Hajdú-Bihari Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Szocialista szerződés a MEDICOR és az Építőipari Ktsz között A munkásfiatalok lakásgondjainak enyhítéséért A MEDICOR debreceni orvosi­­műszer-gyárának pártértekezletén hangzott el, hogy a gyár lakásgond­jainak a megoldása nem képzelhető el társadalmi összefogás nélkül. A lakásigények felmérése járulha­tott hozzá ehhez a megállapításhoz, hiszen eszerint a gyár dolgozói kö­zül százharmincnak nincs megfele­lő lakása, albérletben, rossz lakás­­viszonyok közt élnek. Mivel ilyen sokan csak hosszú idő alatt juthat­nak állami vagy szövetkezeti lakás­hoz, gondolkoztak azon, miképpen lehetne megoldani azt, hogy hamar és nem túl drágán lakáshoz jussa­nak. Egymásra talál két KISZ-szervezet A már említett százharminc la­kásra vágyó közül sok a fiatal. Így indult a kezdeményezés a gyár KISZ-szervezetétől. Gondolatme­netük egyszerű volt: a korszerű építési módszerek igen termelé­kennyé tették a házépítési munkát. Van azonban olyan része is a la­kásépítésnek, amely nem sokat fej­lődött. A vízvezetéket, a gázt, a villanyt csaknem azokkal a mód­szerekkel szerelik most, mint régen. Az építőipar egyik fájó pontja az, hogy a szakipari munkákra nincs elég kapacitás. Az ilyen szakmákba tartozó fiatalok azonban szép szám­mal vannak olyan üzemben, mint az orvosiműszer-gyár. Mi hát a kö­vetendő út? Találni kell egy olyan vállalatot, amelyik hiányt lát szak­ipari munkásokban, és képes magá­nak a háznak a gyors felépítésére is. Így vették fel a kapcsolatot a Debreceni Építőipari Ktsz-szel. A ktsz sem volt képes elég lakást biz­tosítani saját fiataljainak, hiszen ők sem álltak valami jól szakiparos-­­sal, s nekik elsősorban a megrende­lők lakásait kell felépíteniük. Sum­­ma-summárum, a két KISZ-szerve­­zet egymásra talált, s a fiatalok el­határozták, segítenek egymáson, s egyúttal csökkentik a társadalom lakásgondjait is. 42 lakás Hűtlenek lennénk a történtekhez, ha nem említenénk meg, hogy az ötlet szárnyrakapásának pillanatá­tól kezdve más szervek is kinyúj­tották segítőkész kezüket. Az OTP százhúszezer forintos hosszúlejáratú hitelt s tizenötezer forint egy év alatt kifizetendő hitelt ajánlott fel. A III. kerületi Tanács kijelölte a telket, ahol a lakásokat fel lehet építeni. (Remélik, hogy a telek elég magas árából is kevesebb lesz.) A munkahelyek is segítenek A kisz minimális bérért adja a munkagé­peket, beszerzi az anyagot, és a helyszínre szállítja. Az építőipari fiatalok építik fel a félkész lakáso­kat, s a szakipari munkáknál már a MEDICOR-beliek veszik át a munkát. Az alapozást pedig közösen végzik, társadalmi munkában. A gyár az élőmunkán kívül pénzben is támogatást ad, kinek-kinek érde­me és szükséglete szerint. Mi lesz az erőfeszítések eredmé­nye? A Hadházi út közelében fel­épülő ház, amelyben 28 lakás az orvosiműszer-gyár fiatal munká­saié, 14 pedig a kisz fiataljaié. Kik vehetnek részt ? Az ötlet tavaly ősszel merült fel. Ha a tervdokumentáció elkészül — a megyei tervezővállalat készíti —, megköthetik a két KISZ-szervezet közötti szocialista szerződést, amely­ben már pontosan szerepelnek a vállalások, az is, hogy egy-egy fia­talnak milyen mértékben kell hoz­zájárulni pénzzel, munkával, s az is, ki mennyi támogatást kap vál­lalatától. A ktsz-nél, illetve a gyár­ban ezekben a napokban ismertetik a lakásépítési akciót, s ezután lentkezhetnek a részt venni szándé­kozó fiatalok. Szinte előre látható, hogy többen jelentkeznek majd, mint a tervezett létszám, ezért mindkét helyen bizottság állapítja meg, ki vehet részt a lakásépítési akcióban. A bizottság figyelembe veszi a szociális helyzetet, a válla­latnál eltöltött időt, s az egyénen­kénti vizsgálat után dönt. A válla­lati munkaviszonyt azért is nézik, mert a gyár vezetői ezt az alkalmat is ki szeretnék használni a törzsgár­da erősítésére. A szocialista szer­ződésnek is része lesz, hogy aki igénybe veszi ezt a lényegében ked­vezményes lakásépítési akciót, az kötelezi magát arra, hogy bizonyos ideig a vállalat dolgozója marad. Elmenetele esetén természetesen vissza kell fizetnie a támogatást. Bíznak azonban abban, hogy erre nem kerül sor, s a fiatalok hűség­gel hálálják meg a gyár gondosko­dását. Érdekelheti olvasóinkat — külö­nösen most, amikor szóbeszéd tár­gya a társasház-építés lassúsága , mennyi időt szánnak a fiatalok la­kásuk felépítésére. A tervek sze­rint a földmunkákat áprilisban kez­dik meg. Ezek előrehaladásától függ a falak felépítésének a meg­kezdése. Ha ez késik, késik az egész munka. Ha valahol, itt aztán való­ban érdekeltek a fiatalok a gyors munkában, hiszen minden nap le­maradással később jutnak lakáshoz. A falak ez év decemberéig állni fognak, s 1972-ben már a befejező szakipari munkákat végezhetik a MEDICOR dolgozói. Természetesen ez csak az elképzelés szerinti mun­kamenet. Bármelyik fázis meggyor­sulása esetén hamarabb lesz az át­adás. Az elmondottak után érthető, hogy, már a felméréskor nagy volt az érdeklődés a lakásépítési akció iránt. A lakásra várók már akkor azt kérdezték: mennyit kell befi­zetni. A várakozás most is tart, a munkásfiatalok közül sokan számí­tanak rá, hogy részt vehetnek az akcióban. Igaz, hogy először csak huszonnyolc lakást építenek fel. A gyár vezetői azonban további eh­hez hasonló alkalmat kívánnak te­remteni a vállalathoz hű ifjú mun­kásoknak, lakásproblémáik megol­dására.­­ Mindenki jól jár A gyár és a kisz vezetői és KISZ- esei jó szemmel vették észre a kí­nálkozó lehetőséget. A fiatalok nem tétlenkednek. Tesznek is valamit a lakáshelyzet javításáért. Felisme­résük helyes. Hiszen az új lakás­­törvény alkalmazása után így vagy úgy mindenkinek hozzá kell járul­nia saját lakása mihamarabbi fel­építéséhez, akár állami, akár szö­vetkezeti, akár társasházba költö­zik. A MEDICOR és az Építőipari Ktsz közös lakásépítési akciója az első Debrecenben, s az országban is kevés helyen van ilyen próbálko­zás. Minden bizonnyal felkelti majd a város többi üzemének az érdeklő­dését is, példát ad arra, hogyan le­het tenni is valamit a lakáskérdés megoldására saját, illetve vállalati erőből. Ha minden a tervek szerint történik, mindenki jól jár. A fiata­lok lakást kapnak, két munkáltató lakáshoz segíti 42 munkavállalóját s lényegében új lakásépítő kapaci­tás keletkezik, mert ha a kőműves és szakipari munkák elvégzői nem fognának össze, egymás nélkül egyi­kük sem lenne képes ennyi plusz lakás építésére. A népgazdaság is nyer: az így felépített lakások a ne­gyedik ötéves tervi négyszázezren felül készülnek el. (G. J.) Ülésezett az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat Igazgatótanácsa Kibővített igazgatótanácsi ülést tar­t­­ a Hajdú-Bihar megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat. Az ülésen részt vett dr. Medveczky Lajos, a KPVDSZ megyei titkára. Ti­kó István, a vállalat igazgatója elő­adói beszédében megemlítette, hogy az elmúlt évben a vállalat 846 milliós for­­galmat bonyolított le, 53 millióval több­­,­ mint az előző évben. A forgalom nö­vekedése meghaladta a szakmai át­a­­got. A negyedik ötéves terv első évére ter­vezett 880 millió forintos forgalom, s az a tény, hogy ebben az évben a fogyasz­­tás öt és fél százalékos növekedése várha­tó, megszabja a vállalat feladatait El­sősorban a kapacitást kell jobban kihasz­nálni, mert a forgalom növelésénél ki­sebb mértékben fejlődik a hálózat Ez minden vezetőtől és dolgozótól jobb mun­kat kíván. Javítani kell a munka szerve­z- 'ségén is. Növelni kell a válasz­ékot elsősorban az olcsó, de jó minőségű Cik­­kek területén. A többcsatornás beszerzés t­ érveivel élve rövidítsék azt az un, amelyen az árucikk eljut a fogyasztóhoz Az igazgató megállapította, hogy sokan figyelik a vállalat munkáié*, t öbleek kö­zé­* más kereskedelmi vállalatok is, s fel­használják a tapasztalatokat, a módszere­ket, amelyek beváltak. Ezt az Élelmiszer­­kiskereskedelmi Vállalatnak is meg kell tenni, annál is inkább, mivel a vállalat módszerei között avultak is vannak . A kibővített igazgatótanács-ülés felszö­­­elői elmondták véleményüket a rögzített munkaprogramról, kiegészítették saját javaslataikkal. A középvezetők és be­­ost'o' at' részére jobb tájékoztatást kér­tek a jobb munka érdekében Javasolták, hogy a boltok növeljék a háztartási mun­k­a- megkönnyítő kész és félkész termé­kek arányát. TERVLEXIKO­ N Állami visszatérítés A belföldi és a világpiaci árak között szoros kapcsolatot teremte­nek a devizaszorzók, amelyek se­gítségével a vállalatok az export- és az importtermékek devizaárát forintra átszámíthatják. A szorzó­szám lényegében a népgazdaság ex­portra kerülő termékeinek átlagos termelési költségét veszi figyelem­be, sok exportterméket viszont en­nél drágábban állítanak elő. Ilyen esetekben — ha a kivitelhez nép­­gazdasági érdekek fűződnek — az exporttermékek után állami vissza­térítést kapnak a vállalatok. Vagyis az államnak befizetett adók egy ré­szét visszajuttatják a vállalatoknak, átmeneti időre, előre meghatározott feltételek teljesítése esetén. Az állami visszatérítés összegét devizaegységekre (egy rubelre, egy dollárra) vetítve számolják, mérté­két több évre előre meghatározzák. Az 1968—70-es évek állami vissza­térítésének mértéke még vállalaton­ként különbözött, 1971-től már ipar­áganként többnyire egységes. Vagy­is az új ötéves tervben intézménye­sen is azok a vállalatok kerülnek anyagilag előnyös helyzetbe, ame­lyek az iparági átlagnál alacso­­nyabb költségráfordítással érnek el egy rubelnyi, illetve egy dollárnyi exportárbevételt. A vállalatok vál­tozatlanul érdekeltek az előnyösebb devizaárak elérésében, a termelési költségek csökkentésében, az ex­port áruösszetételének javításában. Az iparágilag egységes állami visz­­szatérítések egyúttal az iparágak export összetételének javítását is elősegíthetik. Azok a vállalatok, amelyek az iparági átlagnál drágábban termel­nek ki egy rubelt, illetve egy dol­lárt, az iparági átlagot kiegészítő állami visszatérítést is kaphatnak átmenetileg, évről évre csökkenő mértékben. Ez arra serkenti őket, hogy minél előbb zárkózzanak fel, érjék el az iparági szintet. Az új, szigorúbb feltételek mellett eseten­ként veszteségessé válhat a kivitel, ilyenkor a vállalatok, ha más meg­oldást nem találnak, csökkenthetik vagy meg is szüntethetik a gazda­ságtalan exportot. A kiesést más vállalatok a gazdaságos export nö­velésével pótolják. Egyébként külön pénzügyi eszközökkel, kedvezmé­nyekkel központilag is hatékonyan ösztönzik a népgazdaságilag elő­nyös kivitel fokozását, így a IV. ötéves tervben minden bizonnyal gyors ütemben tovább növekszik az export egésze, s egyben javul a gazdaságossága, összetétele is. Az import gazdaságosságának nö­velése egészen másként vetődik fel, mint az exporté. Elsősorban a leg­előnyösebb beszerzési (ár, hitel sb.) feltételek felkutatása a feladat. Nem lényegtelen követelmény azon­ban, hogy főleg azokból az orszá­gokból vásároljunk, amelyekbe irá­nyuló exportunk is nagy és gazda­ságos. Az import országonkénti és árucsoportonkénti megoszlását a jövőben is különböző mértékű vá­mok és letét­­díjak szabályozzák. (K. J.) CSÜTÖRTÖKI LEVÉL kjj­oUvM HVvuq-Wvvv Megnyugodhat a lelkiismereted, még ha nem utazol el, akkor se tudtál volna személyesen köszönteni az új év első napjaiban. Ugyanis végül nagy nehezen mégis sikerült, beutalót szerezni, s így el tudtam menni egy kicsit kipihenni az 1970-es év fáradalmait. Igen, valóban nagy nehezen sikerült, az szb-titkárom a megmondhatója, mennyit sza­ladgált, telefonálgatott, amíg kezembe nyomhatta a beutalókat. Te ezen csodálkozol, hiszen Neked egészen könnyen ment, csakhogy a kettő között egy nagyon nagy különbség van. Neked közönséges házaspári, nekem pedig családos beutaló kellett. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a frizsiderbe nem raktározhatom el a gyereket két hétre, ahhoz pe­dig még kicsi, hogy ennyi ideig egyedül maradhasson a lakásban. Nem is szólva arról, ő is éppen eleget dolgozott az elmúlt hónapokban, meg­érdemelt egy kis kikapcsolódást. És most engedd meg, hogy az üdülés után kipihenten elmélkedjek egynémely dologról. Például az üdülésről. Szívesen elmondom azt, hogy végtelenül jó találmány, még akkor is ha tél van,­ ha az ember a négy fal közé szorul is. A háziasszonyok már csak olyanok, hogy nagyon nagyra tudják értékelni, ha eléjük teszik a kész vacsorát, ebédet, ha udvariasan, bocsánatot kérve viszik el az asztalról a mosogatni valót, és amíg ők éppen sétálgatnak, kék köpenyes tündérek tisztára vará­zsolják a szobát. Nagyszerű dolog ez, pénzbe is alig kerül, ha vala­miért, hát ezért igazán hálásak lehetünk a szakszervezeti mozgalom­nak. Csakhogy... Szerinted hány család élvezheti egy-egy évben a családos szakszervezeti üdülés örömeit? Nem a számot mondom , hiszen a lehetőségeknek határt szab az üdülők befogadóképessége —, hanem inkább az arányt. A megyei ada­tok szerint az üdülésben részesülőknek körülbelül tíz százaléka mehet úgy, hogy az üdülés ideje alatt együtt van a család. Egy felnőtt magá­ban: igen, házaspár, viszonylag egyszerűen — de aki kötve van a gye­rekhez, annak bizony elég kevés a lehetősége, hogy akárcsak jóné­­hány évenként egyszer is eljusson üdülni. S mindehhez gondold hoz­zá, hogy társadalmunkban különös tisztelet és megbecsülés illeti a gyermeket vállaló és nevelő embereket... (S talán még azt is, hogy a dolgozó, családot gondozó asszony számára ez az igazi pihenés egyet­len elképzelhető formája.­ Mit lehetne tenni? Már az előbb mondtam, hogy a lehetőségek végesek, hiszen kétségtelenül az lenne az ideális, ha építhetnénk öt­ször annyi üdülőt, mint amennyi jelenleg van, dehát ehhez pénz kel­lene. El tudom azonban képzelni, hogy az adott körülményeken belül maradva gondoljunk többet és nagyobb figyelemmel a gyermekes családokra. Nem tartanám megoldhatatlannak például, hogy a téli is­kolai szünet két hetében még azokban az üdülőkben is fogadjanak családosokat, ahova máskor csak felnőttek mehetnek. Aki nem gyerek­kel akar üdülni, az elmehet január közepén is. És talán még a nyári hónapokban is lehetne egy kis előnyt biztosítani a gyerekeseknek. Tudom, most azzal vágsz vissza, hogy mondjam ezt a SZOT-nak. Neked ezekbe semmi beleszólásod nincs. A SZOT azonban mint olyan, a televízió barkochba játékában is, a fogalom kategóriába tartozna, s egy fogalom legfeljebb akkor válik konkrétummá, ha mögötte, benne az embereket keressük. Te is szakszervezeti tag vagy, s ezekben a he­tekben elég sok alkalom nyílik a szakszervezetben arra, hogy hangot adjunk a embereket foglalkoztató kisebb és nagyobb problémáknak. No persze, Te még azok közé tartozol, akiket nem foglalkoztat­nak gyerekkel kapcsolatos gondok. Te még válogatás nélkül illeted szemrehányással úgy általában az embereket, amiért például nem jár­nak eleget színházba, s az okok között csak azt említed, hogy szala­dunk mindannyian a mellékes jövedelem után, meg hogy elkényelme­­sedtünk. Eszedbe se jut — s még hibáztatni se tudlak ezért —, hogy a felnőtt emberek egy jelentős része — és éppen életkoránál fogva igen jelentős — rétegét hosszú évekre nem is kis mértékben kötve tartja az a tény: fiatal szülők. Ezért nem tudnak elmenni az üzemi kirándu­lásra, ezért nem járhatnak rendszeresen művelődni, kénytelenek mini­málisra csökkenteni a társadalmi életét, és még sorolhatnám elég hosszan. Távol álljon tőlem, hogy valamiféle mártírként tüntessem fel a gyereket nevelő szülőket, s arról sem akarok most beszélni — hiszen sokkal illetékesebb fórumon is elhangzott már —, hogyan alakul egy család anyagi helyzete annak függvényeként, hogy van vagy nincs gyerek. Vannak dolgok, amiken nehezebb változtatni, a terveinkben már szerepel, hogy anyagilag segítsünk a családoknak. De vannak dol­gok, amikhez nem, vagy csak kisebb mértékben kellenek anyagiak. Sokkal inkább az, hogy törődjünk velük, hogy állandóan keressük a megoldás lehetőségeit. Még akkor is, ha nem kardinális kérdésekről van szó, hanem csak kisebb árnyékokról, de talán ezeknek sem kellene feltétlenül rávetődni egy fiatal család életére. Nem lehetne valamit kitalálni annak érdekében, hogy a kisgyere­kes szülők ne váljanak kénytelenségből teljesen remetévé? Miért csak akkor jelentkezik a társadalom, ha van kéznél egy nagymama, akinek a személyében jelentkezhet? Nem lehetne elképzelni, hogy például va­lamelyik moziban legyen egy helyiség és egy gondozónő, aki vigyáz a gyerekeknek, amíg­­ nem késő este, hanem mondjuk, hattól nyolcig — a szülők néhanapján megnéznek egy filmet? (Az ezután épülő mű­velődési házról nem is beszélve!) A pótmama szolgálat egyszer már megbukott Debrecenben: ötven forintokkal megtoldani a színházje­gyet, valóban sok egy kicsit. Dehát azért csak lehetne gondolkodni valami olcsóbb és jobb megoldáson! De beszélhetnénk arról is, hogy az ember három felnőtt ruhát könnyebben megvarrathat, amíg egyet a gyereknek. Évek óta nem si­kerül elérni, hogy legalább a vendéglők egy részében legyen gyerek­adag, hogy legyen Debrecenben egy cukrászda, ahol gyereknek való környezetben lehet megenni egy szelet tortát. S bár szép dolog, hogy igyekszünk mindenütt parkosítani, de rossz, hogy egy szülőnek állandó aggodalomban kell élni, mert a homokozóból kinőtt gyerekeknek nem marad más játszótér, csak az úttest. Megmondom Neked őszintén, éveken keresztül nem írtam ezekről a problémákról. Féltem, azt gondolhatják majd, a saját gondjaimat akarom a nyilvánosság előtt általánosítani. Most azonban erre indít két dolog is. Az egyik, hogy látom, tapasztalom, az évek múlásával csak az én kis családom növi ki az efféle problémákat, mások, fiata­labbak pontosan ugyanolyan gondokkal küszködnek, mint mi annak idején. A másik ok pedig, ami a téma felvetésére késztet, a Debre­cenben most bontakozó nagyon szép mozgalom. Évek óta tudjuk, mond­juk, hogy kevés az óvoda, s most végre megmozdultunk. Azt hiszem, ez a pénz korábban is megvolt, csak egyszer végre hozzá kellett kez­deni, hogy a különböző helyeken meglevő pénzek összegyűljenek, s­ abból óvodák épüljenek. És lám, hamarosan mindennél ékesebb bizo­nyítékaink lesznek arra nézve, hogy tulajdonképpen nagyon sok mú­lik az akaraton, azon, hogy őszintén keressük a megoldhatatlannak látszó dolgok megoldásának módját is. Ha sokan — talán mindannyian — úgy gondolnánk, hogy ami a másiknak gond, az nekem sem lehet közömbös. Mert néha talán na­gyon is könnyen tudomásul vesszük a tényeket: ez van, ezen nem tudunk változtatni. Dehát biztos, hogy nem? Biztos, hogy többen, hogy sokan se tudunk valamit tenni? Ez vonatkozik sok másra is, amiről én most beszélek, az csak egy témakör. De ez az egy is olyan, amiért érdemes mindannyiunknak használni egy kicsit az eszünket. Keresni ötleteket, felkutatni a lehetőségeket. Még Neked is, Kedves Barátom! És nem is egészen önzetlenül. Mert szívből remélem, hogy néhány éven belül Te is közvetlen közelségbe kerülsz azokkal az örömmel együtt járó problémákkal, amelyeket ma még nem akarsz ismerni és valósnak elfogadni. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. JANUÁR 14.

Next