Hajdú-Bihari Napló, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

Zárszámadási közgyűlés Körösszegapátiban Megtartotta zárszámadási köz­gyűlését a Körösszegapáti Körös­vidék Termelőszövetkezet. Samuk Gyula, a szövetkezet elnöke tartot­ta meg a vezetőség beszámolóját az elmúlt évben végzett munkáról. Is­mertette, hogy a közös gazdaság tiszta vagyona 20 millió 991 ezer forint, amely 1968-hoz képest négy­millió forinttal növekedett.­­ Beszélt az elnök a termelőszö­vetkezet brigádjainak múlt évi ver­senyéről. Első helyezést ért el az építőbrigád, második a növényter­mesztési, és harmadik lett az állat­­tenyésztési brigád. A beszámoló további része ismer­tette a soron következő és távlati feladatokat. Több hozzászólás hangzott el. A felszólalók hangsúlyozták: a jó eredmény a tagok szorgalmas mun­kájának és a vezetőség hozzáértő, irányító tevékenységének köszön­hető — írja Vmirjáncki József, tu­dósítónk. Félmillió naposcsibe (Tudósítónktól) Jól szolgálja a lakossági és közü­leti érdekeket a hajdúdorogi fo­gyasztási szövetkezet keltetőállo­mása, amely a múlt évben negy­ven százalékkal több naposcsibét adott el, mint az ezt megelőző esz­tendőben. 1969-ben a nyereség is megkétszereződött. A keltetőállomáson már január­ban kikeltek az első naposcsibék. A tervek szerint a hajdúdorogiak az idén több mint félmilliót értéke­sítenek. Az idei keltetés előrelátha­tólag 150 ezer darabbal lesz több, mint 1969-ben. Fejlődésként értékelhető, hogy a keltetőállomás ma már a naposcsi­bék mellett naposkacsából, napos­libából és napospulykából is ki tudja elégíteni a lakossági és kö­zületi igényeket. A kikelt naposbaromfik túlnyo­mó többségét a háztáji gazdasá­gok tenyésztői veszik át, de emel­lett a keltetőállomás a környékbeli termelőszövetkezetek törzsbaromfi állományának kialakításához is hozzájárul. HORGÁSZAT Halasztás 1970-ben A horgászegyesületek vezetőségvá­lasztó közgyűlései kezdetüket vették. Megtárgyalják a beszámolókat és az 1970-es esztendő terveit. A debreceni Petőfi horgászegyesület az első között tartotta évi közgyűlését. Elnökké Grandpierre Lajost választot­ták, titkár lett Horváth László és pénz­táros Háló János. A közgyűlésen szóvá tették, hogy sze­gényes a halállomány a megyei vize­ken. Ezzel kapcsolatban dr. Dobó Lajos, a megyei intézőbizottság elnöke beje­lentette, hogy igyekeznek segíteni a ha­jon és ez évben már 30 000 forintot ad­nak a halasítási célokra. Bíznak abban, hogy a halasítási tervek valóra váltásá­­val nagyobb lesz az állomány, sikere­sebb a horgászás. Az elmúlt évi munkáról szólva rámu­tattak arra, hogy az egyesület úgy lét­számban, mint anyagiakban gyarapo­dott. A jelenlegi létszám ISO. Felhívták a figyelmet a közgyűlésen az orvf­orgá­­szok garázdálkodására. Fokozni kell az ellenőrzést. A társadalmi ellenőrök is igyekeznek jó munkát végezni. Kitűnt példás tevékenységével Kocsi Mihály, akit társadalmi ellenőri tevékenységéért az intéző bizottság jutalomban is része­sített. Elhatározta a közgyűlés, hogy ez év­ben is rendeznek horgászversenyt és kirándulásokat is szerveznek a család­tagok bevonásával.­­ »*• A gyakorlat bebizonyította, hogy a horgászvizek tisztántartására kitűnően alkalmazhatóak a növényevő halak. El­sősorban az amúr. A Velencei-tavon három holdas, sűrű, nádas, hínáros vi­zet tisztítottak meg egy év alatt. Elha­tározták, hogy az egész tavat tükörtisz­tává teszik az amúrok betelepítésével. A RENDŐRSÉG FELHÍVÁSA Cserélik az idén lejáró személyi igazolványokat A Debreceni Városi és Járási Rendőrkapitányság még februárban megkezdi a lejárt, illetve az 1970. december 31-ig lejáró személyi iga­zolványok kicserélését. Hajdúsám­­sonban a körzeti megbízott irodájá­ban február 16-tól 21-ig, Nyír­­adonyban a kultúrházban február 16-tól 21-ig, Nyírmártonfalván a tanácsházán február 23-tól 26-ig, Vámospércsen a tanácsházán feb­ruár 27-től március 5-ig, Újlétán a tanácsházán február 27-től 28-ig, Bagamérban a tanácsházán március 2-től 5-ig, Álmosdon a tanácsházán március 9-től 10-ig, Nyírábrányban a tanácsházán március 11-től 14-ig és Fülöpön a kultúrházban március 11-től 13-ig cserélik a lejáró szemé­lyi igazolványokat. A rendőrség kéri az érdekelteket, szerezzék be a szükséges okmányo­kat, s a felsorolt napok bármelyi­kén jelentkezzenek a kijelölt he­lyeken, a kijelölt napokon reggel nyolc órától délután négy óráig. Meg kell jelenniük azoknak a 14—16 éves fiataloknak is, akik is­kolai tanulmányt nem folytatnak, vagy ha folytatnak is, de az iskolá­ba 1970. január 31-ig valamilyen oknál fogva nem tudták beadni a személyi igazolvány kiállításához szükséges okmányokat. Akik a kijelölt időpontban az iga­zolvány cseréjére, érvényesítésére, illetve kiváltására nem jelennek meg, azok a későbbiek folyamán csak a kapitányság székhelyén, Debrecenben érvényesíthetik iga­zolványukat. ISZLAI ZOLTÁN: Csirip egyedül 3. HOPPL: A hálófülkét a szobától függöny választ­ja el. Csirip összetekeri. Középre húzza és kö­rülötte kering. Már többször hasra vágódott. Ilyenkor a függönybe kapaszkodik. Ordítva tovább pörög. Ez egy jó játék. Csiripnek. Nekem­ jó nagy ordítás. A függönynek előbb-utóbb vége. Nem szeretek új függönyt venni. Nekem jó a régi is. Én szeretem a régi függönyt. Csi­rip is. Azért lóg rajta állandóan. A lógást is sze­reti. A kettőt együtt. Én viszont jobban szeretem, ha a függöny egyedül lóg. Miért? Egyszer megkérdeztem. — Megvagyok én magamnak — felelt po­ros hangon. — De az is igaz, hogy Csirip unatkozik. Valakinek játszani kellene vele. Hiányzik a kis barátja. Legyintettem. — Hogyne. Már csak a Csirip kis barátja hiányzik. A függöny megértően bólintott. Azt mond­ta: — Szereti ő a nagy barátokat is. — Például? — kérdeztem. — Például arra gondolsz, hogy én is lehetnék a barátja? Csak nem? — Csak igen — suhogta fáradtan. — Ideje hogy leválaszd rólam, mert olyan nehéz, mint a só. Rögtön leszakadok. — Ne fenyegess — feleltem. — Egy pilla­natig még tartsd. Nem tudok helyetted újat venni. — Fogd már el! — reccsentett rám. — Egy kicsit máris elszakított. — Ennek a fele sem tréfa — kiáltottam Elkaptam Csiripet. — Ne haragudj, majd megvarrnak — szól­tam még oda a függönynek. Csirip ordít. — Hol vagyok, hol vagyok? — Látod, milyen dilis vagy? Most az egész szoba forog veled. Kell neked ilyesmiket csi­nálni? — Nem is forog — mondja. — Csak ját­szottam. — Mit játszottál? — Viccet játszottam. Veled. — Te, Csirip, hagyd ezt a hülyéskedést. Inkább gyere ide. Pihenj kicsit. Aztán majd játszunk. — Hopplálunk, jó? — mondja és csillogó szemmel megáll előttem. Sajnos, ezt szoktuk együtt játszani. A hopplálás ugyanis játék. Ekkor nem a labdát dobáljuk föl. Amikor a labdát dobál­juk, az labdázás. Amikor Csiripet dobjuk föl, az nem Csiripelés. Hanem hopplálás. Mert elkapás közben azt mondjuk: Hopp- lá! Csirip is ezt mondja. Mióta tud beszélni. Azelőtt egyedül mondtam. De eltanulta. Mióta ő is mondja, a hopplálás sokkal ne­hezebb. Úgy látszik, aki beszél, nehezebb lesz. — Hopplá! — kiáltja Csirip. — Hopplá! — kiáltja az apja. (Én.) — Hopplá! — kiáltja Csirip ötvenedszer. — Hopp — nyögöm és a függönyre nézek. — Kövér ez a gyerek, nem gondolod? A függöny gyűrötten, de gúnyosan liheg. — Most nem. Csak ha lóg rajtam. Akkor viszont inkább ezt gondolom: jó lenne, ha nem rajtam lógna. — Hoppla — mondom — érdekes, én is éppen mást gondolok most. Hogy jó lenne abbahagyni a hopplálást. — Hoppla! — kiáltja Csirip. — Nehéz va­gyok? — Legalább ne társalogj velem — mondom — most nem tudok eléggé odafigyelni. — Csak figyelj oda — mondja. — Mert vé­letlenül lepuffantasz. És akkor bőgök. — Akkor most hagyjuk abba — ajánlom. — De akkor is bőgök — mondja Csirip. Hopplázunk. HAJDO-BIHARI NAPLÓ — 1970. FEBRUAR 14. A rokkantsági nyugdíj egyes eseteiről H. S. debreceni olvasónk írja: rok­kantsági nyugdíjba került, azonban fel­­gyógyulása után újból munkába állt. Eközben ismét munkaképtelenné vált és ismét kénytelen rokkantsági nyugdíjba menni. Az a kérdése, hogy a korábbi nyugdíjat fogja-e kapni, vagy új nyug­díjat állapítanak meg részére. Egyik munkatársa nevében pedig azt kérdezi, hogy az egészségére veszélyes munka végzését megtagadhatja-e a dolgozó. A vonatkozó jogszabályi rendelke­zés szerint annak a dolgozónak, aki a rokkantsági nyugdíj megszüntetésé­től számított 5 éven belül újból rok­kant lesz, korábbi nyugdíjára joga van, éspedig akár állott munkavi­szonyban a nyugdíj megszüntetése óta, akár nem. Az a volt nyugdíjas, aki a rokkantsági ellátás megszün­tetését követő öt éven belül leg­alább 24 hónapon át munkabérben részesült, kérheti azt is, hogy az új­bóli nyugdíjazását közvetlenül meg­előző 24 hónap kereseti átlaga alapján új nyugdíjat állapítsanak meg részére, ha ez kedvezőbb, mint amit korábban kapott. Nem lehet azonban a 24 havi bér alapján meg­állapítani a rokkantsági nyugdíjat annak, aki időközben betöltötte az öregségi korhatárt. Az ilyen kérelmezőnek vagy öreg­ségi nyugdíjat, vagy a korábban megszüntetett nyugdíj alapját képe­ző munkabérátlag figyelembevéte­lével kiszámítandó rokkantsági nyugdíjat lehet megállapítani. A második kérdésre a válaszunk a következő: A Munka Törvénykönyve vonat­kozó rendelkezése szerint a válla­lat köteles a dolgozót munkával el­látni, a munka megfelelő, egészsé­ges és biztonságos végzésének a feltételeit biztosítani, a munkavég­zés módjára vonatkozóan szükséges iránymutatást megadni és a dolgo­zónak a jobb és termelékenyebb munka végzésére irányuló törekvé­seit támogatni. A dolgozó pedig kö­teles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megje­lenni és a munkaidőt a részére ki­jelölt helyen munkában tölteni az elvárható szakértelemmel és gon­dossággal, munkaképessége teljes kifejtésével végezni a munkát. Nem köteles teljesíteni a dolgozó az utasítást, ha annak végrehajtása az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyez­tetné, vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik. Az uta­sítás teljesítésének jogos megtaga­dása, azonban nem menti fel a dol­gozót az alól, hogy munkavégzés céljából továbbra is rendelkezésre álljon és a jogszerű utasításokat teljesítse. Ktsz-tagsággal kapcsolatos vita Z. L. debreceni olvasónk írja: mint ktsz-tag védőruhát kapott és amikor a ktsz-ből kilépett, a védőruhát nem tudta visszaszolgáltatni, mert elvesztette. Ne­ki viszont egyéb követelése van a ktsz­­szel szemben és a két követelést a mun­kaügyi döntőbizottság előtt kívánja kü­­lön-külön érvényesíteni. Az a kérdése, hogy összekapcsolható-e a két követelés. A levélben közölt tényállás sze­rint tagja volt a ktsz-nek és nem munkaviszonyban álló dolgozója. Tagsági viszonyából eredően vette át a védőruhát, amelyet azonban a tagsági viszonyának megszünte­tésekor nem adott vissza. Olvasónk levelében közli, hogy a jegyzett részjeggyel kapcsolatban is van elszámolni valója a ktsz-szel, ami viszont ugyancsak azt bizonyít­ja, hogy olvasónk nem munkavi­szonyban álló alkalmazott volt, ha­nem tagsági viszony állott fenn közte és a ktsz között. De pedig nem munkaviszonyról és munkavi­szonyból eredő követelésről van szó, hanem olyan követelésről, amely a tagsági viszonyból ered, annak elbírálása a bíróság és nem a munkaügyi döntőbizottság hatás­körébe tartozik. Olvasónkkal szemben tehát a vé­dőruha kiadása iránt a ktsz nem a munkaügyi döntőbizottság, hanem a bíróság előtt léphet fel és olvasónk is ezzel kapcsolatosan érvényesíthe­ti a részjegy jegyzéséből származó igényét. A legeltetéssel okozott károsítás büntetőjogi következményei B. Gy. olvasónk kérdi, hogy ha más­nak a földjén legelteti a jószágot és an­nak kárt okoz, a kártérítésen felül kö­vet-e el és milyen bűncselekményt. A Legfelsőbb Bíróság állásfogla­lása szerint, aki a felügyelete alatt levő állatok által rongálást idéz elő, szándékos elkövetés esetén — amennyiben az okozott kár az 500 forintot meghaladja — a társadal­mi tulajdont, illetve a személyek javait károsító szándékos rongálás bűntettét követi el. Gondatlan el­követés esetén pedig — amennyiben az okozott kár az ötezer forintot meghaladja — a társadalmi tulaj­dont károsító gondatlan rongálás bűntettét követi el. Amennyiben az okozott kár az ötszáz, illetve az ötezer forintot nem haladja meg, értékre tekintet nélkül is szabálysértésnek minősül a cselekmény, ha a gondatlanul el­követett cselekmény a személyek javait károsítja. A bedolgozó baleseti járadéka és gyermekágyi segély Több olvasónk érdeklődik aziránt, hogy egyfelől a bedolgozó jogosult-e az áru átadása közben ért és munkaképes­ség-csökkenéssel járó baleset esetében baleseti járadékra, másfelől pedig, hogy gyermekágyi segélyként az anya átlag­­keresetének hány százalékát kapja? 1968. május 21-én jelent meg az a SZOT-szabályzat, amely a bedol­gozó üzemi balesetből eredő rok­kantság esetén a baleseti járadék lehetőségének esetéről rendelkezik. A korábbi rendelkezések ugyanis a bedolgozó baleseti járadék folyó­sítását nem tették lehetővé. Az új, fenti rendelkezés szerint baleseti járadékra a bedolgozó is jogosult akkor, ha az üzemi bal­esetből eredő munkaképesség csök­kenése 15 százalékot meghaladja, de a 67 százalékot nem éri el. Ez a meghatározás abból ered, hogy a 67 százalékos munkaképesség-csök­kenés esetén már baleseti rokkant­sági nyugdíjra jogosult a dolgozó. A baleseti járadék összege 16—25 százalékos munkaképesség-csökke­nésnél a munkabér nyolc százaléka, 26—35 százalékos munkaképesség­csökkenésnél a munkabér tíz száza­léka, 36—49 százalékos munkaké­pesség-csökkenésnél a munkabér ti­zenöt százaléka, 50—66 százalékos munkaképesség-csökkenésnél pedig a munkabér harminc százaléka. A baleseti járadékot a bedolgozó akkor is korlátozás nélkül megkap­hatja, ha egyébként ugyanezen be­dolgozói minőségben tovább dolgo­zik és keresettel bír. A másik kérdéssel kapcsolatban a jogszabály úgy rendelkezik, hogy gyermekágyi segélyként az átlagke­reset száz százaléka jár, ha az anya a szülést közvetlenül megelőző két évben legalább 270 napi biztosítási időt igazol... Ha azonban a terhes­ségi-gyermekágyi segélyezés ideje alatt bármilyen okból kórházi ápo­lásra szorul az anya, úgy segélyé­nek 80 százalékát kaphatja. Szánkózásért - fogház büntetés A mostani tél adott havat ele­get, és erről jutnak eszembe fia­tal éveim, amikor a vidám szán­kózásban telt öröme öregnek, fia­talnak. A debreceni utcák a na­gyobb havazások idején hango­sak voltak, mert a bérkocsisok előszedték a kocsiszínekből a dí­­szes szánkókat és felkerültek a lovakra a rézveretes csengő-bon­gó szerszámok. Voltak egylovas és kétlovas szánkók. A bérkocsisok szinte vetélkedtek, hogy kinek dí­szesebb a szánkója. A bérkocsis dinasztiák, a Murvaiak, a Kissek, az Oláh família, válogatták lovaik nyakára a jó hangú csengőket. Meg lehetett ismerni őket a csen­gők hangjáról. A bérkocsisok mellett élénkítet­­tették az utca képét a gazdagok parádés szánkói is. A paripák csengőtartó szíjait színes bojtok ékesítették. A jól összehangolt csengők, csörgők, pergők olyan hatást adtak, mintha valami ze­nekar suhanna át az utcákon. Ma ennek csak emléke él. És még az, hogy a puritán és zord erkölcsi felfogású debreceni veze­tők hogyan akadályozták a szán­kózást. A város utcáin csak uta­zás vagy teherszállítás esetén en­gedélyezték a szánok használatát. Aki kedvét akarta tölteni a szán­kózással, annak bizony kedvét szegték mégpedig alaposan. Erről bizonyít az a­ dekrétum, melyet a Debreceni Tekintetes Tanács 1638. január 28-án tartott ülésén tárgyaltak meg. A szánkázás ügyben hozott határozat szövege a következő: „Az kik szánkázás­­ban, maguk kedvét akarván tölte­ni deprehendáltatnak, mindazok­kal egyetemben, kik a szánon lesznek, két ajtajú fogházban vet­tessenek és 15 napig ott tartas­sanak. A templom előtt való ka­lodában is egy vasárnapon le­gyenek.” A puritán Debrecen urai imi­gyen igyekeztek fékezni a vidám szánkózást. Bizonyára foganatja is lett a zord intézkedésnek, mi­vel a szánkózás örömeivel nem állt arányban a 15 napi fogda és az egy napi közszemlére való ki­tevés a templom előtti téren. Ezek jutottak eszembe 1970 februárjában a debreceni szán­kózás múltjával kapcsolatban. B. M. V_______________________________________________________________________________________

Next