Hajdú-Bihari Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
HAJDÚ-BIHAR I I XXVI. ÉVFOLYAM 243. SZÁM • ÁRA: 1,20 FORINT • 1969. OKTÓBER 19., VASÁRNAP Tisztelettel emlékezünk a felszabadítókra Ünnepi tanácsülés Debrecenben Debrecen felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából szombaton délelőtt, a városháza dísztermében ünnepi ülést tartott a Debrecen Városi Tanács. Ott volt a tanácsülésen, és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Karakas László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Ambrus István, a megyei tanács vbelnöke, dr. Szilágyi Gábor, a Debrecen Városi Pártbizottság első titkára, Bartha Árpádné, az SZMT vezető titkára. Ott voltak a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselői, a munkában, harcban megöregedett idős elvtársak, a megye, a város társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői, a gazdasági és kulturális élet képviselői. Dr. Kovács Imre vb-elnökhelyettes köszöntötte a tanács tagjait, valamint a meghívott vendégeket. Majd Ördög László vb-elnökhelyettes mondott ünnepi beszédet. Ördög László ünnepi beszéde Tisztelt Ünnepi Tanácsülés! Az emlékezés és a hála, a felszabadító, szabadságunkért életüket áldozó hősök iránti kegyelet, a romokból új életet teremtő elődök iránti tisztelet s a 25 év építőmunkájának eredményei feletti jogos büszkeség fonódik egybe érzéseinkben, amikor 1944. október 19-ére — városunk felszabadulásának napjára emlékezünk — mondotta bevezetőjében Ördög László. Egy negyed század telt el azóta. Meglett emberekké váltak azóta az akkori fiatalok, új generáció nőtt fel. Alapvetően megváltozott országunk s vele együtt városunk politikai-társadalmi élete, gazdasági rendje. „Poraiból megelevenedett főnix”-ként felépült romjaiból az elpusztult város. Sőt nem egyszerűen felépült, hanem bátran mondhatjuk: megújhodott, új várossá vált, a szocializmus ígéretét sugárzó nagyvárossá. Nagy akarat, sok munka, a szocializmus igenlését sugárzó hit kellett ehhez. Akarat, hit és munka, mert most egy negyedszázada csupa rom és pusztulás volt itt minden. Rom és pusztulás a város egész területén, rom és pusztulás a lelkekben is. S ma már nemcsak hisszük, hanem tudjuk is: 1944. október 19-én a város életének és történelmének legnagyobb fordulata következett be. Vannak itt közöttünk is sokan, akik emlékeznek az akkori időkre, és el is tudnák mondani, hogyan kezdődött meg az élet újra a romok felett. Az első indítékot ebben is a felszabadítók adták. A szovjet városparancsnokság az első pillanattól kezdve igyekezett felrázni az embereket, megmagyarázni nekik azt, hogy sopánkodás és tehetetlen siránkozás helyett csak egyet lehet tenni: azonnal munkához látni. Már a város felszabadításának másnapján a szovjet városparancsnok rendelkezéseket adott ki. Elrendelte például, hogy mindenkinek kötelessége azonnal visszaköltözködni volt lakásába, fel kell jönnie mindenkinek a pincékből, és dolgoznia kell. Ki kellett nyitni az üzleteket is, összehívta a munkásság legjobbjait a közigazgatás itthon maradt vezetőit, és feladatokkal látta el őket. Megkezdődött a közigazgatás megszervezése. A szovjet emberek — parancsnokok és katonák — bámulatos energiával, habozás és késedelem nélkül megteremtették az élet újrakezdéséhez szükséges feltételeket, s ezzel — valamint a későbbiek során nyújtott sokoldalú és nagy segítségükkel — felbecsülhetetlen történelmi érdemeket szereztek. 25 év távlatából is tisztelettel és a hősöknek kijáró főhajtással emlékezünk azokra a szovjet emberekre, akik erejüket nem kímélve munkálkodtak azon, hogy megszülethessen a debreceni feltámadás, új medret vágjon magának az élet, mást, jobbat, mint a város történelme során bármikor volt. De tisztelettel gondolunk azokra a demokratikusan gondolkodó, a magyar nép sorsáért felelősséget érző debreceni emberekre is, akik elfogadták a segítséget nyújtó kezet, s vállvetve dolgoztak a romok eltakarításán, a termelés megindításán, a közigazgatás megszervezésén. Számuk napról napra nőtt, s rövidesen az újjáépítés számottevő erejévé váltak. Ennek az erőnek a megszervezésében a történelmi érdem a Magyar Kommunista Párté. Néhány nappal a felszabadulás után a pártszervezet megalakult, és élére állt az újjáépítéssek, hirdetve a legszélesebb összefogás szükségességét. Történelmi tény, hogy a mi pártunk volt az első, amelyik talpraállt, és utat mutatott a felemelkedéshez. .Csak a kommunista pártnak voltak határozott és konkrét elképzelései arra, hogy mit kell tenni a súlyos helyzetben, és hogyan kell megszervezni minden létező erőt a romok eltakarítására, a munka megindítására, a felemelkedésre. Debrecen szerepe a felszabadulás utáni idők történelmében kiemelkedő. A meginduláskor az ország fővárosa lehetett. Debrecen adott helyet az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek és az Ideiglenes Kormánynak. Vannak itt közöttünk olyanok, akik részt vettek az első nemzetgyűlésben az ősi kollégium falai között, és hallották azt a deklarációt, az ország egész népéhez intézett felhívást, amely a német fasiszta sereggel való szembefordulásra, az ország haladó és demokratikus erőinek legszélesebb összefogására, Magyarország újjáépítésére szólított fel. Amikor városunkon átgördült a front, és újra kezdődött az élet, jóformán egyetlen gyár sem volt munkaképes állapotban. Ma pedig már a korszerű nagyüzemek egész sora bizonyítja az egykori mezőgazdasági városnak ipari várossá alakulását. Hosszú listát kívánna Debrecen jelentős üzemeinek felsorolása. Emeljük ki mégis a kor-szerűsített üzemek közül a Járműjavító Vállalatot, a Dohánygyárat, az Alföldi Nyomdát, az újak közül pedig a BIOGAL Gyógyszergyárat, a Magyar Gördülőcsapágy Műveket, a Ruhagyárat, a MEDICOR orvosiműszer-gyárát, a Mezőgazdaságigép-gyárat, a Műanyaggyárat, a legújabbak közül a Konzervgyárat, amely még épül, de már termel, és a közeljövő üzemét, a Házgyárat. A háború alatt több mint 10 000 lakás vált használhatatlanná. Ezt a pusztítást máig sem tudtuk teljesen kiheverni, hiszen a gyors ütemben növekvő új szükségletekkel is számot kell vetnünk. Városunk lakossága hamarosan eléri a 180, illetve a 200 000 főt, s ez évről évre több lakást kíván. Pártunk és kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz a lakáshelyzet javításáért. 1954—1960 között 2196 új lakóház épült Debrecenben, azóta pedig ugrásszerűen meggyorsult a lakásépítkezés. Új városrészek épültek, a volt Libakert helyén ma az Új Élet park áll, a régi Dobozy temető fölött pedig új, korszerű bérházak tömege magasodik, otthont adva a dolgozó családok százainak és ezreinek. Egyre bővül a közszolgáltatás. Új víztorony építése enyhített a vízellátás gondjain, s a vízvezetékhálózat, amely 1938-ban 83 km volt, mára elérte a 221 km hoszszúságot. De itt is jelentkeznek a fejlődés gondjai. Ma már látjuk, hogy a zavartalan vízellátás biztosítása érdekében elengedhetetlen a Keleti-főcsatorna vizére támaszkodó s több mint 200 millió forintos beruházást igénylő új vízkivételi mű megépítése a legközelebbi években. Ismeretes, hogy hatalmas költséggel fokozatosan kicseréljük az elavult csatornahálózatot. A gázszolgáltatás növekedése is igen jelentős. 1944-ben 3,5 millió köbméter volt a gáztermelés Debrecenben, 1968-ban pedig 34,2 millió köbméter, vagyis majdnem a tízszerese, s a lehetőségeket a földgáz fokozatos bevezetésével még növelni tudják. Mindannyiunk előtt világosan áll feladatunk: a szocializmus teljes felépítése. Ez a mi munkánk, és nem is kevés! Legközelebbi feladatunk most a III. ötéves terv teljesítése. Ezzel készítjük elő IV. ötéves tervünk megvalósítását, mely életszínvonalunk további megjavításának alapja. Ezzel készülünk április 4-ére, egész országunk felszabadításának 25. évfordulójára és április 22-ére, a Lenin-centenárium megünneplésére. Negyedszázad történelmileg nem nagy idő. Az emberélet mértékével mérve — hosszú. Mennyi erő, hit, lelkesedés, nekigyürkőzés, újrakezdés van ebben a 25 esztendőben ! Köszönet érte mindazoknak, akik munkájukkal — a legkisebbtől a legbonyolultabbig, segédmunkától a tudós asztaláig — becsületesen helytálltak eddig is, helytállnak ezután is. Kívánunk munkájukhoz további sikereket mindnyájunk javára, városunk örömére és büszTisztelt Ünnepi Tanácsülés! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek Debrecen város mai nagy ünnepén. Boldogan teszek eleget megtisztelő megbízatásomnak, s a város felszabadulásának 25. évfordulóján átadom Önöknek s az önök személyében a város minden lakosának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa üdvözletét és jókívánságait. Köszöntöm és üdvözlöm az ünnepi tanácsülés részvevőit és az ünneplő város minden polgárát. Első gondolatunkkal adózzunk kegyelettel és hálával a dicsőséges Vörös Hadsereg harcosainak, a szovjet nép hős fiainak, akik szétzúzták az emberiség legádázabb ellenségét, a hitleri fasizmust, s vérüket áldozták Debrecen, s hazánk felszabadításáért! Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk meg azokról a román hősökről is, akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek Debrecen felszabadításában. A felszabadulás fordulópont Debrecen történetében, s jelentős állomása az egész ország felszabadításának. Amikor e város felszabadult, az ország területének túlnyomó részén, más városokban és falvakban, még dúlt a fasiszta önkény. A hitleri hódítók és magyar cinkosaik még folytatták Budapest kifosztását. Az ország nagyobb részén még dühöngött a pusztító háború, a fővárosban utcasorok dőltek romba, hidak omlottak össze, és merültek alá a Duna vizében. Debrecen már szabadon lélegzett, de Budapesten és az ország más városaiban még kíméletlenül üldözték a kommunistákat és más hazafiakat. Munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, honvédtábornokokat végeztek ki azért, mert meg akarták menteni a fővárost s az országot a teljes pusztulástól. Ilyen körülmények között óriási jelentősége volt annak, hogy Szeged felszabadulása után néhány nappal a Tiszántúl legnagyobb városa, Debrecen is felszabadult, és hogy e városban már 1944. október 19-én a szabadság, a társadalmi haladás lobogója lengett. Debrecen felszabadulása reményt adott az ország többi részén még rabságban sínylődőknek, és erőt adott a fasiszta elnyomás ellen küzdő hazafiaknak. Ez a város mindig híven őrizte több évszázados múltjának, a felvilágosodásért, a haladásért folytatott harcának nagyszerű haladó hagyományait. 1944 telén ez a város a nemzeti függetlenségért s a szabadságért vívott történelmi harcai méltó örökösének bizonyult. A felszabadulást követő viharos napokban az új haza e városban tette meg első lépéseit. A nép legjobb fiai itt hirdették meg a régi Magyarország bukását és egy új, szebb, boldogabb ország felépítésének programját. Itt szakítottak végképp a nemzetünket romba döntő 25 éves fasiszta reakcióval, és itt kötötték össze népünk sorsát a nemzetközi haladással. 1849 után másodszor dobogott itt az ország szíve. Kossuth a szabadság őrvárosának nevezte, a mi nemzedékünk az új állami élet bölcsőjének tekinti Debrecent. Megismétlem én is a nagy történelmi tényt: itt került sor az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány megalakulására, az új, a mai Magyarország alapkövének letételére. S alig két és fél hónap múlva ugyancsak e város falai között alkották meg a földreformtörvényt. Az új élet kezdetén, a romok, a pusztítás nyomán súlyos örökség és kemény próbatétel nehezedett az egész ország és Debrecen lakosságára is. De a kommunisták eszméi, politikája, útmutatásai visszaadták a tömegek alkotókedvét és energiáját, forradalmi lendülettel bontakozott ki az újjáépítés, a dolgozó nép igazi honfoglalása. Debrecenben is a népé lett a föld, a gyár s a kultúra minden kincse, s ami még ennél is fontosabb, a politikai hatalom, amelynek birtokában népünk végérvényesen ura és irányítója lett saját sorsának. Azt szoktuk mondani, hogy a történelmi fejlődés évszázadokkal mérhető folyamatában egy negyedszázad csak röpke pillanat. Ez igaz is. E huszonöt esztendő teremtő ereje és alkotómunkája mégis sokszorosan felülmúlja a megelőző korszakokét, mert mindent megújító változást hozott. E negyedszázad alatt új város született a régi helyén. Az egykori parasztmetropolis hatalmas fejlődésen ment keresztül. A város olyan hatalmas ipari üzemei, mint a Gördülőcsapágy Művek, a BIOGAL és a MEDICOR, nemcsak a hazai ipar büszkeségei, hanem termékeikkel jó hírnevet szereztek a városnak külföldön is. Most az ünnepség napjaiban és óráiban is újabb és újabb hatalmas épülő gyárak és üzemek fa(Folytatás a 3. oldalon) Kállai Gyula elvtárs felszólalása keségére. A nagy történelmi lehetőség, amelyet 1944. október 19-én kaptunk, még nincs kimerítve. Rajtunk múlik most már, hogy 25 esztendő eredményeinek alapján és birtokában töretlen lendülettel, a párt útmutatását követve folytassuk új országot, új rendet építő nagy munkánkat. Ördög László ünnepi beszéde után Kállai Gyula elvtárs szólalt fel. Az ünnepi tanácsülés elnöksége