Hajdú-Bihari Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

Az úttisztító kiegyenesedik és mosolyog. A megszólítás miatti, alig szusszanás­­nyi szünet mosolygást lop a baráz­dált arcra: — Tessék? Valami utcát keres­nek? Naponta állítják meg így. Sokan. Az akkurátus, sohasem sietős, de sű­rű rendben egymást követő mozdu­latok, s az utca mindig mögötte maradó rendre bizalmat ébreszte­nek. Kovács István, úttisztító ható­sági ember. — 41 éve vagyok közalkalmazott. — És hány éves? — Hatvanöt. — Negyvenegy év közszolgálat? Miért dolgozik? — Mert több így a pénz mint a nyugdíj, meg mert nehéz is lenne elszokni az utcáról. Dolgozom én, amióta élek. — Család? — Két fiú. Az egyik itt nálunk, a másik géplakatos. És az öt unoka. — Nem nehéz? Hatvanöt évesen? — Két unokám állandóan nálam van. Kell is. A pénz kell, no meg ránk is szüksége van a városnak. Egy-egy vasárnap után annyi a sze­mét, mintha csupa rendetlen ember járná a várost. — Bosszúság? — A szemeteskosár mellett is csupa villamosjegy a föld. És­ az­tán minket szidnak. Pedig... A hajnalok már mindig ott ta­lálják. Négy órára kellene jönni. Fél négykor kezd, 1700-ért. Hatvan­öt évese. .. . Felvételt hirdet a Kodály Kórus A debreceni Kodály Kórus ma kezdi meg idei rendszeres munkáját. Az el­múlt év eredményekben, sikerekben gazdag volt. Nehéz lenne felsorolni a hangversenyeket, a budapesti Erkel Színháztól a debreceni kórusversenyig, a zeneakadémiai esttől a moszkvai és jereváni vendégszereplésig. Augusztus­ban kétszer is hirdették plakátok a kó­rust. A nyírbátori zenei hetek rendez­vénysorozatában Gulyás György, Kis­kunfélegyházán Ferencsik János ve­zényletével szólalt meg a Psalmus Hun­­garicus. Most a kórus minden szólamába fel­vételt hirdet. Még lehet jelentkezni ma délután 6 órakor a Zeneművészeti Szakiskola Kodály termében (Debrecen, Vár utca 1.) Újítási ankét, nyugdíjas-találkozó, névadó ünnepség a finomkötöttáru-gyár debreceni üzemében Mozgalmasak voltak az elmúlt napok a Budapesti Finomkötöttáru­gyár debreceni üzemében — írja tudósítónk, Papp Gusztáv.­­ Az események közül kiemelkedett­ az az újítási ankét, melyen a gyár újí­tói, gazdasági vezetői jelentek meg, hogy megbeszéljék, megvitassák: hogyan segíthetnék az üzem töp­rengő emberei a termelési problé­mák megoldását, az éves feladato­kat? Részt vett az ankéton Gál­­Andrásné, az üzem igazgatója is. A jelenlevők több hasznos javaslatot tettek elsősorban az újítási kedv fokozódása érdekében, s határoztak arról, hogy elkészítik az üzem újí­tási feladattervét, mely meghatároz­za azokat a fontos területeket, ahol a gondok enyhítése érdekében­­ szükség van az újítók lelkes közre­működésére, tudására, ötleteire. A gyár ötven nyugdíjas dolgozó­ját is köszöntötték az elmúlt na­pokban egy kis ünnepségen. A meg­érdemelt pihenőt töltő ünnepeltek között több olyan idős dolgozó vett, aki a gyár megalakulásától kezdve dolgozott az üzemben. Sor került a legifjabbak köszöntésére is: a nyugdíjastalálkozó után név­adó ünnepség jelentett eseményt a kötöttárugyár életében. Tíz dolgo­zó nő gyermekét ünnepelték név­adásuk alkalmából, s jegyezték be nevüket az emlékkönyvbe. A kicsi­ket és szüleiket Cseres Sándorná­szb-titkár és Szabó Kálmánné párt­titkár köszöntötte a kollektíva ne­vében, majd ajándékutalványokat adtak át a tíz gyermeknek, illetve szüleiknek. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. SZEPTEMBER 17. MGV-gyártmányok a kiállításon Ahány embernek nekiszegeznénk a kérdést: „Mit láttál a kiállítá­son?” — annyiféle választ kapnánk. Bizonyára sokan voltak, akiknek a figyelmét csak a színes forgatag ra­gadta meg, a körúti karnevál, a né­pi együttesek bemutatója, fogatok felvonulása és versenye, öt és fél mázsás sertés és más különlegessé­gek. Gépek? Hát igen, gépek is van­nak, de ezek nem hívják fel ma­gukra a közfigyelmet hivalkodó szí­nekkel, egyik-másik még mozgásá­val sem. A gépbemutatók mégis né­pesek, látogatottak. A kis asztalok­nál megfordul a közönség, néha még sorba is áll egy kis felvilágo­sításért, egy kis látványosságért. Szakértő közönség, szakértői látvá­nyosságért. Ez a fajta közönség az álló gépeket is mozgásukban, mun­kájukban látja, odaképzeli őket a szántóföldre, a gyümölcsösbe, a magtárba. Felvilágosítást kér. Fel­jegyzi a műszaki adatokat, az árat. A nagy múlttal rendelkező gép­gyártó vállalatokon kívül az idei élelmiszergazdasági kiállításon megjelentek a Mezőgazdasági Gép­javító Tröszt vállalatai is gyártmá­nyaikkal. Bemutatójuk méretei sze­rények, nem foglalnak el hatalmas területeket. De növeli jelentőségü­ket, hogy mindaz, ami itt látható, szervesen kapcsolódik a mezőgép­­gyártás egészéhez, hiányt pótol, fel­tételezi, hogy ésszerű munkameg­osztás van kialakulóban a mezőgaz­dasági gépeket előállító gyárak, vál­lalatok között, piackutatás folyik, és az igényeket, a szükségleteket fi­gyelembe véve jelentkeznek az új gyártmányok. A tröszt területén tervszerű elren­dezésben találhatók a bemutatott gépek, használhatóságuk szerint csoportosítva. A Debreceni Mező­­gazdasági Gépjavító Vállalat újdon­ságai is köztük vannak. A megye, a környék szakértő kö­zönsége éppen két évvel ezelőtt ta­lálkozhatott először kiállításon a vállalat akkori készítményeivel, nem sokkal azután, hogy vállalattá egyesültek a megye gépjavító állo­másai. Akik látták ezt a debreceni bemutatót, s megnézték most a bu­dapesti kiállítást, lemérhetik a fej­lődést. Nem kicsi az az elismerés, amit a vállalat kapott a mostani kiállítá­son. Épp most érkezett a meghívó a vásárzáró ünnepségre, ponto­sabban a díjkiosztásra. Mert díjak­kal térnek haza Budapestről az MGV gyártmányai: kettő közülük bronzérmes lett, de még egy bronz­érmet és egy ezüstöt nyertek az AGROTERV-vel közös produktu­mokkal. Mit tudnak ezek a gépek, beren­dezések? Milyen erényeik alapján kaptak díjakat? Itt van például az úgynevezett földnyeső gép, a böszörményi ál­lomás gyártmánya. Egy korszerű (vagy korszerűsödést igénylő) me­zőgazdasági üzemben gyakori fel­adatba tereprendezés, a mezőgazda­­sági utak építése. Dombosabb vidé­keken vízmosások­ nyomait is el kell tüntetni. Ilyen munkák­hoz készült ez az egyszerűen kezel­hető, ládaszerű szerkezet. Nem igé­nyel külön gépkezelőt sem. Az erő­gép vezetője a traktor hidrauliká­jával működteti anélkül, hogy a ki­­e­s bekapcsolások miatt meg kellene állni. Speciális erőgép sem kell hoz­zá, az általánosan használt, 40—50 lóerős traktorokhoz kapcsolható. Holtszezonban is munkát biztosít az erőgépnek és vezetőjének. A bí­rálók dicsérték mozgékonyságát és a billenő tartály azon tulajdonsá­gát, hogy a benne összegyűlt földet egy kupacba is le tudja rakni, de­ ha kell, akár szét is tudja teríteni. A másik bronzérmes neve: egy­tengelyes pótkocsi, Tiszacsegén ké­szül. Elsősorban kertészeti, szőlé­szeti munkákra használható. Pla­tójának magassága mindössze 130 centiméter, mintha csak a szürete­­lők puttonyához méretezték volna. De nemcsak szőlőt, sokféle szilárd, pépes vagy cseppfolyós anyagot le­het vele szállítani. Mozgékonysága szintén dicsérendő. Kis helyen for­dul, elfér a kertészetek, szőlők, gyü­mölcsösök keskeny útjain. Kiürítése még egyszerűbb: három irányba (hátra és kétoldalt) billenthető. A kiállítás kertészeti részlegében működését is bemutatták. A föld­nyeső munkáját szintén megnézhet­ték az érdeklődők: szeptember első napjaiban a kiállítás rendezvénye­ként a sárisápi Új Élet Tsz-ben mu­tatták be működését, később pedig útépítési gyakorlati bemutatón is részt vett. Jelentős helyet foglalnak el a ki­állításon a szállítóeszközök, a pót­kocsik, a kocsialkatrészek. Itt is megtalálhatók a debreceni vállalat gyártmányai, a különböző gépjár­­műrugók. Pótalkatrészként ország­szerte vásárolják, ismerik és elis­merik — talán legkevésbé Hajdú- Biharban.­­Senki sem próféta saját hazájában? Avagy a szomszéd rét­je mindig zöldebb? Közmondásokat lehet idézni, de egy biztos: Tisza­csegén, ahol a rugógyártás folyik, az idén egy helytörténeti kiállítást rendeztek, s lakosság megbámulta­­megcsodálta, hogy mi mindent pro­dukál ma már a szűkebb pátria gépjavító állomása.) De nemcsak pótalkatrészként ismertek a tisza­­csegei rugók. Ezek kerülnek példá­ul a Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalat pótkocsijaiba, tehát új gyártmányokba is. Amit tehát a HÓDGÉP készít, azt részben a deb­receni vállalat készíti. Nem a Gépjavító Tröszt, hanem az AGROTERV kiállítási területén­ található még két díjazott termék. Ez az intézmény tervezte őket, de kivitelezésüket a debreceni válla­latra bízta. Hajdúböszörményben készültek. Az egyik, a sertéstele­peknek készülő fiaztató és sertés­­kutrica bronzérmes lett. A másik, a különböző állattenyésztő telepek­be beépíthető rugós takarmányszál­lító csiga ezüstérmet kapott. A zsű­ri mindkettő bírálatánál kiemelte az ötletes tervezésen kívül a magas szakmai színvonalú kivitelezést, amely szintén hozzájárulta ahhoz, hogy a kívánt minőségben jelenjen meg a prototípus. Említést érdemel még egy gépesí­tett magszerű, a Hajdúszoboszlói Gépjavító Állomás munkája, amely úgymond kiegészíti a debreceni vál­lalat kiállítását. Egy tabló képsora mutatja be, hogyan üzemel ez a berendezés máris a Hajdúszobosz­lói Állami Gazdaságban. Tehejen, szintén az állami gazdaságban most készül egy hasonló szemestermény­­tisztító, -szárító és -tároló, amely magas színvonalon oldja meg a ta­karmány tárolását. Keveset hallat magáról mostaná­ban a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. (Sportnyelven szólva ta­lán meglepetés is az egy ezüst- és három bronzérem.) Húsz évvel eze­lőtt inkább a figyelem középpont­jában volt elődje, a gépállomások hálózata. Azóta nemcsak szervezeti, hanem alapvető profilváltozások is módosították működését. A mező­­gazdasági munkát felváltotta a gép­javítás, de már a gépjavítást is szinte teljes mértékben az új ter­mékek előállítása. A traktorosok­ból szerelők lettek, a szerelőkből gyári munkások. (Akár hármasug­rásnak­ is nevezhetjük ezt a fejlő­dést, ha a sportélet kifejezéseinél maradunk.) Egy azonban nem vál­tozott. A vállalat továbbra is alap­vetően a mezőgazdaság szolgálatá­ban áll. Ma is a mezőgazdaság mű­szaki, technikai szükségletét elégí­ti ki, csak másképp, magasabb fo­kon, mint két évtizeddel ezelőtt, a mezőgazdaság gépesítésének mai, magasabb igényeit szolgálva. Ez a munka nem olyan látványos, eredményét sem olyan gyorsan hoz­za meg, mint amikor egy kombájn beáll a búzatáblába. Amíg egy el­gondolásból sorozatban gyártható gép lesz, idő telik el, hétköznapok hosszú sora, kevés látványossággal és sok belső munkával. Az ünnepek, a kitüntetések ritkák, sokat kell dolgozni azért, hogy elismerés övez­ze az MGV DEBRECEN feliratú, kalászos-fogaskerekes emblémát. K. S. Tereprendezéshez, útépítéshez használható a földnyeső gép A három irányba billenő pótkocsi Szabálysértők lakat alatt A börtönajtó újból becsukó­dott. Akik most rács mögé kerül­tek, nem bírósági ítélettel let­tek megfosztva személyi sza­badságuktól. Vagyis nem bűn­­cselekményt követtek el. An­nak egy enyhébb formáját: szabálysértést. Olyan módon, olyan formában, hogy másokat megbotránkoztattak, másokban­ riadalmat keltettek. Garázdák­ról van szó. Akiket a debrece­ni rendőrkapitányság szabály­sértési hatósága példás büntete­téssel sújtott, 30, 25, 20 nap elzárással büntette őket. Ügyük mások számára is el­gondolkodtató ... Nek hívtak rendőrt. Fehér Im­rét csak úgy tudták megfékez­ni, hogy őrizetbe vették. S ott, is maradt. A rendőrség­ ugyan­is a garázdaságot 30 nap elzá­rással „honorálta”. Repült a söröskorsó Rövid húsz percig az est „fénypontja” volt a 22 éves Szabó József — Debrecen, Nyugati utca 24. —. Sokan fi­gyelték produkcióját, mígnem néhá­nyan megsokallták garáz­dálkodását. A múlt hét egyik estéjén Szabó már jócskán italos volt, amikor kijött a Su­­men étteremből. Azzal „kö­szöntötte” az utcát, hogy egy söröskorsót vágott az úttestre. Majd az utcai szeméttárolót borította fel. Néhány m­éterrel arrébb a parkban levő beton virágtartót emelgette, veszé­lyeztette az ott sétálók­ testi épségét. Aztán az egyik — számára ismeretlen — lányra vetett szemet, azt akarta meg­csókolni. A járókelők léptek közbe. Később a rendőröktől is meg akart szökni. A fiatal­ember azzal­­védekezett, hogy nem emlékszik semmire. De a tanúk mindent bizonyítottak. Garázdaságért 25 napra zár­ták el. Dulakodás az út mellett rásra ítélte a 19 éves Erdei Já­nost (Debrecen, Ecsedi u. 8.). Az egyik este, a Vámospércsi úton, az autóbusz végállomá­sánál, egy asszony tartott ha­­­zafelé. Erdei kikezdett vele- Majd a retiküljét el akarta venni. Aztán dulakodás kez­dődött. Egy járókelő az asszony segítségére sietett. Közben ő is kapott. Majd megérkezett az asszony férje. Erdei min­denkit kiosztott. Az önkéntes rendőrök siettek a fiatalember megfékezésére. A rendőrség őrizetbe vette, s 25 napig ott is marad. A három betűt jól ismerik az alvilágban. Azt jelenti: köz­­veszélyes munkakerülés. E­miatt vonták felelősségre a 19 éves Sz. Máriát, mikepércsi lakost. A fiatal lánynak hóna­pok óta nincs munkahelye. Csavarog. Legtöbbször Debre­cenben. Legutóbb is azzal in­­­­dult el otthonról, hogy mun­kát keres. De ezt ő sem vette komolyan. Barátnőjével, dél­ , előtt, délután a mozikat járta. Este férfiakkal kötött ismeret­séget. A Nagyerdőn, a Petőfi téren aludt. Ott igazoltatta a rendőr. Mivel már többször volt figyelmeztetve, most 20 nap „gondolkodási’­ időt kap­., pott. A rács mögött. (K. F.) A rendőrség, szabálysértésért garázdaság 25 nap elzá­ Menekültek az albérlők Menekült a feleség, mene­kültek az albérlők. A lakásból az utcára, Debrecenben a D­ózsa György útra. Ugyanis a 14. szám alatt, itt lakik a 71­ éves Fehér Imre. Szeptember 11-én alaposan felöntött a ga­ratra. Először a feleségével kezdett veszekedni, majd véle-­­ményét nemcsak szóban, ha­nem tettben is kinyilvánította. Az asszony a szomszéd szobá­ban lakó két fiatal albérlő lányhoz menekült. Fehér­­ korát meghazudtoló gyorsaság­gal és ambícióval utána eredt. S folytatódott tovább a csalá­di „beszélgetés”. Az egyik lány ijedtében a szekrénybe bújt, a másik, a feleséggel együtt az­ utcára menekült. A szomszé­

Next