Hajdú-Bihari Napló, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

BALOGH LÁSZLÓ: A kilencedik vízesés Balogh László Budapesten élő debreceni költő. Ez az állítás csak lát­szólag ellentmondás. Életrajza szerint Balogh László Debrecenben szüle­tett, itt végezte középiskoláit a református gimnáziumban — Ujfalussy Józseffel, Kéry Lászlóval, Julow Viktorral együtt —, s az itteni egyete­men szerzett angol—magyar szakos tanári diplomát. Rövid nagykőrösi tanárkodása után újra itthon találjuk. Előbb tanár, majd szabadművelő­dési felügyelő. Az ötvenes évek legelején végleg Budapestre költözik, előbb főiskolai tanár, majd a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője, je­lenleg főmunkatársa. Az a tény azonban, hogy immár negyedszázadnál hosszabb ideje Bu­dapesthez köti az egzisztenciája, a költő Balogh László debreceni szem­léletén semmit sem változtatott. Megható hűséggel kitart debrecenisége mellett, s bár időközben fél Európát bebarangolta, ma is Debrecenben ér­zi igazán otthon magát. Mint költőt a debreceni iskola hagyományai nevel­ték s alakították, az a debreceni iskola, amely Csokonaival­ és Fazekassal kezdődik, melyhez Arany János is hozzátartozott egész habitusával, s amely a huszadik században Tóth Árpád, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc és Gulyás Pál lírájában nyert korszerűen megújult kifejezést. Rajtuk kí­vül egyedül Ady Endre és József Attila lírája hatott Balogh Lászlóra. (József Attila már egyetemista kora óta foglalkoztatta, szakdolgozatát is róla írta, majd néhány éve mintaszerű életrajza és esszéje jelent meg a Nagy Magyar Írók sorozatában. A Mag hó alatt című tanulmánya pedig Ady lírájának jelképrendszerével ismertet meg bennünket a legújabb elemzési módszerek alkalmazásával.) Az irodalomszervező, az esztéta, a kritikus működésének azonban a költő adta meg az árát. A lírai én ugyanis erősen háttérbe szorult, sőt voltak korszakok, amikor teljesen elhallgatott. Valószínű, ehhez a hallga­táshoz a kedvezőtlen korszellem is hozzájárult. Az a furcsa helyzet állt elő tehát, hogy A kilencedik vízesés, amely Balogh László első önálló verseskönyve, egyúttal s mindjárt a válogatott kötete is. A kötet első verse, a Békaszimfónia 1940-ben, az utolsó, a cím­adó vers pedig 1974-ben keletkezett. A két dátum kerek negyedszázadot ölel át, s a szűkmarkú válogatás ebből a történetileg rendkívül izgalmas korszakból ad betekintést a költő szuverén világába. Mert Balogh László öntörvényű és saját világú lírikus. A világ válto­zásairól és a költő változásairól azonban — éppen az előbb elmondottak alapján — csak töredékes képet kapunk. Intellektuális költő, mert széles körű tanulmányai, nyelvtudása és utazásai révén széles látóköre, európai horizontja alakult ki. Rögtön hozzátesszük azonban, hogy ez az európai műveltség szervesen, a népi talajból, hazai forrásokból, sőt debreceni gyökerekből fejlődött ki. A népi hangvétel és tematika különösen kezdeti korszakában uralkodik (Tavaszi dúdoló, Nagykőrös, Bújdosók balladája stb.), később egyre intellektualizálódik mind a témaválasztásban, mind a bonyolultabb művészi megformálásban (a lengyelországi, angliai és finnor­szági fogantatású versekre gondolunk elsősorban), de az utóbbiakkal egy­idejűleg mindig hallatja a mélyebb, ősibb hagyományok hangját is. Ezek­hez sorolom a Csontváry emlékére írt Vihar a Hortobágyon, a Zöld me­zőben piros csikó, Kakukk kiált hármat című verseit. Debrecenhez való kötődését egész sor verse tanúsítja: Város a föld alatt (mely Gulyás Pál Debrecen-látomásával rokon), továbbá A régi városban, Hontalanul, Medgyessy, Csokonai Pozsonyban, melynek fölemelő záró strófája így hangzik: „Más mentsvár nincs hát csak a természet törvénye mert egyszer lehasadnak a fekete vásznak s ehhez szavára a meghitt huszadik század” A kötet csúcsát jelentő s egyben a költő filozófiáját is hiánytalanul, művészien felragyogtató költemény azonban a Marcus Aureliusról szóló, klasszikus formába is íródott, terjedelmében is nagy költemény. Ebben a gazdag hangszerelésű, ódás lendületű versben a költő magáévá hasonítja a bölcsnek nagyobb római császár sztoikus magatartását és a tartalmas, mindent megértő és átérző, humánus élet eszményét. Balogh László lírai kötetét melegen ajánljuk a debreceni verskedve­lők figyelmébe és szeretetébe.­ ­ Tóth Endre NYELV ÉS MŰVELTSÉGI „KIS FIGYELMET KÉREK..." Kérem az olvasót, ne vegye szó szerint a címben olvasható monda­tot. Éppenséggel arra szeretnék utalni, hogy a határozatlan névelő­vel való bánás nagyon is fegyelme­zett, pontos odafigyelést érdemel! Mert mit is jelent a címbeli formá­ja, manapság egyre gyakoribb for­dulat? Így azt, hogy nem nagy, nem sok figyelmet kérünk. Pedig szándékunk szerint nem ezt akar­juk, hanem azt, hogy rövid időre ugyan, de teljes figyelmet kérünk, mert meg szeretnénk valamit ma­gyarázni. Az újságokból ilyen mondatokat írtam ki: „Bevallom, kis lelkiisme­­ret-furdalással kezdek ebbe a cikk­be ...” Ez így annyit tesz: alig vala­micske lelkiismeret-furdalásom van. A helyes forma, amit a szerző ke­resett, ez volna: „egy kis lelkiisme­­ret-furdalással”. „Egy szocialista brigádtagról ezt olvastam: „Ha kis ideje marad, saját házát építi”. — Jó, de mit csinál ha nem kis, ha­nem sok ideje van? — kérdezhet­nénk. „Az apácaliliom ha kis fényt kap, fehér, illatos virágai is megje­lennek” — Itt is visszájára fordult az értelem a határozatlan névelő híján. Helyesbítve: ha egy kis fényt kap... Nemcsak a kis melléknév mellől hagyogatjuk el a névelőt. íme még egypár újságnyelvi példa: „A két férfi megfogadta, hogy szót sem szólnak a kölcsönről” (­ egy szót sem). — „Ifjú Fazekas Istvánról szeretnék itt pár szót szólni” (­ egypár szót). — „Az ember földre fekteti a biciklijét... Pillan­tást vet a dűlőút füvére fektetett biciklijére” (­ egy pillantást). — „E kérdés megvilágításához ajánla­tos pillantást vetni a körzeti orvosi munka visszapillantó tükrébe” (­ egy pillantást). — „Kár, hogy az ilyen gúnyos felhang véget vethet olyan mozgalomnak, amely a beteg, az orvosok és a társadalom érde­keit szolgálja” (— egy olyan moz­galomnak). — „Ez a tiszta gondola­ti izgalom izzítja anyagát, ettől nem csillapul pillanatra sem a sod­rás ...” (—egy pillanatra). Ha egy kicsit, egy keveset gon­dolkodunk a fenti példákon, érezni fogjuk, hogy a határozatlan névelő nélkül mást mondanak, mint szer­zőjük akarta, olykor egyenesen az ellenkezőjét Igaz, előfordulhat hogy a köznapi beszédhez képest hiányzik a névelő, és mégis jó, sőt művészi a szöveg megformálása. Ilyenek például Arany efféle sorai: „Lélek az ajtón se be, se ki” vagy: „Könnye se perdül, jajta se hallik”. Itt az egy beiktatása a drámai tö­mörségű verset lapossá, köznapivá tenné. —én— BEMUTATKOZOTT A VÍZICIRKUSZ Kedden, április 26-án este be­mutatta műsorát Debrecenben az Apolló ’77 vízicirkusz. A nagy cirkuszokhoz tartozó együttes részben hagyományos műsora (állatszámok, artistaprodukciók, zsonglőrmutatványok stb.) és a víziparádé megérdemelt sikert aratott. Lilla, a táncoló elefánt Jelenet a víziparádéból MI VAN A „SZÁRAZÁROKBAN”? Ismét munkába álltak a régészek a Budai Várpalota Krisztinaváros felőli oldalán. Jelenleg az egykori „szárazárok" feltárásán dolgoznak. A pedagógus újítómozgalomról Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete köz­ponti vezetősége a megyei tanácsok újítási előadóinak és a megyei szakszervezeti bizottságok újítási felelőseinek április 5. és 8. között Debrecenben szervezett országos tanfolyamot. A tanfolyam helyé­nek megválasztását a Hajdú-Bihar megyei pedagógiai újítási eredmé­nyek indokolták. A négynapos tanfolyamon ötven fő vett részt. A megnyitó napján Páris György, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást „A pedagógiai újítómozgalom jelentősége a pedagógiai munka korszerűsítésében” címmel. Elő­adásában sok elvi és gyakorlati kérdést tisztázott, az újítómozga­lom hathatósabb minisztériumi tá­mogatásáról biztosította a megje­lenteket. Nagy jelentőséget tulajdo­nított az országosan elfogadott újításoknak és azok megvalósítá­sának. Ezután Barna József, az Országos Találmányi Hivatal osz­tályvezető-helyettese segített értel­mezni különböző, újítással kap­csolatos rendeleteket. Dr. Porcsal­­my János Hajdú-Bihar megyei újítási előadó, a központi újítási bizottság tagja előadásában a me­gyei eredményeket ismertette. El­mondotta, hogy a megye pedagógu­sai 1951—1976 között 1365 újítást nyújtottak be, belőlük 1135-öt fo­gadtak el. Az újítási díjak összege 25 év alatt meghaladta a 400 ezer forintot Kiemelkedő eredménynek számít, hogy a benyújtott újítások közül országosan 138-at fogadtak el, gyárilag azonban mindössze há­rom újítást valósítottak meg. Ez nagy tanügyi veszteség! Az előadásokat élénk konzultá­ció követte, akárcsak Zombory László, a Pedagógusok Szakszerve­zete központi vezetősége osztály­vezető-helyettesének referátumát, aki az újítómozgalom propagandá­járól, szervezéséről és a panaszos ügyek vizsgálatáról beszélt. A tanfolyam résztvevői látogatást tettek a TANÉRT debreceni gyárá­ban. Nagy élményt jelentett az újítási felelősök számára a Csoko­nai Gimnázium iskolamúzeuma, és feltűnést keltettek Agárdy Árpád hajdúnánási tanár, kiváló újító és Ungvári Imre berettyóújfalui tanár országosan elfogadott biológiai újí­tásai. A két tanár mintegy ötven saját készítésű eszközt állított ki. Elismerést kapott Ferenczy Imréné szakközépiskolai tanár biológiai feladatlapos és fóliás gyűjteménye, melyet az írásvetítőhöz készített. Jól dokumentálta a megye pedagó­gus újítómozgalmának eredmé­nyeit az a kiállítás is, amely az utóbbi három évben elfogadott 25 újítás leírását, ábráit, okmányait mutatta be. Végezetül a püspökla­dányi Petőfi Sándor Általános Is­kolában tanulmányozták a tanfo­lyam résztvevői az újszerű tan- és szemléltető eszközöket, szaktanter­meket. A négynapos tanfolyamot dr. Sa­lamon Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősé­gének osztályvezetője megelégedés­sel zárta be. Vásári játékok a VAOSZ-kertben Az elmúlt évben Rencz Antalnak, a Csokonai Színház rendezőjének ötlete nyomán egy rendkívül figye­lemreméltó és érdekes színházi kezdeményezésnek lehettünk tanúi Debrecenben. Május 1-én, a VA­OSZ-kertben egy teherautó platójá­ból kialakított színpadon vásári ko­médiákat mutattak be a Csokonai Színház művészei és a Debrecenben működő amatőr színjátszócsopor­tok. Később, a könyvhét alkalmá­val a Gambrinusz közben állították fel a szabadtéri színpadot és egy héten át estéről estére nagy érdek­lődés mellett tartották meg az „utcaszínház” előadásait. A Csoko­nai Színház stúdiószínháza a Pet­­ruska című orosz népi játékot és egy középkori francia népi komé­diát, a Fathlein prókátort mutatta be. Augusztus 20-án pedig a régi Vigadó előtti téren játszották el a Petruskát, s több amatőr együttes is bemutatta produkcióját azon a napon. Augusztusban pedig az egyetemi templom lépcsőin Euripidész Oresz­­tész című tragédiáját mutatta be a fiatal művészekből álló együttes, így a szórakoztató jellegű színházi program mellett egy igényes és ér­dekes vállalkozás valósult meg Debrecenben. Az utcaszínházi be­mutatókat óriás érdeklődés kísérte, az Oresztész bemutatója pedig új színfolttal gazdagította a nyári sza­badtéri színházi életet. Május 1-én, a VAOSZ-kertben a Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ szervezésében ismét sor kerül a „vásári játékokra”. Délután három órakor nyitja meg kapuit a vásár, a népművészek alkotásait árusítják majd. A VAOSZ-kertben felállított szabadtéri színpadon pe­dig „nonstop” jellegű kulturális program szórakoztatja a közönsé­get. Délután négy órakor mutatja be a Csokonai Színház stúdióegyüttese Moliére A szicíliai, a szerelem mint festő című játékát. Moliére művé­nek bemutatója rendkívül látvá­nyos lesz, Tarnay György, a szín­ház karmestere kísérő zenét írt a darabhoz, sok játékos ötlet, tánc te­szi színessé a produkciót, amelyet Rencz Antal állított színpadra. Az előadás szerepeit Bessenyei Zsófia, Csíkos Sándor, Nagyidai István, Kovács Lajos, Mohai Gábor és Fé­sűs Tibor alakítják. A Csokonai Színház stúdióegyüt­tese mellett az Alföld Színpad, az Unió Színpad is bemutatja műso­rát, s gondoltak a szervezők a gye­rekekre is: két vidéki amatőr együttes gyermekműsorral szere­pel. Sor kerül népzenei bemutatóra is, közreműködik a Délibáb együt­tes, s végül a Hajdú együttes tánc­házával ér véget a VAOSZ-kert május 1-i kulturális programja. A műsorszámok gyorsan peregnek majd egymás után, a műsor dél­után három órától sötétedésig tart. Véglegessé vált az is, hogy nyá­ron ismét lesznek szabadtéri szín­házi előadások Debrecenben, ezút­tal a nagyerdei szabadtéri színpa­don kerül színre öt alkalommal — a tervek szerint júliusban — a La Mancha lovagja című musical. Mint azt Rencz Antal, a produkció rendezője elmondotta, ahhoz, hogy az egyetemi templom lépcsőin újabb bemutatókra kerüljön sor, központi anyagi támogatásra volna szükség, így anyagiak hiányában ebben az évben nem folytatódhat a tavaly elkezdett program. A La Mancha lovagját Magyarországon már több helyen is bemutatták, a zenés játék mindenütt nagy sikert aratott, a produkcióban a Csokonai Színház fiatal művészei mellett meghívott vendégművészek is fel­lépnek majd, így hosszú évek után ismét színházi előadást láthatunk a nagyerdei szabadtéri színpadon. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1ST7. ÁPRILIS 27.

Next