Hajdú-Bihari Napló, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

Emléktábla a Petőfi Mgtsz székházán 1913. január hónapban Petőfi Sándorra, a magyar nép lánglel­­kű költőjén emlékeztünk. Községünkben egyhetes prog­ram adta hírül kicsiknek és na­gyoknak, hogy mi is ünnepelünk, és igyekszünk méltó emléket ál­lítani a költőnek születése IIO. év­fordulóján. A hosszúpályi Petőfi Mgtsz tag­sága is ünnepre készült. Ez a termelőszövetkezet szocia­lista építésünk kezdeti szakaszá­ban, még 1949. február 28-án ala­kult meg. Az igaz, hogy akkor még egészen kicsi termelőszövet­kezet volt. Földterülete alig érte el a 100 holdat. 37 tagja volt a tsz-nek a megalakuláskor. 4 da­rab ló, 2 darab szekér és az első gép, egy Fürge típusú kerti trak­tor volt a vagyona. Ma a tsz 2000 holdas nagygaz­daság. A termelőszövetkezet a Petőfi­­évforduló alkalmából emléktáb­lával jelölte meg a székházát. Az emléktábla szövege: PETŐFI TERMELŐSZÖVETKEZET alakult 1919. február 28-án. Megjelölve a költő születésének 150. évfordulóján A tsz tagsága Az emléktábla kifejezi tehát a tsz megalakulását és azt, hogy névadója Petőfi Sándor. Az em­léktáblát a tsz fiataljai szokták megkoszorúzni. v4 három süket pásztor Egy süket kecskepásztor kétségbeesetten szaladgált le és fel a mezőn, aztán odament egy — nyáját legeltető — birkapásztorhoz. — Nem láttad a kecskéimet? Miután a birkapásztor is süket volt, így válaszolt: — A falu a hegy után fekszik, menj csak egyenesen, és odaérsz. A kecskéit csakugyan ott találta. Örömében azonnal megfogott egy kecskét, azzal ment vissza a birkapásztorhoz. — Vedd el tőlem jó szívvel ezt a kecskét, ajándékba hoztam neked, mert megmutat­tad a jó utat. — Micsoda? — hördült fel a birkapász­tor —, hogy én a te kecskéd szarvát levág­tam? Ilyen szégyen! — Ugyan, tedd el már az ajándékomat! Ahogy így — egymás szavát nem hallva — vitatkoztak, éppen arra jött egy lópásztor, aki szintén süket volt, és éppen egy lopott lovat vezetett az úton. A birkapásztor útját állta, és úgy megrázta, hogy majd elharapta a nyelvét. — Ez az ember azzal vádol, hogy levágtam a kecskéje szarvát — mondta a birkapásztor. — Nem akarja elfogadni az ajándékomat — panaszkodott a kecskepásztor. — Én nem láttam a lovaitokat — kiabált a lópásztor, és el akart rohanni a lopott ló­val, de visszatartották. — Rendben van — mondta a lópásztor —, ha a ló tényleg a tiétek, vigyétek, de a nyer­get nem hagyom, az az enyém. Ezzel lerántotta a lóról a nyerget és el­szaladt. Elöl szaladt a lópásztor a nyereggel, utána a birkapásztor a lóval, mögöttük a kecske­pásztor az ajándéknak szánt kecskével. Or­dítoztak, kiabáltak, mindegyik mondta a magáét. Beérkeztek egy faluba. A falu lakói a lármára kiszaladtak az utcára. Előkerült a falu bírája, bevitték mindnyájukat a község­­házára. Álmélkodott a bíró és a tanács, hogy mi minden került napvilágra. A lópásztorban felismerték azt a tolvajt, aki a falu és a környező falvak lovait elve­zette. Nagyot kattant a bilincs a lópásztor csuk­lóján, a két másik ember pedig békességgel elballagott. (Német népmese) IRINYI JÓZSEF EMLÉKE 1972. március 15-én me­gyénk honismereti szakembe­rei gyűltek össze Hosszúpá­­lyiban. Ezen a napon a köz­ségben Irinyi Józsefre emlé­keztünk, Irinyi-emléknap né­ven maradt meg az utókor számára. Ki volt Irinyi József? 1822-ben született Albis községben (Románia), isko­láit Debrecenben, Budapesten és Bécsben végezte. Ügyvédi diplomát szerzett, újságírói pályát választott. Kossuth lapjának, a Pesti Hírlapnak a munkatársa. 1848-ban Pe­tőfi és csoportja mellé áll 1848 nyarán Hosszúpályi­­­ban választják meg ország­­gyűlési képviselőnek. A bal­oldali gondolkodású csoport­hoz tartozott. A szabadságharcban a had­seregnél kormánybiztos, majd követségi titkár Párizsban. A forradalom és szabadságharc lelkes híve. A bukás után elfogták, előbb halálra, majd börtön­­büntetésre ítélték. Kiszaba­dulása után irodalommal fog­lalkozott. 1859-ben halt meg. 1972. március 15-én isko­lánk az ő nevét vette fel. Ezt hirdeti az emléktábla, amely­nek szövege: IRINYI JÓZSEF 1822—1859 Író, 1848—49-ben a hosz­­szúpályi kerület ország­­gyűlési képviselője. Hazafias Népfrontbizottság Honismereti Köre 1972. március 15. 14 kisfiú és furulya Élt egyszer, nagyon régen, amikor az állatok még beszélni tudtak, egy kisfiú, aki nagyon szeretett furulyázni. Egy na­pon ez a kisfiú édesanyját kísérte el a folyópartra, ahol — amíg az anyja dolgozott — ő muzsikált, fújta a furulyát. Es­te, amikor hazaértek, észrevette, hogy a furulyát kint felej­tette a folyó partján. Nyomban indult vissza érte. Meg is ta­lálta, és ment volna haza, amikor elébe állt egy jaguár, és így szólt hozzá: — Én most téged megeszlek! A kisfiú kérlelni kezdte, és mutatta neki a furulyát, hogy csak azért jött ki ilyen későn az erdőre. — Ha tudsz furulyázni, akkor hadd halljam! — szólt a ja­guár —, ha igazat mondasz, meglátom, megkegyelmezek-e ne­ked. A kisfiú elkezdett furulyázni. Hogy, hogy nem, a jaguár azon nyomban táncra perdült, és mindaddig nem tudta ab­bahagyni a táncot, amíg a kisfiú furulyázott. Észrevette ezt a kisfiú, és most már csak fújta, fújta a furulyát, mindaddig, amíg csak bírta. De akkorra a jaguár is annyira elfáradt, hogy szinte félholtan esett össze. A kisfiú nagyon fáradtan ugyan, de megmenekült, mert az akarata még a jaguárénál is erősebb volt. (Brazil mese) Épül az új iskola Gyors ütemben épül az új nyolc tantermes iskola Je­len pillanatban a tornaterem állványozási munkálatait vég­zik. Reméljük, nem lesz határ­idő-elcsúszás, s az iskola a tervezett időre elkészül.­ Türelmetlenül várjuk. KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL HORVÁTH FERENC ALEZREDES BÁCSI Iskolánk 7. és 8. osztályos tanulói ebben az évben egy több előadásból álló, nagyon érdekes és izgalmas sorozatot hallgathatnak végig, ami a II. világháborúval foglalkozik. Az előadó Horváth Ferenc alezredes bácsi, aki Miskolcról utazik hozzánk. Az utolsó találkozáskor felkerestem s elbeszélgettünk. Feri bácsi nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel vezet végig bennünket a II. világháború történetén. Filmeket hoz magá­val, előzetes feladatokat ad, villámkérdésekre kell válaszolni, amiért jutalmat is kapunk. Tudjuk azt is, hogy legutóbb Feri bácsi hetekig volt kór­házban, s most mégis eljött hozzánk. A köszönet itt nagyon kevés lenne, talán a legjobban azzal tudjuk meghálálni, hogy nagyon aktívan részt veszünk mindabban, ami ehhez a téma­körhöz tartozik. A katonákról ezeket mondta Feri bácsi: — A katonák nagyon szeretik az ilyen jellegű rendezvé­nyeket, mert ők is örömmel játszanak, s nagyon szeretnek úttörők között lenni. Ami ennél sokkal fontosabb: látják, hogy titeket, úttörőket is érdekel a katonai élet, hogy együtt tudtak velük örülni, játszani, énekelni. Én biztos vagyok ben­ne, hogy ez a jó kapcsolat köztetek és a katonák között még sokáig megmarad ilyen őszintének és barátinak. Lovass­ Dóra KÁLDI JÁNOS: Hársfaléról Hársfalevél, hársfalevél, halványsárga, őszi, fehér, könnyű, röpke, pergő sóhaj, ellebegő altatódal. Milliónyi hársfalevél, nemsokára elvisz a szél, álom-szépen észrevétlen kavarogsz a mindenségben. Hova szállsz el hársfalevél, remény szárnya, tündértenyér? Hogyan bírod a vad havat? Mit álmodsz majd a hó alatt? SZARKA KAPITÁNY SÍRJÁNÁL Szarka kapitány sírjának a megkoszorúzása hagyományaink közé tartozik. » Az iskolabusszal mentünk ki az emlékműhöz, amelyik az 1848-as szabadságharc egyik honvéd hősének állított örök em­léket. A debreceni ütközet után huszárok táboroztak Hosszúpályi határában az erdőben. Ebben a seregben harcolt Szarka kapi­tány is. Egy fáról figyelte az ellenséges csapatok mozgását, hadmozdulatait. Ekkor végzett vele a gyilkos golyó. A sírnál az igazgató bácsi emlékezett meg­ a 48-as hősről, majd két pajtás elhelyezte a megemlékezés és a kegyelet ko­szorúját a síron. Szarka kapitánytól és a történelmi múlttól egy 48-as dallal búcsúztunk, s igyekeztünk haza, mert ezen a napon igazán nem panaszkodhattunk: zsúfolt volt a program, s mi nem akartunk lemaradni egyikről sem. II Vörös Hajnal Mgtsz-ben A Vörös Hajnal Termelő­­szövetkezetről Nagy Jóska bácsi, a tsz párttitkára tar­tott kis tájékoztatót.­­ A tsz 4283 hektáron gaz­dálkodik. Az 1976-os év vál­tozatos volt, a búza kiválóan, a cukorrépa gyengén termett. A gépesítés a dohányter­mesztést kivéve elfogadható: az elmúlt évben 2 millió fo­rint értékű gépet vásárol­tunk, s ez sokat jelent egy gazdaságban. — 1977-ben 2 darab 600 fé­rőhelyes istállót és egy gép­színt tervezünk építeni. — Megítélésünk szerint kapcsolatunk az iskolával jó, segítségeteket az őszi betaka­rítási munkáknál igényeljük, s nekünk ez a segítség sokat jelent. Mi is szívesen segítünk nektek. Az elmúlt nyáron há­rom tanuló szovjetunióbeli utazásának költségeihez já­rultunk hozzá. Érdekes lehet­ne egy-egy üzemlátogatás is, jobban megismernétek terme­lőszövetkezetünk életét. Szöllősi Ildikó BENCZE JÓZSEF: KIÁLTÓ Madár, ülj fészkedre, vihar jön kerengve. Ha áztat a zápor, ne csipogj az ágon, bújj el a lomb alá, ott villám se talál, a tojást ne hagyjad, fiaid takarjad, szivárvány fényében örülhetsz a Napnak. t smszm m mm mm iumfass­m CSUPASZIM Kedvelt olvasmánya a hosszúpályi úttörőknek a Csupaszem,­­ a 357. sz. Arany János Úttörőcsapat sokszorosított újsága. A Kispajtás ezen a héten a Csupaszemet mutatja be a februá­ri és a márciusi számban található néhány tudósítással és egyéb írással. Bemutatjuk a szerkesztő bizottság tagjait is: Angyal Béla, Bódi István, Csandli Kálmán Kelemen Lajos, dr. Palotai Zol­tánná. A riporterőrs tagjai: Ágh Andrea, Bereczki Judit, Ilyés Irén, Kiss Csaba, Lovas Dóra, Szalánczi Gyöngyi, Szállási Il­dikó, Tóth József, Varga Ildikó. A lap borítóját Reményik Andrea tervezte. Ha egyik-másik név ismerősen cseng, ez nem a véletlen műve. A hosszúpályi úttörőktől rendszeresen kapunk rajzo­kat, tudósításokat és egyéb írásokat. Sok sikert további mun­kájukhoz! BÉLYEGGYŰJTŐKNEK MI VÁRHATÓ ? Az április 2-án megjelent ifjú­sági bélyeget egy hónap szünet követi. Május 2-ára tervezik a bé­lyegkiállításokat köszöntő blokk kibocsátását, amely Braunschweig és San Marino első bélyegemen jubileumát is köszönti. Vajda Já­nos, a költő arcvonásai május 7- én, születésének 150. évforduló­ján kerülnek bélyegre. A nagy ér­tékű klasszikus bélyegek (svájci, dán, svéd stb.) reprodukciója ma­gyar kiadványokon sok örömet szerzett a filatelistáknak. Most az első holland bélyeg ismétlése kö­vetkezik, ezzel az amszterdami nemzetközi kiállítást üdvözöljük. Június első felében blokk kiadá­sával csatlakozunk a Rubens-ün­­nepségekhez, amelyet a nagy mester születésének 400. évfordu­lója alkalmából tartanak. 3 fo­rint névértékű bélyeggel adózunk az Állami Népi Együttes munkás­ságának, amivel a népi hagyomá­nyokat felkutatta és újjáterem­tette. A félévet előreláthatólag a léghajó történetét ismertető blokk és hétértékes sorozat zárja. VILÁGHÍRADÓ — 200 millió felé közelít a világ bélyeggyűjtőinek száma. A szá­zadfordulón még alig egymillióan vallották magukat filatelistának, és számuk csak húsz év múlva kétszereződött meg. 1990-ben öt­szer adtak el katalógusokból egy­millió példánynál többet. A világ filatelistái 1975-ben mintegy 40 milliárd forintot áldoztak szenve­délyükre, tehát bélyeg és gyűjté­si kellék vásárlására.­­ Az árverések kincseinek vé­delmére a biztosítók külön ma­gánrendőrséget szerveztek. A bé­lyegrendőrök minden veszély (lo­pás, rablás, kicserélés, sérülés) ellen védelmet ajánlanak. A köz­pont Münchenben működik.­ ­ Az angol posta naponta 31 millió levelet továbbít. Az angol bélyeg az első kiadástól a mai napig megtartotta kiváltságát, nincs feltüntetve a kibocsátó or­szág neve. A mindenkori uralko­dó képmása utal arra, hogy az angol posta adta ki a bélyeget.­­ Egy osztrák gyűjtő panaszt tett, hogy túl sok és jelentéktelen esemény kap bélyegzőt. Legutóbb Vösendorf helység bevásárlóköz­pontjának megnyitását is emlék­bélyegzővel örökítették meg. Az NSZK postája viszont Sepp Her­­bergernek, a német labdarúgó-vá­logatott edzőjének 80. születés­napját köszönti ilyen formában Mannheim 12. sz. postahivatalá­ban. ÚJDONSÁGOK — 100 vadállat megmentéséért 22 millió darab bélyeg! Kanada új 12 centes bélyege a kihalófélben le­vő állatok védelmére szólít fel. A bélyegen a keleti puma láthat ugrásra készen. Ez a ragadozó a természetes környezet pusztulása és a mértéktelen vadászat követ­keztében csaknem kipusztult. Észak-Amerika erdeiben már csak száz példány él. — Portugália erdőgazdálkodását négy bélyegen mutatja be. A so­rozat jeligéje: az erdő a termé­szet egyik állandóan megújuló erőforrása. — Az afrikai kontinensen öt ha­talmas útépítésbe kezdtek. A leg­hosszabb a keleti sugárút, Egyip­tomtól (Kairó) Botswanáig 9022 ki­­­lométer. Ezt az utat mutatja be Etiópia új bélyege. — Lengyelország nyolcértékű sorozata gyümölcsöket ábrázol. — Bélyegpár számol be az ENSZ vízügyi konferenciájáról. A világszervezet sorozata valóban nemzetközi: olasz és izraeli ter­vező munkáját japán nyomda ál­lítja elő. Az első napi borítékot francia, a bélyegzőt svájci mű­vész tervezte. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1977. ÁPRILIS 17.

Next