Hajdú-Bihari Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Mi lesz a beszámolóban PÁRTVEZETŐSÉG VÁLASZTÁSRA TÓCSA JR­ÁS A pocsaji Dózsa Tsz párttitkára Simon Károly. Vékony, szikár em­ber. Kilenc esztendeje, hogy meg­választották itt a Dózsában a párt­­alapszervezet titkárának. Beszélge­tünk. Először az időjárásról, majd egy kis idő után témát változta­tunk. Közel két hónap múlva újra nagy esemény lesz a szövetkezet­ben, a pártalapszervezet életében. Letelt a két esztendő, számot kell adni az öttagú pártvezetőségnek a végzett munkáról és aztán majd sorra kerül az új pártvezetőség megválasztása is. Hogy kik lesznek az új pártvezetőség tagjai, azt majd az 59 párttag dönti el titkos szava­zással, akik itt, ebben az 5700 hol­das gazdaságban dolgoznak. No de ez még viszonylag későbbi dolog. Az viszont közelebbi, már most kell készülni rá, mi lesz a beszámoló­ban, hogyan értékelik a pártveze­tőség és a pártszervezet végzett munkáját. Mi lesz tehát a beszámoló­ban — kérdezem Simon Ká­rolyt. — Hosszú évekkel ezelőtt kiala­kult nálunk egy szokás, de úgy is mondhatnám, gyakorlat. Mielőtt a pártvezetőség beszámolója elkészül­ne — és nem a titkáré — három munkacsoportot hozunk létre. Ezek­ben a munkacsoportokban a párt­vezetőség tagjai mellett — két-há­­rom, négy emberből áll egy-egy munkacsoport — részt vesznek a legaktívabban dolgozó, munkálkodó párttagok is. A munkacsoportok tagjai aztán személy szerint felke­resnek minden elvtársat, párttagot, beszélgetnek velük, kikérik a véle­ményüket, javaslataikat, észrevéte­leiket. Azt tehát, hogy miről szeret­nének hallani a vezetőség beszámo­lójában. Minden munkacsoport ezután elkészíti írásban a saját ma­ga által jónak tartott részt, amelyet aztán a pártvezetőség megvitat. A három munkacsoport felmérése alapján elkészül a vezetőség beszá­molója, amelyet az egész pártveze­tőség meghallgat, s ha szükséges, további kiegészítéseket javasol. Csak így, ezután kerül a taggyűlés elé, ahol megindulhat a vita. Ezt a módszert mi itt az alapszervezet­ben eddig nagyon jónak tartottuk és most is ilyen módon akarjuk el­készíteni a pártalapszervezet mun­kájának kétéves felmérését, érté­kelését. Így ugyanis szinte személy szerint is minden párttagnak a vé­leménye belkerül, alaposabb a be­számoló, nem egy ember, hanem egy egész kollektíva bölcsessége, véle­ménye, meglátása kerül nyilvános­ságra. Természetesen a titkárnak is van véleménye, meglesz az észrevétele? — Igen és ahogyan most már né­zegetem a két év vezetőségi ülései­nek, taggyűléseinek jegyzőkönyveit, a határozatokat, amiket hoztunk jó­­néhány dolgot fel is jegyeztem. Van ugyan olyan dolog, amit nem is kell feljegyezni úgyis tudom. A be­számolóba azonban nagyon szeret­ném ha belekerülne. Hallhatnánk ezekből néhány példát? — Itt van például mindjárt a gazdasági rész, amely nemcsak a párttagokat, hanem személy szerint is minden termelőszövetkezeti ta­got érdekel. Termelőszövetkezetünk — és ezt minden dicsekvés nélkül mondhatom — a jó, erős gazdasá­gok közé tartozik. Ez minden szö­vetkezeti tag, de vezető érdeme is. Csak az utóbbi két esztendőben milyen fejlődés következett be, már az maga is nagyon figyelemre mél­tó és elgondolkoztató is. Amikor két esztendővel ezelőtt tartottuk a vezetőségválasztó taggyűlést, akkor még arról adtunk számot, hogy a gazdaság 33,5 millió forint halmo­zott termelési értéket ért­ el egy esztendő alatt. Az össz vagyon 1968- ban 32,5 millió forint volt, az egy tagra eső közösből származó jöve­delem pedig 22 500 forint. Akkor azt fogalmaztuk meg a beszámoló­ban — az előző éveket alapul véve — hogy a fejlődés nagyon szép, jó ütemű, és egyenletes. De azt is meg­fogalmaztuk, hogy még messze va­gyunk a csúcstól, sok területen van még mód az előrelépésre és menni is kell tovább előre. Mindenki egyetértett vele és mint az elmúlt­ esztendő példája igazolta a legtöbb területen újabb erőfeszítések is tör­téntek, amelyek az eredményeken is meglátszanak. Hogy miben? Ab­ban például, hogy az elmúlt eszten­dőben a halmozott termelési érték — természetesen nagyon jó időjá­rású esztendő is volt — mintegy 15 millió forinttal emelkedett. Az össz­­vagyon pedig mintegy 20 millió fo­rinttal. De az egy tagra eső részese­dés is 1000 forinttal volt több már, mint egy esztendővel korábban. Természetesen csak így nyersen el­mondani a számokat — igaz, hogy sokat mondanak — még­sem lehet. Azt is meg kell mon­dani, hogyan, miért. Néhány dol­got azonban ennek ellenére is kritikusabb szemmel kell néz­ni. Nem biztos ugyanis az, hogy a műtrágya, amit egy esztendőben vásárolunk és kiszórunk, hozta-e azt az eredményt amire számítani lehetett. Mire gondolok? Még most sincs jól, biztonságosan megoldva a tárolás, és így nyilván veszít táp­­értékéből. Aztán olyan is volt: nem volt elég gép és így nem minden területre lett akkor kiszórva a mű­trágya, amikor a legnagyobb szük­ség lett volna. Vagy bizony lehetne és kell arról beszélni is, hogy a vegyszerek alkalmazása is sok kí­vánnivalót hagy még maga után. Mi az tehát, amit végsősoron mon­dani akarok. Az eredmények jók, elégedettek lehetünk, de még min­dig áll az is: további előrelépésre, jobb költséggazdálkodásra és na­gyobb termések elérésére is van lehetőség. És a pártélet, az ideológiai munka? — Van erről is bőven mit monda­ni. Vegyük az előbbit. Két eszten­dővel ezelőtt 38 tagja volt párt­­alapszervezetünknek, most pedig 59-en vagyunk. Ha csak így néz­zük a pártépítést, akkor nagyon jó­nak mondható. Mi azonban, vagy személy szerint én mégsem vagyok teljesen elégedett. Az újabb 21 párt­tagból mi ugyanis csak hetet vet­tünk fel a taggyűléseken, a többi párttag átigazolás útján került hoz­zánk és elsősorban az újonnan lét­rehozott építési brigádba. Az biz­tos, hogy azokat, akiket felvettünk példamutatóan dolgoznak a gazda­ságban és a magánéletük is olyan, amilyen egy párttagtól elvárható, erősödött velük az alapszerveze­­tünk, a párt. De az is biztos: sokan vannak még olyanok, akiknek itt lenne köztünk a helye, a párt tagjai között. S velük többet kell foglal­kozni, törődni, beszélgetni is. Miért mondom ezt? Mert a termelésben, a munkában, a magánéletben helyt­állnak, van szavuk, lehet rájuk épí­teni. Ami talán elsősorban vissza­tartja őket, az a rokoni vagy éppen vallási megkötöttségek. És bizony az is előfordult: pártbüntetésben kellett részesíteni az egyik pártta­got, mert nem úgy élt és cseleke­dett, ahogyan , azt egy párttagnak kell. Jó ideje beszélgetünk már, és Si­mon Károly mindig újabb és újabb témákat vet fel. És téma van. Ho­gyan kell például a következő idők­ben a szakmunkásképzést még job­ban megoldani. Gazdasági feladat ez? Igen, az is. De a titkár azt mondja: a pártszervezet, minden egyes párttag feladata is, hogy se­gítsék a fiatalokat abban, hogy mi­nél jobb ismerői, tudósai legyenek szakmájuknak, megértsék azt, miért van szükség egyre jobban képzett szakemberekre. És hány ilyen, vagy hasonló kér­dés merül még fel. Csak az, ami a titkárnak, Simon Károlynak eszé­be jut, amelyről beszélni, szólni kel­lene a vezetőségválasztó taggyűlé­sen, a kétéves munka­­értékelése so­rán. Pedig a párttagok mindezekhez még bizonyára számos más kérdést is adnak. Mi lesz tehát a beszámolóban? Ahogyan készül erre a vezetőség­választásra a pártvezetőség és az egész párttagság, abból arra lehet következtetni, kollektív lesz a be­számoló és a kollektív bölcsesség is ölt benne testet. Ennek pedig lénye­gében egy a célja. Minden területen még tovább előrelépni, még jobban dolgozni és gazdálkodni. Hogy erő­södjön még jobban a Dózsa Tsz kö­zös gazdasága és gyarapodjon sze­mély szerint is minden tag. Anya­giakban és tudásban. S a kommu­nistáknak ehhez kell most útmuta­tást adni, további segítséget és pél­damutató szorgalmat is. Rácz Béla Könnyűipari kiállítás Moszkvában Már néhány éve egymást követik a nagy nemzetközi kiállítások a moszkvai Szokolnyiki parkban. A mostani alkalommal 22 ország több mint 700 különböző cége jú­nius 2-ától legjobb könnyűipari gépeit és termékeit mutatja be. A szakmai kiállításon a szocialis­ta országokon kívül jelen vannak Ausztria, Belgium, Olaszország, Finnország, Anglia, NSZK, Japán és több tengerentúli ország cégei­nek képviselői is. A könnyűipari gépeket és árukat 30 pavilonban helyezik el. A kiállítók közül legnagyobb he­lyet a Szovjetunió foglalja el. Szé­leskörűen mutatják be a különbö­ző gyapjúipari termékeket, a lenfo­nal előállításához szükséges új sza­lagberendezéseket és több modern varrógépet. Különleges helyet kap az elektromechanikus és programo­zott vezérlésű automatasor és több más automatizált berendezés és mű­szer. A magyar kiállítók között szere­pel a Metrimpex és a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat, amelyek különböző bőripari és cipőipari gé­peket, valamint textilipari berende­zéseket mutatnak be. A kiállított gépek között szerepel egy szovjet— magyar cséreváltó automata is. A szocialista országok közül Ju­goszlávia, NDK, Csehszlovákia, Bulgária szakmai kiállítói is jelen vannak a Szokolnyiki parkban. Szakmai körökben az NDK-be­­mutatók mindig nagy érdeklő­dést váltanak ki. Most a kö­töttárukat előállító gépeket mutat­ják be. Nagy elismerést váltanak ki a cseh ellenőrző-mérő műszerek is. A bolgár könnyűipart a Techno­export Külkereskedelmi Vállalat mutatja be Moszkvában. A kiállítással eg­yidőben ruha és cipőbemutatóra kerül sor és több tudományos szimpóziumot is ren­deznek. Előre láthatólag csak a szo­cialista országokból több mint 3000 szakember látogatja meg a kiállí­tást. (KS—APN) Iparszerű sertéstartás Korszerű technika, korszerű termelés, jobb eredmények Balmazújváros határában egy figyelem­re méltó építkezés eredményeképpen már­­látható az a "nagy vállalkozás, amelyre a község két nagy szövetkezete fogott össze: a sertéskombinát. Hivatalosan ez a neve ennek a most épülő létesítménynek: önálló esz-közi sertéskombinát. Az építkezés már első látásra is meg­lepő, új termelési módszereket sejtető kép tárul a látogató elé. Modern épü­lettömbök nőttek a föld felszíne fölé, a hidroglóbusz karcsún és büszkén nyúlik a magasba, mintegy őrködve az onnan ki­csinek, illetve alacsonynak tűnő többi épület fölött. Az épületek egymás mellett szép sorjában állnak, rendezettség érző­dik az egész telepen. Most is dolgoznak, serényen és jól haladnak az építkezéssel. De kell is ez a serénység, mert az idő, a határidő sürget, ez év december­­é­re tel­jes egészében készen kell lennie az épít­kezésnek. Ez a terv. Minden reményük megvan arra, hogy a tervet teljesíteni fog­ják. De nézzük meg azt is, milyen előzmé­nyei voltak ennek a beruházásnak, ho­gyan született a gondolat, hogy itt Bal­mazújvároson létrehozzanak egy hatalmas sertéskombinátot. A gondolat már 1968-ban felvetődött a hét termelőszövetkezet vezetői részéről, hogy valamilyen formában korszerű­síteni kellene a szövetkezetek sertéste­nyésztését. Az igazság az, hogy ez az ágazat úgyszólván jövedelem nélküli volt, vagy legalábbis igen minimális többle­tet eredményezett. A korszerűsítéshez, a jövedelmezőség fokozásához - ezt min­denki tudta - a sertésférőhelyek javítása, korszerűsítése volt a legfontosabb feladat. Az akkori sertésférőhelyek 80 százaléka szerfás istállóban volt, azokat viszont - úgy vélekedtek a szakemberek - nem volt­ kifizetődő újítani, javítani, modernizálni. Így aztán megszületett az elhatározás: építsenek­­ egy teljesen új, a legkorsze­rűbb követelményeknek is megfelelő ser­téstelepet közös összefogással, tsz-társu- l­ással. Nos, az elhatározás megszületett, a fel­tételeket kellett biztosítani. A feltételek pedig megvoltak, biztosítottnak látszot­tak: a község határában megterem a ta­karmány, ami szükséges a sertéstenyész­tés- és hizlaláshoz. Ha pedig a ta­karmány megvan, akkor azt eredménye­sen kell felhasználni. Így, ilyen előzmé­nyek után 1969. március 1­-én kezdetét vette a sertéskombinát építése. Ekkor már a korábbi egyesülés következtében két szövetkezet volt a községben, s így ez a létesítmény két tsz: a Lenin és a Vö­rös Csillag vállalkozása. Ilyen nagy vállalkozás, ilyen nagy lé­tesítmény látogatásakor kézenfekvő a kér­dés: mire képes, egyáltalán mire hivatott ez a kombinát, mennyibe kerül ez a vál­lalkozóknak, s mit tud egy év alatt pro­dukálni? A kérdésre igen figyelemre méltó vá­laszt adnak a tények, a tervben meghatá­rozott adatok. Mutatóban talán a legfon­tosabb számadatok kívánkoznak ide: egy év alatt 11 000 hízott sertés kibocsátá­sára képes a telep, 210 nap alatt éri el egy-egy hízó a végsúlyt, a 115 kilogram­mot. A telep tervezett építési költsége 53 millió forint, s így ma ez a sertéskom­binát a megye legnagyobb termelőszövet­kezeti beruházása ebben az ágazatban. Érdemes megjegyezni, hogy a balmazúj­városi két nagy termelőszövetkezet jelen-­­legi évi sertéstermelése körülbelül 1­6 ezer darab mindössze. A korszerű mód­szerek következtében ez a telep jó ter­melési mutatók elérésére is képes: egy kiló hús előállítására 3,6 kiló takarmány felhasználást terveznek. Ehhez valóban új tartási és tenyésztési módszerekre van szükség, olyan korszerű módszerekre, amelyek a legcéltudatosabban törekszenek a sertéstenyésztésben és hizlalásban rejl­­­ő lehetőségek legjobb kihasználására. Ezt szolgálják a modern épületek, amelyek már megszemlélhetők ezen a telepen: központi fűtéssel, klímaberendezéssel, ön­­ete­őkkel és önitatókkal, automatikus ta­karmányadagolókkal és a legkorszerűbb tisztítóberendezéssel ellátott fiaztatók, vemhesítők, tenyészkocasüldő szállások, kocaszállások, amelyek hamarosan bené­pesülnek. Az ezekhez szükséges feltétele­ket önálló energiatelep, kazánház, víztá­roló biztosítja. Azt hiszem, ezek a számok és adatok máris bizonyítják azt a forradalmi válto­zást, amelyet és kombinát létrehozása je­lent a sertéstenyésztésben. Merőben más körülmények között és más hatásfokkal történik ennek a lakosság ellátása szem­pontjából olyan fontos állatfajnak a tar­tása, a vele való gazdálkodás. A hivata­los szóhasználat máris ez: iparszerű ser­téstartás. És azt hiszem ez a legkifejezőbb. Mert valóban erről van szó: ezen a tele­pen maguk állítják elő a­­szükséges alap­anyagot, itt történik a tenyésztés is, tehát míg a kismalacból vágásra érett hízó lesz, el sem hagyja a telepet. Mindössze egyik épületből a másikba kerül. Ugyanakkor olyan intenzitással és gyorsasággal törté­nik mindez, hogy azt valóban csak az iparban megszokott termelési folyamat gyorsaságához lehet hasonlítani. Természe­tesen ehhez a telep korszerűsége, modern technikai ellátottsága is hozzájárul: az automata gépsorok, adagolók, fűtő- és szellőztető berendezések stb. Ez a kombinát merőben más munkakö­rülményeket is jelent az itt dolgozóknak. A technikai berendezések kezelése ugyan­úgy hozzátartozik a gondozó munkájához, mint eddig az állatokkal való egyéb fog­lalatosság. Tudni kell ezzel is bánnia, te­­­­hát: nem elég csak az állatokat, azok tu­lajdonságait, szükségleteit ismerni egy-egy itt dolgozónak. Technikailag is képzettnek kell lennie, s e kétfajta ismeretet kell összehangoltan alkalmaznia munkája so­rán. Szebb, sokoldalúbb, tartalmasabb munka vár tehát a kombinát leendő dol­gozóira is. Ugyanakkor itt megtalálják a szociális létesítményeket, irodákat, zuha­nyozót, étkezőt stb., ami szintén nagy változást jelent az eddigi sertéstelepekhez képest. Itt tehát más körülmények között élhetnek majd a dolgozók. Természetesen az automatizálás, a korszerű telep azt is eredményezi, hogy kevesebb dolgozó­ lát­ja majd el a tennivalókat. A tervek sze­rint ezen az­­évi 11 000 darab hízót „ter­melő”­­telepen összesen 46 dolgozó lát el minden munkát, az irodai teendőktől az állatok gondozásáig. De előbb ezeknek a dolgozóknak meg kell tanulniuk az itte­ni munkát. Ezt célozza az a továbbkép­ző tanfolyam, amelyen mindenkinek részt kell vennie, aki itt teljesít majd szolgála­tot, akinek ez a kombinát ad munkát. Végezetül még annyit erről a telepről: a tervek szerint a kombinát évi 29 millió forint termelési értéket tud majd produ­kálni, amelyből a tiszta jövedelem 4­1 millió lesz. Ez azt is jelenti, hogy a szö­vetkezeti tagok jövedelmének növeléséhez is hozzájárul majd ez a korszerű telep, ami nem közömbös egyetlen balmazújvá­rosi lakosnak sem. S ami még minden­képpen megírandó, az az, hogy a balmaz­újvárosi sertéskombinát létrejötte egyben több sertést is jelent a község, a megye, végsősoron az ország, a népgazdaság szá­mára. És tulajdonképpen ezekért épül jó ütemben a sertéskombinát. Írta és fényképezte- Boda László Egy brigád — munka közben Látkép a kombinátról N­AJDÚ-BIHARY NAPLÓ ( 1971). MÁJUS 30. )

Next