Hajdú-Bihari Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

Megválasztották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségét Megalakult az új szovjet kormány (Folytatás az 1. oldalról) Nyikolaj Podgornij ezután ja­vaslatot terjesztett elő a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnök­­helyetteseire, az Elnökség titkárá­ra és az Elnökség tagjaira vonatko­zólag. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének helyetteseivé megválasz­tották a szövetségi köztársaságok Legfelsőbb Tanácsai Elnökségeinek elnökeit. Jadgar Naszriggyinovot, Üzbegisztán Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét a nemzeti­ségi tanács elnökévé választották. Az Elnökség titkárává ismét Mi­hail Georgadzet választották. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének tagjai többek kö­zött: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Dinmuhamed Kunajev, Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, Maserov, Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titká­ra, Sarat Rasidov, Üzbegisztán Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, Pjotr Se­­beszt, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titká­ra, Viktor Grisin, az SZKP Moszkvai Városi Pártbizottságá­nak első titkára, Leonyid Szobo­­lev író, Szemjon Bugyonnij mar­sall, Anasztasz Mikojan. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa határozatot hozott a kormány — a Szovjetunió Minisztertanácsa — megalakulásáról. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa szerda délelőtti ülésén Alekszej Koszigint választották a miniszter­­tanács elnökévé. Koszigin a szov­jet parlament elé terjesztette név­sorát, amelyet a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag jóváhagyott. A minisztertanács elnökének el­ső helyettesei: Kirill Mazurov és Dmitrij Poljanszkij. A kormányba kilenc elnökhelyet­tes, a miniszterek, az állami bizott­ságok elnökei, az Állami Bank ve­zetőségének elnöke, a központi sta­tisztikai hivatal vezetője került. Az alkotmánynak megfelelően mind a 15 szövetségi köztársaság minisztertanácsának elnöke tagja a kormánynak. Személyi változásokra nem ke­rült sor. Az állami rádió- és tele­vízióbizottságnak állami szövet­ségi köztársasági rádió- és televí­zióbizottsággá való átszervezésével e bizottság elnöke is tagja lett a kormánynak. Koszigin az ülésen rövid nyilat­kozatot tett. Kijelentette, hogy kormánya változatlanul megvaló­sítja az SZKP lenini fő irányvona­lát, amelyet az egész szovjet nép támogat. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a Szovjetunió nagy sikereket ért el a kapitalizmussal folyó tör­ténelmi jelentőségű versenyben. Külpolitikájában a szovjet kor­mány folytatja a harcot a nemzet­közi problémáknak a béke és a szocializmus érdekében való meg­oldásáért — jelentette ki Koszi­gin. — A k­ormány nagy gondot fordít arra,­­hog még szilárdabbá váljék a Szovjetunió nemzetközi helyzete, az ország biztonsága, szö­vetségeseink és barátaink biztonsá­ga, még szorosabbra váljék a szo­cialista közösség összefogása. A­­ minisztertanács azon fog mun­kálkodni, hogy az ország erejének gyarapodása a nép javát szolgálja — mondotta Koszigin. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának szerdai ülésén megjelent Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és minisz­terelnöke. A szovjet parlamenti képviselők nagy tapssal üdvözöl­ték Nasszert, akinek kíséretében ott voltak az EAK küldöttségének tagjai. A szerdai ülésén megválasztot­ták az Interparlamentáris Unióban részt vevő szovjet parlamenti cso­port elnökét is. E tisztséget Alek­szej Sityikov tölti be, akit kedden választottak meg a Legfelsőbb Ta­nács Szövetségi Tanácsának elnö­kévé. Helyetteseivé Jadgar Nasz­­riggyinovát, a Nemzetiségi Tanács elnökét, Lev Tolkunovot, az Iz­vesztyija szerkesztőjét és Dmitrij Kabajevszkij zeneszerzőt válasz­tották meg. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ülésszaka szerdán befejező­dött. (MTI) A Legfelsőbb Tanács ülésszaka. Képünkön: (alulról a második sor­ban, jobbról balra) Brezsnyev, Koszigin, Podgornij és Szuszlov. (Napló-telefotó — TASZSZ—MTI—RL) A szovjet parlament Indokínával kapcsolatos nyilatkozata A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa megvizsgálta az indokínai tér­ségben kialakult helyzetet. A par­lament teljes egészében jóváhagyta a szovjet kormánynak arra irányu­ló politikáját és gyakorlati lépé­seit, hogy az imperialista agresz­­szió elleni harcban támogassa az indokínai népeket. A nyilatkozat mindenekelőtt rá­mutat: a hadműveletek kiterjeszté­se Kambodzsára közvetlen folyta­tása az Egyesült Államok vietnami agressziójának és a laoszi fegyve­res intervenciójának Ezzel össze­függésben a Legfelsőbb Tanács emlékeztet, hogy miközben az ame­rikai légi haderő provokációs be­repüléseket hajt végre a VDK te­rülete fölé, Washington azzal fe­nyegetőzik, hogy­­felújítja a bom­batámadásokat a VDK ellen. A Legfelsőbb Tanács egyöntetűen el­fogadott nyilatkozata felhívással fordul a világ parlamentjeihez és jószándékú embereihez, hogy til­takozzanak az amerikai kormány agresszív indokínai cselekményei ellen és határozottan követeljék az amerikai és szövetséges csapatok azonnali teljes és feltétel nélküli kivonását ebből a térségből. A Szovjetunió internacionalista köte­lességét teljesítve maradéktala­nul támogatja a nemzeti felszaba­dító mozgalmat. A szovjet nép test­véri rokonszenvét nyilvánítja Viet­nam, Laosz és Kambodzsa népei iránt, követeli az amerikai kor­mány agresszív indokínai cselek­ményeinek beszüntetését. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa megállapítja, hogy az amerikai militaristák továbbra is cinikusan semmibe veszik a laoszi semleges­ségről szóló nemzetközi megállapo­dást, meggátolják, hogy az ország különböző politikai csoportosulá­sai megállapodjanak a laoszi poli­tikai rendezés programjában. A szovjet parlament ismételten hang­súlyozza, hogy a legutóbbi indo­kínai események ismételten bizo­nyítják, az amerikai imperializmus hódító és gyarmatosító elképzelé­seit. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok uralkodó köreinek agresz­­sziós és rabló politikája Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei ellen kudarcra van ítélve — fejeződik be a szovjet parlament nyilatko­zata. (TASZSZ) Nyilatkozat a közel-keleti helyzetről A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ülésszaka szerdán nyilatko­zatot fogadott el a közel-keleti helyzetről. „A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa mély aggodalmát és nyugta­lanságát fejezi ki az általános bé­két fenyegető veszéllyel kapcsolat­ban, amelyet Izrael és imperialista pártfogóinak agressziós tevékeny­sége idéz elő a Közel-Keleten. Iz­rael azonban folytatja az arab or­szágok elleni agresszióját, meg­szállva tartja az elfoglalt arab területeket, fegyveres támadásokat hajt végre az EAK, Szíria, Jordá­nia és Libanon ellen. Ennek követ­keztében a közel-keleti helyzet egy újabb robbanás veszélyét hordozza magában. Izrael nem hajtotta végre a Biz­tonsági Tanácsnak egyetlen hatá­rozatát sem. A megszállt arab te­rületeken Izrael a­ gyarmatosító rablás, és a tömegterror politikáját folytatja az arab lakossággal szem­ben. A jelenlegi izraeli politika lé­nyege abban áll, hogy megakadá­lyozza a közel-keleti helyzet politi­kai rendezését, fokozza az arab or­szágokra gyakorolt nyomást és így törekszik megszilárdítani agresszió­jának eredményét. A kérdés jelenleg így hangzik: vagy tovább fokozódik a háborús veszély a Közel-Keleten s ez bekö­vetkezhet, ha az agresszort nem zabolázzák meg, vagy olyan in­tézkedéseket hoznak, amelyek biz­tosítanák a politikai rendezést a Biztonsági Tanács 1967. évi no­vember 22-i határozatának teljes egészében való végrehajtása alap­ján. Nemcsak az arab országok ellen irányul Izraelnek a neokolonialis­­ta körök által támogatott közel-ke­leti agressziója, az ami ebben a térségben, az ázsiai és az afrikai kontinens találkozásának pontján történik, közvetlenül érinti vala­mennyi ázsiai és afrikai ország né­peinek sorsát, az általános béke és a népek biztonságának sorsát. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttei bizonyosak abban, hogy nincs olyan parlament, nincs olyan parlamenti képviselő, aki csupán az események puszta szem­lélője maradhat, most, amikor az izraeli vezetők esztelen cselekede­tei reálisan veszélyeztetik a nem­zetközi békét, és biztonságot. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa maradéktalanul jóváhagyja a szovjet kormány politikáját, amely­nek értelmében sokoldalú segítsé­get nyújt az arab országoknak az izraeli agresszió elleni bátor küz­delmükben. A Szovjetunió változatlanul úgy véli, hogy a közel-keleti helyzet alakulását csakis az ottani országok népei és kormányai határozhatják meg. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa kifejezi azt a reményét, hogy a nyilatkozat kedvező visszhangra és támogatásra talál az összes béke­szerető erőknél, és hozájárul ahhoz, hogy az államok megtegyék a szükséges lépéseket a közel-keleti igazságos és tartós béke megterem­tésére. (MTI) K­­A I­PARI NAPLÓ — 1970. JÚLIUS 16. Új kormány Finnországban Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök szerdán kinevezte a finn kormányt. A Karjalainen miniszterelnök vezetésével megalakult új finn kormány öt parlamenti párt koalí­ciójaként jött létre. A Finn Szo­ciáldemokrata Párttól öten, a Kö­zép (CENTRUM) Párttól négyen, a Népi Demokratikus Uniótól hár­man, a Svéd Néppárttól ketten vesznek részt az új kormányban és egy személlyel képviselteti magát a Liberális Néppárt is. Van továbbá az új kormánynak egy úgyneve­zett független tagja, aki azonban szintén a liberális néppárthoz áll közel. Külügyminiszter Veinö Lenkinen (Szociáldemokrata), hadügyminisz­ter Gestrin (Svéd Néppárt), pénz­ügyminiszter Carl Olof Tallgren (Svéd Néppárt) lett. A parlament 200 képviselője közül 144 támogatja a kor­mányt. (TASZSZ) A mostani finn kormányalakítás egyik érdekessége az — emeli ki a DPA —, hogy ellenzékbe szorult az a két párt — a Konzervatív Nemzeti Koncentráció Pártja és a Finn Kisparasztpárt —, amelyek a március 1-i választások egyéni győzteseinek voltak tekinthetők. E két párt azonban olyan nacionalis­ta beállítottságú elemeket tömörít, amelyek ha kormányt alakítanak — Kekkonen elnök és a felelősség­­tudattal rendelkező finn politiku­sok többségének véleménye szerint — nem biztosítják a jelenlegi sem­legesség­­politika folytonosságát. A finn szuverenitás és nemzeti füg­getlenség fenntartása szempontjá­ból azonban létfontosságú az utób­bi évezredekben kialakult bizton­sági politika folytatása, amihez — a helsinki politikusok álláspontja szerint — minél szélesebb parla­menti alapokkal rendelkező, sok­színű kormány a legjobb biztosí­ték. (DPA) Peking az elszigetelődés ellen Páratlan esemény a kulturális forradalom óta A hangszórókból a Marseillaise áradt és az elnökségben a francia miniszter, Bettencourt mellett maga Csou En-laj állt kedden a pekingi francia nagykövetségnek a nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásán. A pekingi diplomáciai testület tag­jai pezsgőspoharakkal a kezükben figyelték a kulturális forradalom óta páratlan jelenetet: a kínai mi­niszterelnök koccintását egy vezető nyugati hatalom miniszterével. Bet­tencourt hivatalos küldöttségét, amely Pompidou üzenetét hozta Mao Ce-tungnak, Mao és Lin Piao kétórás beszélgetésen fogadta hét­főn. A beszélgetés hosszúságát te­kintve is rendkívül figyelemre mél­tó, s még érdekesebb akkor, ha tud­juk, hogy mint a francia állammi­niszter elmondotta az MTI tudósí­tójának, 1964-ben a diplomáciai kapcsolatok felvétele után Betten­court — akkor még alacsonyabb rangban — már egyszer járt Kíná­ban. Azok között volt, akiket akkor is fogadott Mao Ce-tung. A kínai— francia megbeszélésekről eddig nem szivárogtak ki részletek, de a ked­di fogadáson elhangzott pohárkö­szöntők kiemelték a két ország kö­zötti kapcsolatok fő motívumait. Manach francia nagykövet közös elvként emelte ki az egyenlőséget és az egymás belügyeiben való be nem avatkozást. Hangsúlyozta, hogy francia részről mindig nagyra ér­tékelték Kína törekvéseit a függet­lenségre. A nagykövet aláhúzta Kína vi­lágpolitikai szerepét, örömét fejez­te ki a kapcsolatok fejlődésével ösz­­szefüggésben s ennek kifejezése­ként értékelte a Bettencourt-vezet­­te küldöttség látogatását.­­ Kínai részről a békés egymás mellett élés öt elvét hangsúlyozták, s kiemelték, hogy a kapcsolatok gazdasági, kereskedelmi és kulturá­lis téren fejlődtek. Bettencourt kül­döttsége szerdán vidéki körútra uta­zik, ellátogat többek között Jenan­­ba, Kantonba és Sanghajba is. (MTI) Magyar-iráni gazdasági tárgyalások A Hushang Ansari gazdasági mi­niszter vezetésével Budapesten tartózkodó küldöttség megérkezése után megkezdte tárgyalásait a Kül­kereskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszterrel. A delegáció ezt követő­en szerdán megtekintette a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgép­­gyárát, majd felkereste dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisz­tert, akivel tárgyalt a magyar gép­ipari termékek exportjának foko­zásáról, valamint az iráni­­ ipari termékek vásárlásának lehetősé­geiről. (MTI) Borzalmak­bon Az AFP hanoi tudósítója sajtó­­értekezleten találkozott kedden négy volt fogollyal, akik a Con Son szigeti „tigrisketrecekből” mene­kültek. A volt foglyok, köztük egy nő, éveket töltöttek az említett börtön­ben, ahol havonta tucatjával pusz­tultak az emberek. Elmondották, hogy szappanos vizet töltöttek erő­szakkal a szájukba, kutyákat eresz­tettek rájuk. A nőknek üvegpalac­kokat erőszakoltak a nemiszer­vükbe stb. Az újságírók úgy hall­gatták a borzalmakat, mintha „Kafkát olvastak volna fel nekik, vagy a mathauseni koncentrációs tábor egy menekültjének elbeszélé­sét hallgatták volna” — írja az AFP tudósítója. A sajtóértekezleten a dél-vietna­mi ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége egy dokumentumot adott át a sajtónak, amely leleple­zi az amerikaiak és bábjaik hábo­rús bűntetteit. A dokumentum adatokat ismertet a dél-vietnami börtönrendszerről, közli, hogy je­lenleg több mint 200 000-en vannak börtönben vagy kényszermunkán. A börtönök és táborok — mintegy ezer van belőlük jelenleg — az Egyesült Államok pénzén épültek, az erre a célra juttatott összeg 442 000 dollár körül mozog. A ko­rábban már részletesen leírt Con Son szigeti „tigrisketrecek” is rész­ben amerikai segítséggel készül­tek. A dokumentum szerint a fog­lyok száma 12 és 15 ezer között van. Edmund S. Muskie demokrata szenátor kedden határozati javas­latot terjesztett az amerikai tör­vényhozás felső háza elé, amely el­ítéli a dél-vietnami politikai fog- Son börtöneiben lyokkal szemben alkalmazott ke­gyetlen és embertelen bánásmódot. A Muskie szenátor, akit a de­mokrata párt 1972-es elnökjelölt­jének tartanak, többek között azt mondta szenátusi beszédében: „Ha a Thieu-Ky-rezsim továbbra is ilyen csúnya módon bánik belső politikai ellenzékével, a vietnami konfliktus békés megoldásának ki­látásai nagyon is messze kerül­nek”. (REUTER) Lapzártakor érkezett Nemzetközi sakkverseny A Maróczy Géza emlékverseny tizedik fordulójában lapzártáig há­rom játszma fejeződött be. Ered­mények: Ribli—Filep 1:0, Dely— Paoly dr. 1:0, Bilek—Andersson döntetlen. A többi játszma lapzár­takor még tart. IZGALMAS KÜZDELEMBEN VERESÉGET SZENVEDETT A DÓZSA-VÁLOGATOTT Szerdán este villanyfényes mérkőzé­­sen 1500 érdeklődő előtt játszotta első mérkőzését a belügyi nemzetközi kézi­labda tornán a Dózsa-válogatott, s an­nak ellenére, hogy az első félidőben ke­zében tartotta a győzelmet, balszeren­csés vereséget szenvedett 14:13 arány­ban a lengyel Gwardia együttesétől. A másik találkozón az esélyes berlini csapat maradt alul a csehszlovákokkal szemben. Eredmények: Gwardia—Dózsa-válogatott 14:13 (6:10), Ruda Hviezda (Csehszlovák) —Ber­Thi Dynamo 17:15 (9:8).

Next