Hajdú-Bihari Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
Az elindulás éve Beszélgetés a három területi tsz-szövetség elnökével Egy esztendővel ezelőtt alakultak meg a termelőszövetkezetek területi szövetségei. Megyénkben a területi, közgazdasági adottságokat figyelembe véve három szövetség látott munkához. A megye valamennyi közös gazdasága tagja a szövetségnek. Az évforduló alkalmából az eddigi munkáról, eredményekről, tervekről, gondokról beszélgettünk a területi szövetségek vezetőivel: Belgyár Andrással, a Debrecen és Környéke, Király Gergellyel, a Bihari és Német Istvánnal, a Hajdúsági Területi Tsz-szövetség elnökével. A beszélgetés során valamenynyien hangsúlyozták: Az elmúlt másfél-két évtized alatt a termelőszövetkezetek többségében megszilárdult a vezetés, kialakultak a termelőszövetkezeti élet megfelelő keretei. A szövetkezetek bebizonyították: a sok nehézség, vezetésbeli hiányosság, a kezdeti járatlanság ellenére szilárd bázisai rendszerünknek, s munkájukkal, legjobb tudásukkal igyekeznek hozzájárulni nagy nemzeti céljaink megvalósításához. A szövetkezeti élet kereteinek megfelelő tartalommal való megtöltésében fontos szerepet kaptak és vállaltak a területi szövetségek, s az egy esztendős munkának vannak biztató eredményei, sikeresek voltak a kezdeti lépések. Elmondották a szövetségek elnökei, hogy eddigi munkájuk a pártbizottságok, pártszervezetek messzemenő támogatásával volt lehetséges, érezték a bizalmat, bátorítást kaptak kezdeményezéseikhez. Jó kapcsolatot alakítottak ki a tanácsokkal, s keresik az újfajta együttműködés módját és lehetőségeit a mezőgazdasággal kapcsolatban álló vállalatokkal, szervekkel. Azt is el lehet mondani, hogy a társadalom is egyre inkább elismeri, értékeli a területi szövetségek sokirányú munkáját. Hogyan tették meg az első lépéseket? Milyen feladatok jelentkeztek? Király Gergely: Az alakulás utáni első naptól kezdve arra törekedtünk, hogy a szövetség választott testülete, az elnökség irányításával minél több tsz-elnököt, tsz-ben dolgozó szakembert kapcsoljunk be a munkába. Ezt segítették a megalakított bizottságok s ezek közül a közgazdasági, a versenybizottság kezdettől fogva igen aktív, s munkája sok segítséget nyújtott az elnökségeknek. Nagyon fontos részei, segítői a szövetségi munkának a titkárságon dolgozó szakemberek. Elmondhatjuk, hogy ott olyan emberek dolgoznak, akik nemcsak a szakmájukat ismerik és értik, hanem benne élnek esztendők óta a szövetkezeti mozgalomban, s ott vannak a szövetkezetekben. A szervezeti felépítéssel egyidőben kezdődött a tartalmi munka. A három területi szövetség egységesen kezdeményezte az 1968. évi értékesítési szerződések felülvizsgálatát, rendszeressé tettük a vállalatokkal a konzultációt, részt vettünk a termelőszövetkezeti törvény előkészítésében, ott voltak szakembereink, elnökségünk tagjai az alapszabály kidolgozásánál, javaslataikkal segítették a munkát. Több esetben vizsgálták a gazdálkodás eredményességét, a gyenge termelőszövetkezetek helyzetét, s a tartalmi munkához tartozik a tsz-ek jogvédelmének továbbfejlesztése. Milyen volt a tsz-ek első megnyilatkozása? Hogyan alakult a szemlélet egy esztendő alatt? Német István: Azt hiszem, nem túlzok, ha a tsz-ek szempontjából — mint tsz-elnök is állítom ezt — történelminek nevezem a területi szövetségek megalakulását. Nagy várakozás előzte meg a szövetségek első lépéseit. Kezdettől fogva szilárdan vallottuk, és arra törekedtünk, hogy a szövetség ne valamiféle panasziroda legyen. Úgy érzem, nem is lett az. A tsz-elnököket az első perctől kezdve a nagyobb önállóságra bátorítottuk. S ebben a munkában szeretném kiemelni a választott szervek szerepét, munkájának elsődlegességét. S ezt nagyon jól egészíti ki a munkáját kiválóan értő és szerető apparátus. Mindig az vezérel bennünket: legjobb tudásunkkal szolgálni a szövetkezeti mozgalom ügyét. S ezt a szolgálatot a termelőszövetkezetek érdekképviseletére értem. Sokat beszéltek az elmúlt egy év alatt az új módszerekről, önállóságról? Német István: Hadd folytassam tovább az előbbi gondolatot. Amikor az önállóságról, érdekvédelemről beszélünk, alapvető kiindulási pontunk: többet termelni, jobbat és olcsóbban. Utána jöhet minden. Tudjuk, hogy csak így lehetünk méltó versenytársak, nemcsak a hazai, hanem a külföldi pácon is. Nem mulasztunk el egyetlen alkalmat sem szövetségeinkben, hogy ezt a gondolatot mindig ébren tartsuk. Belgyár András: Azt hiszem ennek a bizonyítására a mostani aszályos esztendőt, jó példának említhetem. De azt is bizonyítja az eredmény, hogy élni tudunk az önállósággal. A nagy aszály, rossz időjárás ellenére megyénk termelőszövetkezetei több mint 11000 vagon kenyérgabonát adtak el az államnak. Rekordmennyiséget. A falunkból említem a másik példát: valamikor sokféle előírás kötelezte még a tsz-elnököt vagy az iskolaigazgatót is, hogy egy-két sertést meghizlaljon. Akkor a háztájiból 265 sertést értékesítettek. A helyes agrárpolitika, a gazdasági érdekeltség, ösztönzők, önállóság eredménye: ez évben majdnem 1800 hízót adnak el a háztájiból a faluban. 126 000 sertést vásárolt fel már a vállalat, s még három hónap hátra van az évből. Szeretnék hallani arról a munkáról, amely más irányú tevékenységét is tükrözi a tsz-eknek. Belgyár András: A szilárduló, jobban gazdálkodó termelőszövetkezetek fontos gazdasági központjai a falvaknak. Arra azonban gondolni sem szabad, hogy a tsz csak valamilyen szántó-vető gazdálkodás. Ennél sokkal több. Nemcsak azért, mert a tsz-ben keresi meg a falu lakosságának nagyobb fele a kenyerét, hanem azért is, mert jelentős anyagi eszközök vannak a tsz tulajdonában. S ez a kiindulási alapja annak, hogy a tsz-ek nemcsak gazdasági közösségek, hanem fontos támaszai a falusi kulturális, szociális problémák megoldásának. S ezen a téren még nagyon sok tennivaló vár szövetkezeteinkre. Német István: Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a faluban még nagyon sok mindent pótolni kell, különbségeket, elmaradottságot felszámolni. A parasztember még ma is saját pénzéért vett kapával dolgozik. Nincs megoldva az étkeztetése, amihez másutt hozzájárulást is fizetnek, nem tud a mezőn megmosakodni, saját ruhájában ül traktorra. Sok szó esett mostanában a társulásokról, a termelőszövetkezetek közötti kooperációról. Király Gergely: Fontos feladatot kapott ezzel kapcsolatban a szövetség. Egész sorát tudom említeni a kezdeményezésnek, amely mind azt a célt szolgálja, hogy többet és jobbat adjanak a tsz-ek a népgazdaságnak. Nem választom el, és nem is választhatom el attól, hogy a tsz-ek is jobban boldogulnak így. Püspökladányban építőipari tevékenység, sertéstelep létesítése foglalkoztatja a tsz-eket, Sárrétudvariban hasonló elképzelések vannak, a bihari részen a gépjavító társulás létrehozása foglalkoztatja a szövetkezeteket. S a kezdeményezéseket segíteni, támogatni akarja szövetségünk azzal is, hogy tapasztalatcseréket szervez oda, ahol jól megoldották a gazdálkodás szempontjából nagyon fontos problémát. Belgyár András: Mint termelőszövetkezeti elnök is szeretném hangsúlyozni: a társulásoknál, a gazdasági érdekek összehangolásánál nagy körültekintéssel járjanak el szövetkezeteink. Ne aprózzák széjjel az erőket! Az a véleményünk, hogy kooperációt, társulást, ha a gazdasági érdekek ezt úgy kívánják meg, több szövetség területére kiterjedően kell létrehozni. Ilyen társulásba, összefogásba beleférhet megyénkben is kereskedelmi iroda, kölcsönös segítés, önsegélyezés. S ha ezt nem is irányítja a szövetség, de helyes vágányra kell tenni az ilyen irányú tevékenységet, s ebben benne foglaltatik a szociális és kulturális tennivalók megoldása is. Ezt a következő időszak nagyon fontos feladatának tekintjük, s erre szeretném felhívni a szövetkezeti vezetők figyelmét. Ugyanis a gazdálkodás a tsz-ek feladata. Szövetségünknek semmiképpen sem a feladata, hogy gazdálkodjon — hiszen erre nem is képes —, hanem a helyes politikai és gazdasági elvek szem előtt tartásával érdekképviseleti szerve legyen a közös gazdaságoknak. A tsz-szövetségek nemcsak a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szervei. Öröm számunkra, hogy egyre több tsz-tag is tudja, hogy van területi szövetség. A szövetségi munka fontos ága: a tsztagoknak felvilágosító és érdekképviseleti szerve legyen. Erre fel kell készülni a szövetségeknek. A mai napokból vett példával hadd igazoljam ezt a gondolatot! Nemrég jutott tudomásunkra, hogy 21 öreg bagaméri tsz-tag nem kap járadékot. Azért nem kap, mert valaki vagy valakik valamilyen címen vagy a törvényt nem jól értelmezték, vagy technikai fogyatékosságból rosszul oldották meg a problémát. A szövetség nem nézhet el ilyen sérelmes döntést. A kapcsolatokról, az együttműködésről szeretnénk hallani a területi elnökök véleményét. Német István: A vállalatokkal való együttműködésről szeretnék szólni. Annál is inkább érdekeltek vagyunk ebben, mert csak a Hajdúsági Területi Tsz-szövetség tagszövetkezetei több mint egymilliárd forint értékű árut értékesítenek. Megtermelni legalább olyan fontos a munka, mint értékesíteni, illetve feldolgozni. Mindebből azt a követ-keztetést vontuk le: a szövetkezetetek és az állami vállalatok között nem rangbeli, hanem tartalmi különbség van. Mi az egyenlő part-neri viszony kialakítására törek-szünk, s ebben a meggyőződésünk-ben messzemenően és következete- sen képviseli fogjuk a termelőszö- vetkezetek érdekeit azokkal szem- ben, akik a tsz-eket a második helyre akarják tenni. Belgyár András: A területi ál- lamigazgatási, pénzügyi szervek és a tsz-ek kapcsolatáról szeretnék szólni és néhány javaslatot is tennni. Ezt úgy is teszem, mint a Ter- melőszövetkezetek Országos Tanác s csa propagandabizottságának elnö- j ke, s néhány országos tapasztalat is erre késztet. Mint ismeretes, törvény rendezte a TOT és az egyes főhatóságok, minisztériumok viszo-nyát. A rendezés és kialakult gyakorlat szerint az egyes miniszté- t riumok, főhatóságok a mezőgazdasággal kapcsolatos fontos rendelkezéseiket az országos szerv megkér- rdezése nélkül nem szokták kiadni. Hasonló elveket lehetne érvényesíteni a területeken is. Mivel a területi államigazgatási, pénzügyi szervek, vállalatok kapcsolatban állnak a termelőszövetkezetekkel, helyesnek tartanánk, ha a szövetség véleményét minden fontosabb rendelkezésüknél, utasításuknál kikérnék, meghallgatnák, konzultálnának velünk. A gördülékenyebb, eredményesebb munka érdekében tesszük ezt, hogy ne kelljen később vitatkozni, esetleg megváltoztatni a kiadott rendelkezést. A beszélgetést azzal zárták a szövetségek elnökei. Úgy mint azt alakulásnál kimondották, tekintsék magukénak a szövetséget a tsz-ek, keressék, kezdeményezzenek ben- ne, legyenek szószólói a jobbnak s ,ezen a fórumon is! Még nagyobb aktivitásra várunk minden tsz-ve zetőt a szövetségben. S ha így lesz, akkor eredményesebb munkáról adhatunk számot egy esztendő* múlva. Szűcs Lajos * Öreg törvény, megfiatalodó vasút A gyermeknek vígan pöfögő mozdony, az utasnak cammogó vagy gyorsan suhanó szerelvény, a gazdasági szakembernek teherrel rakott kocsik sora: vasút. A gazdaság érrendszere, mondják, s így igaz. A most százesztendős, s 1868- ban az I. törvénycikkel, s ugyanabban az esztendőben törvénycikkek további sorával létrehozott államvasutak fontosságáról és fejlődésről csaknem mindent elmond néhány számsor. 1868-ban 2631 kilométer volt, ma több mint tizenötezer kilométer a vasútvonalak hossza. Az érrendszeren 1887-ben 13,4 millió utas s 16 millió tonna áru mozgott, ötven esztendő múlva, 1937-ben 74,7 millió utast s 25,7 millió tonna árut szállított a vasút, újabb harminc év elteltével pedig, 1967-ben 562,4 millió utast és 117,6 millió tonna árut. EXPRESSZ SEBESSÉGGEL Legyünk stílusosak: a vasút expressz sebességgel fejlődött, s ma aligha hasonlítható a száz, a harminc, sőt akár a tizennyolc évvel ezelőttihez. 1950-ben még „csak’’ 41,7 millió tonna áru s 256,8 millió utas volt a teljesítménye. Elég összevetni a néhány sorral fentebb levő 1967-es adatokkal ezt, s aligha kell tovább indokolni az expressz sebességet. Szerepéről, fontosságáról pedig mindent elmond, hogy a közúti szállítás erőteljes fejlődése ellenére is 1967-ben a teherfuvarozásból 74,6, a személyszállításból pedig 73,4 százalékkal részesedett a vasút, a tonna-, illetve az utaskilométerek alapján. Vasút, vasút, vasút. Gépészek, forgalmisták, távírászok, szerelők, pályafelvigyázók, jegyvizsgálók ... több mint százharminckétezer emberből álló sereg, amely vontatógépek, személy- és teherkocsik légiója fölött dirigál. Okos nyugalommal s mégis nagy gyorsasággal. Ésszerű szervezettséggel s nagy óvatossággal, de a szállítási határidők pontos betartásával, a kocsifordulók gyorsításával, az üresen megtett kilométerek csökkentésével. Közhelynek számít, de mint általában a közhelyek, ez is igazság: a vasút nélkül megbénulna az élet. A budapest—miskolc— nyíregyházi vonal villamosítása, az automatikus térközbiztosító berendezések — a többi között Budapest —Hatvan, Budapest—Tatabánya között — a tehervonatok légfékezésének bevezetése, a korszerű, nagy raksúlyú teherkocsik forgalomba állítása, a 4 tengelyes, 8 ajtós személykocsik tömege, a hegesztett pályatestek, az előfeszített vasbetonaljak, a vasúti távközlés modernizálása egyértelműen bizonyít e rohamos fejlődés mellett. TRÓNÖRÖKÖS: A DIESEL A növekvő szállítási igények, a személy- és árutovábbítás gyorsítása nyugdíjba kényszeríti a vasút évszázados jelképét, a gőzmozdonyt, s ezzel alapvető szerkezeti változásokat hoz. 1960-ban az öszszes vontatásból még 88,4 százalékkal részesedtek a gőzmozdonyok, ez év elején ez az arány 49,9 százalékra csökkent, ám ugyanekkor a villanyvontatás az 1960. évi 7,7 százalékról 19,7 százalékra, a Diesel-vontatás 3,9 százalékról 30,4 százalékra emelkedett, összehasonlíthatatlanul korszerűbb vasút ez, mint a nyolc évvel ezelőtti, a távolabbi esztendőkről nem is szólva. A korszerűsítés értelmét, célját nemcsak a továbbított áruk menynyiségének és a szállított utasok számának rohamos emelkedése igazolja, hanem — többek között — az is, hogy a tehervonatok átlagos bruttó súlya 151 tonnával növekedett — az 1980. évi 843 tonnáról 994 tonnára —, s átlagos utazási sebességük is nagyobb lett. Több utast és árut juttat el gyorsabban rendeltetési helyére napjaink vasútja tehát, s még inkább így lesz ez az elkövetkező években, amikor teljes egészében átveszi a szolgálatot a villamos- és Diesel-vontatás. Az eszközök fejlődése törvényszerűen magával hozta a vasútnál dolgozó több mint 132 000 ember „lépésváltását”. Az automatikát figyelő, a fűtőházak forró poklából a Diesel-szerelőcsarnokokba átkerült, a gőzmozdonyokról a villamosmozdonyok vezetőállásába föllépő vasutas, a pályaépítő gépeket kezelő munkás aligha hasonlítható a fékezőfülkében didergő, a pályán krampácsoló, a kazánnál verejtékező vasutashoz. A VÉGSŐ PECSÉT A gazdaságirányítási rendszer a vasútnál is növeli a gazdaságosabb és gyorsabb szállításban való érdekeltséget, s kétségtelen, az elért eredmények ellenére is van javítani való. A személyszállításnál a zsúfoltság megszüntetése, a kényelem fokozása, a piszkos és elhanyagolt állomások és várótermek felszámolása, általában a kulturált utazási lehetőségek és körülmények megteremtése. A vasúti teherkocsik átlagos fordulója még mindig hosszú, 3,54 nap; csökkenteni lehet az üresen futó kocsik arányát — 1967-ben 32,4 százalék volt —, ésszerűbben csoportosítani a vontatási eszközöket, tökéletesíteni a személyszállítást. A vasút a maga s az egész ország érdekeiből kiindulva eddig is sokat tett a forgalom jobb lebonyolításáért. Az irányvonatok, a rakodás növekvő gépesítése, a rendezőpályaudvari munka automatizálása, a személyszállításban a gyorsított vonatok rendszerének bevezetése — hogy ismét csak kiragadott példákat említsünk — jól igazolják ezt. Ide sorolhatunk mást is, a nem gazdaságos — rövid távú — szállítások közútra való átterelését, a hazánkon átmenő, ún. tranzitszállítások emelkedését, az export és import forgalomban való nagyobb részesedést. Napjainkban az őszi csúcsforgalom lebonyolításával ismét vizsgázik a százesztendős, mégis egyre fiatalabb vasút. S hogy ez a fiatalodás, a korral való lépéstartás eredménnyel járt, arra rövidesen az országgyűlés üti rá a végső pecsétet. A törvényhozó honatyák száz esztendeje foglalkoztak utoljára átfogóan a vasúti közlekedéssel. Amit elmondtunk cikkünkben, bizonyíthatja: az új vasúttörvénnyel van mit átadni a múltnak, s lesz mit megfogalmazni a jövendőnek. Mészáros Ottó Polieténgyár születik A Tiszai Vegyi Kombinátban épül a hazai polietilén alapanyaga gyártásának bázisa. Az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban egyaránt nélkülözhetetlen polietilén alapanyagát jelenleg jórészt importálják. A TVK-ban létesülő, szovjet és angol berendezésekkel működő üzem mind minőség, mind mennyiség tekintetében gyakorlatilag a teljes hazai igényeket kielégíti. Képünkön: a polietiléngyár épülő recirkulációs vízműve (MTI Fotó : Mező Sándor felvétele) Új típusú mezőgazdasági gépek a betakarításhoz Jugoszláv, francia és német mezőgazdasági gépek érkeztek a betakarításhoz. A kukorica betakarítására szolgáló gépek közül jugoszláv gyártmányú ZMAJ típusú csőtörőfosztó adapterek és morzsoló-adapterek érkeztek. Több mint 50 francia Brand-típusú gépet is vásároltak eddig a mezőgazdasági üzemek, s további 36 francia berendezést ezekben a napokban vehetnek át. Száz NDK-gyártmányú cukorrépa betakarítógép talált eddig gazdára. A Német Demokratikus Köztársaságban készült a burgonyaszedőgépek egyik változata is, amely iránt igen élénk az érdeklődés. A hazai mezőgazdasági gépgyárak is növekedő ütemben szállítják a következő hetekben a széles körűen használt gépeket. A Budapesti Mezőgazdasági gépgyár törökszentmiklósi gyáregysége már csaknem 400 járvazúzó berendezést adott át. Szeptember második felében megkezdték a BMG-ben készített kukoricacső-törő-fosztó berendezések szállítását is. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1968. OKTÓBER 1.