Hajdú-Bihari Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
NY(tLM!)fiSZ/n A hajtok és a vadászok nagy szemekkel merednek az imént lőtt nyálra. Böröcz Sanyi meg az elnökre, Gazsó Lajosra, aki a helyi vadásztársaság elnöki tisztségében néhány szót hebeg a mezei állatok természethez való alkalmazkodó képességéről. Magában azon füstölög - s ezt már mint a helyi termelőszövetkezet elnöke teszi - miként utalhatna ki néhány rögtönzött nyaklevest a Böröczék Sanyijának. Mert az tény, hogy rászolgálna, mégpedig a következő indoklással. Azaz várjunk csak! Hogy megérthessük a dolgot, kérai magyarázatra szorul a história. Tavaly ősszel kilenc nyugdíjasa lett egyszerre a Haladásnak. Az első napokban még csak bírták a henyélés fáradalmait a jó öregek, hanem az ötödiken már nem kellett az újság, nem ízlett a pipa se, sehol sem találták helyüket. Óránként térültek-fordultak az irodában, tibláboltak az ólak körül, támasztották az ajtófélfát az istállóban, egyszóval visszalopták magukat a tsz-be, csak éppen munkájuk nem akadt. Olyanok voltak, mint gyerek a lakodalmas háznál, aki mindenkinek csak útjában van. Birizgálta őket az érzés, hogy ők már csak amolyan tessék-lássék tartoznak a tsz-hez. Addig-addig pusmogtak egymás közt, mígnem egyszer megállították az elnököt az udvaron. — Hát nézd csak, Lajos - kezdte az öreg Szegi -, fenemód nehéz mesterség ez a nyugdíjasság. Olyan se kint, se se bent érzi magát az ember. Hanem úgy gondolnánk, te segíthetnél rajtunk. Valami munka kéne. Olyan szerződéses féle, mint az asszonyoknak. Persze, nem a libanevelés, mert hát az mégse férfiembernek való . .. Szóval, no .. . majd csak kitalálsz valamit. .. És mivel az öregek később sem hagyták annyiban a dolgot, az egyik délutáni szavakkal fogadta őket az elnök. - No, ha csakugyan szerződést akarnak, ajánlanék valamit - kezdte ünnepélyesen, hogy elérje a hatást. - Azt gondolnám - bökött a szín alatti ketrecek felé -, hogy szerződjenek nyíltakra. Éppenhogy vannak, jóformán senki sem gondozza őket. A háztájiban nagyobb hasznot hajtanának a fülesek ... No, áll az alku? Az öregek gondba mélyedten hallgattak. A csizma orrával a porban turkáltak, forgatták az elnök javaslatát. - Szóljanak hát, magukon a sor! - sürgette őket Gazsó. - Hm . . . Aztán hogy gondolod a fizetséget? - aggályoskodott Szegi, a szószóló. - Egyszerűen. Felesbe! Takarmányt vihetnek a tsz-ből, meg maguknál is akad hulladék. No, csak vigyék őket, aztán jó munkát! . . . Így hát megvolt az alku. Az öregek szívében , szűnőfélben volt a számkivetettség érzése, az elnök is nyugalommal végezhette dolgát, nem nyaggatták már. Teltek a hetek, a hónapok, s közben szaporodtak a nyulak. Mindaddig senki sem törődött velük, amíg ezt a háztájiban tették. Hanem amint egyre gyakrabban szállingóztak vissza a szín alá a ketrecek, s egyre többet káromkodtak az állatgondozók, amiért már a jásziak alja is tele van fülesekkel, az etiök kezdett megijedni saját javaslatának eredményétől. Erre nem számított. Azt hitte, az öregek majd csak beleunnak a babramunkába. És még ijesztőbb volt, hogy hiába osztogatta fűnek-fának, hiába ütötték tucatszám nyakon a közös vacsorákéra a fránya jószágokat, csak nem akartak fogyni. - Ennek már a fele sem tréfa - vakarta fejét Gazsó - Valamit tenni kell! De mit? Január elején aztán erre is megszületett az ötlet, amihez egy levél segítette hozzá, éppen a legjobbkor. A helyi vadásztársaság levelet kapott az egyik nagyüzem vadásztársaságától. A levél lényege: meghívnák-e őket gyakorló vadászatra, nyulakra. A helyzet ugyanis az, hogy az üzem vadásztársasága a közelmúltban alakult, tagjai között sokan vannak, akik még életükben sem voltak vadászaton, hát az ő kedvükért kérnék a szívességet. Feléjük ugyanis csak erdő van, őzek meg muflonok, áe jobb mezei nyállal kezdeni ... - olvasták az okos érvelést. És egykettőre meg is született a döntés. „Jöjjenek csak, már miért ne jöhetnének!" így az egyik. „Írjuk csak a választ máris!” - ajánlotta a másik. „Meg aztán van itt nyúl úgyis éppen elég!" - helyeselt Gazsó Lajos, miközben ravaszul hunyorított, arra gondolva, hogy ka a vadászoknak aztán édesmindegy. Este csípte el a fiút, Böröcz Sanyit, a gazdasági épületek között. - Hallod-e, Sanyo? Tudsz-e titkot tartani? No, ha igen, akkor ma este zargasd ki a nyulakat a mezőre. Úgy hát! Mit mereszted a szemed? Gyere csak, majd elmagyarázom! De bármennyire kocavadász legyen is valaki, azt tudja, hogy belga szürkék nem tenyésznek a mezőn. Ha pedig nem tenyésznek, hogy kerültek egyre-másra puskacső elé! Ez biz’ csodálatos! Nem értik. S ez az, amiért az elnöknek paprikás a hangulata. Az elnök nem is várat magára sokáig. Míg a szekéren a a vendégrúdra tűzik a nyulakat, fülüknél fogva cipelve őket,maga is fülöncsípi a Sanyi gyereket. - Megmondtam-e neked, mihaszna, hogy szedd ki közülük azt a néhány szürkét? Sanyi szepeg, rá se méz az elnökre. Érzi, hiába minden szó. De azért megkockáztatja. - Hát hiszen ki látta őket a sötétben? Nyúl, nyúl... S mit lehet erre a válaszra felelni? Csala László Könyvjelző LEGENDA ÉS VALÓSÁG Ma is sokakat foglalkoztató kérdés: vajon miért lőtte főbe magát 1941. április 2-ről 3-ra virradó éjszaka Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke. Mert lelkiismeretére hallgatott, és így akart tiltakozni Jugoszlávia hitszegő megtámadása ellen? Mert gyenge idegzete egy pillanatban felmondta a szolgálatot? Esetleg nem is öngyilkos lett, hanem a németek tették el láb alól? Egyáltalán: a kortársaknak volt igazuk, akik legendás nagyságnak tartották, vagy csupán egy volt a Horthy-korszak tucatpolitikusa közül? Úgy érezzük, az érdeklődők megfelelő választ találnak ezekre a kérdésekre Tilkovszky Lóránt új könyvében, amely a Kossuth Kiadó közkedvelt „Népszerű történelem" sorozatában jelent meg, Teleki Pál címen. Gondos részletességgel meséli el az öngyilkosság krónikáját, feltárja igazi rugóit és tényleges történelmi szerepét. Színes, eleven portrét rajzol Teleki Pálról, egy érdekes, tehetséges embert állít elénk, aki kiemelkedik korának politikusai közül. Megismerkedünk a gazdag, életvidám, a materializmussal kacérkodó egyetemistával, a politikai földrajz kiváló tudósával, a rövidnadrágos cserkészvezérrel, no és természetesen a széles látókörű, művelt, koncepciózus politikussal, Trianon revíziójának szellemi atyjával, energikus és kitartó propagálójával. Mondhatnánk: a revíziónak élt, ennek rendelte alá egész tevékenységét. Az „országgyarapítás” első lépéseinél is ő állt a kormányrúdnál. Jugoszlávia fegyveres lerohanásával azonban nem értett egyet: nem akart egyoldalúan csatlakozni Hitler mellé. Úgy látta, ezzel a rendszernek — a földbirtokosok és a burzsoázia ellenforradalmi rendszerének — a jövőjét veszélyeztetné, az pedig még a revíziónál is fontosabb volt számára. Teleki dilemma elé került, s nem tudott választani. Nem merte megtagadni addigi politikáját, de folytatni sem tudta. S bár egyéni becsületessége vitathatatlan, történelmi nagyságát nem ismerhetjük el, hiszen a halállal a felelősség elől menekült, nem mert „megállj !”-t kiáltani azoknak, akik revíziót akartak — mindenáron, még a „rendszer” árán is. Bényei Miklós A klubban fáznak, az irodában melegük van A Fáznak az OFOTÉRT-ban című írásunknak foganatja volt, mert a bolt dolgozói elmondták, hogy még a cikk megjelenése napján megjelent náluk egy munkás, és sikerült meleget varázsolnia a helyiségbe. Annak a reményében adunk most nyilvánosságot annak a panasznak, amit Balogh Józseftől, a Megyei Művelődési Központ Ifjúsági Klubja vezetőjétől hallottunk, hogy ebben az esetben is gyors lesz a segítség. Balogh József elmondta, hogy a klub legutóbbi foglalkozásán egy zenei előadást már csak a büfében tudtak megtartani, mert a klubhelyiségben a hőmérséklet nyolc-tíz fok volt. Egy cserépkályha oldalának támaszkodva vettek részt a klubfoglalkozáson azok a fiatalok, akik barátságos melegben szeretnék eltölteni szabad idejük egy részét. (A hőmérsékleti viszonyokra jellemző: a központi fűtés ellenére cserépkályhát működtetnek.) Volt már példa arra is, hogy télikabátban nézték a televízió műsorát a hideg helyiségben. A foglalkozásokat azért igyekeznek mindenáron megtartani, mert célul tűzték ki a kiváló cím elérését. Ez az egyik oldal. A hideg. A másik oldalon, ugyanebben az épületben a Megyei Művelődési Központ irodáiban a harminc fokos melegre panaszkodnak az ott dolgozók. Nem lehet szabályozni a fűtést. Ez a másik oldal. A meleg. Mindkettő egészségtelen ebben a formában. Aki hosszú ideig mozdulatlanul a hidegen tartózkodik, éppúgy hamar megfázik, mint aki túlfűtött munkahelyen dolgozik. A Megyei Művelődési Központ gondnoka telefonélt a házkezelőségnek, panaszkodtak már a távfűtési alközpontban is, hiába. Most, amikor e sorokat gépelem, jó idő van, plusz hat-nyolc fok. Lehet, hogy jelenleg az ifjúsági klubban is jobbak a hőmérsékleti viszonyok. A tél viszont folytatódni fog, nem bízhatunk abban, hogy ezt a problémát az időjárás javulása egyhamar megoldaná. Vagy igen ? A találgatás helyett kérdezzük meg újra a panaszosokat. — Halló, itt a Napló szerkesztőségéből ... Érdeklődöm, a klubban még mindig hideg van? — Igen. A falak nagyon át vannak hűlve, és a radiátor is csak jó indulattal nevezhető langyosnak. Itt tehát hideg van. Mi a helyzet az irodákban? — Halló, Művelődési Központ? Tessék mondani, milyen a klíma? — Azonnal megnézem. Kis idő múlva: — Kellemes idő van. — Nincs nagyon meleg? — Nyitva vannak az ablakok, egyébként meleg lenne. A fűtést nem tudjuk szabályozni. Itt tehát kényszerűségből az utcát fűtik. Csak nem azért van ilyen jó idő? Mi a véleménye minderről a távfűtési alközpontnak? Metre Zoltán beszél a vonal túlsó oldalán: — A problémáról tudunk, azt is tudjuk, hogy mi okozza. A fűtésnek azonaz ágán, ahol az ifjúsági klub van, a csővezeték el szokott levegősedni. Ilyenkor a száz fok hőmérsékletű gőz nem jut el a radiátor minden részébe, mert a megszorult levegő nem engedi. — Mi lehet itt a megoldás? — Vagy ki kell cserélni a nem megfelelő vezetéket, vagy automatikus légtelenítőt kell felszerelni. Ez azonban az épület tulajdonosának a kötelessége, mi nem foglalkozunk vele. — És a Művelődési Központ irodáiban uralkodó hőség? — Ezt a fűtőtestek nem megfelelő állapota okozza. Ezek kijavítása szintén nem a mi feladatunk, hanem a házkezelőségé. — Kérdezzük meg az I. kerületi házkezelőséget! — Iklódy Sándor technikus: Ki fogjuk küldeni a javító munkásokat, és igyekszünk kijavítani a hibát. — A Művelődési Központ még nem jelezte, hogy baj van a fűtéssel? — Azonnal megkérdezem ... Nem, a Művelődési Központtól még nem szóltak be. Eddig jutottunk el az oknyomozásban. Ha valaki egy kis időt szán rá, el lehet jutni az okok okához, azaz a legilletékesebb helyre. Az olvasó egy ellentmondást fedezhet fel a fenti kérdezősködésben. A Megyei Művelődési Központ azt állítja, hogy telefonáltak a fűtés ügyében, a házkezelőség pedig azt, hogy még nem történt bejelentés. Ne bogozzuk ki ezt az ellentmondást! Gondolom, nem az a lényeg, hanem az, hogy a Megyei Művelődési Központban megfelelő körülmények legyenek a munkához, a művelődéshez. 6. 3. NAPLÓ Próbálja valaki azt mondani, hogy nálunk nem elég eleven a vitaszellem! Még be se is léptünk az 1970-es esztendőbe, napi- és hetilapjaink már-már vérre menő vitába kezdtek arról, hogy tulajdonképpen hányadik évtizedét is kezdtük el időszámításunknak. Még Tibi László sem féltette tekintélyét, hogy közbeszóljon. Engem valahogy nem nagyon izgat ez az időszámítást látszó játék. A csoda tudja, miért. Talán mert teljesen mindegy, hogy a százkilencvenhatodik, százkilencvenhetedik, vagy uram bocsá' a százkilencvennyolcadik évtizedet tapossuk-e. És valljuk be, kedves embertársaim, tulajdonképpen mindannyiunknak mindegy. Az évek száma Páliunkon ezzel nem lesz kevesebb, sőt a bölcs pesti mondás alapján a tűzifa sem lesz ettől több a TÜZÉP-telepeken. Mintha a lelkem mélyén jobban érdekelne néhány más dolog, mondjuk a leszerelés, a rák elleni szérum vagy éppen az — hogy stílszerű tegyek —, tudnak-e már végre kitalálni valamit, hogy az ember orra elé ne rajzoljon keserű árnyékokat a törvényszerű üregedet. Gondolom, azoknak is nagyjából mindegy, akik az évtizedtől függetlenül hajnalban kelnek és indulnak a gyárba dolgozni, vagy az íróasztalokfölött görnyednek nap mint nap. Hát istenem, van, aki azt hiszi, ez a százixedik évtized. Más az, hiszi, ez a százipszilonodik. Na és? Most foglaljon állást a Magyar Tudományos Akadémia? Vagy megteszi egy geológus—matematikus professzor is? Szerény véleményem szerint ez a sokadik évtized, és sajnos egyre kevesebb van hátra az évtizedekből, akár hatodiknak, akár hetediknek nevezzük is őt ebből a századból. Hogy ez megalkuvás? Hogy nem foglalok állást? Meglehet. Ebben a hátralevő néhány évtizedben hasznosabb dolgot is el tudok képzelni, mint a törvényszerűen fogyó időről való vitát. (ii) A Megyei Művelődési Központ közleményei SZOCIALISTA BRIGÁDOK VETÉLKEDŐJE Legutóbbi (január 11-i, vasárnapi) közleményeinkhez hasonlóan ezúttal is felhívjuk az illetékes szakszervezeti bizottsági tagok, brigádvezetők, a vetélkedő résztvevői figyelmét azokra a műsorokra, rendezvényekre, melyeknek megtekintése a vetélkedőre való felkészülést eredményesebbé teheti: 1. Január 18-án, vasárnap du. 3 órakor a Csokonai Színházban előadják Taar Ferenc Nap a város felett című dokumentumdrámáját; 2. 19-én, hétfőn este 8 órakor: Radar moziműsor; 3. 20-án, kedden 12 órától fél 2-ig a Munkásmozgalmi Klubban (Hámán Kató u. 7.) G. Kapusi Erzsébet, a Déri Múzeum munkatársa tárlatvezetést tart a „Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának története” című kiállításon; 4. 20-án, kedden délután fél 6 órakor a Körhinta c. film bemutatása a Művész moziban (Vörös Hadsereg útja 28/C); 5. 21-én, szerdán délután 2 órától a zenei klubban (Vörös Hadsereg útja 26/A., I. em. balra) a szakági vetélkedők játékvezetőinek tájékoztatása; 6. 22-én, csütörtökön délután fél 6 órakor az SZMT tanácstermében (Vörös Hadsereg útja 49.) konzultációt vezet a felszabadulás utáni magyar (dráma-) irodalomról dr. Simon Zoltán, a Megyei Könyvtár csoportvezetője. 7. 23-án, pénteken délután fél 0 órakor ugyanott „A dolgozó fegyelmi és kártérítési felelőssége” című témában konzultációt vezet dr. Kiss Gábor megyei bírósági tanácsvezető. FILM A Radar mozi sorozatában január 19-én, hétfőn este 6 órakor a Művész moziban öt kisfilmet mutat be: Tiltakozó ének ( = a protest song a Metró-klubban), (== egy tizenhét éves jugoszláv mártír emlékezete), 50 éves a párt (= a magyar munkásmozgalom történetéből), Eskü I—II. ( a katonaeskü és megtartásának történelmi példái), Gusztáv a sötétben ( a mai ember és a technika). — A műsort január 22-én, csütörtökön este3 órakor bemutatják a bánki tszklubban is. — Különösen a 3. kisfilmet ajánljuk a vetélkedőre készülő szocialista brigádok figyelmébe. KERTÉSZET A központi kertészeti szakkörben (zenei klub, Vörös Hadsereg útja 26 A.) január 19-én, hétfőn délután fél 6 órakor a borkezelés tennivalóit beszélik meg. Ugyanaznap este 6 órakor a dísznövénykedvelők szakkörének (Kossuth u. 1.) tagjai a kaktuszok és pozsgások magvetésének kérdéseivel foglalkoznak; a dísznövények kedvelőit szívesen látják. A Kerekes telepi házikerti szakkörben (Leiningen u. 17.) január 22-én, csütörtökön délután 5 órakor dr. Imrik László kertészmérnök „A csemegeszőlő házikerti termesztése” címmel tart előadást. ELŐADÁSOK A várostörténeti sorozatban: január 24-én, szombaton este 6 órakor a nagymacsi Tóth Árpád művelődési otthonban dr. Gazdag István egyetemi docens ad elő „Debrecen az ország fővárosa" címmel. Bemutatják a „Történelmi lecke fiúknak” és a „Nagy napok tanúi” című kisfilmeket. A földrajzi szabadegyetem keretében, január 21-én, szerdán este 0 órakor a Művész moziban (Vörös Hadsereg útja 28/C) dr. Borsy Zoltán egyetemi docens tart előadást a brit szigetekről. Ugyanott ismét megtekinthető „A mai Lengyelország” című kiállítás, a vetélkedőre való felkészüléshez. Politikai tanfolyam keretében a bellegelői Petőfi Tsz-ben január 19-én, hétfőn este 6 órakor előadás hangzik el a termelőszövetkezeti parasztság anyagi és társadalmi helyzetéről. A témához kapcsolódik a vetítendő két kisfilm: „A falu élete", „Hol vagytok, fiatalok?”, továbbá két, a helyszínen megtekinthető kiállítás: „Hazánk szocialista fejlődésének 25 esztendeje" és a „Helyünk a világban". FOTÓKIÁLLÍTÁS Az ÉVM munkásszállóban (Tanácsköztársaság útja 11.) január 19-től 26-ig tekinthető meg a Hajdúsági Iparművek fotószakkörének kiállítása. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. JANUÁR 18.