Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
A X. kongresszus előtt Amire hónapok óta készültünk, annak küszöbén állunk. Holnap megkezdi munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. Az ország kommunistáinak csaknem hétszáz képviselője foglal helyet a széksorokban, hogy — tarsolyában megbízói véleményével is — részt vegyen négy év eredményeinek mérlegelésében s egy következő időszak tennivalóinak meghatározásában. A kongresszusi küldöttek száma nem nagy. Sokan vannak, akik nem lehetnek ott, bár volna elmondanivalójuk, dehát a lehetőségek ilyen szempontból is végesek. Mindenképpen ott lesz azonban a kongresszuson az az egészséges vitaszellem, az a felelősségteljes tanácskozó hangulat, ami heteken, hónapokon keresztül országszerte a taggyűléseket, pártértekezleteket jellemezte. Ez alkalommal valóban ideillő a szó, amit néha talán túlságosan is gyakran használunk: össznépi vita készítette elő pártunk X. kongresszusát. Véleményt mondtak az irányelvekről fontos társadalmi szervek, hozzáfűzték gondolataikat a taggyűléseken a kommunisták, de ahogy hazánkban a párt kongresszusa nem szűk értelemben vett pártügy, hanem egész népünk ügye is, úgy élt lehetőségével országunk egész dolgozó népe, hogy megvitassa az irányelvekben foglaltakat. A holnap munkához kezdő kongresszus hatszázötvenezer magyar kommunista véleményének ad hangot, s méltóképpen képviselheti egész népünk álláspontját az ország építésének és az ország vezetésének alapvető kérdéseiben. A kongresszusi irányelvekben pártunk Központi Bizottsága az eddig követett politika jóváhagyását kéri a X. kongresszustól. Hajdú-Bihar megyében a taggyűléseken és a pártértekezleteken egybehangzó volt az állásfoglalás: a munkások, parasztok, a dolgozó emberek ezt a politikát magukénak vallják. Mi a jellemzője ennek a politikának? Jellemzője az, hogy a marxizmus—leninizmus elveit az elméletben és a gyakorlatban egyaránt következetesen alkalmazza. Ezeket az elveket kétfrontos harcban nemcsak védelmezi, hanem alkotó módon tovább is fejleszti. Jellemzője ennek a politikának, hogy szoros egységet teremt a párton belül, hogy a munkásosztályt tekinti vezető erőnek, s helyes szövetségi politikával a nagy célok érdekében mozgósítani tudja a dolgozó tömegeket. Nemcsak a kommunisták, országunk egész népe tudja, s pártunk politikájának egyik fő erényeként tekinti, hogy a szavak és a tettek mindig fedik egymást. Ez ad nyugodt és biztos alapot a munkához s ahhoz, hogy az egyes ember is reálisan tervezhesse saját életét. A párttagok és a párton kívüli dolgozók ritkábban szavakkal, gyakrabban tettekkel kifejezésre juttatták, hogy egyetértenek azzal a politikával, amelyet pártunk az elmúlt tizennégy év alatt folytatott, s folytat jelenleg is. A kongresszus mégsem csak formális alkalom. Szükség van rá, hogy időnként egészében is áttekintsük és felmérjük azt, aminek részleteivel az élet mindennapjaiban foglalkozunk. Hiszen csak most, a kongresszusra készülve döbbenünk rá magunk is, mennyi minden történt, mennyit tettünk négy esztendő alatt is. Erre az időszakra esik a gazdaságirányítás reformja, melynek még csak első lépésein vagyunk túl, de az eredmények, a biztató jelek megerősítik a bátorságot, amellyel nekivágtunk. A IX. kongresszus óta vizsgálta meg a párt az államélet, a törvényhozás, a kormányzás, a szakigazgatás, a tanácsi rendszer nagyobb fokú demokratizálásának lehetőségeit. Az első lépést e téren is megtettük már, s most már a tapasztalat sarkall arra, hogy mind nagyobb és tisztább lehetőségeket tárjunk a szocialista demokrácia teljes kibontakozása elé. Fejlődésünk jelene és jövője követelte meg, hogy kidolgozzuk a párt tudománypolitikai irányelveit. Az önámítás, „lakkozás” nélküli őszinteség jellemezte azt, ahogyan ez év elején a párt Központi Bizottsága megvizsgálta a nők és a fiatalok helyzetét, meghatározta a legfontosabb tennivalókat. S maga a feladat még előttünk ál, de a terv elkészült már. IV. ötéves tervünk megfontolt és alapos gonddal kimunkált utat jelent a szocializmus építésének magasabb szinten való folytatásában. Mindabban, amit elértünk, amit országosan tettünk, benne van szűkebb pátriánk élete is. Erről már korábban beszéltünk, a járási, városi, megyei pártértekezleten. Mégis, bár ismerjük az eredményeket csakúgy, mint a terveket, egy kicsit ünnepélyesnek éreztük a percet a minap, amikor a kormány jóváhagyta Debrecen város ezredfordulóig szóló fejlesztési tervét. Harminc év nagy idő, s mégis bizalommal és biztonsággal kezdünk hozzá, hogy valósággá váljon a háromszázezer lakosú nagyváros. Ez a város és ez a nagy lendülettel fejlődő megye is része lesz majd a megvalósult szocializmusnak. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt hatalmon levő párt, tekintélye vitathatatlan. Ehhez méltó komolysággal tervezi jövőnket, s ebből a helyzetből nem teheti meg, hogy felelőtlenül ígérgessen. A kongresszusi irányelvek vitájában elhangzottak túlzott kívánságok is. Türelmetlenek vagyunk, legtöbbször a jó szándék, ritkábban a demagógia serkent arra, hogy mindig többet akarjunk. Lehet, hogy néha nem népszerű feladat, a pártnak mégis vállalnia kell, hogy a realitásokra figyelmeztetve nemet is mondjon. Egy forradalmi párt jellemzője kell, hogy legyen a megfontoltság, a jövő biztos tervezése is. Jövő és múlt. Ebben az évben, amikor országgyűlésben és pártkongresszuson egyaránt a következő éveket tervezzük, sokat gondoltunk a múltra. A jubileum fénye újból és újból megvilágított egy-egy részletet az elmúlt negyedszázad emlékeiből. Amikor azzal ültünk le, hogy négy évről beszéljünk, akaratlanul is az rémlett fel bennünk, hogyan is kezdtük. Hogyan is volt, amikor a csupa rom, csupa három országban megpróbáltunk valamit csinálni? Valami újat, szebbet, igazabbat csinálni! És akkor rá kellett jönnünk, hogy ennek a huszonöt évnek a története elválaszthatatlan a párttól. A gondok és az eredmények évei teszik elválaszthatatlanná. Bár a X. kongresszus előtt ott sorakozik a többi, lehetetlen most nem térni vissza a gondolatokkal a negyedszázad nagy pillanataihoz. Mert ma már tudjuk, amit annak idején is sejtettünk, hogy a szocializmus építése nem könnyű vállalkozás. De ma már tudjuk azt is, amit annak idején csak hittünk, hogy megbirkózunk ezzel a feladattal. És ezt nagyon jó tudni! A X. kongresszuson a hatszázötvenezer magyar kommunista küldöttei mellett ott lesznek a testvérpártok képviselői is. A mi számvetésünk nem közömbös a számukra sem. Mi is, mint mindazok az országok, amelyek már a szocializmus építésén munkálkodnak, felelősek vagyunk a nemzetközi munkásmozgalom előtt is azért, hogy hogyan sáfárkodunk a proletárhatalom adta lehetőségekkel. S ha barátaink előtt tesszük mérlegre, hogy mit végeztünk az elmúlt négy év alatt, akkor sincs szégyenkezni valónk. Bonyolultnak szoktuk mondani a nemzetközi helyzetet, s vallóban érdekek és ellenérdekek öszszeütközése, kusza szövevénye között éljük napjainkat földünkön, öröm számunkra tudni, hogy ebben a helyzetben pártunk az elmúlt időszakban is teljesítette internacionalista kötelességeit. Küzdünk az emberiség békéjének megóvásáért. Kivettük részünket a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának előkészítéséből s munkájából, amely a testvérpártok egységének erősítéséért folyt. Síkraszállunk az agresszió ellen, lángoljon fel az akár Vietnamban, akár a Közel- Keleten, s fáradozunk azért, hogy Európa népei békében, biztonságban élhessenek. Holnap megkezdi munkáját a X. pártkongreszszus. Az ország minden tájáról összegyűlt gondolatok töltik be majd a nagy tanácskozótermet. Az újságok, rádió, televízió révén valamennyien részesei lehetünk a tanácskozásnak. Magunk is tapasztalhatjuk majd, hogy gondolataink, felvetéseink eljutottak a kongresszusig. Hogy küldötteink tolmácsolják majd mindazt, amit rájuk bíztunk. Hogyan is lehetne ezt a továbbítás végett rájuk bízott mondanivalót összefoglalni? A pártértekezleteken többször elhangzott: olyan sok eredmény áll mögöttünk, hogy felsorolni is nehéz. S több pártértekezlet is volt a megyében, amelyen Váci Mihály versét idézték: Még nem elég! Nem elég jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell! ! ! ! A MÁV kiváló debrecani dolgozói Marosán Pál és Kovács Béla tudósítónk egy négyévtizedes jubileumról és egy nyugállományba vonulásról küldtek fényképes tudósítást a napokban. Almási Vilmos motorvezető 1950 óta tevékenykedik a vasútnál, jelenleg a vontatási főnökség dolgozója. Géplakatosként kezdte, majd mozdonyvezető, 1965-től pedig motorvezető lett. Két ízben tüntették ki a kiváló dolgozóknak járó jelvénnyel, s ez azt jelenti: méltóképpen folytatta a családi hagyományt, hiszen édesapja és nagyapja is mozdonyvezető volt. Munkáját mindig pontosan, lelkiismeretesen végezte, és mint társadalmi munkavédelmi őr is kiválóan látta el önként vállalt feladatát. Almási Vilmost tártársai a napokban köszöntötték abból az alkalomból, hogy negyven éve dolgozik a vasútnál. Török József, a Járműjavító mozdony osztályának lakatosa már három ízben kapta meg a kiváló dolgozó kitüntetést, s közben letelt az idő, elérkezett számára az a pillanat, amikor 52 évi munka után nyugdíjas lett. A munkatársak, idősebbek és fiatalabbak, a volt tanítványok sok szeretettel vettek körül a mozdony osztály kedves Józsi bácsiját, akit szerettek és becsültek a gyárban példamutató munkájáért és magatartásáért. Török József fint Czinege Gyula A Hajdú-Bihar megyei pártértekezleten alacsony, barna fiatalember kapta fel a fejét, amikor a nevét olvasták a pártkongresszus küldöttjelöltjei között. Neve: Czinege Gyula. Életkora: harminc év. Nős, hatéves lánya van. Foglalkozása: műszerész. Munkahelye: Magyar Gördülőcsapágy Művek, golyóüzemi MEO. Pártfunkciója:alapszervezeti vezetőségi tag. Agitációs és propaganda felelős. Továbbá társadalmi munkája: munkásőr. Legújabb pártmegbízatása: küldött a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán, ebben a minőségben egyik képviselője Hajdú-Bihar megye kommunistáinak. - Ezek csak egyszerű személyi adatok. De hogy jut el valaki odáig, hogy részt vegyen a párt legfelsőbb fórumának munkájában ? - Nyolc éve dolgozom itt, ugyanazon a helyen, a golyóüzemben. A pártba huszonhat évesen léptem be, és a tőlem telhető legjobb munkát igyekeztem végezni. Gondolom, ennek az eredménye volt, hogy az üzemi, a városi és a megyei pártértekezlet után most a kongresszuson is részt vehetek. Furcsaérzés: végeredményben természetes dolog, hogy a párt tagjarészt vesz a párt legfőbb szervének munkájában, mégis különös megtiszteltetésnek veszi az ember. Felelősséggel járó megtiszteltetés ez, mert nagy kollektívát képviselek. - Üzeme hogyan készült a X. pártkongresszusra ? - Három szabad szombatunkon kommunista szombatot szerveztünk. Ezeken az eseményeken ellenszolgáltatás nélkül dolgoztunk. Az előállított termékvállalatunk gazdasági célkitűzéseit segített megvalósítani. A bért pedig a vietnami nép megsegítésére, az árvíz okozta pusztítások megszüntetésére és a gyári bölcsőde építésére fordítottuk. A kommunista szombatokon szinte mindenki részt vett, nem kellett sokat agitálni. ■ - Mit vár a pártkongresszustól? - Útmutatást a következő négy év munkájához. Ezen belül különösen érdekes a fiatalok helyzetének az értékelése, az, hogyan hajtották végre az ide vonatkozó párthatározatokat, mi erről az ország többi részeiből jövő küldöttek tapasztalata. Az enyém az, hogy sokat tettünk a fiatalok helyzetének javításáért, de nem elegendőt. Csak egy megoldásra váró feladat a sok közül: vállalatunknál sok fiatalkorú dolgozik négy-, illetve hatórás munkaidőben. Ezek a gyerekek lényegében ugyanazt a munkát végzik, kettő-négy órával kevesebb ideig, amit a felnőttek, de jóval kevesebb bérért. Ezen változtatni kell, már csak azért is, hogy továbbra is úgy számíthassunk rájuk, mint a jövendő munkásaira. Kell a segítség a magam korosztályának is. Sokunknak nincs lakása, kevés a bölcsőde, az óvoda. Tudom, mi bántja az ifjúmunkás korosztályt, gondjaikat én is átéreztem, egy vagyok közülük. Ha megadatna a felszólalás lehetősége, miről beszélne az ország kommunistáinak küldöttei előtti - Elmondanám tapasztalataimat az ifjúság helyzetéről. S beszélnék - mint ahogy a városi pártértekezleten is szóltam - a szocialista brigádmozgalomról. Arról, hogy a szocialista brigádok léte ma már nélkülözhetetlen a termelési feladatok megoldásához, a szocialista embertípus kialakításához. Vállalatunk sok sikert ért el ezen a téren. 1966 óta megduplázódott a brigádok száma. A brigádmunka tartalmi, színvonala javult. A legújabb: brigádjaink szocialista szerződést kötnek a vállalattal, amelyben a tagok vállalják, hogy legalább a gyári rekonstrukció befejezéséig a vállalat kötelékében dolgoznak. - Mire gondolt, amikor megtudta, hogy kongresszusi küldött teszi - Szóhoz sem tudtam jutni a meglepetéstől. Megkérdeztem magamtól, hogyan tudom majd képviselni munkatársaimat, alapszervezetemet és a vállalat kommunistáit. Mindenesetre elhatároztam. Nem hozok szégyent elvtársaimra, méltóképpen képviselem őket. Még folytathatnánk a beszélgetést, de Czinege Gyulának sietnie kell. A megyei pártbizottságra megy, ahol megbeszélést tartanak a kongresszusi küldöttek számára. Gőz József Kongresszusi küldötteink ■■■■■■■■■■IIH l ■■■■■■■Hm hmm (Földes Béla felvétele) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 22.