Hajdú-Bihari Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
Új terv, új feladatok Korazerír termékek, új belső mechanizmus a MEDICOR-ban A MEDICOR Művek ötéves tervéből három számjegyet ragadtunk ki. A termelést ötven százalékkal, a nyereséget nyolcvan százalékkal, a létszámot négy százalékkal növelik. Aki egy kicsit is számol, beláthatja: nem könnyű öt év áll a vállalat — nem különben a debreceni üzeme, az orvosiműszer-gyár — előtt. A fejlődés intenzív lesz, a tervek nem új beruházásokra, hanem új termékekre irányulnak. Ilyen új terméke a MEDICOR debreceni gyárának az egyszer használatos injekciós tű, majd az ötéves terv későbbi éveiben egész sor egyszer használatos termék. Mi is az az egyszer használatos tű? Lényege benne van a nevében, használat után eldobják, ezzel kiküszöbölik azt, hogy az injekciózott emberről másikra vigyék át a kórokozókat. (Az egyszerű sterilizálás nem mindig old meg mindent, a fertőző májgyulladás — higiénikus körülmények között élő népesség esetén az egyedüli veszélyes járványokozó betegség — kórokozója még 160 fokot is kibírhat, arról nem is beszélve, hogy a sterilizálás vesződséges munka.) A használati mód viszont drágává teszi a tűt. Hazai igény egyelőre nincs is belőle, a tavaly megkezdődött gyártás külföldre viszi a magyar orvosi műszerek, készítőinek hírét. A gyári tervek szerint az egyeki üzemrész fejlődhet odáig, hogy a jelenleg egy terméket előállító, hetven munkást foglalkoztató részleg egyszer használatos eszközöket gyártó, háromszáz főt alkalmazó üzem legyen. Első képünkön a jelenlegi egyszer használatos , tűket gyártó részleg. A gyár által előállított termékek között talán legmutatósabbak a készülékek. Nemcsak kívülről, hanem belülről is. A legkorszerűbb elvek alapján készülnek ezek, és minden tekintetben elérik a világszínvonalat. (Ennek bizonyítéka, hogy a debreceni gyár termékeit húsz országba exportálják, márpedig a világpiacon csak abban az esetben lehet tartósan pozíciókat szerezni, ha megfelelő színvonalat biztosítanak.) A debreceni gyár szakemberei fejlesztették ki például a kerékpár-ergométert, amelyből ebben az évben gyártanak először harminc darabot, darabonként körülbelül negyvenezer forintos áron. A második képen látható, kerékpárhoz hasonló eszköz segítségével pontosan mérhető terhelést biztosítanak a betegnek, közben mérik, szervezete hogyan viseli a megterhelést. Ugyancsak a debreceniek kísérletezték ki a Békéssy-féle audiométert is. Ennek a készüléknek a hallásvizsgálatoknál van nagy szerepe. Automatikusan működik, a vizsgálandó személy maga irányítja a vizsgálatot. A készülék felrajzolja a hallásgörbét mind a két fül esetében. Különösen nagy a szerepe tömeges hallásvizsgálatok esetén, a szűrővizsgálatokon. Harmadik képünkön az audiométert láthatjuk. A legérdekesebb újdonságot, amelyről :a negyedik ötéves terv első napjait élő gyárban hallottunk, nem lehet lefényképezni. A MEDICOR Művek valamennyi vállalatánál, így Debrecenben is 1971. január elsején életbe lépett az új, belső mechanizmus. Az előző év a felkészülésé vol mindent úgy végeztek ekkor, hogy 1971 a kísérlet első éve lehessen. Nehéz lenne összefoglalni, mi az új belső mechanizmus lényege. A célját jobban ki lehet fejezni: a hatékonyság növelése. Az új rendszerben minden gyári szervnek termelésközpontúnak kell lennie. Az anyagellátás, a szerszámozás, a karbantartás a legteljesebb mértékben alá van vetve a termelésnek. Minden a termelés érdekeit szolgálja. A műszaki osztályok is lényegében gyártást biztosító osztályok lesznek az új szemlélet szerint. Végül a gazdasági osztályok szüntelenül elemzik a gyár tevékenységét, kutatják, mi hogyan lehet olcsóbban végezni, mi a munkaerő foglalkoztatásának leghatékonyabb módja, miből mennyit, milyen minőségben érdemes gyártani. Fontos is, hogy jól vizsgázzon az új belső mechanizmus a gyárban, ötéves tervük tartalmazta termelési céljaik nyolcvan százalékát a termelékenység emeléséből kívánják fedezni. Szöveg: Gőz József Kép: Kalmár István Magasabb követelmények — ötvenezer brigádtag mssmmsmsmsmamsmmsmmmmsssmmmmsstmms^sssassmsamssmsssmsmsssssmms^msssssssssmssmssmsmampm^msassssssmsssssssmsehsassss A szocialista brigádok új elismerési és kitüntetési rendszeréről Nem kell ma már különösebben hangsúlyozni, hogy a szocialista brigádmozgalom nagy népszerűséget vívott ki hazánkban, nemcsak azok körében, akik egy-egy jól működő brigád tagjaiként szívesen vállalnak plusz feladatot a munkahelyen és a társadalmi életben, hanem a kollektívákon kívül állók szemében is A brigádok munkájukkal, példamutatásukkal, egymás és embertársaik segítésével, az árva vagy a szülők által elhagyott gyermekek támogatásával, az egyedülálló öregeknek nyújtott megbecsüléssel, szeretettel érzelmi síkon is hatást gyakorolnak azokra, akik kívülállóként, de bírálóan szemlélik a brigádmozgalom alakulását. S ha nem is hivatalosan, de ők maguk is odaítélik a szocialista jelzőt egy-egy kollektívának vagy a tagoknak, ha arra a magánéletben is érdemesnek mutatkoznak, de meg is vonják tőlük, ha viselkedésük, magatartásuk alapján nem bizonyulnak méltónak a cím viselésére. A brigádmozgalom a közvélemény előtt él, fejlődik, vizsgázik, féltékenyen őrizni kell tehát a tisztaságát, színvonalát. Hazánkban ma már több mint egymillió brigádtag van, Hajdú-Bihar megyében 50000 a brigádtagok száma. 1600 kollektíva nyerte el eddig a szocialista címet, 40 üzemegység viseli a szocialista jelzőt. Az elmúlt években tehát számszerűen gyorsan fejlődött a mozgalom, országos viszonylatban és a megyében is, a minőségi változás azonban nem követte a mennyiségi fejlődés ütemét. A címek odaítélése sok helyütt formális volt, jóformán csak a kollektíva „életkora” határozta meg a magasabb fokozat (bronz-, ezüst és aranyplakett) odaítélését. Az értékelés is megalapozatlan, kevésbé reális volt néhány vállalatnál, néhány gyárban. Az elismerési és kitüntetési rendszer is kinőtte magát: újabb, vonzóbb, ösztönzőbb formákra volt szükség, hogy a brigádmozgalom magasabb szinten fejlődjék tovább. Mindezek figyelembevételével hozott határozatot a SZOT elnöksége és a Minisztertanács 1970. januárjában a szocialista brigádok új elismerési és kitüntetési rendszeréről. Egy év telt el azóta, lényegében ez az egy esztendő volt szükséges ahhoz, hogy a vállalatok, üzemek versenybizottságai átálljanak az új értékelési formára, fel tudják mérni helyileg a változásokat. Nem érdektelen elismételni most, amikor már aktuálissá vált az áttérés az új elismerési és kitüntetési rendszerre, hogy újra felidézzük a határozat lényegét. Eszerint megmarad ugyan a bronz, ezüst és arany fokozat odaítélése, de ezek bármelyikét háromévi működés után bármelyik kollektíva elnyerheti, a sorrend megtartása nélkül, ha tevékenységének színvonala, tartalmassága, értéke alapján arra érdemessé válik. Ez azt jelenti: egy több mint három éve tevékenykedő brigád akár az aranyplakettet is megkaphatja anélkül, hogy a bronz vagy ezüst fokozatot elnyerte volna, ha egyévi munkája, eredményei alapján teljesíti azt a szintet, amit a helyi értékelés alapján az aranyplaketthez megállapítottak. Ugyanakkor a különösen kiemelkedően dolgozó brigádok részére a vállalat, a szakma vagy a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja. cím is adományozható, igen magas értékű anyagi juttatással együtt, így például a vállalat (üzem, gyár, intézmény) kiváló brigádja címmel tagonként 1500, 1. szakma kiváló brigádja címmel tagon idén 2000 és a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja címmel tagonként 5000 forin jutalom jár! Nem kétséges, hogy ezek a címek, kitüntetések aktívabb versengésre ösztönzik a szocialista kollektivákat, hiszen a ritka kitüntetés elnyerése ösztönzőbben hat, mint az eddigi bronz, ezüst vagy arany fokozat. Hajdú-Bihar megyében is megkezdték már a vállalatok, üzemek, intézmények a felkészülést a brigádmozgalom új szakaszára. A Hajdúsági Iparművek versenybizottsága például meghatározta azokat az új értékelési formákat, melyek alapján eldöntik majd: mely brigádok érdemlik meg az 1970. januári határozatban "megjelölt új kitüntetéseket, címeket, mely szocialista kollektívák méltók arra, hogy egy vagy több fokozat átugrásával magasabb kitüntetésre tartsanak igényt. Továbbra is lényegesnek tartják a gyárban, hogy a kollektívák tevékenységükkel járuljanak hozzá fontos termelési-gazdasági feladatok megoldásához, ugyanakkor azonban olyan tényezőket is figyelembe vesznek, mint a brigádok belső élete, a tagok közötti szocialista, emberi kapcsolatok, az egymás iránt, más brigádok vagy az egész munkahely ügyei iránt érzett felelősség mértéke, a kedvező munkahelyi légkör, a jó politikai hangulat kialakításában vállalt szerep. Különösen értékelik azt, ha egy brigád fejlődésében jelentős változás következik be egy-két év viszonylatában. A mozgalom fejlődése nem öncélú; természetes velejárója a szocializmus építésének magasabb szinte, hiszen a feladatok növekedését gazdasági és emberi vonatkozásban csak tovább fejlődő kollektívák tudják követni. Éppen ezért várjuk érdeklődéssel, hogy megyénkben melyek azok a szocialista brigádok, melyek elsőként érdemlik ki a ritka címeket: a vállalat, a szakma vagy éppen a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetést. " Vattai Miklós TERVLEXIKON : Hitelpolitika, hitelversei. A gazdálkodó egységek saját eszközeiken, fejlesztési alapjaikon kívül bankhitelt vehetnek igénybe a folyó termeléssel és értékesítéssel járó kiadásaik, beruházási költségeik fedezésére. A hitel az állami gazdasági szabályozás egyik eszköze. A hitelpolitikának mindenekelőtt a népgazdaság egyensúlyát, a hatékony gazdasági fejlődést kell szolgálnia. Az egyensúly követelménye határt szab a különböző címen nyújtható hitelek (beleértve a lakosság személyi, építkezési és áruhiteleit is) összege nagyságának, sőt bizonyos fokig megoszlásának is. (Ha például szűk az ország építési kapacitása, célszerű a keresletet a hitelnyújtás mértékével, feltételeivel is korlátozni.) A hatékony gazdasági fejlődést pedig azzal szolgálja a hitelpolitika, hogy a rendelkezésre álló kereteken belül rangsorolja a különböző hiteligényeket népgazdasági fontosságuk, eredményeségük szerint. A kormány gazdaságpolitikájával összhangban álló hitelpolitikai irányelveket hagy jóvá. Az irányelvek tartalmazzák a beruházásra, a termelésre, a szolgáltatásokra, a forgalomra nyújtható hitelek összegét, időtartamát, a hitelfolyósítás elveit, továbbá azokat az ágazatokat, amelyek fejlődését a hitelezés révén is támogatni, illetve korlátozni kell. A bankrendszer az irányelvek alapján engedélyezheti, elutasíthatja, felmondhatja a hiteleket, meghatározza összegszerűségét, lejáratát, kamatlábát stb. A bank hatáskörét tehát behatárolják a kormány hitelpolitikai irányelvei. A hitelnyújtás szelektivitása (az igények rangsorolása) részben a népgazdasági tervben elhatározott szerkezeti átalakulásoktól függ. (A kiemelt fejlesztési programokat, a lakosági szolgáltatások, a hiánycikkek gyártásának fejlesztését például eleve előnyben részesítik a nagyobb hitelkerettel, kedvezményes hitelfeltételekkel.) Egy-egy ágazaton, iparágon belül, azonban hitelverseny érvényesül. A rangsorolás szűrőjén általában azok a hiteligények akadnak fenn, amelyek egy bizonyos minimálisan meghatározott nyereséget sem biztosítanak, illetve amelyeknél a visszafizetés feltételei nincsenek meg. Hitelre elsősorban az legmagasabb jövedelmet hozó beruházásai számítanak, közülük is főként azok, amelyek igénylői a legkedvezőbb visszafizetési határidőt vállalják. A hitelversenyben előnyben részesítik a rekonstrukciós jellegű fejlesztéseket, a gépbeszerzéseket, az építési igények rovására. Két azonos célú és nagyjából azonos jövedelmezőségű javaslat esetén az a vállalat részesül előnyben, amely nagyobb összeget fordít saját fejlesztési alapjából annak megvalósítására. (K. J.) A küldött Csupa csodálkozás, csupa meglepetés, amikor megmondom, milyen ügyben keresem. Kereshettem volna helyette mást is — mondja —, ha meg hozzá ragaszkodom, legalább adjak neki egy-két nap gondolkodási időt, amíg felkészül becsületesen. Amikor azonban mondom, hogy nem valami ördöngös dologról van szó, már kezdi is sorolni önéletrajzát. Amit közöl, így vagy úgy, de a munkahelyéhez kötődik. Nincs benne semmi bizalmas, semmi személyes, mégis valahogy légköre van szavainak. Mosolyog közben, és siet, siet mielőbb befejezni, ha már mindenáron el kellett kezdeni a beszélgetést. Várja a munkatársa is, hiszen csak leugrott ő hozzám a portára. A festöde üzemrészben pedig csupán ketten vannak. Megérzi a kollégája, ha percnél is tovább marad. Majdhogynem a nevével kezdi. Jámbor Jánosnénak hívják, s hogy ebben az évben, 1971-ben, január 16-án lesz tizennyolc éve, hogy a Szalag- és Zsinórgyár debreceni gyáregységében dolgozik. Négyszer kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, 1966-ban pedig a Könnyűipar Kiváló Dolgozója című. A mindennapi feladatok mellől persze sohasem hiányzott a sok-sok társadalmi munka. Tagja volt a segélyezési bizottságnak tizenhét éven át, majd tagja lett a vállalati szakszervezeti tanácsnak.. Egy szóval sem mondaná, hogy minden tagság, minden jelöltség a bizalom jele, jó munkája, fegyelmezettsége, aktivitása és mások ügye előremozdításának elismerése. Hp, nem tudnám, tán soha meg nem mondaná, hogy általános óhajra ő lett a Szalag- és Zsinórgyár debreceni küldötte a márciusi szakszervezeti kongresszusra. Milyen problémák foglalkoztatják most a küldöttet? — kérdezem tőle. — A legégetőbb gondunk, hogy nagyon kicsi az öltözőnk. Munkakezdéskor és munka végeztével nagy a zsúfoltság. Egészségtelen körülményeinket a vezetőség is ismeri. Nagy a remény, hogy bajunkat orvosolják. Problémák vanak, illetve voltak ezenkívül az üdülőjegyekkel is. Hiába kérjük évek óta, hogy családi üdülőjegyeket kapjanak a dolgozók, a munkatársak, sajnos, alig van foganatja a kérésünknek. Mindössze egyetlen családi üdülésről tudunk. A vállalati szakszervezettől akartunk egy szobát Balatonlellén. Ott állandóan váltottuk egymást. Dehát kevés az az egy szoba. A pesti gyáregységek különben is két szobával rendelkeznek. Kaptunk ígéretet, hogy jövőre mi is gyarapodunk egy szobával. — Ha most kellene felállni, mit mondanék a kongresszuson? Hát legelőször is foglalkoznék a fiatalok lakáskérdésével. Nem kapnak lakást, még szövetkezetit sem. Vannak kétgyermekes dolgozók itt nálunk, tíz éve is van, hogy albérletben élnek. Szeretnék azzal a jó hírrel hazatérni, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a kormány megtalálta a lakáskérdés legjobb megoldását. De okvetlenül beszélnék az éjszakai műszakról is. Arról, hogy sok magányos asszonynak nagy könnyebbség volna, ha mindig egy műszakban dolgozhatna. Sok munkatársunk felmondott már amiatt, hogy éjszakára nem tudta kire hagyni a gyerekeit. A szülés utáni hároméves szabadsággal sincs sajnos megoldva a családos anyák helyzete. Ezeken föltétlenül érdemes lenne gondolkodni. Mindenkinek. Meglepődött-e, hogy őt választották? — kérdezem. Vagy titokban azért gondolt rá? — Egy percig sem gondoltam — mondja. Amikor a jelölő bizottság elnöke megmondta, hogy rá esett a választás, el sem hitte. Megvárta a végső döntést. A férjének is csak akkor merte megmondani, hogy mi a nagy újság a gyárban, amikor már ott volt nála a névsor. Az élén: kongresszusi küldött: Jámbor Jánosné fehérítő. (m. b.) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JANUÁR 15.