ügyeskedek. Elhiheti nekem, hogy például nincs egyforma anyag. Nekem tudnom kell, hogy melyik anyaggal hogyan kell művészkedni. Állandóan spekulál az ember. Műszerész a MEDICOR-ból: — Az újításra nagyon sok alkalom van. Én többszörös újító va ■ gyok. Jól jön a pénz is, de a legtöbbször nem gondolok a várható anyagi haszonra, hanem elkap valami szenvedély, és hajt, mint a dohányosokat a nikotin. Művezető: — Művezető, egy munkaszakasz felelőse vagyok. Arra azonban márrájöttem, hogy nekem az egész termelési folyamatot látnom kell. Az anyagellátástól, az anyagmozgatástól az értékesítésig. A termelésben szorosan illeszkednek egymáshoz a fogaskerekek, de az egész verk csikorog, ha homok, kavics került a fogak közé. Laboráns: — A Kovács-film óta „nehéz ember "-nek tisztelnek a gyárban, és azt mondják, a kákán is görcsöt keresek. Pedig nem szórakozásból teszem, egyszerűen bosszant, ha valahol hiba van. Az alkotói viszonyulás jellemzőit sorra felfedezhetjük magatartásukban, véleményükben, a munkáról kialakított elveikben: az eredményes munka élménye, öröme, a szakmai öntudat, törekvés a termelési folyamat áttekintésére, a problémák, hibák meglátása és üldözése, az irányításba való beleszólási igény. Vagyis szakadatlan alkotói küzdés azért, hogy jobban menjen a munka. AZ ALKOTÁS DEMOKRATIZÁLÓDÁSA Úgy tűnik ezek után, hogy a szocialista viszonyok között a hagyományosnál sokkal szélesebben beszélhetünk alkotó tevékenységről. Részesei lehetünk egy társadalmi folyamatnak, amit az alkotás demokratizálódásának nevezhetünk. Az ember tudatos, büszke alkotóvá válik. Fejlődő, terebélyesedő folyamatról van szó. Végül arra gondoltam, hogy a pártszervezeteknek, üzemi bizottságoknak fontos feladatuk az alkotói jellemvonásokat feltárni, erősíteni, fejleszteni. Nem különben fontos minden akadályt elhárítani a kibontakozó alkotói kedv, kezdeményezés útjából. Soltész István