Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Internacionalizmus a gazdaságban Tavaly és az idén ünnepelték az európai népi demokratikus országok felszabadulásuk negyedszázados jubileumát. A szocialista világgazdaság kialakulása, a felszabaulást követő történelmi fejlődés eredménye nem szerepel a naptárban piros betűkkel. Pedig azzal, hogy a szocializmus építése túlnőtt egyetlen ország, a Szovjetunió keretben, új korszak kezdődött a világgazdaság történetében, így a proletár internacionalizmus, e politikai kategória, a szocializmusért, a társadalmi haladásért vívott erők nemzetközi méretű összefogása új, konkrét gazdasági tartalommal telítődött. Megkezdődött az azonos elveket valló, a közös társadalmi berendezkedésű szocialista országok gazdasági tömörülése. A szocialista országok külkereskedelmi forgalma gyorsan bővült, 1950 és 1968 között több mint megnégyszereződött. Még az 1950-es évek elején elkezdődött a műszaki tudományos együttműködés is a szocialista országok között a dokumentációk és a tapasztalatok ingyenes cseréjével. Az 1950-es évek végén megtették az első kezdeményező lépéseket a szocialista nemzetközi munkamegosztás intenzívebb formáinak kialakítására a KGST keretében. Akkoriban még úgy tűnt, hogy a szocialista országok nemzetközi gazdasági együttműködésének mechanizmusában a döntő és meghatározó szerepet a központosított, nemzetek feletti tervezés játssza majd. Időközben azonban a szocialista országok belső gazdasági mechanizmusa továbbfejlődött, reformokat vezettek be, növelték a pénz- és áruviszonyok szerepét, a vállalatok önállóságát, csökkentve a túlzott centralizálás mértékét a nemzeti tervezésben, így a szocialista országok gazdasági kapcsolataiban is növekedett a pénz- és árukapcsolatok, a vállalati kezdeményezések, a közvetlen nemzetközi együttműködések szerepe. Főként a műszaki-tudományos munkában kezdődött el a kutató és fejlesztő intézetek, a vállalatok összehangolt közös tevékenysége. De a termelés nemzetközi szakosítása és kooperációja is megindult. Elég csupán a nagy teljesítményű közúti járművek (az autóbuszok és a tehergépkocsik) főegységeinek és a FIAT-licenc alapján készülő szovjet Zsiguli szerelvényeinek alakuló nemzetközi kooperációjára utalnunk. Ez a folyamat a jövőben tovább bővül és mélyül. Valószínűleg még az új ötéves terv időszakában közös kutatóintézetek létesülnek, ahol a szocialista országok legjobb szakemberei együtt dolgoznak majd közös témákon a Dubnái Nemzetközi Atomkutató Intézet mintájára. És újabb, nemzetközileg összehangolt kutatásokra és kísérletekre is sor kerül a KGST országok közös űrkutatási programjához hasonlóan. Nem véletlen, hogy éppen a tudományosműszaki forradalom élenjáró ágaiban, például a számítástechnikában a legkedvezőbbek a közös kutatás lehetőségei, ezekben az ágazatokban ugyanis rendkívül gyors a fejlődés, éles a nemzetközi verseny és viszonylag kevés a nemzeti hagyomány, amely gyakran nehezíti az integráció térhódítását. S a közös fejlesztés és kutatás a termelés nemzetközi szakosításának és kooperációjának műszaki alapjait rakja le. Az sem véletlen, hogy az energiahordozók, valamint a nyers- és alapanyagok termelésében a legszorosabb a KGST-országok együttműködése. Főként a természeti kincsekben gazdag Szovjetunió szakosodott a szocialista országok iparosításához nélkülözhetetlen vasérc, koksz hengereltáruk, fa, kőolaj, földgáz stb. termelésére. Ezt még az extenzív fejlesztés létszükségletei diktálták. S miután a szocialista országok nagy része jelentős, feldolgozó ipart teremtett s az intenzív fejlesztés útjára lépett, gazdaságilag arra kényszerül, hogy a feldolgozó ipar nemzetközi szakosításával és kooperációjával is fokozza a nemzeti munka hatékonyságát. E gazdasági kényszer és érdekeltség azonban még nem általános érvényű, s így az integráció sem lehet teljeskörű. Egyik-másik ország még jelenleg is növelheti termelését extenzív módon, új dolgozók munkába állításával, persze alacsony hatékonysággal és főleg saját szükségletre. A szocialista integráció ideálisan működő modelljét tehát nem alakíthatjuk ki máról holnapra. Jóllehet a cél, amelyet csak fokozatosan érhetünk el, nyilvánvaló. A KGST országok több mint 300 millió fogyasztójának szükségleteit kell az anyagi és szellemi erők nemzetközi összefogásával minél hatékonyabban kielégíteni. A termelőerők és a fogyasztói piacok nemzeti kereteinek feloldása, integrálása meg csak éppen hogy elkezdődött. Csupán a termelés szűk körében sikerült az optimális nagy sorozatok számára 100—200—300 milliós fogyasztói piacot létrehozni. A KGST XXIII. ülésszakának határozatára a tagországok megkezdték az integráció elvi és gyakorlati kérdéseinek tisztázását, a szükséges intézmények, eszközök, módszerek komplex rendszerének kidolgozását. Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista integráció kibontakozásához vállalati kezdeményezésekre, közvetlen nemzetközi kapcsolatokra éppen úgy szükség van, mint a tagországok párt- és kormányfőinek magasszintű elvi és gyakorlati állásfoglalásaira, a tagországok tervező és irányító szerveinek összehangolt közös munkájára. Az új ötéves tervek kétoldalú koordinációinál például már a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében leginkább érdekelt országokban határozott fejlődés tapasztalható. A munka nem korlátozott a tervkészítés befejező szakaszára, hanem azt megelőzően 2—3 évvel már elkezdődött. A tagországok tehát az információk kölcsönös cseréjén túl már menet közben erőfeszítéseket tehettek az észszerűtlen termelési párhuzamosságok mérséklésére, gazdaságos közös gyártókapacitások létrehozására. Így az 1971—1975-ös évekre szóló magyar és szovjet népgazdasági tervek összehangolását a nemzetközi munkamegosztás új, haladó formáinak térhódítása jellemzi. Az új tervidőszakban növekszik a szakosítás és a koooperáció szerepe s ez hozzájárul kölcsönös áruforgalmunk dinamikus fejlesztéséhez. Nem véletlen például, hogy a tervtárgyalások záró okmányával együtt két másik újszerűen dokumentum is aláírásra került. Az egyik megállapodás szerint hazánk áruszállításokkal hozzájárul a Szovjetunióban a papírkarton, az azbeszt,valamint a foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztéséhez. S a Szovjetunió a magyar áruhitelt e fontos anyagok növekvő szállítmányaival fizeti vissza 1976 és 1990 között. A másik megállapodás a kémia legkorszerűbb ágának szakosításáról és kooperációjáról intézkedik. Hazánk alacsony oktánszámú benzinből évente több százezer tonna olefinterméket állít elő Lenin városban. S az olefinekből részint hazai üzemeinkben, részint a Szovjetunióban, a magyar határ mentén fekvő Kalázsban polietilént és más műszak és műanyag alapanyagokat állítanak elő optimális méretű üzemben, gazdaságosan, magyar szükségletre is. Tovább fejlődik az autóipar kooperáció. Hazánk mintegy 42 ezer autóbuszt készít az új ötéves tervidőszakban, túlnyomó többségét, csaknem 35 ezer darabot, főleg szovjet, NDK és lengyel rendelésre. Az autóbuszokhoz és a nagyteljesítményű tehergépkocsikhoz viszont 200 ezer hátsóhíd készül egyebek közt a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia részére. Hazánk viszont az autóbuszok mellső tengelyeit, automata sebességváltóit stb. importálja a KGST-országokból. A Szovjetuniótól 1975-ben már 43 500 személygépkocsit vásárolunk, köztük 30 ezer Zsigulit. Ezen belül 13 ezer FIAT-licenc alapján készülő szovjet autóért a kooperációs egyezmény értelmében magyar alkatrészekkel fizetünk. A negyedik ötéves terv központilag kiemelt hazai programjai — a petrokémiához, a közúti járműgyártáshoz hasonlóan — szorosan kapcsolódnak a baráti országok távlati terveihez. Megemlíthetjük az alumíniumipar, a számítástechnika fejlesztését, a textilruházati ipar nagyszabású rekonstrukcióját vagy a szénhidrogének fokozott térhódí tását. Valamennyi így vagy úgy érinti főként a Szovjetunió és még néhány más szocialista ország terveit, vásárlásait, eladásait. Mindez nem véletlen. Negyedik ötéves tervünk fő célkitűzése a hatékonyság fokozása, a gazdaság magasabb fejlettségi szintjének elérése. Kis országunk, amely évi nemzeti jövedelmének mintegy 40 százalékát a külkereskedelemben kicseréli, csak akkor képes magasabb színvonalú munkára, ha hasznosítja a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Ha megkülönböztetett módon fejleszti a hazai adottságoknak megfelelő, a külföldön is előnyösen értékesíthető termékeit és importálja mindazokat, amelyek a baráti országokban vagy másutt a világon készülnek olcsóbban, jobb, korszerűbb kivitelben. Nemzeti érdekünk és határozott célunk a szocialista országok gazdasági tömörülésének magasabb szintre emelése. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája is következetesen internacionalista. A tények, a tettek bizonyítják, hogy ez a politika egyre kedvezőbb feltételeket teremt a vállalatok nemzetközi termelési és fejlesztési kapcsolatainak kibontakoztatásához, s kezdeményező módon hozzájárul a szocialista országok közötti gazdasági integráció térhódításához. Kovács József Mintakészítő nagyüzem Az öntödei Vállalat mintakészítő üzemének ez évi termelési terve 26 millió forint értékű gyártmány készítését írja elő. Elsősorban a saját vállalatuk igényeit elégítik ki, de dolgoznak az ország minden jelentősebb üzemének. Itt készítették a Gagarin Hőerőműben felszerelésre kerülő hatalmas turbinakerekek öntőmintáit is. A minták anyaga a hagyományos fa és fém mellett a műanyag. Műanyagból készítik az állandóan fejlődő kádgyártásunknál alkalmazott mintákat is, melyek felveszik a versenyt a korábbi import áruval. Gyártmányaik 60 százalékát exportra kerülő berendezések alkatrészeinek készítésénél alkalmazzák. (MTI fotó — Erezi K. Gyula felv.—LKI) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 24. Jelentős állomáshoz érkezett az „Ajkai Őíj Timföldgyár” építése. Elkészültek az alapépítmények, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei már a technológiai berendezéseket szerelik. 1971-ben megkezdik a próbaüzemelést hazánk új — kétmilliárd forintért épülő — timföldgyárában. Képünkön: Épül az úgynevezett légkikeverő-üzem. (MTI fotó : Jászai Csaba felv.—KS) 583 kiváló áru 1967-ben az Országos Piackutató Intézet, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet és az Iparművészeti Tanács közreműködésével megalakította a „Kiváló Áruk Fórumát”, hogy felkutassa és propagálja a hazai ipar minőségileg és esztétikailag kiemelkedően jó tulajdonságokkal rendelkező termékeit. Mint a működési szabályzat kimondja, a Fórum fő célkitűzése, hogy ösztönözze a gyártó üzemeket a termékek használati és esztétikai értékeinek állandó és céltudatos emelésére. Ezzel segíti a kereskedelmet, hogy a beszerzés és értékesítés során előnyben részesítse a szükségletek magasabb szintű kielégítésére alkalmas cikkeket. S végül, hogy eligazítsa a fogyasztókat, propagálja a kiváló tulajdonságokkal rendelkező termékeket. 1967 óta 583 terméknek ítélték oda a megkülönböztető minősítő jelet, az egymásba fonódó háromszöget. — Hogy lesz egy termékből kiváló áru? — kerestem, fel a Fórum illetékeseit. — Évente kétszer nyilvános pályázatot hirdetünk, amelyen a vállalatok olyan termékekkel pályázhatnak, amelyek a hazai szabványok előírásainak kiválóan megfelelnek, s kivitelükben, formájukban is esztétikusak. Először a KERMI, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet ad bizonyítványt az árunak. Csak e bizonyítvány birtokában juthat az esztétikai zsűri elé. Az Iparművészeti Tanács öt szakembere, a gyártó üzem szerinti tárca képviselője, a Belkereskedelmi Minisztérium, a KERMI és az Országos Piackutató Intézet szakembereiből, álló zsűri dönt végső soron, viselheti-e az áru 3 évig a megkülönböztető minősítő jelet. Három év letelte után újból pályázhat az áru. A szigorú bírák olykor heves viták közt utasítják el, vagy minősítik kiválóvá az árut. — Hány termékből választották ki az 583 kiválót? — Úgy kétezerből. — Sok vagy kevés? — Nagyon kevés, hiszen több százezer termék van kereskedelmi forgalomban. — S hány vállalat termékei közül választhattak? — 58 ipari és kereskedelmi vállalat „repertoárjából”. — Például? — A Szék és Kárpitosipari Vállalat Otelló garnitúrája, a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat gázkandallója, a Győri Textilipari Vállalat ágyneműi, a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat műbőr bőröndjei, az Alumíniumárugyár kukta edényei, a Csepel Kerékpárgyár összecsukható kerékpárja. A legtöbb cikkel éppen azok a vállalatok jelentkeznek, ahol már verseny van az élelmiszeriparban, a kozmetikai és háztartásvegyipari cikkekben. Ezért láthatja a vásárló a leggyakrabban a kiváló árujelet mosószereken, a Camea cikkeken, a Nagykőrösi, a Szegedi vagy a Kalocsai Konzervgyárak temékein, a különböző gazdaságok italain. A Fórum nemcsak bíráló szerv. Piackutató szerepet is betölt. Megkeresi, felkutatja a vállalatot, máskor a kereskedelemben nyert információ útján hívja fel a gyártók figyelmét — induljanak a pályázaton. Az is előfordul, hogy a KERMI más irányú vizsgálata során győződik meg az áru kiválóságáról, s jelzi a vállalatnak, ilyen minőséggel a Kiváló Áruk Fórumán is pályázhat. A Fórum nemcsak elismer vagy elutasít, de tanácsot ad, javasol is, hogy javítsák ki az apróbb minőségi vagy esztétikai hibát. Azt mondják, a Kiváló Áruk Fóruma az új gazdaságirányítási rendszer koraszülött gyermeke. Koraszülött — mert ha egy termék csak egy csatornából kerülhet a fogyasztóhoz vagy éppen hiánycikk — mi ösztönözheti a gyártót, az állandó jó minőség garantálására. Azt mondják, koraszülött. Holott nagyon is aktuális, időszerű intézmény (Angliában 20 éve, Svédországban évtizedek óta működik hasonló minősítő szerv). Hiszen az előrelátó, kicsit is távlatban gondolkozó vállalatnak tudnia kell — bármelyik pillanatban akadhat belföldi vagy külföldi versenytársa. Amikor már egyáltalán nem mindegy — kiváló-e a termék vagy nem. — S ki garantálja, hogy a Kiváló Áruk Fórumán kitüntetett termékek tartják a minőséget? — Maga a fórum. Tételesen és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a termékeket a gyárban és a kereske- delmi forgalomban egyaránt. S ha bármilyen kifogásolni valót találnak , figyelmeztetik a vállalatot. Ha háromszori figyelmeztetés után nem egyezik a minőség az eredeti mintával, a kiváló árujelet megvonják és erről tájékoztatják a nyilvánosságot. — Került már sor ilyen megvonásra? — Két ízben, a Paxolitól és a Kotyogó kávéfőzőtől vontuk vissza a minősítő jelet. Ezekben a napokban ismét összeül a Fórum zsűrije. Most értékelik az 1970 második felében pályázó áruk minőségét, esztétikai kivitelezését. A pályázatra közel 100 terméket neveztek be. A KERMI minőségi vizsgálatán jól szerepeltek az alu teflon edények, a Herbária hajápolószerek, a Békéscsabai Konzervgyár tésztái, a KÁMA gyümölcsszörp, a Délker. Vállalat 2 italfélesége és a Cocacola. Ne vágjunk azonban eleje a nyilvános eredményhirdetésnek. December végén, az Otthon Áruházban kiállításon mutatják be az új kiváló árukat. KádárMárta