Hajdú-Bihari Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-19 / 246. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM • ÁRA: 80 FILLÉR • 1968. OKTÓBER 19., SZOMBAT A népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Pénteken délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, valamint Apró Antal, Biszku Béla, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülésen részt vett az országgyűlés vendégeként Budapesten tartózkodó uruguayi parlamenti küldöttség, Luis Piinon Perret képviselőházi elnök vezetésével. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Vass Istvánná nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint folytatódik a vita a beterjesztett új vasúttörvény-tervezet és közlekedéspolitikai koncepció fölött. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter emelkedett szólásra. DR. HORGOS GYULA: Autóbuszgyártásunk a világ élvonalába kerül Hangsúlyozta, hogy a közlekedéspolitikai koncepciók megvalósítása különösen nagymértékben múlik a hazai gépipar felkészültségén és jövőbeni fejlődésén. A közlekedési struktúra világszerte tapasztalható fejlődésének irányát elemezve már évekkel ezelőtt elhatároztuk — mondta —, hogy a közúti közlekedési eszközök gyártását a többi gépipari ágazatnál gyorsabban fejlesztjük. Kidolgoztuk a fejlesztési programot, amelyet a kormány az idén központi programmá nyilvánított. Ez megteremti a feltételeit annak, hogy a közúti szállítás tervei — a személygépkocsikat kivéve — zömében hazai gyártású szállítóeszközök felhasználásával valósuljanak meg. A miniszter ezután részletesen taglalta a közúti járművek gyártásának központi fejlesztési programját. Ennek megvalósítására az álló- és forgóeszközökkel együtt összesen 11,6 milliárd forintot fordítunk, a beruházási összegből 9,7 milliárd forintot központi forrásból fedeznek. A járműipari beruházások általában a tervezettnek megfelelően haladnak. A múlt év végéig a beruházásoknak mintegy 26 százaléka valósult meg, s a részarány ez év végére meghaladja a 60 százalékot. A közútijármű-ipar műszaki színvonalának gyors növelésére a kormány határozata alapján megvásárolták a Renault—Manterrostaal konzorciumtól a 192—230 lóerős Diesel-motorok gyártási jogát, a gyártástechnológiai eljárást és a gyártó berendezések jelentős részét. Ezzel hosszú élettartamú, gazdaságos üzemi, nagy teljesítményű Diesel-motorokat gyárthatunk és építhetünk autóbuszainkba, tehergépkocsijainkba és egyéb járműveinkbe. A járműprogramon belül is kiemelkedik az autóbuszgyártás fejlesztése. 1965-ben még 2700 autóbusz készült hazánkban, ez 1970-re 7000-re emelkedik, 1975-re pedig már 10—11 000 autóbusz gyártását tervezzük. Nagy gondot fordítunk arra, hogy járműveink kényelmesek legyenek. A program végrehajtásával a magyar autóbuszgyártás a világ élvonalába kerül. A kohó- és gépipar nem kíván személygépkocsik gyártására berendezkedni. Gazdaságosabb, ha részt veszünk a Szovjetunió személygépkocsi-gyártásában kooperációs szállításokkal. A két ország között létrejött megállapodás alapján a szovjet gépkocsigyártás fejlesztéséhez különféle alkatrészek szállításával csatlakozunk. Az alkatrészekért a Szovjetuniótól évenként 12—14 000 személygépkocsit kapunk majd, amit a Fiat-licenc alapján gyártanak. Arra törekszünk, hogy ehhez hasonló megállapodások más államokkal is létrejöjjenek. A miniszter ezután a szállítás gépesítéséről szólt. Végül a törvényjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta, hasznosítják, azokat a kérdéseket pedig, amelyek meghaladják a minisztérium hatáskörét, a kormány elé terjeszti. Kállai Gyula elnök részletesen ismertette a törvényjavaslat különböző pontjaira vonatkozó módosításokat. Ezekről az országgyűlés külön-külön szavazott, egyhangúlag elfogadta őket. Ezután újabb szavazás következett: az országgyűlés a vasutakról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is elfogadta. Az Országgyűlés határozatban mondotta ki, hogy a magyar közlekedéspolitika koncepcióját és a vitájában elhangzott felszólalásokra adott miniszteri választ jóváhagyólag tudomásul veszi. Ezután a napirend szerint a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat tárgyalása következett. Dr. Dobrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke emelkedett szólásra. ©■‹›› ojto «0 0 Az ülésteremben (MTI fotó : Pálfai Gábor felvétele) Dr. Csanádi György válasza Több felszólalás után az elnöklő Kállai Gyula dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszternek adta meg a szót, aki válaszolt a vitában elhangzott felszólalásokra. A vita tanulságait összegezve megállapította, hogy a legtöbb aggodalmat a képviselők részéről egyes vasútvonalak tervezett megszüntetése okozta. Kijelentette, bár országos szempontból ez a téma talán nem túl nagy jelentőségű, érthető, hogy az érintett helység vagy helységek lakói számára egyáltalán nem közömbös, mi történik vasútjukkal. Annyi azonban bizonyos, hogy az eddiginél jobb, korszerűbb közlekedést akarunk teremteni az említett területeken — hangsúlyozta a miniszter, s hozzátette, hogy a megszüntetés előtt a helyi szervekkel a legtüzetesebben megbeszélik, megvizsgálják, valóban indokolt-e az intézkedés, s csak ha minden előfeltétel biztosított, akkor kerülhet sor a vasútvonal megszüntetésére. A miniszter foglalkozott azokkal az aggályokkal is, hogy vajon egyegy vasútvonal, vagy állomás megszüntetésével összefüggésben kellő időben biztosítják-e a helyi közlekedés lebonyolításához szükséges előfeltételeket. A képviselők segítségét kérte két vonatkozásban is. Egyrészt, hogy lépjenek fel a megszüntetés ellen, ha az előfeltételek nincsenek biztosítva, másrészt, hogy ne legyenek szószólói túlzott, teljesíthetetlen igényeknek. A továbbiakban a miniszter a darabáru-szállítással kapcsolatos észrevételekre válaszolt, majd a vonalmegszüntetéssel kapcsolatban felszabaduló vasutasok foglalkoztatásáról szólt. Hangoztatta, hogy az illetékesek gondoskodnak a felszabaduló munkaerő elhelyezéséről, messzemenően igyekeznek megoldani az érintett vasutas dolgozók problémáit. Végezetül a miniszter bejelentette, hogy a vita során elhangzott észrevételeket a további munkában DR. DABRÓNAKI GYULA: A népi ellenőrzés a szocialista demokratizmus terméke A népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke terjesztette az országgyűlés elé. Bevezetőül visszatekintett a népi ellenőrzés tizenegy éves múltjára. Hangsúlyozta: — Az 1957. évi 7. törvény értelmében a népi ellenőrzési bizottságok tagjait az arra illetékes államhatalmi szervek meghatározatlan időtartamra választották. A jövőben — a törvényjavaslat szerint — a népi ellenőrzési bizottságokat az országgyűlési képviselőkkel, illetve tanácstagokkal azonos időtartamra, tehát általában négy évre választják. Az új szabályozás a korábbinál jobban megfelel a szocialista demokratizmus követelményeinek, jobban hangsúlyozza, hogy a népi ellenőrző bizottságok választott tagjai és tisztségviselői közvetlenül felelősek az őket megválasztó tanácsoknak. A törvényjavaslat a korábbi hatásköri szabályokat csak a gazdaságirányítás új rendjéből adódó követelményeknek megfelelően módosítja, a korábban rögzített hatásköri szabályok fő elveit érintetlenül hagyja. A népi ellenőrzés megalakulása óta eltelt 11 év alatt vizsgálataink a népgazdaság szinte valamennyi ágazatát érintették. Arra törekedtünk, hogy tevékenységünk a kormány útmutatásának megfelelően a társadalom előtt álló legfontosabb feladatok megoldását szolgálja, a fontosabb gazdasági kérdésekre koncentrálódjon. A szervezet társadalmi jellegéből fakad az a törekvésünk, hogy minden eddigi ellenőrző szervnél többet foglalkozzunk a lakosság életkörülményeit közvetlenül befolyásoló gazdasági, szociális, kulturális célok megvalósulásával. Vizsgáljuk a javító-szolgáltató hálózat helyzetét, mert a hozzánk érkezett jelzések szerint az árutermelés nagyobb jövedelmezősége a javító-szolgáltató tevékenység bővítését gátolja. Ez a lakosság ellátása szempontjából megengedhetetlen. Nemrégen vizsgáltuk a lakosság sütőipari áruval való ellátását, s vizsgálati témánk volt a cipők minősége. A szociális, kulturális, egészségügyi ágazatokat vizsgálva például olyan tapasztalatra jutottunk, hogy a támogatást, a szociális juttatásokat sok esetben nem a legrászorultabbak kapják. Felmérésünk szerint az utóbbi tíz évben a dolgozó anyák 60 százaléka egyszer sem vette igénybe a kedvezményes üdülést. Az ezekben a témákban végzett vizsgálataink tapasztalatai azt mutatják, hogy célszerű felülvizsgálni a béren kívüli juttatások körét. Minden vizsgálatunkban helyet kaptak a társadalmi tulajdon védelmét biztosító feladatok. E munkánkhoz sok és értékes segítséget kaptunk azoktól a dolgozóktól, akik közérdekű bejelentéseikkel gyakran hívták fel a figyelmünket a beavatkozást igénylő esetekre. A lakosságtól a bizottságainkhoz évente csaknem tízezer bejelentés, panasz érkezik. Ezek a jelzések arról is információt nyújtanak, hogy a lakosság miként vélekedik egyes állami intézkedésekről, a közélet tisztaságáról, az állami szervek és a lakosság kapcsolatáról. A gazda felelősségérzetével írják meg észrevételeiket, javaslataikat, amelyeknek túlnyomó része a közös ügy féltéséből fakad. — A bejelentések és panaszok vizsgálata — a konkrét ügyeken túl — arra is választ ad, hogy az állami szervek hogyan intézik a dolgozók ügyeit. Évekkel ezelőtt még sok hibát találtunk, az utóbbi időben végzett vizsgálatok azonban már az államigazgatási munka erős javulásáról adnak számot. Meggyorsult a beadványok intézése, színvonalasabb, kulturáltabb lett az ügyintézés. Csökkent a törvénysértések és panaszok száma, az ügyek nagyobb százaléka már az alapeljárás során eredményesen megoldódik. — Összegezve az eddig elmondottakat: úgy gondolom, hogy a népi ellenőrzés intézménye a 11 évvel ezelőtt meghatározott alapelveknek megfelelően fejlődött és működött. A népi ellenőrzés a szocialista demokratizmus terméke, kiszélesíti annak lehetőségét, hogy a dolgozó tömegek az államigazgatás, a gazdálkodás fejlesztésében tevékenyen közreműködjenek, tapasztalatot szerezzenek. A szocializmus építésében nem nélkülözhető a dolgozó nép közvetlen részvételén alapuló állami ellenőrző szerv, így annak életrehívása hazánkban szükségszerű volt. E gondolatok jegyében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a népi ellenőrzés eddigi működéséről adott beszámolómat és a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatot az előterjesztett módosító javaslattal fogadja el. Bartha János felszólalása A népi ellenőrzésről beterjesztett törvényjavaslatot a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta, és figyelembe véve a törvény indoklásában foglaltakat, valamint dr. Dobrónaki Gyula államtitkár elvtárs referátumát és a bizottsági vitában elhangzott kérdésekre, észrevételekre adott válaszait, a bizottság az előterjesztett törvényjavaslatot javasolja elfogadni. A törvény világosan, közérthetően fogalmazza meg a népi ellenőrzés feladatát, szervezetét, működését és a népi ellenőrzés szervezetének viszonyát az ellenőrzésre jogosult — vagy ellenőrzésre éppen köteles — állami, társadalmi és szövetkezeti szervekkel. Az általános és részletes indoklás pedig választ ad arra, hogy miért van szükség új törvényre, hogy a népi ellenőrzés miképpen igazodik a társadalom fejlődése által támasztott" követelményekhez. Gondolok itt közéletünk demokratizmusának fejlődésére, szélesedésére, a gazdaságirányítási rendszerünkben bekövetkezett alapvető változásokra, a megnövekedett vállalati önállóságra, az ezzel járó felelősség és kockázat vállalására is. A bizottsági vita során számos olyan észrevétel, érv hangzott el, ami árnyaltan, sokszínűen mutatta be a népi ellenőrzés fejlődését. Igen helyesnek tartjuk, ahogyan a törvényjavaslat a bizottságok megválasztását rendezi. Az 1957. évi VII. törvény szerint az illetékes államhatalmi szervek a népi ellenőrzési bizottságok tagjait meghatározatlan időre választották — csak éppen azt nem mondta ki a törvény szövege, hogy „életfogytiglan”. Az előttünk levő törvény kimondja, hogy meghatározott időre — az országgyűlési képviselőkkel, illetve tanácstagokkal azonos időtartamra — választják. Nem fér hozzá kétség, ez is a szocialista demokrácia fejlődését tükrözi. Tapasztalatból is mondom, hogy a tanácsok és a népi ellenőrzési bizottságok között eddig is rendszeres munkakapcsolat volt. Munkaterveik jóváhagyása során a vizsgálatok koordinálására figyelemmel voltak. Sok hasznos jelzést kaptak tőlük a tanácsok. Mindezek mellett (Folytatás a 2. oldalon)