Hajdú-Bihari Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-26 / 121. szám

Hosszú sor közepén A délelőtt még verőfényes, szép májusi napfényt szór a határra. S a szántóföldek munkásai ki is hasz­nálják­ ezt a — sajnos — elég ritka jó időt: sokan vannak kint, sokan hajlonganak, dolgoznak. A darvasi határban éppen szénát gyűjtenek. Szaporán, gyorsan haladnak a ren­deken, gyűjtik, hajtogatják a meg­száradt lucernaszénát. Sietni kell ezzel is, mint mindennel az idei tavaszon. Mert az ég alján már fel­hők tornyosulnak, míg ideér, addig sokra kell jutni. Addig sok rendet össze kell gyűjteni, meg kell mente­ni az esőtől, mert minden szálra szükség van. Sietni kell. Ez már szinte szálló­igévé vált mezőgazdaságunkban az idén. Az időjárás sokszor próbára tette már az itt dolgozókat, sokszor akadályozta a munkavégzést, de ilyen kitartóan és következetesen, mint ezen a tavaszon, talán még soha. Így hát most is és állandóan ott él az emberekben, gyorsan, ami­kor lehet, akkor nagyon gyorsan vé­gezzük el a szükséges munkából a legtöbbet. Lendületes, hozzáértő munkájuk látványnak is jó, de sokkal inkább eredményes, mert a renden levő sorok fogynak, az összegyűjtött ki­csi boglyák sokasodnak. Asszonyok, férfiak vegyesen dolgoznak itt, mindenki, aki érdekelt ebben a munkában, most itt van, száraz a lucerna, gyűjteni kell. A munkát a szövetkezet elnöke, R. Nagy János is megnézi. Most nyugodtabb valamivel, mint né­hány hete, amikor még több oka volt nyugtalankodni. — Most már el van vetve szövet­kezetünkben úgyszólván minden, amit terveztünk — mondja — mindössze egy napi kukoricavetés hiányzik még. A többi a földben van. Ez ma már megnyugtató. — Megnyugtató és biztonságot is jelent — mondom —, mert az elve­tett növények már ki is keltek. Mi­lyennek találja ezeket a kikelt ta­vaszi növényeket? — Szépnek, jónak, sokat ígérő­­nek — mondja az elnök —, s mesz­­sze néz a határba. Megmondom őszintén, hogy ilyen sokat talán nem is ígértek tavaszi növényeink az utóbbi esztendőkben, mint a mostaniak. Ha most már valami jó évjárat jönne rájuk, akkor az idén is igen jó terméseket érhetnénk el... Ezt mondja a szövetkezet elnöke, aki nyilván jól ért ehhez, s aki nyilván nagyon megfontoltan mond véleményt. S ez valami jó, meg­nyugtató érzést vált ki bennem, s azonnal összevetem a tényeket: né­hány héttel ezelőtt arról beszéltünk, hogy késik a tavasz, nyugtalanok az emberek, s bizony megfogalmaztuk olykor a szélsőséges kérdést is: va­jon mi lesz a mezőgazdasági ter­veinkkel? Igen, sok helyen így tettük fel a kérdést, bár mindig hozzátettük: az emberek, a szövetkezeti tagok és ve­zetők bíznak, bíznak erejükben, felkészültségükben, módszereikben, eddigi tapasztalataikban, szakértel­mükben. Bíztunk mindannyian ab­ban, hogy a mezőgazdaság művelői, akiken sok múlik, akik nagy fele­lősséggel és nagy mennyiséget ter­melnek, megoldják a bizony igen nehéz helyzetet és bebizonyítják, hogy a mezőgazdaság ma már nem­csak és nem kizárólagosan a ter­mészet függvénye. Tudjuk, befolyá­solják a természeti tényezők, de az ember a káros tényezők ellen sok­féle módon tud már védekezni. Hittünk, bíztunk abban, hogy megoldódik a késői tavasz okozta probléma, az akkor jogos aggoda­lom végül is megszűnik, végül is a múltté lesz. S most egy kis termelő­­szövetkezet elnökével beszélgetve, ezt hallani, hogy ilyen sokat ígérőek régen voltak tavaszi veteményeik, meglepően jó érzés, s megnyugtató is. És bizonyítva látszik korábbi fel­­tételezésünk, az a bizalmunk, amellyel mindig is hittük, hogy a rossz tavasz nem fog legyőzhetetlen akadályt jelenteni. — Nem volt könnyű tavaszunk — mondja a tsz elnöke. Mint ezen a tavaszon sehol. Területeink is olya­nok, hogy szinte minden tavaszon nehézséget jelentenek. Az egyéb­ként szokásos tavaszi kezdésnél majdnem egy hónappal későbben kezdhettünk hozzá a munkához, s akkor is sokszor akadályozott a gyakori eső. De ez mindenütt így volt. Megoldottuk, el van vetve amit akartunk. Most már a követ­kező munkákra gondolunk, kon­centrálunk. Jelenleg ez a legfon­tosabb munkánk, a lucernabetaka­rítás, amit végeznek is az embe­reink. Végzik, amíg lehet. S bizonytalanul tekint az égre, ahol a fellegek már feljebb kúsztak. — Most már persze a növényápo­lási munkák is feladatot jelentenek. A kikelt répát, kukoricát darabolni kell, aztán egyelni, szóval nincs megállás ... — Megállás nincs — mondja az elnök —, s ebben az évben nem is lesz nálunk sem, de egyetlen szö­vetkezetben sem. A mezőgazdaság egyébként is olyan, hogy mindig kell, mindig van valamit csinálni. De ebben az évben még fokozottab­ban jelentkezik ez a kényszer. A növényeink később kerültek a földbe, később tudtuk elvetni őket. A tenyészidejük viszont ugyanaz marad természetesen, tehát ugyan­annyi időre van szüksége, hogy be­érjen, hogy termést hozzon, hogy betakaríthassuk. Állandó készült­séget jelent ez az év számunkra, mert amit elkéstünk, azt pótolni kell, de az idő közben előrehalad, úgyhogy összetorlódnak, időben összeszűkülnek a tennivalók a me­zőgazdaságban. Erre kell felké­szülni minden mezőgazdasági üzem­ben, a vezetőknek így kell a továb­biakban is megszervezniük a mun­kát, erre kell felkészülnie minden szövetkezeti tagnak. Nem könnyű feladat ez, s nem hagy sok szabad időt a mezőgazdasági dolgozóknak. Ez a véleménye megyénk egyik szövetkezeti vezetőjének. Helyeseb­ben, így látja mezőgazdaságunk helyzetét a darvasi Új Világ Ter­melőszövetkezet elnöke is. S helye­sen látja, jól értékeli. Mert így lát­ják nagyüzemi vezetőink valameny­­nyien, s így készülnek a mezőgazda­­sági tervek teljesítésére ilyen ked­vezőtlen tavaszi kezdés után is. Persze, biztosat nem lehet tudni, nem lehet mondani még. De az biz­tató, hogy a rossz körülmények kö­zötti munka eredménye — a tava­szi vetések — máris ilyen szépek, ilyen sokat ígérőek.­ Az időjárás le­het kedvezőtlen a jövőben is, aka­dályozhatja a munkát ezután is, de jó felkészültséggel, alapos szervező­­munkával, meg az emberek, a dol­gozók tenniakarásával, amilyenről az elmúlt hetek tanúskodtak, ered­mények születnek, eredményeknek kell születniük. •** Míg mindezt megbeszéljük, az idő hirtelen megváltozik. Gyors lehűlés, s néhány pillanat múlva már esik. A szénagyűjtők, kukoricadarabo­­lók abbahagyják a munkát, behú­zódnak az útszéli, dús lombú fák alá. Van, akit a hosszú sor közepén kap el az eső, s látom, hogy nem is siet túlságosan fedezékbe. Még fej­fel lendíti a kapuját, talán azt mondja magában: végigcsinálom, amibe belekezdtem. S ez a konokság, ez a kitartás nagy erő, sokat ígér ... Boda László Az idén még színesebb, mozgal­masabb a vásár, mint korábban. Új kiállítók és ismerős cégek termékei gazdagítják az árubemutatót, pél­dázzák a minőségi színvonal emel­kedést. 4. A magyar kiállítók a vásár 260 ezer négyzetméternyi területé­ről 60 ezer négzetméteren kaptak helyet. S valóban zömében export­képes, igazán kiállítani való ter­mékeket vonultattak­ fel. Mindjárt itt van három nagyvállalat új cik­ke, amely az idei Lipcsei Tavaszi Vásáron már aranyérmet szerzett: a Szerszámgépipari Művek Eszter­gomi Marógépgyárának elektro­hidraulikus másolómarógépe, a Ma­gyar Optikai Művek automatikus precíziós szintezője és a Híradás­­technikai Szövetkezet színes tv ,komplex generátora.­­ Új típusú tv-k, magnetofo­nok, sztereo adóállomások vé­telére alkalmas rádiókészülékek a híradástechnikai pavilon újdonsá­gai. Az építőipar sztárjai a beton­elemekből összeállítható hétvégi ház, lakóház, vagy az alumínium­paneles, acélszerkezetű, gyorsan összeszerelhető hűtőcsarnok. 4. Alig két hónapja avatták fel a Debreceni Konzervgyárat, s máris megjelent a gyár terméké­vel, a műanyag csomagolású dzsemmel. Új üdítőitalokat hozott a Nagyatádi és a Békéscsabai Kon­zervgyár.­­ Valamennyi iparág, vállalat bemutatja azt a fejlődést is, amelyet az elmúlt 25 évben elért. A vásár főterén külön jubileumi kiállítást rendeztek „A külkeres­kedelem 25 éve” címmel. fv? A találmányok pavilonjában ötven magyar találmány ka­pott helyet Olyanok, mint az olaj­­felújító készülék, vagy a zenetaní­táshoz eredményesen használható aplikációs tábla, a Minigraph já­tékrajzoló gép, a gépkocsik riasz­tó­berendezése. A kiállított talál­mányok az ÚJÉRT iroda közvetí­tésével a helyszínen megvásárolha­tók. És nyomtattak olyan kataló­gust is, amely külön tartalmazza és a ssmsm. mm­vásárra felsorolja a megrendelhető termé­kek listáját, a használati engedély útján megszerezhető műszaki új­donságokat és azokat a témákat, amelyre gyártó kapacitást keres­nek. A hazai kiállítók mellett 33 ország vesz részt az idei BNV-n. Részben kollektív nemzeti pavilo­nokban, részben termékcsoportok szerint szakosított közös csarno­kokban. Először állít ki a BNV-n Kanada, Pakisztán és Elefántcsont­part. A kanadaiak 18 nagyvállalata képviseli az országot, fakitermelő berendezésekkel, geofizikai műsze­rekkel, élelmiszer- és italadagolók­kal, orvosi vizsgáló berendezések­kel, Pakisztánból, a keleti orna­mentikát érvényesítő pavilonba szőnyegeket, csillogó textileket, bőrárukat, sebészeti műszereket hoztak. Elefántcsontpart kiállítói kávét, kókuszt, pálmaolajat, sely­meket mutatnak be. A szovjet kiállítás nagy teret szentel a centenárium alkal­mából a lenini életmű bemutatásá­nak és a lenini elvek megvalósítá­sát szemléltető témáknak. A Szov­jetunió és hazánk közötti barátság és együttműködés a gazdag doku­mentációs anyag másik témája. Az­tán felvonul 21 nagy szovjet külke­reskedelmi vállalat, szerszámgé­pekkel, személygépkocsikkal, gyógy­szerekkel, dísztárgyakkal, szőrmé­vel, villamoserőművekkel, röntgen­gépekkel.­­ Az NDK különleges műanyag fröccsöntő gépei, a csehszlovák üveg és porceláncikkek, a bulgá­­rok elektromos targoncái, a lengye­lek Polski Fiatjai, a románok ház­tartási gépei a laikus vásárlátoga­tók érdeklődését is felkeltik. Az USA pavilonban látható a vásár egyik szenzációja, az Apollo-10 eredeti holdkompja, amellyel 1969. május 18 és 26 kö­zött megközelítették a Hold felszí­nét.­­ Ugyancsak sok csodálója akad az olaszok Alfa Romeó­jának, a finnek papíripari gépeinek, a franciák kozmetikai cikkeinek. A japán Jetró külkereskedelmi szervezet nemcsak miniatűr mag­netofon­j­aival, fényképezőgépeivel, elektromos háztartási gépeivel ke­rül az érdeklődés homlokterébe, hanem azzal is, hogy széleskörű ipari és kereskedelmi kapcsolatot kíván kialakítani Magyarországgal. A svéd Atlas Copco bányagépei, mélyépítő berendezései már az el­­­­ső napokban felkeltették a szak­emberek érdeklődését. Kádár Mária : Sikeres termék a Láng Gépgyár áramfejlesztő gépegysége A vásár egyik érdekessége: az Apollo-10 holdkomp Praktikus és olcsó, az ÉRDÉRT Vállalat Kékes nevű kétszintes hétvégi faháza (Esztergály neve és MTI, Mező Sándor felvételei) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1970. MÁJUS 26. )

Next