Hajdú-Bihari Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

N­Y(tLM!)fiSZ/n A hajtok és a vadászok nagy sze­mekkel merednek az imént lőtt nyálra. Böröcz Sanyi meg az elnökre, Gazsó Lajosra, aki a helyi vadásztársaság el­nöki tisztségében néhány szót hebeg a mezei állatok természethez való alkal­mazkodó képességéről. Magában azon füstölög - s ezt már mint a helyi terme­lőszövetkezet elnöke teszi - miként utal­hatna ki néhány­ rögtönzött nyaklevest a Böröczék Sanyijának. Mert az tény, hogy rászolgálna, mégpedig a következő indoklással. Azaz várjunk csak! Hogy megérthessük a dolgot, kérai magyará­zatra szorul a história. Tavaly ősszel kilenc nyugdíjasa lett egyszerre a Haladásnak. Az első napok­ban még csak bírták a henyélés fáradal­mait a jó öregek, hanem az ötödiken már nem kellett az újság, nem ízlett a pipa se, sehol sem találták helyüket. Óránként térültek-fordultak az irodá­ban, tibláboltak az ólak körül, támasz­tották az ajtófélfát az istállóban, egy­szóval visszalopták magukat a tsz-be, csak éppen munkájuk nem akadt. Olya­nok voltak, mint gyerek a lakodalmas háznál, aki mindenkinek csak útjában van. Birizgálta őket az érzés, hogy ők már csak amolyan tessék-lássék tartoz­nak a tsz-hez. Addig-addig pusmogtak egymás közt, mígnem egyszer megállí­tották az elnököt az udvaron. — Hát nézd csak, Lajos - kezdte az öreg Szegi -, fenemód nehéz mesterség ez a nyugdíjasság. Olyan se kint, se se bent érzi magát az ember. Hanem úgy gondolnánk, te segíthetnél rajtunk. Valami munka kéne. Olyan szerződéses féle, mint az asszonyoknak. Persze, nem a libanevelés, mert hát az mégse férfi­embernek való . .. Szóval, no .. . majd csak kitalálsz valamit. .. És mivel az öregek később sem hagy­ták annyiban a dolgot, az egyik dél­után­i szavakkal fogadta őket az elnök. - No, ha csakugyan szerződést akar­nak, ajánlanék valamit - kezdte ünnepé­lyesen, hogy elérje a hatást. - Azt gondolnám - bökött a szín alatti ketre­cek felé -, hogy szerződjenek nyíltak­ra. Éppenhogy vannak, jóformán senki sem gondozza őket. A háztájiban na­gyobb hasznot hajtanának a fülesek ... No, áll az alku? Az öregek gondba mélyedten­ hall­gattak. A csizma orrával a porban tur­káltak, forgatták az elnök javaslatát. - Szóljanak hát, magukon a sor! - sürgette őket Gazsó. - Hm . . . Aztán hogy gondolod a fizetséget? - aggályoskodott Szegi, a szószóló. - Egyszerűen. Felesbe! Takarmányt vihetnek a tsz-ből, meg maguknál is akad hulladék. No, csak vigyék őket, aztán jó munkát! . . . Így hát megvolt az alku. Az öregek szívében , szűnőfélben volt a számkivetettség érzése, az elnök is nyu­galommal végezhette dolgát, nem nyag­­gatták már. Teltek a hetek, a hónapok, s közben szaporodtak a nyulak. Mindaddig senki sem törődött velük, amíg ezt a háztájiban tették. Hanem amint egyre gyakrabban szállingóztak vissza a szín alá a ketrecek, s egyre többet káromkodtak az állatgondozók, amiért már a jásziak alja is tele van fülesekkel, az e­tiök kezdett megijedni saját javaslatának eredményétől. Erre nem számított. Azt hitte, az öregek majd csak beleunnak a babramunkába. És még ijesztőbb volt, hogy hiába osztogat­ta fűnek-fának, hiába ütötték tucatszám nyakon a közös vacsorákéra a fránya jószágokat, csak nem akartak fogyni. - Ennek már a fele sem tréfa - vakarta fejét Gazsó - Valamit tenni kell! De mit? Január elején aztán erre is megszüle­tett az ötlet, amihez egy levél segítette hozzá, éppen a legjobbkor. A helyi va­dásztársaság levelet kapott az egyik nagyüzem vadásztársaságától. A levél lényege: meghívnák-e őket gyakorló va­dászatra, nyulakra. A helyzet ugyanis az, hogy az üzem vadásztársasága a közelmúltban alakult, tagjai között so­kan vannak, akik még életükben sem voltak vadászaton, hát az ő kedvükért kérnék a szívességet. Feléjük ugyanis csak erdő van, őzek meg muflonok, áe jobb mezei nyállal kezdeni ... - ol­vasták az okos érvelést. És egykettőre meg is született a döntés. „Jöjjenek csak,­­ már miért ne jöhetnének!" így az egyik. „Írjuk csak a választ máris!” - ajánlotta a másik. „Meg aztán van itt nyúl úgyis éppen elég!" - helyeselt Ga­zsó Lajos, miközben ravaszul hunyorí­tott, arra gondolva, hogy ka a vadászok­nak aztán édesmindegy. Este csípte el a fiút, Böröcz Sanyit, a gazdasági épületek között. - Hallod-e, Sanyo? Tudsz-e titkot tar­tani? No, ha igen, akkor ma este zargasd ki a nyulakat a mezőre. Úgy hát! Mit mereszted a szemed? Gyere csak, majd elmagyarázom! De bármennyire kocavadász legyen is valaki, azt tudja, hogy belga szürkék nem tenyésznek a mezőn. Ha pedig nem tenyésznek, hogy kerültek egyre-másra puskacső elé! Ez biz’ csodálatos! Nem értik. S ez az, amiért az elnöknek pap­rikás a hangulata. Az elnök nem is vá­rat magára sokáig. Míg a szekéren a a vendégrúdra tűzik a nyulakat, fülük­nél fogva cipelve őket,maga is fülön­­csípi a Sanyi gyereket. - Megmondtam-e neked, mihaszna, hogy szedd ki közülük azt a néhány szürkét? Sanyi szepeg, rá se méz az elnökre. Érzi, hiába minden szó. De azért meg­kockáztatja. - Hát hiszen ki látta őket a sötét­ben? Nyúl, nyúl... S mit lehet erre a válaszra felelni? Csala László Könyvjelző LEGENDA ÉS VALÓSÁG Ma is sokakat foglalkoztató kér­dés: vajon miért lőtte főbe magát 1941. április 2-ről 3-ra virradó éj­szaka Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke. Mert lelkiismere­tére hallgatott, és így akart tilta­kozni Jugoszlávia hitszegő megtá­madása ellen? Mert gyenge ideg­zete egy pillanatban felmondta a szolgálatot? Esetleg nem is öngyil­kos lett, hanem a németek tették el láb alól? Egyáltalán: a kortár­saknak volt igazuk, akik legendás nagyságnak tartották, vagy csupán egy volt a Horthy-korszak tucat­politikusa közül? Úgy érezzük, az érdeklődők megfelelő választ talál­nak ezekre a kérdésekre Tilkovszky Lóránt új könyvében, amely a Kossuth Kiadó közkedvelt „Nép­szerű történelem" sorozatában je­lent meg, Teleki Pál címen. Gon­dos részletességgel meséli el az ön­­gyilkosság krónikáját, feltárja iga­zi rugóit és tényleges történelmi szerepét. Színes, eleven portrét raj­zol Teleki Pálról, egy érdekes, te­hetséges embert állít elénk, aki ki­emelkedik korának politikusai kö­zül. Megismerkedünk a gazdag, életvidám, a materializmussal ka­cérkodó egyetemistával, a politikai földrajz kiváló tudósával, a rövid­­nadrágos cserkészvezérrel, no és természetesen a széles látókörű, művelt, koncepciózus politikussal, Trianon revíziójának szellemi aty­jával, energikus és kitartó propa­gálójával. Mondhatnánk: a reví­ziónak élt, ennek rendelte alá egész tevékenységét. Az „ország­­gyarapítás” első lépéseinél is ő állt a kormányrúdnál. Jugoszlávia fegyveres lerohanásával azonban nem értett egyet: nem akart egy­oldalúan csatlakozni Hitler mellé. Úgy látta, ezzel a rendszernek — a földbirtokosok és a burzsoázia ellenforradalmi rendszerének — a jövőjét veszélyeztetné, az pedig még a revíziónál is fontosabb volt számára. Teleki dilemma elé ke­rült, s nem tudott választani. Nem merte megtagadni addigi politiká­ját, de folytatni sem tudta. S bár egyéni becsületessége vitathatatlan, történelmi nagyságát nem ismer­hetjük el, hiszen a halállal a fele­lősség elől menekült, nem mert „megállj !”-t kiáltani azoknak, akik revíziót akartak — mindenáron, még a „rendszer” árán is. Bényei Miklós A klubban fáznak, az irodában melegük van A Fáznak az OFOTÉRT-ban című írásunknak foganatja volt, mert a bolt dolgozói elmondták, hogy még a cikk megjelenése napján megje­lent náluk egy munkás, és sikerült meleget varázsolnia a helyiségbe. Annak a reményében adunk most nyilvánosságot annak a panasznak, amit Balogh Józseftől, a Megyei Művelődési Központ Ifjúsági Klubja vezetőjétől hallottunk, hogy ebben az esetben is gyors lesz a segítség. Balogh József elmondta, hogy a klub legutóbbi foglalkozásán egy zenei előadást már csak a büfében tudtak megtartani, mert a klubhe­lyiségben a hőmérséklet nyolc-tíz fok volt. Egy cserépkályha oldalá­nak támaszkodva vettek részt a klubfoglalkozáson azok a fiatalok, akik barátságos melegben szeretnék eltölteni szabad idejük egy részét. (A hőmérsékleti viszonyokra jel­lemző: a központi fűtés ellenére cse­répkályhát működtetnek.) Volt már példa arra is, hogy télikabátban nézték a televízió műsorát a hideg helyiségben. A foglalkozásokat azért igyekeznek mindenáron megtartani, mert célul tűzték ki a kiváló cím elérését. Ez az egyik oldal. A hideg. A másik oldalon, ugyanebben az épületben a Megyei Művelődési Központ irodáiban a harminc fokos melegre panaszkodnak az ott dol­gozók. Nem lehet szabályozni a fű­tést. Ez a másik oldal. A meleg. Mind­kettő egészségtelen ebben a formá­ban. Aki hosszú ideig mozdulatlanul a hidegen tartózkodik, éppúgy ha­mar megfázik, mint aki túlfűtött munkahelyen dolgozik. A Megyei Művelődési Központ gondnoka telefonélt a házkezelő­­ségnek, panaszkodtak már a távfű­tési alközpontban is, hiába. Most, amikor e sorokat gépelem, jó idő van, plusz hat-nyolc fok. Le­het, hogy jelenleg az ifjúsági klub­ban is jobbak a hőmérsékleti viszo­nyok. A tél viszont folytatódni fog, nem bízhatunk abban, hogy ezt a problémát az időjárás javulása egy­hamar megoldaná. Vagy igen ? A ta­lálgatás helyett kérdezzük meg új­ra a panaszosokat. — Halló, itt a Napló szerkesztő­ségéből ... Érdeklődöm, a klubban még mindig hideg van? — Igen. A falak nagyon át van­nak hűlve, és a radiátor is csak jó indulattal nevezhető langyosnak. Itt tehát hideg van. Mi a helyzet az irodákban? — Halló, Művelődési Központ?­ Tessék mondani, milyen a klíma? — Azonnal megnézem. Kis idő múlva: — Kellemes idő van. — Nincs nagyon meleg? — Nyitva vannak az ablakok, egyébként meleg lenne. A fűtést nem tudjuk szabályozni. Itt tehát kényszerűségből az ut­cát fűtik. Csak nem azért van ilyen jó idő? Mi a véleménye minderről a táv­fűtési alközpontnak? Metre Zoltán beszél a vonal túlsó oldalán: — A problémáról tudunk, azt is tudjuk, hogy mi okozza. A fűtésnek azon­­az ágán, ahol az ifjúsági klub van, a csővezeték el szokott levegő­­sedni. Ilyenkor a száz fok hőmér­sékletű gőz nem jut el a radiátor minden részébe, mert a megszorult levegő nem engedi. — Mi lehet itt a megoldás? — Vagy ki kell cserélni a nem megfelelő vezetéket, vagy automati­kus légtelenítőt kell felszerelni. Ez azonban az épület tulajdonosának a kötelessége, mi nem foglalkozunk vele. — És a Művelődési Központ iro­dáiban uralkodó hőség? — Ezt a fűtőtestek nem megfelelő állapota okozza. Ezek kijavítása szintén nem a mi feladatunk, ha­nem a házkezelőségé. — Kérdezzük meg az I. kerületi házkezelőséget! — Iklódy Sándor technikus: Ki fogjuk küldeni a javító munkáso­kat, és igyekszünk kijavítani a hi­bát. — A Művelődési Központ még nem jelezte, hogy baj van a fűtés­sel? — Azonnal megkérdezem ... Nem, a Művelődési Központtól még nem szóltak be. Eddig jutottunk el az oknyomo­zásban. Ha valaki egy kis időt szán rá, el lehet jutni az okok okához, azaz a legilletékesebb helyre. Az olvasó egy ellentmondást fe­dezhet fel a fenti kérdezősködésben. A Megyei Művelődési Központ azt állítja, hogy telefonáltak a fűtés ügyében, a házkezelőség pedig azt, hogy még nem történt bejelentés. Ne bogozzuk ki ezt az ellentmon­dást! Gondolom, nem az a lényeg, hanem az, hogy a Megyei Művelő­dési Központban megfelelő körül­mények legyenek a munkához, a művelődéshez. 6. 3. NAPLÓ Próbálja valaki azt mondani, hogy nálunk nem elég eleven a vitaszellem! Még be se is léptünk az 1970-es esztendőbe, napi- és he­tilapjaink már-már vérre menő vitába kezdtek arról, hogy tulajdon­képpen hányadik évtizedét is kezdtük el időszámításunknak. Még Ti­bi László sem féltette tekintélyét, hogy közbeszóljon. Engem valahogy nem nagyon izgat ez az időszámítást látszó­ játék. A csoda tudja, miért. Talán mert teljesen mindegy, hogy a százkilencvenhatodik, százkilencvenhetedik, vagy uram bocsá' a száz­­kilencvennyolcadik évtizedet tapossuk-e. És valljuk be, kedves em­bertársaim, tulajdonképpen mindannyiunknak mindegy. Az évek szá­ma Páliunkon ezzel nem lesz kevesebb, sőt a bölcs pesti mondás alapján a tűzifa sem lesz ettől több a TÜZÉP-telepeken. Mintha a lelkem mélyén jobban érdekelne néhány más dolog, mond­juk a leszerelés, a rák elleni szérum vagy éppen az — hogy stílsze­­rű tegyek —, tudnak-e már végre kitalálni valamit, hogy az ember orra elé ne rajzoljon keserű árnyékokat a törvényszerű üregedet. Gondolom, azoknak is nagyjából mindegy, akik az évtizedtől függet­lenül hajnalban kelnek és indulnak a gyárba dolgozni, vagy az író­asztalok­­fölött görnyednek nap mint nap. Hát istenem, van, aki azt hiszi, ez a százixedik évtized. Más az, hiszi, ez a százipszilonodik. Na és? Most foglaljon állást a Magyar Tudományos Akadémia? Vagy megteszi egy geológus—matematikus professzor is? Szerény véleményem szerint ez a sokadik évtized, és sajnos egyre kevesebb van hátra az évtizedekből, akár hatodik­nak, akár hetediknek nevezzük is őt ebből a századból. Hogy ez megalkuvás? Hogy nem foglalok állást? Meglehet. Eb­ben a hátralevő néhány évtizedben hasznosabb dolgot is el tudok képzelni, mint a törvényszerűen fogyó időről való vitát. (ii) A Megyei Művelődési Központ közleményei SZOCIALISTA BRIGÁDOK VETÉLKEDŐJE Legutóbbi (január 11-i, vasárna­pi) közleményeinkhez hasonlóan ezúttal is felhívjuk az illetékes szakszervezeti bizottsági tagok, bri­gádvezetők, a vetélkedő résztve­vői figyelmét azokra a műsorokra, rendezvényekre, melyeknek meg­tekintése a vetélkedőre való fel­készülést eredményesebbé teheti: 1. Január 18-án, vasárnap du. 3 órakor a Csokonai Színházban elő­adják Taar Ferenc Nap a város fe­lett című dokumentumdrámáját; 2. 19-én, hétfőn este 8 órakor: Radar moziműsor; 3. 20-án, kedden 12 órától fél 2-ig a Munkásmozgalmi Klubban (Hámán Kató u. 7.) G. Kapusi Er­zsébet, a Déri Múzeum munkatár­sa tárlatvezetést tart a „Hajdú-Bi­­har megye munkásmozgalmának története” című kiállításon; 4. 20-án, kedden délután fél 6 órakor a Körhinta c. film bemu­tatása a Művész moziban (Vörös Hadsereg útja 28/C); 5. 21-én, szerdán délután 2 órá­tól a zenei klubban (Vörös Hadse­reg útja 26/A., I. em. balra) a szakági vetélkedők játékvezetőinek tájékoztatása; 6. 22-én, csütörtökön délután fél 6 órakor az SZMT tanácstermében (Vörös Hadsereg útja 49.) konzul­tációt vezet a felszabadulás utáni magyar (dráma-) irodalomról dr. Simon Zoltán, a Megyei Könyv­­­tár csoportvezetője. 7. 23-án, pénteken délután fél 0 órakor ugyanott „A dolgozó fegyel­mi és kártérítési felelőssége” című témában konzultációt vezet dr. Kiss Gábor megyei bírósági tanácsve­zető. FILM A Radar mozi sorozatában ja­nuár 19-én, hétfőn este 6 órakor a Művész moziban öt kisfilmet mu­tat be: Tiltakozó ének ( = a protest song a Metró-klubban),­­ (== egy tizenhét éves jugoszláv mártír em­lékezete), 50 éves a párt (= a ma­gyar munkásmozgalom történeté­ből), Eskü I—II. (­ a katonaeskü és megtartásának történelmi pél­dái), Gusztáv a sötétben (­ a mai ember és a technika). — A műsort január 22-én, csütörtökön este­­3 órakor bemutatják a bánki tsz­­klubban is. — Különösen a 3. kis­filmet ajánljuk a vetélkedőre ké­szülő szocialista brigádok figyel­mébe. KERTÉSZET A központi kertészeti szakkörben (zenei klub, Vörös Hadsereg útja 26 A.) január 19-én, hétfőn dél­után fél 6 órakor a borkezelés tennivalóit beszélik meg.­­ Ugyan­aznap este 6 órakor a dísznövény­kedvelők szakkörének (Kossuth u. 1.) tagjai a kaktuszok és pozsgások magvetésének kérdéseivel foglal­koznak; a dísznövények kedvelőit szívesen látják.­­ A Kerekes tele­pi házikerti szakkörben (Leiningen u. 17.) január 22-én, csütörtökön délután 5 órakor dr. Imrik László kertészmérnök „A csemegeszőlő házikerti termesztése” címmel tart előadást. ELŐADÁSOK A várostörténeti sorozatban: ja­nuár 24-én, szombaton este 6 óra­kor a nagymacsi Tóth Árpád mű­velődési otthonban dr. Gazdag István­­ egyetemi docens ad elő „Debrecen az ország fővárosa" cím­mel. Bemutatják a „Történelmi lecke fiúknak” és a „Nagy napok tanúi” című kisfilmeket. A földrajzi szabadegyetem kere­tében, január 21-én, szerdán este 0 órakor a Művész moziban (Vörös Hadsereg útja 28/C) dr. Borsy Zol­tán egyetemi docens tart előadást a brit szigetekről. Ugyanott ismét megtekinthető „A mai Lengyelor­szág” című kiállítás, a vetélkedő­re való felkészüléshez. Politikai tanfolyam keretében a bellegelői Petőfi Tsz-ben január 19-én, hétfőn este 6 órakor elő­adás hangzik el a termelőszövetke­zeti parasztság anyagi és társadal­mi helyzetéről. A témához kapcso­lódik a vetítendő két kisfilm: „A falu élete", „Hol vagytok, fiata­lok?”, továbbá két, a helyszínen megtekinthető kiállítás: „Hazánk szocialista fejlődésének 25 eszten­deje" és a „Helyünk a világban"­. FOTÓKIÁLLÍTÁS Az ÉVM munkásszállóban (Ta­nácsköztársaság útja 11.) január 19-től 26-ig tekinthető meg a Haj­dúsági Iparművek fotószakkörének kiállítása. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. JANUÁR 18.

Next