Hajdú-Bihari Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

TÉVÉJEGYZET A FEKETE VÁROSRÓL Jó film volt, emlékezetünk szerint a legjobb a magyar sorozatok közül. Sikerének legegyszerűbb magyará­zata, hogy az alkotók úgy transzpo­nálták a regényt a filmi világba, hogy annak eredendő irodalmi ér­tékei ne csorbuljanak, s a néző ma­gában a filmben a mikszáthi teljes­séget kapja. Sok-sok negatív pél­dán láttuk, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Nagyon kell hozzá az az író és műve iránti tisztelet, mely Zsurzs Éva rendezőnek, és valamennyi alkotótársának ebben a munkában vezérelve volt. Nem a regény betűjéhez, hanem a szelle­méhez voltak hűségesek. Thurzó Gábor, a filmhez is nagyon értő író, forgatókönyve sok mindent kiha­gyott a történetből, de megtartott minden lényeges mozzanatot, s meg­őrizte az eredeti mű színességét, történelemlátásának sajátos kettős­ségét, melyben Mikszáth korának már az első világháborúra utaló ko­morsága és a régi nagy történelmi idők pompázatos csillogása ütközik egymással. A fekete város, írójának utolsó re­meklése. Benne van ebben a re­gényben minden, ami Mikszáth pá­lyájára jellemző volt: a realizmus iránti igény és a romantikus ábrá­zolásra való hajlam; törekvés a lé­­lekrajz tökéletesítésére és az anek­­dotás mesélőkedv; a történelem fé­nyeinek szabad kezelése és a kor­festés művészi hitelessége; az élet­öröm megszépítő derűje és a való­ság számos tragikus mozzanata. Azt hihetné az ember, hogy ilyen mű­ből könnyű dolog filmet készíteni, pedig ez nem egészen igaz. A re­gényben az is csodálatos, ha vala­mit elmesélnek, a drámában és a filmben azonban cselekedni kell, s A fekete városban a látszat ellenére is kevés a cselekmény. A lőcsei bíró meggyilkolása és Görgey Pál fejevétele között tulajdonképpen nem történik semmi olyasmi, ami a főszereplők életét alapvetően be­folyásolná. Miért volt mégis mind­végig izgalmas és érdekfeszítő a so­rozat? Azért, mert a romantikus kalandokat úgy építették egymásra az alkotók, hogy azok újabb és újabb akadályokat jelentsenek a hősöknek, s hogy átverekedve raj­tuk magukat, még tisztábban állja­nak előttünk emberi értékeik. Nagyszerűen töltötte be hivatását néhány kitűnő dramaturgiai fogás. A nézőt például mindig magával ra­gadja, s szorosan bevonja a játék­ba, ha többet tud a szereplőkről, mint azok egymásról. Most ilyen volt Fabricius Antal esete, ő ugyan­is kevesebbet tudott szerelmeséről Rozáliáról, mint mi, a nézők. Az sem maradt hatástalan, hogy minden részben egyre fenyegetőbben érez­hettük a tragikus vég közeledtét, de természetesen reakcióként — er­re is kaptunk néhány jelzést — egy boldogabb, derűsebb befejezés képét is összeállíthattuk magunkban. Ezért volt minden rész önálló egész, mely mégis szorosan beépült a tel­jes film szigorú rendjébe. Mikszáth az eszményi hőstípust kereste A fekete városban, s úgy látta, hogy azt csak saját korától messze elfordulva, a régmúlt idők­­­­­ben találhatja meg. Történetének alapja egy több évszázados családi krónika, melynek amúgy sem hite­lesített tényeit maga is m­egváltoz­­tatta egyben s másban, ahogy azt művészi céljai kívánták. Még egy­szer el akarta mondani véleményét a nemesség és a polgárság ellentété­ről, s ő, aki oly sokszor kegyetlen kritikával szólt a főurakról, s a dzsentriről, most nosztalgiával írt a régi nemesség történelemformáló erejéről. Főhőse, Görgey Pál min­den lőcsei polgárnál különb, egye­dül a fiatal Fabricius lehet méltó ellenfele, s így legyőzője is. De — s ez az érdekes — Fabriciusban is nemesi értékeket lát, becsületessé­get, következetességet, lovagiassá­got és tiszta érzelmeket. Zsurzs Évát mindennél jobban dicséri az, hogy nemcsak a kor­szellem megidézésében, s a korfes­tés művészi hitelének megteremté­sében vált Mikszáth méltó társává — bár az sem mellékes, hogy aki végignézte a sorozatot, az most a csaknem háromszáz évvel ezelőtti valódi Lőcse jó ismerőjének mond­hatja magát —, hanem hogy a kü­­lön-külön kisszerű és­­sokszor ne­vetséges polgári jellemekből félel­metes városi közösséget tudott ko­vácsolni, amelynek erejétől még egy Görgeynek is tartania kellett, noha egy-egy polgár elől sohasem futott el. Bárki megkérdezheti most, hogy miért kellett meghalnia, bűnhődnie Görgeynek, s egyáltalán miért nin­csen megnyugtató megoldása a tör­ténetnek. Egyszerű a válasz: Mik­száth így akarta és tudta kifejezni élete szomorú tapasztalatát, misze­rint az emberi értékek mindig ér­telmetlenül pusztulnak el. Figyel­meztetés lehetett ez akkoriban min­denkinek a háború felé tántorgó Magyarországon, és bizony megfon­tolandó napjainkban is. Kalandos epizódok­ (mint példá­ul a Quendel apó ezeregyéjszaka­beli rejtekhelyén történtek) és a naiv, idilli szerelem pillanatai után a végső percben következik be a tragédia, melyet eddig késleltetett az, hogy maguk a szereplők sem látták világosan a közöttük levő el­lentéteket. Sem Görgey, sem Fabri­­cius, sem Rozália nem juthattak el a választás, a döntés drámájáig. Mindezt áttestálták a nézőre, aki nemcsak azt tudhatta, hogy ki kinek a lánya, apja, fia, hanem azt is, hogy az igazi ellentét a nemesség és a polgárság ellentéte, s hogy harcuk értékek pusztulását eredmé­nyezi majd, Mikszáth végső ítélete sem a nemességet, sem a polgársá­got nem kíméli. Görgeynek fejét veszik a piactéren, s halála tönkre­teszi Fabriciust is, a polgárok között a legkülönbet, aki konokságával maga ellen hívja ki a végzetet. A filmből a­ regény egyetlen jelen­tős mozzanata vagy fontos gondola­ta sem maradt ki. Ezért is válha­tott szép, tartalmas és emlékezetes alkotássá, amely méltó dísze volt az idei Mikszáth-jubileumnak. P. G. I. A Napló egyik, tavaly megje­lent novemberi számában, a vá­ros különböző pontjain működő klubokról olvashattunk. A kép­mellékletekkel illusztrált írás után az a gondolat született ben­nem, hogy meglátogatom a Vas­utas Szakszervezeti Klubot. A Vasutas Szakszervezeti Klub­könyvtárnak nagyon jó adottságai vannak, mivel a város egyik köz­ponti helyén épült a Petőfi téren, új lakótelepen, közel az állomás­hoz , közel a vasutasokhoz. A bejáratnál Nagy Sándor gondnok fogad, kéri a klubigazol­ványt, mert mint mondja, sajná­latos módon sok idegen betéved, mert a Főnix-hotel reklámját az épületre tették. *** A klubkönyvtár vezetőjét ép­pen a klubigazolványok 1972-es érvényesítésének munkálatai köz­ben találom. ... — Való igaz, hogy a klub ki­zárólag a vasutas dolgozóké, így csak érvényes klubigazolvánnyal lehet belépni. Természetesen ez nem zárja ki a nem vasutas dol­gozókat, kik a szakszervezeti tag­ság igazolása mellett kérhetik felvételüket. A klubkönyvtár el­sősorban szórakoztató­ intézmény, hová a vasutas dolgozók betérnek sakkozni, tévét nézni, biliárdozni, kártyázni, s a klub presszójában beszélgetni. Persze ez mind ke­vés — mondja Kakucsi Géza, a klubkönyvtár vezetője, aki egyéb­ként tanár, sőt nekem személyes ismerősöm, mivel tanárom volt, s már az intézetben is sokoldalú klubvezetői és szervezői tevé­kenységéről ismertem meg, hi­szen mióta az állomás szakszer­vezeti bizottsága öt hónapja meg­bízott a klub vezetésével, célom, a vasutasok kultúrigényének ki­elégítése, a kultúra „becsempé­szése” a klubba. Ez már két al­kalommal részben sikerült is. Nagy jelentőségű volt a III. üze­mi tárlat megrendezése, melyet több mint ezer üzemi dolgozó és szocialista brigádtag látogatott meg, a vasutas dolgozók fotókiál­lítása szintén nagy látogatottság­gal. Beindítottuk a szakmunkás­­tanuló könyvbarátklubot vasutas fiatalokkal, az SZMT kultúrbi­­zottsága és központi könyvtára segítségével. Névadó ünnepsége­ket rendeztünk. Féléves tervünk­ben szerepel többek között író— olvasó találkozó, irodalmi estek fiatal debreceni költőkkel, írók­kal, újságírókkal. Színházi ankét, ismerkedés színészekkel, ifjúsági klub létrehozása. A Megyei Mű­velődési Központtal karöltve a „Korunk valósága” szocialistabri­­gád-vetélkedő előrelendítése. Rendszeres összejöveteleket tart a Vasutas Eszperantó Kör, az éremgyűjtő kör és színvonalas balettiskolánk is működik. Saj­nos — folytatta Kakucsi Géza, ki a könyvtárba, pedig ez területi jellegű. Továbbá sajnos, az Intéz­ményt kicsire tervezték, szerin­tem már akkor kinőtte magát, mikor felépítették. — Hogyan látja a klubvezető a a sok szép terv megvalósítását? — Bízom abban, hogy — ter­mészetesen megfelelő szervezés­sel — a vasutas dolgozók igény­lik és látják ezeknek a kultúrpo­litikai célkitűzéseknek a szüksé­gességét és szeretettel is fogad­ják. S remétem anyagi, objektív akadályokkal sem kell szembe­néznünk. Úgy érzem sikerülni is fog — ahogy Kakucsi Géza klubvezető említette — a kultúra „becsempé­szése”, s mikor végigjárt:’­ a klub helyiségeit, láttam, a tagon, szíveden töltik itt szabad idejü­ket, a napi munka terhét levet­kőzve. Illés László 14 vaSutasklubban KÖNYVJELZŐ Fővárosról fővárosra Bevallom őszintén: nem tudtam, hogy a Naurui Köztársaságnak Makwa a fővárosa. Azt sem tudtam, hogy az afrikai országok jó részé­ben nem működik rádióstúdió. Sőt, arra sem gondoltam volna, hogy a második világháború pusztításai után Varsónak már majdnem annyi lakosa van, mint Budapestnek. So­rolhatnám még tovább is, mi min­dent olvastam A világ fővárosai cí­mű kötetben, ami új és érdekes volt számomra. Remek tájékozódási se­gédeszköz ez a könyv. Földrészek szerint, azon belül pedig betűrend­ben csoportosítva 139 fővárost mu­tat be. Fellapozva a kívánt helyen, olvashatunk a város történetéről, lélekszámáról, földrajzi fekvéséről, természeti szépségeiről, szebb épüle­teiről, politikai és gazdasági szere­péről, kulturális intézményeiről és még sok más egyébről is. Különösen sok szempontot vesznek figyelembe az afrikai és óceániai fővárosok le­írásánál, hiszen ezekről alig-alig is­merünk valamit. Rendszerint egy­két képet is közölnek a városról vagy valamelyik jellegzetességéről. A rendkívül adatgazdag kötetet be­tűrendes mutató és országok szerinti mutató egészíti ki, a használó tehát könnyen eligazodik benne. Sikerét, népszerűségét egyébként az is bizo­nyítja, hogy ez a kiadás immár a harmadik. S ezt nemcsak az­ indo­kolta, hogy a korábbi évekhez ké­pest több változás is történt a világ politikai földrajzában (függetlenné vált egy sor ország), hanem az is, hogy az előző két kiadás már nem kapható. (Kossuth Kiadó.) „Mérlegre" kerül a népművelő rátermettsége Nehéz és komoly vállalkozásba kezdett­ a Debreceni és Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ appa­rátusa: február hónapban felmérik, majd értékelik a megyei művelődési otthon hálózat munkáját, tárgyi és személyi ellátottságát. Felmérésük célja nem a tények adminisztrálása, regisztrálása, hanem a negatívumok feltárása, a feladatok megoldása. Főként az utóbbira irányul egész munkájuk. A felmérés során kell megtalálni azokat az eszközöket, módszereket, hogy a rosszat jó, a stagnálást tett kövesse. Akciójukat két periódusban végzik: február a felmérés időszaka — különböző szempontok alapján —, majd már­ciusban az értékelés következik, ahol a népművelőkkel, a VMMK fenntartó szerveinek illetékeseivel nyilvánosan beszélik meg és értéke­lik az akció tapasztalatait. Munkájuk során 13 kistelepülés, 79 község, 3­ város és 5 szakszerve­zeti művelődési intézmény tevé­kenységét vizsgálják meg. Egy-egy munkatársnak az akció során 13 művelődési egységet kell megláto­gatnia. A vizsgálódás során a község ve­zetőit­ is bevonják és tájékoztatják az intézményben tapasztaltakról. Ennek kapcsán maguk a vezetők is számadást készíthetnek, hogyan ér­vényesült önállóságuk a népműve­lési munkában. Az 1971-ben végzett népművelői munka értékelésével — főleg az ismeretterjesztő munka koordinátájában — az erre az évre készített munkaterv elemzésével „mérlegre” kerül a népművelő rá­termettsége. A jó munkaterv félsi­ker, de ahhoz, hogy valaki jó mun­katervet készítsen, szüksége az adott környezet társadalmi va­ósá­gának ismerete, az abból következő feladatok kimunkálása, de a megfe­lelő fogalmazás is: hogyan tudja gondolatait papírra vetni. Az utób­bit is fel kellett venni a felmérési szempontok közé. A népművelők gyakorlati tevé­kenységét a februárban végzett munka eredményével osztályozzák, a „tantárgy”: megfelelő-e a műkö­dő klubok száma, aránya, látoga­tottsága, milyen és mennyi ismeret­­terjesztő előadás hangzott el, részt­vevők száma stb. A felmérés mély­ségére jellemző, hogy a tömegszer­vezetekkel való kapcsolat mellett a népművelők személyiségének, intel­ligenciájának, szervező­készségének fokára is lesznek naprakész megfi­gyelések. Az összefoglaló értékelés­nél a népm­űvelők kiváló, jó, köze­pes, nem megfelelő minősítést kap­nak. A munka javítása érdekében fel­mérik az anyagi lehetőséget, ame­lyeknek a személyi feltételek javí­tásában, új épületek, felújítások, be­rendezések sürgősségi sorrendjében kell megjavulniuk a IV. ötéves terv alatt. Révész Napsugár grafikái KIÁLLÍTÁS A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI HÁZBAN Február 9-én nyílt meg Révész Napsugár grafikus mintegy 25 al­kotást bemutató kiállítása a József Attila művelődési házban. A mű­vész grafikájának első pillanatra legszembetűnőbb vonása a végte­len türelmű, nagy finomságú meg­­­munkáltság, ami nagyfokú realitást hoz magával olyankor is, amikor nem a valóság szemmel látható, kézzel fogható jelenségeiről van szó, mint a virágok, a fák, az emberek esetében, hanem gondola­tainkban lelkünkben élő „valósá­­gok”-ról, mint a sárkányok, a me­sék királyai, legendák hősei, vagy éppen szürrealista elképzelésekről, mint a Rom II. példája mutatja. S ez a türelmes, odaadó munka — megfelelő művészi készséggel és ízléssel párosulva, nem utolsó ér­ték az alkotói adottságok sorában, különösen nem a mai „nagyvonalú” művészetben. Minden művészeti ág­nak van ugyanis egy manuális, gyakorlati része, amit semmiképpen és semmilyen fokon vagy ürügy­gyel nem lehet megkerülni. Révész Napsugár mindezekkel a képességekkel rendelkezik, tetézve, kiegészítve, összefogva azokat a fi­nom, a tiszta szép jelenségek iránti érzékkel, amilyenek a virágok, a fák, de a gondolkodás, talán job­ban mondva a gond erejével is, amely főleg az ember, a család sor­sa, jövője miatti aggodalom kifeje­zésében jelenik lapjain (Sárkány). De világa is az általános emberi világon belül annak a nőkhöz kö­zelebb ,álló része: a virágok, a növé­nyek, a család, a mese, bár meg­győződésem, hogy a növények bi­rodalmához szépségükön kívül a formák rendkívüli gazdagsága, vál­tozatossága is vonzza, s az, hogy a látványon kívül, illetve azzal még sok mindent ki lehet velük fejez­ni (pl. a fák: Erdőszéle). A mesék, legendák világa pedig átvezet a felnőttek világából a gyer­mekek birodalmába, illetve össze­köti a kettőt. Révész Napsugárban talán fiatalsága miatt is még eleve­nen élnek a gyermekkor emlékei, a mesék sárkányai, banyái, de né­hol már „felnőtt” szimbolikával egybekötve (Sárkány). Amilyen gazdag, sokrétű az al­kotó világa, olyan bőségesek a ki­fejező eszközei is. Készít rajzokat tussal, krétával (Apa gyermekével, Akt), egyik legkedvesebb eszköze a litográfia, magyarul kőrajz. Ebből van talán itt is a legtöbb, pl. a cir­kusz-sorozat, Mese, Család, öreg­asszonyok, de láthatunk a kiállítá­son rézkarcokat (Erdőszél I—II. vagy a virágsorozat képei) s linó­metszeteket (pl. a Flaubert-illuszt­­rációk), s különösen a réznyomatok mutatják, hogy a művész finom színérzékkel is rendelkezik, s a szí­neket is igyekszik felhasználni él­ményei, mondandói egyre tökéle­tesebb kifejezésére. Tóth Béla FASANG ÁRPÁD ZONGORAESTJE A Református Kollégium díszter­mében értékes hangverseny zajlot le február 10-én. Fasang Árpád, ak mellesleg a Muzsika ifjúsági rova­tának is munkatársa, Dohnányi és Debussy műveiből adott zongora­estet. A Bartók Műveltségi Verseny jutalmaként kapott Rösler-zongora a terem adottságaihoz képest meg­felelő hangzásélményt tud biztosí­tani, így a gimnázium Jeunesses­­csoportja élhetett a hangverseny megrendezésének helyben adott le­hetőségével. Fasang Árpád Szegedi Ernő tanít­ványaként kapta meg néhány éve zongoraművésztanári oklevelét. Az éveken átt méltatlanul mellőzött Dohnányi-művek műsorbeli érde­kességet jelentettek. A fisz-moll rapszódia aránylag kevésbé színes előadása után az f-moll intermezzo a művész lírai kifejezőkészségét mutatta be. A hat koncertetűd pedig a virtuozitás magas fokán szólalt meg, viharos sikert aratva Dohná­nyi koncertetűdjei sok hagyomány­ra támaszkodnak, mégis frissen, eredetien szólnak és kitűnően ötvö­zik a magas rendű technikát a zenei tartalmassággal. Az esz-moli darab (ez ráadásként is elhangzott még), valamint a Capriccio alcímet is vi­selő f-moll etűd különösen kiemel­kedett a műsorból. Szünet után Debussy tizenkét pre­­lűdje szólalt meg, érzékem, jól ár­­­nyalt előadásban. Bár a zongora le­hetőségei ezek korlátai itt már meg­mutatkoztak, a kitűnő stílusérzéke­k­­kel és hangszeres tudással játszó­­ művész a darabok címeiben jelzett egyben a klub könyvtárosa is — W. mondanivalót érzékletesen közvetí- a felfrissített könyvtár látogatott- YA tette, hangulatosan, karakterisztikus­sága nem kielégítő, mert a kör- W színekkel. Helyes volt a dr­ubok er­nyéken — a lakótelepen — azt W.­mének közvetlenül az elja­­szás előtti hiszik, csak vasutasok léphetnek "­A bemondása és egyáltalán nagyon hasznos volt Berkesi Sándor tanár­i ismertetője a műsorszámok előtt, sági közönségre. A hangverseny jó szolgálatot tett az Ifjú Zenebarát mozgalom ügyének. 8. T. HAJDU-BlHAKI .A FEBRUÁR 21-ÉN a székes­et el­vert Vörösmarty Színházban a Ma­gyar Rádió szórakoztató zenei osz­tálya ismét megtartja bemutató hangversenyét. A székesfehérvári bemutatón, amelyet Bolba Lajos íg Harsányi Gábor , János, Monyók Ildikó­­ mellett új VA énekesek is fellépnek. A közönség az eddigiekhez hasonlóan adhatja le W. szavazatát az elhangzott dalokra, te­­­­­­lefonon vagy képes levelezőlapon. szerkeszt, ismert, népszerű előadók W. — Kovács Kati, ■

Next