Hajdú-Bihari Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

Közéletünk demokratizálódása ÍRTA: DR. PAPP LAJOS, A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALÁNAK ELNÖKE A szocializmus felépítésének ma­gasabb szinten való folytatása fel­tételezi, sőt szükségessé is teszi a szocialista demokrácia szélesítését, a lakosság fokozott bevonását a szocialista építőmunkába. Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusai beszámolójában meg­fogalmazódott a követelmény: arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, a tanácsok és más álla­mi, szervek munkájában. Ennek megvalósítása során el kell érnünk, hogy a társadalom minél több tag­ja érezze: nemcsak joga, de — tár­sadalmi igényen alapuló — köteles­sége is bekapcsolódnia — képzettsé­géből, rátermetségéből, hivatásából eredő adottságainak megfelelően — a közügyek intézésébe. Milyen előnyöket várhatunk a lakosság aktív közéleti tevékenysé­gétől? Mindenekelőtt azt, hogy kiszéle­sedik az emberek látóköre, megér­tése és tenniakarása, erősödik a közügyekért való felelősségérzet, s hogy mind többen kerülnek köze­lebb érzelmileg és érzelmileg a szo­cializmushoz. Nyilvánvaló, hogy aki részt vesz a döntésekben, annak módjában van látni és mérlegelni, mire van lehetőség eszköz, és mire nincs, jobban magáénak érzi, szíve­sebben népszerűsíti őket, és vesz részt végrehajtásuk megszervezésé­ben, ellenőrzésében. A példák ez­reit szolgáltatják ehhez a választók érdekében közmegelégedésre tevé­kenykedő tanácstagok, a tanácsi bi­zottságok aktivistái, a városokban a sok ezer lakóbizottsági tag, a vá­ros- és községfejlesztésben kitűnt társadalmi munkások. A pezsgő közéleti tevékenység biztosíthatja, hogy felszínre kerül­jenek a társadalom valamennyi ré­tegének az érdekei. A „Több szem többet lát” elve alapján a lakosság mind nagyobb számban való be­kapcsolódása az állami, a tanácsi munkába fontos tényezője a hibák, a meglevő és a fejlődés során ke­letkező új ellentmondások feltárá­sának és leküzdésének. Az aktív közéleti tevékenység a legbiztosabb ellenszere annak, hogy a nagyobb hatáskörrel és önállósággal felruhá­zott helyi vezetők esetleg visszaél­jenek a rájuk bízott hatalommal, de fontos eszköze a társadalmi éle­tünkben még megtalálható tisztes­ségtelen haszonszerzés, a közösség kárára folytatott ügyeskedés, spe­kuláció elleni harcnak is. Nyugodtan mondhatjuk, rendel­kezünk a közéleti demokrácia to­vábbfejlesztésének minden feltéte­lével. A legfontosabb tényező, hogy a párt és a kormányzat politikája a lakosság egészének az egyetérté­­­­sével találkozik. A közéleti tevékenységnek szá­mos területe van, átfogja társadal­mi-politikai rendszerünk egészét. Kiemelkedő jelentőségű mégis az állami szervek, ezek közül is a ta­nácsok munkájában való részvétel, mivel legközelebb vannak a lakos­sághoz. Ehhez is mind jobbak a fel­tételek. Úgy gondolom, elég, ha ez­zel kapcsolatban most csupán két tényre utalok: a választójogi tör­vény módosítására és az új tanács­­törvény megalkotására. A választási előkészületek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a választójogi törvény rendelkezései helyesek, beváltak, tovább szélese­dett a szocialista közgondolkodás, elmélyült népünk szocialista egysé­ge. Ezt bizonyítja a jelölő gyűlések részvevőinek magas száma, a sok felszólalás, javaslat, észrevétel, a jelöltek személyének gondos mér­legelése, a jók közül is a legjobbak kiválasztása. Nyugodtan mondhat­juk, hogy a jelölő gyűlések jó fó­rumai, egyben iskolái voltak a köz­életi tevékenységnek. A szocialista demokrácia szélese­désének másik fontos tényezője az államelmélet, ezen belül is a taná­csok tevékenységének fejlesztése, amely az új tanácstörvényben tes­tesült meg. Ez biztosítja a feltéte­leket ahhoz, hogy a lakosság még tevékenyebben vegyen részt a ta­nácsi testületek és a hivatali szer­vezet munkájában. A tanácsokat népképviseleti-önkormányzati jelle­gük, de a törvényben meghatározott teljes szerepkörük szinte predeszti­nálja arra, hogy a helyi közéleti te­vékenység fórumai, szervezői legye­nek: önállóságuk, hatáskörük növe­lése, a demokrácia intézményeinek szélesítése, a tanácstestület jogkö­rének bővülése, a tanácsi bizottsá­gok és a tanácstagok szerepének erősítése még alkalmasabbá teszi őket erre. Különösen jelentősek ebből a szempontból a tanácstörvénynek azok a rendelkezései, amelyek a helyi városi, községi tanácsok gaz­dasági önállóságát fejlesztik, hatás­körét növelik. A közéleti tevékeny­ség kibontakozásának további ösz­tönzője lehet, hogy az új tanácstör­vény a tanácsok és a nem tanácsi szervek viszonyát az igazgatási-fel­ügyeleti kapcsolatok mellett a gaz­dasági területre is kiterjesztette, és súlypontját az érdekazonosságon alapuló, kölcsönösen előnyös együtt­működésre helyezte. Nagymérték­ben megnő ezzel a tanácsok felelős­sége, és figyelmük várhatóan még jobban területük­­egész fejlődése, a lakossági igények sokoldalú kielé­gítése felé fordul. A tanácsok akkor járnak el he­lyesen, ha szélesítik a közéletben tevékenyen és rendszeresen részt vevők körét. Az emberek többsége ugyanis nem önmagától, kizárólag saját elhatározásából vesz részt a közügyek intézésében, hanem hí­vást, ösztönzést, bátorítást vár. Kü­lönösen vonatkozik ez a nőkre és a fiatalokra, társadalmunknak arra a két fontos rétegére, amely még min­dig nem számarányának és társa­dalmi jelentőségének megfelelően vesz részt a tanácsi munkában. Mindenekelőtt a fiatalok iránt van nagyobb türelemre, segítőkészségre szükség, amíg megszerzik a kellő jártasságot, készséget a közéleti te­vékenységhez. Hiba volna ugyan­akkor, ha a szocialista demokrácia szélesítését, a közéleti aktivitás nö­velését bárki is egyszerű mennyisé­gi feladatnak, a részvevők száma és köre bővítésének fogná fel. Ez is nagyon fontos, de az az igény is, hogy minőségi változást érjünk el közéletünk demokratizálódásában, annak tartalmát, módszereit és ha­tékonyságát illetően is. A közéleti tevékenységet az ser­kenti legjobban, ha a tanácsok és a tanácsi, vezetők valóban igényt tartanak a lakosság beleszólására, jobban figyelembe veszik vélemé­nyüket, észrevételeiket, javaslatai­kat. A közéleti munkásoktól azon­ban csak akkor várhatnak a taná­csok valóban hasznos tevékenysé­get, ha megfelelően tájékoztatják őket, ha megadják számukra azokat az ismereteket, amelyek nélkül nem képesek felelősséggel, akár a ké­nyes kérdésekről is, véleményt nyil­vánítani, a többi állampolgárt tá­jékoztatni, őket a feladatok végre­hajtására megnyerni. Külön figyelmet érdemel a mun­kában kitűnt és a közösségért ön­zetlenül dolgozó tanácstagok, bizott­sági tagok, társadalmi munkában kitűntek fokozottabb megbecsülése. Ne fukarkodjunk azok elismerésé­vel, népszerűsítésével, akik szabad idejük egy részét a többi ember, a közösség ügyeivel való foglalkozás­ra fordítják. Sok lehetőség nyílik erre, s az a tapasztalat, hogy taná­csainak többsége mind szélesebb körben él is velük. A legnagyobb megbecsülés azonban az, ha meg­hallgatjuk és a lehetőségekhez mér­ten megvalósítjuk javaslataikat, to­vábbi megbízatásokat adunk szá­mukra. ■■■ ■■■ ■ ■■ ■ ■■ !■■■! !■■■ !■■■ !■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■■■ ■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■■■ ■■■■■■■ ■■■■■■■ ■■■■■■a „Engedjék meg, hogy megköszönjem az előlege­zett bizalmat. A jelölést el­fogadom. Ígérem, úgy fo­gom végezni munkámat, hogy rászolgáljak a biza­lomra. Megválasztásom ese­tén azon leszek, hogy a vá­lasztókerület tervei megva­lósuljanak.” E rövid, mégis tartal­mas, kedves hangú, de na­gyon komoly, egy többed­szer képviselőnek jelölt,em­bernek is becsületére való hozzászólás egy f­iatal lány, a felszabadulással egyidős Nagy Ilona szájából hang­zott el a Biharkeresztesen megtartott képviselőjelölő gyűlésen. Amikor a gyűlés elején megláttam, megismertem a sötét ruhába öltözött, az izgalomtól megsápadt arcú lányt, nem gondoltam vol­na, hogy egy órával később — bár természetesen lám­palázas hangon — de meg­fontoltan és nagyon meg­győzően tud­ majd szólni. Tudott. S ahogy ott állt a tőle sokkal idősebbek és a vele egykorúak előtt, el­képzeltem : a Parlamentben sem menne nehezen számá­ra a hozzászólás. Másodszor munkahelyén, a komádi kendergyárban levő barátságos, otthonosan berendezett kis szobájában találkoztam Nagy Ilonával. Természetesen oldottabb volt a hangulat, könnyeb­ben gombolyodott a beszél­getés fonala. — Itt születtél? — Nem, nem itt szület­tem. A szüleim sem laknak itt. Mégis már úgy érzem, idevalósi vagyok. Először 1959 nyarán jártam itt, el­sős technikumos koromban üzemi gyakorlaton, aztán második után is idejöttem, társadalmi ösztöndíjat kap­tam a Tiszántúli Rostkiké­szítőtől. Akkor még az be­folyásolt a választásban, hogy a szüleim közel lak­nak, Körösladányban, ké­sőbb már az is, hogy úgy éreztem, itt van, itt lehet jövője az embernek. — 1962. július 16-án kezd­tem el dolgozni. Na­gyon jó volt, hogy ismerő­sök között tehettem meg az első lépéseket. Gyakornok voltam, s mint az általában szokás, azt csináltam, amit mások nem szerettek... Meguntam, írtam az igaz­gatónak, hogy nehéz a hely­zetem, Komódiból járok ki, ahol albérletben lakom, és hogy szeretnék igazán dol­gozni. Megértettek. Kine­veztek művezetőnek a rost­üzembe, és akkor kaptam meg itt ezt a szobát... — Szóval nem hagytad magad... — Hát így is lehet mon­dani, de szerintem: ha nem szól az ember, ha nem kér segítséget, ha nem mond véleményt, nem is várhat­ja, hogy mások tegyenek helyette... — S az új­­beosztás? A tőled idősebb beosztottak ? — Nem ijedtem meg. Negyvenöt ember műveze­tője lettem, de mert jól akartam és akarok dolgoz­ni, érzem, hogy , nem lehet baj. S egyébként is — hidd el ez nem frázis —, ara­nyos, segítőkész, jó szándé­kú és jó indulatú emberek vannak itt... — Hamarosan KISZ-ve­­zető, népfrontaktivista let­tél. Hogyan? — Az iskolában is KISZ- vezetőségi tag voltam, természetes, hogy itt is igyekeztem a KISZ-munká­­ba bekapcsolódni. Nagyon ambiciózus KISZ-tagok voltunk, színdarabokat, táncokat tanultunk, vitat­koztunk, tenni akartunk. KISZ-titkár lettem, aztán beválasztottak a járási KISZ-bizottságba is, majd én képviseltem a Hazafias Népfront járási bizottságá­ban a KISZ-fiatalokat. Azért vállaltam mindezt, mert szeretném, hogy itt falun is mozgalmasabb, ér­dekesebb legyen a fiatalok élete. — S sám­kor megtudtad, hogy képviselőnek ajánl a Hazafias Népfront? — Éjszakás voltam — soha nem felejtem el, az biztos — amikor másnap délelőtt felkerestek,­beszél­gettek velem a munkámról, de nem mondtak semmit. Aztán hazamentem a szü­leimhez, s táviratot kap­tam, hogy egy csütörtöki napra jöjjek vissza. Akkor tudtam meg. Nagyon nagy meglepetés volt. — Jártál már a Parla­mentben? — Igen, kétszer. Egyszer az első szabadságom alatt, amit egy pesti üdü­lőhajón töltöttem, látogatóban, az­tán másodszor már vendég­ként a Béke-világtanács gyűlésén a Hazafias Nép­front járási bizottságát kép­viseltem. Nagyon izgalmas és jó érzés volt..., de hogy én esetleg mint országgyű­lési képviselő mehessek be egyszer a Parlamentbe, er­re még legmerészebb ál­maimban sem mertem vol­na gondolni soha... — Mit gondolsz, ha meg­választanak, mi minden vár rád? — Éjszakákat gondolko­zom el rajta ... Most úgy érzem, hogy a segítés, a mások érdekeinek képvise­lete. A képviselőség adta tekintélyt fel kell használ­ni arra, hogy a körzet köz­ségeinek és lakosainak minden jogos panasza vagy kérése meghallgatásra ta­láljon. És természetesen megismerni a községet, a lakosokat és gondjaikat. Tudom, hogy rutinra kell szert tenni, hogy nagyon­­-nagyon sok mindent meg kell tanulni, de nem félek. Nem félek, mert mindig és mindenkor mertem és most is merni fogom megkérdez­ni, amit nem tudok, és én bízom benne, hogy akikhez tanácsért fordulhatok majd, szívesen adnak útbaigazí­tást ... Amikor megismertem, csak egy fiatal lányt lát­tam, aki izgul, mert róla ejtenek majd szót. Amikor először beszéltem vele a gyűlésen, éreztem benne az akaratot: ha megválasztják, úgy fog dolgozni, hogy rá­szolgáljon az emberek bi­zalmára. A második talál­kozás csak még többet adott, még teljesebbé tette róla alkotott képemet. Nagy Ilona sokat tanult már eddig is fiatal élete alatt, de még többet akar tudni, és mindezt azért, hogy mindenütt, szakmájá­ban és a közéleti, társadal­mi munkában egyaránt ma­radéktalanul elvégezze, amit rábíznak, hogy min­dig és mindenkor felelős­séggel teljesítse, amit elvál­lalt. Juhász Judit BBBBBBBBBBBBPBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB­BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ■■■■■■■■■■■■■BBBIBBIBBBBBBB■■■■■■■■■■■ BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB­BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB­­­BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ■■■■■■■■■■ „A legfontosabb megismerni az embereket..." A 15. választókerület képviselőjelöltje: Nagy Ilona ■■■■bbbhbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbi ■BIBIIBBIBBBBBBBBBBBBBflBBBBflBBBBBBBBBBBBflBBBBI ■■■■■BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB■■■■BBBBBBBBBBBBBBBI nvs BBB ■ MB JEGYZET Kiváló művelődési otthon Értesítés stencilezett papíron: „Felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tisztele­tére a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium által meghirdetett pályázaton a Debreceni és­ Hajdú-Bihar Megyei Művelődési Központ elnyerte a KIVÁLÓ MŰVELŐDÉSI OTTHON címet. A kitüntető cím ünnepélyes átadására 1971. április 9-én, 16 órakor kerül sor a Hazafias Népfront Klubjában." térbeli kapcsolat nélkül érték el. Korszerűnek alig néhány helyisé­gük mondható, azok is elsősorban a belső berendezés igényessége révén korszerűek. Küzdelem volt ez a né­hány év nemcsak a tartalmi tenni­valókkal, hanem a feltételekkel is. Jó érzés elmondani: a népművelés sokszor a nehéz feltételek ellenére talál olyan tartalmi megoldásokat, amelyekkel célját elérheti. Tán né­ha a dac, a „csakazértis” lendítet­te előre a központ dolgozóit, de munkájuk rárajzolódott a megye és a város szellemi térképére. Nagyszerű dolog persze önmagá­ban az, hogy a közművelődést irá­nyító szervek egyáltalán meghir­dették ezt a pályázatot, lehetőséget adtak arra, hogy a munka eredmé­nyének elismerésével ösztönözzék a művelődési otthonokat és közmű­velődési könyvtárakat további eredményekre. Emlékezetes mind­annyiunk számára, hogy a klub­mozgalomnak milyen lendületet adott a Kiváló Ifjúsági Klub címért kitűzött pályázat. Az a reménység él bennük, hogy a könyvtárak, mű­velődési otthonok tartalmi munká­jára is ilyen hatással lesz. S esetleg a gazdasági, társadalmi szerveket is serkenti ezen intézmények na­gyobb támogatására. Mindenesetre most mi elöljáró­ban — mielőtt részletesen is megis­mertetnénk olvasóinkkal a művelő­dési központ munkáját — őszintén, szívből gratulálunk a sikerhez. S reméljük, az eredmény nem meg­elégedést, megnyugvást szül majd, hanem további buzgalmat, erőfeszí­tést a szocialista művelődéspolitika megvalósításáért. B. J. Az első szó az örömé. őszintén, szívből gratulálunk a Megyei Művelődési Központ dolgo­zóinak ehhez a szép sikerhez. Meg­érdemlik. Sok-sok tényezővel le­hetne bizonyítani érdemüket, szá­mok, adások kívánkoznának ide a papírra: hány ember fordult meg rendezvényeiken, milyen újszerű kezdeményezéseket indítottak el, hány helyen ismerik, várják a me­gyében őket. Az adatok azonban szárazabbak a valóságnál. Most elégedjünk meg annyival, hogy elmondjuk, elsősorban azért tartjuk megérdemeltnek a kitüntető cím elnyerését, mert nem túl hosz­­szú fennállása alatt a Megyei Mű­velődési Központ szellemi tényező lett Debrecenben és a megyében. Olyan tényező, amely nélkül a kul­­turális életnek szinte egyetlen meg­nyilvánulása sem zajlik le, tevé­keny és aktív szervező, lebonyolító — néha ennél jóval nagyobb — sze­repet vállal mindenben a központ. Hadd említsem az utóbbi évek talán legnagyobb jelentőségű kezde­ményezését, a szocialista brigádok vetélkedőjének megrendezését. Amilyen energiával, szervezéssel, körültekintéssel folyt ebben az év­ben is a vetélkedő előkészítése, az valóban a korszerű közművelődés elvi alapjain álló tevékenység. Ko­runk világát felmutatni korunk emberének, ez volt a célja a vetél­kedőnek, s bizony, ha a művelődési központon múlott e cél elérése, ak­kor már nyugodtan beszélhetünk az eredményről. A művelődési központ tartalmi munkája annál nagyobb értékű, mert kedvezőtlen tárgyi feltételek között, szétszórva, egységei közötti 25 000 húsvéti bárány Egyetlen évben sem bonyolított le olyan forgalmat speciális húsvéti árukból a Hajdú-Bihar megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vállalat, mint ebben az esztendőben. Első­sorban a külföldi piacokon nagyon megnőtt az érdeklődés a tejesbárá­nyok iránt, s a vállalat a megren­deléseket, speciális igényeket igye­kezett messzemenően kielégíteni. Húsvét előtt 25 000 bárányt szállí­tottak elsősorban külföldi vevőknek. Ennek egy részét élve, másik felét pedig levágva hűtőkocsikban küld­ték exportra. Az exp­ortszállítások mellett a belföldi igényeket is ki­elégítette a vállalat. A bárányforgalom mellett speciá­lis húsvéti vágóhídi készítményeket is előállítottak, s ebből az ünnepek előtti napokban öt vagon árut küld­tek az üzletekbe. BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB­BBBBBBBBBBBBI­BBBBBBBBBBIIBIBB ■BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIIBBBBIBBBNBBIBBBBBBBB IBBBBBBBBBBBBBBIIBIXIBBBBBBBfBBfb­TnnBBBBB­BIBBBBB HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1971. ÁPRILIS 9. BBB­­BB ■■■BBB ■■■■■■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ int ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ ■ ■■ M JÓM ■ ■■ BBB BBB BBB BBB BBB BBB BBB m­a b BBB BBB

Next