Hajdú-Bihari Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 84. szám
Közéletünk demokratizálódása ÍRTA: DR. PAPP LAJOS, A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALÁNAK ELNÖKE A szocializmus felépítésének magasabb szinten való folytatása feltételezi, sőt szükségessé is teszi a szocialista demokrácia szélesítését, a lakosság fokozott bevonását a szocialista építőmunkába. Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusai beszámolójában megfogalmazódott a követelmény: arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, a tanácsok és más állami, szervek munkájában. Ennek megvalósítása során el kell érnünk, hogy a társadalom minél több tagja érezze: nemcsak joga, de — társadalmi igényen alapuló — kötelessége is bekapcsolódnia — képzettségéből, rátermetségéből, hivatásából eredő adottságainak megfelelően — a közügyek intézésébe. Milyen előnyöket várhatunk a lakosság aktív közéleti tevékenységétől? Mindenekelőtt azt, hogy kiszélesedik az emberek látóköre, megértése és tenniakarása, erősödik a közügyekért való felelősségérzet, s hogy mind többen kerülnek közelebb érzelmileg és érzelmileg a szocializmushoz. Nyilvánvaló, hogy aki részt vesz a döntésekben, annak módjában van látni és mérlegelni, mire van lehetőség eszköz, és mire nincs, jobban magáénak érzi, szívesebben népszerűsíti őket, és vesz részt végrehajtásuk megszervezésében, ellenőrzésében. A példák ezreit szolgáltatják ehhez a választók érdekében közmegelégedésre tevékenykedő tanácstagok, a tanácsi bizottságok aktivistái, a városokban a sok ezer lakóbizottsági tag, a város- és községfejlesztésben kitűnt társadalmi munkások. A pezsgő közéleti tevékenység biztosíthatja, hogy felszínre kerüljenek a társadalom valamennyi rétegének az érdekei. A „Több szem többet lát” elve alapján a lakosság mind nagyobb számban való bekapcsolódása az állami, a tanácsi munkába fontos tényezője a hibák, a meglevő és a fejlődés során keletkező új ellentmondások feltárásának és leküzdésének. Az aktív közéleti tevékenység a legbiztosabb ellenszere annak, hogy a nagyobb hatáskörrel és önállósággal felruházott helyi vezetők esetleg visszaéljenek a rájuk bízott hatalommal, de fontos eszköze a társadalmi életünkben még megtalálható tisztességtelen haszonszerzés, a közösség kárára folytatott ügyeskedés, spekuláció elleni harcnak is. Nyugodtan mondhatjuk, rendelkezünk a közéleti demokrácia továbbfejlesztésének minden feltételével. A legfontosabb tényező, hogy a párt és a kormányzat politikája a lakosság egészének az egyetértésével találkozik. A közéleti tevékenységnek számos területe van, átfogja társadalmi-politikai rendszerünk egészét. Kiemelkedő jelentőségű mégis az állami szervek, ezek közül is a tanácsok munkájában való részvétel, mivel legközelebb vannak a lakossághoz. Ehhez is mind jobbak a feltételek. Úgy gondolom, elég, ha ezzel kapcsolatban most csupán két tényre utalok: a választójogi törvény módosítására és az új tanácstörvény megalkotására. A választási előkészületek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a választójogi törvény rendelkezései helyesek, beváltak, tovább szélesedett a szocialista közgondolkodás, elmélyült népünk szocialista egysége. Ezt bizonyítja a jelölő gyűlések részvevőinek magas száma, a sok felszólalás, javaslat, észrevétel, a jelöltek személyének gondos mérlegelése, a jók közül is a legjobbak kiválasztása. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a jelölő gyűlések jó fórumai, egyben iskolái voltak a közéleti tevékenységnek. A szocialista demokrácia szélesedésének másik fontos tényezője az államelmélet, ezen belül is a tanácsok tevékenységének fejlesztése, amely az új tanácstörvényben testesült meg. Ez biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy a lakosság még tevékenyebben vegyen részt a tanácsi testületek és a hivatali szervezet munkájában. A tanácsokat népképviseleti-önkormányzati jellegük, de a törvényben meghatározott teljes szerepkörük szinte predesztinálja arra, hogy a helyi közéleti tevékenység fórumai, szervezői legyenek: önállóságuk, hatáskörük növelése, a demokrácia intézményeinek szélesítése, a tanácstestület jogkörének bővülése, a tanácsi bizottságok és a tanácstagok szerepének erősítése még alkalmasabbá teszi őket erre. Különösen jelentősek ebből a szempontból a tanácstörvénynek azok a rendelkezései, amelyek a helyi városi, községi tanácsok gazdasági önállóságát fejlesztik, hatáskörét növelik. A közéleti tevékenység kibontakozásának további ösztönzője lehet, hogy az új tanácstörvény a tanácsok és a nem tanácsi szervek viszonyát az igazgatási-felügyeleti kapcsolatok mellett a gazdasági területre is kiterjesztette, és súlypontját az érdekazonosságon alapuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre helyezte. Nagymértékben megnő ezzel a tanácsok felelőssége, és figyelmük várhatóan még jobban területükegész fejlődése, a lakossági igények sokoldalú kielégítése felé fordul. A tanácsok akkor járnak el helyesen, ha szélesítik a közéletben tevékenyen és rendszeresen részt vevők körét. Az emberek többsége ugyanis nem önmagától, kizárólag saját elhatározásából vesz részt a közügyek intézésében, hanem hívást, ösztönzést, bátorítást vár. Különösen vonatkozik ez a nőkre és a fiatalokra, társadalmunknak arra a két fontos rétegére, amely még mindig nem számarányának és társadalmi jelentőségének megfelelően vesz részt a tanácsi munkában. Mindenekelőtt a fiatalok iránt van nagyobb türelemre, segítőkészségre szükség, amíg megszerzik a kellő jártasságot, készséget a közéleti tevékenységhez. Hiba volna ugyanakkor, ha a szocialista demokrácia szélesítését, a közéleti aktivitás növelését bárki is egyszerű mennyiségi feladatnak, a részvevők száma és köre bővítésének fogná fel. Ez is nagyon fontos, de az az igény is, hogy minőségi változást érjünk el közéletünk demokratizálódásában, annak tartalmát, módszereit és hatékonyságát illetően is. A közéleti tevékenységet az serkenti legjobban, ha a tanácsok és a tanácsi, vezetők valóban igényt tartanak a lakosság beleszólására, jobban figyelembe veszik véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat. A közéleti munkásoktól azonban csak akkor várhatnak a tanácsok valóban hasznos tevékenységet, ha megfelelően tájékoztatják őket, ha megadják számukra azokat az ismereteket, amelyek nélkül nem képesek felelősséggel, akár a kényes kérdésekről is, véleményt nyilvánítani, a többi állampolgárt tájékoztatni, őket a feladatok végrehajtására megnyerni. Külön figyelmet érdemel a munkában kitűnt és a közösségért önzetlenül dolgozó tanácstagok, bizottsági tagok, társadalmi munkában kitűntek fokozottabb megbecsülése. Ne fukarkodjunk azok elismerésével, népszerűsítésével, akik szabad idejük egy részét a többi ember, a közösség ügyeivel való foglalkozásra fordítják. Sok lehetőség nyílik erre, s az a tapasztalat, hogy tanácsainak többsége mind szélesebb körben él is velük. A legnagyobb megbecsülés azonban az, ha meghallgatjuk és a lehetőségekhez mérten megvalósítjuk javaslataikat, további megbízatásokat adunk számukra. ■■■ ■■■ ■ ■■ ■ ■■ !■■■! !■■■ !■■■ !■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■■■ ■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■■■ ■■■■■■■ ■■■■■■■ ■■■■■■a „Engedjék meg, hogy megköszönjem az előlegezett bizalmat. A jelölést elfogadom. Ígérem, úgy fogom végezni munkámat, hogy rászolgáljak a bizalomra. Megválasztásom esetén azon leszek, hogy a választókerület tervei megvalósuljanak.” E rövid, mégis tartalmas, kedves hangú, de nagyon komoly, egy többedszer képviselőnek jelölt,embernek is becsületére való hozzászólás egy fiatal lány, a felszabadulással egyidős Nagy Ilona szájából hangzott el a Biharkeresztesen megtartott képviselőjelölő gyűlésen. Amikor a gyűlés elején megláttam, megismertem a sötét ruhába öltözött, az izgalomtól megsápadt arcú lányt, nem gondoltam volna, hogy egy órával később — bár természetesen lámpalázas hangon — de megfontoltan és nagyon meggyőzően tud majd szólni. Tudott. S ahogy ott állt a tőle sokkal idősebbek és a vele egykorúak előtt, elképzeltem : a Parlamentben sem menne nehezen számára a hozzászólás. Másodszor munkahelyén, a komádi kendergyárban levő barátságos, otthonosan berendezett kis szobájában találkoztam Nagy Ilonával. Természetesen oldottabb volt a hangulat, könnyebben gombolyodott a beszélgetés fonala. — Itt születtél? — Nem, nem itt születtem. A szüleim sem laknak itt. Mégis már úgy érzem, idevalósi vagyok. Először 1959 nyarán jártam itt, elsős technikumos koromban üzemi gyakorlaton, aztán második után is idejöttem, társadalmi ösztöndíjat kaptam a Tiszántúli Rostkikészítőtől. Akkor még az befolyásolt a választásban, hogy a szüleim közel laknak, Körösladányban, később már az is, hogy úgy éreztem, itt van, itt lehet jövője az embernek. — 1962. július 16-án kezdtem el dolgozni. Nagyon jó volt, hogy ismerősök között tehettem meg az első lépéseket. Gyakornok voltam, s mint az általában szokás, azt csináltam, amit mások nem szerettek... Meguntam, írtam az igazgatónak, hogy nehéz a helyzetem, Komódiból járok ki, ahol albérletben lakom, és hogy szeretnék igazán dolgozni. Megértettek. Kineveztek művezetőnek a rostüzembe, és akkor kaptam meg itt ezt a szobát... — Szóval nem hagytad magad... — Hát így is lehet mondani, de szerintem: ha nem szól az ember, ha nem kér segítséget, ha nem mond véleményt, nem is várhatja, hogy mások tegyenek helyette... — S az újbeosztás? A tőled idősebb beosztottak ? — Nem ijedtem meg. Negyvenöt ember művezetője lettem, de mert jól akartam és akarok dolgozni, érzem, hogy , nem lehet baj. S egyébként is — hidd el ez nem frázis —, aranyos, segítőkész, jó szándékú és jó indulatú emberek vannak itt... — Hamarosan KISZ-vezető, népfrontaktivista lettél. Hogyan? — Az iskolában is KISZ- vezetőségi tag voltam, természetes, hogy itt is igyekeztem a KISZ-munkába bekapcsolódni. Nagyon ambiciózus KISZ-tagok voltunk, színdarabokat, táncokat tanultunk, vitatkoztunk, tenni akartunk. KISZ-titkár lettem, aztán beválasztottak a járási KISZ-bizottságba is, majd én képviseltem a Hazafias Népfront járási bizottságában a KISZ-fiatalokat. Azért vállaltam mindezt, mert szeretném, hogy itt falun is mozgalmasabb, érdekesebb legyen a fiatalok élete. — S sámkor megtudtad, hogy képviselőnek ajánl a Hazafias Népfront? — Éjszakás voltam — soha nem felejtem el, az biztos — amikor másnap délelőtt felkerestek,beszélgettek velem a munkámról, de nem mondtak semmit. Aztán hazamentem a szüleimhez, s táviratot kaptam, hogy egy csütörtöki napra jöjjek vissza. Akkor tudtam meg. Nagyon nagy meglepetés volt. — Jártál már a Parlamentben? — Igen, kétszer. Egyszer az első szabadságom alatt, amit egy pesti üdülőhajón töltöttem, látogatóban, aztán másodszor már vendégként a Béke-világtanács gyűlésén a Hazafias Népfront járási bizottságát képviseltem. Nagyon izgalmas és jó érzés volt..., de hogy én esetleg mint országgyűlési képviselő mehessek be egyszer a Parlamentbe, erre még legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni soha... — Mit gondolsz, ha megválasztanak, mi minden vár rád? — Éjszakákat gondolkozom el rajta ... Most úgy érzem, hogy a segítés, a mások érdekeinek képviselete. A képviselőség adta tekintélyt fel kell használni arra, hogy a körzet községeinek és lakosainak minden jogos panasza vagy kérése meghallgatásra találjon. És természetesen megismerni a községet, a lakosokat és gondjaikat. Tudom, hogy rutinra kell szert tenni, hogy nagyon-nagyon sok mindent meg kell tanulni, de nem félek. Nem félek, mert mindig és mindenkor mertem és most is merni fogom megkérdezni, amit nem tudok, és én bízom benne, hogy akikhez tanácsért fordulhatok majd, szívesen adnak útbaigazítást ... Amikor megismertem, csak egy fiatal lányt láttam, aki izgul, mert róla ejtenek majd szót. Amikor először beszéltem vele a gyűlésen, éreztem benne az akaratot: ha megválasztják, úgy fog dolgozni, hogy rászolgáljon az emberek bizalmára. A második találkozás csak még többet adott, még teljesebbé tette róla alkotott képemet. Nagy Ilona sokat tanult már eddig is fiatal élete alatt, de még többet akar tudni, és mindezt azért, hogy mindenütt, szakmájában és a közéleti, társadalmi munkában egyaránt maradéktalanul elvégezze, amit rábíznak, hogy mindig és mindenkor felelősséggel teljesítse, amit elvállalt. Juhász Judit BBBBBBBBBBBBPBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ■■■■■■■■■■■■■BBBIBBIBBBBBBB■■■■■■■■■■■ BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ■■■■■■■■■■ „A legfontosabb megismerni az embereket..." A 15. választókerület képviselőjelöltje: Nagy Ilona ■■■■bbbhbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbi ■BIBIIBBIBBBBBBBBBBBBBflBBBBflBBBBBBBBBBBBflBBBBI ■■■■■BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB■■■■BBBBBBBBBBBBBBBI nvs BBB ■ MB JEGYZET Kiváló művelődési otthon Értesítés stencilezett papíron: „Felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium által meghirdetett pályázaton a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Művelődési Központ elnyerte a KIVÁLÓ MŰVELŐDÉSI OTTHON címet. A kitüntető cím ünnepélyes átadására 1971. április 9-én, 16 órakor kerül sor a Hazafias Népfront Klubjában." térbeli kapcsolat nélkül érték el. Korszerűnek alig néhány helyiségük mondható, azok is elsősorban a belső berendezés igényessége révén korszerűek. Küzdelem volt ez a néhány év nemcsak a tartalmi tennivalókkal, hanem a feltételekkel is. Jó érzés elmondani: a népművelés sokszor a nehéz feltételek ellenére talál olyan tartalmi megoldásokat, amelyekkel célját elérheti. Tán néha a dac, a „csakazértis” lendítette előre a központ dolgozóit, de munkájuk rárajzolódott a megye és a város szellemi térképére. Nagyszerű dolog persze önmagában az, hogy a közművelődést irányító szervek egyáltalán meghirdették ezt a pályázatot, lehetőséget adtak arra, hogy a munka eredményének elismerésével ösztönözzék a művelődési otthonokat és közművelődési könyvtárakat további eredményekre. Emlékezetes mindannyiunk számára, hogy a klubmozgalomnak milyen lendületet adott a Kiváló Ifjúsági Klub címért kitűzött pályázat. Az a reménység él bennük, hogy a könyvtárak, művelődési otthonok tartalmi munkájára is ilyen hatással lesz. S esetleg a gazdasági, társadalmi szerveket is serkenti ezen intézmények nagyobb támogatására. Mindenesetre most mi elöljáróban — mielőtt részletesen is megismertetnénk olvasóinkkal a művelődési központ munkáját — őszintén, szívből gratulálunk a sikerhez. S reméljük, az eredmény nem megelégedést, megnyugvást szül majd, hanem további buzgalmat, erőfeszítést a szocialista művelődéspolitika megvalósításáért. B. J. Az első szó az örömé. őszintén, szívből gratulálunk a Megyei Művelődési Központ dolgozóinak ehhez a szép sikerhez. Megérdemlik. Sok-sok tényezővel lehetne bizonyítani érdemüket, számok, adások kívánkoznának ide a papírra: hány ember fordult meg rendezvényeiken, milyen újszerű kezdeményezéseket indítottak el, hány helyen ismerik, várják a megyében őket. Az adatok azonban szárazabbak a valóságnál. Most elégedjünk meg annyival, hogy elmondjuk, elsősorban azért tartjuk megérdemeltnek a kitüntető cím elnyerését, mert nem túl hoszszú fennállása alatt a Megyei Művelődési Központ szellemi tényező lett Debrecenben és a megyében. Olyan tényező, amely nélkül a kulturális életnek szinte egyetlen megnyilvánulása sem zajlik le, tevékeny és aktív szervező, lebonyolító — néha ennél jóval nagyobb — szerepet vállal mindenben a központ. Hadd említsem az utóbbi évek talán legnagyobb jelentőségű kezdeményezését, a szocialista brigádok vetélkedőjének megrendezését. Amilyen energiával, szervezéssel, körültekintéssel folyt ebben az évben is a vetélkedő előkészítése, az valóban a korszerű közművelődés elvi alapjain álló tevékenység. Korunk világát felmutatni korunk emberének, ez volt a célja a vetélkedőnek, s bizony, ha a művelődési központon múlott e cél elérése, akkor már nyugodtan beszélhetünk az eredményről. A művelődési központ tartalmi munkája annál nagyobb értékű, mert kedvezőtlen tárgyi feltételek között, szétszórva, egységei közötti 25 000 húsvéti bárány Egyetlen évben sem bonyolított le olyan forgalmat speciális húsvéti árukból a Hajdú-Bihar megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, mint ebben az esztendőben. Elsősorban a külföldi piacokon nagyon megnőtt az érdeklődés a tejesbárányok iránt, s a vállalat a megrendeléseket, speciális igényeket igyekezett messzemenően kielégíteni. Húsvét előtt 25 000 bárányt szállítottak elsősorban külföldi vevőknek. Ennek egy részét élve, másik felét pedig levágva hűtőkocsikban küldték exportra. Az exportszállítások mellett a belföldi igényeket is kielégítette a vállalat. A bárányforgalom mellett speciális húsvéti vágóhídi készítményeket is előállítottak, s ebből az ünnepek előtti napokban öt vagon árut küldtek az üzletekbe. BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIBBBBBBBBBBIIBIBB ■BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIIBBBBIBBBNBBIBBBBBBBB IBBBBBBBBBBBBBBIIBIXIBBBBBBBfBBfbTnnBBBBBBIBBBBB HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. ÁPRILIS 9. BBBBB ■■■BBB ■■■■■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ int ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ M JÓM ■ ■■ BBB BBB BBB BBB BBB BBB BBB ma b BBB BBB