Hajdú-Bihari Napló, 1969. december (26. évfolyam, 278-302. szám)

1969-12-03 / 279. szám

rsTán 1969- DECEMBER 3., SZERDA A munkaidő hetven százaléka szabadban — Elég könnyedén vannak öl­tözve. — Nekünk ez még nem hideg, még ráérünk vastagabba öltözköd­ni, ha hidegebb lesz. Sovány, alacsony, idősebb em­ber válaszol megjegyzésemre, kis bajusza alatt mosolyogva. Kovács József 28 éve dolgozik a MÁV Debreceni Járműjavítóban mint segédmunkás. Társaival együtt té­­len-nyáron munkaidejük 70 száza­lékát töltik a szabadban, az időjá­rás viszontagságaival dacolva. Ter­mészetesen nem védtelenül, hiszen az üzem gondoskodik arról, hogy ne fázzanak. Megfelelő védőruhát kapnak, de némelyikük még nem használja a pufajkát: a még hide­gebb időre tartogatják ezt a meleg viseletét. — A mi munkánk mellett nem­igen lehet megfázni — mondja a keréktárolónál dolgozó segédmun­káscsoport másik tagja, Kecskés László, aki tíz éve dolgozik a Járműjavítóban. — Egy-egy kerék súlya négy mázsa is megvan, eze­ket kell begörgetni a kovácsmű­helybe, illetve kigördíteni onnan. De más mozdonyalkatrészeket is cipelgetünk, igaz, ma már inkább targoncák, emelővillás gépek se­gítségével. Kinn, a szabadban, az északi szél sodrásában beszélgetünk a se­gédmunkásokkal, miközben dol­goznak. Mutatják a több mázsás rugókat, melyeket néhány éve még kézzel szállítottak ide-oda, a mun­kahelyekre, most már ezt a mun­kát gépek végzik. Általában öröm­mel köztik: nagyon sok, régebben nehéz fizikai munkát megkönnyí­tettek, de azért maradt még elég ... — Mi a legnagyobb gond ilyen időben? Vállukat vonogatják, hirtelen nem is tudják, mit válaszoljanak. Majtényi Mihály mondja el végül: — Az étkezés a legnagyobb gond, már az, ahogyan eszünk. Mi vidékről járunk be, saját magunk hozunk ennivalót, s bizony elég mostoha körülmények között fo­gyasztjuk el az ételt. Mutatják a kovácsműhely egyik zord, hideg sarkában az étkezésre kijelölt helyet. Valóban kényel­metlen. Szabó Sándor, a szakszer­vezeti bizottság munkásellátási fe­lelőse, akivel a „hidegkörútra” in­dultam a gyárban, megjegyzi: — Nem sokáig lesz ez így, már épül az új étkezőhely a „táská­­zóknak”. Érdeklődök: ka­pnak-e védőitalt a hidegben, szabadban dolgozók. — Csak mínusz hat fok alatt kapunk vitaminos teát — mond­ják a segédmunkások —■, hát any­­nyi még nincs, de egyelőre ne is legyen! Nem mintha félnénk a hi­degtől, de hát akkor jobban fel kell öltözni, és úgy nehezebb a mozgás ... Emiatt nem használnak vatta­nadrágot sem, az nagyon nehezíti mozgásukat, helyette inkább jéger alsót szeretnének kapni. Ez azon­ban egyelőre­­ csak kívánság. Mint ahogy az is, hogy minél rövidebb legyen a tél. Egyelőre azonban inkább az várható, hogy hidegebbre fordul majd az idő. Amint mondják: eddig sohasem volt panasz a téli ruha- és védő­ital-ellátásra , az üzem mindig gondoskodott róluk. — így lesz most is — mondja Szabó Sándor. V. M. *---------------------------------------------------------------------s fiatal közgazdászok vetélkedője Vasárnap, november 30-án másodíz­ben rendezték meg Debrecenben a fia­tal közgazdászok vetélkedőjét, melyen 25 főiskolát, illetve technikumot végzett ifjú dolgozó vett részt. A rendező szer­vek - a KISZ Debrecen Városi Bizott­sága és a MTESZ ipargazdasági bi­zottsága - képviseletében Körtvélyesi Gyula , dr. Szabó Ferenc jelent meg, akik köszöntötték a vetélkedő résztve­vőit, és ismertették a verseny célját. A fiatal közgazdászok két kategóriá­ban mérték össze tudásukat. Az egye­temet végzett közgazdászok kategóriájá­ban Hajdú Melinda, a Magyar Gördü­­lőcsapágy Művek közgazdásza lett az abszolút győztes, aki az elérhető 71 pont­ból 72-t szerzett. A technikusok kategó­riájában Orosz Katalin, a Vegyesipar­­cikk-kiskereskedelmi Vállalat közgazdá­sza bizonyult a legjobbnak. A győztesek és helyezettek díjait Csabina János, a kereskedelmi szakközépiskola igazgatója, a zsűri elnöke adta át. Az értékelésnél a zsűri megállapította: a fiatal közgaz­dászok felkészültsége meglepően jó, és a verseny színvonala magasabb volt, mint az előző évben. Az MTESZ ipargazdasági bizottsága a verseny résztvevőit decemberben klub­délutánra hívja meg, ahol megbeszélik az országos versenyre való felkészülést. Vita a tömegkommunikációról Debrecen iskoláiban most foly­nak a tantestületi értekezletek. A pedagógusok — az V. nevelésügyi kongresszusra készülődőben — számba veszik eredményeiket, és javaslatokat dolgoznak ki az okta­tó-nevelő munka javítására, fej­lesztésére. A kongresszusi tézisek­ből az egyes nevelőtestületek most egy-egy fontos részletet kiemeltek, s gondosan megvitattak. A Böször­ményi úti általános­ iskola a tö­megkommunikáció problémáját az iskola és a család kommuniká­ciós ellátottságát, kapcsolatát és az iskolában hasznosított eredmé­nyes, pozitív nevelési eljárásokat, hatásokat, tapasztalatokat gyűj­tötte össze, mellyel bizony alig foglalkoznak kellő súllyal a tan­testületek. Példamutató módon a nevelési értekezletet házi kiállí­tással is illusztrálták, ahol a leg­modernebb kommunikációs esz­közöket és felhasználásuk módsze­reit mutatták be. Két filmet is megnéztek. Az egyik Lewin pro­fesszor kutatásait foglalja össze (Módszerek; Vas Judit műve), a másik („Ők és mi”) a gyermekek és felnőttek viszonyáról szól. Az iskola a vitára meghívta a szomszédos óvoda nevelőit is. Az újszerű és szószaporítást sem tar­talmazó­­ értekezlet a nevelők körében osztatlan elismerést vál­tott ki. Ezrek és ezrek bosszankodtak december 2-án Debrecenben, mert a Vörös Hadsereg útja elején le­vő villamosmegállótól a Kálvin té­ren át a Péterfia utca elejéig gya­log kellett átmenniük. Zuhogó ha­vas esőben, hóban, síkos, csúszós úton. Mindez azért történt, mert a Kálvin téren december 2-án kezdték meg a villamoskitérő sín- és vágányzárcseréjét. Nos, az emberek nem azért bosszankodtak, mert nem értesí­tették őket e kényelmetlenségről. Olvashattak róla az újságból. Az bosszantotta a legtöbb em­bert — és joggal —, hogy miért ilyenkor, a tél beálltakor, ziman­­kós időjárásban kényszerítik őket távgyaloglásra. S ma és holnap még gyalogolhatnak. Esetleg még tovább is, ha az időjárás lassítja a síncserét. A sín- és vágányzárcserét nem azért kellett ugyanis most készí­teni, mert eltört a sín. Dehogy. Nem közvetlen hibaelhárítást vé­geznek ott a Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkásai, hanem a Deb­receni Közlekedési Vállalat által megrendelt, tehát tervezett mun­kát. De hogy miért ilyenkor vég­zik? A kivitelezőnek most van rá „kapacitása”, a megrendelő pedig nem tiltakozott, nehogy pénzügyi­leg rosszul járjon. Volt hosszú nyár. Kiadósan hosszú, szép ősz. Mégis most készül az a Kálvin téri munka. Természetesen pénzügyileg, ter­vezés szempontjából, anyag- és munkaerő biztosítási nehézségek Sírtrés? Nem. Tervezett munka f­ un­cibil­illaty­a.S nagy imex , most készül az a munka. Csak egyet nem lehet megmagyarázni: azt, hogy miért maradt ki a szá­mításból az a több tízezer ember, aki most bosszankodva, kellemet­len körülmények között távgyalo­gol, de nyáron vagy a verőfényes őszi napokon sokkal, sokkal keve­sebb kényelmetlenséggel „vészelte” volna át a sín- és vágányzárcserét. Tegyük még hozzá azt is, hogy mindaddig, amíg az újságíró nem érdeklődött, a járókelők a síkos úton „népvándoroltak” a téren át. Aztán mentek ki a DKV munká­sai, hintettek homokot a síkos út­ra, bár ez nem a DKV kötelessége lett volna. (ng) Bach János-passiója a Kossuth Egyetemen A Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában december 4-én és 5-én este fél 8 órakor felhangzanak Johann Sebastian Bach János-passiójának dal­lamai. A passió a kialakulóban levő opera mellett a barokk zene egyetlen drá­mai formája. Korában divatos műfaj. Neves és ma már ismeretlen zeneszer­zők igen sok passiót írtak. Bach két passiója — a János- és a Máté-passió — műfaj csúcspontját jelentik. A né­met mester egyszerű zenei eszközök­kel ér el nagy erejű hatásokat. A Já­­nos-passiót a kötheni udvarban 1720 körül írta, de első bemutatására csak 1723 húsvétján, Lipcsében került sor, amikor kinevezték a Tamás templom kántorának. A mű érdekessége, hogy szövegének jelentős részét is Bach ír­ta. Az Egyetemi Énekkar mindenekelőtt azért vállalkozott a mű előadására, mert ez kivételes zenei élményt je­lent, ezen túl pedig az énekkart hang­összetétele különösen alkalmassá teszi Bach-művek előadására. A csütörtök és péntek esti hang­versenyen az Egyetemi Énekkar és a MÁV Filharmonikus Zenekar tolmácso­lásában szólal meg a János-passió. Szó­lót énekelnek Szabó Miklós érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, valamint Pallos Gyöngyi, Pázsit Magdolna, Tréfás György Liszt-díjas és Tóth József, a debreceni Csokonai Színház tagjai. Vezényel Mossóczy Vil­mos. CUKRÁSZSÜTEMÉNY-KIÁLLÍTÁS ÉS -VÁSÁR AZ ARANYBIKÁBAN A Hajdú-Bihar megyei Vendég­látóipari Vállalat december 2­3-án cukrászsüte­mény-kiállítást és -vásárt rendezett a debreceni Aranybika Üveg­termében. A teg­nap megnyílt ki­állításon mintegy száznyolcvan faj­ta édes és sós sü­teményből, cuk­­rászkészítmény­­ből válogathat­nak és vásárolhat­nak a sütemény­kedvelők. (Fényképezte: Kalmár István) December 6-ig: Bőrdíszmű-kiállítás és -vásár Az ajándékozás szép szokás, de igen nagy gond, különösen így, karácsony táján. Már most mind­nyájan az ajándékozó szemével né­zegetjük a kirakatokat, és megpró­báljuk összeállítani a listát, kinek mit vásárolunk majd karácsonyi ajándék gyanánt. Azt hiszem, in­kább a férfiaknak nyújt kedvező lehetőséget, ajándékajánlatot a Hajdú-Bihar megyei Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat bőrdíszmű­kiállítása és -vására, amely decem­ber 1-én nyílt meg a vállalat 31-es számú (a Gambrinusz-kézben le­vő) boltjában — de a nőknek sem rossz ötlet megtekinteni, mert ki­választhatják, hogy mit szeretné­nek kapni. A Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat is az ajándékvásárlás se­gítése céljából rendezte meg a ki­­állítást, amelyre a szokásos, mint­egy hatszázezer forintos árukész­leten felül még háromszázezer fo­rintnyi árut rendelt­­és vásárolt a vállalat. A bőrdíszmű-kiállításon igazán bőven van választék női re­­tikülből, bevásárlótáskákból, férfi aktatáskákból. A női retikülök ha­zai választékát még angol importból származó táskákkal is bővítették. A kiállítás idején — december 1-től december 6-ig — a vásár­lóknak a megvásárolt retikülök, táskák mellé egy-egy ajándék­­tárggyal, cigarettatartóval, kulcs­tartóval, óraszíjjal, tükörrel ked­veskedik a vállalat. Amikor a kiállítást megtekintet­tem, éppen egy idős asszony táskát vásárolt fiának, s a táska mellé egy cigarettatartót választott, amelyet boldogan tett el — első karácsonyi meglepetésként... A kiállításon szereplő retikülök, táskák természetesen a kiállítás befejezése után is nagy választék­ban kaphatók az üzletben kará­csony előtt és után is. J. J. ÖREGEK NAPJA A NAGY SÁNDOR TELEPEN Papp József párttitkár üdvözli a találkozó két leg­idősebb részvevőjét: Menyhárt Sándornét és Halász Istvánt (Zoltai Károly felvétele) Debrecenben a Nagy Sándor telepen a művelődési otthon épületében látták vendégül a telep idős lakóit a társadalmi szervek. Az ünnepségen mintegy hat­­van-hetven idős ember vett részt, köztük három olyan, aki 1919-es vöröskatonaként védte a Tanács­­köztársaságot. Sólyom Lajosné üdvözlő szavai után Papp József párttitkár mondott beszédet, majd dr. Sza­bó László körzeti orvos hasznos tanácsokat adott az idős embereknek az egészséges életmódra vonatkozóan. A rendezvényen Sebők Vilma olvasott fel verseiből, majd a Debreceni Népi Együttes tagjai szórakoztatták a vendégeket. HAJDÚ- BIHARI NAPLÓ —1969. DECEMBER 3. (Fényképezte: Süli Andor)

Next