Hajdú-Bihari Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-24 / 143. szám
Békemozgalom A napokban magyar delegáció utazott a berlini béke-világtalálkozóra. Küldöttségünk részese, gyakorlati résztvevője annak az együttesnek, amely az emberiség legegyetemesebb óhajával kapcsolatosan kíván újabb lépéseket tenni. Ez eléggé hivatalos és száraz megfogalmazás után azonban kerüljünk közelebb a lényeghez! Igen, a lényeghez, mert ha valaminek, akkor a békének mindannyiunkra kisugárzó jelentősége, szépsége van. Közismert dolog, hogy a béke a háború ellentéte. Az ellentét különösen világos azok számára, akik saját élményük belső milyenségében végezhetik, el az összehasonlítást. Tűz és víz, átok és áldás, jaj és öröm - sorolhatnánk az ide kívánkozó ellentéteket, a fogalmak valósága azonban még ezeknél is erőteljesebben hangsúlyozza a különbségeket. A különbségnek ugyanis épp a béke és háború vonatkozásában emberi tartalma van. Emberi tartalma, mert a veszteség vagy a nyereség saját arculatunk lényegét, hasonmását hordozza. Amíg ugyanis a háborúnak emberi vesztesége, a békének emberi nyeresége van. A kettő persze nem egyenlíti ki egymást, sőt a különbséget a lehető leghatározottabban aláhúzza. Napjaink világméretű akciója azonban mindannyiunkat gondolkodásra késztet. Gyakorlatilag szembesíteni kell óhajunkat, elképzelésünket a világ jövőjéről. Arról a jövőről, amely egyénileg is, közösségileg is számunkra legfontosabb, amely nélkül csak hiú ábránd perspektíváink megtervezése, elképzelése. A békemozgalom, a béke-világtalálkozó jelentőségét aláhúzza egy közismert évforduló. 1941. június 22-én a hitleri Németország minden hadüzenet nélkül orvul és szószegően megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel az akcióval megkezdődött az emberiségnek az a gigászi küzdelme, amely az igazság és a hazugság világméretű kataklizmáját jelentette. Az igazság azonban végül is győzedelmeskedett. De mennyi vérbe, szenvedésbe, áldozatba került ez a győzelem! Hány és hány millió tragédia népesítette be a megmaradónak szívét, milyen emlékek és árnyékok maradtak örökül mindannyiunkra! Igaz, az emberiség nagy többsége, jobbik fele levonta a tanulságokat. Megfogalmazta következtetéseit, s egyértelműen és határozottan jutott arra az álláspontra, hogy soha többé háborút. A világ lelkiismeretének ebből a törekvéséből hajtott ki a békevágy, a békemozgalom. Ebből az óhajból terebélyesedett korunkat átfogó mozgalommá a béke megőrzésének gondolata, az őrtállás határozottsága. A világ, az emberiség azonban elképzeléseiben is ellentmondásos. A vietnami háború jelenléte ma is arra figyelmeztet, hogy feladataink, tennivalóink óriásiak. Igen, óriásiak, hiszen nap mint nap jönnek a híradások, hogy B 52-es légierődök ennyi és ennyi tonna bombát szórtak le a dzsungelbe, a szabadságharcosok feltételezett állásaira. És nap mint nap érkeznek a hírek, hogy Közel-Keleten baljóslatú, komor tűzpárbajok folynak, folyik a vér, az emberiség vére, szaporodnak a háború elesettjei, áldozatai. Különös és meghökkentő elképzelés volna, ha az emberiségnek egyszer egy olyan emlékoszlopot kellene építenie, amelyre a háború áldozatainak névsorát ráírhatná. Piramistömbű, piramis magasságú lenne? Jóval nagyobb és jóval magasabb, s aligha lenne elég felsorolásra. A Berlinben megrendezett békevilágtalálkozónak az évfordulóra való emlékezés ad fájdalmas időszerűséget. De az évfordulóra való emlékezés ad reménykedést is. Az emberiség nem akar háborút, nem akar szenvedést. Életet akar, kollektív és személyes biztonságot. Törekvéseit, tudatos akaratát ezért egyesíti a világot átfogó békemozgalomban. öl :j. HAJDÚ-BIHARI j ^ iy. ^8 *. jji. u ^ji XXVI. ÉVFOLYAM 143. SZÁM •ÁRA: 80 FILLÉR . 1969. JÚNIUS 24., KEDD Moszkvába érkezett a SZOT küldöttsége Moszkva (TASZSZ) A szovjet szakszervezetek központi tanácsának meghívására szombaton baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezett a magyar szakszervezetek küldöttsége, amelyet Gáspár Sándor, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vezet. A küldöttség tagjai: Beckl Sándor, Gál László, Fimmer József, Somoskő Gábor, a SZOT titkárai, valamint Mónus Gábor, a SZOT nemzetközi osztályának vezetője. A seremetyevói repülőtéren a magyar küldöttséget A. N. Selepin, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának elnöke és más szovjet szakszervezeti vezetők fogadták. A magyar küldöttség érkezésénél jelen volt Szipka József, aMagyar Népköztársaság moszkvai nagykövete is. A vándorzászló nyertese, az álmosdi úttörőcsapat A Debreceni Járási Úttörőelnökség a múlt év őszén versenyt hirdetett a járás hatvanhárom úttörőcsapata között. A cél „a járás legjobb úttörőcsapata” cím és a vándorzászló elnyerése volt. Az úttörőcsapatok örömmel fogadták a versenyfelhívást, s már a tanév elején nagy gonddal állították össze terveiket, hogy megfeleljen munkájuk a követelményeknek. Ugyanakkor a járási úttörőelnökség részletes módszert dolgozott ki a verseny minden szempontot figyelembe vevő értékelésére. A versenyt a tanév végén értékelték a járási tanács vb művelődésügyi osztályának közreműködésével. Az egész évben végzett munkát figyelembe véve a bírálók a következő sorrendet állapították meg: Első lett az álmosdi, második a vámospércsi, harmadik a téglási, negyedik a hajdúsámsoni úttörőcsapat, ötödik pedig a balmazújvárosi Szigetkert iskolájának úttörőcsapata A jó munkával elnyert vándorzászló átadására vasárnap került sor Álmosdon. Rétvári Sándor járási úttörőtitkár mondott beszédet, amelyben — közel négyszáz úttörő és kisdobos, valamint csaknem száz szülő előtt — méltatta az úttörőcsapat munkáját, amely annál is inkább figyelemre méltó, mivel az álmosdi csapat a kisebb létszámúak közé tartozik, s körülményei sem a legjobbak. Külön kiemelte Nagy Sándor csapatvezető lelkiismeretes munkáját. A beszéd után Rétvári Sándor átadta a vándorzászlót Nagy Sándor csapatvezetőnek, majd Szabó Zoltán, a járási KISZ-bizottság titkára üdvözölte az úttörőket. Szabó Zoltán a KISZ Központi Bizottságának elismerő oklevelét, Szabó Károly, a járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője pedig pénzjutalmat adott át a csapatvezetőnek. A versenyben elért kiváló eredményéért az úttörőcsapat is jelentős összegű csapatotthon-felszerelést kapott. A zászlóátadó ünnepség, amelyen jelen voltak a község párt-, állami és társadalmi vezetői is, boldog hangulatban azzal az elhatározással ért véget, hogy az álmosdiak megpróbálják jövőre is megőrizni a vándorzászlót. Több ezer érdeklődő a Hortobágyon Befejeződtek a lovasnapok Az időjárás az elmúlt években nem különösen kedvezett a lovasnapoknak. A mostani esős időjárás ellenére a lovasnapok iránt az érdeklődés nem csökkent. Természetesen külön szerencse, hogy a lovasnapok két napján — szombaton és vasárnap — a Hortobágyon lényegében nem volt eső, és a nagyszámú érdeklődő közönség színvonalas műsornak lehetett tanúja. Az idei hortobágyi lovasnapok szakmai értékelése, a tanulságok levonása a szakemberek feladata. De azt máris látni lehet, hogy a lovasnapok rendezése Hajdú-Bihar megyében immár hagyománnyá válik, és az elmúlt évek tapasztalatain okulva, a rendező szervek az idei esztendőben megszüntették azokat a hiányosságokat, amelyeket az elmúlt években a résztvevők jogosan tettek szóvá, különösen ami az ellátást illeti. A több mint 30 ezer érdeklődő — akik a lovasnapok rendezvényeit megtekintették — nagy élményt könyvelhettek el maguknak, jól szórakoztak, színvonalas műsort láttak. A hortobágyi lovasnapok egyre inkább nemzetközi jelentőségűvé válnak. A nézők között az idén több mint ezer csehszlovák turista foglalt helyet, az osztrákok különvonattal érkeztek, ezenkívül francia, olasz, nyugatnémet turisták érkeztek nagy számban gépkocsival a lovasnapokra. A hortobágyi csárdával szemben levő és a mátai lovaspálya közelében kijelölt parkolóhelyen több mint háromezer gépkocsi parkolt vasárnap. A vonattal érkezőket 8 helyi autóbuszjárat szállította a hortobágyi vasútállomástól a verseny színhelyére Mátára. A lovasnapok idei rendezvényeiről dr. Angyal László, a hortobágyi intézőbizottság titkára többek között elmondotta: Rövid idő alatt megépült — közel 20 000 m3 föld megmozgatásával — a magasított lelátó. Bővült a lovaspálya, korszerűsítettük az utakat, bővítettük a vendéglátói és egyéb szolgáltatásokat. Rendezvényünk nemzetközi volt. A magyar lovasok, csikósok mellett lengyel, szlovák és nyugatnémet lovasok mérték össze maguk és lovaik tudását. A sportlovaglás mellett a külföldi lovasok bemutatták hazájuk, népük egyes lovas játékait, virtuozitásukat, népi öltözéküket. Itt a Hortobágyon került először megrendezésre a hortobágyi és nyugatnémet lovasok között a lovaspóló mérkőzés. Volt ezenkívül fogatverseny, díszparádé, ugratás, csikósverseny. (A balmazújvárosiak két lova annyira megtetszett az osztrákoknak, hogy 72 ezer forintért megvásárolták őket.) A lovasműsorral egyidejűleg a megye kiváló táncegyüttese, a Debreceni Népi Együttes adott színvonalas műsort. A rendezvény nemes vetélkedését, versenyét, a versenyzők lelkesedését, ambícióját feltétlen növelték azok az igen értékes tiszteletdíjak, amelyeket szervek, intézmények, vállalatok ajánlottak fel. A rendező szervek tudásuk legjavát adva mindent elkövettek, hogy a vendégek érezzék jól magukat a pusztán, szórakozzanak kellemesen. Külön kiemelném azokat a szerveket, akik a lovaspálya bővítésében, az új lelátó megépítésében gyors és eredményes munkát végeztek: a Megyei Tanács Építőipari Vállalatot, a Vízügyi Építő Vállalatot és a Hortobágyi Állami Gazdaságot. Talán nem lesz szükségtelen, ha néhány adatot megemlítek a vendéglátás felkészüléséről. Az idén több mint 100 ezer üveg sör állt a fogyasztók rendelkezésére (70 ezer elfogyott), 1100 üveg bort, 50 ezer üveg üdítő italt adtak el a sátrakban. A vendégek jó étvágyát bizonyítja, hogy 40 ezer adag sült kolbász és lacipecsenye fogyott el. Az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat csak bográcsgulyásból több mint 800 adagot adott el. De az érdeklődés középpontjában állt a Hortobágyi Állami Gazdaság sátra is, ahol birkapaprikás, sült hal — a csárda udvarán ökörsült és más hortobágyi ínyenc falat — csalogatta az érdeklődőket. Az állami és szövetkezeti kereskedelemnek több mint 60 magánárus „segített”. Már említettem, de ismételten hangsúlyoznán, hogy az idei lovasnapok sikerének egyik titka, hogy valamennyi rendező szerv lelkiismeretes munkával járult hozzá a rendezvénysorozat sikeréhez. A rendőrség, a karhatalom különösen nagy munkát végzett a forgalom irányításában, a rend biztosításában. A lovasnapokat mint sportrendezvényt értékelni a szakvezetők feladata. Csupán hangsúlyozni szeretném, hogy az idegenforgalom, a sport szempontjából nagy jelentőségű rendezvény a több ezer érdeklődőnek nagy élményt, jó szórakozást jelentett, éppen ezért a hortobágyi lovasnapokat az idei tapasztalatok továbbfejlesztésével az elkövetkező években is megrendezzük — fejezte be a lovasnapok értékelését Angyal László elvtárs. Beterelik a ménest a lovaspályára Ökörsütés Tanulmányút Heves megyében A Debrecen és Környéke Területi Tsz-szövetség és a Hajdú-Bihar megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya kétnapos tapasztalatcserét és tanulmányutat szervezett termelőszövetkezeti elnökök és mezőgazdászok részvételével. Hétfőn reggel két autóbusszal több mint 80-an indultak el a kétnapos útra, Kompolt, Eger, Verpelét és Gyöngyös mezőgazdasági üzemeit, az ott alkalmazott új módszereket és eljárásokat tanulmányozzák. A Kompolti Kísérleti Intézetben a búzatermesztéssel és -nemesítéssel, valamint a gabonák műtrágyázásával kapcsolatos kísérleteket tekintették meg. Az országos hírű verpeléti Dózsa Tsz-ben bemutatták a vendégeknek a komplett gépesítést, a szőlő gépesített művelését, a fehér húsú borjú hizlalását mutatták meg. Gyöngyösön a húsfeldolgozó üzemet tekintik meg. Vizsgáztak az ellenőrző bizottságok Hétfőn délután vizsgáztak Debrecenben a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottsági elnökei. A megye három területi szövetségének kezdeményezésérerendszeres továbbképzésen vesznek részt az ellenőrző bizottsági elnökök, s részükre a tanfolyamot a Pallagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban rendezik meg. A négyhónapos továbbképzésen az első csoportban 46 bizottsági elnök vett részt. Megismerkedtek az ellenőrzés alapjaival, a különböző módszerekkel, s különösen nagy súllyal került napirendre a tsz-ek belső ellenőrzésével kapcsolatos tennivaló. Ezen a téren — a gazdaságok önállóságának növekedésével — fokozott mértékben megnőtt a szövetkezeti ellenőrző bizottságok felelőssége és hatásköre. Ehhez nyújt jelentős segítséget a négyhónapos továbbképzés. A bizottsági elnökök záróvizsgájuk után bizonyítványt kaptak. Az első csoportot ez év szeptemberében és 1970 februárjában újabbak követik.