Hajdú-Bihari Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

A szentendrei művésztelep kiállítása Debrecenben Debrecen művelődéspolitikájának lassan hagyománnyá érő megnyilvánulása, hogy nyaranként egy-egy kiállítás keretében bemutatja távolabbi vidékek képzőművészetét. Emlékszünk pl. a tavalyelőtti országos nyári tárlatra s az öt alföldi festő múlt nyári kiállítására. Ez évben a szentendrei művésztelep alkotóinak bemutatására került sor a Déri Múzeumban. A nagy magyar festőiskolák, Nagybánya, Szolnok után ez a kis Duna menti város időben is, jelentőségében is a harmadik helyet foglalja el. Igaz ugyan, hogy Szentendre más értelemben jelent „iskolát”, mint az előbbi helyek vagy Hódmezővásárhely: inkább gyűjtőhelynek nevezhetnénk, de az idők folyamán azért kialakult a saját arculata, ha ez arculat vonásai meglehetősen összetettek is. A legjobb eligazítást e vonások között talán az idő és a hely adja. Az 1928-ban Szentendrei Művésztelep néven létrejött társulás — nyolc festő — még a nagybányai hagyományokat kívánja folytatni, hiszen ezzel a városnak közvetlen kapcsolatai is voltak, itt lakott és dolgozott pl. éveken át Ferenczy Károly, de a rövidesen kibővülő csoport már más művészi törekvéseket is érvényre juttat a francia fauvizmustól az olasz novecentistákig s a szürrealizmustól a konstruktivizmus különböző változataiig. Mi tehát a közös, a „szentendrei” ezekben az elütő megnyilvánulásokban? Magának a városkának s környékének ihlető ereje s az, hogy messziről futó eredők gyűjtőhelye tudott lenni. Szentendrén ritka harmóniában egyesül a természet és az ember alkotása, a múlt és jelen, hegy és víz, magyar és nem magyar hagyomány, népi és nem népi kultúra, realitás és misztika, napfény és homály, s ott lüktet benne a kisváros és a félórányira levő világváros izgalmas ellentéte, s ebből a a gazdagságból ki-ki azt meríti ki, azt teszi magáévá, ami neki legjobban megfelel, ami legközelebb áll a szívéhez vagy az eszéhez. Ez a bőség, ez a gazdagság a forrása, az ihlető jegye a Szentendrén szervezetben vagy azon kívül élő vagy csak a városba dolgozni eljáró festők művészetének, s ez adja alkotásaik egységes színezetét. A Déri Múzeumban szereplő 18 festő jórészt a régi, az „alapító”, a „honfoglaló” nemzedéket képviseli, de nagy részük messze túllépett nemzedékük stílusjegyein. Még talán a legidősebb, Czóbel Béla őrzi legtöretlenebbül régebben kialakított, a magyar festői hagyományt és francia könnyedséget, frisseséget egyesítő, bravúros biztonsággal kezelt eljárását. Kiállított képei az élet szép jelenségeiben való gyönyörködés friss festői megjelenítését képviselik (Csendélet, Leányfej). Ez a festőiség és a benne, általa kifejeződő líra adja meg túlnyomón a Czóbel körül s mellette alkotó idősebb nemzedék műveinek jellegét is, pl. a Gräber Margitét, aki talán kevésbé lendületesen, kevésbé derűsen, hangulatban talán kissé szomorkásabban, de szintén a Czóbel világában mozog. Törekvései legigazibb képviselőjének öregaszszony c. festményét tartom. Ebben egyénisége, képessége minden vonása nagy biztonsággal és finomsággal egyesül. Festőiség tekintetében viszont talán Modok Mária megy legtovább ez irányban. Vízparton c. képe gazdag és finom tónusaival, oldottságával szinte festői álommá költi át a témáját. Gálffy Lola öt képét a nagyvonalú, mégis finom festőiség mellett mély líra hatja át. Nyitott ajtó c. műve a festői kifejezés ragyogó példája. A kép az ódon, biedermeieres hangulaton túl valami sejtelmes többletet is tartalmaz. Mintha valaki örökre eltávozott volna abból a karosszékből, a nyitott ajtón át a semmibe. Olyan az egész, mint egy szép Krúdy-novella. A férfialkotók legnagyobb része, főleg a századforduló táján született nemzedék, szintén ezt a festőiséget folytatja, de mintha tematikailag jobban kötődnék Szentendréhez. Ilosvai Varga Istvánt ugyan szintén a finomabb hangulatok ihletik alkotásra (Gyöngyházderengés), Pirk János pedig mintha az alföldi festészet Tornyai—Holló ágához kapcsolódnék műveivel (Forgók este), Kántor Andor azonban már szinte teljesen a város festőiségének szolgálatába állítja művészetét. Míg azonban őt inkább az intimebb, bensőséges hangulatú részletek ragadják meg (Utcatorkolat, Házak és fák stb.), Göllner Miklós legtöbb képében — itt legalábbis — a nagy egészek festőjének mutatkozik (Duna-sart, Angyalföld). Sárga háza viszont az iskola szőnyis hagyományaira utal. Ónody Béla két képe jó mesterségbeli tudásra valló megoldásaival mintha a nagybányai erényeket folytatná. A témákban rejlő festőiség, hangulatiság kibontásában viszont e sorból Miháltz Pál művei érnek legmagasabbra. Gazdag színvilága, mozgalmas ecsetkezelése megkapó megjelenítést kölcsönöznek műveinek (Színes üvegablak). Jakuba Jánost megint mintha csupán finom, sejtelmes színvilága, melyben a világos, szürkés zöldek képezik az alaphangot, s adják az egységet — kötné Szentendréhez. Témái inkább az alföldi festők körébe utalják, ahová származása szerint tartozik is (Tanyák közt, Nagyszüleim). Ösztönzést adott azonban a szentendrei táj, környezet az újabb művészeti törekvések befogadására is. A két háború között jelentős szerephez jutottak a város művészetében a szürrealista törekvések, főleg Ámos Imre és Vajda Lajos művészetében. Utóbbi pl. a népművészetre s a primitív ikonfestészetre vezette vissza érzékfölötti piktúrájának gyökereit. Az ő hagyományait máig Korniss Dezső folytatja festői „kalligráfiá”-ival. Megkapó pl. Atom 1960 c. artisztikus látomása. A város körüli hegyek formái, a barokkos házak tűzfalai, a dombokra kapaszkodó sikátorok zegzugos vonalai a térformák jelentőségére, értékére is figyelmeztetik az érzékeny művészeket. Nem csoda, ha itt talált jó terepre Kmetty kubizmusa, amelyről ismert önarcképe mellett főleg két kisméretű szentendrei képe tanúskodik, bizonyítva egyúttal azt is, hogy kubista módon is lehet pontos, valósághű műveket alkotni. A kubizmusban rejlő konstruktív hajlam bontakozik ki , az egyik legjelentősebb szentendrei festő, Barcsay Jenő művészetében is. Sajnos, az ő munkásságát csak néhány kevésbé jelentékeny alkotás képviseli. Bánovszky Miklós Csendélete viszont tiszta körvonalaival, jól elhatárolt világos lokális színeivel mintha a festői és konstruktív törekvéseket egyesítené — Cézanne módján. A fiatalabbak sorából Arató János és Hegyi György a konstruktivizmus követője némi dekoratív hajlammal (pl. Arató: Ház kerítéssel, Hegyi: Kreml tornyai). Hegyi műfaji átcsapást is végez, mert két képe kerámia formájában jelentkezik a falon, jelezve, akárcsak az idősebb Korniss György, hogy az új látásmód új megoldásokat is kíván. Ugyancsak új és egyben régi nyomokon jár a legfiatalabb s talán legszentendreibb kiállító, Balogh László. Három kiállított képében mintha csak összegeződnének a szentendrei iskola eddigi eredményei. Holdvilágos este c. collage-án pl. a megoldás és elgondolás ötletessége egyesíti magába a konstruktivizmus és szürrealizmus erényeit, új technikával párosítva. A kemény kivágással megjelenített tornyok körül a holdas és sejtelmes világa lebeg. Kendős feje pedig az ikontechnika modern folytatása. Egységben nézve a kiállítást: a kiállított anyag elég gazdag, változatos, s bár nem képviseli egyenletesen és hiánytalanul a város festészetét, és néhány említett képtől eltekintve színvonala inkább a jó átlaghoz áll közel, mint láttuk, mégis alkalmas a szentendrei festők törekvései iránti érdeklődés, sőt a művészeknek otthont, témákat és ösztönzéseket nyújtó érdekes városka iránti vonzódás felkeltésére, s esetleg példája követésére is. Tóth Béla Kezdjük a színházzal és a színészekkel! A „Pangoló” c. lapra hivatkozva egy esetet mesél el ,mely nemrégiben a bergamói színházi közönséget kellemetlenül érintette. E város egyik kis színházában ugyanis régi időktől fogva ún. kínszenvedési jeleneteket adtak elő. Egy idő óta a személyesítők között, kik Urunk kínszenvedését adták elő, nem a legkeresztyénibb szeretet uralkodott, és a szolgák egyike, ki a Megváltó megszemélyesítőjét vesszőzte e műtétet oly érzékenyen teljesítette, hogy a Megváltó megszemélyesítője felordított fájdalmában, láncait széttörte, és magasztos szerepéről megfeledkezve vesszőzőjével a színpadon verekedni kezdett. Erre Pilátus és az apostolok interveniáltak, Mária, Veronika és Magdolna békét akartak eszközölni, de közbelépésük még csak nagyobb zavart idézett elő, míg végre csendőrök léptek közbe, és a személyzet nagyobb részét kikísérték.’’ 1864. okt. 23. „Zálogba tett színésznő. Egy vidéki színtársulat igazgatója nemrégiben egyik színésznőjét kényteleníttetett zálogba adni 5 forintért.” 1864. dec. 4. „Éhenhaló színészek. Rév-Komáromból írják a Pol. Újdonságoknak. Megemlíthetőnek tartom városunk részéről azt, hogy benne egy jobb sorsra érdemes színtársulat a szó teljes értelmében annyira megbukott, hogy tagjai két-három napig is éhen vánszorognak az utczán." 1865. júl. 9. Folytassuk „Müller Lajos nyilvános táncz- és színtánczmester táncztanítási jelentésével!” „Alálírtnak, ki mint tánczmester több évet Bécsben és Pesten töltött, van szerencséje e város tiszteletreméltó közönségének a közönséges, valamint művészeti tánczok minden ágában czélszerű oktatást felajánlani; ígéri, miszerint minden alább megnevezett tánczokat a legműveltebb ízlés szerint egyszerűen s könnyen fel-, fogható módon betanítaná, u. m. Társalgó, Harmónia négyes, Polka, Kör, Palotás, Ország négyes, Varsovienne, Sortáncz, Láncz, Cotillon és Menüett, Vigadó, Mazur, magyar és angol magántáncz, Csárdás, L’Aliance, Skót táncz, La lander a la cour, Stájer, Szerecsentáncz, Névtelen, Négyes-szlavonka, Chinai táncz, Francaise, Keringő, Cachucha, Spanyol táncz, Párizsi négyes, Mazur-polka, Testvér-táncz. Ezen, a közéletben annyira hasznos testgyakorlati fáradozásainak czélja: a fiatalságnak könnyebb s fesztelenebb testmozgékonyságot kölcsönözni, az ügyes mozgékonyságot finom hiedelemmel egybekötni, valamint a művelt társaságokban szükséges magaviselet szabályaira s különböző esetekben előforduló bókolásokra is megtanítani.” 1864. okt. 16. Ezután vessünk egy pillantást a majmok viselt dolgaira! „Beszélő majom. Kreutzberg állatseregletéről írják, hogy nemrég tengeren lévén heves vihar tört ki, s az egész állatseregletet mindenestől a tengerbe kellett dobni. Az óriási orangutang azonban megkapaszkodott, s egyszerre tört német nyelven kezdett kiabálni, hogy ne bántsák, mert hiszen ő is ember, s csak Párizsban lett majommá, és nagyobb bizonyság okául lehányta álmezét.” 1865. márc. 26. Mainapság nem lenne meglepő az ilyesmi. „Foghúzó majom. Párizs egyik híres fogorvosa, ki rendesen nyitott szájjal szokott aludni, egy éjjel roppant fájdalomra ébredt fel. Volt ugyanis egy nagy majma, mely gazdájának műtéteit mindig a legnagyobb figyelemmel kísérte, míg egyszer az jutott eszébe, jó lenne már egyszer foghúzást ügyességét bemutatni. Előkeresvén egy harapófogót, azt kiváló gyöngédséggel illeszté urának három ép fogára, melyeket egyetlen rántással kihúzott." 1866. febr. 11. És a kor állandóan visszatérő szenzációjáról, a szakállas csecsemőről sem feledkezik meg. „A Hohenwarth hegy tövében a Pusterwald völgyben nemrég egy gyermek sűrű szakállal jött a világra. A szakáll szőre hosszú és éles volt, hogy a gyermek barátságtalan képét eltávolítsák, szakállát keresztelés előtt lenyírták. Egy tiroli lap komolyan meggyőződött a hír valódiságáról.” 1865. febr. 26. Közli E. Kiss Sándor MULATTATÓ RÉGISÉGEK SZEMELVÉNYEK AZ EGYKORI HORTOBÁGY C. MULATTATÓ ÉS KÖZHASZNÚ HETILAP HÍREIBŐL .c®imm MÁSFÉL ÉVTIZEDE Immár másfél évtizedes múltra tekinthet vissza a Corvina Könyvkiadó. Nemrégiben jól sikerült kiállításon mutatta be működésének legszebb kiadványait. A több mint 500 kötet, művészi album színpompás látványt nyújtott. Szép, egyúttal felelősségteljes munka a magyar kultúra megismertetése. Az alapvető nehézséget a magyar nyelv jelenti. Bármely idegen nyelvű fordító számára a szokottnál nagyobb feladatot jelent Jókai, Mikszáth, Gárdonyi nyelvi gazdagságát visszaadni németül, angolul, oroszul, franciául, spanyolul vagy japánul. Egy példa arra, hogy a fordítói munka mennyire bonyolult. Az idegen nyelvű fordító, aki Budapesten végzi feladatát, anyanyelvére fordít. A gyakorlat tapasztalata azonban arra int, hogy aki már hosszabb ideje kikapcsolódott az anyanyelvi közösségből, annak stílusa, kifejezőkészsége veszít rugalmasságából. Ezért az első Magyarországon készült fordítást elküldi a Corvina abba az országba, amelynek nyelvén megjelenik a könyv. Itt ketten is lektorálják a fordítást. A javításokat egyeztetik, és így kerül nyomdába a szöveg. Egy emlékezetes esetből kiderül, hogy a kiadó korrektorai mennyire lelkiismeretesek. Japán nyelven készült az egyik kiadvány, és Tokióból visszaérkezett a két japán lektortóljóváhagyott szöveg. A hazai korrektorgárda egyik tagja sem tudott japánul. És mégis a japán szöveg alapján jöttek rá egy fordítási hibára. Hogy miből és hogyan? „Nagyon egyszerű — válaszolják —, csupán gondosan átnéztük a japán képírást, és ott egy olyan rajzot láttunk, amelynek jelentését már ismertük. A magyar szöveg viszont mást mondott.” Nos, kiderült, hogy valóban fordítási hiba történt, és maguk a tokiói lektorok is elismerésüket nyilvánították a hiba bravúros felfedezéséért. A Corvina másfél évtizedes tevékenységének eredménye, hogy a magyar ifjúsági és gyermekkönyvek, szépirodalmi művek, zenei és sportkönyvek, politikai tanulmányok, szakmai könyvek,és ismeretterjesztő munkák eljutnak a világ minden tájára. Tizenöt év alatt több mint 1800 Corvina-könyv jelent meg, mintegy 24 ezer ív terjedelemben, körülbelül 15 millió példányban. És a kép teljességéért hadd ismertessünk még egy adatot: húsz ország 200 kiadójával épített kapcsolatokat a Corvina. Lassan kialakult egy-egy író külföldi olvasótábora is, amely az évek során bővül, gyarapodik. A német piacon például egyre többen vásárolják Gárdonyi Géza két, immár klasszikus művét, az „Egri csillagok”-at és a „Láthatatlan ember”-t. Mikszáth Kálmántól a „Szent Péter esernyője” eddig hét német kiadást ért meg. Madách Imre remekműve, „Az, ember tragédiája” 15 kiadásban, különböző nyelveken jelent meg. Nagy nemzetközi sikert értek el a magyar népmesék angol, francia és német nyelven. Jelentős a külföld érdeklődése a gazdaságirányítás reformja, az új gazdasági mechanizmus iránt is. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára „25 kérdés — 25 felelet a gazdasági reformról” című interjúja angolul, franciául, németül és oroszul jelent meg, Bognár József professzornak az új gazdasági mechanizmusról írt tanulmánya pedig franciául. Világszerte érdeklődnek a zeneoktatás magyar módszerei iránt, amelynek kidolgozója a nagy zenetudós, Kodály Zoltán volt. Nagy költőink közül Petőfi Sándor válogatott költeményei eddig két kiadásban jelentek meg oroszul, Az apostol című műve pedig angolul. A legnevesebb orosz költők fordították le Arany János balladáit. Ady Endre válogatott versei két német kiadást értek meg, franciára pedig a legjelesebb francia költők ültették át. József Attila versei németül két kiadásban, továbbá franciául és spanyolul jelentek meg. A spanyol fordítás Fayad Jamis kubai költő műve. A magyar líra iránti érdeklődést mutatja, hogy egy kairói kiadóval közös kiadásban, az UNESCO támogatásával a Corvina arab nyelvű lírai antológiát jelentetett meg. A mintegy 350 oldalas kötet Balassi Bálinttól Radnóti Miklósig húrom magyar költő 78 versét tartalmazza. Nyomdatechnikailag is magas színvonalúak, valóban minden igényt kielégítenek a nagy magyar király, Hunyadi Mátyás Corvináinak kiadott kötetei. Eddig az itthon talált példányokat adták ki, a további programban a külföldre került Corvinák kiadása is szerepel. Vázlatos a kép a Corvina Könyvkiadó másfél évtizedes működéséről, hiszen meg sem említettük képzőművészeti és idegenforgalmi kiadványait. Azt a következtetést azonban levonhatjuk, hogy valóban kulturális missziót teljesít a Corvina a legnagyobb magyar alkotók műveinek terjesztésével és megkedveltetésével szerte a világon. K. Sz. A VIGADÓBAN A Vendéglátóipari Vállalat mind több intézményében gondoskodik szórakoztató műsorról. Újabban a Vigadóban is van zenés, táncos műsor, amelyet többek között Bánszky Rózsa és Herczegh Zsolt, a Csokonai Színház művészei szolgáltatnak. A tervek szerint a Művész presszóban a következő időszakban a színház egy-egy művésze fog rövid vidám műsort adni. Képünkön Bánszky Rózsa és Herczegh Zsolt. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1969. AUGUSZTUS 8.