Hajdú-Bihari Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

Pályázati felhívás A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemére A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1973/74. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének alábbi tagozataira: 1. Hároméves általános tagozat; 2. Kétéves szakosítók: b) vallástörténet, valláskritika, c) esztétika (hároméves), d) politikai gazdaságtan, e) nemzetközi munkásmozgalom története; 3. Esztétika speciális kollégium. 1. Hároméves általános tagozat A marxizmus—leninizmus oktatása egyetemi szinten történik. A hall­gatók az első tanévben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben magyar és nemzetközi munkásmozgalom-történetet ta­nulnak. Félévenként vizsgáznak. A tagozat elvégzéséről az 1088/1957. Korm. sz. rendelet értelmében végbizonyítványt kapnak. A tagozatra való jelentkezés feltételei: középiskolai végzettség, mar­xizmus—leninizmus esti középiskolai végzettség. A tagozatnak Debrecen­ben, Komódiban, Biharkeresztesen, Derecskén, Létavértesen, Püspökla­dányban, Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón és Hajdúnánáson indul első évfolyama. 2. Kétéves szakosító tagozatok Azok jelentkezhetnek, akik egyetemi, főiskolai végzettséggel rendel­keznek, vagy a marxizmus-leninizmus esti egyetemének hároméves álta­lános tagozatát elvégezték. A hallgatók az eredményes osztályvizsgák után államvizsgázhatnak. A kétéves szakosítóból eredményesen államvizsgázottak kiegészítő szakon (mely 1—1 év), ha a marxizmus—leninizmus másik két szakágából is ál­lamvizsgáznak, a 17/1963 (VII. 2.) Korm. sz. rendelet értelmében főiskolai diplomát kapnak. Az említett tagozatok csak Debrecenben indulnak. 3. Esztétika speciális kollégium „Irodalom- és színházesztétikai kérdések” címmel elsősorban azok szá­mára indul, akiknek munkaköre a jelzett téma alaposabb ismeretét igény­li. Erre az oktatási formára azok jelentkezhetnek, akik az esti egyetem esztétikai vagy filozófiai szakosító tanfolyamát elvégezték, vagy ennek megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek. A tanulmányi idő egy év. A kollégium befejezésekor a vizsgázó hallgatók végbizonyítványt kapnak. Általános tudnivalók A jelentkezők minden meghirdetett szakon felvételi vizsgát tesznek. A hároméves általános tagozaton tájékozottság szükséges az időszerű bél­és külpolitikai kérdésekben, továbbá az alapvető elméleti ismeretekben. A szakosító tagozatokon a felvételi vizsgákhoz az Oktatási Igazgatóság kérdéseket ad ki. A tanév minden tagozaton szeptember 1-től június 30-ig tart. Mind a hároméves általános tagozatokon, mind a szakosítókon és speciális kollégiumon hetenként egyszer — meghatározott napon és idő­pontban — kötelező előadás, illetve osztályfoglalkozás van. A tanulók a 15/1967. MüM sz. rendelet szerint évi 21 nap tanulmá­nyi szabadságot kapnak. A tandíj egy iskolai évre általános tagozaton és a speciális kollégium­­on 170 Ft, szakosítón 250 Ft, amelyet két részletben kell befizetni. A felvételi vizsgák 1973. május 14—24-ig lesznek. Felvételt nyert, aki a felvételi vizsgán megfelel és egyidejűleg már egyetemre, tanfolyamra nem jelentkezett. A felvételihez — továbbtanulásra alkalmas — orvosi igazolás kell. Valamennyi tagozatra párttagok és pártonkívüliek egyaránt je­lentkezhetnek. A jelentkezési lapot a munkahely szerint illetékes járási, városi párt­bizottságra kell beküldeni (debreceni lakosoknak az MSZMP Hajdú-Bi­har megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságára, Debrecen, Böszörményi út 33. sz.). A jelentkezési határidő: 1973. április 16. A jelentkezéshez szükséges kérdőíveket a járási, városi pártbizottsá­gokot, illetve az Oktatási Igazgatóságon lehet beszerezni. a­ filozófia. i FOLYÓIRAT­SZEMLE Szelektív iparfejlesztés Nyersanyagtermelés Változatos tanulmányanyagot kínál a GAZDASÁG VI. évfolyamának 3. száma. A X. pártkongresszus utóbbi nagy horderejű gazda­ságpolitikai állásfoglalásaihoz kapcsolódik Zala Júlia és Simon Miklós tanulmánya (címe: A szelektív ipar­fejlesztési politikáról), melyben a szerzők a gazdasági ha­tékonyság fokozását segítő iparfejlesztés követelmé­nyeit (kritériumait és mércéjét) tárgyalják. A tanulmányban hasznos adalékokat kaphatunk mind az import-, mind az exportorientált iparfejlesztés kriti­kájához, hasonlóképp a pusztán hazai igényekre hivat­kozó javaslatok reális használhatóságához. Érdemes idézni ezzel kapcsolatban a szerzők figyelmeztetését: „Az iparfejlesztést célzó javaslatokat — bár azok mi­nél kisebb részét — még mindig gyakran támasztják alá azzal az érvvel, hogy a hazai szükségletet kell a szó­ban forgó fejlesztéssel kielégíteni. Ez az érv teljesen helytálló akkor, ha a szükséglet olyan termékben vagy tevékenységben bővül, amely általában nem kerül ke­reskedelmi forgalomba, azaz amelynél értelmetlen az import alternatívája. (Ilyen az élelmiszerek egy kis része, az építőipari tevékenység zöme, a szolgáltatások nagy része stb.) Ha azonban nem ez a helyzet, tehát amikor az import bővítése reális lehetőség, akkor a fej­lesztésnél a hazai szükségletekre való hivatkozás ugyanolyan egyoldalú és ezért helytelen érv, mint az importhelyettesítés. (Azzal egyébként szoros rokonság­ban is áll, mert mindkettő az autark gazdaságfejlesz­tési szemléletből fakad.)” Milyen mérlegelési szempontok alapján ítélhetjük meg valamely fejlesztési javaslat vagy cél helyességét? — vetődik fel a kérdés. Zala Júlia és Simon Miklós or­szágunk gazdasági és társadalmi adottságaiból kiindul­va fogja egybe az ipar valamennyi területén alkalmaz­ható kritériumokat. Ezek — a tanulmány szerint — vé­gül is három nagy csoportot alkotnak: a gazdaságos értékesítés feltételei, a rendelkezésre álló erőforrások, a gyártási folyamat jellege. Utóbbiból eredően például nagy súllyal esik latba a kooperációigény és a szállí­tásigény. A különböző fejlesztési irányok kritériumok alap­ján történő vizsgálata azonban csupán az egyik és fő­ként nem önmagában alkalmazható módszere a sze­lekciónak. Egy-egy fejlesztési döntés előtt ugyanis gaz­daságossági számításokat is kell készíteni. „Mégis, mi­nél hosszabb idő múlva megvalósuló fejlesztésről és minél inkább fejlesztési irányról, nem pedig konkrét fejlesztési beruházási döntésről van szó, annál kisebb a gazdaságossági számítások jelentősége és lehetősége." A fejlesztés és visszaszorítás többféle lehetősége kö­zül válogatni még akkor is nehéz, ha a kritériumok és a gazdaságossági számítások egyértelműen irányt mu­tatnak. Miféle akadályai lehetnek ez esetben is a meg­valósításnak? Mint kiderül — s ez érezhetően sajátja a gazdaságnak — nem szabad figyelmen kívül hagyni a folyó gazdálkodásban érvényesülő emberi korlátokat, a meglevő emberi munkaerőhöz való ragaszkodás prob­lematikáját. *** Világgazdasági horizontra viszi az olvasót Kemenes Egon „Nyersanyag-kitermelés a fejlődő országokban és a KGST-országok” című tanulmánya, amely a világgaz­daság aktuális kérdéseivel összefüggésben veti fel a szocialista országok nyersanyag-gazdálkodásának új útjait. Kemenes Egon kiindulási pontja, hogy bár egy-egy nemzetgazdaság nyersanyaforrása elvileg korlátlannak tűnhet, hiszen a területén meg nem található nyers­anyagokat kereskedelmi úton beszerezheti, az ásványi nyersanyagok mennyisége nagyon is korlátozott, hiszen földünk kitermelhető ásványi kincseinek mennyisége véges. Bolygónk ásványi nyersanyagkészlete csökken, s elméletileg a kimerülés felé tart. Bevezetésként érdekes és figyelmeztető adatokat, összehasonlításokat közöl földünk ásványi nyersanyag­­készleteiről. Megtudhatjuk egyebek közt, hogy ma egyetlen év alatt több szenet használnak el a világon, mint amennyi az elszenesedés folyamán tízezer éven­ként keletkezett. „A probléma megoldásának kulcsa az emberiség kezében van, mégpedig a nukleáris energia formájában” — írja Kemenes Egon, de a megoldástól mindeddig nagyon távol vagyunk, hiszen napjainkban a vízi- és atomerővel előállított elektromos energia az emberiség jelenlegi energiafogyasztásának mindössze két százalékát fedezi. Az ásványi tüzelőanyagok csoportján belül különösen előtérbe került a kőolaj, amely 1968-ban a világ energia­­fogyasztásában már 40 százalékkal részesedett. (Japán kőolajfogyasztása 1955-ben 10 millió tonna volt, 1966- ban 100 millió tonna, 1970-ben pedig mintegy 170 mil­lió tonna.) A rohamosan növő energiafogyasztással együtt jár a hagyományos lelőhelyek kimerülése, az ún. perifériális tartalékok előtérbe kerülése (a termelési súlypontok — például az olaj esetében — átkerülnek Texasból Alasz­kába, vagy Bakuból Szibériába), ezáltal jelentősen nő a lelőhely és a felhasználási hely közötti távolság, úgy­szintén a ráfordítási költség. Közismert, hogy a világ nyersanyag-ellátásában mind jelentősebb szerepet játszanak a fejlődő országok, kü­lönösen a legnagyobb kőolajtartalékokkal rendelkező Közel-Kelet és Észak-Afrika által alkotott zóna. „A fejlődő országok nyersanyaggazdagsága objektív gazdaságföldrajzi tény, kapcsolatuk a fejlett tőkés or­szágokkal történelmi gyökerű politikai valóság. Ezek­hez azonban a hatvanas évek eleje óta új, harmadik elem is kapcsolódik: a fejlődő országok nagy részének azon törekvése, hogy a volt gyarmatosító és más tőkés országokkal való kapcsolatait diverzifikálja, fokozza a nemzeti ellenőrzést az ásványi kincsek felett, s azo­kat fokozott mértékben hasznosítsa a belső gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében. Ugyanakkor a fejlő­dő országok részéről jelenleg törekvés mutatkozik arra, hogy a bányatermékek kitermelésében és értékesítésé­ben együttműködjenek a szocialista országokkal, ame­lyek felvevő piacai lehetnek ezeknek az ásványi kin­cseknek, másrészt pedig arra, hogy a szocialista orszá­gokból érkező gépjármű-szállításokkal, azoktól kapott műszaki szolgáltatásokkal csökkentsék függőségüket a vezető tőkés országoktól. Jó példa erre a legutóbb, 1972 áprilisában kötött szovjet—iraki olajtermelési meg­állapodás.” Kérdés tehát hogyan, mi módon léphetnek ki a fej­lődő országok a tőkés hatalmak nyersanyagszállítóinak egyoldalú szerepköréből, hogyan segíthetnek ebben a szocialista országok? A manapság sorozatban napvilá­got látó vélekedésekhez csatlakozva egyebek közt erre a kérdésre keresi a választ a tanulmány írója, amikor is a szocialista és fejlődő országok gazdasági kapcsola­tainak új formáit és intézményeit sürgeti. Ezek az új formák a szocialista országok olyan nemzetközi válla­lattípusát feltételezik, amely világgazdasági méretekben tud kifejteni komplex termelési, szállítási és értékesí­tési tevékenységet. G. I. A televízió műsortervéből A Magyar Televízió megküldte a szerkesztőségeknek az 1973. máso­dik negyedévi műsortervét. A tájé­koztatóból megtudhatjuk, hogy a Magyar Televízió előfizetőinek szá­ma 1973. februárjában 2 119 387 fő volt. Közölték az előfizetők posta­­igazgatóságok szerinti megoszlását is, eszerint a debreceni Postaigaz­gatóságnak 257 935 televízió-előfize­tője van, s ez a budapesti és a Bu­­dapest-vidék Postaigazgatóság után a legtöbb előfizetőt jelenti. A deb­receni Postaigazgatóság körzetében az elmúlt negyedévben a legmaga­sabb volt az előfizetők számának növekedése, majdnem 11 ezer. Néhány ízelítő a negyedévi mű­sortervből. A televízió a belpolitikai műsorok keretében továbbra is su­gározza jól bevált műsorait: Nyitott boríték, Belépés csak tv-nézőknek, Kék fény, Fórum stb. Vallomások a XX. századról címmel portrémű­sorokat fognak képernyőre vinni, amelyekben a század politikai har­cairól vallanak a harcok veterán­jai. Érdekesnek ígérkezik a Ballada a házról című műsor, amely portrét rajzol egy tanyasi emberről, aki el­adta a lottón nyert Balti-tengeri utazását azért, hogy élete nagy ál­mát megvalósítsa, felépítse saját házát. A Boldog ember című soro­zat adásai arról szólnak, hogy a szocializmusban hogyan teljesedhe­tik ki a személyiség, a tehetség, a szorgalom, egyszóval a képesség. A kilenc részből álló filmben találkoz­hatunk lakatossal, mozdonyszerelő­vel, tanyasi tanítónővel, kőfaragó­val stb. Rendszeresen képernyőre kerül a Nő és a család­ című soro­zat. A mezőgazdaság és a falu ak­tuális problémáival foglalkozik az Úton, útfélen című műsor. Néprajzi, képzőművészeti sorozat kezdődik Tükrös címmel. A tv változatlanul sugározni fog­ja eddigi külpolitikai műsorait, és az APN-nel közös kooprodukciós filmet mutat be Kárpát-Ukrajnáról. Gazdag választékot ígér a ne­gyedévi sportműsor. Április elején közvetítik a moszkvai jégkorong­világbajnokságot, a negyedévre eső válogatott labdarúgó-mérkőzéseket, tervezik ezen kívül a Bulgária— Portugália, a Szovjetunió—Francia­­ország, a Lengyelország—Anglia meccsek közvetítését. Látni fogjuk május elsején a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa döntőjét, május 6—14. között a férfi kosár­labda Európa-bajnokság selejtezőit, május 20-án a salakmotor világbaj­nokság középdöntőit, május 30-án labdarúgó BEK-mérkőzést, a Szov­jetunió—Anglia és a Szovjetunió— Brazília barátságos mérkőzéseket, , június elején a belgrádi ökölvívó­bajnokságot, június közepén pedig a madridi súlyemelő Európa-baj­­nokságot. A szórakoztató és zenei műsorok keretében a televízió megemléke­zik­ Paul Robeson 75. és Hacsatur­­ján 70. születésnapjáról. A pápai kékfestő múzeum, a csornai kékfes­tő műhely, a nagyvázsonyi takács­műhely és Bódi Irén iparművész anyagát mutatja be A kékfestő cí­mű műsor. Az Olvasta-e sorozat programjából Karinthy Frigyes: Er­zsébet színházba megy. Nagy Lajos: Két fiú ült egy padon. Szerb Antal: Egy filozopter szerelmei című adá­sokat említhetjük. A filmmúzeum sorozatban Jávor Pállal, Rajnai Gá­borral, Csortos Gyulával, Bajor Gi­zivel találkozhatnak a nézők. A ko­molyzenét Verdi- és Weiner Leo­­művek képviselik. A tv zenés színházának bemuta­tóin a Mézesfazék, az Y-háború, az Angelika, A gomb című darabok lesznek műsoron. A negyedév folyamán több film­sorozat indul. Szinte bizonyos, hogy a negyedév egyik legnagyobb szen­zációja Arsene Lupin, a Francia Te­levízió 13 részes bűnügyi filmsoro­zata lesz. Folytatódik a Hosszú, for­ró nyár, nyolcrészes csehszlovák rö­vidfilmsorozat kezdődik Japánról, és képernyőre kerül egy háromré­szes NDK film Spanyolország felett felhőtelen az ég címmel. Ezen kívül több mint harminc film bemutatá­sára kerül sor, köztük Godard vi­lághírű filmjére, a Kifulladásig cí­mű alkotásra is. Az irodalmi és drámai műsorok közül megemlítjük, hogy öt főváro­si és öt vidéki színház előadását közvetítik. Megemlékeznek Szabó Pál születésének 80., Krúdy Gyula halálának 40., Fodor József születé­sének 75., García Lorca születésé­nek 75., Juhász Gyula születésének 90. évfordulójáról. A tv-játékok, tv-filmek között láthatják a nézők Kazakevics, Lau­terburg városparancsnoka című filmjét, Pintér József hétrészes tör­ténelmi kalandfilmsorozatát egy fa­luról felkerült fiatalemberről, Egy óra múlva itt vagyok címmel. Az ismeretterjesztő műsorok közül a megye lakóit különösen érdekelheti az Ipar az Alföldön című film, amely Debrecenben a 20 éves ipar­­telepítés körülményeit és feltételeit vizsgálja. A képzőművészet barátai Mészáros Lászlóról, Paizs Goebel Jenőről láthatnak portréfilmet. Végezetül említsünk néhányat az ifjúsági és gyermekműsorok közül. Az állandó műsorok folytatódnak. Megrendezik a Ki minek mestere vetélkedőt és a 100 VIT-küldött cí­mű versenyt. Magyarul beszélő len­gyel játékfilmsorozatot mutatnak be A halász fia címmel. A Síppal, dobbal című műsornak az a célja, hogy a muzsikáló gyermekközössé­gek életébe bepillantsunk. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1973. MÁRCIUS 24.0 KÖNYVJELZŐ Dickens: Örökösök Két fő cselekményvonulat fonó­dik össze egymással ebben a hatal­mas regényben. Mindkettő jellemző Dickensre. Az egyik szentimentá­lisnak tetsző történet egy homályos származású fiatal lányról, aki sok, de nem elviselhetetlen megpróbál­tatás után megtudja származásának titkát és megtalálja a boldogságot, aztán boldogan él, míg meg nem hal. Cselszövények, titkok teszik fe­szültté és izgalmassá ezt a vonula­tot. Egyik bíráló szerint ezt akár Charlotta Bronté is megírhatta vol­na. (De így nem!) Ne tévesszenek meg senkit az el­mondottak, Dickens nem kispolgár, hanem korának, társadalmának egyik legnagyobb bírálója, s a visz­­szásságoknak, az uralkodó osztály bűneinek egyik legnagyobb leleple­­zője. (Csak azért az egyik, mert Marxnak és Engelsnek kortársa volt.) A másik Vonulat, amely termé­szetesen szervesen összefonódik az elsővel, egy perrel foglalkozik. A Jarndyce contra Jarndyce-per talán emberöltők óta folyik, olyan szorongásos és olyan ... démoni, hogy a világirodalomban talán csak a Kafka Perét lehet hozzá hasonlí­tani. De Dickens konkrét. Mély ke­serűségének, ádáz haragjának lavi­náját zúdítja rá az angol igazság­szolgáltatásra. „Elnéztem, hogy mi­lyen simán, könnyedén megy itt minden, s közben milyen kegyetlen, élet-halál kérdés azok számára, akiknek az ügyét tárgyalják ... mi­alatt annyi, sok ember szívét szorít­ja a kétségbeesés, ez a díszes, jó­­ modorú, jól nevelt komédia így fo­lyik itt tovább napról napra, évről évre, ilyen szép rendben és higgadt­sággal.” Elég ennyi is. A per folyik, s mint valami ördögi szörnyeteg ki­szívja áldozatai vagyonát, vérét és halálba kergeti őket. Csak akkor ér véget, amikor az egész perelt va­gyont már maradéktalanul elnyelte, így formálódik ez a regény rettentő vádirattá az akkori angol igazság­szolgáltatás ellen. A parlamentet, a kormányt sem kíméli Dickens, akárcsak a Kis Dor­­iitban, itt is kirobban ellene: „Amennyiben a jelenlegi kormány megbukik, az új megalakításánál csak Lord Doodle, vagy Sir Thomas Doodle jöhet majd számításba” — így kezdődik Lord Boodle töpren­gése, aztán a tárcák betöltéséről el­mélkedik és sorra veszi az ábécé betűit: Foodie, Goodie, Hoodie, Joodle, Koodle és végigmegy rajtuk egészen Z-ig, mert később feltűnik egy Zoodle is. Hát bizony közülük kell választani a minisztereket... Vagy talán a másik párt győzne? Nos, ebben az esetben Buffy és tár­sasága, Duffy, Duffy, Fuffy és a többi Buffykról lehet csak szó. „Ezek a főszereplők, övék a színpad. Van ugyan valami nép is rajtuk kívül kétségtelenül — egy nagy csomó statiszta... de a született főszerep­lők, színházigazgatók, a vezérek és vezetőik mindig a Boodle-ok és Buffyk lesznek, meg a csatlósaik... és soha senki más nem jelenhetik meg a rivaldafényben rajtuk kívül.” Aligha lehet találni pompásabb jel­lemzést a kétpártrendszerről, amely akkor virágzott a szigetországban és néhol még ma is életben van. (Európa) Gr.

Next