Hajdú-Bihari Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-18 / 219. szám

r Világ proletárjai,egyesüljetek : h­­ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM • ÁRA: 80 FILLÉR • 1­968. SZ­EPT­E­M­B­ER 18., S­Z­E­R­D­A Nyelvtanfolyamok Ahány nyelv, annyi ember - mondja a szólásmondás. Jogosan. S mi ugyanezzel a jogossággal tesszük még hozzá: a nyelvtanulás, a nyelv­­ismeret korunk elengedhetetlen kö­vetelménye. Az igényre, az akaratra nem is pa­naszkodhatunk. Megyénkben az or­szág egészéhez hasonlóan óriási mér­tékben megnőtt a nyelvtanulás irán­ti érdeklődés. Nem, nem valami sznobság alakítja ezt a szükségletet, nagyon is józan, nagyon is reális kö­vetelményből táplálkozik. Egyszerű­en arról van szó, hogy az emberek­ben a társadalom, a világ horizont­jaival együtt kitágult a szellemi ég­tájak birtoklásának igénye is. Már­pedig ehhez elsősorban és legegysze­rűbben a nyelv, a nyelvek ismerete segít hozzá. Az új tanévvel kezdődően a nyelv­­ismeretek iskolájának legfotosabb társadalmi szerve, a Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat szintén el­készítette a maga tanmenetét. Mi ad­ja meg ennek a tanmenetnek az iz­galmát, varázsát? Elsősorban és min­denekelőtt az, hogy ezt a tanmene­tet az élet, az igény, a szükséglet ál­lítja évről évre össze. Ebben az év­ben is így történt, ebben az évben is ennek lehettünk tanúi. A nyelvtanulás iránti érdeklődés emelkedését figyelve önkéntelenül is felmerül a kérdés: mi a magyará­zata ennek a társadalmi igénynek, érdeklődésnek. Mert hogy társadalmi igényről és érdeklődésről van szó - vitathatatlan. A magyarázat talán korunk jellegéből adódik. Ha csak azt a tényt vesszük tudomásul és tü­zetesebben figyelembe, hogy az utób­bi években milyen mértékben nőtt meg a turisztika, a népvándorlásnak ez a modern és szelíd változata, ak­kor már talán választ is adtunk a kérdésre. A népeknek ez a nagy moz­gása ugyanis szinte elengedhetetlen­né teszi a nyelvismereteket, az érint­kezés lehetőségének megteremtése kötelezően megszabja egy-egy nép nyelvének birtoklását. Mindezek a tényezők azonban el­sősorban csak a hasznosság irány­vonalában hatnak. Vitathatatlanul fontos és lényeges szempont, azon­ban nem véletlen, hogy ehhez még megannyi tényező is hozzátársul. Az egyik: népünkben mindig élt az igény, hogy a világ szellemi és anya­gi égtájaiból minél többet befogad­jon, minél többet magáévá tegyen. Hogy csak egy területet említsünk, itt van például az irodalom. Fordí­tói irodalmunk világviszonylatban is az elsőrangú. Csak fel kell lapoznunk e terület gyümölcseit, s a bizonyíté­kok máris kézenfekvőek. Arany Hamlet-fordítása, Németh László megannyi Tolsztoj-regényének ma­gyarra ültetése, Benedek Marcell for­dítói tevékenysége a francia iroda­lomból, kiváló műfordításaink a köl­tészet megannyi gazdagságából­­ mind igazolják, hogy a nyelvismeret­birtoklás hihetetlenül gazdaggá te­szi egész életünket. Jogosan és némi büszkeséggel mondhatjuk, hogy talán nincs is a világirodalomnak olyan remeke, amely ne zengne, ne hódí­tana magyar nyelven. Ez az igény népünk életében szin­te természetes örökség. Jó és hasz­nos örökség, s úgy látszik, ma már mind általánosabbá is válik. Az ins­piráció persze kézenfekvő. A szülő szinte természetesen válik egy kor­szerű áramlat és felfogás részesévé. A gyermek nyelvtanulása ugyanis megszabja, sőt követeli is a szülő odafigyelését. Ti. arról van szó, hogy ha segíteni, ellenőrizni, számonkérni akar, önmagának is rendelkeznie kell a szándék megvalósításához szükséges alapokkal. A nyelvtanfolyamok tehát ilyen­formán szívódnak fel mindennap­jaink vérkeringésébe. Oroszul, ango­lul, németül, franciául tanulunk és még sok más nyelvvel ismerkedünk, s legtöbbször azzal az igénnyel, hogy egy-egy nyelv szépségén és rejtel­mén keresztül egy másik nép lelkivi­lágát, szellemi és erkölcsi karakterét is megismerjük. Elismerés és dicsé­ret azon szerveknek, amelyek ehhez a szép és hasznos társadalmi prog­ramhoz a legmesszebbmenőkig hozzá­járulnak. _______________________________ , HÍVEN AZ ELŐDÖK PÉLDÁJÁHOZ, A HALADÓ HAGYO­MÁNYOKHOZ, GAZDÁLKODJANAK JÓL A RÁJUK BÍZOTT ÉRTÉKEKKEL, AZON LEGYENEK, HOGY A TUDOMÁNYOS MUNKA EREDMÉNYEI KÖZVETLENÜL ÉS MINÉL GYORSAB­BAN VALÓSULJANAK MEG A GYAKORLATBAN. Centenáriumi ünnepség az Agrártudományi Fisiskolán Jubileumi eseménysorozat kezdő­dött tegnap, szeptember 17-én a Debreceni Agrártudományi Főisko­la aulájában, az intézmény fennál­lásának 100. évfordulója alkalmá­ból, amelyen a meghívott vendége­ken túl nagy számban korábban végzett szakemberek, agrármérnö­kök jelentek meg. Az ünnepi ta­nácsülésen tartották meg a tanév­nyitót is, s a főiskola új elsőéves hallgatóinak beiktatását. Az ünnepségen Bencsik István egyetemi tanár, rektor üdvözölte az elnökség tagjait: dr. Dimény Imrét, a Központi Bizottság tagját, mező­­gazdasági és élelmezésügyi minisz­tert, Szabó Istvánt, a Központi Bi­zottság tagját, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának elnökét, Tóth Józsefet, az MSZMP KB poli­tikai munkatársát, dr. Erdei Fe­rencet, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkárát, Sikula Györgyöt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Szilágyi Gábort, a Deb­receni Városi Pártbizottság első titkárát, dr. Ambrus Istvánt, a me­gyei tanács vb-elnökét, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjait, dr. Ács Istvánt, a Debreceni Városi Tanács vb-elnökét, Kovács Istvánt, a MEDOSZ főtitkárát, Illisz Lász­lót, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, valamint az ország vala­mennyi testvérintézményének meg­jelent rektorait, a külföldi és a debreceni felsőoktatási intézmé­nyek képviselőit, a megjelent ven­dégeket, az öreg gazdászokat, a főiskola hallgatóit. Az üdvözlések után dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Bevezetőjében átadta a párt Központi Bizottságának és a kormánynak az üdvözletét a jubi­láló főiskola tanárainak és hallga­tóinak. — A debreceni főiskola jubileu­mi ünnepsége — mondotta többek között — méltóan sorakozik a ma­gyar történelem és a magyar me­zőgazdaság történelme legszebb évfordulóinak a sorába. Hálával emlékezünk meg azokról a tudó­sokról, akik nemzeti történelmünk egyik legsötétebb korszakában — több mint 100 esztendővel ezelőtt — felismerték a szaktudás hatalmát, és felemelték szavukat a tudás ér­dekében, létrehozták a debreceni agrár-felsőoktatási intézményt. A város által adományozott területen 1868-ban kezdte meg működését a főiskola, amely már az első esz­tendőkben sikereket ért el az okta­tásban ösztöndíjrendszerével, az elhelyezéssel, a nemzetközi kapcso­latok kialakításával, termékeivel. A mezőgazdaság szeretete már az első esztendőkben kedvező eredmé­nyeket hozott a kedvezőtlen körül­mények között is. Példamutató a tanárok szakmai és pedagógiai képzettsége, igyekeztek összekap­csolni a tudományos és gyakorlati oktatást. Az intézmény 1906-ban akadé­miai rangra emelkedett, s ez új erőt adott a további munkához. A két világháború között a debreceni intézmény változatlanul nehéz kö­rülmények között folytatta munká­ját, s a szép elképzelések nem va­lósulhattak meg. Az ideiglenes nemzetgyűlés a fel­­szabadulás után már intézkedett a magyar agrártudományi egyetem felállításáról, s a felszabadulással új távlatok nyíltak az oktatás előtt 1953-ban költözött új helyére a Debreceni Agrártudományi Főisko­la. Az induláskor volt 7 tanszék helyett ma már 18 tanszéken 83 ok­tató és 17 tudományos kutató végzi munkáját, s csaknem ezer a nap­pali tagozatos és levelező hallga­tóknak a száma. 1953 óta 1519-en szereztek oklevelet a főiskolán. A növekvő igények kielégítésére bővült az intézet, s több mint száz­millió forintot fordított kormány­zatunk a fejlesztésére. A főiskola tanáraihoz és hallga­tóihoz fordulva a következőket mondotta a miniszter: — Híven az elődök példájához, a haladó hagyományokhoz, gazdál­kodjanak jól a rájuk bízott érté­kekkel; azon legyenek, hogy a tu­dományos munka eredményei köz­vetlenül és minél gyorsabban való­suljanak meg a gyakorlatban. A fő­iskola jövőjét a mezőgazdaság, a táj jövője határozza meg. Ezen a tájon — ahol korábban a szik és homok volt az úr — győzedelmes­kedik a tudás és a szakértelem, öntözőcsatornák hálózzák be az aszályos vidéket. A víz életet hoz. S az élet annál szebb, minél jobban fogadják és várják a vizet, ha meg­felelő számú és szakértelmű ember fogadja. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok sok-sok gyakor­lati példát tudnak említeni erre. S a következő időben is kiemelkedő szerep hárul ezen a területen a Debreceni Agrártudományi Főis­kolára.­­ A debreceni főiskola oktatói, hallgatói eddigi munkájukkal bi­zalmat szereztek. Legyenek bizto­sak abban, hogy pártunk és kor­mányunk ezután is nagy figye­lemmel kíséri tevékenységüket, s a jövőben is sokat vár ettől az intéz­ménytől ! Dr. Dimény Imre beszéde végén még egyszer elismerését fejezte ki a kormány nevében az eddigi ered­ményes, odaadó munkáért és a jö­vőbeni hasonló jó munkához sok sikert kívánt. Ezután Bencsik István tartott ün­nepi beszédet. — Minden oktatási intézmény legszebb ünnepségei közé tartoznak az évnyitó ünnepségek — mondta bevezetőjében. A mai évnyitó pedig messze kiemelkedik minden ilyen eddigi ünnepség sorából, mert egy­beesik egy nagyon szép és jelentős ünnepséggel, százéves jubileumunk ünnepségeivel. A centenárium sok mindenre emlékeztet, és a tanulsá­gok sorával nevel valamennyiün­ket jobb munkára. Ugyanakkor a múlt emlékeit kutatva látnunk kell, honnan jöttünk, hol tartunk, mi fe­lé haladunk. A főiskola rektora a továbbiak­ban beszélt arról a megnövekedett minőségi igényről, amelyet az élet támaszt a főiskola hallgatóival szemben, s amelyet az intézmény minden körülmények között igyek­szik számon kérni a hallgatóitól. Ehhez igazodik a főiskola felsze­reltsége is. Pallagon három évfo­lyam hallgatóinak létszáma volt annyi, mint ma az első éveseké. Megnövekedett tehát a főiskola hallgatóinak létszáma, és e létszám­nak megfelelően kell minden mi­nőségi követelménynek eleget tenni az oktatásban is. Azt jelenti ez, hogy a tanszékeket a tudomá­nyos oktatáshoz és kutatáshoz mér­ten kell ellátni felszerelésekkel, a mai kor tudományos szintjének megfelelően. Beszélt ezek után az anyagi ala­pok és a szellemi tőke fejlődéséről. Megemlékezett többmilliós beruhá­zásokról, amelyeknek köszönhető, hogy a főiskola ma ilyen kedvező körülmények között ünnepelhet. El­mondta, hogyan emelkedett az ok­tatói létszám, a tanszékek száma. Méltatta a tudományos kutatómun­kát, az elmélet és a gyakorlat jelen­tőségét. Ezután külön szólt a főiskola el­sőéves hallgatóihoz. — Gondoljanak arra, hogy mind­ezért, amit itt a nép államától kap­nak, csak annyit várnak önöktől, hogy legyenek szorgalmasak, be­csületesek, és gyarapítsák maguk belső értékeit! Ha ezt teszik, hasz­nára lesznek társadalmunknak. Ezután dr. Helmeczi Balázs rek­torhelyettes, a főiskola csúcsveze­tőségének titkára és Bernáth József KISZ-titkár üdvözölte az első éves hallgatókat. Kedves színfoltja volt az ünnep­ségnek, hogy a társintézmények képviselői szólásra jelentkeztek, és üdvözölték az ünneplő főiskolát. Ezután került sor a kormány- és miniszteri kitüntetések átadására, az arany-, gyémánt- és vasdiplo­mák adományozására. Ribiánszky József, Márki Jenő vas-, Toronykői Béla, Szekér Miklós, Keviczki Vil­mos, Tauber István gyémánt-, Balla Sándor, Koller Pál pedig aranydip­lomát kapott. A Debreceni Agrártudományi Fő­iskola jubileuma alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa kiemelkedő oktató, nevelő és tudományos munkásságuk elisme­réseként dr. Arany Sándor Kos­­suth-díjas nyugalmazott egyetemi tanárt a Munkaérdemrend arany­fokozatával, dr. Gulyás Antal nyu­galmazott egyetemi tanárt, Stolp Ödön nyugalmazott egyetemi ta­nárt, Radnóczi Ferenc egyetemi do­censt a Munkaérdemrend ezüstfo­kozatával, dr. Gondola István egye­temi docenst és Erdődi László gaz­dasági igazgatót a Munkaérdem­rend bronzfokozatával tüntette ki. A mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter „a mezőgazdaság ki­váló dolgozója” kitüntetést nyomá­­­­nyozta dr. Vecsey Tibor egyetemi docensnek, Ecsedi József osztályve­zetőnek, Lehoczky Margit egyetemi adjunktusnak, dr. Kocsis Sándor egyetemi adjunktusnak, Haraszthy József egyetemi adjunktusnak, Ju­hász László technikusnak. A főis­kola oktatói és dolgozói közül nyol­can miniszteri dicséretben részesül­tek.­­ A Debreceni Agrártudományi Fő­iskola alapításának 100. évforduló­ján dr. Dimény Imre mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszter teg­nap, kedden este 8 órakor a főis­kola aulájában fogadást adott a centenáriumi ünnepség meghívott vendégeinek. A centenáriumi ünnepség elnöksége Dr. Dimény Imre miniszter átadja dr. Arany Sándornak a Munkaérdemrend aranyfokozatát Újabb 170 fiatal indul az NDK-ba Megyénkből újabb 170 leány és fiú készül a Német Demokratikus Köztársaságba, hároméves munka­­szerződéssel. Zömmel érettségizet­tek jelentkeztek, akik egy ideig be­tanított munkásként dolgoznak majd, de — ha akarják — szakmát is tanulhatnak. Szép számmal men­nek Lipcsébe, Drezdába és az NDK más városába asztalosok, lakatosok, elektroműszerészek is. Eligazító megbeszélést a múlt hét végén tartottak részükre Debrecen­ben, a Déri Múzeum nagytermében, ahol Rácz István, a Munkaügyi Mi­nisztérium főelőadója beszélt a jö­vendő munkahelyekről, a fizetések­ről, a hazautazásokról és mindarról, ami foglalkoztatja az NDK-ba ké­szülő hajdú-bihari fiatalokat. Egy hathetes német nyelvtanfolyamot is szerveztek részükre, hogy a legszük­ségesebb szavakkal, kifejezésekkel már itthon megismerkedjenek. A fiatalok Debrecenből szeptember 19-én indulnak a fővárosba, majd onnan a baráti országba.

Next