Hajdú-Bihari Napló, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-11 / 293. szám

HAJDÚ-BIHARI K­V ÁRA: 1,20 FORINT || A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ülést tartott a SZOT Pénteken reggel a SZOT székhá­zában megkezdődött a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának ülése. A tanácsülést Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese tájékoztatta az 1977. évi népgazdasági terv megvalósításá­val kapcsolatos feladatokról, is­mertetve népgazdaságunk jelenlegi helyzetét, vázolva a gazdaságpoli­tikai céljait és a megvalósítás fel­tételeit. A tájékoztatót Herczeg Károlynak, a SZOT főtitkárhe­lyettesének korreferátuma egészí­tette ki. (MTI) ÉV VÉGE ELŐTT IS MÜDNYAGGYŐRBAN A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat debreceni gyáregységében 960 ember dolgozott 1976 elején. November végéig 226 újonnan be­lépő, és 284 kilépő dolgozójuk volt. A nagymértékű fluktuáció csak­ az egyik — s nem ,is a legfontosabb — oka a terv hiányos teljesítésének. Az éves termelési érték: 639 mil­lió forint — a terv alapján. Való­jában ennél 29 millió forinttal ke­vesebb értékű műanyag cső, gra­nulált pvc, polietilénből készült háztartási cikk és egyéb műanyag termék hagyja el a gyárat év vé­géig. A terv hiányos teljesítésének fő oka: a pvc-por — amely talán a legfontosabb alapanyag — rend­­szertelenül érkezett Debrecenbe. A nehézségek érzékeltetésére néhány számadat is elegendő. Ebben az esz­tendőben 5800 tonna polivinil-klo­­rid pornak kellett volna érkeznie az NDK-ból. December elsejéig 1400 tonna hiány volt. A sorozatos késlekedés miatt importeredetű alapanyagot szerzett be a Hungá­ria Műanyagfeldolgozó Vállalat. Ez azonban több nyugati cég gyárt­mánya. A sokféle „származású” pvc-por különböző minőségű és mennyiségű adalékanyagokat, sta­­bilizálókat tartalmaz, ami a min­denkori gyártási technológia ki­­sebb-nagyobb mértékű módosítá­sát, s előzetesen pedig kísérletezést követel. Ennek természetesen kö­vetkezménye, hogy — ideig-óráig — megnő a hulladék és a selejt mennyisége. Így állhatott elő az a helyzet, hogy amíg a legnagyobb hazai polivinil-kloridot gyártó üzem, a Borsodi Vegyi Kombinát exportra termelt, addig itthon tő­kés importból származó pvc-port dolgoztak fel. Ennek mértékét csak enyhíteni tudta a BVK segítőkész­sége — amikor terven felül, több­ször kisegítette a HMV debreceni gyáregységét —, de megoldani nem tudta az alapanyag-ellátást. A gyárba érkező pvc-por egy ré­szét granulálják, szemcsézik. Ezt villamos berendezések szigetelésé­nél használják fel. A megrendelő azonban, az éves keretszerződésben vállaltak betartása nélkül rendelt, s ráadásul egyenetlenül, így új ve­vőt kellett keresni, a raktári kész­let megnőtt. A csőgyártó gépek kapacitását teljesen kihasználták. A 12 gép kö­zül néhányat újabb, modernebb konstrukcióra kellene cserélni. Eh­hez hitel kellene, a feltételek vi­szont elég szigorúak. Eszközarányo­san 15 százalékos nyereség garan­tálása mellett adnak pénzt gépvá­sárlásra a vállalatnak, a termékek maximált ára viszont csak 6,5 szá­zalékos nyereséget engedélyez. Az új, modernebb gépekkel az évi 11 ezer tonnás termelést 7 ezer tonná­val még növelhetnék, s ráadásul ehhez a BVK bővítése után, prc­­por is lenne bőségesen. A HMV azonban jó néhány esztendőre elő­re elköltötte a rendelkezésére álló devizát, így az égetően fontos bő­vítés sorsa egyelőre bizonytalan. Szép eredményt ért el a debre­ceni gyáregység műszaki kollektí­vája 1976-ban. Megvalósították a gyárba érkező polietilén színezését. A 3000 tonna polietilén felét már itt, Debrecenben színezik. Azért lé­nyeges, fontos dolog ez, mert 1976- ban semmi sem szorította a műsza­ki gárdát e feladat végrehajtására. Ugyanolyan áron kapják a színe­zett polietilént, mint a színezés nélkülit. Ez azonban nem lesz mindig így, s akkor szép pénzt ta­karítanak majd meg. Sikeresen teljesítik a nyereség­­tervet. Az előírt 52 millió forint helyett majdnem 58 milliós nyere­séget könyvelhetnek el. Ezt a gyárt­mányösszetétel lényeges változta­tása nélkül úgy érték el, hogy egyes fröccsöntött termékekből többet készítettek. A gyártmányrangsor alapján azoknak a termékeknek — ládák, üdítő italos rekeszek, zöld­séges rekeszek — a gyártását he­lyezték előtérbe, amelyen a nyere­ség nagyobb. A kisebb nyereséggel értékesíthető termékekből viszont legalább annyit készítettek, ameny­­ny­it a terv előír. Szükséges is a nagyobb nyereség, mert csak így tudnak többet juttatni a dolgozók­nak. Az éves átlagbér 30 873 fo­rint. Ez nem vonzza a munkásokat, s az sem, hogy a csőgyártó üzem­ben folyamatos munka van, a fröccsöntőknél, granulálóknál pe­dig három műszak. Ha ehhez hoz­záadjuk azt, hogy eléggé a város szélén található a HMV debreceni gyára, a bevezetőben említett fluk­tuáció érthetővé válik. A nagymértékű munkaerő-ván­dorlás nem kedvez a műszaki szín­vonal emelésének. A debreceni gyárban szépen halad a műanyag csövek teljes választékának kiépí­tése. A fröccsöntött, kemény prc­­ből készült lefolyócsövek hosszabb ideig használhatók, kezelésük, sze­relésük egyszerűbb, mint a hagyo­mányosaké. A különböző csőido­mok minél előbbi forgalomba ho­zatala pedig meggyorsítja az évti­zedekig használható műanyag csö­vek elterjedését. Jó minőségű ter­mékek hagyják el a HMV debre­ceni gyárát. A METUON ausztrál cég tízezer folyóméter csövet vásá­rolt, s nyugatnémet idomokkal ki­egészítve egy vízben szegény afri­kai országban öntözéshez használja a magyar műanyag csövet. Emel­lett az NSZK-ba és Ausztriába ke­rült jó néhány darab a 110 és az 50 literes műanyag szeméttároló edényből, a kukából, így az ez évi több, mint 4 millió forintos tőkés exportot majd 7,5 millió forintra teljesítették. A szocialista orszá­gokba 4,5 millió forint értékű árut küldtek. 1977-ben anyagellátási zavarok nélkül szeretnének dolgozni a Hun­gária Műanyafeldolgozó Vállalat debreceni gyárában. Terveik között szerepel a csőidomok választékának teljessé tétele, s a nagy átmérőjű vízvezetéki nyomócsövek gyártási technológiájának kidolgozása is. Fontos feladatuk a folyamatos anyagszállítás megszervezése. A tervek szerint a gyárba érkező tar­tálykocsikból a már felépült táro­lótoronyba kerül majd az alap­anyag, s onnan emberi kéz érinté­se nélkül jut el a gépekhez. Ehhez azonban egyenletesen jó és azonos minőségű alapanyag szükséges. Ha ez meglesz, nem lesz nagyobb baj jövőre sem a műanyaggyárban. H. I. Medgyessy Ferenc­­emléktáblát helyeztek el Medgyessy Ferenc szobrászmű­vész, a XX. századi magyar művé­szet egyik legjelentősebb alkotója tiszteletére tegnap, december 10-én emléktáblát helyeztek el a debre­ceni Bethlen utca 35. számú ház falán. Ezen a helyen állt az a föld­szintes épület, ahol Medgyessy Fe­renc (1881—1958) született. A szobrászművész érdemeit, mű­vészetének korszakos jelentőségét, szülővárosával való kapcsolatát rövid beszédében Maghy István, a Debrecen megyei városi Tanács művelődésügyi osztályának nép­művelési csoportvezetője méltatta. Ezután koszorút helyezett el az emléktábla alatt a városi tanács, a Hazafias Népfront Debrecen városi bizottsága, a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége és annak Kelet­magyarországi Területi Szervezete, a Déri Múzeum, a megyei tanács műemléki albizottsága és az ifjú­ság képviselője. Bíró Lajos festőművész elhelyezi a koszorút az emléktábla alatt Mai számunkban: Mezőgazdaság Lengyelországban 3. oldal Jogi tanácsok 4. oldal A változó óvoda 5. oldal Losonczi Pál Indiában BANGALORE Köves Tibor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége kíséretével csü­törtökön helyi idő szerint az esti órákban országjáró körútjának el­ső állomására, az Új Delhitől 1500 kilométernyire délre fekvő Banga­­loréba, Karnataka állam főváro­sába érkezett. Az indiai légierő különgépéből kiszálló magyar államfőt és felesé­gét a repülőtéren Karatakának, az Indiai Köztársaság szövetségi államának kormányzója, Urna Sankar Diksit és felesége üdvözöl­te. A magyar vendégek fogadtatá­sára a repülőtéren megjelent De­­varadzs Ursz, az állam főminisz­tere, Nagarathamma Asszoná, az állam parlamentjének elnöke és Karnataka számos más közéleti személyisége. A szívélyes fogadtatás után Dik­sit kormányzó és felesége a banga­­lorei kormányzói palotába kísérte vendégeit, ahol Losonczi Pál és felesége az éjszakát töltötte. *** Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete pénteken dél­előtt megtekintette India állami tulajdonban levő legnagyobb ipari vállalata, a Hindustan Machine Tools Ltd (HMT) Bangalore-i gyártelepeit. A főként nehézipari szerszámgépeket, kiegészítő ága­zatként traktorokat, nyomdagépe­ket és karórákat is gyártó vállalat az ország négy különböző szövet­ségi államában levő hat gyártele­pen összesen 17 000 dolgozót, köz­tük 400 mérnököt foglalkoztat. Idén kezdték meg az izzólámpa­gyártást az Egyesült Izzóval koope­rálva, magyar szakemberek rész­vételével létesített és működésbe állított hyderabadi üzemükben. A Bangalore-i szerszámgépgyár­ban a HMT vezérigazgatója, dr. S. H. Pau­l üdvözölte a magyar ál­lamfőt, majd ismertette az üzem tevékenységét és bemutatta a ven­dégeknek az üzemet. Az üzemegységeket végigjáró, a munkásokkal, üzemvezetőkkel gyakran szót váltó magyar állam­főt mindenütt meleg szeretettel, a baráti érzelmek ezernyi jelével üd­vözölték a munkások. Losonczi Pál az indiai sajtó kép­viselőinek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy Új Delhi­ben folytatott hivatalos tárgyalá­sokon elvi egyetértésre jutottak az indiai kormány vezetőivel a két or­szág ipari kooperációjának kölcsö­nösen előnyös kibővítéséről. Itt. (Folytatás a 2. oldalon) Szocialista brigádok tanácskozása A Hajdú-Bihar megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat szo­cialista brigádvezetői tanácskozást tartottak a napokban Debrecenben. A tanácskozáson részt vett Lő­­rinczi János, az SZMT titkára, aki hozzászólásában értékes útmuta­tást adott a szocialista brigádok­nak, valamint Karsai Sándor, a KPVDSZ megyei bizottságának el­nöke. A bevezető előadásban Titkó István vállalati igazgató kritiku­san értékelte a szocialista munka­versenyt és az 1976. év gazdasági eredményeit. Megjelölte azokat a feladatokat, melyek a vállalat előtt állnak és irányadóak az 1977. évi kereskedelempolitika megvalósítá­sában. A beszámolóhoz kapcsolódóan 21-en kértek szót. A brigádvezetők szóltak azokról az eredményekről is, amelyek a munkahelyek, a szocialista brigá­dok 1976. évi munkáját fémjelez­ték. Felhívták a figyelmet és meg­erősítették a beszámolót abban is, hogy az ünnepi csúcsforgalomra komoly munkával készülnek és a zavartalan áruellátásért mindent megtesznek, öntevékeny árube­mutatók szervezésével kívánnak segíteni a bevásárlási gondokon és bíznak abban, hogy minden gátló tényezőt el tudnak hárítani. Tanúbizonyságát adták a brigá­dok annak is, hogy napról napra zökkenőmentes áruellátással és színvonalas kiszolgálással kíván­nak kellemes ünnepeket a körze­tükhöz tartozó vásárlóiknak. M­EGÁLLAPODÁS A Magyar Tudományos Akadé­mia debreceni Atommagkutató In­tézete és budapesti Izotóp Inté­zetének párt- és állami vezetői szocialista együttműködési szerző­dést írtak alá. Ebben rögzítették, hogy munkájuk jobb összehango­lásával és az együttműködés szo­rosabbra fűzésével hatékonyabban akarnak hozzájárulni az MSZMP XI. kongresszusa határozataiban megfogalmazott társadalmi elvá­rások valóra váltásához. Ki tud többet is Szovje­t­u­n­ióról? Megyei döntő márciusban Az Oktatási Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége az 1976—77-es tanévre — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára — újból meghirdette a középfokú iskolák számára a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” cí­mű politikai vetélkedősorozatot. A versenysorozat anyagának kér­déseit a Szovjetunió című folyó­iratban — a lap szeptemberi szá­mától kezdődően 1977 áprilisáig be­zárólag — megjelenő cikkek adják. Benevezhetett — négyfős csapatok­kal — minden olyan középfokú ok­tatási intézmény, ahol legalább ö­t csapat vesz részt az iskolai vetél­kedőkön. Az iskolai házi versenyeket ja­nuár 31-­ig bonyolítják le, majd a megyei elődöntőkre kerül sor feb­ruár hónapban. A Hajdú-Bihar me­gyei döntőt tizenkét csapat részvé­telével rendezik meg a MÁV Jár­műjavító Vállalat művelődési há­zában 1977. március 10-én. A me­gyei döntő két első helyezettje jut tovább a területi döntőre. Egy te­rületi döntőn három megye (a Haj­dú-Bihar megyei fiatalokkal a Bé­kés és Szabolcs-Szatmár megyeiek kerülnek egy csoportba) legjobb csapatai vesznek részt. Az országos elődöntőt április 7—8-án, az orszá­gos döntőt április 28—29-én rende­zik meg Budapesten. A döntőt a te­levízió is közvetíti. A „Ki tud többet a Szovjetunió­ról ?” vetélkedő iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg a megyében. Harminckilenc középis­kola (13 szakmunkásképző intézet, 12 szakközépiskola és 14 gimná­zium) tanulói vesznek részt a vetél­kedőn. Az iskolai versenyeken, a vetélkedő első fordulójában a szak­munkásképző intézetekben 183, a szakközépiskolákban 123, a gimná­ziumokban 133 csapat vetélkedik, összesen 439 csapat, 2195 tanuló nevezett be a vetélkedőre. A versenysorozatra való felké­szülés már megkezdődött. Az isko­lák, kollégiumok vetélkedő csapa­patai előfizettek a Szovjetunió cí­mű folyóiratra az eredményes fel­készülés érdekében. Szinte minden benevezett tanuló kezéhez eljut a lap, hiszen a megye iskolái össze­sen 2592 példányra fizettek elő. Legtöbb folyóiratra a hajdúszo­­boszlói Hőgyes Endre Gimnázium­ban (500 példány), a debreceni 108. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben (300 példány), a 109. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben (280 példány) és a­ Csokonai Gimná­ziumban (250 példány) fizettek elő. A vetélkedő szervező bizottsága a verseny végén külön jutalmazza azokat az iskolákat, amelyek a Szovjetunió című folyóirat terjesz­tésében országosan kiemelkedő eredményt értek el, a vetélkedő döntőjének résztvevői pedig rend­kívül értékes díjakat kapnak.

Next