Hajdú-Bihari Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
Szakosított állattenyésztő telepek - Emelkedő hozamok Kétdete, hogy megtartották a zárszámadási közgyűlést a pocsaji Dózsa Termelőszövetkezetben. Azt mondják a termelőszövetkezet tagjai és maga a főagronómus, Bátonyi Rezső is, hogy ilyen ünnepélyes, minden megnyilatkozásában nagyon jó hangulatú közgyűlés talán sohasem volt még a tsz életében. A vezetők a tagoknak, a tagok a vezetőknek köszönték meg a munkát, a sok-sok fáradozást, és nem utolsósorban a nagyon eredményes esztendőnek a zárását. Természetes az elégedettség Érthető is volt a közgyűlés jó hangulata. Annak ellenére, hogy nem egy jó időjárású esztendőt tudnak a hátuk mögött, az eredmények kitűnőek voltak. Hozamokban, termésátlagokban és jövedelemben is pontosan a dupláját érték el annak a mennyiségnek, mint 6—8 esztendővel ezelőtt. Természetesen lehet, hogy ez az összehasonlítás így nem nyújt teljesen hiteles képet arról, milyen eredményt is ért el a gazdaság. Sorakoztassuk fel az elmúlt év számait! A tervhez képest a hozamokat átlagosan 17 százalékkal teljesítették túl. Ha nem írnánk le több számot, a hozzáértő embereknek ez is sok mindent elárul. Pedig ezenkívül néhány dolgot fel kell sorakoztatni, le kell írni. Azt például, hogy ez a jó gazdaság az elmúlt esztendőben holdanként búzából 19,5 mázsát, cukorrépából — öntözés nélkül — 260 mázsát, kukoricából — májusi morzsolban — 23 mázsát, burgonyából pedig —, hogy csak a legfontosabb növényeket soroljuk 85 mázsát takarított be holdanként. Ez utóbbi növényről azonban azt is el kell mondani, hogy vetőgumótermesztés volt, ami azt jelenti, hogy a holdankénti bruttó bevétel ilyen termés mellett meghaladta a 20 000 forintot. A növénytermesztők munkáját dicsérni lehet. Az állattenyésztésben dolgozók — és a gépesek is — hasonló jó munkát végeztek. Újból csak néhány példát az állattenyésztésből. A törzskönyvezett tehénállománynál az elmúlt esztendőben már elérték a tehenenkénti 3200 literes tejhozamot. Olyan jó a szarvasmarha-tenyésztése például a gazdaságnak, hogy a további nagyarányú baby beef hizlalása mellett bikanevelő gazdasággá jelölték ki a gazdaságot és utóellenőrző központtá is. Elégedett és ünnepélyes volt a zárszámadási közgyűlés — írtuk a cikk elején. — Ilyen eredmények mellett ez természetes is. Mert a termelés maga után hozta a gazdaság további erősödését és a tagok munkájának j jobb dotálását is. Hogy mit jelent ez a számok nyelvére lefordítva? Amellett, hogy 3 millió forintot tartalékoltak, a tízórás munkanapra eső átlagkereset elérte a szövetkezetben a 100 forintot. A pocsaji Dózsa Termelőszövetkezet tagságának az elmúlt évi munkájáért 11,5 millió forint volt a részesedése, a tagonkénti jövedelem megközelítette a 24 000 forintot. Idei tervek A főagronómussal beszélgetve természetesen szó kerül az idei esztendőről, a tervekről, a mostani elképzelésekről. A tervek — mint mondja — már nagyrészt megfogalmazódtak, kidolgozták őket. Hogy mi ebben az eltérő az elmúlt esztendeihez képest? Ebben az évben megkezdik és a jövő esztendő végére befejezik a két korszerű, szakosított állattenyésztő telep építését. Az egyik szarvasmarhatelep lesz, ahol a szociális és más egyéb épületek mellett 400 tehén részére építenek férőhelyeket. A másik szakosított telep a sertéseké lesz, ahol 300 kocának és szaporulatának készül férőhely, olyan telep, ahol minden esztendőben 5000 sertést tudnak meghizlalni. Ez lesz ez évben — és a következőben is — az egyik legnagyobb munka a szövetkezetben. A két telep beruházási költsége meghaladja a 42 millió forintot, és ebből mintegy 12 millió forintot a gazdaságnak kellett és kell letennie. Ez azonban a munkának csak az egyik része. A másik, hogy saját maguk lesznek a felépítői, kivitelezői is. Az elmúlt hónapokban ismét számosan kérték felvételüket idei tervek a pocsaji Dózsa Tsz-ben a szövetkezetbe, köztük építőipari szakemberek is. Úgy határozott tehát a vezetőség: 120 tagú építőbrigádot hoz létre, és az itt dolgozó embereknek két évig csak az lesz a munkája, hogy a két telepet felépítsék. Ez tehát az egyik legnagyobb, megvalósításra váró terv. Természetesen azonban közelebbi terveik is vannak. Ez,pedig a hozamok emelése. A 19,5 mázsás holdankénti búzatermés nagyon szép eredmény. Mit mond mégis a főagronómus? Először csak kisebb parcellákon, újabb fajtákkal kezdik meg a kísérleteket, olyanokkal, amelyek még nagyobb termést tudnak biztosítani. Nem ebben az évben ugyan, de néhány esztendőn belül el tudja képzelni, hogy olyan intenzív fajtákat tudnak a nagyüzemi termelésben elterjeszteni, amelyek a 25—30 mázsás holdankénti termés megadására is képesek. Ez vonatkozik a búzára. A kukoricában a hozamemelésben az előrelépés már jóval közelebbi. Hogy miképpen akarják a termést növelni? Az elmúlt esztendőben még csak 60 hold egyszeri keresztezésű jugoszláv és magyar hibrid kukoricával folyt a kísérlet. Ebben az évben már 600 holdon termelik ezeket a fajtákat, és 500 000 forint értékű műtrágyával adnak többet alájuk. Szerény számítás szerint is ezen a 600 holdon legalább kétmillió forinttal lesz több a termés értéke. Néhány dolgot vázoltunk csak fel egy szövetkezeti gazdaság elmúlt évi munkájáról és idei terveiről. A tavalyi eredmények szépek, nagyon jók. Az ideig pedig? Valószínűleg , ha az időjárás egy kicsit kedvez — jobbak lesznek, mint az elmúlt éviek. A biztosíték pedig erre a jó hangulat, a céltudatos vezetés és a szövetkezet tagjainak akarata. R. B. II csapágygyár orvosi rendelőjében A betegellátás javítására mind több vállalatnál, gyárban létesítenek üzemi orvosi rendelőket. A már meglevők között az egyik legkorszerűbb, legjobban felszerelt rendelő a debreceni csapágygyárban van. Két orvos, négy ápolónő és egy elsősegélynyújtó áll naponta a nagy gyár dolgozóinak rendelkezésére. Szőnyi László tudósítónk egy rendelés alkalmával felkereste a rendelőt, és érdeklődött: mi a feladatuk az itt dolgozóknak. — Igen sokfajta feladat vár ránk itt szinte naponta — mondotta dr. Boruzs Béla vezetőorvos. — Mostanában átlagban naponta 60— 70 beteg keresi fel a rendelőt, ezek ellátása az első feladat. Ezenkívül azonban az üzemrészek, öltözők, szociális helyiségek ellenőrzését is el kell végeznünk és az egészségügyi tanácsadás, felvilágosítás is feladataink közé tartozik, nem is beszélve például munkavédelmi kérdések egészségügyi vonatkozásairól A vezetőorvos elmondta még: leggyakrabban a következő betegségek fordulnak elő a gyár dolgozói között: légúti, hurutos megbetegedés, magas vérnyomás, gyomorbetegségek, cukorbetegség és gombás eredetű megbetegedések. Az influenzások száma eddig nem volt nagyobb, mint az előző években. Erről bővebb felvilágosítást dr. Szűcs Miklós orvos adott, aki már két éve van a csapágygyárban mint üzemi orvos. — Megfelelően készültünk az influenza fogadására — mondotta a fiatal doktor. — önkéntes jelentkezés alapján védőoltást adtunk azoknak, akik igényelték. Felvilágosító munkánkban elmondottuk a megelőzés módjait, az influenza tüneteit. Ha valaki vitaminokkal, megfelelő táplálkozással és pihenéssel szervezete ellenállóképességét növeli, két-három nap alatt leküzdheti a betegséget. Beszélgetés közben folyik a betegek vizsgálata. Az éppen jelenlevő dolgozók elmondták: rendkívül előnyös részükre az üzemi orvosi rendelő. Nem kell elmenni a körzeti orvoshoz és esetleg órákig várni, míg rájuk kerül a sor. Több idő is jut itt egy-egy beteg vizsgálatára, s az összeszokott, jól dolgozó kollektíva — a két orvos, a négy ápolónő és az elsősegélynyújtó — lelkiismeretes munkája hozzájárul ahhoz, hogy a gyár betegei mielőbb munkába álljanak. A gyár fejlesztési tervei között szerepel egy fogorvosi rendelő létesítése még ebben az évben. Béla vezetőorvos Dr. Boruzs munka közben (Oláh József felvétele) — Ez valóban így van? Mosolyog: — Olyan lehetetlen volna? Jól mondtam: a brigádban 19 férfi és három nő van. És a brigádvezetőnk szintén nő. Máthé Lászlóné a Barna utcai nagy építkezés gépkezelője. Dolgozik betonkeverővel, habarcskeverővel, felvonóval. Ezt csinálja 1960 óta. — Nehéz ez a munka. Azt hiszem, egy nő számára különösen komoly próbatétel. — Az. De hát én itt, az ÉVM megyei vállalatánál segédmunkásként kezdtem. Az talán nem volt nehéz? A brigád hat éve van együtt. Azóta háromszor nyert oklevelet, szocialista kollektívaként elnyerte a bronzkoszorús jelvényt. — Most már az aranyra pályázunk — mondta. — Erre alapot ad a teljesítményünk. Az is, hogy pontosan eleget teszünk a brigádok igényeinek. Ez nagyon fontos. A brigád nem állhat, anyag kell. Hallaná csak, ha valami nem stimmel! ... Az igazi kőműves ha reggel beáll a munkába, csak délben pihen meg. Hát ahol mi szolgáljuk ki őket, ott nincs, nem lehet kényszerpihenő. Ezért adhattunk át a Barna utcai lakótelepen határidő előtt kétszer 60 lakást. Az is az építésvezetőség jelszava: határidő előtt, jó minőségben. Ehhez mindenkinek hozzá kell járulni, különben ,szóval olyan ez, mint a jól működő, pontos gép. Aztán ha valahol hiba adódik, akkor az egész szerkezet nyikorog, nehezen jár. Annak az alapján is számíthatunk az aranykoszorús jelvényre, hogy az emberek a brigádban tanulnak. Vizsgát tettek a gyorsfelvonók, az olajfűtéses hőlégfúvók kezeléséből. — Jól ismeri a brigádot. — Pártbizalmi vagyok. Az is. Máthé Lászlónét immár második alkalommal is a vállalati pártbizottság tagjának választották. Négy gyermeket nevel. László fia a vállalatnál villanyszerelő tanuló, most már második éve. — Józsi — mondja — most végzi a nyolcadik általánost, szintén ide jönne. Festő tanulónak. Mondtam neki, igyekezzen, hiszen a tanulmányi eredmény sokat számít. Jól fizető szakma ez, jelentkező akad elég. Ide jó szakmunkás kell. Olyan, aki érti, mit csinál. A vállalattól kaptak lakást. Két és fél szoba a Dobozy lakótelepen. — Most már többen lakják. — Csendesen, kicsit meghatódottan elmosolyodik. — A legidősebb lányomnak kislánya született. Éppen egy hónapos a pici. Milyen aranyos! Szóval nagymama lettem ... — Strapás itt a műszak. Otthon meg még ott a házimunka is. Bólint: — Nem mondhatom, hogy könynyű az életpályám. De én ezt magam választottam. Ezért szeretem. Benne van a kollektívben is, júliustól 44 órás lesz a munkahét. Ez nekünk, asszonyoknak különösen sokat jelent. Több idő jut a családra, és több lesz a pihenő is. Segítenek nekem otthon. Egy nagymamára — mondták — jobban kell vigyázni... Dolgozni csak pontosan, szépen ............... .inni« • nini’ ti r un miin iiiinr Ilii 11111 ill Z Iliin IIP1 Ilii 111" IB IS WE 111.. mill HIE 111. Máthé Lászlóné (Kőszeghy felvétele) Miért névtelenül ? Az utóbbi hónapokban örvendetesen megszaporodott a Napló szerkesztőségéhez küldött levelek száma. Az „örvendetes” jelző nem sajtóhiba, hanem valóságos kifejezése annak, hogy a lakosság széles rétegei bizalommal fordulnak hozzánk, hogy ügyesbajos dolgaikban segítségünket kérjék. Vannak, akik egyszerűen csak bejelentést tesznek olyan eseményekről, amelyekről úgy gondolják, hogy a közvéleményre tartoznak, és a Naplóban közölni szükséges őket. A Naplóhoz küldött leveleket — témájuktól függően — vagy a Naplóban közöljünk, vagy — ha a téma sajátosan egyéni jellegű —, illetékes szervekhez továbbítjuk elintézés vagy állásfoglalás céljából. Ez utóbbi esetben a bejelentést tevők rendszerint az intéző szervtől kapják meg a válaszokat is. Most nem kívánunk foglalkozni a Naplóhoz évente érkező több ezer levél jellegével, tartalmával, nem akarjuk olvasóinkat statisztikákkal untatni, csupán egy egészségtelen jelenséget szeretnénk szóvá tenni. Ez pedig a névtelenül érkező levelek egyre emelkedő száma. Az elmúlt esztendőben a szerkesztőséghez küldött levelek, bejelentések 13 százaléka névtelenül érkezett. A szám figyelmeztető. Meg kell mondani, hogy tapasztalataink szerint a névtelenül érkezett levelek íróinak jelentősebb része nem azért burkolódzik névtelenségbe, mert azt lepelnek kívánná felhasználni hamis, rágalmazó bejelentések elfedésére, bár ilyenek is akadnak. Nemegyszer csak egyszerűen tényközlésről van szó, amelyről az utólagos ellenőrzésnél kiderül, hogy a bejelentés vagy egészben vagy részben, de tulajdonképpen igaz, mégis írója névtelenül küldte. Ez utóbbi esetben valóban fel kell tenni a címben szereplő kérdést: Miért kell névtelenségbe burkolózni, ha valaki bejelentést tesz mondjuk egy eseményről? Az ilyesmi megnehezíti az ellenőrzést, és nem is indokolt. Számos olvasónk küld be úgy névvel bejelentést, hogy ugyanakkor megkéri nevének a mellőzését. Talán szerénységből vagy más ok miatt nem akar az újságban szerepelni. Mi az ilyen kérelmeknek természetesen helyt adunk, és a levélíró nevét nem közöljük. De tudjuk, ki írta. Az utóbbi hónapokban —mint említettük — igen megnövekedett a szerkesztőséghez küldött levelek száma. Különösen jogi tanácsadó rovatunkhoz küldenek sokan tanácskérő leveleket. Csak a rovat népszerűségének jellemzésére említjük, hogy az elmúlt esztendőben a Napló szerkesztőségéhez küldött leveleknek több mint 30 százaléka volt jogi tanácsot kérő levél. Az elmúlt években igen népszerűvé vált jogi tanácsok rovatunkban évente sok száz dolgozónak adunk olyan jogi természetű ügyekben tanácsot, amelyek, úgy véljük, közérdeklődésre tarthatnak számot. A kérések nagyobb része viszont — részben helyszűke, részben a téma sajátos egyéni jellege miatt — általában levélben válaszolunk. A levélbeni válaszadásnak viszont elengedhetetlen feltétele, hogy pontos névvel és címmel érkezzenek a kérések a szerkesztőséghez. Erre a fontos momentumra olvasóink figyelmét az elmúlt években többször is felhívtuk. Ennek ellenére az utóbbi időben egyre több olyan jogi tanácsot kérő levelet kapunk, amelyen vagy feladó, illetve cím nincs, vagy ami még elszomorítóbb, másnak a címét írják sokan jogi tanácsot kérő leveleikre. Ez utóbbit valószínű, sokan olyan meggondolásból tehetik, hogy a Naplóban megjelent jogi tanácsok kérdéseit csak monogrammal jelezzük. Ezt a módszert a jogi tanácsadó bevezetése óta olvasóink kérésére alkalmazzuk, főleg abból a meggondolásból, hogy a Naplóban megválaszolt kérdések közérdekű jellegűek, és nem a kérdező neve és címe a fontos — hiszen a konkrét kérdést feltevő úgyis ráismer —, hanem az adott válasz. Sajnálatos, hogy egyesek érthetetlen névtelenségbe burkolózva vagy pontosabban más neve mögé bújva — ki tudja, milyen meggondolásból — teszik fel a kérdéseket, és ezzel sok esetben felesleges munkát okoznak nekünk, vagy felesleges bosszúságot azoknak, akik tőlünk levélbeni választ kapnak fel sem tett jogi tanácsot kérő leveleikre. Miért névtelenül, miért más nevével? A kérdést ismét meg kell fogalmazni. Közéletünk légköre ma olyan, hogy demokratizmusa nemcsak egyszerűen egy jogi kérdés feltevésénél, de bármilyen komplikált ügyes-bajos dologban bárki bárhova fordulhat bejelentésével, panaszával, anélkül, hogy abból hátránya származhatna. A mi társadalmi rendszerünk demokratizmusa minden állampolgárnak biztosítja azt a jogot, hogy védelmet kérjen, keressen, ha úgy érzi, sérelem érte. De kérdezhetnénk, hogy azokkal szemben, akik bármilyen okból — nem ritkán panaszuk jogtalanságát maguk is érezve — kiindulva, bejelentéseiknél névtelenségbe rejtőznek, kötelezőek-e a humánus játékszabályok, vagy konkrétan megfogalmazva: aki névtelenül tesz bejelentést, vagy más nevében írogat bármilyen ügyben, egyáltalán tegyünk-e egy lépést is az ügye érdekében? Vagy ha már teszünk, s kiderül a rosszindulat, nem kellene-e szigorúbban megítélni az ügyet? A kérdést többször feltettük, és most összefoglalásképpen válaszoljunk rá. Nincs rá semmi szükség, hogy bárki is névtelenül kérjen akár jogi tanácsot is, vagy bármilyen más információt akár a szerkesztőségtől, akár más szervektől. Lehet, hogy a kapott válasz vagy egy ügy elintézése nem minden esetben a levélíró kedvére való, de társadalmi, hatósági szerveink — még ha néha itt-ott akad is bürokratikus ügyintézés — végeredményben a nagy közösség, a szocializmust építő társadalom érdekében végzik munkájukat. Ezt a munkát pedig a névtelenül írt levelek nem segítik, csak akadályozzák. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. FEBRUÁR 28.