Hajdú-Bihari Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

Losonczi Pál F • F • 1 •• •• A FF* újévi köszöntője Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének újévi kö­szöntője január elsején hangzott el a Kossuth Rádió­ban és a televízióban. Tisztelt Honfitársak! Az új év első napján számvetést készít az ország és az állampolgár egyaránt. Szá­mot vetünk az elvégzett munkával és egyben előre­nézve megszabjuk a jövő feladatait is. A közösségi és az egyéni számvetés jól meg­fér egymással a mi társadal­munkban, és jól össze lehet hangolni azokat a feladato­kat, amelyek a haza sorsának további alakulását meghatá­rozzák. Milyen évet hagytunk mö­göttünk? Nyugodt lelkiisme­rettel elmondhatjuk, hogy olyan esztendőn vagyunk túl, amelyet — gondjaival egyetemben is — alapjában eredményesnek ítélhetünk Fejlődésünk kézzelfogható eredményei öltenek testet ab­ban, hogy új gyárakkal, lakó­házak tízezreivel, iskolákkal, óvodákkal, kulturális, egész­ségügyi intézményekkel gya­rapodtunk. Népünk békében, nyugodt körülmények kö­zött élhetett és dolgozhatott Eredményeink értékét csak növeli, hogy nehezebb külső és belső feltételek közepette értük el azokat. Sikereinkben népünk egé­szének tudatos erőfeszítése, akarata és igyekezete ölt tes­tet; a munkások becsületes és fegyelmezett helytállása, a természet erőivel is megbir­kózó parasztok munkája, az értelmiség mind hatékonyabb erőfeszítése. Más szavakkal: népünk közös akarata és erő­kifejtése áll a teljesítmények mögött. Népünk a gazda szemével nézi dolgainkat, felelősen mérlegel, józanul ítél. Politi­kai érettségéről, a szocializ­mus eszméihez való ragasz­kodásáról tesz tanúságot, amikor fegyelmezetten és megértően vállalja az olyan intézkedéseket is, amelyek az országos gondok megoldásá­ra irányulnak, jóllehet ezek áldozatot is követelnek tőle. Több évtizedes tapasztalat alapján meg van győződve, hogy a párt és a kormány politikáját népünk érdekei vezérlik. A munkában edzett és po­litikailag tapasztalt népünk jól tudja, hogy a szocializ­mus építése nem mentes a gondoktól sem. De erősíti hi­tét és bizalmát az a tudat, hogy országunk az emberiség élvonalában a szocializmus építésének útján halad. Igaz, terveink az idén szerényebb célokat tűznek ki, de valójá­ban nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megolda­nunk. Mindezek arra irá­nyulnak, hogy megvédjük ed­digi eredményeinket, amelye­ket a gazdaság, a kultúra és az életszínvonal terén oly sok harccal és munkával vívtunk ki. Érdemes értük dolgozni, érdemes értük cse­lekedni ! Kedves Barátaim! Teljes joggal mondhatjuk: nem gondtalanul, de remény­kedve nézhetünk az új év elé. Előrehaladásunk fontos fel­tétele ma, hogy minden te­rületen fegyelmezettebben, jobban dolgozzunk, hogy ta­karékosabb gazdálkodással, a hatékonyság és a minőség javításával növeljük nép­gazdaságunk eredményeit Meg vagyok győződve róla, hogy eleget tudunk tenni e követelményeknek, hiszen történelmünk során nem egy esetben, a mainál rosszabb körülmények közt is, úrrá tudtunk lenni a nehézsége­ken. Jó alapot adott ehhez a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, amikor kendőzetlenül és őszintén tárta fel a valós helyzetet és mutatott rá a követendő tennivalókra. Né­pünk abban a tudatban vé­gezheti nyugodt alkotó mun­káját, hogy a párt következe­tesen folytatja azt a fő poli­tikai irányvonalat, amely a múlt évtizedekben történelmi sikereket hozott. Olyan ered­ményeket és vívmányokat, amelyekért szoros nemzeti egységbe tömörülve, határo­zott eltökéltséggel, elemi ér­dekeitől vezéreltetve kell dolgoznia, alkotnia minden magyar állampolgárnak, aki­nek drága a haza üdve és to­vábbi felvirágoztatása. Bizton építhetünk a nemze­tet szocialista egységbe tömö­rítő összefogásra! A társada­lom egésze és a kisebb kö­zösségek azonosan ítélik meg szocialista nemzetünk sors­kérdéseit és a rá váró tenni­valókat, amelyekről a XII. pártkongresszus irányelvei így szólnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támasz­kodva eddigi nagy vívmá­nyainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vo­násait, megszilárdítsuk a ter­melés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biz­tosítsuk népgazdaságunk fej­lődését, szocialista építőmun­kánk sikeres folytatását.” Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Bizakodással nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóink­kal tisztában vagyunk, de tudatában vagyunk annak is, hogy békés alkotó munkánk­nak fontos nemzetközi feltéte­lei vannak. A világ eseményei ellentmondásosak és bonyo­lultak. Sőt, feszültséggel, né­ha fenyegetésekkel terhesek. Elegendő emlékeztetni a NATO nemrégiben elfogadott veszélyes európai rakéta­fegyverkezési döntésére. De mindezek ellenére is az a meggyőződésünk, hogy a bé­kés egymás mellett élésé, az enyhülésé a jövő, hogy to­vább szélesedik a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködése. Válto­zatlanul fontosnak tartjuk, hogy az enyhülés maradjon az uralkodó irányzat a nem­zetközi küzdőtéren. A nemzetközi viszonyok kedvező­ alakulásában növek­vő szerepet játszik a szo­cialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító és füg­getlenségi mozgalom. Ezért tartjuk külpolitikánk alapjá­nak, hogy erősítsük szövetsé­günket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagállamaival, a szo­cialista közösség országaival. Szolidárisak vagyunk a nem­zeti felszabadító mozgalmak­kal és a gyarmati uralom­tól megszabadult népekkel. A békés egymás mellett élés elveitől vezéreltetve, a köl­csönös előnyök alapján, to­vább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az előttünk álló út zökkenőmentes. Azonban meggyőződéssel vallj­uk, hogy ebben az évben is teljesíthe­tő célokat tűztünk magunk elé. Szocialista rendszerünk­ben az egész magyar nép ke­zében van letéve sorsának, jövőjének alakulása. Hisszük, hogy ki-ki jól érti a maga fel­adatát, kötelességét és e szellemben munkálkodik, al­kot saját maga és egyben szocialista hazánk javára és boldogulására. Ezeknek, az egész nemze­tünket átfogó, egységes cse­lekvésre ösztönző feladatok­nak a sikeres végzéséhez kí­vánok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanács és kormá­nya nevében minden hazánk­fiának jó erőt, egészséget, egész magyar népünknek: boldog új évet. (MTI) Munkaverseny a hajdúdorogi ÁFÉSZ-nél Több évtizedes hagyomá­nya van már a hajdúdorogi ÁFÉSZ-nél is a szocialista munkaversenynek. A jelen­legi helyzetről a közelmúlt­ban Opre Imre ÁFÉSZ-el­­nöktől és Szakál Istvánná szb-titkártól kértünk tájé­koztatást. Mindketten elmondották, hogy a szocialista munka­versenynek komoly mozgósí­tó hatása van a szövetkeze­ti tervek teljesítésében, túl­teljesítésében. Az ÁFÉSZ dolgozói is csatlakoztak az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott országos mun­kafelajánlási mozgalomhoz. A hajdúdorogi ÁFÉSZ-nél jelenleg 16 brigád tagjai ver­senyeznek. A három személy­nél több dolgozót foglalkoz­tató egységek már kollektí­van tevékenykednek. A haj­dúnánási alapegységnél vi­szont még csak három bolt­ban van brigádmozgalom, mivel az itt levő egységek lényegében kicsik. Tavaly 12 brigád tűzte ki célul, hogy megszerzi a mozgalom arany, ezüst és bronz fokozatát. Négy kollektíva a kiváló cím kiérdemléséért, illetve meg­tartásáért küzdött. Örvendetes tény, hogy a szövetkezetnél már minden felnőtt korú dolgozó rendel­kezik megfelelő politikai, szakmai képzettséggel, vagy folyamatban van ennek a megszerzése. A művelődés­hez a szövetkezet vezetősége és szakszervezeti bizottsága minden segítséget megad. Az ismeretek gyarapítását szol­gálják a különböző brigád­vetélkedők, író-olvasó talál­kozók, TIT-előadások, szak­mai, politikai ankétok, s a mozi- és színházlátogatások is. A vezetők következetessé­gének, a dolgozók helytállá­sának tudható be, hogy a hajdúdorogi ÁFÉSZ-t 1978- ban a kiváló szövetkezet címmel tüntették ki. A hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz takarmánytároló silói (Fotó: Szabó Miklós) Együttműködés a minőségért- 1980-ban árpolitikánkban nagyobb szerepet kap a világpiac értékítélete. A vállalatok megközelítően annyiért kap­ják egymástól a termékeket, mint amennyit a világpiacon kaphatnának értük. Többek között azért van erre szükség, hogy reálisabban ítélhessük meg a gazdasági egységek munkáját. Ez egyes helyeken magasabb, másokon alacsonyabb termelői árakat jelent, mint az eddigiek. Most már csak egy kérdés marad, amit nem automatikusan válaszolnak meg a termelő egységek: vajon a világpiaci ár két belföldi vál­lalat között világpiaci minőséget is je­lent-e majd? Nagy kérdés ez, mert amennyire mér­get vehetünk rá, hogy a világpiacon csak kifogástalan minőséget lehet el­adni, annyira bizonyos, hogy nálunk hagyománya van az eszi, nem eszi, nem kap mást szemléletnek. Jó, ha erre fel­készülnek a vállalatok. Az eladó úgy, hogy igyekszik teljesíteni a minőségi követelményeket, a vevő pedig úgy, hogy ragaszkodik ezekhez. Ugyancsak meglepődtek a papíripari vállalat illetékesei, amikor az Alföldi Nyomda néhány tekercs papír átvételét megtagadta azzal, hogy hibás. Jelentős árengedményt ígértek, de legnagyobb meglepetésükre a nyomda nem élt ez­zel a lehetőséggel, ragaszkodott a kifo­gástalan minőséghez. Nem volt mit ten­ni, kicserélték a papírt, annál is inkább, mivel a nyomda felkészült a minőség ellenőrzésére. Nem kis erőfeszítéssel el­lenőrző csoportot hozott létre. Ez bir­tokában van azoknak a vizsgáló mód­szereknek, amelyekkel el lehet dönteni, megfelel-e vagy sem a beérkező anyag. Mindezt nem merő kukacoskodásból teszik. A nyomdai végtermék, a könyv elbírálásakor ugyanis senki sem kérdi, milyen volt az alapanyag. A bel- és kül­földi vevő egyaránt jó minőségű köny­vet hajlandó csak átvenni. A magas színvonalú technológia nagyon kényes az állandó minőségre, nem járható út, hogy állandóan a papírhoz igazítsák a gépeket. Időt és költséget pazarolnának így, s a selejt is megnőne. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a papírgyárak — kezdeti berzenkedés után — megértették a nyomda állás­pontját. Ma már lényegesen zökkenő­­mentesebb az áruátvétel, amelynél je­len van mindkét vállalat képviselője. Együtt nyitják ki a vagon ajtaját, együtt szemrevételezik a papírtekercseket. Megállapítják, keletkeztek-e károk a szállításnál vagy sem. A közösen föl­vett jegyzőkönyv megállapításait azu­­tán mindkét fél elismeri, s megteszi a szükséges intézkedéseket. Ez az együttműködés nem áll meg a közös minőségvizsgálatnál. Kölcsönösen megismerkednek egymással. A papír­gyáriak saját szemükkel láthatták egy gyárlátogatáson, milyen problémát okoz a rossz papír. A nyomda képviselői pe­dig személyesen ismerkednek meg azokkal, akiknek a jó munkáján áll, rossz munkáján bukik a minőség. Az anyagi ösztönzés mellett így már a rös­­telkedés is a jó minőség irányában hat. Ha már tavaly is ez volt, idén még in­kább ez lesz a járható út: együttmű­ködés a minőségért. Gőz József Szókimondók fóruma Decemberben országszerte megkezdődtek a falugyűlé­sek: 1971 óta törvény kötele­zi a tanácsokat, hogy ily módon is tájékoztassák a la­kosságot a település ered­ményeiről, gondjairól, a fej­lesztési elképzelésekről. Ál­talában nemcsak az úgyneve­zett közös tanácsú községek­ben tartják meg a találkozó­kat — ahogy azt a törvény előírja —, hanem minden egyes faluban. A falugyűlés­nek ugyanis, mint kiderült, vonzása, különleges légköre van; az emberek tudják, itt mindenki szót kaphat, ki-ki elmondhatja akár a falu első emberének címezve is, ami a lelkét nyomja. Kár, hogy­­a szűkös terem sok helyütt ha­tárt szab a résztvevők szá­mának. Az aprófalvas me­gyékből helyenként 50 száza­lékos megjelenést árulnak el a statisztikák. Őszintén szólva kezdetben a tanácsi vezetők nem fogad­ták osztatlan lelkesedéssel az új fórumot, attól tartottak, hogy nehezen állják majd a próbát, ha a fejükre zúdul a panaszok, kérések, bírálatok áradata. Van, ahol így is tör­tént: ott, ahol igyekeztek megkerülni a kényes témá­kat, a feszítő gondokat. Má­sutt meg számokkal teletűz­delt végeláthatatlan beszá­molót tartott az elnök, úgy, hogy már bóbiskolni kezdtek a jelenlevők. A következő év­ben aztán itt is, ott is elma­radt a közönség. Idővel mindenütt rájöttek, hogy ezeknek az eszmecse­réknek akkor van — kölcsö­nösen — hasznuk, ha a lakos­ságot közvetlenül érintő, ér­deklő ügyek kerülnek a kö­zéppontba. Ha a tanácselnök reálisan tárja fel a helyzetet, ekkor nem a követelőző hang, a panaszáradat uralko­dik el, hanem a közérdekű kérések, sőt javaslatok ke­rülnek előtérbe. A szókimon­dó, nyílt légkörben gyakran éppen a falugyűlésen mutat­kozik meg a cselekedni aka­rás. Mert az emberek megér­­tőek, ha alaposan és őszintén tájékoztatják őket, tudják, hogy szinte minden egyes fo­rintnak előre megszabott he­lye van már a tervekben, főként a több anyagi erőt igénylő beruházásoknak szab­nak határt a lehetőségek, így aztán gyakran emel­kednek fel a karok, munkát, pénzt megszavazva a lakó­helyért. Elsősorban a környe­zet szépítésében nyilvánul meg a tenni akarás, mert a legfontosabbakra még csak jut valahogy a közös pénz­tárcából, de játszótérre, park­ra, sportpályára, már nem­igen. Ezért ajánlották fel se­gítségüket nemrég például a tiszaszalkaiak és a kocsordi­­ak, hogy a falubeli fiatalok­nak legyen klubhelyisége. Fehérgyarmaton sportpálya építésére, Nyírbátorban par­kosításra „gyűjtöttek” társa­dalmi munkát. És folytathatnánk a sort: Bács-Kiskun megyében pél­dául 1978-ban egyenként több mint ezer forint értékű munkát vállaltak a lakók, és az üzemi dolgozók (ők vezet­ték egyébként az országos lis­tát)­­ igazolták, hogy sok­szor a legszükségesebbekhez is a helybeliek adnak lendí­tőerőt. Törökszentmiklóson például így gyarapodott négy tanteremmel az egyik általá­nos iskola. Tiszajenőn ötven­­személyes óvoda épült, ösz­­szefogással. És említhetjük az egészen új példákat: Győr-Sopron és Komárom megyében —­ 1979- ben ők voltak a legfrisseb­bek — szinte minden egyes falugyűlésen vállalások is elhangzottak. Tápon, Bány­­rétalapon a résztvevők sür­gették a tanácsot, jelöljön ki arra alkalmas területet ját­szótérnek, ők majd elvégzik a továbbiakat. Nem akarjuk esetek tengerével untatni az olvasókat, de ide kívánkozik a tokodi esemény is: a nyolc­ezer lakost számláló, nagyjá­ból három részre tagolódó te­lepülés népe valósággal kikö­vetelte, hogy mind a három helyen külön-külön tartsanak falugyűlést Mert a gondok sem egyformák: a bányászok lakta részen az avult kolónia­épületek felújítása, korszerű­sítése a leggyakoribb téma, az üveggyári lakótelepen egye­bek közt az elégtelen közvi­lágítást tették szóvá, az ős­településen az iskola, az óvo­da nőtte ki épületét. Ám mindhárom helyütt a lakók maguk is részt vesznek kör­nyezetük javításában: eddig 350 ezer forintot tettek le az asztalra, óvodára, iskolára, s járdát, gyalogjárót, parkot építnek. A falugyűlés persze a tár­sadalmi munkára való moz­gósításon túl sok egyébre is jó alkalom. Az emberek el­mondják kéréseiket, javas­lataikat, amit a tanács figye­lembe vehet a település gya­rapodását szolgáló új tervek­ben. A vélemények akkor is hasznos jelzések, ha megva­lósításukra még jó ideig nincs anyagi lehetőség. De gyakran nem is annyira pénzre van szükség a bajok orvoslásához, mint emberséges szóra, tü­relemre. A falugyűlésekre meghív­ják az ellátásban, a szolgál­tatásokban közreműködő vál­lalatokat, szövetkezeteket, derüljön ki, hol kevés az üz­let, hol hiányos a választék, hol nem igazodik a nyitva tartás mondjuk a munkába járók szabad idejéhez, így közvetlenül ismerjék meg, értesüljenek a közvélemény­ről. A falugyűlések sokféle célt szolgáló jellege lehet a nyit­ja a vonzerőnek, a széles kö­rű részvételnek is: a falu né­pe érzékelheti, közvetlen be­leszólása van a lakóhely dol­gaiba. Palkó Sándor 45 MILLIÓ AMPULLA INJEKCIÓ Debrecenben, a BIOGAL Gyógyszergyárban 23-féle injekcióból 45 millió dara­bot készítettek 1979-ben. A BIOGAL-injekciók kül­földre is eljutnak — főként Svájcba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Szovjet­unióba. (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele — RS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1980. JANUÁR 3. 3

Next