Hajdú-Bihari Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
r 's NAPLÓ GONDOK Olvasom az Ifjúéig! Magazin márciusi számában a hires táncdalénekessel készült interjút. Régóta foglalkoztat, mi sikerének titka a középkorúak és főleg a nosztalgiákra szomjazó idősebb nénikik között. Régóta ingerel érzelgős hangja is, de eddig még nem tudtam, hogy hol lehet ilyen hangra szert tenni. Most végre kiderült! Mint táncdalénekesünk mondja: „Dédnagyapám első Ferenc Jóska aranykeresztes kántorénekese volt. Nagymamám szerint tőle örököltem a hangom." (Ez meg is látszik.) Mindig érdekeltek a művészek problémái. Gondjairól K. J. is beszél. Legnagyobb baja, hogy nem tud megélni a keresetiből, mivel nagy a rezsije. Villamossal nem járhat, mert felismerik. Marad a kocsi, de az háromezerbe kerül havonta. „Fehér ing, nyakkendő, nagy borravaló. Nem lehetek fukar, mert azt mondanák, hogy milyen pitiáner ez a Jóska." Szegény édesanyja nem láthatta őt a táncdalfesztiválon, mert nem tudott tiszteletjegyet szerezni a számára. Igaz, hogy havonta tízezret keres, de egy művész életmódja nagyon költséges. A másik súlyos gondja, hogy mellőzik, keveset foglalkoztatják, pedig szerinte minden fellépése népgazdasági érdek is. Markáns, szerény egyéniség. Nehéz az élete, a nőket le kell ráznia, mert minden ürügyet megragadnak, hogy megismerkedjenek vele. Neki komoly tervei vannak! Operaénekes szeretne lenni. No, nem egyből! Először az operett, aztán az opera. Nem okoz csalódást — ígéri. Félek, hogy éjszakánként ezután kellemetlen vízióim lesznek. Kedvenc áriáimat ő énekli majd, rószaszín fény önti el a színpadot, talán a lemenő Nap fénye, szerelmet lihegnek az orgonabokrok. J.-t szeretni kell. Megmondta: az ő hangja a népgazdaság számára kincs! Mire volt jó az interjú? Szerintem arra, hogy egy feltűnni vágyó művészt (?) saját szavai tegyenek nevetségessé! És ez mindenesetre megnyugtató. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Találkozás Oldrich Danekkel O. Danek neve még szakmai körökben sem volt túlságosan ismert a debreceni bemutató előtt. Giricz Mátyás rendezésében bemutatott „Negyven gazfickó és agy ma született bárány" című drámája egy csapásra népszerűvé tette nemcsak szűkebb pátriánkban, Debrecenben, hanem az ország más táján is. Ezt bizonyítja a bemutatót követő sok és színvonalas elemző értékelés. A közelmúltban jelent meg Csehországban „Krábez prilby (Király korona nélkül) címmel új műve. Ebből az alkalomból kereste fel otthonában a neves újságírónő, Jirina Trojanova Daneket, hogy riportot készítsen vele a Ceskoslovensky Voják című folyóirat számára. Ennek alapján készült ez az írás is. Trojanova: Egy kérdéssel kezdeném. Az író, a rendező, a dramaturg vagy a színész Danek ül most velem szemben? Danek: Sem író, sem színész nem vagyok igazán, s nem pályázom ezekre a címekre. A rendezés a hivatásom. Az írás csak hobby. Úgy is kezelem. Hosszú ideig él bennem egy gondolat, aztán hirtelen „nekiülök" és megírom. A továbbiakban tudni sem akarok róla. ... Az igazi érdeklődési körömet egy történelem órán találtam meg. Tanárom nagyon szépen tudott beszélni, s felkeltette az érdeklődésemet a história iránt. Trojanova: Pedig, ha jól tudom, családja más érdeklődésű. Apja híres dalösszekötő volt Osztravában. A fiát inkább a történelmi regények érdekelték, s a nagy szerelem: a színház. Érettségi után Peter Bezruc színházában lépett fel először. Szülei nem túl nagy lelkesedéssel fogadták Oldrich színházi ambícióit, de végül is beiratkozhatott a prágai Színház- és Filmművészeti Főiskola színész-rendező szakára. „Elmenni művészet” című írását már mind a hradec-karlovi színház rendezője jelentette meg. Danek: Nos, igen. S a színházon keresztül újra eljutottam a históriához. A Luxemburgi János című darab rendezése során az egész luxemburgi történelmet át kellett tanulmányoznom, s szívesen tettem. Tíz évre rá jelent meg a „Király megfutamodása" (Krasztika kezdője) című történelmi regényem... Én úgy vagyok vele, hogy ha írok egy történetet, a tudatom alatt már új sztori készülődik. Most II. Vaclav és az 1305-ös morvai csata történetét akarom megírni. Még nincs kész ez a regény sem, s én máris egy királyi trilógiára gondolok. Két regény közé szeretnék beiktatni egy mellékágat, valamilyen detektívtörténetet a középkorból, az utolsó Premysel haláláról. Trojanova: Ahogy önt így hallgatom, az az érzésem, hogy már nem is tudja kivenni magát a história bűvköréből. Danek: Van benne valami. Nem is olyan régen írtam egy western-félét „a ’la” középkor: „Ketten lovon, egy a szamáron". Három zsoldos katona történetét írtam meg ebben a művemben, azokét, akik mindig a rossz utat választják, rossz lóra tesznek. Mostanában az emberhajtású repülőgépek gondolata foglalkoztat. Egy modern sci-fi-t akarok írni. Azt hiszem, hogy ezt a témát meg is fogom filmesíteni... A történelemmel szerintem úgy van az ember, hogy minél jobban belemerül, annál kíváncsibb lesz. Engem a történelem optimizmusra tanít. Permanensen ismétlődik, de mindig jobb jön. Trojanova: Nagy sikerrel játszották Bécsben a „Heródes király negyven tévedése” című drámáját. (Magyarországon a „Negyven gazfickó és egy ma született bárány” címen ismert.) Nekem is nagyon tetszik, de legalább ilyen jónak tartom a „Kis tragédia a főurak elégetése alkalmából” címűt. Ezt a kettőt a (csehszlovák) tv is játszotta, s most forgatják a harmadikat, „Visszatérés Prágába” címmel. Danek: Ezek a darabok örök emberi konfliktusokat dolgoznak fel. Középpontjukban a vagyonért és a hatalomért folyó harc áll, amely századokon át feszültségben tartja az embert, s nem engedi, hogy erejét az embertelenség megsemmisítésére fordítsa. Trojanova: Az etikai kérdések más aspektusú megvilágítása nyomja rá a bélyegét egyik közelmúltban írt művére. „Az ítélet előestjén” című rádiódialógra gondolok. Az orvosetika nagyon is aktuális kérdéseit — az emberi szervek átültetésének morális kérdéseit — veti fel. S mindezt két évvel Barnard első műtéte előtt írta meg! Danek: A történelmi etika és a tudományetika sok közös pontot mutat, s engem mindkettő érdekel. Trojanova: Munkássága nemcsak hazájában, de szerte a világon ismertté tették az ön nevét. Az NDK-ban, az NSZK-ban, Belgiumban, Svédországban, Kanadában, Norvégiában megjelentek műveinek fordításai, s ez a felsorolás korántsem teljes. (Magyarországon is!) A riport elején azon tűnődtem, hogy a színész, rendező, dramaturg vagy az író Danek lesz-e riportalanyom. Remélem, hogy az olvasóknak az embert sikerült bemutatnom ... Sáfrán István TEVEJEGYZET MEGÚJHODÁS? Van ebben az új „Halló”-ban valami végletesen elavult, valami közvetlenségnek szánt mesterkéltség és bárgyúság. Avult a műsor szemlélete ez a mindenből egy kicsit összezagyvnló, az életszerűséget a vegyes felvigottal összetévesztő esztrádkoncepció. Mintapéldája az ízléstelenségnek. Nem azért, mert különnemű dolgokat kever, hanem, mert az összeillesztésnél nem ismer törvényeket. Csak így kerülhet egymás mellé pillanatnyi szünet nélkül az utóbbi idők legnagyobb felfedezettje, a bükkaranyos Bari Károly és a zenei szerkesztő, Végh Miklós, az egyik a magyar Irodalom talán legszebb, Petőfit idéző versével, a másik egy hevenyészett táncdalverseny eredményének méltatásával. Lépten-nyomon elárulja magát a műsor. Úgy tesz, mintha spontán lenne, közben pedig verejtékes izgalommal keresik a szereplők az előre betanult szavakat. Jó, legyen a forgatókönyv minden ízében pontos, hiszen improvizálni rögtönözni csak biztosan körülhatárolt témára lehet, de ne kösse gúzsba a szereplőket, mert könnyen előfordulhat, hogy a nézők az ő valódi gondolataikra, szavaikra kíváncsiak, és nem a szerkesztők, forgatókönyvírók saját maguk megelégedésére írt gyengécske tréfáira. Még akkor sem, ha Soós Zoltán rímbe szedi őket. A rím ugyanis nem változtat a sületlenségen, legfeljebb feltűnőbbé teszi. Az pedig, amit szerzőjük közvetlenségnek vél, nem több hanyag terpeszkedésnél, a közönség semmibe vevésénél. Beszélhetnénk még a díszlet agyafúrt funkciótlanságáról, az eszmei irányvonal hiányáról, s arról, hogy 10 perces jól sikerült Irodalmi betétekkel nem lehet mentesülni a másik 50 perc bűnei alól, de reméljük, hogy a Halló leküzd! tavaszi vitaminhiányát, és vérszegénységét meggyógyítandó nem lesz szüksége teljes vérátömlesztésre. KRITIKÁN ALUL Aligha lehet elképzelni rosszabbul megírt filmet, mint az „Őrjárat az égen”-t, melynek vasárnap első részét láthatták a nézők. Túlontúl is egyszerű sablonnal készült, összekevertek egy apa,fit konfliktust egy szerelmi háromszöggel, néhány hosszan tartó ejtőernyős ugrás, egy tragikus halálesettel, a haragos apát az ideális gyárigazgatóval és máris tálalhatták a se íze, se bűze turmixot. Az előzetesben fegyelmezett nagy családot, nagyszerű közösségi szellemet ígértek, melyet a mindenki egyért, egy mindenkiért törvénye éltet, de sajnos, ezt sehogyse találjuk. Találunk viszont papírízű figurákat, ötlettelen szituációkat, egysíkú jellemeket és unalmas beállításokat. Egyszóval az Őrjárat az égen se nem kalandfilm, se nem hősi film, egyáltalán nem is film. Ez a mostani csupán része volt az egésznek, s így roppant nehéz, nem is szabad messze menő következtetéseket levonni belőle, hiszen egyetlen művet sem lehet részletei alapján megítélni, az azonban egészen bizonyos, hogy egy jól sikerült tv-film nem kezdődhet ilyen rosszul. AZ UTOLSÓ ÍTÉLET főszereplője (Demján Edit alakította kitűnően) valódi hős, aki megszenvedte a háborút, s önként, panasz nélkül vállalta a szenvedést. Vállalta, mert így érezte kiteljesedni emberségét épp azáltal, hogy ott segíthetett, ahol a legnagyobb volt a baj, a koncentrációs táborokban. Boldogságot, örömet szerezni a társaknak a legválságosabb pillanatokban, ez életének értelme, a legnemesebb emberi cél, ami elképzelhető. De ő, aki rendet tudott teremteni az apokaliptikus káoszban, elvési a béke hétköznapjainak mocsarában, mert az újfajta rendet megtestesítő államnak már nincs szüksége rá. A békéért, a rendért küzdött, s a béke és a rend tapossa el. De milyen béke ez? S milyen állam az, mely megsemmisíti legjobb híveit? Ezek Vercors kérdései, melyekre nekünk kell megfelelnünk belül, magunkban, lelkiismeretünk parancsára hallgatva. Pálfy G. István EREDETI DOKUMENTUMOK. Március 12-én a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya Budapesten, a Magyar Sajtó Házában sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten, amelyet Gönyei Antal főosztályvezető vezetett, a Déri Múzeum is bemutatta 1969. évi szerzeményei kimagasló darabjait . A bemutatott anyag a sajtó képviselőinek nagy érdeklődését váltotta ki. Különösen sokat foglalkoztak a felszabadulási emlékkiállításunkon látható, a felszabadulás idejéből származó eredeti dokumentumainkkal. HOLDKŐZET BUDAPESTEN. Nagy érdeklődéssel kísért bemutatót tartott a Természettudományi Múzeum a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában. Február 24- től kezdődően ezrek és ezrek nézték meg az Apolló 11 űrhajó által a földre hozott holdkőzetet. A nem mindennapi bemutatóra a Hajdú- Bihar megyei Múzeumbarátok Köre több tagja is felutazott Budapestre. *•* ÉRDEKES Ásatások. Március 20- án tartja a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat március havi régészeti szakosztályi ülését Budapesten. A szakosztályi ülésen tizenegy előadásban ismertetik 1969 fontosabb ásatásait. A Déri Múzeum számára dr. Németh Péter nyíregyházi régész előadása említésre méltó. Dr. múzeumi hírek Németh az általa vezetett szabolcsi földvár ásatásáról fog beszámolni. A beszámolót kibővített formájában a Múzeumi Kurír 3. száma közölni fogja. • EE SENYEI OLÁH-KIÁLLÍTÁS MISKOLCON. Március 17-én, kedden délelőtt 11 órakor nyitotta meg dr. Dankó Imre, a Déri Múzeum igazgatója Miskolcon, a miskolci képtárban Senyei Oláh István debreceni festőművész emlékkiállítását. A közelmúltban Debrecenben bemutatott kiállítást néhány képpel gazdagítva láthatja Miskolc közönsége. A debreceni emlékkiállítás nyomán támadt érdeklődést jelzi egyébként az is, hogy a Senyei Oláh-anyagot több múzeum kérte már eddig is bemutatásra. 4*4 GEPIDA SÍROK DERECSKÉN. Egy társasház alapozásánál gepida sírokat találtak Derecskén. A sírokból két edény és egy jó megtartású vaskés került elő. 444 DEBRECENI IHLETÉSŰ RAJZOK. Kaposvárott, a Rippl-Rónai Múzeum kiadásában megjelenő Somogyi Múzeum című kiadványsorozat 15. számaként megjelent László Gyula Medgyessy Ferenc grafikái című munkája. Az avatott szerző remek tanulmányát számos rajz illusztrálja. Közülük több debreceni ihletésű. 444 BRONZ SZÍJVÉG AZ AVAR SÍRBAN. Polgáron, a Szolgáltató Ház alapozásánál avar sírokra bukkantak. Igen szép, az avar fémművesség és díszítőművészet szempontjából jelentős öntött bronz szíjvégek, griffes övveretek kerültek a múzeum gyűjteményébe. 444 MÚZSA. A nagy népszerűségnek örvendő Múzeumi Magazin átalakul. Múzsa címen — a Múzeumi Magazin elnevezést alcímként meghagyva — a jövőben negyedévenként jelenik majd meg, és a múzeumokat, a múzeumi kérdéseket szélesebb körben fogja ismertetni, mint korábban. 1 44 KÖZÖS SZÁMVETÉS. Megjelent a Veszprém megyei múzeumok tájékoztatója. A sokszorosított körlevél érdekes összehasonlítási alapot ad múzeumaink munkájához. A RÁDIÓ MELLETT (Nálunk vidéken.) A vidéki és a fővárosi szellemi élet minőségi különbségéről divat vitatkozni. Ez a divat azonban nem ok, hanem következményi a sajátos magyar fejlődés egyik tünete. Bölcs István és Márkus István az elmúlt hét két műsorában rokonszenves diagnosztának bizonyult. Bölcs Istvánnak az Alföld szerkesztőivel folytatott beszélgetését rovattévesztett, de ennek ellenére — vagy talán éppen ezért? — váratlanul izgalmas műsornak éreztem. Vállalkozása nemcsak azért volt tanulságos, mert megmutatta, hogyan járulhat hozzá az iskdarádió problémaérzékeny munkatársa olyan költő nyilvános rehabilitálásához, akinek — sajnos — egyelőre semmi köze az iskolarádió kötelező olvasmányaihoz, hanem azért is, mert a műsor kétharmadában vérbeli pedagógus módjára kapcsolta bele a beszélgetésbe a budapesti gimnazistákat is. A debreceni folyóirat országos visszhangot keltő ízlésvitájának és Taar Ferenc talán legjobb hangjátékának érzékletes bemutatása kimondatlanul is azt sejtette, amit Márkus István péntek esti Meditációjában kimondott. Gulyás Pálék sikertelen kísérletei után sem szabad lemondaniuk a kései utódoknak a tájegységi és az országos gondok szintézisbe foglalásáról. A vidéki folyóirat ne azzal legyen vidéki, hogy eleve lemond az igényességről, hanem azzal, hogy vállalkozik a jó értelemben vett tájegységi lokálpatriotizmus felélesztésére, s a környező testvérállamok szellemi életének figyelemmel kísérésére. (A Táskarádió szabadságra megy.) A rádiósok rájöttek arra, hogy csak úgy tudnak lépést tartani a televízióval, ha műsoraikat vonzóbbá, bensőségesebbé, személyesebbé teszik. Ebben a megváltozott helyzetben lehetett jó riporterré Szilágyi János. Láttam, ha nagyritkán átrándul a tévébe, nem találja a helyét, de a vasárnap délutáni Táskarádió egy óráját maradéktalanul kitölti kicsit csak érdekességekre nyitott egyéniségével. Néhol pongyola, ám mindig fesztelen csevegése illik a táskarádiót fültikre szorító fiatalokhoz, akik talán nem is veszik észre, hogy közvetlenségük ürügyén lebeszélik őket arról, hogy sértően bámulják a paralízisesek-csipőficamosok furcsa járását, hogy csevegés ürügyén tudatukba csöpögteti Sándor György „humoralista" izgalmas gondolatait, hogy jó beatzene ürügyén elriasztja őket a semmitmondó tánczenétől. A riporter legutóbb megjegyezte, hogy az elmúlt évről még maradt pár napi szabadsága, ezért a következő vasárnap délutánt nélküle töltik el hallgatói. Másnál ez a bejelentés talán magánnyavalygásnak tűnne. Szilágyi János esetében azonban közte és a Táskarádió állandó hallgatói közötti meghitt kapcsolatot jelzi. (Rugalmasság.) A kézilabda-világbajnokság döntőjének tv-nézői joggal bosszankodtak amiatt, hogy a bájos bemondónő a mérkőzés hosszabbításának közvetítését a műsorfegyelemre hivatkozva a késő esti órákra utalta át. A rádiósok nem hivatkoztak semmire. Amikor pénteken este a Magyar Rád Beethoven-zongoraversenyén győztes Kocsis Zoltán hangversenye elhúzódott, egy személytelen hang magától értetődő természetességgel jelentette be, hogy még a ráadást is sugározzák. Zöldi László ÉVE TÖRTÉNT 1945. MÁRCIUS 12-18. Földreformrendelet Ezen a héten — hosszú előkészítés és harc után — végre megszületett a földreformrendelet. A március 15-i pártközi értekezlet elfogadta a szövegét, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány március 17-i rendkívüli ülése is jóváhagyta. „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600 1945. M. E. számú rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművesnép földhöz juttatásáról” a Magyar Közlöny március 18-i számában jelent meg. Kinyomták a földreformról szóló plakátokat is — más nem lévén, zsírpapírra — és teherautókon vitték szét a községekbe. A bevezető részben olvashatjuk: „A rendelet célja, hogy ... a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóra váltsa a magyar földművesnép évszázados álmát, és birtokába adja ősi jussát, a földet.” Továbbá: „A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt.” Hasonló gondolatokat tartalmazott a rendelet miniszteri indoklása is: „Jelen rendelet lezárja a magyar múltat, és új lapot nyit a nemzet történetében... A magyar ugar robotosai mostantól fogva a maguk földjén saját maguknak fognak dolgozni.” A földreform összezúzza a feudalizmust, megszilárdítja a demokráciát, s hozzájárul a mezőgazdasági termelés fokozásához, mert „erős, egészséges és termelőképes kisbirtokrendszert” teremt. A rendelet értelmében elkobozták a hazaárulók, a nyilas és más fasiszta vezetők, a volksbundisták, a háborús és népellenes bűnösök földjeit; megváltásra került az 1000 kh-on felüli nagybirtok teljes egésze, a LOO—1000 kh közöttien 100 kh-on, a szőlők és gyümölcsösök 20 kh-on, az erdők 10 kh-on, a parasztbirtokok 200 kh-on felüli része. Kisajátították az ingatlanhoz tartozó felszerelést, gazdasági épületeket is. „A kiosztásra kerülő földekből kisgazdaságok létesítésére földhöz juttatandók a gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások, birtokuk kiegészítésére a törpebirtokosok ...” — írja elő az egyik paragrafus. Gondoskodtak a házhelyek juttatásáról is. A kormány a földosztás végrehajtását a községi földigénylő bizottságokra, valamint a megyei földbirtokrendező tanácsokra és az Országos Földbirtokrendező Tanácsra bízta. „E rendelet kihirdetése napján éretve lép, és végrehajtása azonnal megkezdendő.” — ezekkel a szavakkal zárult e forradalmi jelentőségű jogszabály szövege. A földreformrendelet kihirdetése a hét többi eseményeit meglehetősen háttérbe szorította, íme, néhány a jelentősebbek közül. Március 12-én ülést tartott az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága, a debreceni Polgári Demokrata Párt pedig kivált a Radikális Demokrata Pártból és önálló szervezetet alakított. Másnap megalakult az első női honvéd zászlóalj. A hajdúnánási Csiha malom munkásai beszüntették a munkát. Március 14-én Egyeken a közhangulat nyomására a Nemzeti Bizottság leváltotta a reakciós községi alkalmazottakat. Március 15-én a Kossuth-szobor előtt ünnepséget rendeztek az 1848-as forradalom évfordulóján; képzőművészeti kiállítás nyílt; megkezdődött a honvédségi nevelőtisztek tanfolyama; Vámospércsen megalakult az MKP; Bihar megye alispánja utasítást adott ki, miszerint a községi elöljáróságokat a képviselőtestületeknek kell megválasztani. Vagyis ismételten arra törekszik, hogy megakadályozza „ ..epi hatalom helyi szerveinek, a Nemzeti Bizottságnak a beleszólását az elöljárók kinevezésébe Bényei Miklós HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. MÁRCIUS 18.