Hajdú-Bihari Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-03 / 1. szám
Losonczi Pál F • F • 1 •• •• A FF* újévi köszöntője Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének újévi köszöntője január elsején hangzott el a Kossuth Rádióban és a televízióban. Tisztelt Honfitársak! Az új év első napján számvetést készít az ország és az állampolgár egyaránt. Számot vetünk az elvégzett munkával és egyben előrenézve megszabjuk a jövő feladatait is. A közösségi és az egyéni számvetés jól megfér egymással a mi társadalmunkban, és jól össze lehet hangolni azokat a feladatokat, amelyek a haza sorsának további alakulását meghatározzák. Milyen évet hagytunk mögöttünk? Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy olyan esztendőn vagyunk túl, amelyet — gondjaival egyetemben is — alapjában eredményesnek ítélhetünk Fejlődésünk kézzelfogható eredményei öltenek testet abban, hogy új gyárakkal, lakóházak tízezreivel, iskolákkal, óvodákkal, kulturális, egészségügyi intézményekkel gyarapodtunk. Népünk békében, nyugodt körülmények között élhetett és dolgozhatott Eredményeink értékét csak növeli, hogy nehezebb külső és belső feltételek közepette értük el azokat. Sikereinkben népünk egészének tudatos erőfeszítése, akarata és igyekezete ölt testet; a munkások becsületes és fegyelmezett helytállása, a természet erőivel is megbirkózó parasztok munkája, az értelmiség mind hatékonyabb erőfeszítése. Más szavakkal: népünk közös akarata és erőkifejtése áll a teljesítmények mögött. Népünk a gazda szemével nézi dolgainkat, felelősen mérlegel, józanul ítél. Politikai érettségéről, a szocializmus eszméihez való ragaszkodásáról tesz tanúságot, amikor fegyelmezetten és megértően vállalja az olyan intézkedéseket is, amelyek az országos gondok megoldására irányulnak, jóllehet ezek áldozatot is követelnek tőle. Több évtizedes tapasztalat alapján meg van győződve, hogy a párt és a kormány politikáját népünk érdekei vezérlik. A munkában edzett és politikailag tapasztalt népünk jól tudja, hogy a szocializmus építése nem mentes a gondoktól sem. De erősíti hitét és bizalmát az a tudat, hogy országunk az emberiség élvonalában a szocializmus építésének útján halad. Igaz, terveink az idén szerényebb célokat tűznek ki, de valójában nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megoldanunk. Mindezek arra irányulnak, hogy megvédjük eddigi eredményeinket, amelyeket a gazdaság, a kultúra és az életszínvonal terén oly sok harccal és munkával vívtunk ki. Érdemes értük dolgozni, érdemes értük cselekedni ! Kedves Barátaim! Teljes joggal mondhatjuk: nem gondtalanul, de reménykedve nézhetünk az új év elé. Előrehaladásunk fontos feltétele ma, hogy minden területen fegyelmezettebben, jobban dolgozzunk, hogy takarékosabb gazdálkodással, a hatékonyság és a minőség javításával növeljük népgazdaságunk eredményeit Meg vagyok győződve róla, hogy eleget tudunk tenni e követelményeknek, hiszen történelmünk során nem egy esetben, a mainál rosszabb körülmények közt is, úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. Jó alapot adott ehhez a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor kendőzetlenül és őszintén tárta fel a valós helyzetet és mutatott rá a követendő tennivalókra. Népünk abban a tudatban végezheti nyugodt alkotó munkáját, hogy a párt következetesen folytatja azt a fő politikai irányvonalat, amely a múlt évtizedekben történelmi sikereket hozott. Olyan eredményeket és vívmányokat, amelyekért szoros nemzeti egységbe tömörülve, határozott eltökéltséggel, elemi érdekeitől vezéreltetve kell dolgoznia, alkotnia minden magyar állampolgárnak, akinek drága a haza üdve és további felvirágoztatása. Bizton építhetünk a nemzetet szocialista egységbe tömörítő összefogásra! A társadalom egésze és a kisebb közösségek azonosan ítélik meg szocialista nemzetünk sorskérdéseit és a rá váró tennivalókat, amelyekről a XII. pártkongresszus irányelvei így szólnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását.” Kedves Elvtársak és Elvtársnők! Bizakodással nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóinkkal tisztában vagyunk, de tudatában vagyunk annak is, hogy békés alkotó munkánknak fontos nemzetközi feltételei vannak. A világ eseményei ellentmondásosak és bonyolultak. Sőt, feszültséggel, néha fenyegetésekkel terhesek. Elegendő emlékeztetni a NATO nemrégiben elfogadott veszélyes európai rakétafegyverkezési döntésére. De mindezek ellenére is az a meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élésé, az enyhülésé a jövő, hogy tovább szélesedik a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködése. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy az enyhülés maradjon az uralkodó irányzat a nemzetközi küzdőtéren. A nemzetközi viszonyok kedvező alakulásában növekvő szerepet játszik a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalom. Ezért tartjuk külpolitikánk alapjának, hogy erősítsük szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamaival, a szocialista közösség országaival. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralomtól megszabadult népekkel. A békés egymás mellett élés elveitől vezéreltetve, a kölcsönös előnyök alapján, tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal politikai, gazdasági, kulturális és más területeken. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy az előttünk álló út zökkenőmentes. Azonban meggyőződéssel valljuk, hogy ebben az évben is teljesíthető célokat tűztünk magunk elé. Szocialista rendszerünkben az egész magyar nép kezében van letéve sorsának, jövőjének alakulása. Hisszük, hogy ki-ki jól érti a maga feladatát, kötelességét és e szellemben munkálkodik, alkot saját maga és egyben szocialista hazánk javára és boldogulására. Ezeknek, az egész nemzetünket átfogó, egységes cselekvésre ösztönző feladatoknak a sikeres végzéséhez kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács és kormánya nevében minden hazánkfiának jó erőt, egészséget, egész magyar népünknek: boldog új évet. (MTI) Munkaverseny a hajdúdorogi ÁFÉSZ-nél Több évtizedes hagyománya van már a hajdúdorogi ÁFÉSZ-nél is a szocialista munkaversenynek. A jelenlegi helyzetről a közelmúltban Opre Imre ÁFÉSZ-elnöktől és Szakál Istvánná szb-titkártól kértünk tájékoztatást. Mindketten elmondották, hogy a szocialista munkaversenynek komoly mozgósító hatása van a szövetkezeti tervek teljesítésében, túlteljesítésében. Az ÁFÉSZ dolgozói is csatlakoztak az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott országos munkafelajánlási mozgalomhoz. A hajdúdorogi ÁFÉSZ-nél jelenleg 16 brigád tagjai versenyeznek. A három személynél több dolgozót foglalkoztató egységek már kollektívan tevékenykednek. A hajdúnánási alapegységnél viszont még csak három boltban van brigádmozgalom, mivel az itt levő egységek lényegében kicsik. Tavaly 12 brigád tűzte ki célul, hogy megszerzi a mozgalom arany, ezüst és bronz fokozatát. Négy kollektíva a kiváló cím kiérdemléséért, illetve megtartásáért küzdött. Örvendetes tény, hogy a szövetkezetnél már minden felnőtt korú dolgozó rendelkezik megfelelő politikai, szakmai képzettséggel, vagy folyamatban van ennek a megszerzése. A művelődéshez a szövetkezet vezetősége és szakszervezeti bizottsága minden segítséget megad. Az ismeretek gyarapítását szolgálják a különböző brigádvetélkedők, író-olvasó találkozók, TIT-előadások, szakmai, politikai ankétok, s a mozi- és színházlátogatások is. A vezetők következetességének, a dolgozók helytállásának tudható be, hogy a hajdúdorogi ÁFÉSZ-t 1978- ban a kiváló szövetkezet címmel tüntették ki. A hajdúböszörményi Vörös Csillag Tsz takarmánytároló silói (Fotó: Szabó Miklós) Együttműködés a minőségért- 1980-ban árpolitikánkban nagyobb szerepet kap a világpiac értékítélete. A vállalatok megközelítően annyiért kapják egymástól a termékeket, mint amennyit a világpiacon kaphatnának értük. Többek között azért van erre szükség, hogy reálisabban ítélhessük meg a gazdasági egységek munkáját. Ez egyes helyeken magasabb, másokon alacsonyabb termelői árakat jelent, mint az eddigiek. Most már csak egy kérdés marad, amit nem automatikusan válaszolnak meg a termelő egységek: vajon a világpiaci ár két belföldi vállalat között világpiaci minőséget is jelent-e majd? Nagy kérdés ez, mert amennyire mérget vehetünk rá, hogy a világpiacon csak kifogástalan minőséget lehet eladni, annyira bizonyos, hogy nálunk hagyománya van az eszi, nem eszi, nem kap mást szemléletnek. Jó, ha erre felkészülnek a vállalatok. Az eladó úgy, hogy igyekszik teljesíteni a minőségi követelményeket, a vevő pedig úgy, hogy ragaszkodik ezekhez. Ugyancsak meglepődtek a papíripari vállalat illetékesei, amikor az Alföldi Nyomda néhány tekercs papír átvételét megtagadta azzal, hogy hibás. Jelentős árengedményt ígértek, de legnagyobb meglepetésükre a nyomda nem élt ezzel a lehetőséggel, ragaszkodott a kifogástalan minőséghez. Nem volt mit tenni, kicserélték a papírt, annál is inkább, mivel a nyomda felkészült a minőség ellenőrzésére. Nem kis erőfeszítéssel ellenőrző csoportot hozott létre. Ez birtokában van azoknak a vizsgáló módszereknek, amelyekkel el lehet dönteni, megfelel-e vagy sem a beérkező anyag. Mindezt nem merő kukacoskodásból teszik. A nyomdai végtermék, a könyv elbírálásakor ugyanis senki sem kérdi, milyen volt az alapanyag. A bel- és külföldi vevő egyaránt jó minőségű könyvet hajlandó csak átvenni. A magas színvonalú technológia nagyon kényes az állandó minőségre, nem járható út, hogy állandóan a papírhoz igazítsák a gépeket. Időt és költséget pazarolnának így, s a selejt is megnőne. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a papírgyárak — kezdeti berzenkedés után — megértették a nyomda álláspontját. Ma már lényegesen zökkenőmentesebb az áruátvétel, amelynél jelen van mindkét vállalat képviselője. Együtt nyitják ki a vagon ajtaját, együtt szemrevételezik a papírtekercseket. Megállapítják, keletkeztek-e károk a szállításnál vagy sem. A közösen fölvett jegyzőkönyv megállapításait azután mindkét fél elismeri, s megteszi a szükséges intézkedéseket. Ez az együttműködés nem áll meg a közös minőségvizsgálatnál. Kölcsönösen megismerkednek egymással. A papírgyáriak saját szemükkel láthatták egy gyárlátogatáson, milyen problémát okoz a rossz papír. A nyomda képviselői pedig személyesen ismerkednek meg azokkal, akiknek a jó munkáján áll, rossz munkáján bukik a minőség. Az anyagi ösztönzés mellett így már a röstelkedés is a jó minőség irányában hat. Ha már tavaly is ez volt, idén még inkább ez lesz a járható út: együttműködés a minőségért. Gőz József Szókimondók fóruma Decemberben országszerte megkezdődtek a falugyűlések: 1971 óta törvény kötelezi a tanácsokat, hogy ily módon is tájékoztassák a lakosságot a település eredményeiről, gondjairól, a fejlesztési elképzelésekről. Általában nemcsak az úgynevezett közös tanácsú községekben tartják meg a találkozókat — ahogy azt a törvény előírja —, hanem minden egyes faluban. A falugyűlésnek ugyanis, mint kiderült, vonzása, különleges légköre van; az emberek tudják, itt mindenki szót kaphat, ki-ki elmondhatja akár a falu első emberének címezve is, ami a lelkét nyomja. Kár, hogya szűkös terem sok helyütt határt szab a résztvevők számának. Az aprófalvas megyékből helyenként 50 százalékos megjelenést árulnak el a statisztikák. Őszintén szólva kezdetben a tanácsi vezetők nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az új fórumot, attól tartottak, hogy nehezen állják majd a próbát, ha a fejükre zúdul a panaszok, kérések, bírálatok áradata. Van, ahol így is történt: ott, ahol igyekeztek megkerülni a kényes témákat, a feszítő gondokat. Másutt meg számokkal teletűzdelt végeláthatatlan beszámolót tartott az elnök, úgy, hogy már bóbiskolni kezdtek a jelenlevők. A következő évben aztán itt is, ott is elmaradt a közönség. Idővel mindenütt rájöttek, hogy ezeknek az eszmecseréknek akkor van — kölcsönösen — hasznuk, ha a lakosságot közvetlenül érintő, érdeklő ügyek kerülnek a középpontba. Ha a tanácselnök reálisan tárja fel a helyzetet, ekkor nem a követelőző hang, a panaszáradat uralkodik el, hanem a közérdekű kérések, sőt javaslatok kerülnek előtérbe. A szókimondó, nyílt légkörben gyakran éppen a falugyűlésen mutatkozik meg a cselekedni akarás. Mert az emberek megértőek, ha alaposan és őszintén tájékoztatják őket, tudják, hogy szinte minden egyes forintnak előre megszabott helye van már a tervekben, főként a több anyagi erőt igénylő beruházásoknak szabnak határt a lehetőségek, így aztán gyakran emelkednek fel a karok, munkát, pénzt megszavazva a lakóhelyért. Elsősorban a környezet szépítésében nyilvánul meg a tenni akarás, mert a legfontosabbakra még csak jut valahogy a közös pénztárcából, de játszótérre, parkra, sportpályára, már nemigen. Ezért ajánlották fel segítségüket nemrég például a tiszaszalkaiak és a kocsordiak, hogy a falubeli fiataloknak legyen klubhelyisége. Fehérgyarmaton sportpálya építésére, Nyírbátorban parkosításra „gyűjtöttek” társadalmi munkát. És folytathatnánk a sort: Bács-Kiskun megyében például 1978-ban egyenként több mint ezer forint értékű munkát vállaltak a lakók, és az üzemi dolgozók (ők vezették egyébként az országos listát) igazolták, hogy sokszor a legszükségesebbekhez is a helybeliek adnak lendítőerőt. Törökszentmiklóson például így gyarapodott négy tanteremmel az egyik általános iskola. Tiszajenőn ötvenszemélyes óvoda épült, öszszefogással. És említhetjük az egészen új példákat: Győr-Sopron és Komárom megyében — 1979- ben ők voltak a legfrissebbek — szinte minden egyes falugyűlésen vállalások is elhangzottak. Tápon, Bányrétalapon a résztvevők sürgették a tanácsot, jelöljön ki arra alkalmas területet játszótérnek, ők majd elvégzik a továbbiakat. Nem akarjuk esetek tengerével untatni az olvasókat, de ide kívánkozik a tokodi esemény is: a nyolcezer lakost számláló, nagyjából három részre tagolódó település népe valósággal kikövetelte, hogy mind a három helyen külön-külön tartsanak falugyűlést Mert a gondok sem egyformák: a bányászok lakta részen az avult kolóniaépületek felújítása, korszerűsítése a leggyakoribb téma, az üveggyári lakótelepen egyebek közt az elégtelen közvilágítást tették szóvá, az őstelepülésen az iskola, az óvoda nőtte ki épületét. Ám mindhárom helyütt a lakók maguk is részt vesznek környezetük javításában: eddig 350 ezer forintot tettek le az asztalra, óvodára, iskolára, s járdát, gyalogjárót, parkot építnek. A falugyűlés persze a társadalmi munkára való mozgósításon túl sok egyébre is jó alkalom. Az emberek elmondják kéréseiket, javaslataikat, amit a tanács figyelembe vehet a település gyarapodását szolgáló új tervekben. A vélemények akkor is hasznos jelzések, ha megvalósításukra még jó ideig nincs anyagi lehetőség. De gyakran nem is annyira pénzre van szükség a bajok orvoslásához, mint emberséges szóra, türelemre. A falugyűlésekre meghívják az ellátásban, a szolgáltatásokban közreműködő vállalatokat, szövetkezeteket, derüljön ki, hol kevés az üzlet, hol hiányos a választék, hol nem igazodik a nyitva tartás mondjuk a munkába járók szabad idejéhez, így közvetlenül ismerjék meg, értesüljenek a közvéleményről. A falugyűlések sokféle célt szolgáló jellege lehet a nyitja a vonzerőnek, a széles körű részvételnek is: a falu népe érzékelheti, közvetlen beleszólása van a lakóhely dolgaiba. Palkó Sándor 45 MILLIÓ AMPULLA INJEKCIÓ Debrecenben, a BIOGAL Gyógyszergyárban 23-féle injekcióból 45 millió darabot készítettek 1979-ben. A BIOGAL-injekciók külföldre is eljutnak — főként Svájcba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Szovjetunióba. (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele — RS) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1980. JANUÁR 3. 3