Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
D PÁRTTITKÉR Ha mosolyog, még a szeme is nevet. Azt szokták mondani: az az embertípus, akin a kor nem látszik meg. Lehet, hogy ezt a szőkesége is teszi, de inkább az állandó optimizmusa. Mások mondják róla, dolgozott pedig éppen eleget. Szemben ülünk a községi pártirodában. Halkan beszél, a mondatait szépen fogalmazza. Gondolkodom. Jó néhány éve ismerem már, s azóta mindig pártmunkás. De nem tudom elképzelni, hogy egyszer úgy igazán — mint sok más emberrel előfordult - kikelt volna már magából, vagy éppen kiabált volna. Az a típus inkább, aki a maga csendességével is határozott tud lenni. A pártirodában már csak ketten maradunk. No, itt a jó alkalom - gondolkodom -, hogy egy rövid életrajzot kérjek tőle. Hogy élt, mit csinált eddig, és most a jelenben milyen gondok, problémák foglalkoztatják. A titkárt, de egyben az embert szeretném bemutatni, és ezért fogalmaztam is meg jó előre a kérdéseket. A következő pillanatban azonban már tudom, így ezeket a kérdéseket sohasem teszem fel. - Megkínálnálak egy kávéval mondja -, de hát én itt nemigen szoktam főzőcskézni. Ha azonban átjönnél a cukrászdába ... Előttünk gőzölög a jó erős, forró feketekávé egy kis kísérővel. - Egészségedre! Már amikor beléptünk, olyan érzésem volt: nemigen törzsvendége Nagy József a cukrászdának. S most meg is kérdezem. - Hát igaz. De azért azt se hidd, hogy olyan puritán vagyok. Egyszerűen az a helyzet: alig van időm, hogy beüljek ide. Pedig ... Igen, néha ez is kellene, erre is szükség volna. A feketét kavargatjuk. Nagy József pedig beszél. Érzem, most nem szabad közbevágni, így rövid idő alatt megismerhetem a titkárt is, az embert is és egyben a falut is. - Hallottad ott bent az irodán, hogy mennyi munkát, hány napot dolgozott az az asszony. Nagyon jól ismerem, tudom is, kicsoda, micsoda. Én nemcsak a község csúcsvezetőségének titkára vagyok ugyanis, hanem a közel 7500 holdas Vörös Hajnal Tsz pártalapszervezeti vezetőségének is az élére választottak annak idején. Sokan azt szokták mondani: könnyű egy párttitkárnak. Nekem nem. A Vörös Hajnalban igaz, csak alig valamivel több, mint hetven kommunista van, a községben pedig néhány száz. No, de nemcsak ezeknek az embereknek a dolgaival kell foglalkoznom, hanem az egész községével is. Mert hogy milyen a légkör - úgy is mondhatnám, politikai légkör -, milyen a hangulat, mire kell a legjobban odahallgatni és figyelni, az rajtunk - most a vezetőkre célzok - és rajtam is múlik. Minden embert más nyom, más a baja. Ismerem az egész falut, s így az embereket is. De egyformán, szinte az egész falut érinti: milyenek a szövetkezetek, hogyan gazdálkodnak, milyen eredményeket érnek el. Gazdasági feladat ez? Az is. De politikai is. Milyen az ügyintézés, hogyan beszélnek különböző helyeken az emberekkel, mi épül, létesül a községben, mindenkit érint meg érdekel is. A szövetkezet azonban - mivel itt csak mezőgazdaság van - alapvetően meghatározó. - Ismered, ugye a Vörös Hajnal Tsz területét, földjét? Bólintok rá, mert valóban vagy két esztendővel ezelőtt egy jó fél napot járkáltam a határban. - No, itt kezdődik az első dolog. Vagy 4-500 hold földünk olyan, hogy máshol már régen kikeltek a növények, amikor ezeken a helyeken még csak a vetést lehet megkezdeni. Ahogy mi mondjuk: aljas, vizes föld. Van azonban emellett még vagy 1200 hold nagyon gyenge homokunk is. Ha az egyikre jó az időjárás, akkor a másikra nem passzol. De hogy mind a kettőnek jó legyen, olyan még nemigen volt. - Tehát küszködtök? - Igen, és valahogyan ezt kell megértetni az emberekkel. Persze milyenek az emberek? Talán így jó is ez: türelmetlenek. Hosszú esztendőkön keresztül nagyon gyenge gazdasági eredményeket értek el a tsz-ek. Pár esztendővel ezelőtt létrejött a Vörös Hajnal, egyesülésekből. Nagyobb lett a föld, jobban lehet rajta osztani, szorozni. De az anyagiak nem nőttek. Csak úgy lesz több a jövedelem, új épület és gép, ha több is terem. Nem mondom, sokat léptünk előre. De... Vajon eleget-e? Most is úgy vagyunk: új gépekre lenne szükségünk, a régiek már nagyon elhasználódtak, rosszak. Pénz kellene, de sok. Honnan? Talán akkor majd több lesz, ha az új telepítések - szőlő- gyümölcs - teljes termést hoznak. Addig azonban - mint eddig is - sok pénzt kell rájuk fordítani. - Tudod, milyen ízű gyümölcs terem itt? Az elmúlt esztendőben az egyik rokonunkhoz látogattunk el Szatymaz környékére. Ezt a vidéket - barackját - külföldön is ismerik. Én innen vittem egypár szemet, a mi termésünkből. És tudod, mit mondott a rokon? Pedig nem lehet vádolni azzal, hogy nem lokálpatrióta. Azt, hogy finomabb, jobb ízű volt, mint az övéké. Erről jut eszembe különben az is, amin már nagyon sokszor gondolkodtam, töprengtem. Ugyanaz a fajta - mondjuk alma - terem itt is meg Szabolcs-Szatmárban is. Az íze, zamata, aromája mégsem egyforma. A talaj különböző? Az időjárás? Vagy mind a kettő? Ki tudná azt pontosan megmondani? Nekem mindenesetre van a kertemben három almafám, a termése már fedezi a család egész őszi és téli szükségletét. Tudod, mennyi gond és baj van vele? Permetezni, évente sokszor is, metszeni. Van úgy, hogy ezzel a három almafával is alig bízok meg, annyi időm sincs, hogy szépen, kényelmesen elvégezzem a rám váró ház körüli munkákat. - Tehát nincs unalom? - Unalom? Eddig úgy tűnhet, hogy csak a gazdasági munkákról beszéltem, azokról, amelyek szorítanak bennünket, a községet. De kérdem: hol lehet szétválasztani azt, hogy gazdasági és politikai munka? Nagyon szorosan összetartozik ez - ha nem is úgy, mint vetés vagy növényápolás - és talán egyik a másiknak függvénye is. Ha jobban gazdálkodunk, többet termelünk, az emberek is többet kapnak, jobban élnek. Ez meg pedig már politika, méghozzá a javából. Negyedórája, félórája ültünk le? Nem tudom, nem figyeltem az időt. Az biztos, néhány cigarettát elszívtunk már. Csak néha-néha szólok bele a tűnődésbe, akkor is csak azért, hogy erősítsek, igazat adjak. - Szereted ezt a munkát? - Nézd, ha nem szeretném, nem is csinálnám. Én pedig már hosszú évek óta pártmunkás vagyok. Szép munka ez, ha nehéz is. De emberekkel foglalkozni mindig is nehéz dolog volt, és az is lesz. Mindig lehet töprengeni olyan dolgokon, kielégítő, jó választ adtam-e, tudtam-e segíteni; vajon valóban megérdemelte ez vagy az az ember, hogy dicsérjük vagy éppen elmarasztaljuk. S ezenkívül is mennyi sok kisebb vagy nagyobb dologból tevődik össze még egy ilyen községben is a pártmunka, a titkár feladata! Különböző gyűlésekre elmenni, és ott érdemben is nyilatkozni, hozzászólni. Szervezni, figyelemmel kísérni a fejlődést, s gondot fordítani a marxista-leninista képzettség növelésére. Számon tartani azokat, akik - úgy érezzük - méltók tudnak lenni a párttagságra, s velük talán még fokozottabban törődni. - Nagyon jó érzés az, ha az emberek bizalommal vannak irántam, az ember, a párttitkár iránt. Felkeresnek, tanácsot, útmutatást kérnek. Hogy tudok-e mindenben segíteni? Bizony nem mindig, és ez a legrosszabb. De érdekes: az emberek mindig megérzik, hogy kit milyen szándék vezet, s ha nem előbb, de később belátják: ahogyan erőmből telik, jót akarok nekik, valamennyiüknek, az egész község lakosságának. Már kint vagyunk az utcán, mikor megkérdem: - És most merre? - A termelőszövetkezetbe. Tudod, olyan ingás ember vagyok. Hol itt vagyok, hol ott. Ahol éppen szükség van rám, úgy érzem, hogy hallhatok, tanulhatok újból valamit. - És mikor kerülsz haza? - No, ez az, amit nem tudok - mondja nevetve. És a szeme is nevet. Vidáman és majdnem azt akartam leírni, egy kicsit pajkosan, huncutkásan is. Kis idővel később már el is tűnik alakja az út kanyarulatában. Hosszúpályiban Nagy Józsefet, a párttitkárt mindenki ismeri. Titkár elvtársnak is szólítják meg Józsinak, Józsi bácsinak is. De akármilyen a megszólítás, nagyon sokan tisztelik. És becsülik. Határozottságáért meg csendességéért, szerénységéért meg egyszerűségéért. Rácz Béla Pécsi porcelánfajansz termékek A Finomkerámia-ipari Művek pécsi porcelángyára termékeit felújítja. A szigetelőanyagok gyártása mellett ezévben kezdték el az Üzemszerű gyártását a már csaknem 90 éve ismert porcelánfajansz termékeknek. A világpiacon is keresett, művészi munkát igénylő porcelánfajansz készletek és dísztárgyak hagyományos technológiával készülnek. Ez év második felében már a hazai üzletekben is megjelenik. A pirogránit alapanyagból készült termékeik is újak. Az anyag tulajdonságait tekintve kiválóan alkalmas burkolólapok, dísztárgyak, valamint kerti garnitúrák készítésére (MTI-fotó : Hadas János felv.) Köszöntőként A DEBRECENI I. ŐRZÁSZLÓALJ MEGALAKULÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRA Ma, szombaton ünnepi megemlékezést tart a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hajdú-Bihar megyei szervezete, az MHSZ megyei vezetősége, a Hazafias Népfront megyei bizottsága a debreceni, első őrzászlóalj megalakulása 25. évfordulójának tiszteletére. Jelentős esemény negyedszázados évfordulóját köszöntjük Debrerecenben ezzel az aktussal. Emlékeztetőül hadd idézzük fel a Néplap 1945. március 3-i számában megjelent közleményt, amely hírül adja: magyar őrzászlóalj vette át a szolgálatot a minisztérium mellett. Nagy esemény volt az akkor, amikor a Dunántúlon még harcok dúltak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hivatali épületében március 3-ig a szovjet hadsereg tagjai látták el a biztonsági szolgálatot, és másnap reggel már a minisztérium épületébe érkezőket a pénzügyi palota kapujában magyar katonák, az új magyar néphadsereg tagjai fogadták, ők teljesítettek szolgálatot. A demokratikus hadsereg I. őrzászlóalja ünnepélyes őrségváltás keretében vette át a szolgálatot az Ideiglenes Nemzeti Kormány épületében. Negyedszázad telt el azóta. Sokan kihulltak a sorból az akkori katonák közül. Az élet nem ismeri a véletleneket, az idő vasfoga megtette a magáét. A debreceni s. őrzászlóalj sok jó harcosa megkorosodott. Az élők, a hajdani harcostársak mára adtak egymásnak találkozót. Közöttük lesz dr. Érsek Bertalan határőr ezredes is. Ő 1945 februárjában került Debrecenbe többedmagával, a Kijev melletti partizániskoláról, Garasin Rudolf elvtárs vezetésével. Emlékei a mának is szólnak. Ahogy egy visszaemlékezésében az ezredes leírta, megérkezésük nagy érdeklődést keltett a városban, hiszen ők voltak az első magyar katonák Debrecenben, akik már zárt egységben, nótaszóval masíroztak szálláshelyükre. Sapkájukon a régi, címeres sapkarózsa helyett piros csík — a partizánok jelvénye — volt. A lakosság szeretettel fogadta őket, elhalmozta élelemmel. Dr. Érsek Bertalan néhány hétig tagja volt a kormányőrségnek, és több esetben állt őrt Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök irodájánál. A debreceni I. őrzászlóalj tagjai biztosították többek között az elfogott háborús bűnösök, volt csendőrtisztek őrzését is. Aztán más feladatok jöttek, az I. őrzászlóalj tagjai különböző beosztásba kerültek, őket tekintjük a mai kormányőrség elődeinek. Nagy idők, nagy események tanúi voltak, őszinte tisztelettel köszöntjük őket a negyedszázados évfordulón. Feladatunk: a lakosság igényeinek jobb kielégítése KÜLDÖTTGYŰLÉS A MÉK-NÉL Tegnap, csütörtökön délelőtt az Aranybika nagytermében tartotta évi küldöttgyűlését a Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei Értékesítő Központja. A küldötteken kívül az eseményen megjelent Béres József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Tokaji László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Deli Sándor, a MÉSZÖV elnökhelyettese. Az igazgatóság beszámolóját Fekete Imre, a MÉK igazgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent küldötteket és a vendégeket, majd rátért az elmúlt évi eredményeknek, a MÉK 1969. évi munkájának értékelésére. Részletesen foglalkozott a múlt évi tevékenységgel, egyebek között szólt arról, hogy a lakosság igényeinek kielégítése továbbra is egyik legfontosabb feladata a MÉK-nek. Ennek megvalósítása érdekében fokozták a saját kiskereskedelmi hálózatuk bővítését is egyebek között. Az elmúlt évben ennek érdekében nyolc új egységet hoztak létre. Szólt arról, hogy az értékesítési tevékenységük során továbbfejlesztették az előző évben megkezdett közvetlen áruszállítást a termelőhelyről a boltokba. Ezzel is hozzájárultak a lakosság ellátási színvonalának emeléséhez, hiszen az árut felesleges közbeiktatás nélkül, rövidebb úton juttatják el a lakossághoz. Ismertette az exporttevékenységet, a tárolási lehetőségeket és gondokat, majd arról beszélt, hogy feladataik megvalósítása érdekében a jövőben is fontos a termelőüzemekkel kiépítendő szoros és állandó kapcsolat, illetve ezek további bővítése. Ez a törekvésük egyébként az elmúlt évben is pozitívnak értékelendő, és eredményeket is értek el ezen a téren. Elmondta az igazgató, hogy a termelés fokozása és biztonságosabbá tétele érdekében az eddig is bevált szaktanácsadási szolgálatot ez évben is fenntartják, illetve továbbfejlesztik. Az idén a partnerekkel több olyan közös kooperációt igyekszünk létrehozni — mondta az igazgató —, amely egyrészt a lakosság ellátását, másrészt partnereink és tagszövetkezeteink igényeit mindjobban kielégítik. Ilyennek tekintjük a közös kooperációban létrehozandó szaküzleteket is többek között, valamint egyes áruféleségek feldolgozását. Nagyobb mértékben kívánnak részt venni a tsz-ek üzemelésében működő boltok ellátásának javításában is. Végül így folytatta: — Elmúlt évi munkánk nem volt könnyű, sok problémát kellett megoldanunk. Ehhez lelkiismeretes munkára volt szükségünk, s e munkát ezúton is megköszönöm dolgozóinknak, vezetőinknek, akik az 1969. évi eredményeink elérésében közreműködtek. A beszámolót követően hozzászólások hangzottak el, a küldöttek mondták el véleményüket, javaslataikat. A soproni új tv-torony a Károlyhegyen (MTI-fotó : Jármai Béla felvétele) Tanácskozás (Fotó: Süli) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUÁR 21.