Hajdú-Bihari Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

SAIGON Néhány túlélő — mindössze eny­­nyi maradt a laoszi területre beha­tolt dél-vietnami zsoldosok egyik ranger zászlóaljából. Az egység ak­kor morzsolódott szét, amikor a Patet Lao erői a dél-vietnami—lao­szi határtól nyolc kilométeres távol­ságban megsemmisítő csapást mér­tek a rangerekre. Az életben maradottak egy kö­zeli dombtetőre igyekeztek, ahol egy másik ranger zászlóalj ásta be ma­gát. Ez az egység azonban szintén szorongatott helyzetbe került, mert a hazafias erők körülzárták, és ál­landó tűz alatt tartják őket. Mint az UPI hangoztatta, a 450 fős zászlóaljból 50-en életüket vesz­tették, 100-an megsebesültek, 250-en pedig eltűntek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a halálos veszteségek száma 300-ra tehető. Egy másik UPI-jelentés arról szá­mol be, hogy Dél-Laoszban 22 kilo­méterrel a dél-vietnami határtól, teljesen megrekedt a saigoni zsol­dos hadsereg páncélos egységeinek előrenyomulása. A zsoldosok Le­­pone városa felé tartottak, de a ha­zafias erők elvágták útjukat, és rá­adásul a város környéke teljesen el van aknásítva. Közben a DNFF egységei hétfőre virradóra megtámadták a Da Nang-i amerikai támaszpontot. Egy óriási teherszállító gép közvetlen ta­lálatot kapott és megsemmisült, két másik gép pedig megrongálódott. Az amerikaiak vesztesége 14 fő. A Giaip Phong hírügynökség be­jelentette, hogy a Khe Sanh kör­nyékén tevékenykedő DNFF-egysé­­gek február 19-én és 20-án teljes egészében megsemmisítettek egy saigoni ranger zászlóaljat. Saigonban és Phnom Penhben bejelentették, hogy Kompong Cham kambodzsai tartományi székhely közelében holtan találtak egy fran­cia fotóriportert. Egy saigoni kato­nai szóvivő hangoztatta, hogy Francis Bailly halálának oka nem ismeretes. Az újságíró 17 nappal ez­előtt tűnt el. A laoszi hazafias erők sikerei Harcok Kambodzsában és Dél-Vietnamban HANOI „A VDK-ra mért minden csapást tízszeresen kap vissza az USA” A dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány külügyminisztériu­ma figyelmeztette az Egyesült Ál­lamokat, hogy ne merészeljen tá­madást indítani a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen. A VNA által közölt nyilatkozat hangoztat­ja, hogy a VDK-ra mért minden csapást az Egyesült Államok Dél- Vietnamban tízszeresen kap vissza. A DIFK megbélyegzi Nixonnak azt a kijelentését, hogy a Dél-Viet­­namban tartózkodó agresszor csa­patok védelmében az Egyesült Ál­lamoknak állítólag jogában áll tá­madást indítani a VDK és Indokí­na bármely más országa ellen. „Ez arcátlan kihívás Vietnam és Indo­kína népei, valamint az egész világ békeszerető emberisége ellen” — mondja a nyilatkozat, majd rámu­tat: az Egyesült Államok semmiféle fenyegetéssel vagy brutalitással nem képes megtörni a dél-vietnami népnek azt az eltökéltségét, hogy küzdjön Dél felszabadításáért. (MTI) Laoszi üzenet a Szovjetunióhoz és Nagy-Britanniához HANOI (MTI) Phoumi Vongvichi­, a Laoszi Ha­zafias Front főtitkára sürgős üzene­tet intézett a Szovjetunióhoz és Nagy-Britanniához, az 1962-es gen­fi értekezlet két társelnökéhez, tá­jékoztatva őket arról, hogy az Egye­sült Államok felszólítására újabb thaiföldi csapatokat dobtak át lao­szi területekre. Míg a laoszi határ mentén más thaiföldi csapatok ál­lomásoznak, készen arra, hogy bár­mikor átlépjék a határt. Az üzenet arra kéri a Szovjet­uniót és Nagy-Britanniát, hogy az Egyesült Államokat és Thaiföldet kötelezzék laoszi intervenciójuk be­szüntetésére. Dél-Vietnamban észre­vehetően növekszik a DNFF fegy­veres erőinek nyomása az amerikai és a saigoni csapatokra. Hivatalo­san közölték, hogy hétfőre virradóra a hazafias erők ötven amerikai és saigoni állás ellen intéztek táma­dást. Egy saigoni szóvivő beismerte, hogy „bizonyos egységek” közepes, vagy súlyos veszteségeket szenved­tek. (AFP, AP) Az idei rövid és enyhe tél után Prá­ga külső képe vonzóan tavaszias. A Vencel tér, a Na Prikope és a Na Polics üzleteiben élénk a forgalom, az utcai árusok standjain nagy halmokban virít a narancs, a grape fruit, a banán, s a sörözők, büfék, kisvendéglők, fala­tozók zsúfoltak. Szállodai szobát alig kapni, az Európa Hotel, a Jalta, az Ak­ron úgyszólván hetekre előre fog­lalt, a belvárosi mozik legtöbbje csak elővételben árusít jegyeket, így is hosz­­szú sorok kígyóznak a pénztárak előtt. A romantikus, kalandos, látványos filmek hihetetlenül népszerűek („Ange­lika és a szultán", „Tegnap, ma, holnap”, „Spartacus”), s ugyancsak előre eladott telt házak előtt fut a Vodlickova utcai Svetozot moziban Ján Rohác filmje. Ez utóbbira nem annyira címe (Az ember és háza), mint inkább módszere, a ,,ki­­noautomat” a jellemző: egy-egy izgal­mas jelenetnél megáll a kép, s a néző egy zöld, illetve piros gomb lenyomásá­val szavazhat, dönthet a folytatásról, például arról, hogy a fürdőkádból ki­lépő Svobodáné (öltözéke mindössze egy kis lepedő) bemenjen-e a szomszé­dos Novák úrhoz, aki éppen feleségét várja haza . . . A Vencel-szobor és a Nemzeti Mú­zeum közti területen hatalmas gépek dolgoznak deszkakerítéssel körülbástyá­zott terepen, itt lesz a prágai metró egyik állomása. Hogy mennyire kell ez a metró, azt a prágaiak éppúgy érzik, mint a szűk utcák szédítő forgalmában bolyongó külföldiek. Közlekedési szakemberek szerint a konszolidáció - vagy ahogy itt mond­ják, a normalizáció - a prágai föld­alatti építését is meggyorsítja. Min ahogy máris meggyorsította az ipar­termelést, árualapot teremtett a keres­lethez (a prágai üzletekben ma vi­szonylag bőséges választékban elegendő áru található), stabilizálta a csehszlovák koronát. 1969 áprilisától a CSKP központi bi­zottsága 1970 decemberi plénumáig tartó időszakban következetesen visszaszorí­tották és eltávolították a pártból a jobboldal képviselőit, szigorú gazdasági intézkedéseket hoztak, elemezték az 1966. évi 13. kongresszus óta kialakult válság okait, s az utóbbi elemzés szöve­gét „Tanulságok” címmel közzétették az 1971 februári plénum előtt. Prágába érkezésem napjaiban ez volt a párton belül és kívül is az egyik fő téma. Taggyűlések ezrein vitatták, meg, üzemekben, hivatalokban szóltak hozzá. Az érdeklődés érthető, hisz a több éves válságból kivezető út egyik fontos sza­kaszát zárta le, s egyúttal előkészítette a „politikai talajt” a közelgő kongresz­­szus számára. (Mint a híradásokból már ismert, a kongresszust májusban tartják meg, ugyanakkor lesz a CSKP megalakulásának 50. évfordulója is.) A főváros politikai légköre - ameny­­nyire két hét alatt megbízhatóan le­mérhető vagy érzékelhető - nyugodt, kiegyensúlyozott, s mint egyik prágai újságíró ismerősöm megfogalmazta, „óvatos derűlátásra” ad okot. Az óva­tosságot azért hangsúlyozta, mert bár a termelés eredményei várakozáson fe­­­­lüliek, az emberek gondolkodásából nem tűnt el nyomtalanul a válságkor­szak hatása. A szakszervezetekben, az ifjúsági szervezetekben és a művészeti szövetségekben még nem mindenütt szi­lárdult meg az elvi egység, noha ez a folyamat is meggyorsult az utóbbi hóna­pokban. A KB februári ülése előtt tartották meg a Nemzeti Front országos érte­kezletét, s Husák, a CSKP KB első titkára nagy beszédben vázolta a front feladatait, szerepet a csehszlovák tár­sadalomban. Erre a tisztázásra azért volt nagy szükség, mert 1968 nyarán és azt követően is egy ideig téves elkép­zelések voltak a front szerepéről, a párthoz való „partneri” viszonyáról. Az értekezleten bejelentett személyi válto­zás - Erban helyébe Husák- került - ugyancsak a pártvezetés megszilárdí­tását kívánta hangsúlyozni. Az értekezlet anyagát a Prágában tartózkodó nyugati tudósítók is élénk figyelemmel tanulmányozták, éppúgy a nem sokkal azután megtartott KB ülés beszédeit, s tudósításaikban is alá­húzták azt a tényt, hogy a párt számít a pártonkívüliek, az értelmiségiek, a val­lásos tömegek együttműködésére is, velük együtt akarja megoldani az utóbbi években felgyülemlett problé­mákat. Nem vált be tehát az a cél­zatosan terjesztett jóslat, hogy a CSKP visszatér a Novotny-korszak módszerei­hez, és eltaszítja magától az értelmi­séget. Igaz, a tagkönyvcsere során az ér­telmiségiek közül aránylag többen re­kedtek kívül a párton. A közzétett do­kumentumok, beszámolók szerint a párt­tagság létszáma 20-25 százalékkal csök­kent, ezen belül az értelmiségiek aránya eléggé nagy. Néhány üzemben tett lá­togatásom viszont arról győzött meg - például a prágai Staroplamen sörgyár­ban s részben­­ a libereci autóművek jabloneci központjában is­-, hogy a műszakiak, mérnökök, technikusok kö­zül aránylag keveset töröltek, s még kevesebbet zártak ki (ez utóbbi súlyo­sabb fokozat) a párt soraiból. S hozzá is tették a magyarázatot: „Mérnökeink és technikusaink többsége a válságos időszakban a munka folytatása, terme­lési, szállítási kötelezettségeik teljesí­tése mellett foglalt állást.” A jabloneci motorgyárat Miroslav Bohdal mérnök, a műszaki fejlesztési főosztály egyik vezetője kíséretében jártam végig. A gyár külföldi kapcso­latairól Jaromir Provazník tájékozta­tott, az üzem történetével Mirko Chra­­mosta technikus ismertetett meg. Mind­hárman megerősítették, hogy munká­juk során nagy segítséget és támogatást jelent számukra, hogy az üzemi párt­­bizottsággal kitűnő az együttműkö­dés. (Következik: Látogatóban Skodáik­nál.) Bertalan Lajos Csehszlovákiai jegyzetek a Prágai tavasz előtt HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1971. FEBRUÁR 23. Az izraeli válasz: elutasítás KAIRÓ, AMMAN (MTI) Az izraeli kabinet vasárnapi ülé­séről kiadott nyilatkozat az egyip­tomi kormány hivatalos szóvivője szerint a Jarring-féle javaslatok „nyílt és kategorikus elutasítását” jelenti. Az izraeli válasz újból meg­erősítette, hogy Tel Aviv továbbra is ragaszkodik területrabló politiká­jához, szembehelyezkedve a Bizton­sági Tanács ismert határozataival, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek alapokmányában foglalt elvek­kel. Az egyiptomi kormány vélemé­nye szerint most a Biztonsági Taná­cson a sor, hogy intézkedéseket te­gyen az 1967. novemberi határo­zatok megvalósítása érdekében. A meglehetősen kétértelműen fo­galmazott izraeli válasz értékelése­kor nyugati megfigyelők egyetérte­nek abban, hogy Izrael ismét vilá­gosan leszögezte: nem hajlandó visszavonni megszálló csapatait a hatnapos háború előtti határok mö­gé. Ugyanakkor első ízben fordul elő, hogy Tel Aviv egy egyiptomi kezdeményezést kénytelen volt po­zitívnak minősíteni. Megfigyelők reménykeltőnek tartják azt is, hogy Izrael ezúttal nem ismételte meg a Kairó által több ízben és világosan elutasított követelését, hogy a közel­­keleti konfliktusban érdekelt felek közvetlen tárgyalásokat kezdjenek­­ egymással. Ammanban hivatalosan cáfolták, hogy ,, Husszein király lemondta csütörtökre tervezett kairói látoga­tását. Amman szerint a jordániai uralkodó „nem tervezett ilyen lá­togatást, tehát nem is mondhatta le”. Az Al Ahram ugyanakkor hét­fői számában megállapítja, hogy Kai­ró tájékoztatta Husszeint: örömmel várja látogatását és az egyiptomi vezetőkkel folytatandó politikai megbeszéléseket, ugyanakkor nem tartja az időpontot alkalmasnak ar­ra, hogy fogadja az uralkodó kísé­retében érkező Vaszfi Teli minisz­terelnököt. Nyugati hírügynökségek úgy tud­ják, hogy Jordánia kairói nagyköve­te vasárnap hazautazott Ammanba, hogy tisztázza kormányával a láto­gatás körüli nézeteltéréseket. A jeruzsálemi városi tanács va­sárnap jóváhagyta az izraeli építés­ügyi minisztérium terveit, amelynek értelmében az elkövetkező öt évben több mint 20 000 lakást építenek Je­ruzsálem jordániai szektorában. Is­meretes, hogy a város státusát meg­sértő intézkedés ellen a jordániai tiltakozás mellett felemelte szavát U Thani ENSZ-főtitkár is. TEL AVIV (MTI) :Jiqliak Rabin, Izrael washingtoni nagykövete hétfőn visszautazott ál­lomáshelyére. Rabint pénteken ren­delték haza Tel Avivba. A nagykövet érkezésekor tagadta, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorolna az izraeli vezetésre ál­láspontjának „rugalmasabbá tétele” céljából. Elutazásakor adott nyilat­kozatában pedig mindössze annak leszögezésére szorítkozott, hogy nem visz magával „semmiféle különleges üzenetet” Washington címére. (UPI) NEW YORK A Time Magazin legújabb (hétfői) szá­ma befolyásos izraeli körökre­­hivatkozva ismerteti a békeszerződésben megvonan­dó közel-keleti határok Tel Aviv-i tervét. A lap szerint az alábbiak a visszavonu­lás „abszolút maximumát”, tehát a mi­nimális területi követeléseket jelentik: SINAI-FÉLSZIGET: visszavonulás arra a vonalra, amely Elaris-től Sarm-El- Sejk-ig húzódik. Izrael ragaszkodik ah­hoz, hogy csapatokat állomásoztasson a Tiran-szoros bejáratát ellenőrző erődben. A JORDAN-FOLYÓ NYUGATI PART­JA: Izrael kész visszavonni csapatait az 1967. június 5-e előtti vonalakra — de csak az Allon-terv keretében. Ez a terv fegyvermentesítést irányoz elő egész Ciszjordániára és félkatonai izraeli tele­pülésláncolatot a Jordán-folyó mentén. GOLAN-MAGASLATOK: Izrael hajlan­dó nyugati irányba valamelyest vissza­vonulni, de ragaszkodik a hegygerinchez. JERUZSÁLEM: Egész Jeruzsálem Iz­raelé maradna, a szent helyek szabad megközelítésének biztosításával. (MTI) Tel Aviv-i terv a közel-keleti határokra TILTAKOZNAK A RENDŐRTERROR ELLEN A SVÁJCI FIATALOK A zürichi Bahnhofstrassen, a város főutcáján fiatalok tüntetnek a rendőrség terrorja ellen. (Telefotó : AP— MTI—RL) Khatib lemondott DAMASZKUSZ Ahmed El-Khatib, a Szíriai Arab Köztársaság ideiglenes államfője hétfőn este az újonnan kinevezett parlament első ülésén lemondott tisztségéről. Khatibot, aki az elmúlt év no­vemberében háromhónapos állam­fői megbízatást kapott, ugyanezen az ülésen a parlament elnökévé vá­lasztották. + ** A szíriai ideiglenes alkotmány értelmében az államfő lemondásá­val a legmagasabb közjogi tisztség­gel járó feladatokat a miniszterel­nök látja el. Annak idején damasz­kuszi körökben jelezték, hogy Asz­­szad tábornok, miniszterelnök e kettős funkció birtoklásával gya­korlatilag a márciusra tervezett el­nökválasztás egyetlen jelöltjévé lép­­elő. A múlt heti szíriai alkotmány­­módosítás értelmében az államfői tiszt megszűnik, és elnöki rendszer lép életbe. (MTI) POLITIKAI TÜNTETÉS LONDONBAN Londonban nagyszabású tüntetésre került sor a kormány sztrájkkorlátozó törvényjavaslata ellen. Képünkön: a felvonu­lók egy csoportja. Jobbról Vic Feather, a Szakszervezeti Fő­tanács főtitkára, aki később beszédet mondott a Trafalgar-téri nagygyűlésen. (Telefotó — AP—MTI—RS)

Next