Hajdú-Bihari Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-24 / 120. szám

A mai­, hét végén három napig Budapesten tanácskozott az Orszá­gos Közművelődési Konferencia. A megyéket, városokat, községeket, üzemeket és intézményeket képvi­selő többszáz meghívott munkáját nagy érdeklődés kísérte. S ez ért­hető is. A népművelés eddigi ered­ményeiről, az új módon jelentkező feladatokról volt szó ezen a ta­nácskozáson. Olyan kérdésekről, amelyek valamilyen formában tár­sadalmunk minden rétegét érintik. A sokoldalú vita, a tanácskozás munkájában részt vevők összetétele is mutatta ezt. A hivatásos népmű­velők mellett termelőszövetkezeti elnökök, üzemi vezetők, községi ta­nácselnökök, egyetemi hallgatók, ifjúsági vezetők és mások kapcso­lódtak be az eszmecserébe, mond­tak véleményt az eddigi munkáról és vázolták elképzeléseiket a to­vábbi teendőket illetően. Ez az ösz­­szetétel is jelezte, hogy valami új kezdődött, a népművelés korábbi keretei kitágultak, szélesedtek, új tartalommal telítődtek. A közvélemény érdeklődése azért is kísérte a konferenciát, mert az Országos Népművelési Tanács kö­zel három évvel ezelőtt kezdemé­nyezett elemző, értékelő, összegző munkájának befejezését jelentette. A hosszúra nyúló előkészítés során a különböző területeken dolgozók ezrei végeztek felmérést. Nagyon sok javaslatot, észrevételt tettek. Egy-egy problémakör tudományos igényű feldolgozása is megtörtént. E munka nagyságát jelzi, hogy 3 vaskos kötetet tesz ki az előkészí­tő tanulmányok gyűjteménye. A közreadott vitaanyag éppen ezért csak a legfontosabb megállapításo­kat és a főbb feladatokat tartal­mazta. A konferencia előkészítéséből megyénk népművelői is derekasan kivették részüket. Ezt a figyelem­reméltó tényt a szóbeli beszámoló is hangoztatta. Elismerően szólt irodalmi és művelődési folyóira­tunkban, az „Alföld”-ben immár évek óta rendszeresen megjelenő, a népművelés különböző kérdéseit bátran feszegető írásairól. Utalt arra a két országos jelentőségű népművelési konferenciára, ankét­­ra, amelynek Debrecen adott ott­hont. A Hajdú-Bihari Napló cikkei is jól kapcsolódtak a népművelési vitához, jelentős figyelmet fordítot­tak e fontos területre. Ezek a szem­léletet formáló viták jól segítették a mostani tanácskozás előkészíté­sét, még akkor is, ha egy-egy kér­désben a bátortalan útkeresés volt a jellemző. Serkentették az elméle­ti munkát és a gyakorlati tevé­kenység számára is segítséget je­lentettek. A konferencia lezárt egy sok eredményt hozó vizsgálódó szakaszt és elkezdett egy újabbat: a közmű­velődés erőteljesebb, koncentrál­tabb, szélesebb körű kibontakozta­tásának időszakát. Minden túlzás­tól mentesen, reálisan fogalmazta meg az igényeket és feladatokat az anyagi és személyi feltételek javí­tása érdekében. Számbavette a kulturális forrada­lom nagyszerű eredményeit, ame­lyekre méltán büszkék lehetünk. Az elmúlt 25 év gazdasági, társadal­mi, politikai fejlődésével együtt léptünk előre a népművelésben, a közművelődésben. Felszámoltuk az analfabétizmust. A dogozók köz­kincsévé tettük a klasszikus irodal­mi és művészeti alkotásokat, széles körben ismertettük a szocializmus eszméit, tanításait. Lényegesen emelkedett a munkásosztály, a pa­rasztság, a dolgozók műveltségi szintje. A könyvtárak, a mozik, a klubbok, a művelődési otthonok hálózatának bővülése, munkájuk színvonalának emelkedése mind bizonyítja a fejlődést. A felsoro­lás természetesen korántsem teljes — nem is törekedtünk erre — in­kább csak jelezni kívántuk a vál­tozást, amit úgy összegezhetünk, hogy népünk politikai, általános és szakmai, világnézeti ismereteinek növekedése, erkölcsi-szellemi arcu­latának gyarapodása kifejezésre ju­tott a termelési kultúra egyre ma­gasabb színvonalában, a társadalmi helytállás és aktivitás fejlődésében. Ez így van még akkor is, ha azt kell megállapítanunk, hogy a keleti országrész — benne Hajdú-Bihar megye — viszonylagos kulturális elmaradottsága szembeötlő. Az igé­nyekhez, a szükségletekhez mérve tárul elénk ez a kép. Különösen a szűkebben értelmezett népművelés jelenlegi nem kielégítő anyagi és személyi feltételeinek számbavéte­lénél. Pl. művelődési házak felsze­reltsége, könyvállomány, tv-előfi­zetők száma stb. A tanácsok jelen­tős anyagi támogatása csak enyhí­tett a gondokon, de nem jelentett megoldást. A népművelés hagyományos esz­közei, módszerei jól segítették a kulturális forradalom kibontakozá­sát. A könyvtárak, a művelődési házak, a műkedvelő művészeti cso­portok, az olvasómozgalmak, a köz­­művelődésnek ma is fontos ténye­zői. Nem szabad, nem lehet lebe­csülni ezek eredményeit és lehe­tőségeit sem. A közművelődés új tartalma magába foglalja a népmű­velés eddigi koncepcióját. Káros lenne ennek lekicsinylése, vagy ép­pen tagadása. A konferencia bizonyította, hogy jelentős változás következett be a népműveléssel foglalkozók szemlé­letében. Kezd polgárjogot nyerni a szélesebben értelmezett, új tartal­mat nyert fogalom: közművelődés. Ma már nem elégedhetünk meg a művelődési otthonok, a könyvtá­rak, a hagyományos népművelés munkájának elemzésével, hanem korszerűen, teljes összetettségében szükséges vizsgálni a közművelő­dést. Ennek szerves része a lakos­ság iskolázottsága. Alapvető felté­tel, hogy állandóan emelkedjen a dolgozók iskolai végzettsége. A köz­­művelődés erre építi további mun­káját. Mindenekelőtt annak biztosí­tása indokolt, hogy az általános iskolát minden gyermek elvégezze tanköteles korban. Sajnos ez má ir­ég nem mondható el. Az általános iskolát el nem végzettek száma je­lentős és ha felnőtt korban többen pótolják is a mulasztást, számuk nem csökken, hanem újratermelő­dik. Megyénkben 1960-ben, az első osztályba beiratkozott tanulók 72,9%-a fejezte be a tanköteles kor­ban az általános iskolát. Ez a szám a feladat nagyságát mutatja. Ebbe a helyzetbe nem szabad belenyu­godnunk. Különösen azért sem, mert az utób­b években csökkent a felnőttek általános- és középiskolai képzése. Egyre kevesebben iratkoznak be az üzemekbe kihelyezett osztályok­ba is. Ennek oka többek között, hogy többszöri kísérlet ellenére sincs megfelelő tanterv, nem kielé­gítő a tankönyvek színvonala sem. A felnőttek tanulásához kevés mód­szertani segítséget nyújtunk. Több üzemben a gazdasági vezetők sem segítik dolgozóik továbbtanulását, elsősorban helytelenül értelmezett pillanatnyi termelési érdekből. A közművelődés fogalma tartal­mazza a tudományos ismeretter­jesztést is. E területen jelentős a fejlődés. A dolgozók egyre inkább érzik, hogy a társadalmi fejlődés­sel, a termelés gyorsütemű válto­zásával, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek alkal­mazásával, nem tudnak lépést tar­tani, ha nem növelik állandóan ál­talános és szakmai műveltségüket. A társadalmi tudományok mellett — ha lassan is — de tért hódít me­gyénkben a természettudományok legalapvetőbb tanításainak ismerte­tése. Új formák, új módszerek ala­kultak ki, amelyek sikeresen alkal­mazhatók. A szakmai tanácsadás, a filmvetítés, a könyvismertetés, ki­állítások szervezése, vetélkedők nagy közönségsikerrel folynak és értékes ismereteket nyújtanak. Jó kezdeményezés a technika hónapja, a biológiai, csillagászati napok. A hajdúböszörményi természettudo­mányi bemutatóterem már a jövő útját mutatja. A műszaki ismeretek terjesztésében a MTESZ vállal, je­lentős részt. Az erők összefogása — a tudománypolitikai elveknek meg­felelően — még nagyobb lehetősé­gek kihasználását, a rejtett tartalé­kok kiaknázását teszi lehetővé. A mezőgazdasági termelési kultúra terjesztésében egyre jelentősebb szerepet vállalnak a mezőgazdasági szakkörök, az agrár­klubbok, ame­lyek vidéken központjai lehetnek a természettudományos ismeretter­jesztésnek. A számottevő eredmények ellené­re mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a tudományok még nem fog­lalják el méltó helyüket a művelt­ségben, az egységes világkép kiala­kításában. Ez vonatkozik a társadalomtudo­mányokra is. Ezen belül szükséges a politikai műveltség növelése, a dolgozók marxista-leninista vi­lágnézetének, szocialista gondolko­dásmódjának kialakítása. Az isme­retterjesztés ebben még sokat tehet. Egyik fontos feladata a párt politi­kájának megismertetése a társada­lom különböző rétegeivel, a műve­lődés sajátos eszközeivel, módsze­reivel. A közművelődés új fogalmának része a művészeti nevelés. A nép­művelés sokat tett, de még többet tehet a dolgozók művészeti ízlésé­nek formálásában, a helyes érték­ítéletük kialakításában, az esztéti­kai és etikai érzék fejlesztésében. Fontos szerepet töltenek be a köz­­művelődésben a tömegközlési esz­közök, a sajtó, rádió, tv, a társa­dalmi szervezetek kulturális neve­lő munkája, amelyekre most csak utalhatunk. A közművelődés feladata, hogy állandóan figyelembe vegye a tár­sadalom fejlődéséből adódó igénye­ket. Ezekkel összhangban, az üzem, az intézmény dolgozóinak, a társa­dalmi rétegeknek szükségletéhez alkalmazkodva végezze tevékeny­ségét. Akikért van, azok kezdemé­nyezzék, hogy elégítse ki igényüket, segítse sokoldalú művelődésüket. Formálásában nagy szerepe van a szocialista brigádoknak. Az Üze­mekben, a munkásosztály soraiban a közművelődés bázisai is ezek a munkakollektívák. Sokkal nagyobb lehetőség rejlik bennük, mint amit eddig kihasználtunk. A jelek biz­tatóak. Csak a legutóbbi példára utalunk, a felszabadulás tiszteleté­re kibontakozott szellemi vetélke­dőre, amelyen több mint tízezer munkás vett részt és ami a szelle­mi gazdagodásnak nagyon szép példája volt. A pártszervezetek, a szakszervezetek céltudatos munká­ja jól hasznosíthatja a szocialista brigádok példamutatását a közmű­velődésben. Az országos konferencia fontos tanulsága, hogy a közművelődés kapcsolódjon szorosan a termelés­hez. Természetesen ne úgy, hogy a szűken értelmezett termelési fel­adatok megoldását segítse, hanem biztosítsa, hogy a dolgozók széle­sebb látókörű, az élet és a világ dol­gaiban eligazodni tudó, kezdemé­nyező, kulturált emberek legyenek. A példakép: a sokoldalúan kép­zett, művelt, szocialista szemléletű, világnézetű ember. A munkahely is váljék a közművelődés színterévé. Úgy is, hogy a gazdasági vezetők érezzék felelősségüket a munkások, a dolgozók művelődéséért. Ehhez biztosítsák a szükséges anyagi és személyi feltételeket. Teljesíthető igényként fogalmazódott meg, hogy a gazdasági tervekkel együtt, azok­kal összhangban a közművelődési programot is készítsék el a munka­helyek. A feladatok jobb megoldása egyébként is sürgeti a rendelkezés­re álló — eléggé szűkös — anya­giak ésszerűbb felhasználását. A költségvetésben biztosított összegek emelésén túl a helyi üzemi, intéz­ményi, szövetkezeti stb. szervek rendelkezésére álló pénzeszközök növelhetik a közművelődésre for­dítható anyagiakat. A művelődési intézmények átvétele, vagy közös fenntartása, egy-egy fontosabb fel­adat anyagi támogatása sokat segít­het. Megyénkben sok jó példa bi­zonyítja az erők összefogásának hasznát. A megyei, városi művelő­dési ház egyre tartalmasabb, szín­vonalasabb munkája, több község­ben a tanács és a termelőszövetke­zet közös fenntartásában működő kultúrotthonok tevékenysége mind mutatják a lehetőséget a továbblé­pésre. A falu kulturális elmara­dottsága sürgeti is ezt. Az utóbbi években bekövetkezett fejlődés — a társadalmi, gazdasági változások kedvező hatása — ellenére a pa­raszti lakosság alacsony művelődé­si állapota, a közművelődés egyik nagy gondja. Az anyagi és szellemi erők összefogása, az igény felkel­tése és kielégítése hozhat itt szívós munka árán változást. A közművelődés fejlesztése a kü­lönböző szintű párt- és állami irá­nyítás javításával valósítható meg. Tapasztalataink szerint megyénk­ben a népművelés pártirányítása fejlődött. A megyei pártbizottság rendszeresen áttekinti, értékeli e területet és számos elvi, politikai állásfoglalással segíti a munkát. A járási, városi pártbizottságok is színvonalasabban foglalkoznak a népművelés kérdéseivel. Szükséges, hogy az üzemi, községi pártszerve­zetek tevékenységében az eddigiek­nél nagyobb teret kapjon a közmű­velődés. A pártirányítás sokat­ tehet a gazdasági, az állami, a társadalmi szervek vezetői szemléletének for­málásában, munkahelyük közmű­velődésének fejlesztésében. A nép­művelők anyagi és erkölcsi megbe­csülése, a közművelődés társadalmi rangjának emelése, elismertetése is politikai munkát igényel. E terü­let dolgozóinak további lelkes, oda­adó munkájára számíthat a társa­dalom. Az országos konferencia után újult erővel láthatnak hozzá a megnövekedett feladatok teljesíté­séhez. A pártszervezeteknek az elvi-po­litikai állásfoglaláson túl segíte­niük kell a helyes célkitűzések gyakorlati megvalósítását. Kezde­ményezzenek, segítsék a koordináló testületek — a közművelődési ta­nácsok — tevékenységét, elsősorban az ott dolgozó kommunisták mun­kájával. Azt a felfogást kell erősí­teni, hogy a közművelődés a párt tömegpolitikai munkájának szer­ves részévé váljon. Kovács Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője A közművelődés új feladatai Megkezdték az árvízkárok felmérését és a helyreállítási munkákat Szabolcs-Szatmárban Szabolcs-Szatmár megyében még árad a Tisza. Tiszabercel, Rakamaz, Tiszadob és Záhony körzetében még sokezren védik a gátakat, de a Sza­mos egy héttel ezelőtt vízzel el­árasztott területein már lassan visz­­szatér az élet. A Felső-Tisza vidékét tengerré változtató folyók apadnak és az ár elvonul a szatmári falvakból. Az emberek azonban csak később tér­hetnek vissza eddigi lakóhelyükre, mert a házak nagy része romos, il­letve teljesen rombadőlt. Az árvízkárokat felmérő megyei bizottság csütörtökön tartotta meg első ülését Nyíregyházán és ezen a megbeszélésen, az eddigi helyszíni vizsgálatok alapján már megszület­tek az első hozzávetőleges adatok. Ezek szerint az elöntött negyvenegy szatmári községben több mint 13 ezer lakásból mintegy ötezer sem­misült meg teljesen, 4 ezer lakást kell kisebb-nagyobb tatarozással lakhatóvá tenni. Ahhoz, hogy falva­ikba visszatérhessenek a családok, nagy összegeket kell áldozni az új­jáépítésre. Kizárólag a lakások hely­reállításához és újjáépítéséhez több mint egymilliárd forintra van szük­ség, de nagy károk keletkeztek a mezőgazdaságban és az üzemekben is. A legfrissebb felmérés szerint a károk helyreállításához például százharmincezer köbméter termés­kő, 90 millió kisméretű tégla, 12 millió cserép és pala, 40 ezer tonna cement, 18 ezer tonna égetett mész és még számos más építőanyag szükséges. A megye ennek a töre­dékét sem tudja előteremteni, mert építőanyagipara igen kicsiny, s hoz­zá még két téglagyárat súlyosan megrongált az ár. Pedig az árvíz sújtotta vidék újjáépítését sürgősen meg kell kezdeni, hogy a lakosság minél hamarabb visszaköltözhessen falvaiba. Nagy munka vár a szabolcsi fal­vakat összekötő utakat, hidakat és vasútvonalakat ért hatalmas károk helyreállítását végzőkre is. Az utak nagy része a fehérgyarmati járásban teljesen tönkrement, használhatat­lan. Mátészalkát Fehérgyarmattal és Zajtával összekötő vasútvonalat pél­dául 13 helyen szakította át az ára­dat, nem egy helyen teljesen el­mosta a vasúti töltéseket, sok köz­ségben használhatatlan a villany- és telefonhálózat is. Az ország segítsége már ezen a hé­ten nagy erővel megindult az ár­vízkatasztrófa sújtotta vidékre, nagy pénzösszegek, több vagon élelem és ruha, gyógyszer és termény­ado­mány érkezett és jön állandóan Sza­bolcs megyébe. A polgári védelem és más egysé­gek most vizet fakasztanak a ma­gyar találmányú és először itt ki­próbált vízszűrő berendezés segítsé­gével, de a kutakat is helyre kell ál­lítani, hogy az élet újra megindul­hasson, csak ezután térhetnek visz­­sza elsőként a 20 és 40 év közötti férfiak. A Nyíregyházi Megyei Ta­nács illetékesei elmondták, hogy nagy örömmel vesznek minden se­gítséget, de elsősorban azt várják, hogy építőanyagokat, gépeket, épí­tőipari szak- és segédmunkásokat küldjenek az ország más területei­ről Szatmár községeibe. Ez ugyanis nélkülözhetetlen az újjáépítés meg­kezdéséhez, az élet megindulásához. Most vették a megyében a hírt, hogy a Várostervezési Intézet s a Miskolci Tervező Iroda hozzákez­dett a katasztrófa sújtotta területek községei részletes rendezési­ tervé­nek kidolgozásához. A debreceni és nyíregyházi tervező irodák dolgozói társadalmi munkában vállalták a lakóházak típusterveinek elkészíté­sét. Szabolcsban rendkívül értékesnek és a szolidaritás nagyszerű példájá­nak tartják a Békés megyeiek most indított országos mozgalmát: min­den megye és minden budapesti ke­rület segítse egy-egy szatmári ár­vízkatasztrófát szenvedett község újjáépítését. A Békés megyeiek azonnal felajánlották segítségüket a 6 ezer lakost számláló Fehérgyar­mat újjáépítéséhez. Kopka János visszaSSIMN­T? A honvédség műszaki alakulatai és a helyi férfi lakosság meg­kezdte az árvíz okozta romok eltávolítását Jánkmajtison. (MTI-fotó : Hadas János felv.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. MÁJUS 24. «

Next