Hajdú-Bihari Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

LAPZÁRTAKOR érkezett A szovjet kormány jegyzéke az NDK kormányához P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Ot­to Wintert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét, és átnyújtotta neki a szovjet kormány , alábbi jegyzékét: „A szovjet kormány számos bi­zonyítékkal rendelkezik arra, hogy egyre nagyobb arányúvá és egyre­­ tűrhetetlenebbé válik a Német Szöv­­­vetségi Köztársaság hatóságainak arra irányuló tevékenysége, hogy bevonják Nyugat-Berlint revan­­­­sista háborús­­készülődéseikbe. A városban széltében-hosszában törvényellenesen fiatalokat tobo­roznak a nyugatnémet hadseregbe. Bonni hivatalos személyiségek ki­­j­jelentései szerint eddig már több­­ ezer nyugat-berlini lakos kapott­­ katonai kiképzést a Bundeswehr­­ben és a nyugatnémet hadsereg ki­képzett tartalékát alkotja. A bonni hadügyminisztérium-­­­nak, a Bundeswehr parancsnoksá­gának és a nyugatnémet rendőr­­hatóságoknak a megrendelései alapján számos nyugat-berlini vál­lalatnál megszervezték a stratégiai rendeltetésű hadi- és egyéb termé­kek gyártását, radarberendezé­seket, rádió- és telefonfelsze­reléseket, optikai eszközöket, légi­­ fényképezéshez szükséges eszközök­­­ket, tengeralattjárókhoz és hadiha­jókhoz szükséges különleges fel­szereléseket, lőszereket. E katonai rendeltetésű árukat azután titok­ban a Német Szövetségi Köztársa­ságba juttatják a Német Demokra­tikus Köztársaság területén át ve­zető útvonalakon, amit csak az em­lített útvonalakkal való kirívó visszaélésnek lehet tekinteni. A nyugatnémet hatóságoknak és a kezükre játszó nyugat-berlini szenátusnak ezek a lépései szöges ellentétben állnak a leszerelésről és a demilitarizálásról szóló négy­hatalmi rendelkezésekkel, amelyek teljes mértékben vonatkoznak a megszállási rendszer alatt álló Nyugat-Berlinre is. Az említett lépések közvetlenül megsértik mindenekelőtt a potsda­mi egyezményt és a Szövetséges El­lenőrző Tanács ezzel kapcsolatban 1945. november 30-án kiadott 8. számú törvényét a katonai kikép­zés megszüntetéséről és eltiltásá­ról; 1946. augusztus 20-i 34. számú törvényét a Wehrmacht felszámo­lásáról; 1946. december 20-i 43. számú törvényét, amely megtiltja hadianyagok és a mellékelt lajst­romban felsorolt egyéb katonai cé­lú anyagok előállítását, kivitelét, behozatalát, szállítását és tárolá­sát, s végül az 1946. október 2-i 39. számú utasítását, amelynek értel­mében fel kell számolni a német hadiipari potenciált. Tekintettel , nemzetközi kötele­zettségeire és felelősségére azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansista erők újabb agressziójának veszélyét, továbbá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együtt­működési szerződéséből kiindul­va, a szovjet kormány felkéri a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az NDK és Nyu­­gat-Berlin közötti útvonalak fö­lött gyakorolt ellenőrző funkciói­nak megfelelően, vegye fontolóra olyan intézkedések foganatosítását, amelyeknek célja meghiúsítani a Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin hatóságainak és pol­gárainak a szocialista államok biz­tonságát és az európai béke érde­keit sértő törvénytelen militarista tevékenységét. Az ilyen intézkedések összhang­ban állnának a Nyugat-Berlin státusát meghatározó nemzetközi egyezmények betűjével és szelle­mével, elősegítenék a helyzet egész­ségessé válását az egész szóban for­gó térségben. Ezeket az intézke­déseket a Szovjetunió és minden olyan ország, amely szívén viseli az európai béke és biztonság érde­keit, teljes mértékben támogatná.” (MTI) Pergőtűzs népfelkelés Dél-Vietnamban Hatalmas pergőtűzzel és rakéta­­támadásokkal folytatódott pénte­ken a DNFF harcoló alakulatainak immárom hatodik napja tartó ko­ra tavaszi offenzívája. A DNFF legújabb hadijelentései­ben beszámolt arról, hogy az álta­lános támadássorozat közben fel­szabadították a pacifikációs prog­ram keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakos­ságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél-Vietnam több kör­zetében, egyebek között Saigon kö­zelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogad­ták a hazafiak előrenyomuló oszta­gait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép min­denütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések sze­rint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát-támadásokat indított az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlós kormány tá­maszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Ba Na-i és a Long Binh-i óriás támaszpontokat. A Da Nang-i bázisra becsapódó 122 milliméteres szovjet gyártmá­nyú rakéták felrobbantottak egy amerikai hadianyagraktárt. A rob­banás — mint az AFP tudósítója jelentette — megreszkettette szin­te az egész várost. Az amerikai szóvivők a későbbi sajtótájékozta­tón annyit elismertek, hogy az amerikai haditengerészet három hajója amely a támaszpont város kikötőjében horgonyzott, súlyosan megrongálódott. A Saigontól 30 ki­lométernyire kiépített Long Binh-i támaszpontra ugyancsak rakéták záporoztak. Long Binh az offenzí­va kezdete óta ostromlott várossá változott. (MTI) I TÜNTETÉS Nixon elnök és az olasz kor­mány vezetői csütörtök esti tár­gyalásaikon egyetértettek abban, hogy mindent meg kell tenni Nyu­­gat-Európa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy szakadás következzék be Franciaország és közös piaci partnerei között. A megbeszéléseken Nixon elnök mellett Rogers külügyminiszter, il­letve Saragat elnök mellett Rumor miniszterelnök, Nen­i külügymi­niszter voltak jelen. Korábban Nixon és Saragat csupán egy tol­mács jelenlétében egyórás magán­jellegű megbeszélést tartott. Az amerikai—olasz tárgyaláso­kon olyan megegyezés született, hogy fokozni kell a NATO-orszá­­gok konzultációit, különös tekin­tettel a valószínűnek látszó ameri­kai—szovjet tárgyalásokra. A kö­zel-keleti helyzetet érintve mind­két fél hangsúlyozta: a válság to­vábbi éleződését minden lehetsé­ges eszközzel meg kell akadályoz­ni. Az amerikai szóvivő szerint szóba került az az olasz döntés is, hogy Róma elismeri a Kínai Nép­­köztársaságot, Saragat elnök szóvi­vője cáfolta ezt. Hírügynökségi jelentések szerint a csütörtök délutáni és esti heves amerikaellenes tüntetések során a rendőrség 139 fiatalt, főként diáko­kat tartóztatott le. Közülük azon­ban csupán nyolcat tartottak őri­zetben. Az összecsapások méretei­re jellemző, hogy 35 rendőr sebe­sült meg. A jobboldali és balolda­li erők közötti összecsapásnak egy halálos áldozata is van: Domenico Congelo 24 éves diák, aki kiesett a Róma egyetem negyedik emeleti ablakából, amikor menekülni pró­bált az őt üldöző jobboldali diá­kok elől. Pénteken a kora reggeli órák­ban, néhány órával Nixon elnök megérkezése előtt, zajlott le az el­ső tiltakozó tüntetés a francia fő­városban. Fiatalok vonultak az American Express turistairoda elé, hogy tüntessenek az amerikai ál­lamfő látogatása ellen. A rendőrség nyomban szétkergette a főként diákokból álló tömeget, öt fiatalt letartóztattak. Nixon amerikai elnök pénteken néhány perccel 14 óra előtt megér­kezett Párizsba. Az orlyi repülő­téren de Gaulle tábornok és Couve de Murville miniszterelnök fogad­ta. Nixon egyhetes európai utazá­sának Párizs az utolsó politikai állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat megbeszélést, mi­előtt hazaindul Washingtonba. Hírügynökségi jelentések megjegy­zik, ez az első alkalom 1961 óta, hogy amerikai elnök Párizsba lá­togat. Az elhangzott üdvözlőbeszédek megadták Nixon amerikai elnök párizsi tárgyalásainak alaphang­ját. Sem de Gaulle tábornok, sem az amerikai elnök nem tett emlí­tést a közelmúlt viszályaira. De Gaulle tábornok rövid beszé­dében kifejezte azt­­ a reményét, hogy az amerikai elnök itt-tartóz­­kodása során megismeri a francia álláspontot és megismerteti saját véleményét a legfontosabb kérdé­sekben. A francia elnök végül személyesen üdvözölte Richard Nixont, akihez — mint mondotta Acélsisakos római rendőrök ár­talmatlanná tesznek egy Nixon el­len tüntető diákot Róma belváro­­sában. (Telefotó — AP—MTI—RS) — személyes kipróbált barátság fűzi. Nixon elnök az Egyesült Álla­mok legrégibb barátjának és leg­régibb szövetségesének nevezte Franciaországot. Azért jött — mon­dotta —, hogy együtt keressék an­nak módjait: hogyan lehetne ezt a barátságot és szövetséget foly­tatni és milyen lépéseket tehet a két ország együttesen a világ előtt álló kérdések megoldásában. De Gaulle tábornokhoz fordulva kije­lentette, hogy megragadja az al­kalmat, hogy kikérje véleményét és tanácsát abban, miképpen old­hatják meg az Egyesült Államok előtt álló és a világot megosztó problémákat. A beszédek elhang­zása után a két elnök de Gaulle tábornok gépkocsiján a Quai d’Orsay-ra hajtatott, ahol Nixon elnök szállása van párizsi tartóz­kodása idején. (MTI) búcsúztana Rómában, fogadta Nixont Párizsban HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. MÁRCIUS 1. Dr. Tímár Mátyás az NDK-ban Dr. Tímár Mátyás miniszterel­nök-helyettes, a magyar­ NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke Berlinbe ér­kezett. A képen: Wolfgang Rauch­­fuss miniszterelnök-helyettes (bal­oldalt) üdvözli dr. Tímár Mátyást a schönefeldi repülőtéren. (Telefo­­tó / MTI Külföldi Képszolgálat - KS) fi BT elnöke, Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője. Mint ismeretes, a BT ülésein a tagállamok abc-sorrendben, egymást havonta váltva elnökölnek. Hazánkat 1968. január 1-től kezdődően, két évre választották a BT nem állandó tagjainak so­rába. E megbízatás ez év december 31-én jár le. A tanács elnöki tiszte formálisan a második legmagasabb választott tisztség a világszervezetben, a közgyűlés elnöke után. A BT-elnök a tagálamok kérésére, saját belátása szerint hívhatja össze a Biztonsági Ta­nács ülését. A FASISZTA görög junta bírósága Manolisz Glezozt, a görög nép nemze­ti hősét, és Leonidasz Kirkoszt, az EDA-párt volt parlamenti képviselőjét „sikkasz­tás” vádjával négy hónapi börtönre ítélte. A két hazafit a junta az 1967 áprilisi puccs óta koncentrációt táborrá alakított Kirkosz szigetén tartotta fogva, természetesen íté­let nélkül. RÓMA ÉS PÁRIZS közötti úton az elnöki repülőgép fedélzetén Ziegler, Nixon sajtótitkára közölte az újságírókkal, hogy az elnök európai tárgyalópartnereit meghívta Washingtonba, hogy ott folytassák a megkezdett eszmecserét. TEGNAP magyar idő szerint, 15 óra 45 perckor megkezdődött de Gaulle és Nixon között a négy­­szemközti tárgyalás, amely két óra tíz percen át tartott. Külön tanácskozás folyt Ro­gers és Debré, illetve Rogers és Couve de Murville között. A tárgyalásokon főleg a közel-keleti problémák álltak a középpontban. A két elnök közötti négyszemközti tár­gyalás ma a Versailles-i Trianon-palotában folytatódik. Mint eddig mindenütt, Francia­­országban is heves tüntetések voltak és vannak Nixon látogatása miatt. A rendőrség több ízben összecsapott a tüntetőkkel, több fiatalt letartóztattak. AZ FKP ma délután 4 órára nagygyűlést hirdetett a Place de la Republique-ra. Az amerikai elnök ekkor Versailles-ben fog tartózkodni. DÉL-VIETNAM fenyegetőzik a sikeres DNFF-offen­­zíva megtorlásaként. A saigoni rezsim külügyminisztere kijelentette, hogy „nem lehetet­len a bombázás felújítása”. (Annak ellenére­ mondja ezt, hogy nem folytattak erről közvetlen tárgyalást „szövetségesükkel”.) A New York Times tegnap azt írta, hogy jóllehet, az USA kormánya hivatalosan nem közölte, de „magánjellegű” diplomáciai csatornákon a VDK kormányának tudomására hozta, hogy „jelenleg nem állnak fenn azok az okok, amelyek novemberben a bombázások megszüntetését indokolták”. A SVÁJC jegyzékben tiltakozott Szíriánál, Jordániánál és Libanonnál a zürichi repülőté­ren lezajlott incidens miatt. Ugyanakkor jegyzéket intéztek Izraelhez is, mert az El Al gép egyik utasa fegyverét használta, és ezzel megsértette Svájc semlegességét. Jakubovszkij és Szemjonov Berlinben Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancsnoka és Vlagyi­mir Szemjonov szovjet külügymi­niszter-helyettes pénteken Berlinbe érkezett. Fogadta őket Walter Ulb­richt, az NDK Államtanácsának elnöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, az NSZEP Politi­kai Bizottságának tagja, Központi Bizottságának titkára, Otto Winter külügyminiszter, Heinz Kellessler vezérezredes, nemzetvédelmi mi­niszter helyettes, vezérkari főnök, szovjet részről pedig P. A. Abraszi­mov, a Szovjetunió berlini nagykö­vete, P. K. Kosevoj marsall,­ az NDK-ban tartózkodó szovjet had­seregcsoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezérezredes. A baráti és szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen teljes egyet­értésben tárgyaltak meg fontos, közös érdekű kérdéseket. (MTI) Bonn nem változtat provokatív döntésén Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője pénteki sajtókonferenciáján, kérdésekre válaszolva kijelentette: min­den amellett szól, hogy az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinben tartják meg. Az idő nagyon rövid - fűzte hozzá -, hogy e terven változtassanak. A technikai előkészületek jellegét tekintve, március 2-a lenne az utolsó időpont, amikor még át lehetne helyezni az elnökválasztó gyűlést Nyugat-Berlinből. Diehl kijelentette, Kiesinger kancellár jelen pillanatban nem tervezi, hogy magá­hoz kéresse Carapkin szovjet nagyköve­tet. Schütz nyugat-berlini kormányzó pol­gármester pénteken délben Nyugat-Ber­linben a sajtó képviselői előtt kijelentette: „feladta a reményt”, hogy megegyezésre jutnak az NDK-val a határátlépési enge­délyekre vonatkozó tárgyalások megindu­lása ügyében, s ezért most már eldöntött kérdésnek lehet tekinteni, hogy az NSZK elnökválasztására március 5-én Nyugat- Berlinben kerül sor. (MTI) Eskolt eltemették Pénteken délelőtt Jeruzsálemben, az ország nagy halottainak temetőjében Ünnepélyes külsőségek között eltemet­ték Levi Eskol miniszterelnököt. A ravatalnál Lazar államfő vett búcsút az elhunyt miniszterelnöktől, majd a sírnál a parlament elnöke mondott búcsúbeszédet. A temetésen a politikai élet és a ka­tonaság vezetőin kívül csak néhány or­szág alacsony szintű küldöttsége jelent meg: az Egyesült Államok küldöttsé­gét Robert Finch egészségügyi, közok­tatási és népjóléti miniszter vezette, Nagy-Britanniát Irene White munkás­párti képviselő, Kanadát Paul Martin volt külügyminiszter, az NSZK-t pedig Herbert Weichmann, a Bundesrat el­nöke képviselte. Meglepetésre nem volt ott a temetésen egyik legközelebbi ba­rátja, akitől a miniszterelnökséget át­vette, a 82 éves Ben Gurion. Miami Beachben (Florida) ezekben a napokban tartják az Egyesült Államok és Kanada cionista vezetőinek évi ta­lálkozóját, amelyen Tel Aviv hivatalos képviselői is részt vesznek. A tanács­kozás az „Izraelnek nyújtandó gazda­sági támogatás” maximális kibővítésé­nek jegyében folyik. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint „Izrael gazdasági fejlesztésére” tavaly az Egyesült Államokban és Kanadában legkevesebb 130,5 millió dollárt gyűjtöt­tek. Ebben az évben 333 millió dollár­ra számítanak. 1951 óta az Egyesült Államok és Kanada cionista szervezetei összesen 1,3 milliárd dollár segélyt nyújtottak Izraelnek. (MTI) Jedrychowski nyilatkozata A lengyel külügyminiszter, aki moszkvai látogatása során beható megbeszéléseket folytatott a szov­jet vezetőkkel, nyilatkozatában a szovjet—lengyel barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződést, valamint a hét európai szocialista országot egyesí­tő védelmi jellegű Varsói Szerző­dést a lengyel külpolitika alapkö­vének nevezte. Jelentőségük a len­gyel nép számára annál is nagyobb — húzta alá —mivel a Szovjet­unió, Lengyelország és a többi szo­cialista ország régi ellensége, a né­met imperializmus még nem tűnt le a nemzetközi porondról. Az NSZK az egyetlen állam Európá­ban, amely területi követelésekkel lép fel mindenekelőtt Lengyelor­szággal és a Szovjetunióval szem­ben is. Ezek az erők arról ábrán­doznak, hogy felszámolják és be­kebelezik a világtörténelem első békés német államát, a német munkások és parasztok államát, a Német Demokratikus Köztársasá­got. Ezért a lengyel—szovjet szö­vetség alapvető biztosítéka a Len­gyel Népköztársaság szuverenitásá­nak, területi épségének és bizton­ságának. Nyilatkozatának további részé­ben a lengyel diplomácia vezetője a szovjet—lengyel kétoldalú gazda­sági kapcsolatokkal, valamint a KGST-vel foglalkozott. Az európai biztonság kérdésére kitérve, Jedrychowski hangsúlyoz­ta, hogy földrészünk biztonsági rendszere megteremtésének útjá­ban a fő akadály eddig is, most is az NSZK kormányának álláspont­ja. Lengyelország — tette hozzá — javasolta az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel kapcso­latos összeurópai konferencia ösz­­szehívását. A külügyminiszter hasz­nosnak és kívánatosnak minősítet­te az NDK és az NSZK részvételét is egy ilyen értekezleten, majd hozzáfűzte: a konferencia előkészí­tésével kapcsolatos kérdések fontos helyet foglalnak el a lengyel diplo­máciai tevékenységben és a külön­böző európai államokkal folytatott kétoldalú politikai kapcsolatokban (MTI)

Next