Hajdú-Bihari Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-22 / 222. szám

Fehérterror Chilében A puccsisták kegyetlen terrort vezettek be Chilében. Szerte az or­szágban razziákat és házkutatáso­kat tartanak, letartóztatást hajtanak végre. A katonai diktatúra egyre újabb és újabb áldozatai kerülnek rács mögé. A Washington Post jelentése sze­rint kíméletlen haj­tó­vadászatot folytatnak Allende hívei ellen. Nemcsak chileieket, hanem külföl­dieket is letartóztatnak. A főváros­ban a katonák a körözöttek neveit tartalmazó listákkal járnak házról házra, és keresik a „felforgató sze­mélyeket”. Mint a New York Times jelenti, az egyik santiagói stadionban 15 000 embert tartanak fogva embertelen körülmények között. A foglyokat megkínozzák. A szélsőjobboldali El Mercurio című lap azt közölte, hogy a valpa­­raisói katonai hatóságok a Népi Egység helyi hatalmi szerveinek megbízottját a Maipu nevű hajón „biztos helyre szállították”. . Santiagóban péntekre virradóan ismét géppuskasorozatok voltak hallhatók. A megtorlás nem törte meg a chi­lei hazafiak harci szellemét, foly­tatják az ellenállást. Mint közölték, a junta csapatainak mindig újabb ellenállási fészkekkel kell felvenni­ük a harcot. Az ország különböző részein partizáncsoportok szerve­ződnek. LA PAZ Pinochet tábornok, a chilei ka­tonai junta vezetője nyilatkozatot adott unokafivérének, aki története­sen bolíviai újságíró. Nyilatkozatá­ban „a legutóbbi események” halá­los áldozatainak számát immár 223- ban adta meg, és hozzáfűzte, hogy eddig 5000 embert börtönöztek be. Tiltakozott az ellen, hogy a jun­tát és kormányát a nemzetközi köz­vélemény fasisztának tekinti. Azt mondta, hogy ők „nemzetiek” és „a nemzet újjáépítésén” munkálkod­nak. Hozzáfűzte, hogy kívánatosnak tartja a többpártrendszert és a saj­tószabadságot. Ezeket az intézmé­nyeket Chilében a junta semmisí­tette meg, és elnöke most nem nyi­latkozott arról, hogy mikor állítják helyre őket. Pinochet bejelentette, hogy sze­retne találkozni Hugo Banzer bolí­viai elnökkel, aki hozzá hasonló körülmények között került hata­lomra. Pinochetnak az a célja, hogy helyreállítsa a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat. Brezsnyev befejezte bulgáriai látogatását Pénteken délelőtt az Aeroflot kü­­löngépén hazautazott Szófiából Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, aki a BKP KB meghívá­sára tett baráti látogatást a Bolgár Népköztársaságban. A szófiai repülőéren az SZKP főtitkárát Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács el­nöke, Georgi Trajkov, a Hazafias Front elnöke, Sztanko Todorov mi­niszterelnök, a bolgár párt és állam magas rangú személyiségei és a szófiai lakosok ezrei búcsúztatták. A pénteki szófiai lapok Leonyid Brezsnyev látogatásának jelentősé­gét méltatva megállapítják, hogy az SZKP főtitkárának megbeszélései Todor Zsivkovval és a bolgár párt más vezetőivel új fejezetet nyitnak a két testvérpárt és a két nép együttműködésében. A nemzetkö­zi enyhülés folyamatát visszafordí­tani akaró reakciós erők elleni leg­hatékonyabb fegyver a szocialista országok egysége — írja az Ote­­csesztven Front. Ennek az egység­nek további megszilárdításához je­lentős mértékben járult hozzá Brezsnyev bulgáriai látogatása. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, aki szeptember 18-tól a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának meghívására baráti láto­gatást tett Bulgáriában, pénteken Szófiából Taskentba, Üzbegisztán fővárosába érkezett. (MTI) Magyar felszólalás az atomenergia ügynökség közgyűlésén A Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség 17. közgyűlésén, pénteken befejeződött az általános vita. En­nek során megtárgyalták és elfo­gadták a szervezet elmúlt évi mun­kájáról szóló jelentést, amelyet a tagállamok elfogadtak, s így a­ munkaokmány az ENSZ-közgyűlés elé kerülhet. A közgyűlés által alakított mun­kabizottságok is tárgyaltak pénte­ken. A költségvetési vizsgáló bi­zottságban felszólalt dr. Köteles György, a magyar küldöttség tagja. európai biztonsági értekezlet befejezte eheti munkáját Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet második sza­kasza pénteken hét albizottság ülé­sével befejezte első, rövid munka­hetét Genfben. A vita a korábbi na­pokhoz hasonlóan a bizottsági mun­ka megszervezéséről folyt és nem hozott lényeges előrehaladást. A nyugati országok különböző mun­katerveikkel, napirendi javaslataik­kal hosszú időre puszta vitára pró­bálják­­kárhoztatni az albizottságo­kat, jóllehet, ezek munkaterve már benne foglaltatik a helsinki aján­lásokban. Egyelőre nem született megoldás a különböző dokumen­tumtervezetek megvitatásának sor­rendjéről és mikéntjéről sem. A konferencia köreiben nem tartják kizártnak, hogy az eljárási vita a jövő héten is folytatódik, és esetleg csak amikor a koordinációs bizottság október 1-i ülésén hoz­nak döntést. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága csütörtök dél­utáni ülésén befejezte az ENSZ- közgyűlés 28. ülésszaka előzetes na­pirendjének megvitatását, több mint 100 napirendi pontot hagyott jóvá és osztott fel az egyes bizott­ságok között. Az előzetes napirenden Koreával kapcsolatban két napirendi pont szerepelt. Az egyik azoknak­ a fel­tételeknek a megteremtésére vo­natkozik, amelyek elősegítik Korea mielőbbi független és békés újra­egyesítését. Ehhez a napirendi ponthoz a szocialista és a fejlődő országoknak egy nagy csoportja együttes határozati javaslatot nyújtott be. A másik, a Korea egye­sítésére és újjáépítésére alakult ENSZ-bizottság jelentése, melyet az Egyesült Államok és más nyu­gati hatalmak terjesztettek elő. Az általános ügyrendi bizottság úgy határozott, hogy az előzetes napirendnek ezt a két pontját egy kérdésként tárgyalják, két alpont­tal. A határozati javaslat szerzői azt indítványozták, hogy szüntessék meg a Korea egyesítésére és újjá­építésére alakult ENSZ-bizottságot, tiltsák meg a Dél-Koreában állo­másozó külföldi csapatoknak, hogy az ENSZ zászlaját használják, osz­lassák fel az ENSZ-parancsnokságot és ismerjék el: valamennyi Dél-Ko­reában állomásozó külföldi csapatot ki kell vonni, hogy további lépése­ket lehessen tenni Korea független, békés újraegyesítésének meggyorsí­tása érdekében. Is koreai kérdés az ENSZ közgyűlése előtt HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1973. SZEPTEMBER 22. A szenátus jóváhagyta Kissinger kinevezését Az általános várakozásoknak megfelelően — mint arról már hírt adtunk —, a szenátus pénteken túl­nyomó többséggel, 78 szavazattal 7 ellenében megerősítette tisztségé­ben dr. Henry Kissinger külügy­minisztert. ­ Felhívás a világ népeihez A Béke-világtanács elnökségi cso­portja pénteki moszkvai ülésén, amelyet Romesh Chandrának, a BVT főtitkárának elnökletével tartottak meg, felhívást fogadott el. Ez a chilei nép szabadsághar­cának erkölcsi és anyagi támoga­tására szólítja fel a világ jóakara­­tú embereit és népeit. Az elnökségi csoport ülésén Francisco Allende, az elhunyt chi­lei elnök egyik hozzátartozója és Mario Silberman, Chile moszkvai nagykövetségének tanácsosa tájé­koztatta a nemzetközi békemozga­lom vezetőit az ország helyzetéről­ és arról, hogy mit vár a chilei nép a növekvő erejű nemzetközi szoli­daritási mozgalomtól. Romesh Chandra pénteken dél­után Moszkvában, a Barátság Há­zában tartott sajtóértekezletén arra szólított fel minden jószándé­kú és igazságszerető embert, hogy pártállásra és nemzetiségi hova­tartozásra való tekintet nélkül szálljon szembe a chilei reakció­val. Chandra elmondta, hogy az el­nökségi csoport ülésén konkrét ja­vaslatokat dolgoztak ki a chilei nép támogatására. E javaslatok értelmében a Béke­világtanács felszólította a világ ösz­­szes társadalmi és tömegszerveze­tét, a vallásos szervezeteket és jóté­konysági szerveket, küldjék el megbízottaikat Chilébe, hogy sze­­mélyesen tanulmányozhassák az ottani helyzetet, és személyesen mondhassák el a teljes igazságot az ott történtekről. A másik indítvány szerint a nemzetközi békemozgalom hívei er­kölcsi és anyagi segítséget nyújta­nának a chilei politikai foglyoknak és családtagjaiknak. A BVT nagy­szabású nemzetközi gyűjtést kez­deményezett a chilei hazafiak ja­vára. Végül a Béke-világtanács Allen­­de-ösztöndíj alapítását indítvá­nyozza a békemozgalomban részt­vevő államoknak, amelyet chilei diákoknak ajánlanak fel. Maga a BVT Allende-díjat alapított, amely­­lyel minden évben a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő szemé­lyiségeit tüntetik ki. Romesh Chandra bejelentette, hogy október 11-én, egy hónappal a chilei elnök halála után szerte a világon megemlékeznek Allendo­­rfől. MÁR EBBEN AZ ÉVBEN Egyes svájci, nyugatnémet vagy angol lapok láttán kételyek tá­madtak az iránt, hogy a nemzet­közi enyhülés valóban tartósnak ígérkezik-e. Ha azonban a címek alatt, és főleg a sorok között is böngészünk, nyomban kiderül, honnan fúj a szél. Bizonyos körök nem számítot­tak rá, hogy az európai biztonsá­gi konferencia első, helsinki for­dulóját ilyen hamarosan követi a második, amelyen már bizottsá­gokban és albizottságokban foly­tatódik a munka. Számukra túl gyors a tempó, amit minden esz­közzel igyekeznek lelassítani. Mondvacsinált ügyekkel nehézsé­geket támasztanak, megpróbálnak eltérni a helsinki ajánlások elő­írásaitól. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán a szófiai Universziada-palotában tartott beszédében ezekről a próbálkozá­sokról a következőket mondta: „Nyugat-Európában aktivizálód­nak azok az erők, amelyek két­ségessé akarnák tenni az utóbbi időben létrejött szerződések és egyezmények rendszerének egyik vagy másik láncszemét. Tudatos propagandakampányok is indul­tak azzal a céllal, hogy bizal­matlanságot támasszanak a Szov­jetunió és más szocialista orszá­gok politikájával szemben. Nehéz megszabadulni attól a benyomás­tól, hogy mindez egyetlen célt követ: bármi áron is, de megaka­dályozni a megkezdett és a népek számára fontos és szükséges vál­lalkozás sikerét... Ha valamikor, most nagy szük­ség mutatkozik a szocialista orszá­gok együttműködésére, a Varsói Szerződés tagállamainak egységes fellépésére. Az a szellem, amely­nek jegyében a bukaresti, majd a budapesti felhívás fogant. Az a mindenre kiterjedő békestratégia, amelyet az SZKP 25. kongresszu­sán dolgoztak ki, fontos próba előtt áll. Az enyhülés légkörét, a megállapodások rendszerét, a bé­kés együttműködés feltételeinek megteremtését nem akadályoz­hatja meg semmiféle huzavona, semmilyen aknamunka. Az SZKP főtitkára Szófiában annak a véleményének adott kife­jezést, hogy a biztonsági konfe­rencia harmadik, zárószakaszát „már ebben az évben feltétlenül meg lehet, sőt célszerű is megtar­tani”. A nemzetközi helyzet ra­dikális, tartós megjavítására — Brezsnyev szavaival — megvan a­­ lehetőség. Ezt érzik, tudják azok a körök, amelyek most mindenáron új ja­vaslatokkal, régi rágalmak fel­idézésével szeretnék elodázni a megállapodásokat. Szerencsére, céljaik nehezen leplezhetőek, s homlokegyenest ellentmondanak a józan észnek. Ezért kudarcuk egy pillanatig sem lehet kétséges. Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével pénteken a Parlamentben értekezletet tartot­tak a megyei, illetve a megyei vá­rosi tanácsok elnökei. A tanácsko­záson — amelyen részt vett Varga Péter, az MSZMP KB osztályveze­tő-helyettese . Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter adott tájékoztatót az építésügyi igazgatás helyzetéről, s beszámolt a lakás-, üdülő- és telektulajdonról szóló jogszabályok végrehajtásának tapasztalatairól. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLA­T JAPÁN ÉS A VDK KÖZÖTT Japán politikai és társadalmi kö­rökben pénteken örömmel üdvözöl­ték Japán és a VDK diplomáciai kapcsolatainak létrejöttét. A politi­kai körökben hangsúlyozzák, a To­kió és Hanoi közötti diplomáciai vi­szony megteremtése lényegesen elő­segíti a vietnami háború befejezését követő ázsiai japán politika kiala­kítását és azt is, hogy Japán köz­vetlenül bekapcsolódhassék az in­dokínai országok gazdasági újjá­építésén­ek folyamatába. A japán külügyminisztérium hi­vatalos szóvivője ugyanakkor han­goztatta, hogy a Tanaka-kormány Dél-Vietnammal kapcsolatos maga­tartása semmit sem változott, s hogy a kormány továbbra is a sai­­goni rezsimet tekinti Dél-Vietnam egyetlen törvényes képviselőjének. Megfigyelők rámutatnak, hogy Ja­pán a hatvanegyedik ország, amely elismerte a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot és a huszonne­gyedik olyan ország, amely diplo­máciai kapcsolatban van mind a hanoi, mind a saigoni kormánnyal. HANOI A VDK és Japán pénteken közös közleményt adott ki a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Mint a VNA hírügynökség jelen­tette, a két kormány megbízottai a Párizsban megtartott tárgyalások eredményeként adták ki a közös közleményt. Lehetőség a kérdezésre v. Munkatársunk, Szöllősy Tibor tagja a VIII. országos békekong- !v p­­resszus megyei küldöttségének. hv Részt vett annak a szekciónak a­z*v munkájában, amely az ifjúság bé­;X* kére, hazafiságra és internaciona­lizmusra való nevelésének idősze- ;X. rv kérdéseiről folytatott vitát. Az Alább közölt felszólalása ott hang­­­­­zott el. Első ízben ért az a megtisztelte­­tés, hogy ilyen fórumon kérhet­­tem szót, és kaptam lehetőséget mondanivalóm tolmácsolására. Ezért köszönettel tartozom mos­­tani szűkebb hazám, Hajdú-Bihar dolgozóinak, lakosainak, akiktől ehhez a szükséges bizalmat meg­­kaptam. A kongresszusra és felszólalá­­somra készülve, gondosan tanul­­mányoztam a kiadott írásos doku­­mentumokat, amelyeknek lénye­­gével, tartalmával és céljaival egyetértek. Mégis, úgy érzem, né­­hány gondolattal megkísérelhetem ,h• kiegészíteni ezeket a dokumentu­­mokat, s néhány fontosnak érzett személyes tapasztalat elmondásá­­val szeretnék hozzájárulni a kong­­resszus munkájának sikeréhez. Kérem, ne vegyék szerényte­­lenségnek vagy dicsekvésnek, ha elmondom, hogy szinte gyermek­ies fejjel és szívvel, lelkesedéssel, ti­zenhárom évesen, közvetlenül a háború után, 1945 augusztusában, szeptemberében kapcsolódtam be a magyar munkásmozgalom és ezzel együtt úgy érzem, hiszem, a magyar békemozgalomba is. Ha közel három évtized el is múlt az­óta, a lelkesedés, az elszántság semmit sem csökkent bennem. A magam példájára is csak azért hivatkoztam és hivatkozom, mert a szubjektív motívumokkal együtt is igazolni látszik a leg­közvetlenebb mai tapasztalatai­mat is. E tapasztalatok — meg­győződésem — egybe esnek az Önök tapasztalataival is. Akkor, közvetlenül a háború után — sajnos — sok tekintetben könnyebb volt nekünk is, akik gyermekfejjel, de sok keserű, ijesztő, kegyetlen tapasztalat után felismertük, hogy apáink útját kell járni, azok életét kell folytat­nunk, akik a legvéresebb terror, világégés idején sem hátráltak meg. Ugyanígy könnyebb volt azoknak is, akik maguk köré gyűjtöttek bennünket, és irányí­tották lépteinket. Ezzel szemben ma, huszonnyolc évvel a háború után, a fiatalok csak sok áttétellel szereznek és szerezhetnek tapasztalatot a hábo­rúról a magyar és a nemzetközi békemozgalom, a szocialista or­szágok aktív békepolitikája egyik legfőbb eredményeként. Termé­szetes tehát, hogy a televízió kép­ernyőjén látott vietnami ameri­kai gaztettek, az imperializmus embertelen cselekedetei, ha mély­séges felháborodást keltenek is bennük, mégsem ugyanazokat az emóciókat váltják ki belőlük, mint belőlünk. Ez indított arra, hogy megfo­galmazzam a magam számára: Kötelességem emlékezni, emlé­keztetni és óvni. A különbség, amelyre az előbb hivatkoztam — véleményem sze­rint — sok tekintetben megszab­ja munkánkat, s ugyanígy az ifjú­ság békére nevelésében alkalma­zott módszereink megválogatására is kényszerít, késztet bennünket. A számos lehetőség közül én csak egyet emelnék most ki. Az elmúlt években kialakult, s a jelek szerint a következő évek­ben mind jobban kiteljesedik egy olyan fórum az ifjúság életében, amelyre nekünk az eddigieknél fokozottabban oda kell figyel­nünk. Az ifjúsági klubmozgalom­ra gondolok. Azokra a klubokra, amelyekben mind több fiatal cse­réli ki egymás közt a nézeteit, ahol mind többen a kollektíva erejével és a személyes példá­val, meggyőzéssel formálják egy­más személyiségét. A kezünkben van Az ifjúság békére nevelése című kongresszu­si vitaanyag, amelynek megtár-

Next