Hajdú-Bihari Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
TÉVÉJEGYZET A FEKETE VÁROSRÓL Jó film volt, emlékezetünk szerint a legjobb a magyar sorozatok közül. Sikerének legegyszerűbb magyarázata, hogy az alkotók úgy transzponálták a regényt a filmi világba, hogy annak eredendő irodalmi értékei ne csorbuljanak, s a néző magában a filmben a mikszáthi teljességet kapja. Sok-sok negatív példán láttuk, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Nagyon kell hozzá az az író és műve iránti tisztelet, mely Zsurzs Éva rendezőnek, és valamennyi alkotótársának ebben a munkában vezérelve volt. Nem a regény betűjéhez, hanem a szelleméhez voltak hűségesek. Thurzó Gábor, a filmhez is nagyon értő író, forgatókönyve sok mindent kihagyott a történetből, de megtartott minden lényeges mozzanatot, s megőrizte az eredeti mű színességét, történelemlátásának sajátos kettősségét, melyben Mikszáth korának már az első világháborúra utaló komorsága és a régi nagy történelmi idők pompázatos csillogása ütközik egymással. A fekete város, írójának utolsó remeklése. Benne van ebben a regényben minden, ami Mikszáth pályájára jellemző volt: a realizmus iránti igény és a romantikus ábrázolásra való hajlam; törekvés a lélekrajz tökéletesítésére és az anekdotás mesélőkedv; a történelem fényeinek szabad kezelése és a korfestés művészi hitelessége; az életöröm megszépítő derűje és a valóság számos tragikus mozzanata. Azt hihetné az ember, hogy ilyen műből könnyű dolog filmet készíteni, pedig ez nem egészen igaz. A regényben az is csodálatos, ha valamit elmesélnek, a drámában és a filmben azonban cselekedni kell, s A fekete városban a látszat ellenére is kevés a cselekmény. A lőcsei bíró meggyilkolása és Görgey Pál fejevétele között tulajdonképpen nem történik semmi olyasmi, ami a főszereplők életét alapvetően befolyásolná. Miért volt mégis mindvégig izgalmas és érdekfeszítő a sorozat? Azért, mert a romantikus kalandokat úgy építették egymásra az alkotók, hogy azok újabb és újabb akadályokat jelentsenek a hősöknek, s hogy átverekedve rajtuk magukat, még tisztábban álljanak előttünk emberi értékeik. Nagyszerűen töltötte be hivatását néhány kitűnő dramaturgiai fogás. A nézőt például mindig magával ragadja, s szorosan bevonja a játékba, ha többet tud a szereplőkről, mint azok egymásról. Most ilyen volt Fabricius Antal esete, ő ugyanis kevesebbet tudott szerelmeséről Rozáliáról, mint mi, a nézők. Az sem maradt hatástalan, hogy minden részben egyre fenyegetőbben érezhettük a tragikus vég közeledtét, de természetesen reakcióként — erre is kaptunk néhány jelzést — egy boldogabb, derűsebb befejezés képét is összeállíthattuk magunkban. Ezért volt minden rész önálló egész, mely mégis szorosan beépült a teljes film szigorú rendjébe. Mikszáth az eszményi hőstípust kereste A fekete városban, s úgy látta, hogy azt csak saját korától messze elfordulva, a régmúlt időkben találhatja meg. Történetének alapja egy több évszázados családi krónika, melynek amúgy sem hitelesített tényeit maga is megváltoztatta egyben s másban, ahogy azt művészi céljai kívánták. Még egyszer el akarta mondani véleményét a nemesség és a polgárság ellentétéről, s ő, aki oly sokszor kegyetlen kritikával szólt a főurakról, s a dzsentriről, most nosztalgiával írt a régi nemesség történelemformáló erejéről. Főhőse, Görgey Pál minden lőcsei polgárnál különb, egyedül a fiatal Fabricius lehet méltó ellenfele, s így legyőzője is. De — s ez az érdekes — Fabriciusban is nemesi értékeket lát, becsületességet, következetességet, lovagiasságot és tiszta érzelmeket. Zsurzs Évát mindennél jobban dicséri az, hogy nemcsak a korszellem megidézésében, s a korfestés művészi hitelének megteremtésében vált Mikszáth méltó társává — bár az sem mellékes, hogy aki végignézte a sorozatot, az most a csaknem háromszáz évvel ezelőtti valódi Lőcse jó ismerőjének mondhatja magát —, hanem hogy a külön-külön kisszerű éssokszor nevetséges polgári jellemekből félelmetes városi közösséget tudott kovácsolni, amelynek erejétől még egy Görgeynek is tartania kellett, noha egy-egy polgár elől sohasem futott el. Bárki megkérdezheti most, hogy miért kellett meghalnia, bűnhődnie Görgeynek, s egyáltalán miért nincsen megnyugtató megoldása a történetnek. Egyszerű a válasz: Mikszáth így akarta és tudta kifejezni élete szomorú tapasztalatát, miszerint az emberi értékek mindig értelmetlenül pusztulnak el. Figyelmeztetés lehetett ez akkoriban mindenkinek a háború felé tántorgó Magyarországon, és bizony megfontolandó napjainkban is. Kalandos epizódok (mint például a Quendel apó ezeregyéjszakabeli rejtekhelyén történtek) és a naiv, idilli szerelem pillanatai után a végső percben következik be a tragédia, melyet eddig késleltetett az, hogy maguk a szereplők sem látták világosan a közöttük levő ellentéteket. Sem Görgey, sem Fabricius, sem Rozália nem juthattak el a választás, a döntés drámájáig. Mindezt áttestálták a nézőre, aki nemcsak azt tudhatta, hogy ki kinek a lánya, apja, fia, hanem azt is, hogy az igazi ellentét a nemesség és a polgárság ellentéte, s hogy harcuk értékek pusztulását eredményezi majd, Mikszáth végső ítélete sem a nemességet, sem a polgárságot nem kíméli. Görgeynek fejét veszik a piactéren, s halála tönkreteszi Fabriciust is, a polgárok között a legkülönbet, aki konokságával maga ellen hívja ki a végzetet. A filmből a regény egyetlen jelentős mozzanata vagy fontos gondolata sem maradt ki. Ezért is válhatott szép, tartalmas és emlékezetes alkotássá, amely méltó dísze volt az idei Mikszáth-jubileumnak. P. G. I. A Napló egyik, tavaly megjelent novemberi számában, a város különböző pontjain működő klubokról olvashattunk. A képmellékletekkel illusztrált írás után az a gondolat született bennem, hogy meglátogatom a Vasutas Szakszervezeti Klubot. A Vasutas Szakszervezeti Klubkönyvtárnak nagyon jó adottságai vannak, mivel a város egyik központi helyén épült a Petőfi téren, új lakótelepen, közel az állomáshoz , közel a vasutasokhoz. A bejáratnál Nagy Sándor gondnok fogad, kéri a klubigazolványt, mert mint mondja, sajnálatos módon sok idegen betéved, mert a Főnix-hotel reklámját az épületre tették. *** A klubkönyvtár vezetőjét éppen a klubigazolványok 1972-es érvényesítésének munkálatai közben találom. ... — Való igaz, hogy a klub kizárólag a vasutas dolgozóké, így csak érvényes klubigazolvánnyal lehet belépni. Természetesen ez nem zárja ki a nem vasutas dolgozókat, kik a szakszervezeti tagság igazolása mellett kérhetik felvételüket. A klubkönyvtár elsősorban szórakoztató intézmény, hová a vasutas dolgozók betérnek sakkozni, tévét nézni, biliárdozni, kártyázni, s a klub presszójában beszélgetni. Persze ez mind kevés — mondja Kakucsi Géza, a klubkönyvtár vezetője, aki egyébként tanár, sőt nekem személyes ismerősöm, mivel tanárom volt, s már az intézetben is sokoldalú klubvezetői és szervezői tevékenységéről ismertem meg, hiszen mióta az állomás szakszervezeti bizottsága öt hónapja megbízott a klub vezetésével, célom, a vasutasok kultúrigényének kielégítése, a kultúra „becsempészése” a klubba. Ez már két alkalommal részben sikerült is. Nagy jelentőségű volt a III. üzemi tárlat megrendezése, melyet több mint ezer üzemi dolgozó és szocialista brigádtag látogatott meg, a vasutas dolgozók fotókiállítása szintén nagy látogatottsággal. Beindítottuk a szakmunkástanuló könyvbarátklubot vasutas fiatalokkal, az SZMT kultúrbizottsága és központi könyvtára segítségével. Névadó ünnepségeket rendeztünk. Féléves tervünkben szerepel többek között író— olvasó találkozó, irodalmi estek fiatal debreceni költőkkel, írókkal, újságírókkal. Színházi ankét, ismerkedés színészekkel, ifjúsági klub létrehozása. A Megyei Művelődési Központtal karöltve a „Korunk valósága” szocialistabrigád-vetélkedő előrelendítése. Rendszeres összejöveteleket tart a Vasutas Eszperantó Kör, az éremgyűjtő kör és színvonalas balettiskolánk is működik. Sajnos — folytatta Kakucsi Géza, ki a könyvtárba, pedig ez területi jellegű. Továbbá sajnos, az Intézményt kicsire tervezték, szerintem már akkor kinőtte magát, mikor felépítették. — Hogyan látja a klubvezető a a sok szép terv megvalósítását? — Bízom abban, hogy — természetesen megfelelő szervezéssel — a vasutas dolgozók igénylik és látják ezeknek a kultúrpolitikai célkitűzéseknek a szükségességét és szeretettel is fogadják. S remétem anyagi, objektív akadályokkal sem kell szembenéznünk. Úgy érzem sikerülni is fog — ahogy Kakucsi Géza klubvezető említette — a kultúra „becsempészése”, s mikor végigjárt:’ a klub helyiségeit, láttam, a tagon, szíveden töltik itt szabad idejüket, a napi munka terhét levetkőzve. Illés László 14 vaSutasklubban KÖNYVJELZŐ Fővárosról fővárosra Bevallom őszintén: nem tudtam, hogy a Naurui Köztársaságnak Makwa a fővárosa. Azt sem tudtam, hogy az afrikai országok jó részében nem működik rádióstúdió. Sőt, arra sem gondoltam volna, hogy a második világháború pusztításai után Varsónak már majdnem annyi lakosa van, mint Budapestnek. Sorolhatnám még tovább is, mi mindent olvastam A világ fővárosai című kötetben, ami új és érdekes volt számomra. Remek tájékozódási segédeszköz ez a könyv. Földrészek szerint, azon belül pedig betűrendben csoportosítva 139 fővárost mutat be. Fellapozva a kívánt helyen, olvashatunk a város történetéről, lélekszámáról, földrajzi fekvéséről, természeti szépségeiről, szebb épületeiről, politikai és gazdasági szerepéről, kulturális intézményeiről és még sok más egyébről is. Különösen sok szempontot vesznek figyelembe az afrikai és óceániai fővárosok leírásánál, hiszen ezekről alig-alig ismerünk valamit. Rendszerint egykét képet is közölnek a városról vagy valamelyik jellegzetességéről. A rendkívül adatgazdag kötetet betűrendes mutató és országok szerinti mutató egészíti ki, a használó tehát könnyen eligazodik benne. Sikerét, népszerűségét egyébként az is bizonyítja, hogy ez a kiadás immár a harmadik. S ezt nemcsak az indokolta, hogy a korábbi évekhez képest több változás is történt a világ politikai földrajzában (függetlenné vált egy sor ország), hanem az is, hogy az előző két kiadás már nem kapható. (Kossuth Kiadó.) „Mérlegre" kerül a népművelő rátermettsége Nehéz és komoly vállalkozásba kezdett a Debreceni és Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ apparátusa: február hónapban felmérik, majd értékelik a megyei művelődési otthon hálózat munkáját, tárgyi és személyi ellátottságát. Felmérésük célja nem a tények adminisztrálása, regisztrálása, hanem a negatívumok feltárása, a feladatok megoldása. Főként az utóbbira irányul egész munkájuk. A felmérés során kell megtalálni azokat az eszközöket, módszereket, hogy a rosszat jó, a stagnálást tett kövesse. Akciójukat két periódusban végzik: február a felmérés időszaka — különböző szempontok alapján —, majd márciusban az értékelés következik, ahol a népművelőkkel, a VMMK fenntartó szerveinek illetékeseivel nyilvánosan beszélik meg és értékelik az akció tapasztalatait. Munkájuk során 13 kistelepülés, 79 község, 3 város és 5 szakszervezeti művelődési intézmény tevékenységét vizsgálják meg. Egy-egy munkatársnak az akció során 13 művelődési egységet kell meglátogatnia. A vizsgálódás során a község vezetőit is bevonják és tájékoztatják az intézményben tapasztaltakról. Ennek kapcsán maguk a vezetők is számadást készíthetnek, hogyan érvényesült önállóságuk a népművelési munkában. Az 1971-ben végzett népművelői munka értékelésével — főleg az ismeretterjesztő munka koordinátájában — az erre az évre készített munkaterv elemzésével „mérlegre” kerül a népművelő rátermettsége. A jó munkaterv félsiker, de ahhoz, hogy valaki jó munkatervet készítsen, szüksége az adott környezet társadalmi vaóságának ismerete, az abból következő feladatok kimunkálása, de a megfelelő fogalmazás is: hogyan tudja gondolatait papírra vetni. Az utóbbit is fel kellett venni a felmérési szempontok közé. A népművelők gyakorlati tevékenységét a februárban végzett munka eredményével osztályozzák, a „tantárgy”: megfelelő-e a működő klubok száma, aránya, látogatottsága, milyen és mennyi ismeretterjesztő előadás hangzott el, résztvevők száma stb. A felmérés mélységére jellemző, hogy a tömegszervezetekkel való kapcsolat mellett a népművelők személyiségének, intelligenciájának, szervezőkészségének fokára is lesznek naprakész megfigyelések. Az összefoglaló értékelésnél a népművelők kiváló, jó, közepes, nem megfelelő minősítést kapnak. A munka javítása érdekében felmérik az anyagi lehetőséget, amelyeknek a személyi feltételek javításában, új épületek, felújítások, berendezések sürgősségi sorrendjében kell megjavulniuk a IV. ötéves terv alatt. Révész Napsugár grafikái KIÁLLÍTÁS A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Február 9-én nyílt meg Révész Napsugár grafikus mintegy 25 alkotást bemutató kiállítása a József Attila művelődési házban. A művész grafikájának első pillanatra legszembetűnőbb vonása a végtelen türelmű, nagy finomságú megmunkáltság, ami nagyfokú realitást hoz magával olyankor is, amikor nem a valóság szemmel látható, kézzel fogható jelenségeiről van szó, mint a virágok, a fák, az emberek esetében, hanem gondolatainkban lelkünkben élő „valóságok”-ról, mint a sárkányok, a mesék királyai, legendák hősei, vagy éppen szürrealista elképzelésekről, mint a Rom II. példája mutatja. S ez a türelmes, odaadó munka — megfelelő művészi készséggel és ízléssel párosulva, nem utolsó érték az alkotói adottságok sorában, különösen nem a mai „nagyvonalú” művészetben. Minden művészeti ágnak van ugyanis egy manuális, gyakorlati része, amit semmiképpen és semmilyen fokon vagy ürügygyel nem lehet megkerülni. Révész Napsugár mindezekkel a képességekkel rendelkezik, tetézve, kiegészítve, összefogva azokat a finom, a tiszta szép jelenségek iránti érzékkel, amilyenek a virágok, a fák, de a gondolkodás, talán jobban mondva a gond erejével is, amely főleg az ember, a család sorsa, jövője miatti aggodalom kifejezésében jelenik lapjain (Sárkány). De világa is az általános emberi világon belül annak a nőkhöz közelebb ,álló része: a virágok, a növények, a család, a mese, bár meggyőződésem, hogy a növények birodalmához szépségükön kívül a formák rendkívüli gazdagsága, változatossága is vonzza, s az, hogy a látványon kívül, illetve azzal még sok mindent ki lehet velük fejezni (pl. a fák: Erdőszéle). A mesék, legendák világa pedig átvezet a felnőttek világából a gyermekek birodalmába, illetve összeköti a kettőt. Révész Napsugárban talán fiatalsága miatt is még elevenen élnek a gyermekkor emlékei, a mesék sárkányai, banyái, de néhol már „felnőtt” szimbolikával egybekötve (Sárkány). Amilyen gazdag, sokrétű az alkotó világa, olyan bőségesek a kifejező eszközei is. Készít rajzokat tussal, krétával (Apa gyermekével, Akt), egyik legkedvesebb eszköze a litográfia, magyarul kőrajz. Ebből van talán itt is a legtöbb, pl. a cirkusz-sorozat, Mese, Család, öregasszonyok, de láthatunk a kiállításon rézkarcokat (Erdőszél I—II. vagy a virágsorozat képei) s linómetszeteket (pl. a Flaubert-illusztrációk), s különösen a réznyomatok mutatják, hogy a művész finom színérzékkel is rendelkezik, s a színeket is igyekszik felhasználni élményei, mondandói egyre tökéletesebb kifejezésére. Tóth Béla FASANG ÁRPÁD ZONGORAESTJE A Református Kollégium dísztermében értékes hangverseny zajlot le február 10-én. Fasang Árpád, ak mellesleg a Muzsika ifjúsági rovatának is munkatársa, Dohnányi és Debussy műveiből adott zongoraestet. A Bartók Műveltségi Verseny jutalmaként kapott Rösler-zongora a terem adottságaihoz képest megfelelő hangzásélményt tud biztosítani, így a gimnázium Jeunessescsoportja élhetett a hangverseny megrendezésének helyben adott lehetőségével. Fasang Árpád Szegedi Ernő tanítványaként kapta meg néhány éve zongoraművésztanári oklevelét. Az éveken átt méltatlanul mellőzött Dohnányi-művek műsorbeli érdekességet jelentettek. A fisz-moll rapszódia aránylag kevésbé színes előadása után az f-moll intermezzo a művész lírai kifejezőkészségét mutatta be. A hat koncertetűd pedig a virtuozitás magas fokán szólalt meg, viharos sikert aratva Dohnányi koncertetűdjei sok hagyományra támaszkodnak, mégis frissen, eredetien szólnak és kitűnően ötvözik a magas rendű technikát a zenei tartalmassággal. Az esz-moli darab (ez ráadásként is elhangzott még), valamint a Capriccio alcímet is viselő f-moll etűd különösen kiemelkedett a műsorból. Szünet után Debussy tizenkét prelűdje szólalt meg, érzékem, jól árnyalt előadásban. Bár a zongora lehetőségei ezek korlátai itt már megmutatkoztak, a kitűnő stílusérzékekkel és hangszeres tudással játszó művész a darabok címeiben jelzett egyben a klub könyvtárosa is — W. mondanivalót érzékletesen közvetí- a felfrissített könyvtár látogatott- YA tette, hangulatosan, karakterisztikussága nem kielégítő, mert a kör- W színekkel. Helyes volt a drubok ernyéken — a lakótelepen — azt W.mének közvetlenül az eljaszás előtti hiszik, csak vasutasok léphetnek "A bemondása és egyáltalán nagyon hasznos volt Berkesi Sándor tanári ismertetője a műsorszámok előtt, sági közönségre. A hangverseny jó szolgálatot tett az Ifjú Zenebarát mozgalom ügyének. 8. T. HAJDU-BlHAKI .A FEBRUÁR 21-ÉN a székeset elvert Vörösmarty Színházban a Magyar Rádió szórakoztató zenei osztálya ismét megtartja bemutató hangversenyét. A székesfehérvári bemutatón, amelyet Bolba Lajos íg Harsányi Gábor , János, Monyók Ildikó mellett új VA énekesek is fellépnek. A közönség az eddigiekhez hasonlóan adhatja le W. szavazatát az elhangzott dalokra, telefonon vagy képes levelezőlapon. szerkeszt, ismert, népszerű előadók W. — Kovács Kati, ■