Hajdú-Bihari Napló, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Az úttisztító kiegyenesedik és mosolyog. A megszólítás miatti, alig szusszanásnyi szünet mosolygást lop a barázdált arcra: — Tessék? Valami utcát keresnek? Naponta állítják meg így. Sokan. Az akkurátus, sohasem sietős, de sűrű rendben egymást követő mozdulatok, s az utca mindig mögötte maradó rendre bizalmat ébresztenek. Kovács István, úttisztító hatósági ember. — 41 éve vagyok közalkalmazott. — És hány éves? — Hatvanöt. — Negyvenegy év közszolgálat? Miért dolgozik? — Mert több így a pénz mint a nyugdíj, meg mert nehéz is lenne elszokni az utcáról. Dolgozom én, amióta élek. — Család? — Két fiú. Az egyik itt nálunk, a másik géplakatos. És az öt unoka. — Nem nehéz? Hatvanöt évesen? — Két unokám állandóan nálam van. Kell is. A pénz kell, no meg ránk is szüksége van a városnak. Egy-egy vasárnap után annyi a szemét, mintha csupa rendetlen ember járná a várost. — Bosszúság? — A szemeteskosár mellett is csupa villamosjegy a föld. És aztán minket szidnak. Pedig... A hajnalok már mindig ott találják. Négy órára kellene jönni. Fél négykor kezd, 1700-ért. Hatvanöt évese. .. . Felvételt hirdet a Kodály Kórus A debreceni Kodály Kórus ma kezdi meg idei rendszeres munkáját. Az elmúlt év eredményekben, sikerekben gazdag volt. Nehéz lenne felsorolni a hangversenyeket, a budapesti Erkel Színháztól a debreceni kórusversenyig, a zeneakadémiai esttől a moszkvai és jereváni vendégszereplésig. Augusztusban kétszer is hirdették plakátok a kórust. A nyírbátori zenei hetek rendezvénysorozatában Gulyás György, Kiskunfélegyházán Ferencsik János vezényletével szólalt meg a Psalmus Hungaricus. Most a kórus minden szólamába felvételt hirdet. Még lehet jelentkezni ma délután 6 órakor a Zeneművészeti Szakiskola Kodály termében (Debrecen, Vár utca 1.) Újítási ankét, nyugdíjas-találkozó, névadó ünnepség a finomkötöttáru-gyár debreceni üzemében Mozgalmasak voltak az elmúlt napok a Budapesti Finomkötöttárugyár debreceni üzemében — írja tudósítónk, Papp Gusztáv. Az események közül kiemelkedett az az újítási ankét, melyen a gyár újítói, gazdasági vezetői jelentek meg, hogy megbeszéljék, megvitassák: hogyan segíthetnék az üzem töprengő emberei a termelési problémák megoldását, az éves feladatokat? Részt vett az ankéton GálAndrásné, az üzem igazgatója is. A jelenlevők több hasznos javaslatot tettek elsősorban az újítási kedv fokozódása érdekében, s határoztak arról, hogy elkészítik az üzem újítási feladattervét, mely meghatározza azokat a fontos területeket, ahol a gondok enyhítése érdekében szükség van az újítók lelkes közreműködésére, tudására, ötleteire. A gyár ötven nyugdíjas dolgozóját is köszöntötték az elmúlt napokban egy kis ünnepségen. A megérdemelt pihenőt töltő ünnepeltek között több olyan idős dolgozó vett, aki a gyár megalakulásától kezdve dolgozott az üzemben. Sor került a legifjabbak köszöntésére is: a nyugdíjastalálkozó után névadó ünnepség jelentett eseményt a kötöttárugyár életében. Tíz dolgozó nő gyermekét ünnepelték névadásuk alkalmából, s jegyezték be nevüket az emlékkönyvbe. A kicsiket és szüleiket Cseres Sándornászb-titkár és Szabó Kálmánné párttitkár köszöntötte a kollektíva nevében, majd ajándékutalványokat adtak át a tíz gyermeknek, illetve szüleiknek. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. SZEPTEMBER 17. MGV-gyártmányok a kiállításon Ahány embernek nekiszegeznénk a kérdést: „Mit láttál a kiállításon?” — annyiféle választ kapnánk. Bizonyára sokan voltak, akiknek a figyelmét csak a színes forgatag ragadta meg, a körúti karnevál, a népi együttesek bemutatója, fogatok felvonulása és versenye, öt és fél mázsás sertés és más különlegességek. Gépek? Hát igen, gépek is vannak, de ezek nem hívják fel magukra a közfigyelmet hivalkodó színekkel, egyik-másik még mozgásával sem. A gépbemutatók mégis népesek, látogatottak. A kis asztaloknál megfordul a közönség, néha még sorba is áll egy kis felvilágosításért, egy kis látványosságért. Szakértő közönség, szakértői látványosságért. Ez a fajta közönség az álló gépeket is mozgásukban, munkájukban látja, odaképzeli őket a szántóföldre, a gyümölcsösbe, a magtárba. Felvilágosítást kér. Feljegyzi a műszaki adatokat, az árat. A nagy múlttal rendelkező gépgyártó vállalatokon kívül az idei élelmiszergazdasági kiállításon megjelentek a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vállalatai is gyártmányaikkal. Bemutatójuk méretei szerények, nem foglalnak el hatalmas területeket. De növeli jelentőségüket, hogy mindaz, ami itt látható, szervesen kapcsolódik a mezőgépgyártás egészéhez, hiányt pótol, feltételezi, hogy ésszerű munkamegosztás van kialakulóban a mezőgazdasági gépeket előállító gyárak, vállalatok között, piackutatás folyik, és az igényeket, a szükségleteket figyelembe véve jelentkeznek az új gyártmányok. A tröszt területén tervszerű elrendezésben találhatók a bemutatott gépek, használhatóságuk szerint csoportosítva. A Debreceni Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat újdonságai is köztük vannak. A megye, a környék szakértő közönsége éppen két évvel ezelőtt találkozhatott először kiállításon a vállalat akkori készítményeivel, nem sokkal azután, hogy vállalattá egyesültek a megye gépjavító állomásai. Akik látták ezt a debreceni bemutatót, s megnézték most a budapesti kiállítást, lemérhetik a fejlődést. Nem kicsi az az elismerés, amit a vállalat kapott a mostani kiállításon. Épp most érkezett a meghívó a vásárzáró ünnepségre, pontosabban a díjkiosztásra. Mert díjakkal térnek haza Budapestről az MGV gyártmányai: kettő közülük bronzérmes lett, de még egy bronzérmet és egy ezüstöt nyertek az AGROTERV-vel közös produktumokkal. Mit tudnak ezek a gépek, berendezések? Milyen erényeik alapján kaptak díjakat? Itt van például az úgynevezett földnyeső gép, a böszörményi állomás gyártmánya. Egy korszerű (vagy korszerűsödést igénylő) mezőgazdasági üzemben gyakori feladatba tereprendezés, a mezőgazdasági utak építése. Dombosabb vidékeken vízmosások nyomait is el kell tüntetni. Ilyen munkákhoz készült ez az egyszerűen kezelhető, ládaszerű szerkezet. Nem igényel külön gépkezelőt sem. Az erőgép vezetője a traktor hidraulikájával működteti anélkül, hogy a kies bekapcsolások miatt meg kellene állni. Speciális erőgép sem kell hozzá, az általánosan használt, 40—50 lóerős traktorokhoz kapcsolható. Holtszezonban is munkát biztosít az erőgépnek és vezetőjének. A bírálók dicsérték mozgékonyságát és a billenő tartály azon tulajdonságát, hogy a benne összegyűlt földet egy kupacba is le tudja rakni, de ha kell, akár szét is tudja teríteni. A másik bronzérmes neve: egytengelyes pótkocsi, Tiszacsegén készül. Elsősorban kertészeti, szőlészeti munkákra használható. Platójának magassága mindössze 130 centiméter, mintha csak a szüretelők puttonyához méretezték volna. De nemcsak szőlőt, sokféle szilárd, pépes vagy cseppfolyós anyagot lehet vele szállítani. Mozgékonysága szintén dicsérendő. Kis helyen fordul, elfér a kertészetek, szőlők, gyümölcsösök keskeny útjain. Kiürítése még egyszerűbb: három irányba (hátra és kétoldalt) billenthető. A kiállítás kertészeti részlegében működését is bemutatták. A földnyeső munkáját szintén megnézhették az érdeklődők: szeptember első napjaiban a kiállítás rendezvényeként a sárisápi Új Élet Tsz-ben mutatták be működését, később pedig útépítési gyakorlati bemutatón is részt vett. Jelentős helyet foglalnak el a kiállításon a szállítóeszközök, a pótkocsik, a kocsialkatrészek. Itt is megtalálhatók a debreceni vállalat gyártmányai, a különböző gépjárműrugók. Pótalkatrészként országszerte vásárolják, ismerik és elismerik — talán legkevésbé Hajdú- Biharban.Senki sem próféta saját hazájában? Avagy a szomszéd rétje mindig zöldebb? Közmondásokat lehet idézni, de egy biztos: Tiszacsegén, ahol a rugógyártás folyik, az idén egy helytörténeti kiállítást rendeztek, s lakosság megbámultamegcsodálta, hogy mi mindent produkál ma már a szűkebb pátria gépjavító állomása.) De nemcsak pótalkatrészként ismertek a tiszacsegei rugók. Ezek kerülnek például a Hódmezővásárhelyi Gépjavító Vállalat pótkocsijaiba, tehát új gyártmányokba is. Amit tehát a HÓDGÉP készít, azt részben a debreceni vállalat készíti. Nem a Gépjavító Tröszt, hanem az AGROTERV kiállítási területén található még két díjazott termék. Ez az intézmény tervezte őket, de kivitelezésüket a debreceni vállalatra bízta. Hajdúböszörményben készültek. Az egyik, a sertéstelepeknek készülő fiaztató és sertéskutrica bronzérmes lett. A másik, a különböző állattenyésztő telepekbe beépíthető rugós takarmányszállító csiga ezüstérmet kapott. A zsűri mindkettő bírálatánál kiemelte az ötletes tervezésen kívül a magas szakmai színvonalú kivitelezést, amely szintén hozzájárulta ahhoz, hogy a kívánt minőségben jelenjen meg a prototípus. Említést érdemel még egy gépesített magszerű, a Hajdúszoboszlói Gépjavító Állomás munkája, amely úgymond kiegészíti a debreceni vállalat kiállítását. Egy tabló képsora mutatja be, hogyan üzemel ez a berendezés máris a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságban. Tehejen, szintén az állami gazdaságban most készül egy hasonló szemesterménytisztító, -szárító és -tároló, amely magas színvonalon oldja meg a takarmány tárolását. Keveset hallat magáról mostanában a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. (Sportnyelven szólva talán meglepetés is az egy ezüst- és három bronzérem.) Húsz évvel ezelőtt inkább a figyelem középpontjában volt elődje, a gépállomások hálózata. Azóta nemcsak szervezeti, hanem alapvető profilváltozások is módosították működését. A mezőgazdasági munkát felváltotta a gépjavítás, de már a gépjavítást is szinte teljes mértékben az új termékek előállítása. A traktorosokból szerelők lettek, a szerelőkből gyári munkások. (Akár hármasugrásnak is nevezhetjük ezt a fejlődést, ha a sportélet kifejezéseinél maradunk.) Egy azonban nem változott. A vállalat továbbra is alapvetően a mezőgazdaság szolgálatában áll. Ma is a mezőgazdaság műszaki, technikai szükségletét elégíti ki, csak másképp, magasabb fokon, mint két évtizeddel ezelőtt, a mezőgazdaság gépesítésének mai, magasabb igényeit szolgálva. Ez a munka nem olyan látványos, eredményét sem olyan gyorsan hozza meg, mint amikor egy kombájn beáll a búzatáblába. Amíg egy elgondolásból sorozatban gyártható gép lesz, idő telik el, hétköznapok hosszú sora, kevés látványossággal és sok belső munkával. Az ünnepek, a kitüntetések ritkák, sokat kell dolgozni azért, hogy elismerés övezze az MGV DEBRECEN feliratú, kalászos-fogaskerekes emblémát. K. S. Tereprendezéshez, útépítéshez használható a földnyeső gép A három irányba billenő pótkocsi Szabálysértők lakat alatt A börtönajtó újból becsukódott. Akik most rács mögé kerültek, nem bírósági ítélettel lettek megfosztva személyi szabadságuktól. Vagyis nem bűncselekményt követtek el. Annak egy enyhébb formáját: szabálysértést. Olyan módon, olyan formában, hogy másokat megbotránkoztattak, másokban riadalmat keltettek. Garázdákról van szó. Akiket a debreceni rendőrkapitányság szabálysértési hatósága példás büntetetéssel sújtott, 30, 25, 20 nap elzárással büntette őket. Ügyük mások számára is elgondolkodtató ... Nek hívtak rendőrt. Fehér Imrét csak úgy tudták megfékezni, hogy őrizetbe vették. S ott, is maradt. A rendőrség ugyanis a garázdaságot 30 nap elzárással „honorálta”. Repült a söröskorsó Rövid húsz percig az est „fénypontja” volt a 22 éves Szabó József — Debrecen, Nyugati utca 24. —. Sokan figyelték produkcióját, mígnem néhányan megsokallták garázdálkodását. A múlt hét egyik estéjén Szabó már jócskán italos volt, amikor kijött a Sumen étteremből. Azzal „köszöntötte” az utcát, hogy egy söröskorsót vágott az úttestre. Majd az utcai szeméttárolót borította fel. Néhány méterrel arrébb a parkban levő beton virágtartót emelgette, veszélyeztette az ott sétálók testi épségét. Aztán az egyik — számára ismeretlen — lányra vetett szemet, azt akarta megcsókolni. A járókelők léptek közbe. Később a rendőröktől is meg akart szökni. A fiatalember azzalvédekezett, hogy nem emlékszik semmire. De a tanúk mindent bizonyítottak. Garázdaságért 25 napra zárták el. Dulakodás az út mellett rásra ítélte a 19 éves Erdei Jánost (Debrecen, Ecsedi u. 8.). Az egyik este, a Vámospércsi úton, az autóbusz végállomásánál, egy asszony tartott hazafelé. Erdei kikezdett vele- Majd a retiküljét el akarta venni. Aztán dulakodás kezdődött. Egy járókelő az asszony segítségére sietett. Közben ő is kapott. Majd megérkezett az asszony férje. Erdei mindenkit kiosztott. Az önkéntes rendőrök siettek a fiatalember megfékezésére. A rendőrség őrizetbe vette, s 25 napig ott is marad. A három betűt jól ismerik az alvilágban. Azt jelenti: közveszélyes munkakerülés. Emiatt vonták felelősségre a 19 éves Sz. Máriát, mikepércsi lakost. A fiatal lánynak hónapok óta nincs munkahelye. Csavarog. Legtöbbször Debrecenben. Legutóbb is azzal indult el otthonról, hogy munkát keres. De ezt ő sem vette komolyan. Barátnőjével, dél , előtt, délután a mozikat járta. Este férfiakkal kötött ismeretséget. A Nagyerdőn, a Petőfi téren aludt. Ott igazoltatta a rendőr. Mivel már többször volt figyelmeztetve, most 20 nap „gondolkodási’ időt kap., pott. A rács mögött. (K. F.) A rendőrség, szabálysértésért garázdaság 25 nap elzá Menekültek az albérlők Menekült a feleség, menekültek az albérlők. A lakásból az utcára, Debrecenben a Dózsa György útra. Ugyanis a 14. szám alatt, itt lakik a 71 éves Fehér Imre. Szeptember 11-én alaposan felöntött a garatra. Először a feleségével kezdett veszekedni, majd véle-ményét nemcsak szóban, hanem tettben is kinyilvánította. Az asszony a szomszéd szobában lakó két fiatal albérlő lányhoz menekült. Fehér korát meghazudtoló gyorsasággal és ambícióval utána eredt. S folytatódott tovább a családi „beszélgetés”. Az egyik lány ijedtében a szekrénybe bújt, a másik, a feleséggel együtt az utcára menekült. A szomszé