Hajdú-Bihari Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
A mai, hét végén három napig Budapesten tanácskozott az Országos Közművelődési Konferencia. A megyéket, városokat, községeket, üzemeket és intézményeket képviselő többszáz meghívott munkáját nagy érdeklődés kísérte. S ez érthető is. A népművelés eddigi eredményeiről, az új módon jelentkező feladatokról volt szó ezen a tanácskozáson. Olyan kérdésekről, amelyek valamilyen formában társadalmunk minden rétegét érintik. A sokoldalú vita, a tanácskozás munkájában részt vevők összetétele is mutatta ezt. A hivatásos népművelők mellett termelőszövetkezeti elnökök, üzemi vezetők, községi tanácselnökök, egyetemi hallgatók, ifjúsági vezetők és mások kapcsolódtak be az eszmecserébe, mondtak véleményt az eddigi munkáról és vázolták elképzeléseiket a további teendőket illetően. Ez az öszszetétel is jelezte, hogy valami új kezdődött, a népművelés korábbi keretei kitágultak, szélesedtek, új tartalommal telítődtek. A közvélemény érdeklődése azért is kísérte a konferenciát, mert az Országos Népművelési Tanács közel három évvel ezelőtt kezdeményezett elemző, értékelő, összegző munkájának befejezését jelentette. A hosszúra nyúló előkészítés során a különböző területeken dolgozók ezrei végeztek felmérést. Nagyon sok javaslatot, észrevételt tettek. Egy-egy problémakör tudományos igényű feldolgozása is megtörtént. E munka nagyságát jelzi, hogy 3 vaskos kötetet tesz ki az előkészítő tanulmányok gyűjteménye. A közreadott vitaanyag éppen ezért csak a legfontosabb megállapításokat és a főbb feladatokat tartalmazta. A konferencia előkészítéséből megyénk népművelői is derekasan kivették részüket. Ezt a figyelemreméltó tényt a szóbeli beszámoló is hangoztatta. Elismerően szólt irodalmi és művelődési folyóiratunkban, az „Alföld”-ben immár évek óta rendszeresen megjelenő, a népművelés különböző kérdéseit bátran feszegető írásairól. Utalt arra a két országos jelentőségű népművelési konferenciára, ankétra, amelynek Debrecen adott otthont. A Hajdú-Bihari Napló cikkei is jól kapcsolódtak a népművelési vitához, jelentős figyelmet fordítottak e fontos területre. Ezek a szemléletet formáló viták jól segítették a mostani tanácskozás előkészítését, még akkor is, ha egy-egy kérdésben a bátortalan útkeresés volt a jellemző. Serkentették az elméleti munkát és a gyakorlati tevékenység számára is segítséget jelentettek. A konferencia lezárt egy sok eredményt hozó vizsgálódó szakaszt és elkezdett egy újabbat: a közművelődés erőteljesebb, koncentráltabb, szélesebb körű kibontakoztatásának időszakát. Minden túlzástól mentesen, reálisan fogalmazta meg az igényeket és feladatokat az anyagi és személyi feltételek javítása érdekében. Számbavette a kulturális forradalom nagyszerű eredményeit, amelyekre méltán büszkék lehetünk. Az elmúlt 25 év gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésével együtt léptünk előre a népművelésben, a közművelődésben. Felszámoltuk az analfabétizmust. A dogozók közkincsévé tettük a klasszikus irodalmi és művészeti alkotásokat, széles körben ismertettük a szocializmus eszméit, tanításait. Lényegesen emelkedett a munkásosztály, a parasztság, a dolgozók műveltségi szintje. A könyvtárak, a mozik, a klubbok, a művelődési otthonok hálózatának bővülése, munkájuk színvonalának emelkedése mind bizonyítja a fejlődést. A felsorolás természetesen korántsem teljes — nem is törekedtünk erre — inkább csak jelezni kívántuk a változást, amit úgy összegezhetünk, hogy népünk politikai, általános és szakmai, világnézeti ismereteinek növekedése, erkölcsi-szellemi arculatának gyarapodása kifejezésre jutott a termelési kultúra egyre magasabb színvonalában, a társadalmi helytállás és aktivitás fejlődésében. Ez így van még akkor is, ha azt kell megállapítanunk, hogy a keleti országrész — benne Hajdú-Bihar megye — viszonylagos kulturális elmaradottsága szembeötlő. Az igényekhez, a szükségletekhez mérve tárul elénk ez a kép. Különösen a szűkebben értelmezett népművelés jelenlegi nem kielégítő anyagi és személyi feltételeinek számbavételénél. Pl. művelődési házak felszereltsége, könyvállomány, tv-előfizetők száma stb. A tanácsok jelentős anyagi támogatása csak enyhített a gondokon, de nem jelentett megoldást. A népművelés hagyományos eszközei, módszerei jól segítették a kulturális forradalom kibontakozását. A könyvtárak, a művelődési házak, a műkedvelő művészeti csoportok, az olvasómozgalmak, a közművelődésnek ma is fontos tényezői. Nem szabad, nem lehet lebecsülni ezek eredményeit és lehetőségeit sem. A közművelődés új tartalma magába foglalja a népművelés eddigi koncepcióját. Káros lenne ennek lekicsinylése, vagy éppen tagadása. A konferencia bizonyította, hogy jelentős változás következett be a népműveléssel foglalkozók szemléletében. Kezd polgárjogot nyerni a szélesebben értelmezett, új tartalmat nyert fogalom: közművelődés. Ma már nem elégedhetünk meg a művelődési otthonok, a könyvtárak, a hagyományos népművelés munkájának elemzésével, hanem korszerűen, teljes összetettségében szükséges vizsgálni a közművelődést. Ennek szerves része a lakosság iskolázottsága. Alapvető feltétel, hogy állandóan emelkedjen a dolgozók iskolai végzettsége. A közművelődés erre építi további munkáját. Mindenekelőtt annak biztosítása indokolt, hogy az általános iskolát minden gyermek elvégezze tanköteles korban. Sajnos ez má irég nem mondható el. Az általános iskolát el nem végzettek száma jelentős és ha felnőtt korban többen pótolják is a mulasztást, számuk nem csökken, hanem újratermelődik. Megyénkben 1960-ben, az első osztályba beiratkozott tanulók 72,9%-a fejezte be a tanköteles korban az általános iskolát. Ez a szám a feladat nagyságát mutatja. Ebbe a helyzetbe nem szabad belenyugodnunk. Különösen azért sem, mert az utóbb években csökkent a felnőttek általános- és középiskolai képzése. Egyre kevesebben iratkoznak be az üzemekbe kihelyezett osztályokba is. Ennek oka többek között, hogy többszöri kísérlet ellenére sincs megfelelő tanterv, nem kielégítő a tankönyvek színvonala sem. A felnőttek tanulásához kevés módszertani segítséget nyújtunk. Több üzemben a gazdasági vezetők sem segítik dolgozóik továbbtanulását, elsősorban helytelenül értelmezett pillanatnyi termelési érdekből. A közművelődés fogalma tartalmazza a tudományos ismeretterjesztést is. E területen jelentős a fejlődés. A dolgozók egyre inkább érzik, hogy a társadalmi fejlődéssel, a termelés gyorsütemű változásával, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek alkalmazásával, nem tudnak lépést tartani, ha nem növelik állandóan általános és szakmai műveltségüket. A társadalmi tudományok mellett — ha lassan is — de tért hódít megyénkben a természettudományok legalapvetőbb tanításainak ismertetése. Új formák, új módszerek alakultak ki, amelyek sikeresen alkalmazhatók. A szakmai tanácsadás, a filmvetítés, a könyvismertetés, kiállítások szervezése, vetélkedők nagy közönségsikerrel folynak és értékes ismereteket nyújtanak. Jó kezdeményezés a technika hónapja, a biológiai, csillagászati napok. A hajdúböszörményi természettudományi bemutatóterem már a jövő útját mutatja. A műszaki ismeretek terjesztésében a MTESZ vállal, jelentős részt. Az erők összefogása — a tudománypolitikai elveknek megfelelően — még nagyobb lehetőségek kihasználását, a rejtett tartalékok kiaknázását teszi lehetővé. A mezőgazdasági termelési kultúra terjesztésében egyre jelentősebb szerepet vállalnak a mezőgazdasági szakkörök, az agrárklubbok, amelyek vidéken központjai lehetnek a természettudományos ismeretterjesztésnek. A számottevő eredmények ellenére mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a tudományok még nem foglalják el méltó helyüket a műveltségben, az egységes világkép kialakításában. Ez vonatkozik a társadalomtudományokra is. Ezen belül szükséges a politikai műveltség növelése, a dolgozók marxista-leninista világnézetének, szocialista gondolkodásmódjának kialakítása. Az ismeretterjesztés ebben még sokat tehet. Egyik fontos feladata a párt politikájának megismertetése a társadalom különböző rétegeivel, a művelődés sajátos eszközeivel, módszereivel. A közművelődés új fogalmának része a művészeti nevelés. A népművelés sokat tett, de még többet tehet a dolgozók művészeti ízlésének formálásában, a helyes értékítéletük kialakításában, az esztétikai és etikai érzék fejlesztésében. Fontos szerepet töltenek be a közművelődésben a tömegközlési eszközök, a sajtó, rádió, tv, a társadalmi szervezetek kulturális nevelő munkája, amelyekre most csak utalhatunk. A közművelődés feladata, hogy állandóan figyelembe vegye a társadalom fejlődéséből adódó igényeket. Ezekkel összhangban, az üzem, az intézmény dolgozóinak, a társadalmi rétegeknek szükségletéhez alkalmazkodva végezze tevékenységét. Akikért van, azok kezdeményezzék, hogy elégítse ki igényüket, segítse sokoldalú művelődésüket. Formálásában nagy szerepe van a szocialista brigádoknak. Az Üzemekben, a munkásosztály soraiban a közművelődés bázisai is ezek a munkakollektívák. Sokkal nagyobb lehetőség rejlik bennük, mint amit eddig kihasználtunk. A jelek biztatóak. Csak a legutóbbi példára utalunk, a felszabadulás tiszteletére kibontakozott szellemi vetélkedőre, amelyen több mint tízezer munkás vett részt és ami a szellemi gazdagodásnak nagyon szép példája volt. A pártszervezetek, a szakszervezetek céltudatos munkája jól hasznosíthatja a szocialista brigádok példamutatását a közművelődésben. Az országos konferencia fontos tanulsága, hogy a közművelődés kapcsolódjon szorosan a termeléshez. Természetesen ne úgy, hogy a szűken értelmezett termelési feladatok megoldását segítse, hanem biztosítsa, hogy a dolgozók szélesebb látókörű, az élet és a világ dolgaiban eligazodni tudó, kezdeményező, kulturált emberek legyenek. A példakép: a sokoldalúan képzett, művelt, szocialista szemléletű, világnézetű ember. A munkahely is váljék a közművelődés színterévé. Úgy is, hogy a gazdasági vezetők érezzék felelősségüket a munkások, a dolgozók művelődéséért. Ehhez biztosítsák a szükséges anyagi és személyi feltételeket. Teljesíthető igényként fogalmazódott meg, hogy a gazdasági tervekkel együtt, azokkal összhangban a közművelődési programot is készítsék el a munkahelyek. A feladatok jobb megoldása egyébként is sürgeti a rendelkezésre álló — eléggé szűkös — anyagiak ésszerűbb felhasználását. A költségvetésben biztosított összegek emelésén túl a helyi üzemi, intézményi, szövetkezeti stb. szervek rendelkezésére álló pénzeszközök növelhetik a közművelődésre fordítható anyagiakat. A művelődési intézmények átvétele, vagy közös fenntartása, egy-egy fontosabb feladat anyagi támogatása sokat segíthet. Megyénkben sok jó példa bizonyítja az erők összefogásának hasznát. A megyei, városi művelődési ház egyre tartalmasabb, színvonalasabb munkája, több községben a tanács és a termelőszövetkezet közös fenntartásában működő kultúrotthonok tevékenysége mind mutatják a lehetőséget a továbblépésre. A falu kulturális elmaradottsága sürgeti is ezt. Az utóbbi években bekövetkezett fejlődés — a társadalmi, gazdasági változások kedvező hatása — ellenére a paraszti lakosság alacsony művelődési állapota, a közművelődés egyik nagy gondja. Az anyagi és szellemi erők összefogása, az igény felkeltése és kielégítése hozhat itt szívós munka árán változást. A közművelődés fejlesztése a különböző szintű párt- és állami irányítás javításával valósítható meg. Tapasztalataink szerint megyénkben a népművelés pártirányítása fejlődött. A megyei pártbizottság rendszeresen áttekinti, értékeli e területet és számos elvi, politikai állásfoglalással segíti a munkát. A járási, városi pártbizottságok is színvonalasabban foglalkoznak a népművelés kérdéseivel. Szükséges, hogy az üzemi, községi pártszervezetek tevékenységében az eddigieknél nagyobb teret kapjon a közművelődés. A pártirányítás sokat tehet a gazdasági, az állami, a társadalmi szervek vezetői szemléletének formálásában, munkahelyük közművelődésének fejlesztésében. A népművelők anyagi és erkölcsi megbecsülése, a közművelődés társadalmi rangjának emelése, elismertetése is politikai munkát igényel. E terület dolgozóinak további lelkes, odaadó munkájára számíthat a társadalom. Az országos konferencia után újult erővel láthatnak hozzá a megnövekedett feladatok teljesítéséhez. A pártszervezeteknek az elvi-politikai állásfoglaláson túl segíteniük kell a helyes célkitűzések gyakorlati megvalósítását. Kezdeményezzenek, segítsék a koordináló testületek — a közművelődési tanácsok — tevékenységét, elsősorban az ott dolgozó kommunisták munkájával. Azt a felfogást kell erősíteni, hogy a közművelődés a párt tömegpolitikai munkájának szerves részévé váljon. Kovács Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője A közművelődés új feladatai Megkezdték az árvízkárok felmérését és a helyreállítási munkákat Szabolcs-Szatmárban Szabolcs-Szatmár megyében még árad a Tisza. Tiszabercel, Rakamaz, Tiszadob és Záhony körzetében még sokezren védik a gátakat, de a Szamos egy héttel ezelőtt vízzel elárasztott területein már lassan viszszatér az élet. A Felső-Tisza vidékét tengerré változtató folyók apadnak és az ár elvonul a szatmári falvakból. Az emberek azonban csak később térhetnek vissza eddigi lakóhelyükre, mert a házak nagy része romos, illetve teljesen rombadőlt. Az árvízkárokat felmérő megyei bizottság csütörtökön tartotta meg első ülését Nyíregyházán és ezen a megbeszélésen, az eddigi helyszíni vizsgálatok alapján már megszülettek az első hozzávetőleges adatok. Ezek szerint az elöntött negyvenegy szatmári községben több mint 13 ezer lakásból mintegy ötezer semmisült meg teljesen, 4 ezer lakást kell kisebb-nagyobb tatarozással lakhatóvá tenni. Ahhoz, hogy falvaikba visszatérhessenek a családok, nagy összegeket kell áldozni az újjáépítésre. Kizárólag a lakások helyreállításához és újjáépítéséhez több mint egymilliárd forintra van szükség, de nagy károk keletkeztek a mezőgazdaságban és az üzemekben is. A legfrissebb felmérés szerint a károk helyreállításához például százharmincezer köbméter terméskő, 90 millió kisméretű tégla, 12 millió cserép és pala, 40 ezer tonna cement, 18 ezer tonna égetett mész és még számos más építőanyag szükséges. A megye ennek a töredékét sem tudja előteremteni, mert építőanyagipara igen kicsiny, s hozzá még két téglagyárat súlyosan megrongált az ár. Pedig az árvíz sújtotta vidék újjáépítését sürgősen meg kell kezdeni, hogy a lakosság minél hamarabb visszaköltözhessen falvaiba. Nagy munka vár a szabolcsi falvakat összekötő utakat, hidakat és vasútvonalakat ért hatalmas károk helyreállítását végzőkre is. Az utak nagy része a fehérgyarmati járásban teljesen tönkrement, használhatatlan. Mátészalkát Fehérgyarmattal és Zajtával összekötő vasútvonalat például 13 helyen szakította át az áradat, nem egy helyen teljesen elmosta a vasúti töltéseket, sok községben használhatatlan a villany- és telefonhálózat is. Az ország segítsége már ezen a héten nagy erővel megindult az árvízkatasztrófa sújtotta vidékre, nagy pénzösszegek, több vagon élelem és ruha, gyógyszer és terményadomány érkezett és jön állandóan Szabolcs megyébe. A polgári védelem és más egységek most vizet fakasztanak a magyar találmányú és először itt kipróbált vízszűrő berendezés segítségével, de a kutakat is helyre kell állítani, hogy az élet újra megindulhasson, csak ezután térhetnek viszsza elsőként a 20 és 40 év közötti férfiak. A Nyíregyházi Megyei Tanács illetékesei elmondták, hogy nagy örömmel vesznek minden segítséget, de elsősorban azt várják, hogy építőanyagokat, gépeket, építőipari szak- és segédmunkásokat küldjenek az ország más területeiről Szatmár községeibe. Ez ugyanis nélkülözhetetlen az újjáépítés megkezdéséhez, az élet megindulásához. Most vették a megyében a hírt, hogy a Várostervezési Intézet s a Miskolci Tervező Iroda hozzákezdett a katasztrófa sújtotta területek községei részletes rendezési tervének kidolgozásához. A debreceni és nyíregyházi tervező irodák dolgozói társadalmi munkában vállalták a lakóházak típusterveinek elkészítését. Szabolcsban rendkívül értékesnek és a szolidaritás nagyszerű példájának tartják a Békés megyeiek most indított országos mozgalmát: minden megye és minden budapesti kerület segítse egy-egy szatmári árvízkatasztrófát szenvedett község újjáépítését. A Békés megyeiek azonnal felajánlották segítségüket a 6 ezer lakost számláló Fehérgyarmat újjáépítéséhez. Kopka János visszaSSIMNT? A honvédség műszaki alakulatai és a helyi férfi lakosság megkezdte az árvíz okozta romok eltávolítását Jánkmajtison. (MTI-fotó : Hadas János felv.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. MÁJUS 24. «