Hajdú-Bihari Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
r Világ proletárjai,egyesüljetek : h A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM • ÁRA: 80 FILLÉR • 1968. SZEPTEMBER 18., SZERDA Nyelvtanfolyamok Ahány nyelv, annyi ember - mondja a szólásmondás. Jogosan. S mi ugyanezzel a jogossággal tesszük még hozzá: a nyelvtanulás, a nyelvismeret korunk elengedhetetlen követelménye. Az igényre, az akaratra nem is panaszkodhatunk. Megyénkben az ország egészéhez hasonlóan óriási mértékben megnőtt a nyelvtanulás iránti érdeklődés. Nem, nem valami sznobság alakítja ezt a szükségletet, nagyon is józan, nagyon is reális követelményből táplálkozik. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberekben a társadalom, a világ horizontjaival együtt kitágult a szellemi égtájak birtoklásának igénye is. Márpedig ehhez elsősorban és legegyszerűbben a nyelv, a nyelvek ismerete segít hozzá. Az új tanévvel kezdődően a nyelvismeretek iskolájának legfotosabb társadalmi szerve, a Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat szintén elkészítette a maga tanmenetét. Mi adja meg ennek a tanmenetnek az izgalmát, varázsát? Elsősorban és mindenekelőtt az, hogy ezt a tanmenetet az élet, az igény, a szükséglet állítja évről évre össze. Ebben az évben is így történt, ebben az évben is ennek lehettünk tanúi. A nyelvtanulás iránti érdeklődés emelkedését figyelve önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi a magyarázata ennek a társadalmi igénynek, érdeklődésnek. Mert hogy társadalmi igényről és érdeklődésről van szó - vitathatatlan. A magyarázat talán korunk jellegéből adódik. Ha csak azt a tényt vesszük tudomásul és tüzetesebben figyelembe, hogy az utóbbi években milyen mértékben nőtt meg a turisztika, a népvándorlásnak ez a modern és szelíd változata, akkor már talán választ is adtunk a kérdésre. A népeknek ez a nagy mozgása ugyanis szinte elengedhetetlenné teszi a nyelvismereteket, az érintkezés lehetőségének megteremtése kötelezően megszabja egy-egy nép nyelvének birtoklását. Mindezek a tényezők azonban elsősorban csak a hasznosság irányvonalában hatnak. Vitathatatlanul fontos és lényeges szempont, azonban nem véletlen, hogy ehhez még megannyi tényező is hozzátársul. Az egyik: népünkben mindig élt az igény, hogy a világ szellemi és anyagi égtájaiból minél többet befogadjon, minél többet magáévá tegyen. Hogy csak egy területet említsünk, itt van például az irodalom. Fordítói irodalmunk világviszonylatban is az elsőrangú. Csak fel kell lapoznunk e terület gyümölcseit, s a bizonyítékok máris kézenfekvőek. Arany Hamlet-fordítása, Németh László megannyi Tolsztoj-regényének magyarra ültetése, Benedek Marcell fordítói tevékenysége a francia irodalomból, kiváló műfordításaink a költészet megannyi gazdagságából mind igazolják, hogy a nyelvismeretbirtoklás hihetetlenül gazdaggá teszi egész életünket. Jogosan és némi büszkeséggel mondhatjuk, hogy talán nincs is a világirodalomnak olyan remeke, amely ne zengne, ne hódítana magyar nyelven. Ez az igény népünk életében szinte természetes örökség. Jó és hasznos örökség, s úgy látszik, ma már mind általánosabbá is válik. Az inspiráció persze kézenfekvő. A szülő szinte természetesen válik egy korszerű áramlat és felfogás részesévé. A gyermek nyelvtanulása ugyanis megszabja, sőt követeli is a szülő odafigyelését. Ti. arról van szó, hogy ha segíteni, ellenőrizni, számonkérni akar, önmagának is rendelkeznie kell a szándék megvalósításához szükséges alapokkal. A nyelvtanfolyamok tehát ilyenformán szívódnak fel mindennapjaink vérkeringésébe. Oroszul, angolul, németül, franciául tanulunk és még sok más nyelvvel ismerkedünk, s legtöbbször azzal az igénnyel, hogy egy-egy nyelv szépségén és rejtelmén keresztül egy másik nép lelkivilágát, szellemi és erkölcsi karakterét is megismerjük. Elismerés és dicséret azon szerveknek, amelyek ehhez a szép és hasznos társadalmi programhoz a legmesszebbmenőkig hozzájárulnak. _______________________________ , HÍVEN AZ ELŐDÖK PÉLDÁJÁHOZ, A HALADÓ HAGYOMÁNYOKHOZ, GAZDÁLKODJANAK JÓL A RÁJUK BÍZOTT ÉRTÉKEKKEL, AZON LEGYENEK, HOGY A TUDOMÁNYOS MUNKA EREDMÉNYEI KÖZVETLENÜL ÉS MINÉL GYORSABBAN VALÓSULJANAK MEG A GYAKORLATBAN. Centenáriumi ünnepség az Agrártudományi Fisiskolán Jubileumi eseménysorozat kezdődött tegnap, szeptember 17-én a Debreceni Agrártudományi Főiskola aulájában, az intézmény fennállásának 100. évfordulója alkalmából, amelyen a meghívott vendégeken túl nagy számban korábban végzett szakemberek, agrármérnökök jelentek meg. Az ünnepi tanácsülésen tartották meg a tanévnyitót is, s a főiskola új elsőéves hallgatóinak beiktatását. Az ünnepségen Bencsik István egyetemi tanár, rektor üdvözölte az elnökség tagjait: dr. Dimény Imrét, a Központi Bizottság tagját, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, Szabó Istvánt, a Központi Bizottság tagját, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, Tóth Józsefet, az MSZMP KB politikai munkatársát, dr. Erdei Ferencet, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárát, Sikula Györgyöt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Szilágyi Gábort, a Debreceni Városi Pártbizottság első titkárát, dr. Ambrus Istvánt, a megyei tanács vb-elnökét, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjait, dr. Ács Istvánt, a Debreceni Városi Tanács vb-elnökét, Kovács Istvánt, a MEDOSZ főtitkárát, Illisz Lászlót, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, valamint az ország valamennyi testvérintézményének megjelent rektorait, a külföldi és a debreceni felsőoktatási intézmények képviselőit, a megjelent vendégeket, az öreg gazdászokat, a főiskola hallgatóit. Az üdvözlések után dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében átadta a párt Központi Bizottságának és a kormánynak az üdvözletét a jubiláló főiskola tanárainak és hallgatóinak. — A debreceni főiskola jubileumi ünnepsége — mondotta többek között — méltóan sorakozik a magyar történelem és a magyar mezőgazdaság történelme legszebb évfordulóinak a sorába. Hálával emlékezünk meg azokról a tudósokról, akik nemzeti történelmünk egyik legsötétebb korszakában — több mint 100 esztendővel ezelőtt — felismerték a szaktudás hatalmát, és felemelték szavukat a tudás érdekében, létrehozták a debreceni agrár-felsőoktatási intézményt. A város által adományozott területen 1868-ban kezdte meg működését a főiskola, amely már az első esztendőkben sikereket ért el az oktatásban ösztöndíjrendszerével, az elhelyezéssel, a nemzetközi kapcsolatok kialakításával, termékeivel. A mezőgazdaság szeretete már az első esztendőkben kedvező eredményeket hozott a kedvezőtlen körülmények között is. Példamutató a tanárok szakmai és pedagógiai képzettsége, igyekeztek összekapcsolni a tudományos és gyakorlati oktatást. Az intézmény 1906-ban akadémiai rangra emelkedett, s ez új erőt adott a további munkához. A két világháború között a debreceni intézmény változatlanul nehéz körülmények között folytatta munkáját, s a szép elképzelések nem valósulhattak meg. Az ideiglenes nemzetgyűlés a felszabadulás után már intézkedett a magyar agrártudományi egyetem felállításáról, s a felszabadulással új távlatok nyíltak az oktatás előtt 1953-ban költözött új helyére a Debreceni Agrártudományi Főiskola. Az induláskor volt 7 tanszék helyett ma már 18 tanszéken 83 oktató és 17 tudományos kutató végzi munkáját, s csaknem ezer a nappali tagozatos és levelező hallgatóknak a száma. 1953 óta 1519-en szereztek oklevelet a főiskolán. A növekvő igények kielégítésére bővült az intézet, s több mint százmillió forintot fordított kormányzatunk a fejlesztésére. A főiskola tanáraihoz és hallgatóihoz fordulva a következőket mondotta a miniszter: — Híven az elődök példájához, a haladó hagyományokhoz, gazdálkodjanak jól a rájuk bízott értékekkel; azon legyenek, hogy a tudományos munka eredményei közvetlenül és minél gyorsabban valósuljanak meg a gyakorlatban. A főiskola jövőjét a mezőgazdaság, a táj jövője határozza meg. Ezen a tájon — ahol korábban a szik és homok volt az úr — győzedelmeskedik a tudás és a szakértelem, öntözőcsatornák hálózzák be az aszályos vidéket. A víz életet hoz. S az élet annál szebb, minél jobban fogadják és várják a vizet, ha megfelelő számú és szakértelmű ember fogadja. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok sok-sok gyakorlati példát tudnak említeni erre. S a következő időben is kiemelkedő szerep hárul ezen a területen a Debreceni Agrártudományi Főiskolára. A debreceni főiskola oktatói, hallgatói eddigi munkájukkal bizalmat szereztek. Legyenek biztosak abban, hogy pártunk és kormányunk ezután is nagy figyelemmel kíséri tevékenységüket, s a jövőben is sokat vár ettől az intézménytől ! Dr. Dimény Imre beszéde végén még egyszer elismerését fejezte ki a kormány nevében az eddigi eredményes, odaadó munkáért és a jövőbeni hasonló jó munkához sok sikert kívánt. Ezután Bencsik István tartott ünnepi beszédet. — Minden oktatási intézmény legszebb ünnepségei közé tartoznak az évnyitó ünnepségek — mondta bevezetőjében. A mai évnyitó pedig messze kiemelkedik minden ilyen eddigi ünnepség sorából, mert egybeesik egy nagyon szép és jelentős ünnepséggel, százéves jubileumunk ünnepségeivel. A centenárium sok mindenre emlékeztet, és a tanulságok sorával nevel valamennyiünket jobb munkára. Ugyanakkor a múlt emlékeit kutatva látnunk kell, honnan jöttünk, hol tartunk, mi felé haladunk. A főiskola rektora a továbbiakban beszélt arról a megnövekedett minőségi igényről, amelyet az élet támaszt a főiskola hallgatóival szemben, s amelyet az intézmény minden körülmények között igyekszik számon kérni a hallgatóitól. Ehhez igazodik a főiskola felszereltsége is. Pallagon három évfolyam hallgatóinak létszáma volt annyi, mint ma az első éveseké. Megnövekedett tehát a főiskola hallgatóinak létszáma, és e létszámnak megfelelően kell minden minőségi követelménynek eleget tenni az oktatásban is. Azt jelenti ez, hogy a tanszékeket a tudományos oktatáshoz és kutatáshoz mérten kell ellátni felszerelésekkel, a mai kor tudományos szintjének megfelelően. Beszélt ezek után az anyagi alapok és a szellemi tőke fejlődéséről. Megemlékezett többmilliós beruházásokról, amelyeknek köszönhető, hogy a főiskola ma ilyen kedvező körülmények között ünnepelhet. Elmondta, hogyan emelkedett az oktatói létszám, a tanszékek száma. Méltatta a tudományos kutatómunkát, az elmélet és a gyakorlat jelentőségét. Ezután külön szólt a főiskola elsőéves hallgatóihoz. — Gondoljanak arra, hogy mindezért, amit itt a nép államától kapnak, csak annyit várnak önöktől, hogy legyenek szorgalmasak, becsületesek, és gyarapítsák maguk belső értékeit! Ha ezt teszik, hasznára lesznek társadalmunknak. Ezután dr. Helmeczi Balázs rektorhelyettes, a főiskola csúcsvezetőségének titkára és Bernáth József KISZ-titkár üdvözölte az első éves hallgatókat. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, hogy a társintézmények képviselői szólásra jelentkeztek, és üdvözölték az ünneplő főiskolát. Ezután került sor a kormány- és miniszteri kitüntetések átadására, az arany-, gyémánt- és vasdiplomák adományozására. Ribiánszky József, Márki Jenő vas-, Toronykői Béla, Szekér Miklós, Keviczki Vilmos, Tauber István gyémánt-, Balla Sándor, Koller Pál pedig aranydiplomát kapott. A Debreceni Agrártudományi Főiskola jubileuma alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiemelkedő oktató, nevelő és tudományos munkásságuk elismeréseként dr. Arany Sándor Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanárt a Munkaérdemrend aranyfokozatával, dr. Gulyás Antal nyugalmazott egyetemi tanárt, Stolp Ödön nyugalmazott egyetemi tanárt, Radnóczi Ferenc egyetemi docenst a Munkaérdemrend ezüstfokozatával, dr. Gondola István egyetemi docenst és Erdődi László gazdasági igazgatót a Munkaérdemrend bronzfokozatával tüntette ki. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter „a mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést nyományozta dr. Vecsey Tibor egyetemi docensnek, Ecsedi József osztályvezetőnek, Lehoczky Margit egyetemi adjunktusnak, dr. Kocsis Sándor egyetemi adjunktusnak, Haraszthy József egyetemi adjunktusnak, Juhász László technikusnak. A főiskola oktatói és dolgozói közül nyolcan miniszteri dicséretben részesültek. A Debreceni Agrártudományi Főiskola alapításának 100. évfordulóján dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tegnap, kedden este 8 órakor a főiskola aulájában fogadást adott a centenáriumi ünnepség meghívott vendégeinek. A centenáriumi ünnepség elnöksége Dr. Dimény Imre miniszter átadja dr. Arany Sándornak a Munkaérdemrend aranyfokozatát Újabb 170 fiatal indul az NDK-ba Megyénkből újabb 170 leány és fiú készül a Német Demokratikus Köztársaságba, hároméves munkaszerződéssel. Zömmel érettségizettek jelentkeztek, akik egy ideig betanított munkásként dolgoznak majd, de — ha akarják — szakmát is tanulhatnak. Szép számmal mennek Lipcsébe, Drezdába és az NDK más városába asztalosok, lakatosok, elektroműszerészek is. Eligazító megbeszélést a múlt hét végén tartottak részükre Debrecenben, a Déri Múzeum nagytermében, ahol Rácz István, a Munkaügyi Minisztérium főelőadója beszélt a jövendő munkahelyekről, a fizetésekről, a hazautazásokról és mindarról, ami foglalkoztatja az NDK-ba készülő hajdú-bihari fiatalokat. Egy hathetes német nyelvtanfolyamot is szerveztek részükre, hogy a legszükségesebb szavakkal, kifejezésekkel már itthon megismerkedjenek. A fiatalok Debrecenből szeptember 19-én indulnak a fővárosba, majd onnan a baráti országba.