Hajdú-Bihari Napló, 1978. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-18 / 66. szám

KÖZLEMÉNY AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL (Folytatás a 2. oldalról) tészben. Kísérjék figyelemmel a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását, segítsék műveltségük, szakképzettségük növelését. A KISZ-szervezetek állítják az ifjúságpolitikai tevékenység középpontjába a politikai és szakmai ismeretek gyarapítását, és ezzel segítsék elő a tudományos-technikai haladásból származó új feladatok megoldását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek növeljék szakmai befolyásukat a fejlesztések koordinálásában, a gazdasági együttműködés erősítésében, az üzem- és munkaszervezés javításában. Segítsék a népgazdasági, a szövetkezeti és az egyéni érdekek jobb összehangolását, a szövetkezeti demokrácia még teljesebb kibontakozását. A mezőgazdaság fejlődéséhez, a falu politikai és kulturális arculatának megváltoztatásához eddig is eredményesen járultak hozzá a Hazafias Népfront bizottságai és aktivistái. A Központi Bizottság számít arra, hogy a jövőben is hatékonyan segítik az előttünk álló feladatok megoldását. A Központi Bizottság megállapította: a szövetkezeti parasztság, a munkásosztály, egész népünk erőfeszítései gazdag eredményt hoztak a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásában. Most az a teendőnk, hogy az elért eredményeket megszilárdítsuk és továbbfejlesszük. Meg kell oldanunk az ország, az egész népgazdaság igényének megfelelően a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további öszszehangolt, intenzív és hatékony fejlesztését. Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a fejlett szocialista társadalom építésének soros feladatait és távlatait. Ezekkel összhangban folytatjuk agrár- és szövetkezetpolitikánkat, amely társadalmunk szocialista viszonyainak erősödését, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését, dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. A Központi Bizottságnak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését meghatározó irányelvei hosszabb távra szabják meg a tennivalókat, de az időszerű feladatok megoldásához is eligazítást adnak. Nagyszerű távlati céljaink elérésének fontos feltétele az idei népgazdasági terv sikeres teljesítése. A Központi Bizottság bízik abban, hogy az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, az élelmiszeripar dolgozói társadalmunk támogatásával, mint eddig, ezután is becsülettel teljesítik feladataikat, és a magyar mezőgazdaságot egész népünk javára még magasabb színvonalra emelik. (MTI) Illést tartott a KISZ Központi Bizottsága Pénteken ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Polinszky Károly oktatási miniszter és Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára tájékoztatta a részvevőket az MSZMP Központi Bizottságának március 15-i üléséről, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztéséről hozott határozatáról, valamint az ifjúsági szövetség ebből adódó tennivalóiról. A Központi Bizottság tudomásul vette Kovács Jenőnek, a KISZ KB titkárának tájékoztatóját a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. A KISZ KB titkára a DIVSZ 1978. február 22-e és március 1-e között Berlinben megtartott X. közgyűléséről szólva megállapította, hogy az sikeres munkát végzett, erősítette korunk három fő forradalmi erejének egységét és olyan akcióprogramot fogadott el, amely megfelelő alap minden békeszerető, haladó és demokratikus ifjúsági szervezet együttműködéséhez. A Központi Bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy a DIVSZ közgyűlése a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségre bízta a főtitkári tisztség betöltését. Az egyhangú döntést szocialista építőmunkánk, az MSZMP következetes elvi politikája és a KISZ munkája elismerésének tekinti, és kifejezte azt a határozott szándékát, hogy a KISZ méltó módon eleget tesz megtisztelő és felelősségteljes megbízatásának. A Központi Bizottság Nagy Sándornak, a KB titkárának előterjesztésében megtárgyalta a KISZ-nek a szakmunkástanulók körében kifejtett tevékenységét, ennek tapasztalatait és határozatot hozott az időszerű feladatokról. A Központi Bizottság határozatában hangsúlyozza, hogy a KISZ alapvető feladata a szakmunkástanulók szakmai-tanulmányi munkájának segítése, ösztönzése, társadalmi, közéleti tevékenységük kibontakoztatása. Ennek érdekében olyan akciót, programokat kell a jövőben kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a szakmunkástanulók életkori sajátosságait, építenek az iskolai és az üzemi KISZ-szervezetek javuló kapcsolataira. A Központi Bizottság felkérte az illetékes állami és társadalmi szervezeteket, hogy nyújtsanak segítséget a KISZ szerveinek és szervezeteinek a határozat végrehajtásához. Barabás János, a KB titkára tájékoztatta a részvevőket a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozó nemzetközi és hazai előkészítésének helyzetéről. A Központi Bizottság a tájékoztatót elfogadta, meghatározta a hazai és a nemzetközi előkészületek soron levő feladatait. Egyetértett a XI.VIT magyar nemzeti előkészítő bizottságának azzal az állásfoglalásával, hogy a havanai fesztiválon 400 küldött képviselje a magyar ifjúságot. (MTI) Ülést tartott a megyei úttörőtanács szik majd az úttörőmozgalomban. „A mi világunkért” mozgalom foglalja majd keretbe a jövő évi úttörőmunkát. Március 17-én, pénteken délelőtt tartotta soron következő ülését a Magyar Úttörők Szövetsége Hajdú-Bihar megyei Tanácsa, a debreceni Lőwy Sándor Úttörőház tanácstermében. A tanácskozás első napirendi pontjaként Kovács András megyei úttörőelnök tartott tájékoztatót a „Magyar Úttörők Szövetsége mozgalmi képzésének helyzete, javaslat a továbbfejlesztés feladataira, a mozgalmi képzés rendszerére” című, 1977. december 9-i, országos tanácsi határozatról. Ezt követően a testület intézkedési tervet fogadott el a határozat megyei végrehajtásáról. Az 1978—79-es úttörőévi programot, melyről szintén az országos tanács hozott ha-tározatot, Marton Erzsébet, a debreceni Lőwy Sándor Úttörőház igazgatója ismertette. A mozgalmi munka a KMP, a KISZ és a Tanácsköztár- saság megalakulásának év- fordulójához kötődik. Mint közismert, az 1979-es évet a gyermekek nemzetközi évé- Pénteken a Külkereskedelvé nyilvánították, s ez is mi Minisztériumban Bíró Jómeghatározó szerepet Játzsef külkereskedelmi miniszt Megállapodás a magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatokról tér és Philip M. Kaiser, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete aláírta a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatairól szóló megállapodást. A most aláírt megállapodásban a két ország a GATT előírásainak megfelelően kölcsönösen nyújtja egymásnak a legnagyobb kedvezményt és biztosítja a diszkriminációmentes elbánást. Ez az USA- ba irányuló magyar exportnál azt jelenti, hogy amíg jelenleg az exportált áruink összegét sújtó vámok átlaga 15 százalék, ez a legnagyobb kedvezmény életbe lépése után mintegy 5 százalékra csökken, változatlan áruösszetételt feltételezve. Ezzel egyidejűleg Magyarország szintén megszünteti a jelenlegi magasabb büntető vámokat az amerikai árukkal szemben, és a mérsékeltebb, legnagyobb kedvezményes vámokat fogja alkalmazni. A megállapodás a magyar és az amerikai ratifikálási eljárást követően lép életbe. Képünkön dr. Bíró József és az USA nagykövete kézjegyével látja el a kereskedelmi megállapodást. KOCKÁZATOS HADJÁRAT Sajnos, a legfrissebb hírek továbbra is súlyos harcokról számolnak be Libanonból. A szerdára virradó éjjel kezdett izraeli agresszió máris sok száz emberéletet követelt, s az anyagi kár jelentős. Ezen túlmenően a Közel-Keleten olyan veszélyes helyzetet teremtett, amelyen minden eddiginél nehezebb lesz úrrá lenni. Ha pusztán azt vizsgáljuk, hogy a fegyveres behatolás, 25—30 ezer főnyi hadsereg frontális támadása önmagában is elítélendő cselekmény, még távol járunk a teljes igazságtól. Libanon területe egytizedének elfoglalása mindenképpen súlyosan sérti a nemzetközi jogot és az ENSZ valamennyi, a területi sérthetetlenségről, a szuverén államok integritásáról hozott döntését. Nincs — nem lehet — mentség a libanoni behatolásra, amelynek nem titkolt célja a palesztin mozgalom szétzúzása, a megfélemlítés. Azokat igazolja a támadás, akik Izrael agresszivitása miatt eleinte óvták Szadatot a különtárgyalásoktól, majd szembefordultak vele. A palesztin problémát nem fegyverekkel, hanem politikai eszközökkel kell megoldani, ezt az alapvető igazságot azonban Jeruzsálem nem hajlandó elfogadni. Begin kormánya kétségkívül bölcsebben járt volna el, ha az El-Fatah gerillái által a múlt hét szombatján végrehajtott fegyveres akciót „megtorlás” nélkül hagyja. Így, hogy nem tette, sőt minden eddiginél nagyobb katonai támadással válaszolt, még azok körében is rosszallást váltott ki, akik egyébként támogatták Jeruzsálem és Kairó párbeszédét, s Szadat különutas politikája mellett kötelezték el magukat. Ami történt, intő figyelmeztetés: a közel-keleti békés rendezésben a „kérdések kérdése” változatlanul a palesztinok önrendelkezésének helyreállítása, államalapítási jogának elismerése. A végső elkeseredésbe hajszolt palesztin nép fegyvereseinek akciója — mint római szóvivőjük mondta — a harc folytatását jelenti. S e küzdelem elsősorban azért folyik, mert Izrael változatlanul makacsul ragaszkodik a megszállt arab területekhez, s továbbra sem hajlandó figyelembe venni a palesztin nép jogait. A világ rokonszenve az ártatlan áldozatok mellett áll. Az agresszor számára nincs mentség: kommandóakcióra népirtó hadjárattal válaszolni súlyos felelőtlenség. Ráadásul azzal a kockázattal jár, hogy ismét föllobban a közel-keleti háború veszedelmes lángja. Libamoni helyzetjelentés A Libanon elleni izraeli agresszió harmadik napján, pénteken a megtámadott ország az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérte a helyzet megvitatására, de az ENSZ-hez fordult Izrael is. Libanon ENSZ-képviselete útján levelet intézett a BT soros elnökéhez, a levél hangsúlyozza, hogy az izraeli agressziónak számos polgári áldozata van és rámutat, hogy a kritikus helyzet egyetlen lehetséges megoldása az izraeli támadás beszüntetése, az izraeli erők visszavonása Libanonból. Izrael a palesztinok Dél- Libanonból kiinduló támadásaira hivatkozva kérte a BT-tanácskozás összehívását. A dél-libanoni hadszíntéren pénteken egész nap folytatódtak a heves harcok. A legfőbb állásaikból távozni kényszerült Palesztinai és libanoni baloldali erők a gerilla harcmodorra tértek át, előrenyomulni igyekvő izraeli erőknek főként az utánpótlási vonalaira mértek eredményes csapásokat. Eltelt egy hét Egyenlősdi? Lehet, hogy egyesek furcsának, netán szentségtörőnek vélik azt az állításomat, hogy a mostani napokban az embereket leginkább a nyereségrészesedés foglalkoztatja. Igaz, ezen a héten ünnepeltük jeles nemzeti ünnepünket, ülést tartott a párt Központi Bizottsága, s a határozat, amit hozott, kétségtelenül sokakat közvetlennül, sokakat közvetve, de mindenképpen jelentősen érint, mégis valószínűnek tartom, hogy a munkahelyeken, családi körben a leggyakrabban felvetődő téma, mikor és mennyit osztanak a vállalatnál. S azt is hozzáfűzöm gyorsan, nem tartom bajnak, hogy így van. Természetes. Nem a marxizmus alaptételét akarom vulgarizálni, • mely szerint a lét határozza meg a tudatot, ez ugyanis :• csak sok-sok áttételen keresztül vonatkozhat a lét borítékban átadható alapjára. Vitathatatlan, hogy leg■ többünknek szükségünk van erre a pénzre, de azt sem lehet elfelejteni, a nyereségrészesedésnek van egy speciális jellege is: konkrét formában mutatja, jól vagy kevésbé jól, netán rosszul dolgoztunk a múlt évben. Hogy van-e, fizethető-e nyereségrészesedés, az annak a függvénye — ritka kivételtől eltekintve —, hogy az egész munkakollektíva becsülettel ellátta-e a munkáulban rá váró feladatot. A munkások és tervezők csakúgy, mint az anyagbeszerzők és az üzletkötők, a nye■ereség ugyanis a vállalati egész együttes tevékenysége:■ ből származik, minden munkakörben egyformán kell fáradozni érte. A nyereségrészesedés elosztásának elve módot és lehetőséget is nyújt erre. Az érvényes rendelkezések szerint a szétosztás alapját döntő mértékben az egy év alatt felvett bér nagysága határozza meg. Ezenkívül azonban szerepet kapnak olyan tényezők is, amelyeket a vállalati kollektív szerződések szabályoznak. Az egyik •: a folyamatos munkaviszonyban vagy a vállaltnál eltölt•tött évek száma, a másik pedig az egyénileg végzett :• munka mennyisége és minősége, amiről személy szeririnti értékelés alapján kell dönteni az illetékes gazdasági, társadalmi vezetőknek. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy Kovács János szakmunkás, amikor kézbe veszi a nyereségrészesedést tartalmazó borítékot, rögtön meggyőződhessen róla, gyengén, közepesen vagy kiemelkedően dolgozott-e egy éven keresztül. Megvan rá a lehetőség — elméletben. Mi történik •: ugyanis a gyakorlatban? :■ Számoljunk egy kicsit! A statisztikai jelentések szerrint Magyarországon 1977-ben a foglalkoztatottak havi •, átlagkeresete 3440 forint volt. Vállalataink nagy részénél most tíz nap körüli bérnek megfelelő összeg a nyereség, ez az átlagot tekintve körülbelül 1150 forint. A kollektív szerződések legtöbbje az egyéni elbírálás alapján kiosztható nyereséghányadot tíz—tizenöt százlalékban határozza meg, az egyszerűség okáért vesígyünk tíz százalékot, az akkor egy-egy dolgozó esetében 115 forint. A vezetőségnek azt kell eldönteni, kik : legyenek azok, akik nem kapják meg ezt a 115 forintot, és kik kaphatnak ennél többet. Iszonyatosan nehéz fel■: adat a döntés. Tapasztalataim szerint a dolog úgy kezdődik, hogy az illetékesek megegyeznek: az idén szó sem lehet egyenlősdiről. Ha kell, szívtelenek leszünk, de érezzék a dolgozók, hogy akiknek oroszlánrészük volt az eredményekben, azokat anyagilag is jobban megbecsüljük. Aztán kézbe veszik a névsort, szerepel rajta néhány név, :• amelynél nem lehet vita, magas jutalomra jogosult, és :• vannak olyanok is, akik „objektív okokból” számításba nem jöhetnek (fegyelmi, igazolatlan hrangzás stb.). Idáig minden rendben, de aztán kezdődnek a dilemmák. : X-nek mégis csak adni kellene valamit, igaz, hogy nem kiváló, de nagyon rendesen dolgozik. De ha X kap, Y-t sem lehet kirekeszteni a sorból, és tulajdonképpen Z ellen sem volt egész évben semmi kifogás. A nevek sora növekszik a papíron, s mert a kiosztható összeg meghatározott, szép lassan egyre kisebbé válnak a számok a legjobbak neve mellett szereplő rubrikában.• Végül aztán az átlag megkapja az átlagot, a legjobbak■ nak pedig jut száz—százötven forinttal több. Annyi, amenyit ha hét közben nem fárasztja ki magát különösebben a munkában, szabad szombaton fusizással játszva megkereshet. Sőt mivel a munkában töltött évek szorzószámként szerepelnek, könnyen előfordulhat , hogy a toronymagasan kiemelkedő teljesítményű fiatal munkás jóval kevesebbet kap, mint az, aki éppen csak a minimumot produkálja, de azt már húsz esztenyede egyfolytában teszi. Kétségtelen viszont, hogy az ilyen formájú elosztás után a gazdasági vezető nyugodtan szembenézhet a dolgozó kollektíva egészével — nem sértettek meg senkit. • Az szb-titkárnak sem kell napokat tölteni a magyarázkodással — kapott mindenki jutalmat, és differenciáltunk is, hiszen lám Kovács János sem 1150 forintot vitt haza, hanem 1265-öt, nem szólhat egy szót sem. Nem is szól, legfeljebb magában kérdezi: érdemes? És ez a csendes kérdés — akár az teszi fel, aki megkapta a plusz százast, akár az, aki nem — nagyon veszélyes. Igen, igen, van erkölcsi megbecsülés és van öntudat is, csak ezek nem mérhetők, számokban nem kifejezhetők. S ha van olyan megnyilvánulási formája az elismerésnek, mely egyértelműen összehasonlításra nyújt alapot, akkor a különbségeknek ott is mutatkozni kell. Egy Nobel-díjas közgazdásztól, J. Tinbergentől származik a mondás, amely a téma kapcsán a fejemben motoszkál: „A méltányosság vagy igazságosság az egyenlők egyenlő elbánásban való részesítését jelenti. Homályban marad viszont, hogy mi is történik azokkal, akik nem egyenlők.” Szolgáljon vigasztalásukra, hogy erre a kérdésre másutt is csak keresik a választ? Sovány vigasz lehetne. A mi társadalmunkra jellemző • ugyanis — kell, hogy az legyen, ebből nem engedhe• tünk —, hogy az embereket nem más szempontok, hall nem a munkájuk alapján ítéljük meg. Mert nem va■l gyünk, nem is lehetünk teljesen egyformák, tudomásul kell vennünk, hogy vannak, akik rosszabbul dolgoznak, és vannak kiemelkedők. Ha ezt nem éreztetjük, akkor milyen alapon várjuk, hogy az emberek • minden erővel igyekezzenek a legjobbakat utolérni, ■: megközelíteni? Mitől érezze kényelmetlenül magát az, •, aki az átlagot sem nyújtja? ; Visszatérve a nyereségrészesedés kérdéséhez: jó lennene, ha ilyenkor sem felejtenénk el: a kötelező munka I. ellenértéke a bér, illetve a nyereségnek az a része, amit a bértömeg és az évek alapján osztanak szét. Az átlagosért, a csak kötelezőért ennél többet nem lenne szállad adni senkinek. Ahhoz persze, hogy ezt az elvet megtartsuk, határozottság, sőt bátorság kellene. Nagy Zsuzsa HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1978. MÁRCIUS 18. OÍJ