Hajdú-Bihari Napló, 1978. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

­ HAJDÚ-BIHARI NAPIÓ — 19­78. FEBRUÁR 18. Ünnepség a magyar—szovjet barátsági szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) is agrárgazdasági együttmű­ködés mindkét fél számára kedvező eredményeket ho­zott. A magyar—szovjet kapcso­latoknak a két ország életé­ben betöltött szerepéről ké­pet ad az áruforgalom alaku­lása is. Az országaink közötti áruforgalom a negyvenes évek végétől a hetvenes évek közepéig 20-szorosára nőtt, a növekedés üteme az utóbbi­­ tíz évben a 8—9 százalékról évi 10—12 százalékra emelke-­­ dett. Az 1976—1980-as idő-­­­szakra, a teljes forgalom­­ csaknem 50 százalékos növe­­­­kedését terveztük. A magyar exportnak több mint egyharmada a Szovjet­unióba irányul. Hazánk a Szovjetunió kül­kereskedeleméből 6,7 száza­lékkal részesedik és évek óta az ötödik helyet foglalja el­­ ennek a nagy országnak a­­ külkereskedelmi partnerei­­ között. Tavaly az export-im­port értéke elérte a négy mil­liárd rubelt. De nemcsak a forgalom­­ nagyságából, növekedésének­­ erőteljes dinamizmusából, ha­­a­nem gazdasági kapcsolataink egyéb vonásaiból is megbíz­hatóan lemérhető mit jelent hazánknak ez az együttmű­ködés. Népgazdaságunk szá­mára rendkívül fontos és elő­nyös, hogy a Szovjetunióból származó behozatalunkban az anyagok és az energiahordo­zók részaránya meghaladja a 70 százalékot, exportunkban pedig a gépek és a­ fogyasz­tási cikkek — tehát a maga­sabb feldolgozottsági fokot képviselő termékek — érnek el hasonlóan 70 százalékos arányt. Az 1976—1980. évi ma­gyar—szovjet árucsere-for­galmi egyezmény aláírása után örvendetes tény, hogy nőtt a kooperációban és sza­kosítási egyezmények alapján gyártott és szállított áruk mennyisége. Fontos, új vonása gazdasá­gi kapcsolatainknak az is, hogy egyre több területen si­kerül viszonylag hosszú táv­ra együttműködést létrehoz­nunk. Míg az 1971—75 közötti idő­szakban mindössze négy egyezmény szólt 5 évnél hosz­­szabb időre, a jelenleg meg­kötött 30 egyezményből 13 1985-ig, illetve 1990-ig érvé­nyes. A legfontosabb nyers- és alapanyagtermelő kapacitá­sok bővítésére már megkö­töttük a sokoldalú, hosszú távra érvényes megállapodá­sokat. Ezek a megállapodások nagyban elősegítik a kétolda­lú kapcsolatok fejlesztését is. Az integrációs jelleg erősö­désére vall az országaink kö­zött felépített és jelenleg is bővülő kommunikációs és szállítási rendszer. A csap­­záhonyi vasútvonal hatalmas forgalmat bonyolít le. A két fogadóállomás már ma is Európa legnagyobb áruforgal­mi csomópontjai közé tarto­zik, az állandóan növekvő forgalom azonban további bővítést kíván. A két ország illetékes szak­emberei közösen vizsgálják a bővítés lehetőségét, többek között a szállítások egy ré­szének vízi úton történő meg­szervezését. A meglevő olaj-, gáz- és villamos távvezetékek mellett újabb, a korábbinál nagyobb teljesítményű veze­tékrendszerek épülnek. Az Orenburgi gázvezeték, a Vinyica—Albertirsa kö­zött megépülő 750 kV-os vil­lamos távvezeték, a Lenin­­város—Kalus közötti etilén­vezeték igen erős szálakat jelentenek gazdaságaink ösz­­szekapcsolásában. Ezeket a kommunikációs és szállítási rendszereket a gazdasági in­tegráció alaplétesítményeinek is tekinthetjük. Iparunk és mezőgazdaságunk termelési szerkezetének javításában a magyar—szovjet együttmű­ködés már hosszabb ideje meghatározó szerepet játszik. A szakosított megállapodá­sok alapján, a hosszú lejára­tú kereskedelmi megállapo­dások keretében előirányzott áruszállítások legfontosabb tételei éppen azok, amelyek gazdasági szerkezetünk kor­szerűsítésének hordozói. A gyár szakosításában fi­­­­gyelmre méltó előrehaladást értünk el. Különösen nagy lépéssel jutott előre ez a munka a gépiparban, a vegy­iparban és a mezőgazdaság területén. A gépiparban a termék­­szerkezet korszerűsítése első­sorban a közúti járműgyár­tás, a híradástechnika, a szá­mítástechnika kiemelt fej­lesztése révén valósul meg. A magyar fél az ötödik öt­éves terv időszakában 32 ezer autóbuszt, 154 darab autóbusz és trolibusz hátsóhidat, csak­nem 10 milliárd forint értékű különféle híradástechnikai berendezést szállít a Szovjet­unióba. A szovjet fél többek között 15 ezer tehergépkocsit, 65 ezer mellsőtengelyt és 125 ezer személygépkocsit szállít részünkre. A magyar népgazdaság egy­re nagyobb mértékben szorul nyersanyag-, és energiahor­dozó importra. A IV. ötéves terv idején a Szovjetunióból 18,7 millió tonna vasércet, 28 millió tonna nyersolajat, 5,7 millió tonna kohókokszot vá­sároltunk. Az ötödik ötéves terv idején 5,8 milliárd rubel értékű nyersanyagot szállíta­nak hazánkba. A Barátság I. és II. vezeté­keken 1962-től 1975 végéig több mint 45 millió tonna kő­olaj áramlott Magyarország­ra. A Testvériség gázvezeté­ket 1975-ben helyeztük üzem­be és 1975-ben 600 millió köb­méter földgáz érkezett rajta. 1962-től 1975 végéig az elekt­romos távvezetékeken több mint 34 milliárd kilowattóra villamos energiát importál­tunk a Szovjetunióból. Az együttműködés új formáit, testesítik meg azok az egyez­mények, amelyek keretében a magyar gazdaság részt vesz — beruházási hitelnyújtással, cél jellegű szállításokkal, épí­tési-szerelési munkákkal — a Szovjetunió nyers- és fűtő­­olaj-kitermelő kapacitásának fejlesztésében. Végezetül a következőket mondotta dr. Ványi József: A magyar nép céltudatosan,­­ eredményesen munkálkodik , a fejlett szocialista társada­lom felépítésén. Bizakodva néz a jövőbe. Erőit meghat­ványozza, hogy barátja és szövetségese a szovjet nép, a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. Népünk jól tudja: mindaz, amit a felszabadulás óta elér­tünk, nem választható el a magyar—szovjet barátságtól, szövetségtől, a szocialista or­szágokkal, a nemzetközi kom­munista mozgalommal való internacionalista szolidaritás­tól. Egész népünk meggyőződé­se fejeződik ki a pártunk XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozatban: „Ki­emelkedő jelentőségű hazánk és a kommunizmust építő Szovjetunió megbonthatatlan barátsága, szövetsége, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja internacionalista kapcsolatainak sokoldalú fej­lesztése. A Szovjetunió és az M SZKP világtörténelmi szere­pet tölt be, a legnagyobb fe­lelősséget és terhet vállalja magára az egyetemes emberi haladásért, a békéért, s a szocialista világ fejlődéséért vívott küzdelemben. Tapasz­talatai elvi jelentőségűek az új társadalom építésében, se­gítsége pótolhatatlan.” A Szovjetunióval való ba­rátság és együttműködés szá­munkra a nemzeti felemelke­dés záloga, hűség a marxiz­mus—leninizmushoz, a szo­cializmushoz, a békéhez, a népek felszabadításának ügyéhez, az imperializmus el­leni harchoz. Ezúton is forró szeretettel köszöntjük nagy barátunkat, a Szovjetuniót és a szovjet népnek újabb si­kereket kívánunk országépí­tő munkájában. Dr. Ványi József nagy taps­sal fogadott beszéde után kultúrműsorral ért véget a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 30. évfordulója alkalmából­­ rendezett ünnepség. Ünnepség Budapesten és Moszkvában A MOM Szakasits Árpád Művelődési Házában pénte­ken ünnepségen emlékeztek meg a magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási­­ szerződés aláírásának 30. év-­­­fordulójáról. A termet a fő­város dolgozóinak az MSZBT munkahelyi tagcsoportjainak, a munkásmozgalom veterán­jainak több mint 800 képvi­selője népesítette be. Katona Imrének, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­rának megnyitó szavai után Havasi Ferenc miniszterel­nök-helyettes lépett a szóno­ki emelvényre. Nagy tapssal fogadott sza­vai után szólalt fel Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe. Az ünnepi beszédeket kö­vetően a Nemzeti Színház stúdiójának művészei ma­gyar, orosz és szovjet versek­ből, dalokból összeállított ünnepi műsorral köszöntötték az évfordulót. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. *** Magyarország és a Szovjet­unió barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség­nyújtási egyezménye 30. év­fordulója alkalmából a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak moszkvai pártbizottsága, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a lenini Komszomol Központi Bizott­sága, a Baráti Társaságok Szövetségének elnöksége és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság pénteken díszün­nepséget rendezett Moszkvá­ban, a Tudósok Házában.. A díszünnepséget Igor Pono­­marjov, a moszkvai városi pártbizott titkára nyitotta meg, majd a két ország him­nuszának elhangzása után Vlagyimir Novikov miniszter­elnök-helyettes mondott ün­nepi beszédet. (MTI) Befejeződtek a szovjet-líbiai tárgyalások MOSZKVA Pénteken Moszkvában be­fejeződtek a szovjet-líbiai kormányfői tárgyalások. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és Ab­­dusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam Általános Népi Kongresszusa főtitkárságának tagja befe­jezte a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémáknak az áttekintését. A kölcsönösen előnyös együttműködés elmé­lyítését, valamint a Szovjet­unió és Líbia nemzetközi po­litikai lépéseinek fokozottabb egyeztetését szolgáló intézke­déseket jelölték ki. A tárgyalásokról, amelye­ket ezúttal is a barátság és a kölcsönös egyetértés légköre jellemzett, közös közleményt adnak ki. Pénteken Szemjon Szkacs­­kov, a külgazdasági kapcsola­tok állami bizottságának el­nöke és Azuz el-Talhi, a lí­biai kormány iparügyi titká­ra jegyzőkönyvet írt alá Moszkvában, a szovjet-lí­biai gazdasági és műszaki együttműködés továbbfejlesz­téséről. (MTI) Változatlan erővel folyik a mentés a tatabányai 12/A aknában A Minisztertanács megbí­zásából Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Tatabánya ország­­gyűlési képviselője és Hava­si Ferenc, a kormány elnök­­helyettese — Simon Pál ne­hézipari miniszter kíséreté­ben — pénteken a késő dél­utáni órákban a tragikus ki­menetelű bányarobbanás színhelyére érkezett a tatabá­nyai 12/A aknába. Dr. Kapolyi László nehéz­ipari miniszterhelyettes, a szerencsétlenség okainak ki­vizsgálására alakított kor­mánybizottság vezetője tájé­koztatta Fock Jenőt és Hava­si Ferencet a robbanás körül­ményeiről és a mentési mun­­­kák állásáról. Dr. Kapolyi László a kö­vetkezőkben foglalta össze a csütörtökön dél óta folyó mentési munkálatok eddigi eredményeit: — Rendkívül gyors és jól szervezett munkával a bá­nyamentőknek péntek dél­utánra sikerült eljutniuk ad­dig a pontig, ahol a robbanás miatt bekövetkezett omlás mögött rekedt kilenc bá­nyász. Megkezdték az omla­­dék kibontását, hogy eljus­sanak ahhoz a feltételezett helyhez, ahol a 9 bányász szerencsétlenül járt Jelen­leg 40 bányamentő dolgozik a közvetlen mentésnél, de raj­tuk kívül a bányaüzem dol­gozói közül még 120-an vesz­nek részt a munkában, ők biztosítják a műszaki felté­teleket a mentők kellő ütemű­­előrehaladásába. Rendkívül áldozatkész munkával mű­szakilag megoldották a men­tési terület szellőztetését, 200 méter hosszan szellőztető csővezetéket építettek be. Ilyen módon most már köny­­nyebb feltételek között dol­gozhatnak a mentésben részt vevők. Az omladék mennyiségétől függ, hogy mikor jutnak el a 9 bányászhoz, akiknek élet­ben maradására már nincs remény. A tatabányai bánya­mentőkön kívül önkéntes je­lentkezés alapján az oroszlá­nyi bányamentők is bekap­csolódtak a munkába, és ké­szenlétben állnak a dorogi és a mecseki bányamentő rajok is, s amennyiben szükség lesz rá, őket is bevonják a men­tésbe. Dr. Kapolyi László, a kor­mánybizottság vezetője arról is tájékoztatta Fock Jenőt és Havasi Ferencet, hogy eddig 19 sérültet szállítottak a ta­tabányai kórházba, ahonnan péntek délutánig 9 bányászt már hazaengedtek, s a többi­ek is 8 napon belül hazatér­hetnek családjukhoz. 17 bá­nyász életét vesztette. Havasi Ferenc kérdésére válaszolva d­r. Kapolyi László elmondot­ta, hogy minden szerencsét­lenül járt bányász családjá­ról megfelelően gondoskod­nak. A Minisztertanács elnökhe­lyettese tudomásul vette az eddigi intézkedéseket, és uta­sította a kormánybizottságot munkája folytatására. *** A beszámoló után Fock Jenő, Havasi Ferenc és Simon Pál a tatabányai kórházba látogatott, ahol elbeszélgettek néhány sérült bányásszal. (MTI) Magyar és szovjet vezetők táviratváltása L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének MOSZKVA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a kom­munizmust építő testvéri szovjet népnek a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából. A magyar nép a 30 évvel ezelőtt aláírt első magyar—szov­jet barátsági szerződést olyan történelmi jelentőségű ok­mánynak tekinti, amely kifejezésre juttatta Magyarország és a felszabadító Szovjetunió kapcsolataiban bekövetkezett gyökeres fordulatot és amely nagy politikai horderejű szer­ződésben rögzítette országaink örök barátságát, a kölcsönös segítségnyújtás és a sokoldalú együttműködés alapelveit. Az eltelt három évtized nagyszerű eredményei a sokolda­lú magyar—szovjet együttműködésben meggyőzően bizonyít­ják, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacio­nalizmus elvei, a közös érdekek és célok alapján, a meg­bonthatatlan testvéri barátságra épülő szerződés hatékonyan szolgálta mind népeink javát, mind a szocialista közösség érdekeit, hozzájárult az európai kontinens és a világ béké­jének, biztonságának megszilárdításához. Az 1948-ban megkötött első barátsági szerződés betöltötte történelmi szerepét. Az elért eredmények talaján a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1967. szeptember 7-én új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződést írt alá. Az új szerződés magasabb szintre emelte or­szágaink kapcsolatait, népeink barátságát, új távlatokat nyi­tott a kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális együttműködésünk előtt. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri szö­vetsége szilárd alkotó eleme a szocialista államok történel­mi­leg új típusú szövetségi rendszerének. A szocialista orszá­gok sokoldalú együttműködése és barátsága eredményesen szolgálja a nemzetközi béke megszilárdításának, a szocializ­mus és a kommunizmus építésének ügyét. Magyarország dolgozó népe a testvéri Szovjetunióval együtt halad a közös történelmi úton az enyhülésért, a né­pek biztonságáért és a társadalmi haladásért vívott világmé­retű küzdelemben. Barátsági szerződésünk aláírásának 30. évfordulóján kívá­nunk önöknek, kedves elvtársak, és önökön keresztül a test­véri szovjet népnek újabb kiemelkedő sikereket a kommu­nizmus építésében, a nemzetközi béke és biztonság megszi­­lárdításáért végzett tevékenységükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első­­titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Fuja Frigyes külügyminiszter az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte A. A. Gromiko külügyminisztert. A SZOT, a KISZ, az MSZBT ugyancsak táviratot küldött a szovjet partnerszervezeteknek. Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének BUDAPEST Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek és az önök személyében a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának a szocialista Magyarország minden dolgozójának a szovjet— magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóján. A két ország népei ebben a fontos dokumentumban kife­jezték azon szándékukat, hogy szakadatlanul erősítik barát­ságukat és fejlesztik sokoldalú együttműködésüket a szocia­lizmus és a kommunizmus építése terveinek megvalósításá­ban, a szocialista közösség államai egységének és összefor­­rottságának megszilárdításában, a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott közös harcban. Szerződésünk hatékonyságát meggyőzően igazolják az év­ről évre erősödő sokoldalú szovjet—magyar együttműködés tapasztalatai. Az 1987 szeptemberében aláírt új szovjet— magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződés alkotó módon továbbfejlesztette és elmé­lyítette az 1948-as szerződés elvi tételeit, új ösztönzést adott ahhoz, hogy a két ország dolgozóinak javát és boldogságát szolgáló erőfeszítéseinket egyesítsük A marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus elvein alapuló új típusú szovjet—magyar kapcsolatokat pártjaink, országaink és népeink szilárd barátsága, céljaink közössége alapvető érdekeinek és nézeteink egysége jellem­zi. A szovjet kommunistákat, valamennyi szovjet embert őszinte örömmel és büszkeséggel töltik el a Magyar Népköz­­társaságnak az új élet építésében, a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesítésében, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében elért eredményei. A szocialista Ma­gyarország kommunistáival, valamennyi dolgozójával a jö­vőben is fáradhatatlanul tovább erősítjük a szövetség, a ba­rátság és az együttműködés szálait a szocializmus és a kom­munizmus nagyszerű ügyének diadala érdekében. Kívánunk önöknek kedves elvtársak az egész testvéri ma­gyar népnek újabb nagy sikereket az MSZMP XI. kongresz­­szusa határozatainak megvalósításában, népgazdaságuk ötödik, ötéves terve feladatainak teljesítésében, a fejlett szo­cialista társadalom magyarországi felépítésében. Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek örök és megbonthatatlan barátsága! L. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke

Next