Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
------------------------------------------------------------------------ --------------------------------------------------------------------| Nyugdíjastalálkozó A Hajdú-Bihar megyei Vegyesiparcikk-kiskereskedelmi Vállalat vezetősége, szakszervezeti bizottsága és pártszervezete a napokban nyugdíjas-találkozót rendezett a volt vállalati dolgozók számára, akik három éven belül mentek nyugdíjba. A vállalat központjában megrendezett találkozón huszonöt nyugdíjas vett részt, akiknek Hajdú Zoltán igazgatóhelyettes tartott beszámolót a vállalat munkájáról, eredményeiről és gondjairól. A volt dolgozók nagy érdeklődéssel foglalkoztak a vállalat munkájával, és számos hasznos javaslatot, tanácsot tettek, illetve adtak. A vállalat nyugdíjasait háromszáz-háromszáz forinttal megajándékozta és megvendégelte. A filozófia Ha egy klasszikus mű újra megjelenik, az ismertetésekben ki szokták emelni, hogy a tartalomhoz méltó külsőben látott napvilágot. Elmondhatjuk ezt most is, mert Boethius könyve elegáns formájával, gondos, szép tipográfiájával hívja fel magára a figyelmet. S ha ránéztünk, rögtön felvetődik a kérdés: ki volt ez az író és miért adták ki ezt a munkáját? Boethius az 5. század végén, 6. század elején élt a nyugat-római birodalom romjain létrehozott gót királyságban. Nagy Theodorik király magasrangú hivatalnoka, a későlatin irodalom egyik legjelentősebb alakja, az ókori görög és latin kultúra őrzője és átörökítője, fordítások, kommentárok, tankönyvek, költemények, teológiai és filozófiai dolgozatok szerzője volt. Árulás vádjával bebörtönözték, majd 524-ben kivégezték. A börtönben írta filozófiai főművét, amely a középkor egyik legtöbbet fordított, legolvasottabb könyve lett. Miről is szól tulajdonképpen ez a vigasztalása dialógus formában írt, versbetétekkel ékített értekezés? A halála előtt álló embernek vigasztalására megjelenik a megszemélyesített Filozófia, és elbeszélget vele a gondviselésről és a boldogságról, az időről és az örökkévalóságról, a szükségszerűségről és a véletlenről, az isteni mindentudásról és az emberi szabad akaratról, a jó és a rossz viszonyáról és még sok más filozófiai és örök emberi problémákról. A mai olvasót természetesen az utóbbiak érdeklik inkább: az emberi erkölcsről, az élet értelméről szóló részek. Az emberi ész, a humánum, az értelmes emberi életbe vetett hit megragadó dokumentumai ezek a fejtegetések, ahol az igaz, őszinte, egy nehéz időkben is etikus élet eszményét fogalmazza meg, ehhez hasonló szavakkal: „Azért is nevezik erénynek az erényt, mert van ereje, hogy felülkerekedjen minden nehézségen!” (Európa Kiadó — Magyar Helikon) Bényei Miklós r tervek őszre, télre, teraszra Mi újság a KISZ megyei bizottságán? Az épület tulajdonképpen hivatal. Mégis más itt a levegő, frissebb, izgatóbban vibráló. — Izgalmasan nehéz ez az év nálunk is — Czakó Zsuzsa, a Hajdú-Bihar megyei KISZ-bizottság titkára. — A kongresszusok, a nagy évfordulók jegyében dolgozunk. Most 25 éve, hogy megalakult a DÍVSZ. Készülünk a KISZ VIII. kongresszusára. Tavasszal szervezzük a ma már hagyományosnak mondható forradalmi ifjúsági napokat, amelynek keretében nagy ünnepeinknek állítunk emléket. — A megyében mintegy 900 politikai kör működik, 23—24 000 részvevővel. A csoportok foglalkozásain politikai alapfogalmakkal, aktuális politikai kérdésekkel ismerkedhetnek meg a résztvevők. Ezenkívül mód van olyan speciális területeket is tanulmányozni, mint a társadami kérdések, a filozófiai problémák vagy a magyar munkásmozgalom története. — Valami rendhagyó dolog nincs? — Hát... vehetjük azt hiszem rendhagyónak az általunk szervezett ifjúságkutató csoportot. Most éppen az úttörőmozgalom 25 éves történetét dolgozzák fel. A másik, sokakat érintő kérdés: a szakmunkástanulók beilleszkedése társadalmunkba. A szakmunkástanulók felelőse, Balogh László. — Debrecenben az idei tanévet 1870 fiatal kezdte új, korszerű szakmunkásképző intézetben. A 109-es intézet KISZ-szervezete már keresi a kapcsolatot a város más oktatási intézményeivel. Tudomásom szerint a Kossuth Lajos Tudományegyetem KISZ-szervezetével szeretnének szerződést kötni. — Mi újság a megye többi részén? — Kapcsolatok alakulásáról itt is beszámolhatok. Derecskén a szakmunkástanulók az általános iskolákban szerveznek a pályaválasztás megkönnyítését célzó szakköri foglalkozásokat. Nemrégiben házi vezetőképzőket tartottunk. Ezt a feladatot a Hajdúszoboszlói Mezőgazdasági Szakiskola végezte el különös gonddal. Ugyancsak Hajdúszoboszlón, valamint Hajdúböszörményben új klubok alakulnak. Szekeres Melinda, a Debrecen városi KISZ-bizottság iskolafelelőse: — Mi már a sárospataki diáknapokra és a városunkban megrendezésre kerülő országos egyetemi konferenciára készülünk. — Mit tartogatnak az 1971-es diáknapok? — Ez a találkozó már a hatodik a találkozók sorában. Érdekessége, hogy először vesznek részt rajta Budapest fiatal képviselői. Itt lesznek külföldi testvérvárosaink küldöttségei is. — Az egyetemi konferencia? — Ezen a márciusban összehívott értekezleten szeretnénk megvitatni az 1966 óta eltelt időszak problémáit, eredményeit. Most először tartják Debrecenben a konferenciát, ezért a megyei egyetemi tanács ülésének fokozottabb jelentősége lesz. — A gimnáziumok? — Az országos ötven középfokú intézetében kísérlet folyik a KISZ jobb, a fiatalok érdekeinek inkább megfelelő kialakítására. A megyében a debreceni Mechwart András Gépipari Technikumban és Szakközépiskolában és a hajdúnánási Körösi Csoma Sándor Gimnáziumban történt meg ez az átszervezés. Más iskolákban a reform egyes elemeit még nem javasoljuk bevezetni, mégis hatással van nagyon sok gimnázium életére. A vezetőségek és a tagok is újabb és újabb ötleteket valósítanak meg. A Kossuth Gimnáziumban a politikai oktatások területén vezettek be új módszert, vagy itt van például a Tóth Árpád Gimnázium, ahol az adminisztrációs munkát szeretnék némileg levenni a tanárok válláról. — Mindig problémák vannak a vezetőképzésben. — Már szervezzük a téli vezetőképző tábort, együtt a szakmunkástanulókkal. A nyári vezetőképzők ideje is valószínűleghosszabb lesz két nappal. Terge Lajos, a megyebizottság kultúrása: — Nemrégen indítottuk be a „Köszöntünk, szabadság” mozgalmat. Ennek a lényege, hogy a különböző klubok, iskolák, szakmunkásképző intézetek pályázatokat készítsenek el a természet-, a műszaki és a társadalomtudományok, valamint a művészeti ágazatok területén. Az eredményes szereplésért — mert a pályázat feltétele, hogy az elkészült anyagokat egy évadban legalább háromszor be kell mutatni , értékes díjakat osztunk ki. Fő célunk, hogy a tanyák, a kisközségek, a peremkerületek lakossága érdekes, szórakoztató, de emellett hasznos ismeretekhez jusson hozzá. A tervek még most indulnak útjukra. Mi csak a jövőben találkozunk velük, de az majdnem biztos, hogy okkal volt születésük. * Domokos L. I . Ellesett beszélgetés A villamos peronján egymáshoz préselve állnak. Hárman. És akármekkora is körülöttük a tömeg, akárhányan figyelnek is rájuk, egy percre se hallgatnak el. *- De biztosi ". - Az hát. - Szóltál ! - Még nem. - Akkori Az egyik kislány szőke és kontyot hord. Ő a felénk. A másik barna, és szépiák vannak az orrán. Kicsik és kedvesek. A harmadik hosszú fekete hajat hord, és nagyon határozott. Diákok mind a hárman. Magnói - Lesz. Karesz ígérte .. . A szépiák égni kezdenek a barna kislány orrán. Neki biztosan nem is a magnó, hanem „a” Karesz a fontos. A másik kettő neveti. Nem a szépiákét. Kareszt, aki jó fej lehet, ha magnót is ígér. - Nincs valami meccs. - Nincs. Megnéztem. Különben is: Karesz már délután lehozza a magnót. - Minek? - szeplős orr most haragos piros. Nem szép attól a Karesztől, hogy már kora délután . . . - Csak felszalad vele. - Nem azért.. . A szőke még mindig nyugtalan. - És ha édesanyádék nem . . - Mondtam, hogy biztos. Elmennek és kész. Nyolcig miénk a kégli. - Hova? - Nem tudom még. Kicsinálom, hogy elmenjenek. Azért kell a magnó. Aki eddig nem figyelt rájuk, az mostantól figyel. - Magnó. - Az. Nem értitek? A papám utálja a zenét. Karesz felhozza a magnót. Bekapcsolom jó hangosra, hogy a másik szobában is hallják. - És? - Úgy üvölt, hogy mindig elmentek még tőle. Egy félórát elég, ha bírják, az én szobámban meg azt csinálok, amit akarok . . . - Jó! - Kizenéled őket? - Már háromszor sikerült. Lemezjátszóval jobb, mert akkor mindig ugyanazt teszem fel nekik, de a magnó se rossz ■ ■ ■ A villamos lassít. Ketten leszállnak. - Akkor hatkori - Hatkor. - És biztos. - Persze ■ ■ ■ Csak a feketehajú magnós marad a villamoson. Néhányan aggódva nézzük, nehogy elővegyen a zsebéből egy táskarádiót, és tizenhét éves életismerettel lezenéljen minket a villamosról. Bartha Gábor ŐSZ A VÖRÖSMARTY TSZ-BEN Népes a határ ezekben a napokban a debreceni Vörösmarty Tsz földjein. Kukoricabetakarító és csőtörő gépek járják fáradhatatlanul a szinte vége nincs táblákat. A géptelepen serényen folyik a munkaeszközök karbantartása, javítása. A már letakarított földeken traktor köröz fáradhatatlanul, és a hatalmas hordókkal benépesített borpincében már erejét mutogatva forr a bor. A szövetkezet tagjainak az idén 800 hold tengerit kell letörni, betakarítani, több mint 75 hold burgonyát zsákba tenni és 800 hold kenyérgabonát elvetni, hogy csak néhány fontosabb adatot említsünk. Emellett nagy ütemben épül már a tsz új, korszerű, évente kb. 7000 sertést kibocsátó és több mint harmincmillió forintos beruházással létesülő állatnevelő, hizlaló kombinátja. Képeink a Vörösmarty Tsz tagjainak, dolgozóinak őszi szorgoskodásáról készültek. Harminc mázsás átlagtermést várnak kukoricából (morzsoltan) az idén Debrecen második legnagyobb szövetkezetének vezetői, tagjai. Jelenleg egy ilyen adapter és két ZMAI-típusú csőtörőgép végzi — gyakorlott vezetőkirányításával — munkáját. Az adapter naponta 10— 15 holdról takarítja be a termést, és kb. 50—60 ember munkáját helyettesítve 800 mázsa szemes tengeri raktárba szállítását teszi lehetővé. A gép eddig már, Szolnoki Sándorral a nyeregben, több mint száz holdon végezte el a kukorica betakarítását sikerrel. A tsz-nek saját géptelepe van. Húszan dolgoznak itt sokszor tíz órát is naponta (ha így kívánja a munka) Diószegi Ferenc gépészmérnök irányításával. Bár a géppark vegyes, eléggé elavult, továbbá a hiányos alkatrészellátás is sok gondot okoz, mégis a géptelepen tevékenykedők mindent elkövetnek az eredményes őszi betakarítás, a szántás, vetés sikeréért. A serelők és karbantartók tevékenységét több megmunkáló gép segíti. Már állnak az 1973-ban teljes kapacitással üzemelő sertéshizlalda falai. Az építkezést 1970 áprilisában kezdte meg a tsz saját építőbrigádja, Brucner Ernő építésvezető és Korniss Imre művezető irányításával. A magtárral, takarmányelőkészítővel, takarmánykeverővel is rendelkező beruházás terveit a MEZŐBER készítette. A hizlalás hét épületben folyik majd. Egy-egy épületben 360 sertést helyeznek el, illetve hizlalnak meg a tervezett üzemelési ciklus szerint. A további épületekben (többek között) fiaztató, koca-, kanszálláshely stb. lesz. A modern elvek szerint működő hizlaldában — ha üzemelni kezd — naponta 75—80 mázsa, évente pedig 250 vagon takarmányt használnak fel etetés céljára. Az első malacok nevelése már 1971 első felében megkezdődik. 1972-ben 3000 hízott sertés kibocsátására számítanak, míg 1973-ban már teljes kapacitással üzemel a tsz mind ez ideig legnagyobb beruházással készülő állattelepe. Igaz, az idei szőlőtermés a vártnál jóval gyengébb, a must édes levese csörgött különösképp bőségesen, mégis a közös borpincéjének katonás rendben sorakozó óriás hordói tiszteletet parancsolnak. Ebben a birodalomban most 400 hektoliter bor forr, pezseg, tisztul,, várva jövendő fogyasztóit. Persze emellett még a múlt évi termésből is van itt 30 ezer liter, jó ízű, kitűnő zamatú homoki. Aki ide még véletlenül is betéved, az is tagadhatatlan jókedvvel szemléli a vígság nedűjének készülését. Ma már az 50 holdnyi szőlő is a növénytermeléssel, az állattenyésztéssel, a baromfineveléssel, a kertészettel, s a melléküzemágakkal együtt, fontos bevételi forrása a Vörösmartyban tömörült 700 szövetkezeti gazdának. Kovács Tibor HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 24.