Hajdú-Bihari Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

HAJDÚ-BIHAR I I XXVI. ÉVFOLYAM 243. SZÁM • ÁR­A: 1,20 FO­RI­N­T • 1969. O­KTÓ­B­E­R 19., V­ASÁR­N­A­P Tisztelettel emlékezünk a felszabadítókra Ünnepi tanácsülés Debrecenben Debrecen felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt, a városháza dísztermében ünnepi ülést tartott a Debrecen Vá­rosi Tanács. Ott volt a tanácsülésen, és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Karakas László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára, dr. Ambrus István, a megyei tanács vb­­elnöke, dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen Városi Pártbizottság első titkára, Bartha Árpádné, az SZMT vezető titkára. Ott voltak a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselői, a munkában, harcban megöregedett idős elvtársak, a megye, a város társadalmi és tömegszer­vezeteinek vezetői, a gazdasági és kulturális élet képviselői. Dr. Kovács Imre vb-elnökhelyettes köszöntötte a tanács tagjait, va­lamint a meghívott vendégeket. Majd Ördög László vb-elnökhelyettes mondott ünnepi beszédet. Ördög László ünnepi beszéde Tisztelt Ünnepi Tanácsülés! Az emlékezés és a hála, a felsza­badító, szabadságunkért életüket áldozó hősök iránti kegyelet, a ro­mokból új életet teremtő elődök iránti tisztelet s a 25 év építőmun­kájának eredményei feletti jogos büszkeség fonódik egybe érzéseink­ben, amikor 1944. október 19-ére — városunk felszabadulásának napjára emlékezünk — mondot­ta bevezetőjében Ördög László. Egy negyed század telt el azóta. Meglett emberekké váltak azóta az akkori fiatalok, új generáció nőtt fel. Alapvetően megváltozott orszá­gunk s vele együtt városunk politi­kai-társadalmi élete, gazdasági rendje. „Poraiból megelevenedett főnix”-ként felépült romjaiból az elpusztult város. Sőt nem egysze­rűen felépült, hanem bátran mond­hatjuk: megújhodott, új várossá vált, a szocializmus ígéretét sugár­zó nagyvárossá. Nagy akarat, sok munka, a szo­cializmus igenlését sugárzó hit kellett ehhez. Akarat, hit és mun­ka, mert most egy negyedszázada csupa rom és pusztulás volt itt minden. Rom és pusztulás a város egész területén, rom és pusztulás a lelkekben is. S ma már nem­csak hisszük, hanem tudjuk is: 1944. október 19-én a város életé­nek és történelmének legnagyobb fordulata következett be. Vannak itt közöttünk is sokan, akik emlékeznek az akkori időkre, és el is tudnák mondani, hogyan kezdődött meg az élet újra a ro­mok felett. Az első indítékot eb­ben is a felszabadítók adták. A szovjet városparancsnokság az első pillanattól kezdve igyekezett fel­rázni az embereket, megmagyaráz­ni nekik azt, hogy sopánkodás és tehetetlen siránkozás helyett csak egyet lehet tenni: azonnal munká­hoz látni. Már a város felszabadí­tásának másnapján a szovjet vá­rosparancsnok rendelkezéseket adott ki. Elrendelte például, hogy mindenkinek kötelessége azonnal visszaköltözködni volt lakásába, fel kell jönnie mindenkinek a pin­cékből, és dolgoznia kell. Ki kellett nyitni az üzleteket is, összehívta a munkásság legjobbjait a közigaz­gatás itthon maradt vezetőit, és feladatokkal látta el őket. Megkezdődött a közigazgatás megszervezése. A szovjet emberek — parancsnokok és katonák — bá­mulatos energiával, habozás és ké­sedelem nélkül megteremtették az élet újrakezdéséhez szükséges fel­tételeket, s ezzel — valamint a későbbiek során nyújtott sokoldalú és nagy segítségükkel — felbecsül­hetetlen történelmi érdemeket sze­reztek. 25 év távlatából is tiszte­lettel és a hősöknek kijáró főhaj­tással emlékezünk azokra a szov­jet emberekre, akik erejüket nem kímélve munkálkodtak azon, hogy megszülethessen a debreceni fel­támadás, új medret vágjon magá­nak az élet, mást, jobbat, mint a város történelme során bármikor volt. De tisztelettel gondolunk azokra a demokratikusan gondolkodó, a magyar nép sorsáért felelősséget érző debreceni emberekre is, akik elfogadták a segítséget nyújtó ke­zet, s vállvetve dolgoztak a romok eltakarításán, a termelés megindí­tásán, a közigazgatás megszervezé­sén. Számuk napról napra nőtt, s rövidesen az újjáépítés számotte­vő erejévé váltak. Ennek az erőnek a­ megszervezésében a történelmi érdem a Magyar Kommunista Párté. Néhány nappal a felszaba­dulás után a pártszervezet meg­alakult, és élére állt az újjáépítés­­sek, hirdetve a legszélesebb össze­fogás szükségességét. Történelmi tény, hogy a mi pártunk volt az első, amelyik talpraállt, és utat mutatott a felemelkedéshez. .Csak a kommunista pártnak voltak ha­tározott és konkrét elképzelései arra, hogy mit kell tenni a sú­lyos helyzetben, és hogyan kell megszervezni minden létező erőt a romok eltakarítására, a munka megindítására, a felemelkedésre. Debrecen szerepe a felszabadu­lás utáni idők történelmében ki­emelkedő. A meginduláskor az ország fővárosa lehetett. Debrecen adott helyet az Ideiglenes Nemzet­gyűlésnek és az Ideiglenes Kor­mánynak. Vannak itt közöttünk olyanok, akik részt vettek az első nemzetgyűlésben az ősi kollégium falai között, és hallották azt a dek­larációt, az ország egész népéhez intézett felhívást, amely a német fasiszta sereggel való szembefor­dulásra, az ország haladó és de­mokratikus erőinek legszélesebb összefogására, Magyarország újjá­építésére szólított fel. Amikor városunkon átgördült a front, és újra kezdődött az élet, jóformán egyetlen gyár sem volt munkaképes állapotban. Ma pedig már a korszerű nagyüzemek egész sora bizonyítja az egykori mező­­gazdasági városnak ipari várossá alakulását. Hosszú listát kívánna Debrecen jelentős üzemeinek fel­sorolása. Emeljük ki mégis a kor-­­­szerűsí­tett üzemek közül a Jármű­javító Vállalatot, a Dohánygyárat, az Alföldi Nyomdát, az újak közül pedig a BIOGAL Gyógyszergyárat, a Magyar Gördülőcsapágy Műve­ket, a Ruhagyárat, a MEDICOR orvosiműszer-gyárát, a Mezőgazda­ságigép-gyárat, a Műanyaggyárat, a legújabbak közül a Konzervgyá­rat, amely még épül, de már ter­mel, és a közeljövő üzemét, a Ház­gyárat. A háború alatt több mint 10 000 lakás vált használhatatlanná. Ezt a pusztítást máig sem tudtuk tel­jesen kiheverni, hiszen a gyors ütemben növekvő új szükségletek­kel is számot kell vetnünk. Váro­sunk lakossága hamarosan eléri a 180, illetve a 200 000 főt, s ez év­ről évre több lakást kíván. Pár­tunk és kormányunk nagy erőfe­szítéseket tesz a lakáshelyzet ja­vításáért. 1954—1960 között 2196 új lakóház épült Debrecenben, azóta pedig ugrásszerűen meggyorsult a lakásépítkezés. Új városrészek épültek, a volt Libakert helyén ma az Új Élet park áll, a régi Do­­bozy temető fölött pedig új, kor­szerű bérházak tömege magasodik, otthont adva a dolgozó családok százainak és ezreinek. Egyre bővül a közszolgáltatás. Új víztorony építése enyhített a víz­ellátás gondjain, s a vízvezeték­hálózat, amely 1938-ban 83 km volt, mára elérte a 221 km hosz­­szúságot. De itt is jelentkeznek a fejlődés gondjai. Ma már látjuk, hogy a zavartalan vízellátás bizto­sítása érdekében elengedhetetlen a Keleti-főcsatorna vizére támasz­kodó s több mint 200 millió forin­tos beruházást igénylő új vízkivé­teli mű megépítése a legközelebbi években. Ismeretes, hogy hatal­mas költséggel fokozatosan kicse­réljük az elavult csatornahálózatot. A gázszolgáltatás növekedése is igen jelentős. 1944-ben 3,5 millió köbméter volt a gáztermelés Deb­recenben, 1968-ban pedig 34,2 mil­lió köbméter, vagyis majdnem a tízszerese, s a lehetőségeket a föld­gáz fokozatos bevezetésével még növelni tudják. Mindannyiunk előtt világosan áll feladatunk: a szocializmus tel­jes felépítése. Ez a mi munkánk, és nem is kevés! Legközelebbi feladatunk most a III. ötéves terv teljesítése. Ezzel készítjük elő IV. ötéves tervünk megvalósítását, mely életszínvona­lunk további megjavításának alap­ja. Ezzel készülünk április 4-ére, egész országunk felszabadításának 25. évfordulójára és április 22-ére, a Lenin-centenárium megünneplé­sére. Negyedszázad történelmileg nem nagy idő. Az emberélet mértéké­vel mérve — hosszú. Mennyi erő, hit, lelkesedés, nekigyürkőzés, új­rakezdés van ebben a 25 eszten­dőben ! Köszönet érte mindazoknak, akik munkájukkal — a legkisebbtől a legbonyolultabbig, segédmunkától a tudós asztaláig — becsületesen helytálltak eddig is, helytállnak ezután is. Kívánunk munkájukhoz további sikereket mindnyájunk javára, városunk örömére és büsz­Tisztelt Ünnepi Tanácsülés! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Nagy öröm és megtiszteltetés szá­momra, hogy részt vehetek Debre­cen város mai nagy ünnepén. Bol­dogan teszek eleget megtisztelő megbízatásomnak, s a város fel­­szabadulásának 25. évfordulóján átadom Önöknek s az önök szemé­lyében a város minden lakosának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa üdvöz­letét és jókívánságait. Köszöntöm és üdvözlöm az ünnepi tanácsülés részvevőit és az ünneplő város minden polgárát. Első gondolatunkkal adózzunk kegyelettel és hálával a dicsőséges Vörös Hadsereg harcosainak, a szovjet nép hős fiainak, akik szét­zúzták az emberiség legádázabb el­lenségét, a hitleri fasizmust, s vé­rüket áldozták Debrecen, s hazánk felszabadításáért! Tisztelettel és ke­gyelettel emlékezünk meg azokról a román hősökről is, akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek Deb­recen felszabadításában. A felszabadulás fordulópont Deb­recen történetében, s jelentős állo­mása az egész ország felszabadítá­sának. Amikor e város felszabadult, az ország területének túlnyomó ré­szén, más városokban és falvakban, még dúlt a fasiszta önkény. A hit­leri hódítók és magyar cinkosaik még folytatták Budapest kifosztá­sát. Az ország nagyobb részén még dühöngött a pusztító háború, a fő­városban utcasorok dőltek romba, hidak omlottak össze, és merültek alá a Duna vizében. Debrecen már szabadon lélegzett, de Budapesten és az ország más városaiban még kíméletlenül üldözték a kommu­nistákat és más hazafiakat. Mun­kásokat, parasztokat, értelmiségie­ket, honvédtábornokokat végeztek ki azért, mert meg akarták mente­ni a fővárost s az országot a teljes pusztulástól. Ilyen körülmények között óriási jelentősége volt annak, hogy Sze­ged felszabadulása után néhány nappal a Tiszántúl legnagyobb vá­rosa, Debrecen is felszabadult, és hogy e városban már 1944. október 19-én a szabadság, a társadalmi ha­ladás lobogója lengett. Debrecen felszabadulása reményt adott az or­szág többi részén még rabságban sínylődőknek, és erőt adott a fa­siszta elnyomás ellen küzdő haza­fiaknak. Ez a város mindig híven őrizte több évszázados múltjának, a fel­világosodásért, a haladásért folyta­tott harcának nagyszerű haladó ha­gyományait. 1944 telén ez a város a nemzeti függetlenségért s a sza­badságért vívott történelmi harcai méltó örökösének bizonyult. A fel­­szabadulást követő viharos napok­ban az új haza e városban tette meg első lépéseit. A nép legjobb fiai itt hirdették meg a régi Ma­gyarország bukását és egy új, szebb, boldogabb ország felépítésé­nek programját. Itt szakítottak végképp a nemzetünket romba dön­­tő 25 éves fasiszta reakcióval, és itt kötötték össze népünk sorsát a nemzetközi haladással. 1849 után másodszor dobogott itt az ország szíve. Kossuth a szabadság őrváro­sának nevezte, a mi nemzedékünk az új állami élet bölcsőjének te­kinti Debrecent. Megismétlem én is a nagy történelmi tényt: itt ke­rült sor az Ideiglenes Nemzetgyű­lés és az Ideiglenes Kormány meg­alakulására, az új, a mai Magyar­­ország alapkövének letételére. S alig két és fél hónap múlva ugyan­csak e város falai között alkották meg a földreformtörvényt. Az új élet kezdetén, a romok, a pusztítás nyomán súlyos örökség és kemény próbatétel nehezedett az egész ország és Debrecen lakossá­gára is. De a kommunisták eszméi, politikája, útmutatásai visszaadták a tömegek alkotókedvét és ener­giáját, forradalmi lendülettel bon­takozott ki az újjáépítés, a dolgozó nép igazi honfoglalása. Debrecen­ben is a népé lett a föld, a gyár s a kultúra minden kincse, s ami még ennél is fontosabb, a politikai hatalom, amelynek birtokában né­pünk végérvényesen ura és irányí­tója lett saját sorsának. Azt szoktuk mondani, hogy a tör­ténelmi fejlődés évszázadokkal mérhető folyamatában egy negyed­század csak röpke pillanat. Ez igaz is. E huszonöt esztendő teremtő ereje és alkotómunkája mégis sok­szorosan felülmúlja a megelőző korszakokét, mert mindent megújí­tó változást hozott. E negyedszázad alatt új város született a régi he­lyén. Az egykori parasztmetropolis hatalmas fejlődésen ment keresz­tül. A város olyan hatalmas ipari üzemei, mint a Gördülőcsapágy Művek, a BIOGAL és a MEDICOR, nemcsak a hazai ipar büszkeségei, hanem termékeikkel jó hírnevet szereztek a városnak külföldön is. Most az ünnepség napjaiban és óráiban is újabb és újabb ha­talmas épülő gyárak és üzemek fa­(Folytatás a 3. oldalon) Kállai Gyula elvtárs felszólalása keségére. A nagy történelmi lehe­tőség, amelyet 1944. október 19-én kaptunk, még nincs kimerítve. Rajtunk múlik most már, hogy 25 esztendő eredményeinek alapján és birtokában töretlen lendülettel, a párt útmutatását követve folytas­suk új országot, új rendet építő nagy munkánkat. Ördög László ünnepi beszéde után Kállai Gyula elvtárs szólalt fel. Az ünnepi tanácsülés elnöksége

Next