Hajdú-Bihari Napló, 1977. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
BALOGH LÁSZLÓ: A kilencedik vízesés Balogh László Budapesten élő debreceni költő. Ez az állítás csak látszólag ellentmondás. Életrajza szerint Balogh László Debrecenben született, itt végezte középiskoláit a református gimnáziumban — Ujfalussy Józseffel, Kéry Lászlóval, Julow Viktorral együtt —, s az itteni egyetemen szerzett angol—magyar szakos tanári diplomát. Rövid nagykőrösi tanárkodása után újra itthon találjuk. Előbb tanár, majd szabadművelődési felügyelő. Az ötvenes évek legelején végleg Budapestre költözik, előbb főiskolai tanár, majd a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője, jelenleg főmunkatársa. Az a tény azonban, hogy immár negyedszázadnál hosszabb ideje Budapesthez köti az egzisztenciája, a költő Balogh László debreceni szemléletén semmit sem változtatott. Megható hűséggel kitart debrecenisége mellett, s bár időközben fél Európát bebarangolta, ma is Debrecenben érzi igazán otthon magát. Mint költőt a debreceni iskola hagyományai nevelték s alakították, az a debreceni iskola, amely Csokonaival és Fazekassal kezdődik, melyhez Arany János is hozzátartozott egész habitusával, s amely a huszadik században Tóth Árpád, Oláh Gábor, Szabó Lőrinc és Gulyás Pál lírájában nyert korszerűen megújult kifejezést. Rajtuk kívül egyedül Ady Endre és József Attila lírája hatott Balogh Lászlóra. (József Attila már egyetemista kora óta foglalkoztatta, szakdolgozatát is róla írta, majd néhány éve mintaszerű életrajza és esszéje jelent meg a Nagy Magyar Írók sorozatában. A Mag hó alatt című tanulmánya pedig Ady lírájának jelképrendszerével ismertet meg bennünket a legújabb elemzési módszerek alkalmazásával.) Az irodalomszervező, az esztéta, a kritikus működésének azonban a költő adta meg az árát. A lírai én ugyanis erősen háttérbe szorult, sőt voltak korszakok, amikor teljesen elhallgatott. Valószínű, ehhez a hallgatáshoz a kedvezőtlen korszellem is hozzájárult. Az a furcsa helyzet állt elő tehát, hogy A kilencedik vízesés, amely Balogh László első önálló verseskönyve, egyúttal s mindjárt a válogatott kötete is. A kötet első verse, a Békaszimfónia 1940-ben, az utolsó, a címadó vers pedig 1974-ben keletkezett. A két dátum kerek negyedszázadot ölel át, s a szűkmarkú válogatás ebből a történetileg rendkívül izgalmas korszakból ad betekintést a költő szuverén világába. Mert Balogh László öntörvényű és saját világú lírikus. A világ változásairól és a költő változásairól azonban — éppen az előbb elmondottak alapján — csak töredékes képet kapunk. Intellektuális költő, mert széles körű tanulmányai, nyelvtudása és utazásai révén széles látóköre, európai horizontja alakult ki. Rögtön hozzátesszük azonban, hogy ez az európai műveltség szervesen, a népi talajból, hazai forrásokból, sőt debreceni gyökerekből fejlődött ki. A népi hangvétel és tematika különösen kezdeti korszakában uralkodik (Tavaszi dúdoló, Nagykőrös, Bújdosók balladája stb.), később egyre intellektualizálódik mind a témaválasztásban, mind a bonyolultabb művészi megformálásban (a lengyelországi, angliai és finnországi fogantatású versekre gondolunk elsősorban), de az utóbbiakkal egyidejűleg mindig hallatja a mélyebb, ősibb hagyományok hangját is. Ezekhez sorolom a Csontváry emlékére írt Vihar a Hortobágyon, a Zöld mezőben piros csikó, Kakukk kiált hármat című verseit. Debrecenhez való kötődését egész sor verse tanúsítja: Város a föld alatt (mely Gulyás Pál Debrecen-látomásával rokon), továbbá A régi városban, Hontalanul, Medgyessy, Csokonai Pozsonyban, melynek fölemelő záró strófája így hangzik: „Más mentsvár nincs hát csak a természet törvénye mert egyszer lehasadnak a fekete vásznak s ehhez szavára a meghitt huszadik század” A kötet csúcsát jelentő s egyben a költő filozófiáját is hiánytalanul, művészien felragyogtató költemény azonban a Marcus Aureliusról szóló, klasszikus formába is íródott, terjedelmében is nagy költemény. Ebben a gazdag hangszerelésű, ódás lendületű versben a költő magáévá hasonítja a bölcsnek nagyobb római császár sztoikus magatartását és a tartalmas, mindent megértő és átérző, humánus élet eszményét. Balogh László lírai kötetét melegen ajánljuk a debreceni verskedvelők figyelmébe és szeretetébe. Tóth Endre NYELV ÉS MŰVELTSÉGI „KIS FIGYELMET KÉREK..." Kérem az olvasót, ne vegye szó szerint a címben olvasható mondatot. Éppenséggel arra szeretnék utalni, hogy a határozatlan névelővel való bánás nagyon is fegyelmezett, pontos odafigyelést érdemel! Mert mit is jelent a címbeli formája, manapság egyre gyakoribb fordulat? Így azt, hogy nem nagy, nem sok figyelmet kérünk. Pedig szándékunk szerint nem ezt akarjuk, hanem azt, hogy rövid időre ugyan, de teljes figyelmet kérünk, mert meg szeretnénk valamit magyarázni. Az újságokból ilyen mondatokat írtam ki: „Bevallom, kis lelkiismeret-furdalással kezdek ebbe a cikkbe ...” Ez így annyit tesz: alig valamicske lelkiismeret-furdalásom van. A helyes forma, amit a szerző keresett, ez volna: „egy kis lelkiismeret-furdalással”. „Egy szocialista brigádtagról ezt olvastam: „Ha kis ideje marad, saját házát építi”. — Jó, de mit csinál ha nem kis, hanem sok ideje van? — kérdezhetnénk. „Az apácaliliom ha kis fényt kap, fehér, illatos virágai is megjelennek” — Itt is visszájára fordult az értelem a határozatlan névelő híján. Helyesbítve: ha egy kis fényt kap... Nemcsak a kis melléknév mellől hagyogatjuk el a névelőt. íme még egypár újságnyelvi példa: „A két férfi megfogadta, hogy szót sem szólnak a kölcsönről” ( egy szót sem). — „Ifjú Fazekas Istvánról szeretnék itt pár szót szólni” ( egypár szót). — „Az ember földre fekteti a biciklijét... Pillantást vet a dűlőút füvére fektetett biciklijére” ( egy pillantást). — „E kérdés megvilágításához ajánlatos pillantást vetni a körzeti orvosi munka visszapillantó tükrébe” ( egy pillantást). — „Kár, hogy az ilyen gúnyos felhang véget vethet olyan mozgalomnak, amely a beteg, az orvosok és a társadalom érdekeit szolgálja” (— egy olyan mozgalomnak). — „Ez a tiszta gondolati izgalom izzítja anyagát, ettől nem csillapul pillanatra sem a sodrás ...” (—egy pillanatra). Ha egy kicsit, egy keveset gondolkodunk a fenti példákon, érezni fogjuk, hogy a határozatlan névelő nélkül mást mondanak, mint szerzőjük akarta, olykor egyenesen az ellenkezőjét Igaz, előfordulhat hogy a köznapi beszédhez képest hiányzik a névelő, és mégis jó, sőt művészi a szöveg megformálása. Ilyenek például Arany efféle sorai: „Lélek az ajtón se be, se ki” vagy: „Könnye se perdül, jajta se hallik”. Itt az egy beiktatása a drámai tömörségű verset lapossá, köznapivá tenné. —én— BEMUTATKOZOTT A VÍZICIRKUSZ Kedden, április 26-án este bemutatta műsorát Debrecenben az Apolló ’77 vízicirkusz. A nagy cirkuszokhoz tartozó együttes részben hagyományos műsora (állatszámok, artistaprodukciók, zsonglőrmutatványok stb.) és a víziparádé megérdemelt sikert aratott. Lilla, a táncoló elefánt Jelenet a víziparádéból MI VAN A „SZÁRAZÁROKBAN”? Ismét munkába álltak a régészek a Budai Várpalota Krisztinaváros felőli oldalán. Jelenleg az egykori „szárazárok" feltárásán dolgoznak. A pedagógus újítómozgalomról Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége a megyei tanácsok újítási előadóinak és a megyei szakszervezeti bizottságok újítási felelőseinek április 5. és 8. között Debrecenben szervezett országos tanfolyamot. A tanfolyam helyének megválasztását a Hajdú-Bihar megyei pedagógiai újítási eredmények indokolták. A négynapos tanfolyamon ötven fő vett részt. A megnyitó napján Páris György, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást „A pedagógiai újítómozgalom jelentősége a pedagógiai munka korszerűsítésében” címmel. Előadásában sok elvi és gyakorlati kérdést tisztázott, az újítómozgalom hathatósabb minisztériumi támogatásáról biztosította a megjelenteket. Nagy jelentőséget tulajdonított az országosan elfogadott újításoknak és azok megvalósításának. Ezután Barna József, az Országos Találmányi Hivatal osztályvezető-helyettese segített értelmezni különböző, újítással kapcsolatos rendeleteket. Dr. Porcsalmy János Hajdú-Bihar megyei újítási előadó, a központi újítási bizottság tagja előadásában a megyei eredményeket ismertette. Elmondotta, hogy a megye pedagógusai 1951—1976 között 1365 újítást nyújtottak be, belőlük 1135-öt fogadtak el. Az újítási díjak összege 25 év alatt meghaladta a 400 ezer forintot Kiemelkedő eredménynek számít, hogy a benyújtott újítások közül országosan 138-at fogadtak el, gyárilag azonban mindössze három újítást valósítottak meg. Ez nagy tanügyi veszteség! Az előadásokat élénk konzultáció követte, akárcsak Zombory László, a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége osztályvezető-helyettesének referátumát, aki az újítómozgalom propagandájáról, szervezéséről és a panaszos ügyek vizsgálatáról beszélt. A tanfolyam résztvevői látogatást tettek a TANÉRT debreceni gyárában. Nagy élményt jelentett az újítási felelősök számára a Csokonai Gimnázium iskolamúzeuma, és feltűnést keltettek Agárdy Árpád hajdúnánási tanár, kiváló újító és Ungvári Imre berettyóújfalui tanár országosan elfogadott biológiai újításai. A két tanár mintegy ötven saját készítésű eszközt állított ki. Elismerést kapott Ferenczy Imréné szakközépiskolai tanár biológiai feladatlapos és fóliás gyűjteménye, melyet az írásvetítőhöz készített. Jól dokumentálta a megye pedagógus újítómozgalmának eredményeit az a kiállítás is, amely az utóbbi három évben elfogadott 25 újítás leírását, ábráit, okmányait mutatta be. Végezetül a püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskolában tanulmányozták a tanfolyam résztvevői az újszerű tan- és szemléltető eszközöket, szaktantermeket. A négynapos tanfolyamot dr. Salamon Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének osztályvezetője megelégedéssel zárta be. Vásári játékok a VAOSZ-kertben Az elmúlt évben Rencz Antalnak, a Csokonai Színház rendezőjének ötlete nyomán egy rendkívül figyelemreméltó és érdekes színházi kezdeményezésnek lehettünk tanúi Debrecenben. Május 1-én, a VAOSZ-kertben egy teherautó platójából kialakított színpadon vásári komédiákat mutattak be a Csokonai Színház művészei és a Debrecenben működő amatőr színjátszócsoportok. Később, a könyvhét alkalmával a Gambrinusz közben állították fel a szabadtéri színpadot és egy héten át estéről estére nagy érdeklődés mellett tartották meg az „utcaszínház” előadásait. A Csokonai Színház stúdiószínháza a Petruska című orosz népi játékot és egy középkori francia népi komédiát, a Fathlein prókátort mutatta be. Augusztus 20-án pedig a régi Vigadó előtti téren játszották el a Petruskát, s több amatőr együttes is bemutatta produkcióját azon a napon. Augusztusban pedig az egyetemi templom lépcsőin Euripidész Oresztész című tragédiáját mutatta be a fiatal művészekből álló együttes, így a szórakoztató jellegű színházi program mellett egy igényes és érdekes vállalkozás valósult meg Debrecenben. Az utcaszínházi bemutatókat óriás érdeklődés kísérte, az Oresztész bemutatója pedig új színfolttal gazdagította a nyári szabadtéri színházi életet. Május 1-én, a VAOSZ-kertben a Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ szervezésében ismét sor kerül a „vásári játékokra”. Délután három órakor nyitja meg kapuit a vásár, a népművészek alkotásait árusítják majd. A VAOSZ-kertben felállított szabadtéri színpadon pedig „nonstop” jellegű kulturális program szórakoztatja a közönséget. Délután négy órakor mutatja be a Csokonai Színház stúdióegyüttese Moliére A szicíliai, a szerelem mint festő című játékát. Moliére művének bemutatója rendkívül látványos lesz, Tarnay György, a színház karmestere kísérő zenét írt a darabhoz, sok játékos ötlet, tánc teszi színessé a produkciót, amelyet Rencz Antal állított színpadra. Az előadás szerepeit Bessenyei Zsófia, Csíkos Sándor, Nagyidai István, Kovács Lajos, Mohai Gábor és Fésűs Tibor alakítják. A Csokonai Színház stúdióegyüttese mellett az Alföld Színpad, az Unió Színpad is bemutatja műsorát, s gondoltak a szervezők a gyerekekre is: két vidéki amatőr együttes gyermekműsorral szerepel. Sor kerül népzenei bemutatóra is, közreműködik a Délibáb együttes, s végül a Hajdú együttes táncházával ér véget a VAOSZ-kert május 1-i kulturális programja. A műsorszámok gyorsan peregnek majd egymás után, a műsor délután három órától sötétedésig tart. Véglegessé vált az is, hogy nyáron ismét lesznek szabadtéri színházi előadások Debrecenben, ezúttal a nagyerdei szabadtéri színpadon kerül színre öt alkalommal — a tervek szerint júliusban — a La Mancha lovagja című musical. Mint azt Rencz Antal, a produkció rendezője elmondotta, ahhoz, hogy az egyetemi templom lépcsőin újabb bemutatókra kerüljön sor, központi anyagi támogatásra volna szükség, így anyagiak hiányában ebben az évben nem folytatódhat a tavaly elkezdett program. A La Mancha lovagját Magyarországon már több helyen is bemutatták, a zenés játék mindenütt nagy sikert aratott, a produkcióban a Csokonai Színház fiatal művészei mellett meghívott vendégművészek is fellépnek majd, így hosszú évek után ismét színházi előadást láthatunk a nagyerdei szabadtéri színpadon. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1ST7. ÁPRILIS 27.