Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Internacionalizmus a gazdaságban Tavaly és az idén ünnepelték az európai népi demokratikus országok felszabadulásuk negyedszázados ju­bileumát. A szocialista világgazda­ság kialakulása, a felszabaulást kö­vető történelmi fejlődés eredménye nem szerepel a naptárban piros be­tűkkel. Pedig azzal, hogy a szocia­lizmus építése túlnőtt egyetlen or­szág, a Szovjetunió keretben, új kor­szak kezdődött a világgazdaság tör­ténetében, így a proletár interna­cionalizmus, e politikai kategória, a szocializmusért, a társadalmi hala­dásért vívott erők nemzetközi mé­retű összefogása új, konkrét gazda­sági tartalommal telítődött. Megkez­dődött az azonos elveket valló, a közös társadalmi berendezkedésű szocialista országok gazdasági tö­mörülése. A szocialista országok külkereske­delmi forgalma gyorsan bővült, 1950 és 1968 között több mint megnégy­szereződött. Még az 1950-es évek elején elkezdődött a műszaki tudo­mányos együttműködés is a szocia­lista országok között a dokumentá­ciók és a tapasztalatok ingyenes cse­réjével. Az 1950-es évek végén meg­tették az első kezdeményező lépése­ket a szocialista nemzetközi munka­­megosztás intenzívebb formáinak kialakítására a KGST keretében. Akkoriban még úgy tűnt, hogy a szocialista országok nemzetközi gaz­dasági együttműködésének mecha­nizmusában a döntő és meghatározó szerepet a központosított, nemzetek feletti tervezés játssza majd. Időközben azonban a szocialista országok belső gazdasági mechaniz­musa továbbfejlődött, reformokat vezettek be, növelték a pénz- és áruviszonyok szerepét, a vállalatok önállóságát, csökkentve a túlzott centralizálás mértékét a nemzeti tervezésben, így a szocialista orszá­gok gazdasági kapcsolataiban is nö­vekedett a pénz- és árukapcsolatok, a vállalati kezdeményezések, a köz­vetlen nemzetközi együttműködések szerepe. Főként a műszaki-tudomá­nyos munkában kezdődött el a ku­tató és fejlesztő intézetek, a vállala­tok összehangolt közös tevékenysége. De a termelés nemzetközi szakosí­tása és kooperációja is megindult. Elég csupán a nagy teljesítményű közúti járművek (az autóbuszok és a tehergépkocsik) főegységeinek és a FIAT-licenc alapján készülő szov­jet Zsiguli szerelvényeinek alakuló nemzetközi kooperációjára utal­nunk. Ez a folyamat a jövőben tovább bővül és mélyül. Valószínűleg még az új ötéves terv időszakában kö­zös kutatóintézetek létesülnek, ahol a szocialista országok legjobb szak­emberei együtt dolgoznak majd kö­zös témákon a Dubnái Nemzetközi Atomkutató Intézet mintájára. És újabb, nemzetközileg összehangolt kutatásokra és kísérletekre is sor kerül a KGST országok közös űrku­tatási programjához hasonlóan. Nem véletlen, hogy éppen a tudományos­műszaki forradalom élenjáró ágai­ban, például a számítástechnikában a legkedvezőbbek a közös kutatás lehetőségei, ezekben az ágazatok­ban ugyanis rendkívül gyors a fej­lődés, éles a nemzetközi verseny és viszonylag kevés a nemzeti hagyo­mány, amely gyakran nehezíti az in­tegráció térhódítását. S a közös fej­lesztés és kutatás a termelés nem­zetközi szakosításának és kooperá­ciójának műszaki alapjait rakja le. Az sem véletlen, hogy az energia­­hordozók, valamint a nyers- és alapanyagok termelésében a legszo­rosabb a KGST-országok együttmű­ködése. Főként a természeti kin­csekben gazdag Szovjetunió szako­sodott a szocialista országok iparo­sításához nélkülözhetetlen vasérc, koksz hengereltáruk, fa, kőolaj, földgáz stb. termelésére. Ezt még az extenzív fejlesztés létszükségletei diktálták. S miután a szocialista or­szágok nagy része jelentős, feldol­gozó ipart teremtett s az intenzív fejlesztés útjára lépett, gazdaságilag arra kényszerül, hogy a feldolgozó ipar nemzetközi szakosításával és kooperációjával is fokozza a nem­zeti munka hatékonyságát. E gaz­dasági kényszer és érdekeltség azon­ban még nem általános érvényű, s így az integráció sem lehet teljes­körű. Egyik-másik ország még je­lenleg is növelheti termelését ex­tenzív módon, új dolgozók munká­ba állításával, persze alacsony ha­tékonysággal és főleg saját szük­ségletre. A szocialista integráció ideálisan működő modelljét tehát nem ala­kíthatjuk ki máról holnapra. Jólle­het a cél, amelyet csak fokozatosan érhetünk el, nyilvánvaló. A KGST országok több mint 300 millió fo­gyasztójának szükségleteit kell az anyagi és szellemi erők nemzetközi összefogásával minél hatékonyab­ban kielégíteni. A termelőerők és a fogyasztói piacok nemzeti keretei­nek feloldása, integrálása meg csak éppen hogy elkezdődött. Csupán a termelés szűk körében sikerült az optimális nagy sorozatok számára 100—200—300 milliós fogyasztói pi­acot létrehozni. A KGST XXIII. ülésszakának határozatára a tagor­szágok megkezdték az integráció el­vi és gyakorlati kérdéseinek tisztá­zását, a szükséges intézmények, esz­közök, módszerek komplex rendsze­rének kidolgozását. Ma már nyilvánvaló, hogy a szo­cialista integráció kibontakozásához vállalati kezdeményezésekre, köz­vetlen nemzetközi kapcsolatokra éppen úgy szükség van, mint a tag­országok párt- és kormányfőinek magasszintű elvi és gyakorlati ál­lásfoglalásaira, a tagországok terve­ző és irányító szerveinek összehan­golt közös munkájára. Az új ötéves tervek kétoldalú koordinációinál például már a nemzetközi munka­­megosztás fejlesztésében leginkább érdekelt országokban határozott fej­lődés tapasztalható. A munka nem korlátozott a tervkészítés befejező szakaszára, hanem azt megelőzően 2—3 évvel már elkezdődött. A tag­országok tehát az információk köl­csönös cseréjén túl már menet köz­ben erőfeszítéseket tehettek az ész­­szerűtlen termelési párhuzamossá­gok mérséklésére, gazdaságos közös gyártókapacitások létrehozására. Így az 1971—1975-ös évekre szóló magyar és szovjet népgazdasági ter­vek összehangolását a nemzetközi munkamegosztás új, haladó formái­nak térhódítása jellemzi. Az új terv­időszakban növekszik a szakosítás és a koooperáció szerepe s ez hoz­zájárul kölcsönös áruforgalmunk dinamikus fejlesztéséhez. Nem vé­letlen például, hogy a tervtárgyalá­sok záró okmányával együtt két másik újszerűen dokumentum is aláírásra került. Az egyik megállapodás szerint hazánk áruszállításokkal hozzájá­rul a Szovjetunióban a papírkarton, az azbeszt,­valamint a foszfortartal­mú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztéséhez. S a Szovjetunió a magyar áruhitelt e fontos anyagok növekvő szállítmá­nyaival fizeti vissza 1976 és 1990 között. A másik megállapodás a ké­mia legkorszerűbb ágának szakosí­tásáról és kooperációjáról intézke­dik. Hazánk alacsony oktánszámú benzinből évente több százezer ton­na olefinterméket állít elő Lenin­­ városban. S az olefinekből részint hazai üzemeinkben, részint a Szov­jetunióban, a magyar határ men­tén fekvő Kalázsban polietilént és más műszak és műanyag alapanya­gokat állítanak elő optimális méretű üzemben, gazdaságosan, magyar szükségletre is. Tovább fejlődik az autóipar koope­ráció. Hazánk mintegy 42 ezer au­tóbuszt készít az új ötéves terv­időszakban, túlnyomó többségét, csaknem 35 ezer darabot, főleg szov­jet, NDK és lengyel rendelésre. Az autóbuszokhoz és a nagyteljesítmé­nyű tehergépkocsikhoz viszont 200 ezer hátsóhíd készül egyebek közt a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia részére. Hazánk vi­szont az autóbuszok mellső tenge­lyeit, automata sebességváltóit stb. importálja a KGST-országokból. A Szovjetuniótól 1975-ben már 43 500 személygépkocsit vásárolunk, köz­tük 30 ezer Zsigulit. Ezen belül 13 ezer FIAT-licenc alapján készülő szovjet autóért a kooperációs egyez­mény értelmében magyar alkatré­szekkel fizetünk. A negyedik ötéves terv központi­lag kiemelt hazai programjai — a petrokémiához, a közúti jármű­­gyártáshoz hasonlóan — szorosan kapcsolódnak a baráti országok táv­lati terveihez. Megemlíthetjük az alumíniumipar, a számítástechnika fejlesztését, a textilruházati ipar nagyszabású rekonstrukcióját vagy a szénhidrogének fokozott térhódí­­ tását. Valamennyi így vagy úgy érinti főként a Szovjetunió és még néhány más szocialista ország ter­veit, vásárlásait, eladásait. Mindez nem véletlen. Negyedik ötéves tervünk fő célkitűzése a ha­tékonyság fokozása, a gazdaság ma­gasabb fejlettségi szintjének eléré­se. Kis országunk, amely évi nem­zeti jövedelmének mintegy 40 szá­zalékát a külkereskedelemben ki­cseréli, csak akkor képes magasabb színvonalú munkára, ha hasznosít­ja a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő lehetőségeket. Ha megkü­lönböztetett módon fejleszti a hazai adottságoknak megfelelő, a külföl­dön is előnyösen értékesíthető ter­mékeit és importálja mindazokat, amelyek a baráti országokban vagy másutt a világon készülnek olcsób­ban, jobb, korszerűbb kivitelben. Nemzeti érdekünk és határozott cé­lunk a szocialista országok gazda­sági tömörülésének magasabb szint­re emelése. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája is következetesen internacionalista. A tények, a tet­tek bizonyítják, hogy ez a politika egyre kedvezőbb feltételeket teremt a vállalatok nemzetközi termelési és fejlesztési kapcsolatainak kibon­takoztatásához, s­­ kezdeményező módon hozzájárul a szocialista or­szágok közötti gazdasági integráció térhódításához. Kovács József Mintakészítő nagyüzem Az öntödei Vállalat mintakészítő üzemének ez évi termelési terve 26 millió forint értékű gyártmány készítését írja elő. Elsősorban a saját vállalatuk igényeit elégítik ki, de dolgoznak az ország minden jelentősebb üzemének. Itt készítették a Gagarin Hőerőműben felszerelésre kerülő ha­talmas turbinakerekek öntőmintáit is. A minták anyaga a hagyományos fa és fém mellett a műanyag. Mű­anyagból készítik az állandóan fejlődő kádgyártásunknál alkalmazott min­tákat is, melyek felveszik a versenyt a korábbi import áruval. Gyártmá­nyaik 60 százalékát exportra kerülő berendezések alkatrészeinek készítésé­nél alkalmazzák. (MTI fotó — Erezi K. Gyula felv.—LKI) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 24. Jelentős állomáshoz érkezett az „Ajkai Őíj Timföldgyár” építése. El­készültek az alapépítmények, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei már a technológiai berendezéseket szerelik. 1971-ben megkezdik a pró­baüzemelést hazánk új — kétmilliárd forintért épülő — timföldgyárában. Képünkön: Épül az úgynevezett légkikeverő-üzem. (MTI fotó : Jászai Csaba felv.—KS) 583 kiváló áru 1967-ben az Országos Piackutató Intézet, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet és az Iparművészeti Tanács közremű­ködésével megalakította a „Kiváló Áruk Fórumát”, hogy felku­tassa és propagálja a hazai ipar minőségileg és esztétikailag ki­emelkedően jó tulajdonságokkal rendelkező termékeit. Mint a működési szabályzat kimondja, a Fórum fő célkitűzé­se, hogy ösztönözze a gyártó üzemeket a termékek használati és esztétikai értékeinek állandó és céltudatos emelésére. Ezzel se­gíti a kereskedelmet, hogy a beszerzés és értékesítés során előny­ben részesítse a szükségletek magasabb szintű kielégítésére al­kalmas cikkeket. S végül, hogy eligazítsa a fogyasztókat, propa­gálja a kiváló tulajdonságokkal rendelkező termékeket. 1967 óta 583 terméknek ítélték oda a megkülönböztető mi­nősítő jelet, az egymásba fonódó háromszöget. — Hogy lesz egy termékből ki­váló áru? — kerestem, fel a Fórum illetékeseit. — Évente kétszer nyilvános pá­lyázatot hirdetünk, amelyen a vál­lalatok olyan termékekkel pályáz­hatnak, amelyek a hazai szabványok előírásainak kiválóan megfelelnek, s kivitelükben, formájukban is esz­tétikusak. Először a KERMI, a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző Inté­zet ad bizonyítványt az árunak. Csak e bizonyítvány birtokában jut­hat az esztétikai zsűri elé. Az Iparművészeti Tanács öt szak­embere, a gyártó üzem szerinti tár­ca képviselője, a Belkereskedelmi Minisztérium, a KERMI és az Or­szágos Piackutató Intézet szakem­bereiből, álló zsűri dönt végső so­ron, viselheti-e az áru 3 évig a megkülönböztető minősítő jelet. Há­rom év letelte után újból pályázhat az áru. A szigorú bírák olykor heves vi­ták közt utasítják el, vagy minősítik kiválóvá az árut. — Hány termékből választották ki az 583 kiválót? — Úgy kétezerből. — Sok vagy kevés? — Nagyon kevés, hiszen több százezer termék van kereskedelmi forgalomban. — S hány vállalat termékei közül választhattak? — 58 ipari és kereskedelmi válla­lat „repertoárjából”. — Például? — A Szék és Kárpitosipari Vál­lalat Otelló garnitúrája, a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat gázkan­dallója, a Győri Textilipari Vállalat ágyneműi, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat műbőr bőröndjei, az Alumíniumárugyár kukta edényei, a Csepel Kerékpár­gyár összecsukható kerékpárja. A legtöbb cikkel éppen azok a válla­latok jelentkeznek, ahol már ver­seny van­­ az élelmiszeriparban, a kozmetikai és háztartásvegyipari cikkekben. Ezért láthatja a vásárló a leggyakrabban a kiváló áru­jelet mosószereken, a Camea cikkeken, a Nagykőrösi, a Szegedi vagy a Ka­locsai Konzervgyárak temékein, a különböző gazdaságok italain. A Fórum nemcsak bíráló szerv. Piackutató szerepet is betölt. Meg­keresi, felkutatja a vállalatot, más­kor a kereskedelemben nyert infor­máció útján hívja fel a gyártók fi­gyelmét — induljanak a pályázaton. Az is előfordul, hogy a KERMI más irányú vizsgálata során győző­dik meg az áru kiválóságáról, s jel­zi a vállalatnak, ilyen minőséggel a Kiváló Áruk Fórumán is pályázhat. A Fórum nemcsak elismer vagy elutasít, de tanácsot ad, javasol is, hogy javítsák ki az apróbb minőségi vagy esztétikai hibát. Azt mondják, a Kiváló Áruk Fó­ruma az új gazdaságirányítási rend­szer koraszülött gyermeke. Kora­szülött — mert ha egy termék csak egy csatornából kerülhet a fogyasz­tóhoz vagy éppen hiánycikk — mi ösztönözheti a gyártót, az állandó jó minőség garantálására. Azt mond­ják, koraszülött. Holott nagyon is aktuális, időszerű intézmény (Ang­liában 20 éve, Svédországban évti­zedek óta működik hasonló minősí­tő szerv). Hiszen az előrelátó, ki­csit is távlatban gondolkozó válla­latnak tudnia kell — bármelyik pil­lanatban akadhat belföldi vagy kül­földi versenytársa. Amikor már egy­általán nem mindegy — kiváló-e a termék vagy nem. — S ki garantálja, hogy a Kiváló Áruk Fórumán kitüntetett termékek tartják a minőséget? — Maga a fórum. Tételesen és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a ter­mékeket a gyárban és a kereske-­ delmi forgalomban egyaránt. S ha bármilyen kifogásolni valót talál­nak , figyelmeztetik a vállalatot. Ha háromszori figyelmeztetés után nem egyezik a minőség az eredeti mintával, a kiváló áru­jelet meg­vonják és erről tájékoztatják a nyilvánosságot. — Került már sor ilyen megvo­násra? — Két ízben, a Pax­­olitól és a Kotyogó kávéfőzőtől vontuk vissza a minősítő jelet. Ezekben a napokban ismét összeül a Fórum zsűrije. Most értékelik az 1970 második felében pályázó áruk minőségét, esztétikai kivitelezését. A pályázatra közel 100 terméket ne­veztek be. A KERMI minőségi vizs­gálatán jól szerepeltek az alu teflon edények, a Herbária hajápolószerek, a Békéscsabai Konzervgyár tésztái, a KÁMA gyümölcsszörp, a Délker. Vállalat 2 italfélesége és a Coca­­cola. Ne vágjunk azonban eleje a nyilvános eredményhirdetésnek. December végén, az Otthon Áru­házban­­ kiállításon mutatják be az új kiváló árukat. Kádár­­Márta

Next