Hajdú-Bihari Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Szocialista szerződés a MEDICOR és az Építőipari Ktsz között A munkásfiatalok lakásgondjainak enyhítéséért A MEDICOR debreceni orvosiműszer-gyárának pártértekezletén hangzott el, hogy a gyár lakásgondjainak a megoldása nem képzelhető el társadalmi összefogás nélkül. A lakásigények felmérése járulhatott hozzá ehhez a megállapításhoz, hiszen eszerint a gyár dolgozói közül százharmincnak nincs megfelelő lakása, albérletben, rossz lakásviszonyok közt élnek. Mivel ilyen sokan csak hosszú idő alatt juthatnak állami vagy szövetkezeti lakáshoz, gondolkoztak azon, miképpen lehetne megoldani azt, hogy hamar és nem túl drágán lakáshoz jussanak. Egymásra talál két KISZ-szervezet A már említett százharminc lakásra vágyó közül sok a fiatal. Így indult a kezdeményezés a gyár KISZ-szervezetétől. Gondolatmenetük egyszerű volt: a korszerű építési módszerek igen termelékennyé tették a házépítési munkát. Van azonban olyan része is a lakásépítésnek, amely nem sokat fejlődött. A vízvezetéket, a gázt, a villanyt csaknem azokkal a módszerekkel szerelik most, mint régen. Az építőipar egyik fájó pontja az, hogy a szakipari munkákra nincs elég kapacitás. Az ilyen szakmákba tartozó fiatalok azonban szép számmal vannak olyan üzemben, mint az orvosiműszer-gyár. Mi hát a követendő út? Találni kell egy olyan vállalatot, amelyik hiányt lát szakipari munkásokban, és képes magának a háznak a gyors felépítésére is. Így vették fel a kapcsolatot a Debreceni Építőipari Ktsz-szel. A ktsz sem volt képes elég lakást biztosítani saját fiataljainak, hiszen ők sem álltak valami jól szakiparos-sal, s nekik elsősorban a megrendelők lakásait kell felépíteniük. Summa-summárum, a két KISZ-szervezet egymásra talált, s a fiatalok elhatározták, segítenek egymáson, s egyúttal csökkentik a társadalom lakásgondjait is. 42 lakás Hűtlenek lennénk a történtekhez, ha nem említenénk meg, hogy az ötlet szárnyrakapásának pillanatától kezdve más szervek is kinyújtották segítőkész kezüket. Az OTP százhúszezer forintos hosszúlejáratú hitelt s tizenötezer forint egy év alatt kifizetendő hitelt ajánlott fel. A III. kerületi Tanács kijelölte a telket, ahol a lakásokat fel lehet építeni. (Remélik, hogy a telek elég magas árából is kevesebb lesz.) A munkahelyek is segítenek A kisz minimális bérért adja a munkagépeket, beszerzi az anyagot, és a helyszínre szállítja. Az építőipari fiatalok építik fel a félkész lakásokat, s a szakipari munkáknál már a MEDICOR-beliek veszik át a munkát. Az alapozást pedig közösen végzik, társadalmi munkában. A gyár az élőmunkán kívül pénzben is támogatást ad, kinek-kinek érdeme és szükséglete szerint. Mi lesz az erőfeszítések eredménye? A Hadházi út közelében felépülő ház, amelyben 28 lakás az orvosiműszer-gyár fiatal munkásaié, 14 pedig a kisz fiataljaié. Kik vehetnek részt ? Az ötlet tavaly ősszel merült fel. Ha a tervdokumentáció elkészül — a megyei tervezővállalat készíti —, megköthetik a két KISZ-szervezet közötti szocialista szerződést, amelyben már pontosan szerepelnek a vállalások, az is, hogy egy-egy fiatalnak milyen mértékben kell hozzájárulni pénzzel, munkával, s az is, ki mennyi támogatást kap vállalatától. A ktsz-nél, illetve a gyárban ezekben a napokban ismertetik a lakásépítési akciót, s ezután lentkezhetnek a részt venni szándékozó fiatalok. Szinte előre látható, hogy többen jelentkeznek majd, mint a tervezett létszám, ezért mindkét helyen bizottság állapítja meg, ki vehet részt a lakásépítési akcióban. A bizottság figyelembe veszi a szociális helyzetet, a vállalatnál eltöltött időt, s az egyénenkénti vizsgálat után dönt. A vállalati munkaviszonyt azért is nézik, mert a gyár vezetői ezt az alkalmat is ki szeretnék használni a törzsgárda erősítésére. A szocialista szerződésnek is része lesz, hogy aki igénybe veszi ezt a lényegében kedvezményes lakásépítési akciót, az kötelezi magát arra, hogy bizonyos ideig a vállalat dolgozója marad. Elmenetele esetén természetesen vissza kell fizetnie a támogatást. Bíznak azonban abban, hogy erre nem kerül sor, s a fiatalok hűséggel hálálják meg a gyár gondoskodását. Érdekelheti olvasóinkat — különösen most, amikor szóbeszéd tárgya a társasház-építés lassúsága , mennyi időt szánnak a fiatalok lakásuk felépítésére. A tervek szerint a földmunkákat áprilisban kezdik meg. Ezek előrehaladásától függ a falak felépítésének a megkezdése. Ha ez késik, késik az egész munka. Ha valahol, itt aztán valóban érdekeltek a fiatalok a gyors munkában, hiszen minden nap lemaradással később jutnak lakáshoz. A falak ez év decemberéig állni fognak, s 1972-ben már a befejező szakipari munkákat végezhetik a MEDICOR dolgozói. Természetesen ez csak az elképzelés szerinti munkamenet. Bármelyik fázis meggyorsulása esetén hamarabb lesz az átadás. Az elmondottak után érthető, hogy, már a felméréskor nagy volt az érdeklődés a lakásépítési akció iránt. A lakásra várók már akkor azt kérdezték: mennyit kell befizetni. A várakozás most is tart, a munkásfiatalok közül sokan számítanak rá, hogy részt vehetnek az akcióban. Igaz, hogy először csak huszonnyolc lakást építenek fel. A gyár vezetői azonban további ehhez hasonló alkalmat kívánnak teremteni a vállalathoz hű ifjú munkásoknak, lakásproblémáik megoldására. Mindenki jól jár A gyár és a kisz vezetői és KISZ- esei jó szemmel vették észre a kínálkozó lehetőséget. A fiatalok nem tétlenkednek. Tesznek is valamit a lakáshelyzet javításáért. Felismerésük helyes. Hiszen az új lakástörvény alkalmazása után így vagy úgy mindenkinek hozzá kell járulnia saját lakása mihamarabbi felépítéséhez, akár állami, akár szövetkezeti, akár társasházba költözik. A MEDICOR és az Építőipari Ktsz közös lakásépítési akciója az első Debrecenben, s az országban is kevés helyen van ilyen próbálkozás. Minden bizonnyal felkelti majd a város többi üzemének az érdeklődését is, példát ad arra, hogyan lehet tenni is valamit a lakáskérdés megoldására saját, illetve vállalati erőből. Ha minden a tervek szerint történik, mindenki jól jár. A fiatalok lakást kapnak, két munkáltató lakáshoz segíti 42 munkavállalóját s lényegében új lakásépítő kapacitás keletkezik, mert ha a kőműves és szakipari munkák elvégzői nem fognának össze, egymás nélkül egyikük sem lenne képes ennyi plusz lakás építésére. A népgazdaság is nyer: az így felépített lakások a negyedik ötéves tervi négyszázezren felül készülnek el. (G. J.) Ülésezett az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Igazgatótanácsa Kibővített igazgatótanácsi ülést tart a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat. Az ülésen részt vett dr. Medveczky Lajos, a KPVDSZ megyei titkára. Tikó István, a vállalat igazgatója előadói beszédében megemlítette, hogy az elmúlt évben a vállalat 846 milliós forgalmat bonyolított le, 53 millióval több, mint az előző évben. A forgalom növekedése meghaladta a szakmai átagot. A negyedik ötéves terv első évére tervezett 880 millió forintos forgalom, s az a tény, hogy ebben az évben a fogyasztás öt és fél százalékos növekedése várható, megszabja a vállalat feladatait Elsősorban a kapacitást kell jobban kihasználni, mert a forgalom növelésénél kisebb mértékben fejlődik a hálózat Ez minden vezetőtől és dolgozótól jobb munkat kíván. Javítani kell a munka szervez- 'ségén is. Növelni kell a válaszékot elsősorban az olcsó, de jó minőségű Cikkek területén. A többcsatornás beszerzés t érveivel élve rövidítsék azt az un, amelyen az árucikk eljut a fogyasztóhoz Az igazgató megállapította, hogy sokan figyelik a vállalat munkáié*, t öbleek közé* más kereskedelmi vállalatok is, s felhasználják a tapasztalatokat, a módszereket, amelyek beváltak. Ezt az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatnak is meg kell tenni, annál is inkább, mivel a vállalat módszerei között avultak is vannak . A kibővített igazgatótanács-ülés felszöelői elmondták véleményüket a rögzített munkaprogramról, kiegészítették saját javaslataikkal. A középvezetők és beost'o' at' részére jobb tájékoztatást kértek a jobb munka érdekében Javasolták, hogy a boltok növeljék a háztartási munka- megkönnyítő kész és félkész termékek arányát. TERVLEXIKO N Állami visszatérítés A belföldi és a világpiaci árak között szoros kapcsolatot teremtenek a devizaszorzók, amelyek segítségével a vállalatok az export- és az importtermékek devizaárát forintra átszámíthatják. A szorzószám lényegében a népgazdaság exportra kerülő termékeinek átlagos termelési költségét veszi figyelembe, sok exportterméket viszont ennél drágábban állítanak elő. Ilyen esetekben — ha a kivitelhez népgazdasági érdekek fűződnek — az exporttermékek után állami visszatérítést kapnak a vállalatok. Vagyis az államnak befizetett adók egy részét visszajuttatják a vállalatoknak, átmeneti időre, előre meghatározott feltételek teljesítése esetén. Az állami visszatérítés összegét devizaegységekre (egy rubelre, egy dollárra) vetítve számolják, mértékét több évre előre meghatározzák. Az 1968—70-es évek állami visszatérítésének mértéke még vállalatonként különbözött, 1971-től már iparáganként többnyire egységes. Vagyis az új ötéves tervben intézményesen is azok a vállalatok kerülnek anyagilag előnyös helyzetbe, amelyek az iparági átlagnál alacsonyabb költségráfordítással érnek el egy rubelnyi, illetve egy dollárnyi exportárbevételt. A vállalatok változatlanul érdekeltek az előnyösebb devizaárak elérésében, a termelési költségek csökkentésében, az export áruösszetételének javításában. Az iparágilag egységes állami viszszatérítések egyúttal az iparágak export összetételének javítását is elősegíthetik. Azok a vállalatok, amelyek az iparági átlagnál drágábban termelnek ki egy rubelt, illetve egy dollárt, az iparági átlagot kiegészítő állami visszatérítést is kaphatnak átmenetileg, évről évre csökkenő mértékben. Ez arra serkenti őket, hogy minél előbb zárkózzanak fel, érjék el az iparági szintet. Az új, szigorúbb feltételek mellett esetenként veszteségessé válhat a kivitel, ilyenkor a vállalatok, ha más megoldást nem találnak, csökkenthetik vagy meg is szüntethetik a gazdaságtalan exportot. A kiesést más vállalatok a gazdaságos export növelésével pótolják. Egyébként külön pénzügyi eszközökkel, kedvezményekkel központilag is hatékonyan ösztönzik a népgazdaságilag előnyös kivitel fokozását, így a IV. ötéves tervben minden bizonnyal gyors ütemben tovább növekszik az export egésze, s egyben javul a gazdaságossága, összetétele is. Az import gazdaságosságának növelése egészen másként vetődik fel, mint az exporté. Elsősorban a legelőnyösebb beszerzési (ár, hitel sb.) feltételek felkutatása a feladat. Nem lényegtelen követelmény azonban, hogy főleg azokból az országokból vásároljunk, amelyekbe irányuló exportunk is nagy és gazdaságos. Az import országonkénti és árucsoportonkénti megoszlását a jövőben is különböző mértékű vámok és letétdíjak szabályozzák. (K. J.) CSÜTÖRTÖKI LEVÉL kjjoUvM HVvuq-Wvvv Megnyugodhat a lelkiismereted, még ha nem utazol el, akkor se tudtál volna személyesen köszönteni az új év első napjaiban. Ugyanis végül nagy nehezen mégis sikerült, beutalót szerezni, s így el tudtam menni egy kicsit kipihenni az 1970-es év fáradalmait. Igen, valóban nagy nehezen sikerült, az szb-titkárom a megmondhatója, mennyit szaladgált, telefonálgatott, amíg kezembe nyomhatta a beutalókat. Te ezen csodálkozol, hiszen Neked egészen könnyen ment, csakhogy a kettő között egy nagyon nagy különbség van. Neked közönséges házaspári, nekem pedig családos beutaló kellett. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a frizsiderbe nem raktározhatom el a gyereket két hétre, ahhoz pedig még kicsi, hogy ennyi ideig egyedül maradhasson a lakásban. Nem is szólva arról, ő is éppen eleget dolgozott az elmúlt hónapokban, megérdemelt egy kis kikapcsolódást. És most engedd meg, hogy az üdülés után kipihenten elmélkedjek egynémely dologról. Például az üdülésről. Szívesen elmondom azt, hogy végtelenül jó találmány, még akkor is ha tél van, ha az ember a négy fal közé szorul is. A háziasszonyok már csak olyanok, hogy nagyon nagyra tudják értékelni, ha eléjük teszik a kész vacsorát, ebédet, ha udvariasan, bocsánatot kérve viszik el az asztalról a mosogatni valót, és amíg ők éppen sétálgatnak, kék köpenyes tündérek tisztára varázsolják a szobát. Nagyszerű dolog ez, pénzbe is alig kerül, ha valamiért, hát ezért igazán hálásak lehetünk a szakszervezeti mozgalomnak. Csakhogy... Szerinted hány család élvezheti egy-egy évben a családos szakszervezeti üdülés örömeit? Nem a számot mondom , hiszen a lehetőségeknek határt szab az üdülők befogadóképessége —, hanem inkább az arányt. A megyei adatok szerint az üdülésben részesülőknek körülbelül tíz százaléka mehet úgy, hogy az üdülés ideje alatt együtt van a család. Egy felnőtt magában: igen, házaspár, viszonylag egyszerűen — de aki kötve van a gyerekhez, annak bizony elég kevés a lehetősége, hogy akárcsak jónéhány évenként egyszer is eljusson üdülni. S mindehhez gondold hozzá, hogy társadalmunkban különös tisztelet és megbecsülés illeti a gyermeket vállaló és nevelő embereket... (S talán még azt is, hogy a dolgozó, családot gondozó asszony számára ez az igazi pihenés egyetlen elképzelhető formája. Mit lehetne tenni? Már az előbb mondtam, hogy a lehetőségek végesek, hiszen kétségtelenül az lenne az ideális, ha építhetnénk ötször annyi üdülőt, mint amennyi jelenleg van, dehát ehhez pénz kellene. El tudom azonban képzelni, hogy az adott körülményeken belül maradva gondoljunk többet és nagyobb figyelemmel a gyermekes családokra. Nem tartanám megoldhatatlannak például, hogy a téli iskolai szünet két hetében még azokban az üdülőkben is fogadjanak családosokat, ahova máskor csak felnőttek mehetnek. Aki nem gyerekkel akar üdülni, az elmehet január közepén is. És talán még a nyári hónapokban is lehetne egy kis előnyt biztosítani a gyerekeseknek. Tudom, most azzal vágsz vissza, hogy mondjam ezt a SZOT-nak. Neked ezekbe semmi beleszólásod nincs. A SZOT azonban mint olyan, a televízió barkochba játékában is, a fogalom kategóriába tartozna, s egy fogalom legfeljebb akkor válik konkrétummá, ha mögötte, benne az embereket keressük. Te is szakszervezeti tag vagy, s ezekben a hetekben elég sok alkalom nyílik a szakszervezetben arra, hogy hangot adjunk a embereket foglalkoztató kisebb és nagyobb problémáknak. No persze, Te még azok közé tartozol, akiket nem foglalkoztatnak gyerekkel kapcsolatos gondok. Te még válogatás nélkül illeted szemrehányással úgy általában az embereket, amiért például nem járnak eleget színházba, s az okok között csak azt említed, hogy szaladunk mindannyian a mellékes jövedelem után, meg hogy elkényelmesedtünk. Eszedbe se jut — s még hibáztatni se tudlak ezért —, hogy a felnőtt emberek egy jelentős része — és éppen életkoránál fogva igen jelentős — rétegét hosszú évekre nem is kis mértékben kötve tartja az a tény: fiatal szülők. Ezért nem tudnak elmenni az üzemi kirándulásra, ezért nem járhatnak rendszeresen művelődni, kénytelenek minimálisra csökkenteni a társadalmi életét, és még sorolhatnám elég hosszan. Távol álljon tőlem, hogy valamiféle mártírként tüntessem fel a gyereket nevelő szülőket, s arról sem akarok most beszélni — hiszen sokkal illetékesebb fórumon is elhangzott már —, hogyan alakul egy család anyagi helyzete annak függvényeként, hogy van vagy nincs gyerek. Vannak dolgok, amiken nehezebb változtatni, a terveinkben már szerepel, hogy anyagilag segítsünk a családoknak. De vannak dolgok, amikhez nem, vagy csak kisebb mértékben kellenek anyagiak. Sokkal inkább az, hogy törődjünk velük, hogy állandóan keressük a megoldás lehetőségeit. Még akkor is, ha nem kardinális kérdésekről van szó, hanem csak kisebb árnyékokról, de talán ezeknek sem kellene feltétlenül rávetődni egy fiatal család életére. Nem lehetne valamit kitalálni annak érdekében, hogy a kisgyerekes szülők ne váljanak kénytelenségből teljesen remetévé? Miért csak akkor jelentkezik a társadalom, ha van kéznél egy nagymama, akinek a személyében jelentkezhet? Nem lehetne elképzelni, hogy például valamelyik moziban legyen egy helyiség és egy gondozónő, aki vigyáz a gyerekeknek, amíg nem késő este, hanem mondjuk, hattól nyolcig — a szülők néhanapján megnéznek egy filmet? (Az ezután épülő művelődési házról nem is beszélve!) A pótmama szolgálat egyszer már megbukott Debrecenben: ötven forintokkal megtoldani a színházjegyet, valóban sok egy kicsit. Dehát azért csak lehetne gondolkodni valami olcsóbb és jobb megoldáson! De beszélhetnénk arról is, hogy az ember három felnőtt ruhát könnyebben megvarrathat, amíg egyet a gyereknek. Évek óta nem sikerül elérni, hogy legalább a vendéglők egy részében legyen gyerekadag, hogy legyen Debrecenben egy cukrászda, ahol gyereknek való környezetben lehet megenni egy szelet tortát. S bár szép dolog, hogy igyekszünk mindenütt parkosítani, de rossz, hogy egy szülőnek állandó aggodalomban kell élni, mert a homokozóból kinőtt gyerekeknek nem marad más játszótér, csak az úttest. Megmondom Neked őszintén, éveken keresztül nem írtam ezekről a problémákról. Féltem, azt gondolhatják majd, a saját gondjaimat akarom a nyilvánosság előtt általánosítani. Most azonban erre indít két dolog is. Az egyik, hogy látom, tapasztalom, az évek múlásával csak az én kis családom növi ki az efféle problémákat, mások, fiatalabbak pontosan ugyanolyan gondokkal küszködnek, mint mi annak idején. A másik ok pedig, ami a téma felvetésére késztet, a Debrecenben most bontakozó nagyon szép mozgalom. Évek óta tudjuk, mondjuk, hogy kevés az óvoda, s most végre megmozdultunk. Azt hiszem, ez a pénz korábban is megvolt, csak egyszer végre hozzá kellett kezdeni, hogy a különböző helyeken meglevő pénzek összegyűljenek, s abból óvodák épüljenek. És lám, hamarosan mindennél ékesebb bizonyítékaink lesznek arra nézve, hogy tulajdonképpen nagyon sok múlik az akaraton, azon, hogy őszintén keressük a megoldhatatlannak látszó dolgok megoldásának módját is. Ha sokan — talán mindannyian — úgy gondolnánk, hogy ami a másiknak gond, az nekem sem lehet közömbös. Mert néha talán nagyon is könnyen tudomásul vesszük a tényeket: ez van, ezen nem tudunk változtatni. Dehát biztos, hogy nem? Biztos, hogy többen, hogy sokan se tudunk valamit tenni? Ez vonatkozik sok másra is, amiről én most beszélek, az csak egy témakör. De ez az egy is olyan, amiért érdemes mindannyiunknak használni egy kicsit az eszünket. Keresni ötleteket, felkutatni a lehetőségeket. Még Neked is, Kedves Barátom! És nem is egészen önzetlenül. Mert szívből remélem, hogy néhány éven belül Te is közvetlen közelségbe kerülsz azokkal az örömmel együtt járó problémákkal, amelyeket ma még nem akarsz ismerni és valósnak elfogadni. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JANUÁR 14.