Hajdú-Bihari Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
Pályázati felhívás A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1973/74. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének alábbi tagozataira: 1. Hároméves általános tagozat; 2. Kétéves szakosítók: b) vallástörténet, valláskritika, c) esztétika (hároméves), d) politikai gazdaságtan, e) nemzetközi munkásmozgalom története; 3. Esztétika speciális kollégium. 1. Hároméves általános tagozat A marxizmus—leninizmus oktatása egyetemi szinten történik. A hallgatók az első tanévben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben magyar és nemzetközi munkásmozgalom-történetet tanulnak. Félévenként vizsgáznak. A tagozat elvégzéséről az 1088/1957. Korm. sz. rendelet értelmében végbizonyítványt kapnak. A tagozatra való jelentkezés feltételei: középiskolai végzettség, marxizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség. A tagozatnak Debrecenben, Komódiban, Biharkeresztesen, Derecskén, Létavértesen, Püspökladányban, Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón és Hajdúnánáson indul első évfolyama. 2. Kétéves szakosító tagozatok Azok jelentkezhetnek, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy a marxizmus-leninizmus esti egyetemének hároméves általános tagozatát elvégezték. A hallgatók az eredményes osztályvizsgák után államvizsgázhatnak. A kétéves szakosítóból eredményesen államvizsgázottak kiegészítő szakon (mely 1—1 év), ha a marxizmus—leninizmus másik két szakágából is államvizsgáznak, a 17/1963 (VII. 2.) Korm. sz. rendelet értelmében főiskolai diplomát kapnak. Az említett tagozatok csak Debrecenben indulnak. 3. Esztétika speciális kollégium „Irodalom- és színházesztétikai kérdések” címmel elsősorban azok számára indul, akiknek munkaköre a jelzett téma alaposabb ismeretét igényli. Erre az oktatási formára azok jelentkezhetnek, akik az esti egyetem esztétikai vagy filozófiai szakosító tanfolyamát elvégezték, vagy ennek megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek. A tanulmányi idő egy év. A kollégium befejezésekor a vizsgázó hallgatók végbizonyítványt kapnak. Általános tudnivalók A jelentkezők minden meghirdetett szakon felvételi vizsgát tesznek. A hároméves általános tagozaton tájékozottság szükséges az időszerű bélés külpolitikai kérdésekben, továbbá az alapvető elméleti ismeretekben. A szakosító tagozatokon a felvételi vizsgákhoz az Oktatási Igazgatóság kérdéseket ad ki. A tanév minden tagozaton szeptember 1-től június 30-ig tart. Mind a hároméves általános tagozatokon, mind a szakosítókon és speciális kollégiumon hetenként egyszer — meghatározott napon és időpontban — kötelező előadás, illetve osztályfoglalkozás van. A tanulók a 15/1967. MüM sz. rendelet szerint évi 21 nap tanulmányi szabadságot kapnak. A tandíj egy iskolai évre általános tagozaton és a speciális kollégiumon 170 Ft, szakosítón 250 Ft, amelyet két részletben kell befizetni. A felvételi vizsgák 1973. május 14—24-ig lesznek. Felvételt nyert, aki a felvételi vizsgán megfelel és egyidejűleg már egyetemre, tanfolyamra nem jelentkezett. A felvételihez — továbbtanulásra alkalmas — orvosi igazolás kell. Valamennyi tagozatra párttagok és pártonkívüliek egyaránt jelentkezhetnek. A jelentkezési lapot a munkahely szerint illetékes járási, városi pártbizottságra kell beküldeni (debreceni lakosoknak az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságára, Debrecen, Böszörményi út 33. sz.). A jelentkezési határidő: 1973. április 16. A jelentkezéshez szükséges kérdőíveket a járási, városi pártbizottságokot, illetve az Oktatási Igazgatóságon lehet beszerezni. a filozófia. i FOLYÓIRATSZEMLE Szelektív iparfejlesztés Nyersanyagtermelés Változatos tanulmányanyagot kínál a GAZDASÁG VI. évfolyamának 3. száma. A X. pártkongresszus utóbbi nagy horderejű gazdaságpolitikai állásfoglalásaihoz kapcsolódik Zala Júlia és Simon Miklós tanulmánya (címe: A szelektív iparfejlesztési politikáról), melyben a szerzők a gazdasági hatékonyság fokozását segítő iparfejlesztés követelményeit (kritériumait és mércéjét) tárgyalják. A tanulmányban hasznos adalékokat kaphatunk mind az import-, mind az exportorientált iparfejlesztés kritikájához, hasonlóképp a pusztán hazai igényekre hivatkozó javaslatok reális használhatóságához. Érdemes idézni ezzel kapcsolatban a szerzők figyelmeztetését: „Az iparfejlesztést célzó javaslatokat — bár azok minél kisebb részét — még mindig gyakran támasztják alá azzal az érvvel, hogy a hazai szükségletet kell a szóban forgó fejlesztéssel kielégíteni. Ez az érv teljesen helytálló akkor, ha a szükséglet olyan termékben vagy tevékenységben bővül, amely általában nem kerül kereskedelmi forgalomba, azaz amelynél értelmetlen az import alternatívája. (Ilyen az élelmiszerek egy kis része, az építőipari tevékenység zöme, a szolgáltatások nagy része stb.) Ha azonban nem ez a helyzet, tehát amikor az import bővítése reális lehetőség, akkor a fejlesztésnél a hazai szükségletekre való hivatkozás ugyanolyan egyoldalú és ezért helytelen érv, mint az importhelyettesítés. (Azzal egyébként szoros rokonságban is áll, mert mindkettő az autark gazdaságfejlesztési szemléletből fakad.)” Milyen mérlegelési szempontok alapján ítélhetjük meg valamely fejlesztési javaslat vagy cél helyességét? — vetődik fel a kérdés. Zala Júlia és Simon Miklós országunk gazdasági és társadalmi adottságaiból kiindulva fogja egybe az ipar valamennyi területén alkalmazható kritériumokat. Ezek — a tanulmány szerint — végül is három nagy csoportot alkotnak: a gazdaságos értékesítés feltételei, a rendelkezésre álló erőforrások, a gyártási folyamat jellege. Utóbbiból eredően például nagy súllyal esik latba a kooperációigény és a szállításigény. A különböző fejlesztési irányok kritériumok alapján történő vizsgálata azonban csupán az egyik és főként nem önmagában alkalmazható módszere a szelekciónak. Egy-egy fejlesztési döntés előtt ugyanis gazdaságossági számításokat is kell készíteni. „Mégis, minél hosszabb idő múlva megvalósuló fejlesztésről és minél inkább fejlesztési irányról, nem pedig konkrét fejlesztési beruházási döntésről van szó, annál kisebb a gazdaságossági számítások jelentősége és lehetősége." A fejlesztés és visszaszorítás többféle lehetősége közül válogatni még akkor is nehéz, ha a kritériumok és a gazdaságossági számítások egyértelműen irányt mutatnak. Miféle akadályai lehetnek ez esetben is a megvalósításnak? Mint kiderül — s ez érezhetően sajátja a gazdaságnak — nem szabad figyelmen kívül hagyni a folyó gazdálkodásban érvényesülő emberi korlátokat, a meglevő emberi munkaerőhöz való ragaszkodás problematikáját. *** Világgazdasági horizontra viszi az olvasót Kemenes Egon „Nyersanyag-kitermelés a fejlődő országokban és a KGST-országok” című tanulmánya, amely a világgazdaság aktuális kérdéseivel összefüggésben veti fel a szocialista országok nyersanyag-gazdálkodásának új útjait. Kemenes Egon kiindulási pontja, hogy bár egy-egy nemzetgazdaság nyersanyaforrása elvileg korlátlannak tűnhet, hiszen a területén meg nem található nyersanyagokat kereskedelmi úton beszerezheti, az ásványi nyersanyagok mennyisége nagyon is korlátozott, hiszen földünk kitermelhető ásványi kincseinek mennyisége véges. Bolygónk ásványi nyersanyagkészlete csökken, s elméletileg a kimerülés felé tart. Bevezetésként érdekes és figyelmeztető adatokat, összehasonlításokat közöl földünk ásványi nyersanyagkészleteiről. Megtudhatjuk egyebek közt, hogy ma egyetlen év alatt több szenet használnak el a világon, mint amennyi az elszenesedés folyamán tízezer évenként keletkezett. „A probléma megoldásának kulcsa az emberiség kezében van, mégpedig a nukleáris energia formájában” — írja Kemenes Egon, de a megoldástól mindeddig nagyon távol vagyunk, hiszen napjainkban a vízi- és atomerővel előállított elektromos energia az emberiség jelenlegi energiafogyasztásának mindössze két százalékát fedezi. Az ásványi tüzelőanyagok csoportján belül különösen előtérbe került a kőolaj, amely 1968-ban a világ energiafogyasztásában már 40 százalékkal részesedett. (Japán kőolajfogyasztása 1955-ben 10 millió tonna volt, 1966- ban 100 millió tonna, 1970-ben pedig mintegy 170 millió tonna.) A rohamosan növő energiafogyasztással együtt jár a hagyományos lelőhelyek kimerülése, az ún. perifériális tartalékok előtérbe kerülése (a termelési súlypontok — például az olaj esetében — átkerülnek Texasból Alaszkába, vagy Bakuból Szibériába), ezáltal jelentősen nő a lelőhely és a felhasználási hely közötti távolság, úgyszintén a ráfordítási költség. Közismert, hogy a világ nyersanyag-ellátásában mind jelentősebb szerepet játszanak a fejlődő országok, különösen a legnagyobb kőolajtartalékokkal rendelkező Közel-Kelet és Észak-Afrika által alkotott zóna. „A fejlődő országok nyersanyaggazdagsága objektív gazdaságföldrajzi tény, kapcsolatuk a fejlett tőkés országokkal történelmi gyökerű politikai valóság. Ezekhez azonban a hatvanas évek eleje óta új, harmadik elem is kapcsolódik: a fejlődő országok nagy részének azon törekvése, hogy a volt gyarmatosító és más tőkés országokkal való kapcsolatait diverzifikálja, fokozza a nemzeti ellenőrzést az ásványi kincsek felett, s azokat fokozott mértékben hasznosítsa a belső gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében. Ugyanakkor a fejlődő országok részéről jelenleg törekvés mutatkozik arra, hogy a bányatermékek kitermelésében és értékesítésében együttműködjenek a szocialista országokkal, amelyek felvevő piacai lehetnek ezeknek az ásványi kincseknek, másrészt pedig arra, hogy a szocialista országokból érkező gépjármű-szállításokkal, azoktól kapott műszaki szolgáltatásokkal csökkentsék függőségüket a vezető tőkés országoktól. Jó példa erre a legutóbb, 1972 áprilisában kötött szovjet—iraki olajtermelési megállapodás.” Kérdés tehát hogyan, mi módon léphetnek ki a fejlődő országok a tőkés hatalmak nyersanyagszállítóinak egyoldalú szerepköréből, hogyan segíthetnek ebben a szocialista országok? A manapság sorozatban napvilágot látó vélekedésekhez csatlakozva egyebek közt erre a kérdésre keresi a választ a tanulmány írója, amikor is a szocialista és fejlődő országok gazdasági kapcsolatainak új formáit és intézményeit sürgeti. Ezek az új formák a szocialista országok olyan nemzetközi vállalattípusát feltételezik, amely világgazdasági méretekben tud kifejteni komplex termelési, szállítási és értékesítési tevékenységet. G. I. A televízió műsortervéből A Magyar Televízió megküldte a szerkesztőségeknek az 1973. második negyedévi műsortervét. A tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy a Magyar Televízió előfizetőinek száma 1973. februárjában 2 119 387 fő volt. Közölték az előfizetők postaigazgatóságok szerinti megoszlását is, eszerint a debreceni Postaigazgatóságnak 257 935 televízió-előfizetője van, s ez a budapesti és a Budapest-vidék Postaigazgatóság után a legtöbb előfizetőt jelenti. A debreceni Postaigazgatóság körzetében az elmúlt negyedévben a legmagasabb volt az előfizetők számának növekedése, majdnem 11 ezer. Néhány ízelítő a negyedévi műsortervből. A televízió a belpolitikai műsorok keretében továbbra is sugározza jól bevált műsorait: Nyitott boríték, Belépés csak tv-nézőknek, Kék fény, Fórum stb. Vallomások a XX. századról címmel portréműsorokat fognak képernyőre vinni, amelyekben a század politikai harcairól vallanak a harcok veteránjai. Érdekesnek ígérkezik a Ballada a házról című műsor, amely portrét rajzol egy tanyasi emberről, aki eladta a lottón nyert Balti-tengeri utazását azért, hogy élete nagy álmát megvalósítsa, felépítse saját házát. A Boldog ember című sorozat adásai arról szólnak, hogy a szocializmusban hogyan teljesedhetik ki a személyiség, a tehetség, a szorgalom, egyszóval a képesség. A kilenc részből álló filmben találkozhatunk lakatossal, mozdonyszerelővel, tanyasi tanítónővel, kőfaragóval stb. Rendszeresen képernyőre kerül a Nő és a család című sorozat. A mezőgazdaság és a falu aktuális problémáival foglalkozik az Úton, útfélen című műsor. Néprajzi, képzőművészeti sorozat kezdődik Tükrös címmel. A tv változatlanul sugározni fogja eddigi külpolitikai műsorait, és az APN-nel közös kooprodukciós filmet mutat be Kárpát-Ukrajnáról. Gazdag választékot ígér a negyedévi sportműsor. Április elején közvetítik a moszkvai jégkorongvilágbajnokságot, a negyedévre eső válogatott labdarúgó-mérkőzéseket, tervezik ezen kívül a Bulgária— Portugália, a Szovjetunió—Franciaország, a Lengyelország—Anglia meccsek közvetítését. Látni fogjuk május elsején a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa döntőjét, május 6—14. között a férfi kosárlabda Európa-bajnokság selejtezőit, május 20-án a salakmotor világbajnokság középdöntőit, május 30-án labdarúgó BEK-mérkőzést, a Szovjetunió—Anglia és a Szovjetunió— Brazília barátságos mérkőzéseket, , június elején a belgrádi ökölvívóbajnokságot, június közepén pedig a madridi súlyemelő Európa-bajnokságot. A szórakoztató és zenei műsorok keretében a televízió megemlékezik Paul Robeson 75. és Hacsaturján 70. születésnapjáról. A pápai kékfestő múzeum, a csornai kékfestő műhely, a nagyvázsonyi takácsműhely és Bódi Irén iparművész anyagát mutatja be A kékfestő című műsor. Az Olvasta-e sorozat programjából Karinthy Frigyes: Erzsébet színházba megy. Nagy Lajos: Két fiú ült egy padon. Szerb Antal: Egy filozopter szerelmei című adásokat említhetjük. A filmmúzeum sorozatban Jávor Pállal, Rajnai Gáborral, Csortos Gyulával, Bajor Gizivel találkozhatnak a nézők. A komolyzenét Verdi- és Weiner Leoművek képviselik. A tv zenés színházának bemutatóin a Mézesfazék, az Y-háború, az Angelika, A gomb című darabok lesznek műsoron. A negyedév folyamán több filmsorozat indul. Szinte bizonyos, hogy a negyedév egyik legnagyobb szenzációja Arsene Lupin, a Francia Televízió 13 részes bűnügyi filmsorozata lesz. Folytatódik a Hosszú, forró nyár, nyolcrészes csehszlovák rövidfilmsorozat kezdődik Japánról, és képernyőre kerül egy háromrészes NDK film Spanyolország felett felhőtelen az ég címmel. Ezen kívül több mint harminc film bemutatására kerül sor, köztük Godard világhírű filmjére, a Kifulladásig című alkotásra is. Az irodalmi és drámai műsorok közül megemlítjük, hogy öt fővárosi és öt vidéki színház előadását közvetítik. Megemlékeznek Szabó Pál születésének 80., Krúdy Gyula halálának 40., Fodor József születésének 75., García Lorca születésének 75., Juhász Gyula születésének 90. évfordulójáról. A tv-játékok, tv-filmek között láthatják a nézők Kazakevics, Lauterburg városparancsnoka című filmjét, Pintér József hétrészes történelmi kalandfilmsorozatát egy faluról felkerült fiatalemberről, Egy óra múlva itt vagyok címmel. Az ismeretterjesztő műsorok közül a megye lakóit különösen érdekelheti az Ipar az Alföldön című film, amely Debrecenben a 20 éves ipartelepítés körülményeit és feltételeit vizsgálja. A képzőművészet barátai Mészáros Lászlóról, Paizs Goebel Jenőről láthatnak portréfilmet. Végezetül említsünk néhányat az ifjúsági és gyermekműsorok közül. Az állandó műsorok folytatódnak. Megrendezik a Ki minek mestere vetélkedőt és a 100 VIT-küldött című versenyt. Magyarul beszélő lengyel játékfilmsorozatot mutatnak be A halász fia címmel. A Síppal, dobbal című műsornak az a célja, hogy a muzsikáló gyermekközösségek életébe bepillantsunk. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1973. MÁRCIUS 24.0 KÖNYVJELZŐ Dickens: Örökösök Két fő cselekményvonulat fonódik össze egymással ebben a hatalmas regényben. Mindkettő jellemző Dickensre. Az egyik szentimentálisnak tetsző történet egy homályos származású fiatal lányról, aki sok, de nem elviselhetetlen megpróbáltatás után megtudja származásának titkát és megtalálja a boldogságot, aztán boldogan él, míg meg nem hal. Cselszövények, titkok teszik feszültté és izgalmassá ezt a vonulatot. Egyik bíráló szerint ezt akár Charlotta Bronté is megírhatta volna. (De így nem!) Ne tévesszenek meg senkit az elmondottak, Dickens nem kispolgár, hanem korának, társadalmának egyik legnagyobb bírálója, s a viszszásságoknak, az uralkodó osztály bűneinek egyik legnagyobb leleplezője. (Csak azért az egyik, mert Marxnak és Engelsnek kortársa volt.) A másik Vonulat, amely természetesen szervesen összefonódik az elsővel, egy perrel foglalkozik. A Jarndyce contra Jarndyce-per talán emberöltők óta folyik, olyan szorongásos és olyan ... démoni, hogy a világirodalomban talán csak a Kafka Perét lehet hozzá hasonlítani. De Dickens konkrét. Mély keserűségének, ádáz haragjának lavináját zúdítja rá az angol igazságszolgáltatásra. „Elnéztem, hogy milyen simán, könnyedén megy itt minden, s közben milyen kegyetlen, élet-halál kérdés azok számára, akiknek az ügyét tárgyalják ... mialatt annyi, sok ember szívét szorítja a kétségbeesés, ez a díszes, jó modorú, jól nevelt komédia így folyik itt tovább napról napra, évről évre, ilyen szép rendben és higgadtsággal.” Elég ennyi is. A per folyik, s mint valami ördögi szörnyeteg kiszívja áldozatai vagyonát, vérét és halálba kergeti őket. Csak akkor ér véget, amikor az egész perelt vagyont már maradéktalanul elnyelte, így formálódik ez a regény rettentő vádirattá az akkori angol igazságszolgáltatás ellen. A parlamentet, a kormányt sem kíméli Dickens, akárcsak a Kis Doriitban, itt is kirobban ellene: „Amennyiben a jelenlegi kormány megbukik, az új megalakításánál csak Lord Doodle, vagy Sir Thomas Doodle jöhet majd számításba” — így kezdődik Lord Boodle töprengése, aztán a tárcák betöltéséről elmélkedik és sorra veszi az ábécé betűit: Foodie, Goodie, Hoodie, Joodle, Koodle és végigmegy rajtuk egészen Z-ig, mert később feltűnik egy Zoodle is. Hát bizony közülük kell választani a minisztereket... Vagy talán a másik párt győzne? Nos, ebben az esetben Buffy és társasága, Duffy, Duffy, Fuffy és a többi Buffykról lehet csak szó. „Ezek a főszereplők, övék a színpad. Van ugyan valami nép is rajtuk kívül kétségtelenül — egy nagy csomó statiszta... de a született főszereplők, színházigazgatók, a vezérek és vezetőik mindig a Boodle-ok és Buffyk lesznek, meg a csatlósaik... és soha senki más nem jelenhetik meg a rivaldafényben rajtuk kívül.” Aligha lehet találni pompásabb jellemzést a kétpártrendszerről, amely akkor virágzott a szigetországban és néhol még ma is életben van. (Európa) Gr.